„Légy a fej és ne a farok”
Rabbik köszöntik a zsidó újévet a Szombatnak küldött írásaikban. 2.
Ezúttal Asher G. Ehrenfeld és Róna Tamás írásait olvashatják.
Asher G. Ehrenfeld: Fellépni az első lépcsőfokra
Az Új Év nemcsak egy dátum a naptárban, hanem egy olyan nap, amelyen elhatározzuk, hogy új lapot nyitunk az életünkben, s ezzel egy új életet kezdünk el.
Az ember élete során többször is „új évet” kezd: az iskolakezdéssel a „tanulás”, az egyetemi tanulmányokkal az „igazi életkezdet”, a házasságkötéssel a „családalapítás” új éve kezdődik. Az új év tehát a valódi változás kezdete. A kérdés, hogy ennek a változásnak van-e valamiféle célja, értelme? Az őszi nagy ünnepek idején mindannyian számot vetünk a sorsunkkal és elgondolkodunk azon, hogy mi is a célja életünknek ezen a világon. Sokunknak úgy tűnhet, mintha a természet mindenféle törvényszerűség nélkül működne, de az Ö-ó, aki teremtette ezt a világot és bennünket, alkotott hozzá bizonyos törvényeket, szabályokat ahhoz, hogy hogyan viselkedjünk ezen a világon.
Minden ünnepnek legalább kétféle jelentése van: szellemi és anyagi. Az új év azt a spirituális fejlődést szimbolizálja, amelyen életünk során keresztülmegyünk. Az évek során egyre többet tapasztalunk, s rájövünk bizonyos összefüggésekre, mindent másképp látunk, s ez más értelmet ad életünknek.
A szellemi fejlődés egy létrához hasonló, melynek minden egyes fokával más szemszögből, más távlatból látjuk a világot. A legfontosabb, hogy mi magunk fellépjünk az első lépcsőfokra. Enélkül az elhatározás nélkül, semmi nem fog történni és semmiféle változás nem lesz.
A „שנהיה לראש ולא לזנב” („légy a fej és ne a farok”) áldás szellemi üzenete, hogy keressük az élet értelmét, ne legyünk sereghajtók, akiket mások vezetnek, hanem vezessük mi önmagunkat, s akkor elérhetjük a spirituális fejlődést. Mindannyiunknak felelősséget kell vállalnunk életünkért, s valódi változást kell véghezvinnünk, mellyel életünket egy új, egy jobb irányba terelhetjük.
Forduljunk magunkba, vessünk számot életünkkel, határozzuk el, hogy új lapot nyitunk, s akkor sikerrel kezdhetjük az „Új Évet”.
Dr. Asher G. Ehrenfeld Debrecen város főrabbija.
***
Róna Tamás: A tanító szó zengjen újra
” עת ללדת ועת למות …
עת להשליך אבנים ועת כנוס אבנים…
עת לחשות ועת לדבר…”
A Világ Alkotójának gondviselő kegyelme öleli át a teremtett embert. Ez az életet adó burok néha felfeslik az emberi kegyetlenség, kicsinyesség indulataitól. Ha végigtekintünk ezen a gyönyörű szöveten, sok helyen találunk szakadást, hasítékot, felfeslett részt. Az idő, az odaadás, a szeretet cérnájával próbáljuk néhol összevarrni, néhol javítgatni.
Harminc évszázaddal ezelőtt egy régen feledésre ítélt birodalom uralkodója olyan gondolatokat vetett papírra, melyek lassan három évezred távlatából átívelve a napjainkban létező ember számára is szellemi támaszt és életre szóló bölcsességet tanít. Az elmúlt korok során egy emberi jelző kerül e király neve mellé, a bölcsesség.
Az imádságom kezdő sora Salamon király ’Bölcseletek könyvé’-ből származik.
„Ideje van a születésnek, s ideje van az elmúlásnak…
Ideje van a kövek elhordásának, s ideje van a kövek összegyűjtésének,..
Ideje van a hallgatásnak, s ideje van a beszédnek…”
Napjaink tragédiái, hullámgyűrűi ma is megmozgatják a vízfelszín alatt létező mélységeket. A hit és a fohász szavaiban belesűrűsödnek az ember érzései, lelkünk kívánságai. A gondviselés kegyelme ölelje körül közösségeinket, és adjon erőt, szilárd kitartást, hogy a homokszemekből üveg lehessen, hogy a bennünk dúló indulatokat, feszültségeket, bizonytalanságokat helyes irányba tudjuk terelni.
Ismernünk kell a múltat ahhoz, hogy legyen jövőnk. E törekvés a gondolkodó ember sajátja, a teremtésünk hajnalától fogva.
Ahhoz, hogy a magyarországi zsidóság újra elfoglalja a neki járó szellemi és spirituális magasságokat, ennek záloga a vidéki zsidóság teljes megújítása.
A generációk, mint a hagyomány láncolata, összekapcsolódnak. Ha mégis egy nemzedék eltűnik, úgy, hogy nem hagy maga után kellő nyomot, a mi feladatunk és kötelességünk, hogy a nyomaikat pótoljuk az Ö-való által teremtett mindenségben.
Salamon király azt írja, hogy mindennek rendelt ideje van. Ideje van a születésnek, s ideje van az elmúlásnak, ideje van a kövek elhordásának, s ideje van a kövek összegyűjtésének. Ideje van a hallgatásnak és ideje van a tanításnak – a tanító szó zengjen újra a benépesült zsinagógák falai között és azokon kívül egyaránt.
Dr. Róna Tamás az Alföldi Régió vezető rabbija
