Misna magyarul- Beicá 4

“Aki boros korsókat visz egyik helyről a másikra (ünnepnap), ne vigye nyitott vagy fedeles kosárban, hanem a vállán vagy (a kezében) maga előtt.” 

 

Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.

A P’száhim (Pészahok) traktátus befejezése után most a Béicá traktátus fordítását közöljük. A Béicá (jelentése: tojás)  a bibliai ünnepek (jom-tov) szabályairól szól, amennyiben azok eltérnek a szombat törvényeitől, például a szállítás, vagy az ételek dolgában. Az első rész itt,a második rész itt,a harmadik rész itt olvasható

 

BÉICÁ 4

4/1

Aki boros korsókat visz egyik helyről a másikra (ünnepnap), ne vigye nyitott vagy fedeles kosárban, hanem a vállán vagy (a kezében) maga előtt. Ugyanígy vigye a szénát, de ne a hátán, a kosarat betakarva, hanem a kezében vigye. Kezdheti a szénakazal (elhordását), de nem a farakást, ami tiltott.

 

4/2

Nem vesznek el fát (gallyat) a farakásból, hanem inkább abból, ami ahhoz van támasztva.[1] Fát lehet hozni a mezőről, ahol összegyűjtötték, vagy a kárpáf-ból, (ahol tárolták) és az elszórt gallyakból is. Mit neveznek kárpáf-nak? Olyan helyet, amely közel van a lakhelyhez (városhoz) – ezek Rabbi Jehuda szavai. Rabbi Joszi azt mondja: olyan hely, ahova kulccsal lehet bemenni, és a szombat tartományába esik.

 

4/3

Nem aprítanak fát, se deszkát, sem pedig olyan deszkát, amely ünnep napján eltörött. Nem aprítanak se fejszével, se fűrésszel sem pedig sarlóval, hanem bárddal. Ház (kamra) amelyben termést tárolnak, rést készít és vesz azon keresztül. Rabbi Meir azt mondja: azzal kezdi, hogy rést hagy a (téglák között), és kivesz magának.[2]

 

4/4

Nem fúr lyukat a lámpásba, hogy edényt készítsen.[3] Nem készít faszenet ünnepnapon, nem vágja ketté a kanócot. Rabbi Jehuda azt mondja: elvághatja a lámpás lángjával, hogy két láng legyen.

 

4/5

Nem vághatja ketté az agyag (fazék) darabokat vagy papírt, hogy abban, (azon) sós halat süssön. Nem seperheti ki a kemencét, (tűzhely), de kiveszi a hamut, nem helyeznek közel két hordót,[4] hogy arra tegyék a serpenyőt.  Nem támaszt alá edényt ékkel vagy ajtóval, és nem terel állatot bottal ünnepen. Rabbi Elázár, Rabbi Simon fia megengedi.

 

4/6

Rabbi Eliezer azt mondja: ha talál maga előtt pálcikát, piszkálhatja vele a fogát. Az udvarban söpört forgácsot meggyújthatja, mivel az udvarban készen van minden (az ünnepre). A Bölcsek azt mondják: maga előtt seper, és (amit talál) meggyújtja.

 

4/7

Nem gyújt tüzet se fával, se kövekkel, se porból, se vízzel.[5] Nem tüzesít palakövet, hogy azon süssön. Rabbi Eliezer azt is mondta: az ember a száradó füge mellett áll, szombat előtt, a hetedik évben, és azt mondja: „ebből enni fogok holnap (szombaton).” A Bölcsek azt mondják: fel kell írni, és azt kell mondani: „ettől eddig”. [6]”

[1] Eredetiben: héb. szuká, itt farakásról van szó. A lényeg: a fa (ág) elvételével összedőlhet a rakás.

[2] Tégla: (nem szerepel a misna szövegében) – tégla fal, cement nélkül.

[3] A misna idején a lámpás sokszor kiégetés nélküli agyag lámpás volt. Lyukat fúrhat abba az ujjával is.

[4] Rögtönzött tűzhely, (tüzet raknak a két hordó között).

[5] Fával: két fa összedörzsölésével, kövekkel: szikrát pattint. Por: lehet kén vagy foszfor. Vízzel: a víztükörről visszavert fénnyel.

[6] A száradó füge sorba van rakva. Ha rámutat, melyiket választja, kiveheti onnan megeheti szombaton.