„Gyermekeinket csak belsőleg, lelkileg edzhetjük meg a küzdelemre…”

Részlet Glässer Norbert Találkozás a Szent Igazzal. A magyar nyelvű orthodox zsidó sajtó cádik-képe 1891-1944 című könyvéből, mely a napokban jelent meg.

A modern tömegtársadalom másik szemléletes jelensége a szimbolikus politika/ nemzetvallás, amelynek orthodox kezelési stratégiái már a dualizmuskori sajtóban feltűntek, ahogyan azt korábban Kossuth és más nemzeti kultuszok esetében láthattuk. A korszak kultuszainak keretét az etnikai nemzetkoncepcióval összefonódva az első világháború vesztesége és formálódó közösségi emlékezete, valamint a drasztikus határváltoztatások adták. A nemzetkoncepció változására, a zsidóság gazdasági és társadalmai kiszorulásával járó antiszemita jelenségekre az orthodoxia válasza a vallásosság elmélyítése, a közösségi keretek megerősítése volt. Amíg a fővárosi orthodoxia több kortárs magyarországi és német neo-orthodox jelenség adaptálását szorgalmazta, addig a programmá tett hitbuzgalom „védőgátjai” az orthodoxia befelé fordulásának külvilágtól védelmet nyújtó határai voltak.[883]

A magyar állam költségvetésében igen tekintélyes összeg van beállitva tudósoknak, tudósjelölteknek és tehetségeknek ösztöndijakkal való ellátása céljára. (…) Nem arra gondolunk, hogy a sok száz név között még a numerus clausus arányában sem fordul elő zsidó. (…) Az állam hatalmas eszközeivel nem versenyezhetünk és igy gyermekeinket csak belsőleg, lelkileg edzhetjük meg a küzdelemre (…) A zsidó vallás erőforrásából kell meritenünk gyermekeink acélfürdőjét. És azt, amit minden orthodox tud, hogy a Tórához és a tradiciókhoz való hüség legjobban segiti át az embert az élet nehézségein, azt tudomásul kell vennie minden neológ zsidónak is…[884]

– írta az összzsidóságban gondolkodó cikk 1929-ben.

A korszak politikai történései mellett a szimbolikus politika is csupán adaptált és a vallási keretek közé illeszthető formában jelenhetett meg a politikamentességet[885] és hitéleti reneszánszot hirdető orthodox sajtóban. Ezt fogalmazta meg az orthodox Trianon gondolata, amely a hithűséget ért óriási veszteséget hangsúlyozta.[886] Az országhatárok változása a dualizmus idején kiépített orthodox intézményrendszert szabdalta széjjel. A jelentős orthodox és chászid közösségek, valamint a fontos Talmud-iskolák az utódállamokhoz kerültek.[887] A határok egy-egy nagyobb chászid zarándoklat idejére nyíltak meg,[888] a sajtó pedig külön rovatokban foglalkozott a határon túli orthodox hitközségek életével.[889] A határokhoz való orthodox viszonyulást jól tükrözte a sajtó 1927-es sátoraljaújhelyi chászid zarándoklatról szóló híre: „Az évfordulóra több ezren zarándokoltak Ujhelybe ugy Magyarországból mint a megszállott területről.”[890] „A trianoni határok nem voltak képesek a régi szeretetet és kegyeletet megszüntetni. Ezren és ezren jöttek épugy mint a régi Nagy-Magyarország idején.”[891]

Az országos orthodox képviselőség 1929. júniusában tartott ülésén – Hartstein Lajos ügyvezető alelnök kezdeményezésére – kimondta a magyarországi orthodox zsidóság csatlakozási szándékát a revíziós ligához. A sajtó a hazafiasság jeleként értelmezett határozat szövegét is közreadta:

A magyarországi autonom orthodox izraelita hitfelekezet országos képviselősége, mint a magyar orthodox zsidóság törvényes képviselete: 1929. junius hó 26-iki ülésében örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy ünnepélyesen kinyilatkoztassa a magyar reviziós gondolat mielőbbi győzedelmében való rendithetetlen hitét. Az ideig-óráig elnyomott igazság fényessége immár szemlátomást megvilágositja az elméket és szánandóan megcsonkitott hazánk sorsa iránt lassan-lassan visszahóditja az idegen szivek rokonszenvét és jóakaratát is. A Mindenható különös kegyelméből: már nekünk megadatott látni, hogy utban van [az] igazság. Az ennek győzelme érdekében való hathatós közremüködést: minden orthodox magyar zsidó legszentebb kötelességének és legboldogabb feladatának tekinti. Az Országos Képviselőség megbizza az Orthodox Izraelita Központi Iroda Elnökségét, hogy a Magyar Reviziós Ligához való egyidejü csatlakozásával: a magyar orthodoxiának ezt az ünnepélyes manifesztációját a Liga nagyérdemü Vezetőségének hozza tudomására.[892]

A szélsőséges irredentizmusról azonban az antiszemitizmussal azonos jelenségként írtak.[893] Ezzel a vallásosságnak trianoni határok fölött is győzedelmeskedő példáit állították szembe.[894] A támogatott szimbolikus politika – már az 1929-es határozatot megelőzően is – a revizionizmus volt.[895] Az iroda stratégiája tükröződött az orthodox vallási autoritások szimbolikus politikához kötődő gesztusairól adott hírekben is. A jeruzsálemi magyar kolel állam iránti lojalitását és az új zsidó nemzeteszme különböző formáitól való vallási elhatárolódását szimbolizálta a magyar államiság ünnepe. A Szent István kultusz és az augusztus 20-i ünnepségek, valamint a Kárpát-medence történeti-gazdasági egységként való megjelenítése és oktatása egyaránt a revizionizmus integritáson alapuló felfogását jelenítették meg Magyarországon.[896] Az orthodox sajtó mindkettőhöz a hagyomány láncolatának keretében kapcsolódott, alakította ki a vallásilag legitim viszonyulást.

(Glässer Norbert Találkozás a Szent Igazzal : A magyar nyelvű orthodox zsidó sajtó cádik-képe 1891-1944. Szegedi Vallási Néprajzi Könyvtár 40. MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport  vallási kultúrakutatás könyvei 8. Redigit: Barna Gábor. Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék – Gabbiano Print Kft, Szeged, 2014.)