Életfa, avagy a hagyomány megtartó ereje

Látott Ön már Életfát[1]? Hogy mi az? Ez mára sokaknak, kétségtelenül magyarázatra szorul. Az Életfa ( עץ חיים) itt, a Tóratekercs pergamenjét tartó két fából készült rudat jelöli. A Tórát így is szokták nevezni. A Tóra tanulás intézményei, gyakran vették és veszik fel az Élet fája nevet. Rövid írásunk az amszterdami Ets Haim (ejtsd: Éc Hajim), vagyis az Életfa könyvtár történetéről és a hagyomány megtartó erejéről szól.

A gyökerekről

A könyvtár 400 éves múltra tekint vissza, mely idő alatt a zsidó oktatást, a művelődést és a tudományosságot szolgálta mind gyűjteményével, mind tudós rabbijaival, tanáraival.

A könyvtár létrehozói, az Ibériai-félszigetről érkezett, szefárd (szfarádi) zsidók egy nagy csoportjához tartozó spanyol-portugál marranók[2] voltak. Az inkvizíció elől menekülő, katolizált spanyol-portugál (jellegzetesen a szombatot titokban megtartó) zsidók letelepedése Amszterdamban, a 16. század utolsó évtizedében kezdődött. A kálvinizmusnak köszönhetően, a kitoloncolt vagy az üldöztetés elöl menekülő marranókat befogadták, és a zsidó hagyományokhoz történő visszatérésüket elfogadták[3]. A marranók, portugál és/vagy spanyol nyelvet beszélték, a hollandot alig vagy egyáltalán nem használták. Történelmi tapasztalataik alapján arra a felismerésre jutottak, hogy további létük csak akkor képzelhető el, ha visszatérnek tradícióikhoz és zsidóként léteztek tovább. Különállásuk, már túlmutatott vallási hagyományaikon, mert etnikai identitási elkötelezettségüket is mutatta, abban a korszakban, amikor az egyén csak a vallás adta keretekben létezhetett. Letelepedésük után, alig két generáció múltával visszaintegrálódásuk teljes sikerrel zárult. A történelmi eredményhez jelentős mértékben hozzájárult oktatási rendszerük, a könyvnyomtatás elterjedése és intézményi könyvtáruk létrejötte. Ennek a könyvtárnak voltaképpen az volt a feladata, hogy megfelelő könyvekkel lássa el olvasóit.

 

A hagyomány megtartó ereje

A zsidó időszámítás 5357. évében, vagyis 1596. október 2-án, Jom Kippur (Engesztelés) napján, az ünnepi szertartásra 16 marranó gyűlt össze Don Samuel Palache (cca.1550-1616), a marokkói császár nagykövetének amszterdami házában[4].

A gyülekezet vezetője Jacob Tirado (cca. 1540-1620) volt[5], aki néhány év múltával (1600-ban) megalapította, a Bet-Jacob (Casa de Jacob) zsinagógai hitközséget, amelyet további két hitközség (a „Salom“ és a „Bet-Israel“) is létrehozatala követett.

Mindhárom szefárd hitközség, a portugál és spanyol anyanyelvű katolizáltak visszatérítésére céljából Talmud Tóra iskolákat (jesivákat) alapítottak a Tóra tanulmányozására, zsidó tudományok, erkölcs ápolására. Ugyancsak szükséges volt a tanulók héber nyelvi oktatása. A legnevesebb Tóra-iskolát, a Bet-Jacob hitközség alapította, amely az Ets Haim (Életfa) elnevezést kapta. A hitközség növekedett, tagjai gazdagodtak, ezért egyre több pénzt fordítottak a könyvek beszerzésére. A Talmud Tóra iskolában, kezdetben csak az alapszintű oktatás keretében, a Tóra héber nyelvű oktatása folyt[6]. Ettől kezdve az oktatás és a könyvtár fejlesztése, gyarapítása egybekapcsolódott. Az Ets Haim Talmud Tóra könyvtárát (1616-ban) hozták létre. Sajátossága, hogy fennállása óta egy nagyobb intézmény keretei között, annak tanintézete mellett önálló egységeként működik. Irányítását választott vezetőkre (parnasim) bízták.

