Kilépni a félelem árnyékából – a lányok törvénye

Hogyan zárhatnánk ki éppen azokat Isten megértéséből, akik a leginkább vágynak rá? Mi történt Mózes sivatagi tanházában? Pinhász hetiszakasz, Mózes IV .könyve, 25,10-30,1. 

A nyár a szabadegyetemek, a továbbképzések ideje is. Nyári egyetem volt a Talmud szerint aznap is a sivatagban, akkor, amikor hetiszakaszunk története játszódott. Eleázár, a főpap, Izrael vezetői és velük az egész nép, mindannyian a sivatagi tanház, vagy alighanem inkább tansátor padjaiban üldögéltek, és Mózes a Tórát, saját történetüket tanította nekik. Még csak a saját negyedik könyvükben jártak, de már Mózes ötödik könyvét tanulták. Bájos életkép a sivatagi nyárból, a pusztai vándorlás idejéből.

Jelen volt és szorgalmasan jegyzetelt öt frissen árván maradt lánytestvér is. Idáig nem hallottunk róluk, talán azért sem, mert egy bizonyos Celofhád lányai, és Celofhád azt jelenti, a félelem árnyéka. Arra készültek, hogy most, édesapjuk elvesztése után „előlépnek” végre, ahogy a Tóra szövege mondja, a családra ránehezedő félelem árnyékából, és megszólalnak a közösség előtt. Az igazságról fognak beszélni.

Arról, hogy az ő Tóra-értelmezésük szerint – mivel fiútestvéreik nincsenek – örökölhetik ők is, lányként is, apjuk földjét a még el sem foglalt Izraelben. A Talmud szerint nem kérdés, hogy amikor kiléptek a félelem árnyékából, nem csak jámborok voltak, de törvénymagyarázók, Tóra-tudósok is. Akik pedig a törvényt, a Tórát magyarázzák és tanítják, azokat rabbinak szokás nevezni.

Érveik meglepték Mózest a Tóra és a Talmud szerint, úgyhogy Istenhez fordult, és Isten jóváhagyta az árvalányok Tóra-értelmezését. Már a régi hagyomány is kiemeli, milyen látványos a kontraszt: a fiúk, a kémek szaladtak volna vissza Egyiptomba, a lányok, akik kiléptek a félelem, a patriarchátus árnyékából, már itt, a sivatagi szabadegyetemen, a megígért, még csak az álmokban létező föld tulajdonviszonyairól tanítottak volna. Nem az örökségük érdekes itt, hanem a Tóra iránti szeretet, a Tóra-tudás és az, hogy együtt, egyszerre, az egész nép és vezetői elé állva, kiléptek a félelem árnyékából.

Ki taníthatná inkább a Tórára Izraelt az ilyen lányoknál, akiknek közbelépése révén új törvényt tanított Isten a népnek (az öröklés szabályairól)? Az ő esetükből jogforrás, mindenkire vonatkozó törvény adatott Izraelnek.

Ki állíthatná ezek után, hogy a lányok nem taníthatnak Tórát?

Ma már minden nagy zsidó irányzatban van példa Celofhád lányainak utódai, rabbinők avatására. Magyarországon az első aktív rabbinő, Kelemen Kata nyomán Kántor Anita Berlinben lett liberális, Bedő Viki New Yorkban középutas-konzervatív, Vető Ágnes pedig, szintén New Yorkban, ortodox rabbi. Kuti Andi Fokvárosban dolgozik renewal rabbiként, pár hónapja avatták fel őt is.

Az ötödik lány még hiányzik. Ő lesz az, aki végre itthon, Magyarországon tanulhat majd, és remélhetőleg már legalább középiskolás. Aki azért maradhat majd itthon, mert a „nővérei” már kiléptek a félelem árnyékából.

Isten éltesse őket! Jó szombatot!

A szerző a Bét Orim reformzsidó közösség vallási vezetője