Misna magyarul – Demáj traktátus 4.

“A városba megy, ahol nem ismer senkit, azt mondja: Ki jártas itt? Ki rója ki tizedet? Valaki azt válaszolja: Én. Nem bíznak benne.”

A Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.

A Brachot és a Peá traktátus után most a Demáj traktátust közöljük. Az első rész a bevezető magyarázatokkal  itt, a második rész itt,  harmadik rész itt olvasható.

Héberből fordította és magyarázatokkal ellátta: Uri Asaf.

DEMÁJ: MISNA 4/1

Ha valaki gyümölcsöt vesz valakitől, akinek nem szokása a tized, és el is felejtette levonni a tizedet, szombaton megkérdezi tőle, hogy ehet–e ebből a gyümölcsből. Ehet belőle, és bízhat a szavában.[1] De ha besötétedik és kimegy a Szombat, ne egyen mielőtt tizedet levonná belőle.  Nem találta meg [azt, akitől vette a gyümölcsöt], de valaki más, aki szintén nem jártas a tizedben, azt mondja, hogy [a gyümölcsre] biztosan kivetették a tizedet, ehet a gyümölcsből. Ha már kiment a szombat, vegye le a tizedet, és csak ezután egyen. Ha a demájra kivetett tizedet kifizették, mint Rabbi Simon Sezuri mondja, hétköznap is megkérdezheti [az árust], és a szavát elfogadva, ehet belőle.

DEMÁJ: MISNA 4/2

Aki megesketi barátját, akinél eszik, de nem hisz neki a tized ügyében, az első szombaton ehet az asztalánál, annak ellenére, hogy nem hiszi, hogy levonták a tizedet. Barátja azt állította, hogy kifizette a tizedet. A második szombaton még akkor se egyen az asztalánál, ha a tized dolgában megesküszik, hanem a szombat kezdete előtt vonja le a tizedet.

DEMÁJ: MISNA 4/3

Rabbi Eliezer [Hirkanosz] azt mondta: Senkinek nem kell megnevezni a demájból levont szegény-tized adományozottját. A bölcsek azt mondják, megnevezheti, de nem köteles félre tenni a [szegény tizedet].

DEMÁJ: MISNA 4/4

Aki [szombat előtt] megmondja, hová tette a demáj tized adományát és a  szegényeknek[2] járó tizedet, ne hozza elő ezt szombaton; és ha kohén, vagy szegény ember akarnak enni az asztalánál, ám jöjjenek és egyenek,  ha közlik velük, [mit esznek]. [3]

DEMÁJ: MISNA 4/5

Ha azt mondják valakinek, aki nem jártas a tized adományában: Végy[4] nekem attól, aki jártas a tizedben és aki fizet tizedet, abban nem bíznak. Ha azt mondja, végy akárkitől, abban bíznak. Vásárolni ment valakihez, [illetve küld valakit], aki azzal jön vissza: Nem találtam otthon, de hoztam neked valaki mástól. Nem megbízható.

DEMÁJ: MISNA 4/6

A városba megy, ahol nem ismer senkit,[5] azt mondja: Ki jártas itt? Ki rója ki tizedet? Valaki azt válaszolja: Én. Nem bíznak benne. Vagy ha így válaszol: Ez és ez a valaki megbízható. Abban az emberben megbíznak. Elmegy hozzá, hogy vásároljon és azt kérdi: Ki árusít régi [tavalyi] termést? Azt válaszolják: Ki küldött téged? Akkor is, ha az egyik [árus] a másikat ajánlja, megbízhatók.

DEMÁJ: MISNA 4/7

Szamárhajcsárok jöttek a városba, azt mondja az egyik: Az én [árum] új, a társamé régi; az enyémből nem rótták le a tizedet, a társaméból pedig igen, nem megbízhatók. Rabbi Jehuda azt mondja: Megbízhatók.[6]

[1] Akitől kapta a gyümölcsöt, nem fog valótlant állítani Szombaton.

[2] Az ún. máászer rison (a kohénnek) és a szegénynek járó (máászer áni) adományról van szó.

[3] Tudják, hogy a vendéglátó leválasztotta az asztalra kerülő ételből az adományokat.

[4] Megbízható árut akar vennei, melyre kirótták a tizedeket.

[5] Akiben megbízhatna a tized ügyében.

[6] A szamárhajcsárok, akik árút hoztak, egymást támogatják,  (összebeszéltek), a háláchá szerint nem megbízhatók.