Elie Wiesel titokzatos és zseniális mestere

„Mr. Shushani” állítólag kívülről tudta a héber bibliát, a Talmudot, és más szövegeket a zsidó hagyományból, továbbá harminc nyelvet ismert. Valódi nevét azonban még Nobel-díjas tanítványa sem ismerte.

“Szülőhelyének olykor Marrakest, olykor Vilnát nevezte meg, máskor Kisinyovot, Cfátot, Kalkuttát vagy Firenzét.”

Igen keveset tudunk arról a rejtélyes és szinte mitikus személyről, aki “Mr. Shushani” (időnként “Monsieur Chouchani”) néven Elie Wiesel, Emmanuel Levinas és más huszadik századi zsidó entellektüelek tanítómestere volt.

Wiesel szerint, akitől a fenti idézet származik, ez a titokzatos személyiség éppen így akarta.

Azon kívül, hogy Shushani külöleges fotografikus memóriával rendelkezett, és állítólag képes volt idézni a teljes héber bibliát, a Talmudot és más zsidó szövegeket, otthonosan mozgott a matematikában, fizikában, a modern filozófiában és az idegen nyelvekben.

David Lang, az Izraeli Nemzeti Könyvtár munkatársa szerint – aki Shushani nemrégiben beérkezett tucatnyi jegyzetfüzetét katalogizálta – ezekből nyilvánvaló a bámulatra méltóan mély és széleskörű tudás, hiszen változatos forrásokból idéz szóról szóra, pedig nyilvánvalóan nem volt hozzáférése azokhoz, amikor jegyzeteit írta.

Ez a személyes kapcsolatokon is átsütött. Wiesel Minden folyó a tengerbe siet c. művében felidéz egy találkozást Shushanival:

„Felszólított bennünket, kérdezzünk tőle, amit akarunk, a bibliáról vagy a politikáról, a történelemről vagy a Midrásról, detektívtörténetekről vagy a Zohárról. Lehunyt szemmel hallgatta végig kérdéseinket, mindnyájunkét. Majd, mint egy varázsló, kérdéseinkből és az ő válaszaiból elképesztően gazdag és szigorúan pontos szőttes bontakozott ki.”

A torzonborz, mégis ragyogó figura olyan mély hatást gyakorolt Wieselre, hogy Legends of Our Time c. könyvében egy teljes fejezetet szentel neki „The Wandering Jew” címmel:

„Mindig koszos és borotválatlan volt, mint egy bohóc, akiből hobó lett, vagy mint egy hobót alakító bohóc… Az utcán szembe jövők nagy ívben, undorodva kikerülték, ami láthatóan nagy megelégedésére szolgált.”

A háborút követő három évben Wiesel Shushani tanítványa volt Párizsban:

„Mellette sokat tanultam a nyelv és az értelem veszélyeiről, bölcsek és őrültek extázisairól, egy gondolat fejlődéséről évszázadok leforgása alatt, és a tömérdek gondolat fölötti kétkedésről. De soha semmit arról, vajon mi volt az, ami megvédte őt a beteg emberiséggel szemben.”

Shushani féltékenyen őrködött identitása fölött, és ma, több mint ötven évvel halála (1968) után is csupán keveset tudni magánéletéről. Neve is rejtély marad. Wiesel szerint valódi neve Mordecai Rosenbaum volt, számos mai vezető tudós, így pl. az ugyancsak Shushani-tanítvány Shalom Rosenberg szerint viszont Hillel Perlman.

Mindkettő sokkal kevésbé egzotikus, mint a saját maga választotta név.

Shushani nyelvtudása ámulatba ejtette ismerőseit. Wiesel így írt erről:

„Mintegy harminc régi és modern nyelvet ismert, köztük a hindit és a magyart. Franciául tisztán, angolul tökéletesen beszélt, a jiddist pedig beszélgető partnere akcentusához igazította. Fejből idézett a Védákból és a Zohárból. Bolygó zsidó volt, aki otthon érezte magát minden kultúrában.”

Bolygó zsidóként bejárta a világot, bár pénze nem volt, és – Wiesel szerint – útlevele sem.

Wiesel így emlékezik: „1948 végén búcsúzás nélkül távozott… Utolsó szavai ezek voltak: „Gondolja át, amit tőlem hallott, és próbálja meg szétzúzni.”

Wiesel időnként másoktól hallott róla, arról, hogy éppen merre jár a világban.

Shushani bejárta Európát, az Egyesült Államokat, és állítólag Észak-Afrikát. Elvetődött a mandátumi Palesztinába, és a fiatal Izraelbe az 1950-es évek elején, ahol vallásos kibucokban tartott előadásokat, és szerzett tapasztalatokat.

Shushani végül – amint arról Wiesel másoktól értesült – Uruguayban telepedett le.

Legends of Our Times c. könyvében, amely Shushani halálának évében jelent meg, Wiesel így töpreng:

„Gyakran elfog a vágy, hogy felüljek az első Uruguayba tartó gépre, és ismét lássam őt, és szembesítsem azzal az imázzsal, amit róla őrzök. Szeretném, ha újra fölébresztene, és fölemelne ég és föld közé, hogy lássam, mi az, ami összeköti, és ami elválasztja a kettőt…

Minden alkalommal megremegek, amikor eszembe jut, hogy vár rám Montevideóban és hív magához: félek attól, hogy ismét legendája bűvkörébe kerülök, ami engem a kétkedésre ítél, őt pedig a halhatatlanságra.”

Shalom Rosenberg Shushani tanítványa volt utóbbi halálakor, és nemrég mestere 50 jegyzetfüzetét adományozta az Izraeli Nemzeti Könyvtárnak, ahol tudósok és laikusok tanulmányozhatják azokat. Rosenberg szerint „A világ két részre oszlik: vannak azok, akik ismerték őt, és azok, akik nem.”

blog.nli.org