Emberarcú spiritualitás és nemzetközi partnerség

A múlt ismerete segítene megérteni, mi a neológia, és hová tart.

Egy neológ-ortodox vita margójára

Nemrég egy vita világított rá arra, hogy mi az egyik alapvető különbség a neológ és ortodox gondolkodás között. A casus belli egy ortodoxiában végzett közösségi rabbi, Szántó-Várnagy Binjomin posztja volt, amit a 2023. október 7-i terrortámadásra adott válaszokról írt. Szántó rabbi egy ultraortodox körökben elfogadható, de a tágabb zsidó közösségre nézve nem túl érzékeny véleményt tett közzé. A kérdés ebben az esetben inkább pasztorális jellegű, mint teológiai: Mit mondjon a vezető, a közösségét érintő emberi tragédiára, szenvedésre?[1] A vitában Frölich Róbert főrabbi egy alapvető attitűdről beszél: a neológia mind az emberi, mind az isteni aspektust figyelembe veszi. A neológ rabbi, egy tragédia kapcsán a közösség felé empatikus, megértő. Szavai tükrözik a fiatal Scheiber Sándor azon beszédének lényegét, amelyet a munkaszolgálatba behívott közösségeknek tartott.[2] Scheiber beszédében érezhető az az alapattitűd, hogy egy vallási vezető fizikailag és lélekben „együtt szenved”, empatizál a közösséggel.[3] A 20. század első felében tanult rabbi még olyan szellemiségben nevelkedett, amelyben nagyon erősen jelen volt az emberi, emberarcú spiritualitás, amit Frölich rabbi joggal nevez neológnak.[4]

Ismeretlen neológ múlt

Nagy kár, hogy máig nincs alaposan kikutatva, átbeszélve, miben sajátos a neológia az ortodoxiával szemben. Ennek egyik oka az, hogy a neológia eszmetörténete sajnos máig feldolgozatlan. A homiletikai hagyomány, a soknyelvű (német, magyar, francia, héber, és egyéb nyelvű) tudományos irodalom, a teljes szellemi örökség – rejtély a legtöbb ember számára. Születtek már alapvető írások, de még a Frölich rabbi által említett alapgondolatok sincsenek köztudatban. Sőt, az sem ismert tény, hogy az ortodoxiát, a rengeteg hasonlatosság ellenére, milyen szakadék választja el a neológiától.[5] Ezért a neológia jövőjéről szóló vitákban állandóan felmerül az ortodoxia, vagy a Hábád, mint lehetséges, követendő példa. Pedig a neológ tudósok „hagyományláncolatának” ugyanolyan érdeklődés középpontjában kellene lennie, mint a rabbik sálselet hákábbálája, a Tóra átadóinak a láncolata. Nagyon sok meddő, ideológiáról szóló vita elkerülhető lenne, ha ez a szellemi hagyomány, összes ideológiai összefonódásaival – a haszkalával, a  Wissenschaft des Judentums-szal, a mai, élő izraeli és nemzetközi kutatással, világossá, érthetővé válna a nagyközönség számára. Kiderülne: a neológ/pozitív historikus gondolkodás egy nagyon erős intellektuális örökség mind nekünk, a magyar zsidóságnak, mind pedig a mai zsidó tudományosságnak. Ezt nem eldobni, hanem felvállalni kellene. A pozitív historikus gondolkodás a múlt tanulmányozásából nyeri az erejét. „Tudd, hogy honnan jössz”, mondja a Pirké ávot, és „történeti alapon állunk” – írta Goldziher Ignác.[6] Ezekbe értsük bele az újkori, modern zsidóság eredményeit, gondolkodását, történetét, sőt, történeteit.[7]

A maszorti és a neológia közös története

Szólni kell „társszervezetünkről” is, amely nagy utat tett meg az utóbbi évszázadokban. Nehéz elképzelni, hogy az angolul Conservative/Masorti-nak (innentől: konzervatív/maszorti) nevezett mozgalom egy nagyon kis régióból indult el, a németajkú területekről, a 19. században. Minden azzal kezdődött, hogy a reformokat bevezető rabbikonferenciákról kilépett Zacharias Frankel rabbi, amikor a rabbik a héber nyelv központiságát akarták megszüntetni (azóta a reform mozgalom is változott ezen a téren, de ez a cikk nem róluk szól). Mindez 1845-ben történt. Nem sokkal később alakult meg a breslaui rabbiképző (1854), amelynek Frankel lett vezetője. Ennek mintájára (!) indult el a magyarországi Rabbiképző Intézet (1877).[8]  Sajnos több, nem közismert forrás van a két intézmény, a két gondolkodásmód összefonódásairól, intellektuális együttműködésről, annak nemzetközi jelentőségéről.[9] Egészen a közelmúltig a pesti rabbiképző öregdiákjainak egyesülete a New York-i Jewish Theological Seminary of America-ban működött.[10]

