Melegbarát zsidó istentisztelet? Ezt meg hogy?!

(Avagy pár gondolat, mielőtt nekiállnék megírni egy ennél jóval tartalmasabb teológiai eszmefuttatást az LMBTQ-identitások és a zsidó vallás összeegyeztethetőségéről).

„1. És volt, amint elvégezte beszédjét Sáullal, Jónátán lelke hozzá volt kötve Dávid lelkéhez; szerette őt Jónátán, mint lelkét. 2. És vette őt Sául ama napon és nem engedte visszatérnie atyja házába. 3. És kötött Jónátán szövetséget Dáviddal, mivel szerette őt mint a lelkét. 4. Levetette magáról Jónátán a köpenyt, mely rajta volt és odaadta Dávidnak, meg ruháit, kardját is, íját is, övét is.“

(1Sám 18:1-4)

2012. július 7-én, egy szombat reggelen a Bálint Házban egy rendkívül színes, körülbelül százfős társaság gyűlt össze Budapest valószínűleg aznapi legnagyobb sáhárit istentiszteletén. A közös imát a szervezők melegbarát istentiszteletként hirdették meg, és a XVII. Budapest Pride Leszbikus, Meleg, Biszexuális, Transznemű és Queer kulturális és filmfesztivál egyik hivatalos (és egyik leglátogatottabb) programja volt. Három befogadó hitközség is támogatásáról biztosította az eseményt: a Bét Orim Reform Zsidó Hitközség, a Dor Hadas Konzervatív Közösség és a Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség. Felemelő élmény volt, énekekestül-dróséstul, Tóra-olvasásostul és így tovább. Melegbarátsága pusztán a címben merült ki, abban, hogy a szervezők deklarálták, a vallás mindenkié.

 

Hagyomány!!!4!4!

Joggal merül föl az olvasóban, hogy ezek a felhőtlenül ünneplő „melegbarát zsidók” porfogónak tartják-e otthon a Tórát, vagy olvassák is… Megnyugtatásul közlöm, hogy igenis olvassuk. Így tudjuk többek között, hogy a Tórában apai ágon öröklődik a zsidóság (pl. Mózes felesége nem zsidó), megtanuljuk, hogy az engedetlen fiúkat halálra kell kövezni[1], akár csak a más feleségével háló férfiakat[2] (vagy a menyasszonyt, akiről kiderül, hogy nem volt szűz[3]), a menstruáló nőket hét napra el kell különíteni[4] – ja, és lehet több feleségünk, csak ne legyenek testvérek[5] (vajh mit szólna ehhez Jákob?). S tényleg így él bármelyikünk is? Nem, még egy ortodox sem… Akkor mégis minek hordanak kipát egész nap, ha egyszer negligálják a tórai előírásokat? Pedig se ők, se mi nem mellőzzük ezeket, nem vagyunk aposztaták, mindössze arról van szó, hogy az ún. hagyományunk mennyire rugalmas és változékony: Komoróczy tanár úr szavaival élve a zsidóság nem egyéb, mint folyamatos reformok sorozata.[6] Ebbe a konstans módon változó zsidó hagyományfolyamba pedig abszolút beleillik a már több, mint 100 éve létező, mára a felekezetek közül a legnagyobbá vált és egyre növekvő zsidó irányzatnak, a progresszív judaizmusnak az LMBTQ-barát politikája.[7]

De ez tökéletesen ellentmond a zsidó felfogásnak, az engedetlen kölykök megbüntetésében legalább van ráció! (Ha a halálra kövezés talán egy picit túlzás is.) Azt akarják ezek az emberek, hogy Budapest legyen a következő Szodoma?

… aminek miért is kellett elpusztulnia? Nézzük, mit mond erről Ezékiel: „gőgösség, kenyérnek bősége és nyugodt jólét jutott neki és leányainak, de szegények és szűkölködőnek kezét nem támogatta” (Ezékiel 16:49). Hol van itt szó a melegségről? Elárulom: sehol. Tévhit a homoszexualitás büntethetőségében legitimizációt látók azon értelmezése – így maga a szodómia kategóriája is –, miszerint Szodoma bűne az volt, hogy férfi lakosai szexuális kapcsolatot akartak létesíteni Lót férfi vendégeivel. Ebben a történetben a két férfi közti aktus Szodoma lakóinak az idegenekkel szemben tanúsított megalázó, agresszív viselkedését mutatja be. Ergo nem több, csak egy motívum a történetben, ami azt mutatja be, hogy az Örökkévaló nem hagyja büntetlenül az erőszakot, a vendégjog elleni vétkezést.[8]