A jelenleg is működő, Ets Haim– Livraria Montezinos nevet viselő könyvtár, egyszerre múzeum és szakkönyvtár, amely mintegy 500 kéziratnak és 30.000 nyomtatott műnek ad otthont. Gyűjteményében több ősnyomtatvány mellett, a 17. és a 18. századi zsidóság történelméről, irodalmáról, természettudományos ismereteiről tanúskodó művek is megtalálhatók. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az online tartalomszolgáltatásának köszönhetően, jelentős történeti forrásértékkel bíró, a könyvtárban őrzött évszázados (a 13. századtól a 19. századig keletkezett) héber, holland, spanyol és portugál nyelvű kéziratokat digitalizált változatban is megtekinthetjük[7].

Az Ets Haim Könyvtárt, a hitközségi tagok és a mecénások adományaiból tartották fenn és vásárolták meg az oktatáshoz szükséges könyveket.

Az első héber könyvek felhasználói elsődlegesen a rabbik voltak és a képzésben részesülő tanulók. A három legrégibb amszterdami marranó nyomdász David Tartas[8] (1630-1698), Immanuel Benveniste[9] (1608-1660) Joseph Athias[10] (1634?-1700) és fia Imanuel Athias[11] (1664-1714) voltak, továbbá az askenáz Uri Phoebus ha-Levi[12] (1625-715) és Solomon ben Joseph Proops[13] (1704-1734) nyomdái adták ki a zsidó teológiai munkákat, imakönyveket, énekeskönyveket, valamint a jesivák használatára szolgáló szövegeket, bibliamagyarázatokat, Talmudot, vitairatokat is.

Kezdetben a jesivában csak alapfokú oktatás volt, azonban a gyarapodó amszterdami és a holland gyarmatokon letelepedett zsidó közösség igényei miatt a rabbi- és a házán (előimádkozó, kántor) képzést is el kellett indítani. Így a tanintézet felvette az „Academia y Yesiba Ets Haim“ (pontatlan fordításban: Ets Haim Jesiva és Főiskola) megnevezést. (A továbbiakban: Rabbiképző Szeminárium – a Szerz. megj.). A felsőfokú oktatás során, a szemináriumi hallgatóknak egy-egy témát részletesen írásban is ki kellett dolgozniuk. A rabbinikus vallásirodalom She’elot u-Teshuvot (שאלות ותשובות), azaz a levélformájú halákhikus értekezések tanulmányozása és írása 1698-ban került be a rabbiképző tantervébe. Gyakorlásként a szemináriumi tanulók minden hónapban két hetet kaptak, hogy részletesen megindokolt válaszokat adjanak társaik kérdéseire. Írásaikat kötetbe gyűjtötték és kiadták Peri Ets Haim (Az életfa gyümölcsei), címmel[14].

Az Ets Haim tananyaga nemcsak a vallási ismeretek elsajátítására irányult. A tantervben szerepelt a költészet és a szövegek spanyolra, a közösség irodalmi nyelvére történő fordítása is. A tanárok a klasszikus középkori triviumot (nyelvtan, logika és retorika) is felhasználták a hagyományos zsidó oktatáshoz. Az iskola híres tanárai voltak többek között: Isaac Aboab da Fonseca[15] (1605-1693) Menasseh ben Israel[16] (1604-1657), Saul Levi Morteira[17] (kb. 1596-1660), Jaco ben Aaron Sasportas[18]  (1610-1698) és David Franco Mendes[19] ( 1713-1792).

Az elemi szintű képzés hétosztályos volt. Ezt követte a rabbinikus képzés. Az ide felvetteket neves rabbik és nagy Tóra-tudósok („hakhamok“) tanították. A tanítványok a Tóra-szövegek értelmezése mellett többek között a héber nyelvészetet, a szónoklás művészetét is tanulták és vallásjogi valamint filozófiai kérdéseket tárgyaltak[20].

