Misna magyarul – Béicá 3

Ha ünnep előtt csapdát állít a vadnak, vagy a madárnak, vagy halnak, ne vegye ki az ünnepen, csak ha biztos benne, hogy az már ünnep előtt csapdában volt. Egy idegennel történt, aki halat hozott Rábán Gámlielnek, aki azt mondta: ebből szabad enni ünnepen, de én nem fogadom el.

Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.

A P’száhim (Pészahok) traktátus befejezése után most a Béicá traktátus fordítását közöljük. A Béicá (jelentése: tojás)  a bibliai ünnepek (jom-tov) szabályairól szól, amennyiben azok eltérnek a szombat törvényeitől, például a szállítás, vagy az ételek dolgában. Az első rész itt,a második részt itt olvasható.

 

3/1

Nem foghat halat a halastóból ünnepnapon, és nem is etetheti a halakat. De kifogják az állatot, vagy a szárnyast az ólból és megetetik. Rábán Simon ben Gámliel azt mondja: az ólak nem egyformák. Ahol (a karámon belül) vadászni kell az állatra, ott tilos, ahol könnyen elérhető, szabad.[1]

 

3/2

Ha ünnep előtt csapdát állít a vadnak, vagy a madárnak, vagy halnak, ne vegye ki az ünnepen, csak ha biztos benne, hogy az már ünnep előtt csapdában volt. Egy idegennel történt, aki halat hozott Rábán Gámlielnek, aki azt mondta: ebből szabad enni ünnepen, de én nem fogadom el.

 

 

3/3

(Élet)veszélyben[2] lévő állatot nem vághat le ünnepnapon, csak akkor, ha aznap mód vagy idő van arra, hogy a sültjéből olajbogyónyit ehessen. Rabbi Ákiva azt mondja: még az is elég, ha a mészárszéken elvesz belőle egy olajbogyónyi nyers húsdarabot. Ha a szabadban vágta le az állatot, ne hozza be a házba rúdon vagy nyárson, hanem a kezében, darabonként.

 

3 /4

Elsőszülött állat, mely (ünnepnapon) a gödörbe esett, Rabbi Jehuda szerint, hozzáértő személy lemegy és megnézi, vajon megsérült. Ha sérült (hibás) lett az állat, felhozza és levágja, ha nem (sérült) nem vágja le. Rabbi Simon azt mondja, bármilyen állat, melynek hibáját nem ismerték fel az ünnep előtti nap, nem tekinthető (ünnepre) késznek.[3]

 

 

3/5

Állat, mely (ünnepnapon) megdöglött, ne mozdítsák el a helyéről. Egyszer megkérdezték Rabbi Tarfont, (a döglött állatról) és a háláról,[4] mely tisztátalan lett. Bement a bét hámidrás-ba, megkérdezte (a többieket), és azt mondták neki, ne mozdítsa el a helyükről.

 

3/6

Ünnepnapon nem lehet „csoportba verődni” a vágott állat húsára, csak az ünnep előestéjén, mert akkor vágják le az állatot és akkor osztják el a húsát. [5] Rabbi Jehuda szerint, ha kiméri a húst (ünnepnap), az edény vagy a fejsze súlya[6] szerint teheti. A Bölcsek véleménye szerint nem nyúlhat (ünnepen) a mérleghez.

 

3/7

Ünnepnapon nem szabad kést élesíteni, de egy másik késsel csiszolva élesíthet. Nem lehet kérni a mészárostól: „mérj le nekem egy dínárra való húst”. A mészáros levágja, és elosztja a húst (a vásárlók) között.[7]

 

3/8

Mondhatja a társának: „töltsd meg nekem az edényt, de ne mérték szerint”. Rabbi Jehuda azt mondja: ha mérő edény, nem tölthet bele. Történt Ábá Sául ben Bátnit-tal, aki megtöltötte a mérőedényeit az ünnep előtti nap, és kiosztotta a vásárlóinak az ünnep napján. Ábá Sául azt mondta: „a Moed napjain is így teszek, hogy a mérték (a hús súlya pl.) tisztázva legyen”. Bölcsek azt mondják: még hétköznap is így jár el, hogy mérték szerint áruljon. Az ember, mikor a megszokott boltosánál vásárol, azt mondja: adj nekem ennyi és ennyi darab tojást és diót, mert ez a módja annak, ahogy otthon számol.[8]

[1] Ól, karám, zárt udvar.

[2] Életveszély: beteg állat, melyet mihamarább le kell vágni.

[3] Ünnepre kész: ehető a húsa ünnepnapon

[4] Hálá: a papnak leválasztott tészta.

[5] Csoport: előre csoportba választják az embereket, akik részesülnek a húsból.

[6] Edény vagy fejsze – jelképes súlymérték, mert ünnepnap nem mérnek.

[7] Vásárlók között: akik az ünnep után fizetnek.

[8] Nem mérték, vagy ár szerint.