Judit – egy nő ezer arca

A bibliai történetekre igen jellemző a motívumismétlés, így, az ellenség lefejezése is többszörösen visszatérő elem. Nemcsak a zsidó Bibliában gyakori a rivális ilyen módon való megsemmisítése, de az Újszövetségben is megjelenik ez a motívum. Máté és Márk Evangéliumából ismerhetjük meg Salomét, aki ugyan nem közvetlen fejezi le Keresztelő Szent Jánost, hanem igéző táncának jutalmaként kéri a fejét. A tálcán kínált János-fej, aztán évszázadokra népszerű témája lett a képzőművészetnek, csakúgy, mint Holofernész fejét tartó Judit alakja.

A judeokeresztény társadalmak hagyományosan patriarchális felépítésűek, így semmi meglepő nincs abban, hogy a Héber Bibliában és a rabbinikus irodalomban a férfiközpontú történetek dominálnak. Az Örökkévaló leginkább férfiakkal és férfiakhoz beszél, a sorsfordító cselekedeteket főleg férfiak hajtják végre és a példaképek is túlnyomórészt férfiak. Ugyanakkor hősnőkből sincs hiány. Figyelemre méltó, hogy megítélésük, szerepük – a rabbinikus magyarázatokban és a folklorisztikus mesékben egyaránt – férfi társaiknál szélesebb skálán mozog. Természetes, hogy az utóbbi évtizedek, nemek közti egyenlőségre törekvő társadalmi változásai a zsidóságra is hatást gyakoroltak, és ennek következményeként felerősödtek a női szerepek újraértelmezését sürgető párbeszédek. A korábbi időszakokat vizsgálva azonban azt vehetjük észre, hogy elsősorban nem a nemek közötti egalizációra irányuló törekvés formálta a női karakterek sorsát, hanem az adott kor egyéb társadalmi problémáira reagálva értelmezték szerepüket.

 

Hosszú az út hazáig

Kiváló példa erre Judit alakja, aki igazán nagy utat járt be, amíg elfoglalta mai helyét a köztudatban. Első említésével a Héber Biblia görög fordításában, a Szeptuagintában találkozunk. Ha volt a szövegnek héber eredetije, az eltűnt az idők folyamán. Beszédes, hogy nem leljük nyomát a Holt-tengeri tekercsekben, nem említi Alexandriai Philon sem, aki munkáiban ötvözte a zsidó filozófiát és a Bibliát. Josephus Flavius átfogó történeti munkáiból csakúgy hiányzik, mint a Misnából, a Talmudból vagy a rabbinikus irodalom egyéb, korai műveiből. Valószínűleg a Makkabeusok után pattanhatott ki ismeretlen, bizonyára Izraelben vagy Alexandriában élő szerzője fejéből. Számos magyarázat létezik arra, hogy miért alakulhatott ez így, de egyik sem meggyőző.

Egyes hipotézisek a mű keletkezésének időpontjából indulnak ki. Ha Judit könyve i. e. 150 után íródott, ez azt jelentheti, hogy a könyvet egyszerűen túl későn írták ahhoz, hogy a kánonba még annak lezárása előtt felvegyék. Ennek az elméletnek az egyik gyenge pontja, hogy nincs arra vonatkozó pontos adat, hogy mikor rögzült véglegesen a Héber Biblia. A másik, hogy a sok szempontból rokonítható másik ikonikus hősnő, Eszter könyvének kanonikus helye még az i. sz. 3. században is vita tárgyát képezte. A szerző származása és a mű eredeti nyelve szintén talány. Megoszlanak a vélemények, hogy Judit történetét eredetileg görögül írta egy hellenizált zsidó az alexandriai diaszpórában, vagy létezett egy héber verzió, amely korai eltűnése miatt csak görög fordításban maradt ránk. Az első verziót erősíti az a tény, hogy olyan földrajzi pontatlanságok vannak a szövegben, amelyeket egy palesztinai szerző nem követett volna el – hacsak nem szándékosan. Ha így volt, örök talány marad, hogy mi lehetett ezzel a célja. További kérdés, hogy – ahogy a szöveg hosszából arra következtetni lehet – valóban egy szerző műve-e Judit története, vagy egy korabeli népmese rögzítése. A későbbiekben számos népmesei elemmel gazdagodik Judit karaktere, így nem zárható ki az sem, hogy már az első verzió is egy folklorisztikus történet lejegyzése lenne. Vannak olyan hangok is, melyek Judit erőteljes, domináns szerepére mutatnak rá, és azt sugallják, hogy egyszerűen túlságosan „feminista” és független volt ahhoz, hogy a rabbik, akik nem értékelték a patriarchális normák felforgatását, elfogadják.