Alaxander Bernát leírása szerint, Baruch Spinoza[21], akinek anyanyelve spanyol volt, nem beszélt jól hollandul, szintén az amszterdami zsidó hitközség kitűnő hét osztályos Ets Haim Talmud Tóra iskolájában tanult. Alexander Bernát[22] Spinoza tanulmányairól írja:

„Az alsó osztályban héberül olvasni tanultak a gyermekek. A másodikban a Mózes öt könyve olvasását tanulták, a szokott éneklő módon. A harmadikban Mózes öt könyvét spanyolra fordították a negyedikben sor került a prófétákra, melyeket szintén spanyolra fordítottak; az ötödikben Rasi kommentárjait tanulták; a hatodikban a talmudot vették elő, a héber szónoklattant és poézist. A legfelső osztályban Saul Levi Mórteira oktatta az ifjúságot a talmudban, a misnákban és tószafotban[23]. (Saul Levi Morteirának volt a legnagyobb fizetése : 600 frt. évenként és 100 kosár tőzeg.) Minden osztálynak meg volt a maga külön mestere. 1641-ben, mikor Spinoza talán már a harmadikat járta. Sabbathai Horovitz, híres német rabbi látogatta meg az iskolát és nagyon meg volt elégedve eredményeivel. Tőle tudjuk, hogy a tanítvány csak a 13. életév után kezdhette meg a talmud tanulását, tehát a fiatal Spinoza is csak 1646-ban kerülhetett az említett híres Saul Levi Morteira keze alá. Tehát ez volt Spinoza nevelő iskolája, itt indult meg szellemi fejlődése. Elképzelhetjük, hogy rendkívüli szelleme már az iskolában is megnyilatkozott.“

 Spinoza szintén a könyvtár olvasója volt, Az intézmény megszervezésekor (1637-ben) állománya összesen 246 könyvtári egység volt. Ugyanabban az évben a könyvtárat a Rabbiképző Szemináriumnak adták át. A könyvtár gyűjteménye, küldetésének megfelelően formálódott. Az oktatási igények kielégítése céljából zsidó vallástudományi művek mellett az alsóbb fokú oktatási képzést szolgáló nyelvkönyveket, grammatikai, retorikai műveket is folyamatosan beszereztek.

Az egyesült portugál hitközség (1665-ben) elhatározta, hogy felépíti az „Esnoga“ portugál zsinagógát, amelyet másként Portugál Zsinagógánanak neveznek. A 17. századi Európában a zsidóknak, sehol máshol nem engedték meg, hogy zsinagógájuk hatalmas utcai fronttal rendelkező épület-komplexumban legyen. Úgy tervezték, hogy a zsinagóga elegáns téglaépülete egy udvaron álljon, amelyet alacsonyabb épületek vesznek körül és ezek egyikében, az Ets Haim könyvtár is otthonra leljen. A zsinagógát 1675. augusztus 2. napján avatták fel. Belsejében 1227 férfi és 440 nő számára alakítottak ki ülőhelyeket.

A bibliotéka és a Rabbiképző Szeminárium előadóterme a Portugál Zsinagóga épületegyüttesének egyik melléképületébe költözött, ahol jelenleg is megtalálható[24]. A könyvekkel megrakott galériára meredek csigalépcső vezet fel, amelyet két nyolcszögletű üvegablak világít meg. (Az egykori szemináriumi oktatóteremből, a könyvtárhoz közvetlen átjárás is egyértelműen jelzi a könyvtár és az oktatás kapcsolatának szükségszerű felismerését. Bizonyára erre figyelt fel  Shabbethai ben Joseph Bass[25] (1641–1718) az első zsidó bibliográfus, amikor lelkendezve így írt a könyvtárról[26]: „Szemináriumukban egy kiváló könyvtár található, amely tanítási időben nyitva tart, és ahol bármi kölcsönözhető, amire a tanuláshoz szükséges lehet…“

David Sclar[27] adatai szerint a könyvtári egységek száma az alábbiak szerint alakult:

Év	Könyvtári egységek száma
1640	167
1641	185
1642	210
1672	221
1680	233
1693	242
1694	290
1695	293
1696	293
1697	293
1698	306
1710	382
1764	685

Forrás: Sclar idm. 47. p.

A szerzeményezett művek témakörei átfogták bibliai, a rabbinikus, az etikai, filozófiai irodalmat. Beszerezték a Chumash (Mózes öt könyve és Haftarah) a Máházor (ünnepi imakönyv) sorozatokat, továbbá nyelvkönyveket és jogkódexeket is szerzeményeztek. A kiterjedt könyvbeszerzésekre példaként említjük, hogy 1719-ben Szalonikiből és Velencéből 9 művet szerzeményeztek[28]. Közép-Európából 1726-ban 20 nyomtatott könyvet vásároltak[29]. A bibliotéka első írott katalógusát 1764-ben adták ki. A katalógus 685 könyvet sorol fel kötetnagyság szerint három csoportba rendezve.