A neológ-maszorti kapcsolatok jelene

A konzervatív zsidóság azóta elterjedt a világon, mint a reform és az ortodox judaizmus közötti „középutat” jelentő mozgalom. Megteremtette saját rabbiképzőit Észak-, és Dél-Amerikában, valamint Európában és Izraelben. Könnyen hozzáférhető adatokból kiderül: egy majdnem 2 millió zsidót reprezentáló szervezetről van szó, amely hat régióban van jelen a világon: Latin-Amerika, Európa, Ázsia, Afrika (már legalább három országában), és a volt Szovjetunió területén.[11]

Ez a majdnem 150 éves közös történelem a neológia és a pozitív-historikus judaizmus utódintézménye között valójában sohasem szakadt meg. A mai kapcsolatokat legalább három tény dominálja:

1. A neológ rabbik közül többen a maszorti rabbiszövetség, a Rabbinical Assembly (a továbbiakban: RA) tagjai. Ez azért fontos, mert az RA minőségbiztosítást jelent. Az RA etikai kódexszel, nyilvántartott tagsággal, hivatalos felvételi procedurával rendelkező szervezet. Többek között szakmai támogatást nyújt, továbbképzéseket, tanulásokat szervez, rabbi szakmai közösséget szervez.
2. Izraelben a neológiát a maszorti judaizmus segíti a belügyminisztériumnál, alija ügyekben. Csak három irányzat lát el ilyen képviseletet Izraelben: reform, maszorti, ortodox. A történeti hagyományok, ideológiai szempontok miatt a neológiának csak a maszorti jött és jöhet máig szóba.
3. Az utóbbi időben a maszorti élénk érdeklődést folytat, hogy felvegye a kapcsolatot (ahogy Golinkin rabbi mondta) a „nagyapjával”.[12] Így voltak látogatások a konzervatív zsidóság vezető rabbijainak részvételével, konferencia. Előkészületben van a további kooperáció. Szó van egyetemek közötti együttműködésről is, továbbképzésekről és arról, hogy az RA európai tagozata itt, Magyarországon rendezze meg éves gyűlését.

Véleményem szerint a kérdés jelenleg az, hogy a nemzetközi szintéren milyen szervezet fogadja el a neológiát?[13] Melyik szervezet lesz az, aki egyenrangú partnerként, nyilvánosan vállalja fel a neológiát a nemzetközileg, és akit viszonzásképpen ennek megfelelő tiszteletben részesítünk? A válasz a fentiek alapján (számomra) egyértelmű.

A szerző a Rabbinical Assembly Végrehajtó Bizottságának (Executive Council), a Rabbinical Assembly Europe állandó bizottságának, és a Global Council of Masorti Olami tagja.

Jegyzetek

[1] https://mazsihisz.hu/hirek-a-zsido-vilagbol/zsido-vilag/frolich-robert-a-neologia-i-tent-embert-es-kettejuk-relaciojat-egyarant-figyelemmel-kiseri-es-koveti

[2] 1942-43 során háromszor mondta el: Dunaföldváron, Mohácson, Kaposvárott.

„Emberi szenvedés-zsidó szenvedés” in Scheiber Sándor könyve: válogatott beszédek (Múlt és Jövő Lap- és Könyvkiadó, 1994), 52-55.

[3] A közösséggel való együtt szenvedés gondolata nem keresztényi, hiszen már a prófétai szövegekben és a midrásokban is megjelenik a közösséggel együtt gyötrődő vezető képe, ld. ExR 2:5.

[4] Ld. még a Holokausztra adott válasz témájához egy összehasonlító elemzést Scheiber és egy ultraortodox rabbi beszédei kapcsán:

Frojimovics, Kinga Szétszakadt történelem – Zsidó vallási irányzatok Magyarországon 1868-1950 (Balassi: Budapest, 2008), 319-335.

Scheiber gondolkodásához: Vajda, Károly „A zsidóság tudományának zunzi koncepciója a fiatal Scheiber Sándor írásértelmezésében” in Babits, Antal (szerk.) Papírhíd az egyetemes kultúra szolgálatában (2013), 259-273.

[5] Így például a nagymihályi rabbigyűlés döntéseivel, vagy a női ének totális tiltásában. Az előbbihez ld. Frojimovics, 59. Ugyanakkor az egész könyv az irányzatok szétválásáról, kialakulásáról szól.

