Goldziher Ignác a vallás fejlődéséről és a bibliakritikáról

A héten egy eseménysorozat keretében ismerkedhet meg a nagyközönség a „maszorti zsidóság gondolatvilágával”. Az eseményen David Golinkin, a conservative mozgalom legjelentősebb halákhikus szaktekintélye is előad. Ebből az alkalomból gyűjtött össze Biró Tamás néhány, magyarul is olvasható Goldziher-idézetet a hét során érintett témákból, kiegészítve a két évvel ezelőtti gyűjtését a neológia gondolatvilágáról.

Goldziher Ignác (1850–1921) nem csupán a magyar orientalisztika legismertebb, kortársai és a későbbi nemzedékek által is nemzetközileg ünnepelt tudósa, a modern iszlámkutatás megalapozója, hanem a magyar neológia eszmevilágát meghatározó gondolkodó is. A zsidó intézményrendszerhez való viszonya nehezen meghatározható, mert egyszerre állt kívül és belül. A Pesti Izraelita Hitközség titkáraként évtizedeken keresztül intézte annak ügyes-bajos dolgait, részt vett az Országos Rabbiképző Intézet előkészítő munkálataiban, majd annak Vezérlő Bizottsága tagjaként a Rabbiképző felügyeletét is gyakorolhatta. Elvben.

Azonban a gyakorlatban, amint a Naplója keserű utalásaiból is kivehető, szavainak nem volt sok visszhangja. Fiatalkori barátjával, Bacher Vilmossal megromlik a viszonya (ennek lehetséges okait Scheiber tárgyalja a Napló magyar fordításának előszavában). Mintha Goldziher elvont vallásfilozófiai elméleteit a gyakorló rabbik és a gyakorló rabbikat felkészítő intézmény nem teljesen ültetné át a gyakorlatba. Ne felejtsük, Goldziher nem rabbi, „csupán” egy tudós értelmiségi a periférián, akit majd csak Kaufmann Dávid korai halála után, 1900-tól kérnek fel néhány kurzusra a Rabbiképzőben. Óraadóként, és nem professzorként.

Azonban már két évtizeddel korábban is tanítja a rabbijelölteket a Pesti Egyetemen. Közvetlen és közvetett hatása a következő generációkra felbecsülhetetlen. A rabbijelöltek Teológiai Egylete az ő nevét veszi fel a két háború között, Scheiber Sándor adja ki a naplóját (németül és magyar fordításban is), Vajda Károly pedig első rektori intézkedéseként róla nevezi el az addig Oktogonális terem néven ismert teret. Goldziherre úgy tekint a neológia, mint az egyik alapítóatyjára. Olvassunk tehát bele a magyarul is elérhető műveibe – mindenekelőtt két programalkotó tanulmányába a Rabbiképzőhöz közelálló, Bacher által társszerkesztett Magyar-Zsidó Szemle hasábjain –, hogy képet kaphassunk a neológia gondolatvilágának egyik irányzatáról. Az idézeteket a helyesírás és központozás mai szabályaihoz igazítottam.

*

A zsidó vallás egy élő, folyton fejlődő szervezet

„… önkéntelen tolmácsa vagyok zsidóságunk mindazon igaz hívének, kik nem bebalzsamozott múmiának, hanem élő és életre hivatott, mert folyton fejlődő szervezetnek hiszik ősi hitvallásukat, és e hitüknek legerősebb támaszát éppen azokban a gondolatokban találják, melyek a kritikai tudományt vallásunk legősibb kútforrásainak vizsgálatában vezérlik.”

G.I.: A bibliai tudomány és a modern vallásos élet.

Magyar-Zsidó Szemle 1884, p. 90.

(Kiemelés az eredetiben. Kapcsolódó, későbbi Goldziher-idézet itt.)

­*

A fejlődés mozgatóereje a tudományos igazság

„Élő organizmusnak csak az nevezhető, ami fejlődik és tenyészik. Ami nem fejlődik, annak nincsen élete, az nincsen is hivatva az életre. A fejlődés és elsatnyulás között nincsen középső közvetítőfok. A vallás, e magasztos ősi intézmény, is a fejlődés tárgyát képezi. Fejlődésének mozgató eleme az igazság, amelyet a lelkeknek hirdet és amely meg akar maradni igazságnak mindenkor és mindenütt; meg akar állni mint nemesítője minden egyéb ismeretünknek, mint eszményítője akaratunknak s cselekvésünknek, mint élő kútforrása vigasztalásunknak s felocsúdásoknak mindenkor és mindenütt.