A lista 685 héber könyvet sorol fel kötetnagyság szerint három csoportba rendezve.

A héber és a judaisztikus irodalom kéziratos gyűjteményének teljességét (458 tételt) regisztráló katalógus könyvalakban 1975-ben jelent meg, amely nem csupán egy jegyzék, hanem olyan alkotás, amely minden kéziratot tudományos vizsgálat tárgyává tesz. A katalógusban található, az egyetemes zsidó tudományos kutatás érdeklődésének előterében álló néhány műről, Scheiber Sándor szemléjében[30] is olvashatunk. Századról századra haladva növekedett a kéziratok és a nyomtatott könyvek száma. A jeles művek közül illusztrációként Scheiber[31] és Emile Schrijver – Heideke Warncke[32] nyomán felsorolunk néhányat.

A legkorábbi kézirat egy kétkötetes Májmuni-kódex, amelyet Narbonne-ban 1282-ben Franciaországban másoltak. A középkori héber könyvművészet egyik világszerte ismert Móse Majmuni (Maimonides) törvénykódexe. Az 1180-ban befejezett mű több kéziratban terjedt el. (Az egyik Budapestre került példányát 1295-1296-ban valószínűleg szintén Franciaországban másolták[33].)

 

Ezen a helyen hadd említsük meg Saul Levi Morteira (vagy Mortera) Providencia de Dios con Israel cimű spanyol nyelvre fordított, polemikus értekezését, amely Amszterdamban (1664-ben) jelent meg[34]. Morteira, a Bet-Jacob hitközség majd az Ets Haim Talmud Tóra iskola és Rabbiképző Szeminárium vezető rabbija volt. Az eredeti művet portugálul írta, amelyet Moses Rephael d’Aguilarn[35] tóratudós (Hakham) átdolgozott és egy záró fejezetet is írt hozzá. 1679-ben bekövetkezett halála után a kéziratot, Joseph Franco Serranó és Jacob Abenacarh is lefordította spanyolra. A könyvtár állományában az általuk fordított változatok szintén megvannak.

Pészah ünnepének széderestéinek szertartáskönyve a Haggada.

A világhírű Amszterdami Haggada leírását és magyar vonatkozású kulturális kapcsolatait Toronyi Zsuzsanna tanulmányából is megismerhetjük[36]. Ezért itt megelégszünk azzal a rövid közléssel, hogy az első rézmetszetekkel díszített héber nyelvű könyv, az Amszterdami Haggada (nyomtatta Asher Anshel ben Eliezer és Issachar Baer ben Abraham Eliezer, Amszterdam, 1695.) volt[37].

Kol Tefilah ve-Kol Zimrah, az amszterdami portugál zsinagógákban elmondott imák és versek gyűjteménye héber, portugál és spanyol nyelven, az amszterdami zsidó letelepedés legkorábbi napjaitól, 1597-től 1782-ig, Gyűjtötte és másolta David Franco Mendes. Amszterdam, 1792.

A tartalomból álljon itt pár cím, amely néhány kiemelkedő eseményre utal [38]:

• héber költemény amelyet az amszterdami Shalom szefárd zsinagóga felavatásán szavaltak (1608-ban);
• Menasseh ben Israel beszéde Stuart Mária Henrietta angol királyi hercegnő és Frederik Hendrik orániai herceg látogatása alkalmából, az amszterdami szefárd zsinagógában (1642-ben);
• az amszterdami szefárd (portugál) zsinagóga 1675-ös felavatásakor elhangzott héber versek;
• héber ima az utrechti béke-megállapodás alkalmából (1713)

1866-ban az amsterdami születésű könyvgyűjtő David Montezinos[39] lett a bibliotéka könyvtárosa. 1889-ben a saját gyűjteményét is a könyvtárnak adományozta és ezzel a világ legnagyobb Sephardica-gyűjteményévé tette. Halálát követően (1916-ban) a könyvtár felvette nevét és ettől kezdve a bibliotéka neve Ets Haim / Livraria Montezinos lett. Ekkor már állományában 20 ezer kötet volt.