Így vagy úgy, hiába használják a zsidó közösségek egészen a kereszténység elterjedéséig a Szeptuagintát, gyakran még Izrael területén belül is – Judit mégis hosszú időre, majd ezer évre kikopik a zsidó köztudatból. A katolikus Bibliában ugyan helyet kap Judit könyve, de szerepe ott is marginális marad. Mindenesetre ez a jelenlét elegendő volt arra, hogy segítségével nagyjából újra visszakerüljön a zsidósághoz, immáron Makkabeus hős mivoltát kihangsúlyozva. Ebben a szerepében számtalan liturgikus költemény, héber mese és a kora középkorban igen népszerű műfaj, a pijut emeli ki Judit csábító szépségét, egyszerre erőszakos és istenfélő, bölcs és bátor természetét. Fontos kiemelni, hogy ezek a későbbi elbeszélések jelentősen eltérnek egymástól, és nem mellékes az sem, hogy a középkori változatok egyike sem meséli el az eredetivel azonos módon a történetet. Judit Szeptuaginta-változata gyakorlatilag eltűnik a zsidó hagyományból egészen a modern időkig. A Judit személyével foglalkozó művek gyűjtőneve Judit-midrásim, amelyek több kategóriába sorolhatók. A történetek egyik csoportja ugyan szorosan kapcsolódik a Vulgatához, de gyakran rövidített és erősen átdolgozott formában jegyezték le őket. Vannak olyan, marginális, de izgalmasan hangzó vélemények, melyek szerint ezek a középkori héber elbeszélések Judit könyvének ősi, eredeti héber változatát őrzik. Ha ez az elmélet nyelvtörténetileg nehezen is bizonyítható, a Vulgatával való szoros kapcsolat széles körben elfogadott. Éppen emiatt azonban, ezek a történetek nem árulnak el sokat a középkori zsidóság Judithoz fűződő viszonyáról. Fontos bizonyítékot szolgáltatnak azonban arra, hogy a korai középkor vége felé megújult a zsidók érdeklődése Judit könyve – és általában az apokrifek – iránt. A X. századtól kezdve középkori zsidó írók egész sora fordított le héberre számos apokrif művet, gyakran átdolgozott formában, nagyobb történeti kompozíciók részeként.

A történetek egy második csoportja meglehetősen rövid, folklorisztikus, Judit tényleges tetteire koncentráló beszámolókból áll, amelyek alig utalnak a könyv első felében leírt eseményekre, és nem tesznek említést a hanukáról sem. A harmadik csoport már összekapcsolja Juditot a hanukával. E verziókban a Hasmóneusok meggyilkolnak egy ellenséges vezetőt tiltakozásul az ellen, hogy a vezető élni akar az első éjszaka jogával, amikor a húguk esküvőre készül. Judit, akit a Hasmóneusok rokonaként azonosítanak, e történetek második felében hajtja végre merész tettét. Izgalmas, hogy a XVI. századtól kezdve jiddis nyelvű Judit történeteknek is gazdag hagyománya van.

A zsidó Superwoman

Juditnak (héberül: Jehudit) a zsidó nőnek, már a neve is beszédes. Kiválóan rímel Júda (héberül Jehuda) nevére így, hozzá csatlakozva, közösen, párban válnak az ellenállás és a zsidó függetlenségi törekvések, valamint a hanuka szimbólumává. Szépsége, amely jámborságát és okosságát megelőzve a leginkább kihangsúlyozott tulajdonsága – kulcsfontosságúvá válik. Ezen keresztül tudja kamatoztatni azon képességeit, melyek sikerre viszik tervét, és amelyek szupersztárrá teszik közösségében. Judit azonban jóval több egy mindig kifogástalanul tökéletes Insta-modellnél.