Tehát Szodomára nem hivatkozhatunk, de nyilván kell lennie más anti-LMBT forrásnak is a Szentírásban.  Nincs sok amúgy, az egész Bibliában összesen két helyen, egymástól pár fejezetnyire fordulnak elő olyan versek, amik a homoszexualitásra utalhatnak, ezek a következők: „Férfiúval ne hálj, amint hálnak nővel, utálat az.” (3Móz 18:22) illetve „És ha egy férfi férfival hál, amint hálnak nővel, utálatosságot követtek el mindketten, ölessenek meg, vérbűn van rajtuk.” (3Móz 20:13)

Először is leszögezhetjük, hogy kizárólag ezekből a szövegekből kiindulva a nők közötti nemi kapcsolat legális, mivel a nőknek nincs péniszük, és a (minden bizonnyal férfiak által papírra vetett) Tóra fallogocentrizmusában kizárólag a férfi nemi szervvel kapcsolatos szexuális tilalmakat ír elő. A leszbikusságot pusztán egy midráson keresztül lehet megtámadni, ami szerint dívott a nők közötti homoszexuális nemi viszony Micrájimban: márpedig amit az egyiptomiak tesznek, azt nekünk, ugye, nem illik (3Móz 18:3), de egy midrás nem elég erős ahhoz, hogy halakhaként végezze.

Szóval a saját nemükhöz vonzódó nők biztonságban vannak félig-meddig. Nem úgy a férfiak; számukra első blikkre jóval fenyegetőbben hathat ez a két vers. Hathatna, de van egy kis probléma, ti. ebből a két sorból egyértelmű, hogy a Tórának eszébe se jut, hogy két férfi esetleg szeretheti is egymást, a homoszexualitást pusztán szexuális aktus szintjén kezeli. Ahogy Szodoma esetében, itt is kizárólag a behatoló hatalmát fejezi ki a behódoló felett: amennyiben egy másik férfivel közösül az ember, őt tárgyiasítja. (Megjegyzem, már a primér forrásból is azt látjuk, hogy csak az anális közösülést tiltja, se a csókolózást, se az orális szexet.) A homoszexuális nemi aktus a Tóra interpretációjában heteroszexuális férfiak műve, akik, ahelyett, hogy gyermeket nemzenének, orrba-szájba össze-vissza onanizálnak (vagyis fölöslegesen, nem gyereknemzés céljából hullatják magjukat). A környező törvények is csak ezt támasztják alá, azok is éppúgy a heteronormativitás jegyében születtek, a heteroszexuális férfihez szólnak, és számára tiltják meg a rokonokkal, állatokkal, stb. való közösülést. Jó, mondja erre a modern ember, mikor ezek a sorok írattak, még nem tudták, mi fán terem a szexuális orientáció… mi viszont már tudjuk, hogy az LMBTQ-identitás nem választás kérdése, így erkölcsileg helytelen megkülönböztetően viselkedni a melegekkel mint csoporttal. A maimonidészi gondolattal élve: az Örökkévaló nem azért adta az eszünket, hogy ne használjuk.

Amit – vallástól függetlenül – föl lehet hozni a meleg életmód ellen, a reprodukció hiánya. Mondjátok ezt Ben Azzai rabbinak, aki soha nem nősült meg: „a világot mások is tudják folytatni”, mondá, ő a Tóra-tanulásnak szenteli életét.[9] Ennek analógiájára miért ne vallhatná azt a meleg vallásos zsidó, hogy ő a tudományokban, a művészetekben fog maradandót alkotni? Bár hála Istennek, egyre több példát látunk azonos nemű párokra és általuk felnevelt gyerekekre: engem rúgott már fenékbe olyan kölök, akit két mama nevelt. (Szerencsére a naturalizálók „természetellenesség” – vádjával zsidó köröknek, ahol, ugye, előírás a 8 napos fiúk körülmetélése, nem kell megbirkózniuk.)