Az utóbbihoz (női ének) pedig tudni érdemes, hogy a neológ intézmények, zsinagógák, rendezvényein, fesztiváljain a női hang rendszeres főszereplő, mindannyiunk nagy örömére. Ez természetesen mind nem-liturgikus környezetben történik, tehát zenekarokról, fellépőkről van szó. A női hang liturgikus-nem liturgikus megkülönböztetését (a neológiával ellentétben) azonban nem ismeri az ortodoxia. https://forward.com/life/146606/rabbi-choose-death-over-hearing-women-sing/

[6] Kiváló írás a témában: https://www.szombat.org/politika/a-neolog-zsido-hitrendszerrol

[7] A neológia gyökerét jelentő pozitív-historikus gondolkodás egyik lényege: a vallás fejlődik, változik, így a szöveghagyomány is alakuláson ment át az évszázadok folyamán. Heinrich Graetz, a breslaui szeminárium tanára (aki nemkülönben a Rabbiképző megnyitóján mondott megrázó beszédet) már a kereszténynek tartott bibliakritika eszközeivel nyúlt a Héber Bibliához, a Tóra kivételével. Az ő, és kortársai nyomán lett ez a gyakorlat szinte az összes nem-ortodox rabbiképzésben is, így az megkerülhetetlen lett. Ma már a nem-ortodox rabbiképzősök tanulámonyozzák a bibliakritikát, attól függetlenül, hogy hisznek-e benne, vagy később használják-e elemeit a beszédeikben. Ez nem forradalmi lépés, és még a 19. században sem volt az! Bizonyos értelemben a korai szövegkritika is „hozzányúlt” a Tórához, a Tóra teljesen isteni eredetének kérdéséhez (ld. Ibn Ezra). Ez máig elképzelhetetlen a klasszikus ortodoxiában.

Schorsch, Ismar: „In the Shadow of Wellhausen: Heinrich Graetz as a Biblical Critic.” The Jewish Quarterly Review 109, no. 3 (2019): 384–405. https://www.jstor.org/stable/26900156.

[8] Annak ellenére, hogy jóval korábban volt szó a magyarországi modern rabbiképző alapításáról.

Ld. Carmilly-Weinberger, Moshe: „Párhuzamok és kapcsolatok a boroszlói és a budapesti rabbiképző között” In: Schweitzer József (főszerk.): „A tanítás az élet kapuja”. Tanulmányok az országos Rabbiképző Intézet fennállásának 120. évfordulója alkalmából. (Universitas Kiadó – Országos Fõrabbi Hivatal: Budapest, 1999),108-126.

[9] Ld. a 8. lábjegyzet, illetve pl.

Meron, Menachem: „A breslaui és a pesti rabbiképzõ kapcsolatairól” In Schweitzer József (fõszerk): „A tanítás az élet kapuja”. Tanulmányok az országos Rabbiképző Intézet fennállásának 120. évfordulója alkalmából. (Universitas Kiadó – Országos Fõrabbi Hivatal: Budapest, 1999),127–136.

Érdemes megemíteni egy angol nyelvű kötetet, amelyet a Wissenschaft magyar tudósairól, és munkásságuk nemzetközi hatásáról írtak:

Turán, Tamás; Carsten, L. Wilke (szerk.) Modern Jewish Scholarship in Hungary: The ‚Science of Judaism’ between East and West (Berlin: De Gruyter, 2016).

[10] Sokatmondó a budapesti Rabbiképző alapításának 100-ik évfordulójára írt kötet bevezetője: „A kötet kiadásának tervei először a New York-i Jewish Theological Seminary of America-ban működő Budapesti Szeminárium Öregdiákjainak Egyesületében merült fel, az 1980. február 4-5-én tartott centenáriumi ünnepségen fogalmazódtak meg. Ezekben a tervekben aktívan közreműködött Scheiber Sándor professzor, a szeminárium néhai rektora, aki gyakran látogatott az Egyesült Államokba”.

Carmilly-Weinberger Moshe.(szerk.)The Rabbinical Seminary of Budapest, 1877–1977: A Centennial Volume. (New York: Sepher-Hermon Press, for Alumni Association of the Rabbinical Seminary of Budapest, 1986).

[11] A maszorti judaizmusnak tehát a Conservative zsidóság USA-n kívüli ágát nevezik.

[12] https://www.szombat.org/hagyomany-tortenelem/miben-kulonbozik-ez-az-iranyzat-a-tobbi-iranyzattol

[13] Nem csak úgy, hogy segíti a neológiát imakönyvekkel, tanácsokkal, némi „lekezeléssel”, (mint egy tanítandó kistestvért), ahogyan az ortodox barátaink teszik ezt.