Megsemmisülés helyett újjászületés

1940 májusában a németek megszállták Hollandiát. Az amszterdami Bibliotheca Rosenthaliana[40] könyvtárat a német biztonsági szolgálat (SD) azonnal lezárta. Az Ets Haim / Livraria Montezinos azonban még két évig működhetett. Az Amszterdami Portugál Hitközség előljárója, úgy döntött, hogy elrejti a legértékesebb kegytárgyakat és műkincseket a Rijksmuseumban és a Kas-Vereeniging Bank széfjében. Hasonlóképpen határozott az Ets Haim / Livraria Montezinos vezetője is. Jacob Da Silva Rosa (1886-1943) könyvtáros két láda (kb. 200 kötet) értékes könyvet, köztük több ősnyomtatványt a Kas-Vereeniging Bank széfjébe helyezett el. 1943 júniusában az Alfred Rosenbergről elnevezett Einsatzstab Reichsleiter Rosenberg (ERR) könyvrablásokra specializálódott egysége három hét alatt összepakolta a könyvtár gyűjteményét és még a könyvtári katalógus szekrényeket is Németországba vitette, A 170 láda, tele értékes könyvekkel és kéziratokkal Frankfurtba került[41]. A könyvtár lefoglalásakor, az ERR megtalálta a Kas-Vereeniging Bank elismervényét az őrzésre átvett könyvtári könyvekről. Így az EER ezeket is elkonfiskálta. A háború végén a Ets Haim / Livraria Montezinos gyűjteménye (4 ládányi könyv, kb. 600 kötet kivételével) csaknem teljes egészében visszajutott eredeti helyére[42].

A német megszállás előtt 140 ezer zsidó élt Hollandiában, ebből 80 ezer ember Amszterdamban élt. A megszállás alatt 110 ezer zsidót deportáltak Auschwitzba, Sobibórba és más haláltáborokba, ahonnan mindössze 5000 ember tért vissza. A holland zsidóság 75 %-át legyilkolták. A túlélők száma körülbelül 20 ezer volt, akik közül mindössze 800 volt szefárd[43].

A könyvtárat 1947. november 30-án ünnepélyes keretek között, a Portugál Zsinagóga történetét bemutató kiállítással egybekötve, újra megnyitották[44]. A hitközség mind emberéletben, mind anyagiakban súlyos veszteséget szenvedett. Nem lehetett többé ott folytatni, ahol 1940-ben abbamaradt. A könyvtár megfelelő támogatás hiányában még szakképzett könyvtárost sem tudott alkalmazni[45]. Nagy nehézségek után végül (1958-ban) sikerült Leo Fuks (1908-1990) bibliográfust felkérni a könyvtári állomány katalogizálásra, aki 1962 novemberében igazgatói kinevezést kapott[46]. Fuks, az Ets Haim könyvtár vezetésével párhuzamosan (1949-1973) egy másik fontos amszterdami könyvtár, a Bibliotheca Rosenthaliana könyvtárosa is volt. A kapcsolat eredményeként a két zsidó könyvtár között cserekapcsolat jött létre, amelynek keretében a duplikátumok lajstromozása után a két könyvtár azonos értékű műveket cserélt állományuk teljessé tétele érdekében[47]. Azonban a Ets Haim / Livraria Montezinos működési feltételei tovább romlottak. Szükségessé vált az épületegyüttes felújítása, amely a könyvtárat is érintette. A könyvtár teljes állományát Jeruzsálembe szállították, ahol az Egyetemi és Nemzeti Könyvtár ideiglenesen befogadta. Az izraeli kormány vállalta a fuvarozási költségeket és az állomány kutathatóvá tételét. A kéziratokat már 1978 szeptember-október hónapokban, a régi és ritka könyveket 1979 júliusában Jeruzsálembe vitték. 1990-ben a portugál-zsidó hitközség a teljes épület komplexumot renováltatta. Az ezredforduló évében a gyűjteményt Jeruzsálemből visszaszállították Amszterdamba. Ettől kezdve eredeti helyén, a Zsidó Történeti Múzeum (Joods Historisch Museum) műemlék együttesének részeként látogatható és szolgálja a tudományos kutatásokat. A bibliotékát az UNESCO listáján 2003 óta világörökségi helyszínként tartják számon[48].