Elég intelligens ahhoz, hogy felmérje, kivel milyen hangnemben tárgyalhat, és ennek megfelelően végig magabiztosan irányítja a cselekményt. A többi asszony közül először briliáns tárgyalótechnikájával emelkedik ki. A város vezetőit nem leteremti azért, amiért meg akarták adni magukat, hanem úgy alakítja a tanácskozást, hogy jóváhagyják azt, hogy egy személyben maga oldja meg a helyzetet. Az őrök, majd Holofernész palotai személyzetének tudatos irányításához a jó taktikai érzék mellett higgadtságra és alaposan kidolgozott stratégiára is szükség van. Mindemellett elszánt is, aki a döntő pillanatban bátran és habozás nélkül fejezi le a népét fenyegető ellenséget. Istenhite megingathatatlan; minden döntése és cselekedete előtt átszellemülten imádkozik, és abban a biztos tudatban cselekszik, hogy azt az Örökkévaló áldásával teszi. Holofernész megölésével nemcsak megmenti népét, de reményt és ezzel pozitív jövőképet is ad számukra. Kiélvezi a diaidalt, de nem vágyik sokáig a rivaldafényre. Sikereinek csúcsán visszatér régi életéhez, és elutasít minden személyét dicsőítő gesztust. Mindezt annyira szerényen teszi, hogy a szöveg nem is utal arra, hogy a többi asszony – akik, ha szerepelnek is a történetben, csupán statisztaszerepet töltenek be – féltékeny lenne ragyogó sikereire. Sőt, amikor 105 éves matróna korában meghal, egész Izrael egy emberként gyászolja. Elgondolkodtató az is, hogy a népmentő, Holofernész-ölő, magabiztos és céltudatos nő figurája mennyire különbözik a történet elején és a végén szereplő, visszavonult, szinte aszkétikus özvegyasszonyi életet élő Judittól. A pszichologizáló értelmezésekre fogékony olvasóban még az is felmerülhet, hogy több személyiség lakik ugyanabban a testben. Persze az sem kizárható, hogy az alaptörténet így akarja kihangsúlyozni a legfontosabbnak tartott női erényeket: az ideális asszony csöndes, visszahúzódó, szerény, de ha a szükség úgy hozza, egy anyatigris elszántságával védelmezi – ez esetben tágan értelmezett – családját. Fogékony olvasóban még az is felmerülhet, hogy több személyiség lakik ugyanabban a testben. Persze az sem kizárható, hogy az alaptörténet így akarja kihangsúlyozni a legfontosabbnak tartott női erényeket: az ideális asszony csöndes, visszahúzódó, szerény, de ha a szükség úgy hozza, egy anyatigris elszántságával védelmezi – ez esetben tágan értelmezett – családját.

Hasonmások

Judit nemcsak tökéletes, hanem karakterében és történetében számos más bibliai figura jellemvonásai is felismerhetők. A már említett Júda Makkabi és hanuka párhuzam mellett a leggyakrabban Eszterhez, a purim hősnőjéhez szokták hasonlítani. Mindketten gyönyörűek, csábítóak, és ezeknek a tulajdonságoknak köszönhetően megmentik népüket a fenyegető veszedelemtől. A középkortól kezdve adja magát a párhuzam, hogy ha a purimnak van hősnője, akkor a hanukának is jár egy. Juditnak ugyan sem saját szövege nincs a Héber Bibliában, sem pedig közvetlen kapcsolata nincs a hanukához, mégis jól illik a történethez. Olyannyira, hogy Rási, az egyik legismertebb és leggyakrabban hivatkozott tórakommentátor, már vele magyarázza, miért gyújthatnak nők is hanuka-gyertyát, miért vonatkozik rájuk is ez a micva. Hiszen itt is, mint Eszternél, a megváltás egy nő révén érkezett el. Így Judit, aki egykor az első hanukák környékén születhetett, a legnépszerűbb hanukai figura lesz.

Kevésbé köztudott, de egyértelműen felismerhető Dávid és Góliát történetének néhány eleme is Judit sikeresen véghezvitt hőstettében. Dávid szintén egyszemélyben menti meg a népét. A története szerint legkisebb fiúként semmi keresnivalója nem lenne a katonai táborban, ahova csak bátyjainak élelmet vinni ment. Erő helyett fondorlattal győzi le a kolosszus méretű, már negyven napja a sereget rettegésben tartó Góliátot, majd saját kardjával fejezi le őt. Ezzel a cselekedetével nemcsak megfutamítja az ellenséges filiszteusokat, de kivívja Saul király elismerését és reményt ad népének.

A bibliai történetekre igen jellemző a motívumismétlés, így, az ellenség lefejezése is többszörösen visszatérő elem. Nemcsak a zsidó Bibliában gyakori a rivális ilyen módon való megsemmisítése, de az Újszövetségben is megjelenik ez a motívum. Máté és Márk Evangéliumából ismerhetjük meg Salomét, aki ugyan nem közvetlen fejezi le Keresztelő Szent Jánost, hanem igéző táncának jutalmaként kéri a fejét. A tálcán kínált János-fej, aztán évszázadokra népszerű témája lett a képzőművészetnek, csakúgy, mint Holofernész fejét tartó Judit alakja.