… miben áll a zsidóság haladó fejlődése? Állhat-e egyébből, mint a zsidóság tanai mind mélyebb és mélyebb alapra építéséből, a tudomány igazságaival, amelyekkel semmi más igazság ellentétben nem állhat…

Maga magával azonosnak megmaradó zsidóságunk! Mert valóban a világért se féljünk a fejlődés céljaitól! Ne rettegjünk a fejlődés végső eredményeitől!”

G.I.: A zsidó vallás fejlődéséről.

Magyar-Zsidó Szemle 1888, p. 5.

*

A bibliakritika ma már nem tabu a Tórán kívül

„…teológiánk uralkodó áramlata mit foglal bele a bibliai tudományba, mit zár ki köréből? Igenis, dicséretes buzgalommal foglalkozik a külső exegézissel, a bibliai szöveg magyarázatával, és e téren természetes örököse annak a majd kétezer éves hagyománynak, melynek a Biblia értelmének fennmaradását köszönjük; mint született letéteményese a szent könyvnek, mindig legelöl járt a Biblia szövegének eleven megőrzésében.

Az úgynevezett felsőbb kritikára, az irodalomtörténeti és vallásfejlődési kérdésekre terjeszkedni csakis a Pentateuchuson [a Tórán, a mózesi öt könyvön – B.T.] kívüli könyvekre nézve volt hajlandósága, mégpedig e téren is nem csekély vajúdás után.

Mai nap már alig van felvilágosodott zsidó teológus, aki a Jezsajás neve alatt ismert prófétai könyv második felét [Jes 40–66, Deutero- és Trito-Jezsajás – B.T.], mely a zsidóság legmagasztosabb vallásos aspirációit, a monoteizmus legtisztább [meg]nyilvánulását tartalmazza, a babilóniai fogság ideje előtt [tehát Jezsajás próféta idejében – B.T.] keletkezettnek mondaná, vagy aki a Prédikátornak vagy az Énekek Énekének Salamon királytól való származását tanítaná.”

G.I.: A bibliai tudomány és a modern vallásos élet.

Magyar-Zsidó Szemle 1884, p. 90-91.

(A Rabbiképző az Énekek éneke salamoni eredete viszonyáról, ld. Biró 2013-at.)

*

A kritikai tudomány felismerései nem akadályai a hitnek

„Az én hitem szirtfoka az igazságban gyökerezik és nem állhat ellentmondásban a tudomány eredményeivel. … legyen Jezsajás könyvének egy része a babilóniai fogságban élő őseinkhez intézett könyv … de azért nem szűnöm meg a névtelen nagy próféta vigasztaló szavait és az Istenbe vetett bizodalomra s az Izrael népének históriai hivatására oktató beszédeit mint vallásom történetének egyik legszentebb emlékét tisztelni; belőle monoteista meggyőződésem legsarkalatosabb igazságait meríteni; és hozzá vezetni a zsidók gyülekezetét, apraját-nagyját, mint hitünk egyik legmagasztosabb prófétai forrásához, hogy belőle merítsék vallásuk élő vizét. Mentül közelebb áll hitem a tudomány tagadhatatlan igazságaihoz, annál szilárdabb az alapja, annál tartósabb a jövőre nézve táplált joga….

Így szabadítja fel az igazában vallásos elme a maga meggyőződését és hitét a tudományellenesség kártékony babonájától…”

G.I.: A bibliai tudomány és a modern vallásos élet.

Magyar-Zsidó Szemle 1884, p. 91-92.

*

„Modern teológiánk arra tanít, hogy a dogma, amint a maga részéről nem egyéb, mint az ember szellemi fejlődésének eredménye a fejlődés bizonyos fokán, úgy másrészt nem állhat ellent annak, hogy benne maradjon a szellem további fejlődésének eleven áramlatában, és hogy megvonja minden kor tudományos vívmányának következményeit a vallásra nézve.”

G.I.: A bibliai tudomány és a modern vallásos élet.

Magyar-Zsidó Szemle 1884, p. 96.

(Kiemelések az eredetiben. Az idézet kontextusa az, hogy miért szabad a Tórát is alávetni a kritikai bibliatudománynak, a „szináji kinyilatkoztatás dogmája” ellenére is.)

*

Már a középkorban is volt zsidó bibliakritika

„Az igazság ugyanis, hogy a zsidóság vallása nem idegenkedik a Szentírás tudományos és a hagyomány bilincseitől ment[es] kutatásától, korántsem oly idegen a zsinagógában amint azt a fentebbiek szerint talán sok olvasónk hinné. Még a középkor setét idejében is … akadt közöttünk férfiú, ki nem átallotta nyílt kifejezést adni annak a valóban modern gondolatnak, hogy a bibliai vallás igazságai nem függnek a bibliai irodalomtörténet hagyományos fölfogásától.”

