Misna Magyarul – Brachot traktátus 9.

“Esőkre és a jó hírekre azt mondja: „Áldott legyen, aki jóságos, és aki jót tesz.” Rossz hírekre azt mondja: „Áldott legyen, igaz bíró.””

„A Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítására Jehuda Hanászi nevéhez köthető.

Sorozatunk első részét és a részletesebb magyarázatokat lásd itt, a második részt itt, a harmadik részt itt, a negyedik részt itt, az ötödik részt itt, a hatodik részt itt, a hetedik részt itt, a nyolcadik részt itt.

Alább a kilencedik rész olvasható.

MISNA 9/1

Aki olyan helyen jár, ahol nagy csodák történtek Izrael népével, azt mondja: „Áldott legyen, aki csodákat művelt atyáinkkal ezen a helyen”; Aki olyan helyen jár Izrael Földjén, ahol megszűnt a bálványimádás, azt mondja: „Áldott legyen, aki megszüntette a bálványimádást a földünkön.”

 

MISNA 9/2

Üstökösre, földrengésre, villámlásra, mennydörgésre és viharokra azt mondja: „Áldott legyen, aki erejével és hatalmával betölti a világot.” Hegyek, dombok, tengerek, folyók és sivatagok láttán azt mondja: „Áldott legyen, aki a Teremtés munkáit végzi.” Rabbi Jehuda azt mondja: Aki látja a nagy tengert,[1] azt mondja: „Áldott legyen, aki a nagy tengert teremtette.” Csak akkor mondja, ha ritkán látja. Esőkre és a jó hírekre azt mondja: „Áldott legyen, aki jóságos, és aki jót tesz.” Rossz hírekre azt mondja: „Áldott legyen, igaz bíró.”[2]

 

MISNA 9/3

Új házat épített, új szerszámokat vásárolt, azt mondja: „Áldott légy, aki életben tartottál, (és megőriztél minket és elhoztál erre az időre)”. A bajra épp úgy áldást mond, mint a jóra, és áldást mond a jóra, miként a rosszra. Aki [imájában] a múltat emlegeti, imádsága hiábavaló. Hogyan? Például ha a felesége állapotos, és azt kéri: Legyen meg [Isten] akarata, hogy a feleségem fiat szüljön. Ez hiábavaló imádság. Úton volt és jajveszékelést hallott a város felől, és azt mondta: Legyen meg [Isten] akarata, hogy ezek nem az én házamból valók, ez hiábavaló imádság.

 

MISNA 9/4

Aki egy nagyvárosba érkezik, [biztonsága érdekében] két imát mond. Egyet, amikor a városba lép, egyet, amikor a [városból] távozik. Ben Ázáj azt mondja: Négyet, kettőt, amikor belép és kettőt, amikor távozik, és hálát ad a múltbéli dolgokért, és könyörög a [jó] jövőért.

 

MISNA 9/5

Az ember épp úgy áldja a rosszat, mint ahogy áldja a jót, mert azt mondták: „Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.”[3] Teljes szívedből, mindkét hajlamoddal, a jó hajlammal és a rossz hajlammal; Teljes lelkedből: Még ha el is veszi a lelkedet; Teljes erődből [vagyis] minden vagyonoddal. Másik magyarázat: Teljes erődből, [vagyis] bármilyen mérték szerint ítél, légy hálás neki (nagyon-nagyon).

Az ember ne viselkedjen illetlenül a keleti kapuval szemben, mert az a Szentek Szentjére néz. Senki ne lépjen a Templom hegyére vándorbottal a kezében és poros lábakkal, és ne használja átjárónak,[4] és még kevésbé jusson eszébe köpni. Akik áldást mondtak a Szentélyben, úgy mondták: min háolám [örökkévalóságtól].[5] De amikor romlást hoztak a minim (cádokim),[6] mondván, hogy csak egy világ létezik, úgy döntöttek [a bölcsek], hogy úgy mondják: Az örökkévalóságtól az örökkévalóságig [min háolám ád háolám]. És úgy döntöttek, hogy köszöntéskor az Úr nevét meg kell említeni, mondván: „És imé Boáz kijöve Bethlehemből, és monda az aratóknak: Az Úr legyen veletek! És ők mondának neki: Áldjon meg téged az Úr!” (Ruth 2, 4); [vagy „megjelenék néki az Úrnak angyala] és monda néki: Az Úr veled erős férfiú”; és azt is mondják: „Meg ne utáld a te anyádat, mikor megvénhedik” (Példa 23, 22);[7] és azt is mondják: „Ideje, hogy az Úr cselekedjék, megrontották a te törvényedet” (Zsolt 119, 126).[8] Rabbi Nátán azt mondja: Mivel megrontották a te törvényeidet, ezért ideje, hogy az Úr cselekedjen.

 

—A BRÁCHOT TRAKTÁTUS VÉGE—-

 

[1] A Földközi Tengert

[2] A teljes áldás így kezdődik: Áldott légy Örökkévaló Istenünk, a világ Királya.

[3] MTörv (6, 5), a smá imádság része.

[4] Ne rövidítse le az útját a Templomhegyen keresztül.

[5] Az első szentély idején minden áldás így végződött: báruch átá ádonáj, elohé jiszráel, min háolám.

[6] Minim: úgy is fordíthatjuk, hogy eretnekek, de lehetnek a szadduceusok, a cádokita papság támogatói, akik nem hittek az eljövendő világban.

[7] Ne mondj szégyenteljes dolgokat a régi intézményekről, és a régi tettekről.

[8] Felhívás az Úrhoz, cselekedetre, amikor Tóra törvényit megsértik.