A negyedik nagy femme fatale Delila, aki ugyan nem öli meg Sámsont, de haja levágásával közel jár ahhoz, hogy elveszejtse őt. A vele való azonosítást egy késői midrásnak köszönhetjük, amely szerint Judit megöleli és megcsókolja az ellenséges hadvezért, mielőtt az ölében altatná el. A midrás ugyanazzal a kifejezéssel írja le az aktust, mint a Delila történetét elbeszélő Bírák könyve. Ő is pont így cselekedett, mielőtt egy férfi segítségével levágta az ölében fekvő Sámson haját, megfosztva ezzel erejétől. Szerencsénkre csak átmenetileg, mert a levágott fejekkel ellentétben a haj visszanő, és Sámson régi-új erejét visszakapva áll bosszút a filiszteusokon.

A szintén a Bírák könyvéből ismerhető Jáélhoz inkább bátorsága kapcsolja Juditot, mint szépsége, vagy intelligenciája. A közös attribútumok kihangsúlyozásában szerepe van egy 11. századi pijutnak is, mely Menachem ben Machir tollából származik, és a Nincs megmentő és megváltó címet viseli. Ebben a versben a szerző csupán néhány sort szentel Juditnak, de ezekben Jáélhoz hasonlítja őt, aki „vizet kért, tejet adott, urak csészéjében nyújtotta a tejfölt” (Bírák 5:25) de hezitálás nélkül, egy pörölycsapással megöli Sziszerát, a soron következő ellenségvezért, amikor népe érdeke úgy kívánja.

Miriám prófétanő figurájához a győzelmi ének kapcsolja főhősnőnket. Mózes és Áron főpap nővére a Sástengeren átkelve énekel hálaadó dalt, melyben az Örökkévalót élteti. A többi nő, dobolva, körbe táncolva követi példáját. Ez a népünnepély leírás sok hasonlóságot mutat azzal az örömünneppel, ahogy Juditot fogadják Betulia megmenekült lakói.

Ehud ugyan férfi mellékszereplője a Bírák könyvének, de leginkább nyelvi alapokon, egy középkori mesének köszönhetően az ő történetben is találunk rokonságot. Eglon moábita király szolgaságban tartotta Izrael népét. Ehud ajándékkal megy a királyhoz, aki, azért, hogy négyszemközt maradhasson Eglonnal, azt mondja neki: „Istentől való szavam van hozzád…” (Bírák 3:19). Pontosan ezt a kifejezést használja Judit is. A szöveg dramaturgiai felépítése egy szemernyi kételyt sem hagy afelől, hogy az üzenet nem lehet más, mint a halál.

Az időtlen nő

Ahogy láttuk, Judit karakterében sok más bibliai figurára ráismerhetünk. Nincs ebben semmi különös, hiszen ő is csak egy ember, olyan emberi tulajdonságokkal, amelyek mindannyiunkban meglelhetőek – kiben jobban – kiben kevésbé. Kétségtelen tény, hogy Judit szerencsés csillagzat alatt született, mert személyében koncentráltan egyesülnek a legnemesebbnek tartott tulajdonságok, képességek. Az is jól kirajzolódik, hogy főszereplőnk személye, egészen a legutóbbi időkig, nem a női mivolta miatt fontos, hanem cselekedetei miatt. Persze a szépsége elengedhetetlen a sikerhez, de ez önmagában nem elég. Legyünk őszinték, ma sincs ez másként. Számtalan kutatás bizonyította már, hogy nemtől függetlenül szimpatikusabbnak találjuk a szép embereket. Ez a helyzeti előny pedig sikeresebbé teszi őket. Egyszerűen megnyerőbbek.

Judit nő mivoltának kidomborítása az utóbbi évtizedekben vált fontossá azokban a közösségekben, ahol hangsúlyt fektetnek a nemek közti egyenjogúságra. Kellenek a női szereplők, hiszen még mindig leginkább kétpólusú világban élünk, nem lehet, hogy minden főszerepet a férfiak visznek el. Fontos, hogy a megszólítva érezzék magukat a közösség női tagjai is, akik talán jobban magukénak érzik egy sikeres nő példáját. Érdemes eljátszadozni a gondolattal, hogy milyen élete lenne egy köztünk élő Juditnak. Vezető beosztású karrierista, rebellis, saját útját járó szabad lélek, gondoskodó családanya, zűrös bulikirálynő, vagy csendes otthonülő, esetleg mindezek együtt? Egy biztos, főhősünk sok szerepben megállja a helyét, pont úgy, mint bármelyik modern nő. Innen nézve mindannyian ráismerhetünk a bennünk élő Juditra, hiszen ha valamire szüksége van egy mai nőnek, az éppen az a zsonglőri képesség, amivel a különböző feladatai közt lavíroz nap, mint nap.