Meséld el gyermekeidnek…

„Mint a legtöbb zsidó gyerek, én is a Pészáchot szerettem a legjobban. Fennkölt és vidám ünnep. Mint a fáraó rabszolgái, követtük Mózest az ismeretlenbe, a sivatagba, fel egészen a Színáj hegyig. Hívása a szabadság felé erősebb volt, mint a félelem.

A széder átformált minket. Azon az estén apám élvezte, hogy királyi hatalommal bír. Anyám – aki bájosabb volt, mint valaha – királynő volt; mi gyermekek, hercegek. A látogatók pedig – az utazók és a koldusok, akiket mi hívtunk ünnepi asztalunkhoz – titkok tudóinak hírnökei, álruhába öltözött hercegek voltak. Hogy is tudnám nem szeretni azt az ünnepet, mely már a széder előtt jól kezdődött. Heteken keresztül vártunk, készültünk rá…“

Így írja le Elie Wiesel „A Passover Haggadah” előszavában (Mark Podwal illusztrációival, Touchstone Kiadó, 1993) érzéseit az ünneppel kapcsolatban. Azt gondolom, hogy ez a pár soros idézet pontosan adja vissza Pészách egyik legfontosabb üzenetét: Mindenkinek saját magának kell megszabadulni a rabszolgaságból, épp úgy, mint őseink tették Mózes vezetésével. A szertartások, melyeket otthon és a zsinagógában gyakorlunk, segítenek az átélésben, megértésben.

A szertartások része a Hágádá, a pészáchi elbeszélés olvasása. A XVI. század óta a Hágádá több mint kétezer egyedi,  tehát más, addig megjelent Hágádáktól többé-kevésbé (például illusztrációiban, magyarázataiban, fordításában) különböző kiadásban jelent meg. Szövegét és stílusát  tekintve folyamatos fejlődést mutat, tehát nem egyetlen személynek az  alkotása. Egyes részei a zsidó történelem különböző korszakaiból kerültek be az általunk manapság használt könyvbe.

Tegyünk egy rövid időutazást és nézzük meg, történelmünk különböző szakaszaiban mely részekkel gazdagodott a Hágádá.

Az Első Templom idején (i.e. 1000-587) még  csak a Tórára hivatkozhatunk, Mózes 2., 3., 4. és 5. könyve is foglalkozik a Pészáchhal. A Második Templom (i.e. 537- 70 i.sz.) korában már létezett egyfajta Széder-rend. (A Széder Hágádá kifejezést úgy is lehet fordítani, hogy az elbeszélés rendje.) Pészáchot eredeti formájában a Második Szentély pusztulásáig tartották meg (macesz és bor, valamint az állatáldozatok). Josephus Flavius lejegyzett korabeli – i.sz. I. századbeli – pészáchi szertartásokat, melyen becslése szerint, a jeruzsálemi áldozatbemutatáson összegyűlt résztvevők száma körülbelül hárommillió. (Zsidó Háborúk 6:9/3)

Tovább fonva az idő fonalát, elérünk a tanaiták korába, (i.sz. 10-210) amikor is a misnai szövegek lezárásra kerültek,  majd az amorák (210-550) idejében került be a maceszre mondott áldás, valamint a „Mágid” is ekkorra tehető. A gáoni időszakban (550-1040) már „Dájénu és a Ha Lachma Anja” része a szédernek.

A középkor első felétől a könyvnyomtatás feltalálásáig (1460) további kiegészítések és kommentárok kerültek a Hágádába, mint például a Pijjutok közül „Elijahu haNavi”. Ekkor került be a „Nirca” is.

1460-tól a 19. század első feléig, a könyvnyomtatás feltalálásával robbanásszerűen kezdtek elterjedni a különböző Hágádák. Az azokban megtalálható metszetek és képek eredete az első nyomtatott Hágádára vezethető vissza, amely – bár még nem tartalmazta az „Ehád Mi Jodeá” és „Had Gadja” szövegeket, korának szolgált mintául. 1526-ban Prágában adták ki.

A 19. század második felétől a struktúra már nem változott, egyetlen egy változtatás történt, méghozzá 1948 után, amikor Izrael állam kikiáltásra került. A megszokott „L’sana haba b’Jerusalaim” – Jövőre Jeruzsálemben  helyett „b’Jerusalaim haBnuja”: a megépült Jeruzsálemben – került használatba.

Pészách a zsidóság első nemzeti ünnepe, mely a Bibliában is benne foglaltatik. Ahogy Elie Wiesel is elmondta, rabszolgasorsból büszke, független néppé válásunkat ünnepeljük. De ez a változás nem egyik napról a másikra történt. Segítségre van szükség, melyet a Hágádá ad meg számunkra, ami az idő, az emberek, a körülmények és az igények változásával fejlődött tovább megtartva eredeti mondandóját. Amikor ezen az ünnepen a széderasztalhoz ülünk, és kezünkbe vesszük a Hágádát, remélhetőleg nem csak azt a könyvet fogjuk magunk előtt látni, aminek alig várjuk, hogy a végére érjünk, hanem mindazt a tudást is, mely az évszázadok alatt azzá tette, amit mi most a kezünkben tarthatunk.

Kóser Pészáchot és jó olvasást kívánok!

Források a fent említetten kívül:

M II  12/1-42

12/43-13

M III  23/4-8

MIV   9/9-14

28/17-25

M V   16/1-7

Királyok II 23/21-23

A szerző rabbijelölt, a Talmud nem csak Nőknek előadássorozat vendégelőadója. A következő rendezvény: Zsidó húsvét vagy keresztény pészah április 16-án.