Ezek tisztázása után immáron teljesen vállalhatóak az olyan homoerotikus történetek a talmudi időszakból és a középkorból, mint pl. amikor a csinos Jonatán rabbi egy vele közösülni kívánó gladiátort vezetett rá a Tóra-tanulás útjára, majd „életük végéig együtt csatáztak.” De a Hispániában működő Juda haLévi vagy Mose ibn Ezra homoerotikus költeményeit se felejtsük[10], vagy az örök klasszikust, Dávid és Jonatán sztoriját (itt egyes kutatók már azt is tudni vélik, hogy ki volt az aktív, és ki a passzív fél, az igék alakjaiból következtetve).[11]

„De a zsidó vallás összeegyeztethetetlen a megélt melegséggel, mindig is úgy tudtam…”

Ez a zavarodottság érthető, de megváltoztatható (nem úgy, mint a homoszexualitás). Noha világszerte a legelterjedtebb zsidó vallási irányzat az LMBTQ-közösség felé pozitívan kommunikáló progresszív judaizmus – és így pl. Amerikában a zsinagógák döntő többsége kiáll a Pride, a melegházasság és hasonló ügyek mellett (az amerikai zsidók 81%-a támogatja az azonos neműek házasságát[12]) –, addig Magyarországon a progresszív zsidó irányzat csupán pár száz embert ölel föl. Emiatt Magyarországon, ahol az LMBTQ közösség felé nem kommunikáló vallásos csoportok (neológok, ortodoxok, lubavicsiak) vannak hatalmi pozícióban, természetesen rengeteg tévhit él a „kollektív” vallásos zsidóság és az LMBTQ-identitások viszonyáról. Kanadától Izraelen át Ausztráliáig létezik és több millió progresszív és konzervatív vallásos zsidó számára elérhető a melegházasság intézménye; elfogadják a nyíltan meleg rabbikat, melegségüket felvállalók is nyugodtan kaphatnak Tóra körüli micvákat, stb.

Mi van ezzel egy időben Magyarországon? Neológok. Érdemes megemlíteni, hogy a konzervatív zsidó irányzatban, amelyhez nemzetközi szinten magát a neológia sorolja, melegségüket vállaló rabbikat – és női rabbikat! – avatnak, egyre több helyen pedig a melegházasság intézményét is elismerik. A jeruzsálemi Konzervatív Jesivában, ahol nyaranta tanulok, az intézmény rabbijai és vezetői abszolút támogatták, hogy a növendékekből csoportot szervezzek, és együtt, hivatalosan vegyünk részt a Jerusalem Pride felvonuláson Vajon az a nap is eljön, amikor a Lágymányosi vagy a Frankel zsinagóga vezetői és tagjai transzparensekkel (nem ellentüntetőként) vesznek részt a Meleg Méltóság Menetén? A konzervatív zsidóságban, ahová sorolni szokták magukat neológ barátaink, ez lenne a természetes…

Egy kedves barátom szokta fölidézni azt a pillanatot, amikor megértette, hogy miért kell támogatnia minden szociálisan érzékeny embernek az LMBT mozgalmakat az egyenlő jogokért és megítélésért, valláson belül és kívül egyaránt. Pár évvel ezelőtt egy meleg ortodox zsidókról szóló dokumentumfilm magyarországi vetítése utáni pódiumbeszélgetésen a következőket mondta az egyik interjúalany, egy meleg ortodox rabbi: „Fel tudják idézni, milyen érzés az, amikor a szeretett társuk ágyába viszik a kávét szombat reggel, és ott isszák meg, együtt? Megtapasztalták már az intimitásnak ezt a fokát? Nos, éppen erre vágyunk mi, melegek is. Hogy nyíltan megtehessük ugyanezt, anélkül, hogy szégyellni kellene magunkat.” Hát ezért.

A tavalyi LMBTQ-barát istentisztelet hatására (legalább) két zsidó fiatal tért vissza az útra. LMBTQ-identitásuk tudomásul vétele óta arra vártak, hogy egy zsinagóga kinyilvánítsa: ők is teljes értékű zsidók – s miután ez végre megtörtént, azóta a magyarországi zsidó közösség aktív tagjai. Reméljük, az idei eseményen is sikerül legalább egy főt visszahozni közénk, reméljük, hogy legalább egy újabb embert sikerül rávezetnünk arra, hogy nyugodtan mondja reggelenként az áldást:

Áldott vagy, Örökkévaló, Világ Kormányzója, aki saját képére teremtett.

(A szerző a Szim Salom Hitközség vezetőségi tagja.)

---