Merjünk optimisták lenni!

Írta: Verő Tamás főrabbi - Rovat: Hagyomány

Két idős zsidó vitatkozik a zsidó történelemről és az aktuális helyzetről. Az egyikük optimista, a másik pesszimista. A hosszú beszélgetés végén felsóhajt a pesszimista: ennél rosszabb már nem is lehetne a helyzet… Mire az optimista azt feleli: dehogyis nem, csak hinned kell benne!

A vicc kapcsán elgondolkodtam. Vajon mennyire egyeztethető össze a zsidóság és az optimizmus? Mennyire ösztönöz bennünket pozitív gondolkodásra, vagy éppen az ellenkezőjére?

A zsidó történelemre visszatekintve újra és újra üldöztetések, küzdelmek, tragikus események ismétlődését látjuk. De vajon tényleg tragikusak azok az események?

A tragédia szó görög eredetű, az ókorban kialakult drámai műfaj neve, melyben a hős egy nemes célért küzd, de a végén elbukik, fizikailag megsemmisül. A tragédia szónak nincs pontos héber megfelelője, és ez nem véletlen. A zsidóságból a kezdetektől fogva hiányzott a koncepció, miszerint egy történetnek vagy emberi életnek már az elejétől kezdve csak negatív kimenetele lehet, független attól, milyen döntéseket hoz a szereplő vagy hogyan alakulnak az események.

A zsidó vallás egyik alapeszméje, hogy mindig van egy újabb esély a dolgok jobbá fordítására. Az Örökkévaló nyitott a párbeszédre velünk. A hagyomány szerint Ros Hásáná napján eldől a sorsunk, tíz nappal később, Jom Kipur napján pedig megpecsételődik. De az írás szerint még ezen a tíz napon is van lehetőségünk a megtérésre, hogy jóvátegyük múltbéli hibáinkat. Az Örökkévaló az utolsó pillanatban is még lehetőséget kínál nekünk arra, hogy felismerjük a különbséget jó és rossz között, és végül a helyes utat válasszuk.

Mi ez, ha nem optimizmus?

Az optimizmus előre viszi az embert az életben, hogy éljen a vele szembe jövő lehetőségekkel. Ugyanakkor a pesszimizmus éberen tart bennünket a ránk leselkedő veszélyek ellen, és így gyakran megvéd a bajtól, vagy legalább is felkészít bennünket a közelgő veszélyekre. Az ideális állapot az, ha mindig a legjobbat reméljük, de a legrosszabbra készülünk fel. Ha felkészülünk rá, hogy harcolnunk kell, de bízunk benne, hogy megnyerjük a harcot a rossz ellen. Az izraeli himnusz címe: Hátikva. Remény. „Od lo ávdá tikvátenu, hátikva bát snot álpáim.” Nem vesztettük el a reménységünket, a kétezer éves reményt!

Ezt kívánom nektek a most beköszöntő 5780. esztendőre! Soha ne veszítsük el a reményünket, merjünk optimisták lenni, hiszen mint tudjuk, a mi szótárunkból hiányzik a tragédia szó.

 Verő Tamás főrabbi, a Frankel Leó úti zsinagóga vallási vezetőjének beszéde Ros Hasana ünnep első estéjén

támogatás

Címkék:Ros hasana 5780