G.I.: A bibliai tudomány és a modern vallásos élet.

Magyar-Zsidó Szemle 1884, p. 169.

(Az idézetet követően G.I. említi Ábrahám Ibn Ezrát és néhány további középkori rabbit is.)

*

A Tóra a perzsa korszakban jelenik meg a zsidó nép életében

„Látják, uraim, a zsidó törvényszerűség az ő kezdőpontján, amint a második jeruzsálemi templom körül kifejlődött, nem kívánt az a lélekölő formalizmus lenni, mellyel azok, kik a zsidóság erkölcsi tanait vajmi tökéletleneknek és a puszta törvényesség szolgálatában állóknak vádolják, szüntelenül illetik.”

G.I.: A zsidóság lényege és fejlődése.

Magyar-Zsidó Szemle 1888, p. 263.

(A Tórát G.I. a zsidó vallás történetében a prófétákat követően, a rabbinizmus előtt tárgyalja. Az idézet Wellhausennel és a korabeli protestáns bibliakritikával csak annyiban vitatkozik, hogy G.I. a Tóra ún. papi rétegének a kultuszcentrikusságát, a rituális törvényeket nem tekinti a korábbi, prófétai tanítás „korrupciójának”.)

*

„Múlt hónapban sokat foglalkoztam bibliai teológiával. Mózes nem a próféták atyja volt, hanem az ükunokájuk, vagy a prófétizmus utolsó láncszeme. Tórája a prófétai erő vége Izraelben.”

G.I.: Napló, bejegyzés 1891. novemberében, p. 169.

Ahogy a bevezetőben is utaltam rá, Goldziher Ignác meglehetősen elszigetelt jelenségnek („tüneménynek” – ahogy akkoriban mondták) bizonyult a neológián belül. Sokan voltak Löw Lipóttól Kecskeméti Lipótig, akik ifjúkori lelkesedésüket a kritikai tudomány iránt később felülvizsgálták, íróasztalfiókba zárták vagy más területekre irányították (Biró 2013; Löw Lipót kapcsán: Turán 2023: 195). Megint mások „averzióval” viseltettek a bibliakritika iránt (például Kaufmann Dávid, ld. Turán, u. o., n. 731). Egyeseknél csak elrejtett utalásokból következtethetünk a nyíltan, szisztematikusan ki nem fejtett teológiai felfogásukra. A téma hatalmas, jelentős részben még kutatásra vár.

Milyen álláspontot foglal el a mai magyar neológia ezekben a kérdésekben? Elfogadja Goldziher érveit, vagy érdemben szembeszáll velük, és új elméleteket dolgoz ki? Mit gondol például egy posztmodern teológus Goldziher igazságfogalmáról, pozitivista tudományfelfogásáról, különösen a bibliatudomány új irányzatai fényében?

Sajnos Goldziher megállapítása a mai magyarországi neológiára is érvényes:

„a modern bibliai tudomány e legfontosabb kérdéseivel szemben sem pozitív, sem negatív állást nem foglal el teológiánk, nagyon kevés kivétellel, mely kevés kivételt ujjaimon sorolhatnám fel, és még maradna elég ujjam, melyet e felsorolásra nem használtam.”

G.I.: A bibliai tudomány és a modern vallásos élet.

Magyar-Zsidó Szemle 1884, p. 193.

 

A szerző nyelvész-hebraista

 

Források, hivatkozások

Goldziher Ignác (1884). A bibliai tudomány és a modern vallásos élet. Magyar-Zsidó Szemle 1. évf. 2–3. szám (1884. febr.-márc.), pp. 89–97, 168–176.

Goldziher Ignác (1888). A zsidóság lényege és fejlődése. Magyar-Zsidó Szemle 5. évf., 1–7. szám, pp. 1–14, 65–80, 138–155, 261–279, 389–406.

Goldziher Ignác (1984). Napló. Szerk. Scheiber Sándor, ford. Scheiber Sándorné Bernáth Lívia. Budapest: Magvető Könyvkiadó.

Biró Tamás (2013). Szeminárium és bibliakritika: Elzász Bernát és a Rabbiképző Teológiai Egylete az Egyenlőség hasábjain. In Babits Antal (szerk.), Papírhíd, az egyetemes kultúra szolgálatában: Scheiber Sándor születésének 100. évfordulójára, Budapest: Logos Kiadó, pp. 211–258.

Turán Tamás (2023). Ignaz Goldziher as a Jewish Orientalist: Traditional Learning, Critical Scholarship, and Personal Piety. Berlin: de Gruyter.