Misna magyarul – Demáj traktátus 3.

Ha abból az okból veszi fel a gyümölcsöt, hogy ne menjen veszendőbe, mentes [a tizedtől].

A Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.

A Brachot és a Peá traktátus után most a Demáj traktátust közöljük. Az első rész a bevezető magyarázatokkal  itt, a második rész itt olvasható.

Héberből fordította és magyarázatokkal ellátta: Uri Asaf.

DEMÁJ: MISNA 3/1

A szegényeket demájjal etetik, és a [fogadóban étkező ] elszállásolt[1] katonákat is. Rábán Gámliel a munkásait[2] demájjal etette. A jótékonysággal megbízott [pénztáros] Sámáj iskolája szerint, tized alá vetett élelmiszert ad annak, aki maga nem vet tizedet, és a tized alá nem esett élelmiszert annak, aki az árúra maga is tizedet vet ki, így elérik, hogy minden ember olyan árút fogyaszt, melyre rendesen kivetették a tizedet. A bölcsek azt mondják, [a jótékonysággal megbízott] nem vizsgálja meg milyen árut gyűjt be és milyen árut oszt ki, akinek ez szándékában áll, az „helyrehozza” a tizedben esett hiányosságokat.

DEMÁJ: MISNA 3/2

Aki letördeli a zöldség rakomány leveleit, hogy könnyebb legyen, ne dobja el a leveleket,[3] mielőtt tizedet fizetne. Aki zöldséget választ a piacon, és vissza kívánja adni,  ne adja vissza, csak azután, hogy tizedet fizetett, és ezután [az eladó] megszámolja, [vagy leméri] az árút. Ha még ott áll [a zöldséges áruja előtt] és másutt jobb árút lát, visszaadhatja, mivel [az előbbit még] nem vitte[4] el, [nem birtokolta].

DEMÁJ: MISNA 3/3

Ha valaki gyümölcsöt talál az út szélén, felveszi hogy megegye, de meggondolja magát. Addig ne vegye el, amíg nem választott le róla tizedet. Ha abból az okból veszi fel a gyümölcsöt, hogy ne menjen veszendőbe, mentes[5] [a tizedtől].  Bármilyen termék, amelyet nem lehet eladni, lévén demáj, azt még a barátjának sem küldheti.  Rabbi Joszi megengedi, ha [már] biztosan tized alá esett, de erről értesíteni kell a felebarátját.

DEMÁJ: MISNA 3/4

Ha valaki gabonát visz őrlésre egy szamaritánus molnárhoz, vagy egy törvényben járatlan [héb. ám háárec] molnárhoz, mindketten megbízhatók[6] a tizedet, vagy a szombat-év szabályát[7] illetően. A nem zsidó molnár azonban összekeverheti a gabonát, melyet [ennek megfelelően] demájnak[8] tekintenek. Ha valaki szamaritánusnál, vagy tanulatlan embernél tárolja a gyümölcsöt, tized és szombat-év szempontjából a gyümölcs „megbízható”; ha bálványimádónál [tárol gyümölcsöt], gyümölcse nem különbözik az övétől. Rabbi Simon szerint demáj.

DEMÁJ: MISNA 3/5

Aki hoz a fogadósnőnek és kap a fogadósnőtől,[9] egyaránt leveszi róla a tizedet, mert fennáll a gyanú, hogy felcseréli az élelmiszert. Rabbi Josze azt mondta: Nem kell számítanunk csalásra, csak abból vesz [az utas], amit tőle [a fogadósnőtől] kap.

DEMÁJ: MISNA 3/6

Aki ad az anyósának, vagy kap tőle, leveszi arról a tizedet, mert gyanú áll fenn, hogy felcseréli a romlott ételt.[10] Rabbi Jehuda azt mondja, hogy a lánya javát tartja szem előtt, és szégyelli magát a veje előtt.  Rabbi Jehuda biztos abban, hogy aki hoz az anyósának a szombat-évben ehető [gyümölcsöt] azt nem fogja az anyós felcserélni a lányának arra, amely szombat-évben [tilos].

[1] Héb. Achszánia – szállás,  a király katonáinak ellátása

[2] Rábán Gámlielnek szegény munkásai voltak. A szegény ember tizeddel nem foglalkozik mert nincs saját termése, és  jótékonyságból kap ételt.

[3] Nehogy valaki olyan ételt egyen, melyre nem vetettek ki tizedet.

[4] Még nem az övé. Ha elviszi (húzza) az árút, az jelképesen vásárlást jelent. A „húzás” , héb. mesihá a tulajdon megszerzését jelenti.

[5] Mikor a gyümölcsöt felveszi abból a célból hogy megegye, azzal már birtokolta is, ha csak azért veszi fel, hogy ne vesszen kárba, ez még nem jelent birtoklást. Birtoklás után tizedet kell fizeni, vagy levonni.

[6] Mind a szamaritánus, mind pedig az iskolázatlan molnár megbízhatók abban, hogy nem cserélik össze  a törvénytisztelő gabonáját a bálványimádó gabonájával.

[7] A szombat-évben  (smitá – vagyis hetedik év)  termett gyümölcs fogyasztható, de nem szabad kereskedni vele.

[8] A nem zsidó molnártól kikerülő lisztet meg kell tizedre adóztatni.

[9] Régen szokás volt, hogy az utas magával hozott élelmiszert adott a fogadósnének, hogy abból készítsen ételt.

[10] Az anyós a vejétől kapott, feltételezetten romlott étel helyett más ételt tesz fel az asztalra, mely friss (de a tized nem volt levéve).