Misna magyarul – Demáj traktátus
A keverék olaj Bet Sámáj szerint [adó]köteles, Bet Hillél szerint [adó]mentes .
A Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִשְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.
A Brachot és a Peá traktátus után most a Demáj traktátus közlését kezdjük meg.
Röviden összefoglaljuk, milyen szabályok voltak érvényben a Misna idején Erec Jiszrael mezőgazdasági termékeinek megadóztatásában. A szabályok gyökere a Tórából, vagyis a mózesi törvényekből ered. Az adók héber gyűjtő neve: trumot u máászrot, magyarul: adományok és tizedek. Az adományok és tizedek elsősorban a papság (kohánim) és a léviták (leviim) megélhetését szolgálták, akik Jósua honfoglalása óta nem rendelkezhettek saját földdel. A kohanim és leviim a Szentély körüli munkát végezték, emellett tanítottak és bíráskodtak.
Kétféle adomány és kétféle tized létezik: Az ún. nagy adomány, héb. trumá gdolá, mely általában a termék két százalékát teszi ki és a papokat illeti; valamint az első tized , héb. máászer rison, a termés tíz százaléka, mely a levitát illeti; a harmadik az adomány tized, héb. trumát máászer, mely a termés egy százalékát teszi ki, másképp az első tized tíz százaléka, mely a papot illeti; és a második tized, másik néven szegény tized héb. máászer seni, illetve máászer áni. Ezt a gazda bizonyos években elfogyaszthatja Jeruzsálemben, bizonyos években a szegény embereknek adja.
Az a termék, amelyből nem választották le az adományt és a tizedet a héb. tevel nevet viseli, és az a termék, amelynek gazdája nem jártas a trumot u máászrot szabályaiban, de valaki más leválasztja helyette az adót, a demáj nevet viseli, ez utóbbiról szól a traktátus. Az a termék, melyből szabály szerint leválasztották az adományt és a tizedet, a metukán (jelentése: javított, szabályos) nevet viseli.
A traktátus címe demáj (דמאי ). A demáj arra a mezőgazdasági termékre vonatkozik, amely kétséget hagy afelől, hogy az adományt és a tizedet kellő módon, a háláchá szabályai szerint leválasztották vagy sem. A demáj szó feltételezhetően arámi, és két részre bontható: דא מאי, amely úgy fordítható: „mi ez?” A „hasonlít”, vagy az „úgy tűnik” (דמה , דמו) kifejezéssel is rokonítható. Ez a rendkívül nehéz traktátus kizárólagosan misna, vagyis nem tartozik hozzá gemara a Babilóniai Talmudban.
A misnában a papoknak járó kalácsadományról (héb. trumát hálá) is szó esik. Ennek mértéke 1.7 kg (kenyér) tésztájából leválasztott 27 grammnyi darab. Ezt a papok a Szentély idején elfogyaszthatták. A trumát hálá hagyományából fennmaradt az ún. háfrását hálá – vagyis a kelt tésztából való leválasztás hagyománya. Ma ezt a tésztát jelképesen elégetik.
A Demáj traktátus helyét a Magok Rendjében a Peá traktátus után a Rambam (Maimonidesz) úgy magyarázta, hogy a Peá a szegényekről szól és a Demáj traktátus harmadik fejezete pedig így kezdődik: „A szegényeket demájjal etetik”.
Héberből fordította és magyarázatokkal ellátta: Uri Asaf.
DEMÁJ: MISNA 1/1
Demájként, [tized alá nem kerülő] és könnyen [elbírálható] esetek közül való a vadfüge, a vadcseresznye, a naspolyaféle, az éretlen füge, a szikamor füge, a lehullott datolya, az éretlen szőlő és a kapribogyó.[1] Júdeában a cserszömörce, a judeai ecetfa és a beléndfű. Rabbi Jehuda szerint az összes vadfüge mentes [a tized alól] kivéve a diofárá-t.[2] Az összes szikamorfajta mentes, kivéve a sikmona bogyóit. Minden szikamor füge mentes, kivéve azt, amely teljesen érett.
DEMÁJ: MISNA 1/2
A demájban nincs homes [ötöd-rész][3] és nincs biur [égetés], és eheti a gyászoló, felvihetik és kivihetik Jeruzsálemből, egy részét el lehet hagyni a [Jeruzsálembe vezető] út mentén, vagy odaadhatja a tanulatlan embernek [ám háárec], [4] és az ellenértéket elfogyasztja. [A második tizeddel ellentétben] felválthatja az ezüstöt ezüstre, a rézpénzt rézre, az ezüstöt rézre, a rézpénzt gyümölcsre. Mindezt azért, hogy a gyümölcsöt pénzre váltsa. Ez Rabbi Meir véleménye, a bölcsek szerint azonban a gyümölcsöt Jeruzsálembe kell vinni és ott kell elfogyasztani.
DEMÁJ: MISNA 1/3
Aki [demájból] vásárol vetőmagot, állatnak [takarmányt], bőrcserzéshez való lisztet, gyertyához való olajat, edények kenésére való olajat, az nem [adózik] demáj után. Kezívtől számítva,[5] és attól távolabb, mentesek a demájjal járó adótól. A tanulatlan ember kalács áldozata; a medumá [szekuláris és megszentelt adomány keveréke]; amit a második tized pénzéért vásárolt; ételáldozat maradéka – mindez mentes a demáj alól. A keverék olaj Bet Sámáj szerint köteles, Bet Hillél szerint mentes.
DEMÁJ: MISNA 1/4
Demáj t használnak eruvra, és azzal [demájjal házakat és udvarokat] foglal az eruvba, asztali áldást mond [demájra], akkor is, ha hárman áldanak; [6] leválasztja belőle a tizedet, még akkor is ha már levetkőzött és már napnyugta van; nem baj, ha tévedésből a második tizedet választotta le az első tized előtt; a takács ujjaira használt olaj után demájként adózik; a gyapjú fésűs olaja után nem.
[1] Az itt felsoroltak, vadon termő gyümölcsök, ezért ún. „hevker” és szabadon vesz belőlük akárki.
[2] Amely kétszer hoz gyümölcsöt évente.
[3] Héb. homes – ötöd: a pénzben „megváltott” második tizedhez (máászer seni) szabályszerű hozzátenni ötödöt (Lev 27, 31); a héb. biur: égetés, a pészáh előestéjén szokásos.
[4] Gyászoló nem ehet a második tizedből; a második tizedet meg lehet váltani, de csak mielőtt Jeruzsálembe mennek; ha egyszer megváltották (pénzre cserélték) akkor már nem vihetik Jeruzsálemből ki és vissza; a második tizedet nem szabad a tanulatlan embernek adni, nehogy tisztátalan állapotban fogyassza el.
[5] Kezív: Izrael földjén túl fekvő város, lehetséges, hogy a mai Achzív ősi városa.
[6] Eruv: a szombat területi határának kiterjesztése a közösség számára; az eruv történhet demáj termékből készült étellel, illetve annak egy ponton való elhelyezésével a szombat bejövetele előtt; a demáj termékből készült étel után mondanak áldást.