Misna magyarul – Demáj traktátus 6.

“Prozelita és pogány, kik a pogány apjuktól örököltek, a prozelita testvér mondhatja a pogány testvérnek: Vedd a  bálványokat, én veszem a pénzt [valamely fizetség fejében].”

 

A Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.

A Brachot és a Peá traktátus után most a Demáj traktátust közöljük. Az első rész a bevezető magyarázatokkal  itt, a második rész itt,  harmadik rész itt, a negyedik rész itt , az ötödik rész itt olvasható.

Héberből fordította és magyarázatokkal ellátta: Uri Asaf.

 

DEMÁJ: MISNA 6/1

Aki földet bérel [részesedés szerint] a zsidótól, a nem-zsidótól, és a szamaritánustól, előttük osztja szét [a termést].[1] Aki földet bérel a zsidótól [előre meghatározott mennyiség] szerint,[2] leválasztja [a papi adományt] és átadja a tulajdonosnak. Azt mondta Rabbi Jehuda: Milyen esetben? Ha ugyanarról a földről és termésről van szó. Ha azonban másik földről és másfajta termésről van szó, levonja a tizedeket, és azt átadja.

 

DEMÁJ: MISNA 6/2

Aki nem-zsidótól bérel földet, különválasztja az adományt és tizedet és [a többi termést] átadja neki. Rabbi Jehuda azt mondja: Még az is így tesz, aki a nem-zsidótól az őseinek földjét bérli, leválasztja a tizedet és átadja neki.

 

DEMÁJ: MISNA 6/3

Kohén [pap] és Lévi, akik földet béreltek Izraeltől, megosztják vele a termést [a hulint]  és a [papi] adományt. Rabbi Eliezer azt mondta: A tizedek is őket illetik, hiszen ezért jöttek.[3]

 

DEMÁJ: MISNA 6/4

Ha Izrael bérli a Kohén vagy a Lévi földjét, a tizedek a föld gazdáit illetik. Rabbi Jismáel azt mondja: Ha egy vidéki ember földet bérel egy jeruzsálemitől, a második tized [máászer seni] a jeruzsálemit illeti. A bölcsek azt mondják: A vidéki felmehet Jeruzsálembe és megeheti ott [a második tizedet].

 

DEMÁJ: MISNA 6/5

Aki olajfát bérel, olajpréselés céljából, úgy osztják el [az ebből járó]  papi adományt, mintha az olaj hulin[4] lenne. Azt mondta Rabbi Jehuda: Izrael, aki paptól vagy lévitől bérel olajfát olajkészítés céljából, vagy feles bérletben[5] bérel, a tized a tulajdonosokat illeti.

 

DEMÁJ: MISNA 6/6

Bet Sámáj azt mondja: Csak barátnak adjunk el olajbogyó termést.[6] Bet Hillel ezzel szemben azt mondja: [Annak is eladhatja], akit a tized kiválasztásával bíztak meg. Bet Hillel istenfélő követői a Bet Sámáj előírása szerint jártak el.

 

DEMÁJ: MISNA 6/7

Ketten szőlejüket egy [közös] présben gyűjtötték.  Az egyik tizedet vont le a terméséből, a másik ember nem. Aki leválasztja a tizedet, a préselés előtt teszi, és a részét [a borból] újból tizedeli.[7]

 

DEMÁJ: MISNA 6/8

Ketten együtt bérelnek egy mezőt[8], vagy együtt örökölték, vagy társak lettek, az egyik mondhatja a másiknak:  Végy gabonát akárhonnan, és én is hozok gabonát valahonnan; végy bort akárhonnan, és én is hozok bort valahonnan; de azt nem mondhatja, hogy végy gabonát akárhonnan, és én hozom az árpát valahonnan, vagy azt, hogy végy bort akárhonnan és én hozom az olívaolajat valahonnan.

 

DEMÁJ: MISNA 6/9

Ketten,  közülük az egyik ámháárec [tanulatlan] apjuktól örököltek, aki szintén ámháárec volt, az egyik mondhatja a másiknak: Végy gabonát akárhonnan, és én is hozok gabonát valahonnan; végy bort akárhonnan és én is hozok bort valahonnan; de azt nem mondhatja neki[9]: végy gabonát és én veszem az árpát; vedd a nedves gabonát és én veszem a szárazat.

 

DEMÁJ: MISNA 6/10

Prozelita és pogány, kik a pogány apjuktól örököltek, a prozelita testvér mondhatja a pogány testvérnek: Vedd a  bálványokat, én veszem a pénzt [valamely fizetség fejében]; vedd a bort[10] és én veszem a gyümölcsöt, mert ha így jut [gyümölcs] a prozelita birtokába, fogyasztása tilos.

 

DEMÁJ: MISNA 6/11

Ha valaki gyümölcsöt árul Szíriában, és azt mondja: Izrael földjéről való, le kell rója utána a tizedet. Ha azt mondja: Már lerótták, megbíznak benne, mert a száj, amely megtiltotta, ugyanaz a száj, amelyik megengedte.[11] Ha azt mondja, [a gyümölcs] az enyém, a tizedet le kell rója, ha [azt mondja] hogy lerótták, hinni kell a szavában. Mert az a száj, amely megtiltotta, ugyanaz a száj, mely megengedte; Ha tudják, hogy Szíriában van földje, le kell rója a tizedet.

 

DEMÁJ: MISNA 6/12

Ámháárec [aki nem ismeri a törvényeket] azt mondja a barátjának[12]: Hozz nekem egy csomag zöldséget, hozz nekem egy cipó fehérkenyeret, szabadon vesz az áruk közül, és semmire nem köteles; ha úgy választ: Ezt nekem, és ezt a barátomnak, majd a vásárolt árút összekeveri, köteles [leróni a tizedet] akkor is ha száz [dolgot] vett.

[1] A terményt elosztja, és nem kell abból a tizedet levonnia.

[2] A kétféle bérlet héber neve: áriszut és háchirá

[3] Ezért jöttek: Azért bérli a Kohén és a Lévi a földet, hogy megkapják az adományt és a tizedet.

[4] Hulin: termék, melyből nem vontak le sem tizedet, sem papi adományt.

[5] Feles: Az olajtermés fele a bérlőé.

[6] A leszedett olajbogyó olajtól nedves, ezért ha törvényhez nem értő érinti, tisztátalanná válhat.

[7] A bor után is  tizedet ad, mivel a bor tartalmazza a barátja tized nélküli szőlőjét.

[8] A „mező” gabona termést, vagy szőlőt tartalmaz.

[9] Az ámháárec (tanulatlan) társának.

[10] Bor, melyet pogány szertartásra használnak, pl. libáció.

[11] A „száj” kimondta, hogy a  gyümölcs Izrael földjéről való; tehát a gyümölcs tiltott, míg a tizedet nem rótták le, majd ugyanaz a száj, mely kimondja, hogy „lerótták”-  ezzel engedélyezi a gyümölcs fogyasztását.

[12] A barát jártas a törvényekben.