Goldziher Ignác szerint[49] „A zsidóság mindenkor élő hagyományok foglalata volt […] A hagyomány tárgya lehet először is konkrét, megfogható, tulajdonképpeni értelemben vett objektum; mondjuk például egy régi szöveg, régi könyv, vagy régi időkből reánk származott egyéb tárgyi emlék. De az ilyen valóságosan megfogható tárgyakon kívül vannak a hagyománynak eszmei tárgyai is: gondolatok, erkölcsi nézetek, amelyeket előző nemzedékektől vettünk át, s amelyekhez magunknak is belsőleg közünk van.“

Az Ets Haim / Livraria Montezinos bibliotéka értékőrző modern 21. századi könyvtár. A muzeális értékű könyvek gyűjtése, kutatása, megőrzése mellett a hagyományok őrzését változatlanul szolgálja. Alapfunkcióin túl, adatbázisaihoz tértől és időtől függetlenül hozzá lehet jutni. Világörökségünk része, amelyre vigyáznunk kell.

Jegyzetek

[1] A vallástörténetben mitikus világmodell, toposz. (A pogány magyar hiedelemvilágnak is egyik alapmotívuma volt.) A judaizmusban azt fejezi ki, hogy a Tóra, az Örökkévaló tanításainak forrása és boldogok azok, akik arra támaszkodnak.

[2] Az elnevezés a Szefarad helynévből származik. A nevet az Ibériai-félszigeten élő zsidók vették át a középkorban. (Ld. Internet: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szef%C3%A1rdok (Letöltve: 2022.11.06.). Marranóknak nevezik azokat a spanyol és portugáli zsidókat, akik kényszerítve keresztény hitre tértek, de rejtőzködve megőrizték zsidó voltukat. Bővebben például ld.: Turán Tamás: Marranizmus történelmi metafora prédikátoroknak – Interneten: https://www.szombat.org/archivum/marranizmus-tortenelmi-metafora-predikatoroknak (Letöltve: 2022.11.06.)

[3] Bővebben ld. Josef Kaplan: Gente Política: Az amszterdami portugál zsidóság és a holland társadalom. In: Múlt és Jövő, 2003. 9-20. p. Internet: https://multesjovo.hu/wp-content/uploads/aitfiles/f/i/file_7_13.pdf (Letöltve: 2022.11.06.)

[4] David B. Green: This Day in Jewish History 1596: First Sephardi Congregation Established in Amsterdam 5357. In: Haaretz, October, 2 2013. ld. online interneten:https://www.haaretz.com/jewish/2013-10-02/ty-article/.premium/1596-a-first-sephardi-meeting/0000017f-db9f-d856-a37f-ffdf6a220000 Prémium tartalom ((Letöltve: 2022.11.06.)

[5] Egy legenda szerint Tirado 1593-ban hagyta el Portugáliát tíz másik marranóval és négy gyermekével együtt. Amszterdamba költözött, ahol körülmetélték. Interneten: https://de.wikipedia.org/wiki/Jacob_Tirado  (Letöltve: 2022.11.06.) Tirado gazdag kereskedő volt, Amszterdamban (Gammez) Lopes da Costa néven ismerték. A Bét-Jacob a szefárd közösség alapítója volt. Ld még: https://www.encyclopedia.com/religion/encyclopedias-almanacs-transcripts-and-maps/tirado-jacob (Letöltve: 2022.11.13.)

[6] A zsidó identitás és tudás legfontosabb eleme a Tóra tanulása volt, amelyből minden 13. életévét betöltött férfi a zsinagógában felolvashatott. A Tóra törvényei erős bástyaként védelmezték a spanyol-portugál marranus közösséget.

[7]  www.etshaimmanuscripts.nl (Letöltve: 2022.11.13.)

[8] Internet: https://en.wikipedia.org/wiki/David_de_Castro_Tartas (Letöltve: 2022.11.14.)

[9]  Internet: https://www.encyclopedia.com/religion/encyclopedias-almanacs-transcripts-and-maps/benveniste-immanuel (Letöltve: 2022.11.14.)

[10] Internet: https://www.encyclopedia.com/religion/encyclopedias-almanacs-transcripts-and-maps/athias-joseph-and-immanuel (Letöltve: 2022.11.14.)

