Hogyan legyünk szabadok?

Dr. Verő Tamás főrabbi beszéde a Frankel Leó úti zsinagóga ros hasanai ünnepségén hangzott el a Városmajori Szabadtéri Színpad sátrában, melyen a zuhogó eső ellenére több mint hatszáz ember vett rész.

A zsidók még rabszolgák voltak Egyiptomban, amikor a végső, a tizedik csapás lesújtása előtt megkapták az Örökkévalótól az első parancsolatot. Vajon mit parancsolt az Örökkévaló elsőként az éppen akkor szabaduló zsidóknak? Mi lehetett az az alapvető érték vagy cselekedet, amely alappillérként szolgálhatott a zsidók számára a néppé válásuk folyamatához, még a Szináj hegyi kinyilatkoztatás előtt?

Azt gondolhatnánk, hogy az Örökkévalóba vetett hittel lehet kapcsolatban. Vagy egy egyetemes értékű üzenet a felebarátok szeretetéről.

A válasz azonban másban keresendő, ugyanis a parancsolat a naptár rendszerének felépítéséről, az újhold ünnepének kihirdetéséről szól.

הַחֹ֧דֶשׁ הַזֶּ֛ה לָכֶ֖ם רֹ֣אשׁ חֳדָשִׁ֑ים רִאשׁ֥וֹן הוּא֙ לָכֶ֔ם לְחׇדְשֵׁ֖י הַשָּׁנָֽה

„Ez a hónap nektek a hónapok kezdete, első ez nektek az év hónapjai között.” (Mózes II. 12:2)

A zsidók rabszolgák voltak évszázadokon keresztül. Nem ők irányították az életüket. De most, hogy szabadok lesznek, meg kellett tanulniuk rendszerezni a saját életüket, beosztani, kontrollálni az idejüket. Az Örökkévaló határozott keretbe foglalta a zsidó lét esszenciáját.  Ellentétben a természet ritmusával, és a világ nagy része által követett szolár, nap központú rendszerrel, a zsidók a Hold járása szerinti ciklusokban kezdték el számolni az időt. Még inkább rendszerezve lett az életük a hat plusz egy napos héttel, a Sábát megtartásának parancsolatával. A napok este kezdődtek, az éveket pedig a teremtéstől számolták. Mindez arra szolgált, hogy elkülönüljenek a többi néptől, más ritmus szerint éljenek. Ugyanezt szolgálta, és szolgálja a mai napig a kóser étkezés. Akadályozni az egybeolvadást más népekkel.

Később, amikor a zsidók elvesztették kollektív kapcsolatukat a szakrális térrel, a jeruzsálemi templommal, kollektív fókuszukat még inkább kénytelenek voltak áthelyezni a idő megszentelésére. „Lehavdil bejn kodes lehol”. Szétválasztani a szentet a profántól – hangzik el minden hávdálán, amikor elbúcsúztatjuk a sábátot. Akárcsak a héberben, a magyar nyelvben is különbséget teszünk aközött, hogy valamivel eltöltjük, vagy valaminek szenteljük az időnket.

A mai estén, egyszerre köszöntjük ros hodest, újholdat, és ros hasanat, az 5783. zsidó újesztendőt.  Tekintsünk vissza az elmúlt esztendőre, de kivételesen most ne a tetteinket értékeljük. Inkább arra fókuszáljunk, mennyire sikerült az időnket beosztani. Mivel töltöttünk túl sok időt, és minek szenteltünk túl keveset. Mennyire vagyunk rabszolgái saját magunk szokásainak, melyek akadályoznak bennünket szabadságunk megélésében.  Kik és mik rabolták el az időnket? Hány megvalósítatlan tervünk volt, időhiány miatt? Kik érdemeltek volna tőlünk több figyelmet? Mennyi időt szántunk arra, hogy egy élhetőbb, egészségesebb, szebb világot teremtsünk magunk körül?

Jom kipurig 10 napunk van arra, hogy átgondoljuk, hogyan vegyük át a kontrollt a rendelkezésünkre álló idő felett, és új prioritásokat állítsunk fel, a most beköszöntő újesztendőre. Ez egy megvalósítható feladat, amely értékesebb, tartalmasabb, kiegyensúlyozottabb, lelki nyugalommal áthatott évet hozhat nem csak számunkra, de a környezetünk számára is.

Az idő önmagában nem szent, de mi bármikor azzá tehetjük. Hogy ez sikerüljön, ehhez kérjük most az Örökkévaló áldását.