Misna – Magyarul 8.

Nem szabad áldást mondani idegenek gyertyáira, fűszereire; se a halott mellett gyújtott gyertyára és fűszerekre; se a bálványimádók gyertyáira, se fűszereikre.

„A Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítására Jehuda Hanászi nevéhez köthető.

Sorozatunk első részét és a részletesebb magyarázatokat lásd itt, a második részt itt, a harmadik részt itt, a negyedik részt itt, az ötödik részt itt, a hatodik részt itt, a hetedik részt itt.

Alább a nyolcadik rész olvasható.

 

BRACHOT MISNA 8/1

Ezek a különbségek Sámáj és Hilel iskolája között az étkezéskor [mondott áldások] ügyében. Sámáj iskolája szerint: Először áldást mond a napra,[1] azután áldást mond a borra. Hilel iskolája azt mondja: Áldást mond a borra, aztán áldást mond a napra.

 

BRACHOT MISNA 8/2

Sámáj iskolája szerint először kezet öblít, és azután tölt bort a pohárba. Hilel iskolája szerint először megtölti a poharat, és azután kezet öblít.[2]

 

BRACHOT MISNA 8/3

Bet Sámáj (Sámáj iskolája) szerint megtörli kezeit[3] az asztalkendővel, melyet az asztalon hagy. Bet Hilel (Hilel iskolája) szerint [kezet töröl és a kendőt] a székén hagyja.

 

BRACHOT MISNA 8/4

Sámáj iskolája szerint kitakarítják a szobát és aztán kezet öblítenek.[4] Hilel iskolája szerint először kezet öblítenek, és aztán kitakarítják a szobát.[5]

 

BRACHOT MISNA 8/5

Sámáj iskolája szerint [a hávdálá áldások sorrendje]: Gyertya, ételáldás, fűszerek áldása, hávdálá; Hilel iskolája szerint: Gyertya, fűszerek, ételáldás, hávdálá.[6] Sámáj iskolája szerint [a gyertyalángra mondott áldás]: Sebárá meoré háes [aki teremtette a tűz fényét], Hilel iskolája szerint: Bore meoré háes [teremti a tűz fényeit].

 

BRACHOT MISNA 8/6

Nem szabad áldást mondani idegenek gyertyáira, fűszereire; se a halott mellett gyújtott gyertyára és fűszerekre; se a bálványimádók gyertyáira, se fűszereikre. Csak akkor mondanak áldást a gyertyára, ha elegendő fényt ad.

 

BRACHOT MISNA 8/7

Ha valaki evett, és az áldásról megfeledkezett, Bet Sámáj szerint térjen vissza arra a helyre, [ahol evett] és mondjon áldást. Bet Hilel szerint mondjon áldást azon a helyen, ahol ez eszébe jutott. Meddig várhat az áldással? Amíg az elfogyasztott étel megemésztődik a gyomrában.

 

BRACHOT MISNA 8/8

Ha bort hoznak az étkezés végeztével, és csak egy pohárra elegendő, Sámáj iskolája szerint mondjon áldást a borra, majd mondja el a szokásos ételáldást. Hilel iskolája szerint mondjon áldást az ételre, aztán a borra. Ha zsidó mond áldást, ámen-nel válaszolnak, de a szamaritánus ételáldására nem válaszolnak ámen-nel, csak ha elejétől fogva[7] hallotta az áldást.

 

[1] A szombat és az ünnep napjára.

[2] A misna nem említi, de valószínűleg a kidus pohárról van szó; Hilel iskolája szerint, amely a háláchá szempontjából mindig mérvadó a Sámáj féle iskolával szemben, először tölt, majd áldást mond és azután következik a rituális kézöblítés (netilát jádájim).

[3] A rituális kézöblítés után.

[4] Az étkezést követő kézöblítésről van szó, melynek hagyományos neve: májim áhronim (utolsó víz)

[5] Az étkezésből maradt morzsákat, ételmaradékot.

[6] Szombat és ünnep végeztével tartják az ún. hávdálá (megkülönböztetés) szertartását, ahol gyertya fényére (tüzére), az ételre, a fűszerekre és a hávdálára (a szent napból hétköznapra való átmenet) mondanak áldást.

[7] Hallotta az egész áldást, és meggyőződött róla, hogy nem fűztek hozzá semmilyen idegen szövegrészt.