[11] Uo.

[12] Internet: https://www.jewishencyclopedia.com/articles/14603-uri-phoebus-ben-aaron-ha-levi (Letöltve: 2022.11.14.)

[13] Internet: https://www.jewishvirtuallibrary.org/proops (Letöltve: 2022.11.14.)

[14] A vallásos responzum gyűjteményt nyomtatta: Proops, Amszterdam, 1728-1798. Tartalmát részletesen, ld. online interneten: https://www.aup-online.com/content/journals/10.5117/SR2021.2.005.FRAN?crawler=true (Letöltve: 2022.11.06.)

[15] Bővebben ld. https://en.wikipedia.org/wiki/Isaac_Aboab_da_Fonseca (Letöltve: 2022.11.06.)

[16] Manasseh ben Israel, eredeti neve Manoel Dias Soeiro, (szül. 1604,Lisszabon? meghalt 1657-ben Middelburg) miután Amszterdamba menekült, tanulmányi befejezése után , 1622-ben az egyik amszterdami portugál zsidó hitközség rabbija lett. A város első héber nyomdáját 1626-ban megalapította, amely héber, latin, spanyol és portugál nyelven adta ki műveit. Bővebben ld. https://www.britannica.com/biography/Manasseh-ben-Israel (Letöltve: 2022.11.06.)

[17] Bővebben ld. https://www.jewishencyclopedia.com/articles/11031-morteira-mortera-saul-levi (Letöltve: 2022.11.06.)

[18] Az Ets Haim Talmud-Tóra vezető rabbija (1680-tól) Bővebben ld. https://www.jewishencyclopedia.com/articles/13216-sasportas#anchor2 (Letöltve: 2022.11.06.)

[19] Holland-zsidó héber nyelvű költő. Számos kéziratot héberül, portugálul spanyolul írt kézírata az Ets Haim gyűjteményében van. Bővebben ld. https://www.jewishencyclopedia.com/articles/10669-mendes-david-franco (Letöltve: 2022.11.06.)

[20] A zsidók egyetemes története 6 kötetben / Graetz nagy műve alapján.. szerk. Szabolcsi Miksa 2. kiad. Budapest: Phönix, 1909- 6. kötet 415. o. Internet: https://mandadb.hu/dokumentum/1094274/Szabolcsi_Miksa_Graetz_A_zsidok_tortenete_6_kotetben_hatodik_kotet_4_resz_473_644_p_II_konyv_V_VIII_fejezet_OCR_1908.pdf (Letöltve: 2022.11.14.)

[21] Baruch (Benedictus) Spinoza (1632-1677), a felvilágosodás korának kiemelkedő filozófusa. Családja Portugáliából költözött Amszterdamba. Elszakadt a vallástól és az úgynevezett héremet, avagy a “nagy átkot” is kimondták rá, azaz mindenfajta érintkezést megtiltottak közte és a zsidó közösség tagjai között.

[22]  Alexander Bernát: Spinoza. Népszerű Zsidó Könyvtár 11. szám – Budapest, 1924. p. 13. p. Interneten: https://mtda.hu/books/alexander_bernat_tanulmanyok_nagy_emberek._Optimized.pdf (Letöltve: 2022.11.06.)

[23] A Tószafot (Tosafot, Tosafos vagy Tosfot (תוספות) a Talmud középkori kommentárja. (Szerz.)

[24] A melléképületekben kapott helyet az Ets Haim szemináriuma is, amelynek egykori előadótermét (1959-ben) téli zsinagógává alakították fűtéssel és elektromos világítással. Ld. https://jck.nl/en/longread/ets-haim-livraria-montezinos-library  (Letöltve: 2022.11.06.)

[25] Végiglátogatta (1674 és 1679 között) a fontosabb európai zsidó kulturális központokat és végül 1679-ben Amszterdamban letelepedett.  Elkészített egy 2200 héber nyelvű művet tartalmazó katalógust, amely a címeket betűrendben közli, megjelölve a szerzőt, a nyomtatás helyét, évszámát az egyes kötetek méretét, továbbá rövid tartalmi ismertetést ad. YIVO | Bass, Shabetai ben Yosef (yivoencyclopedia.org) (Letöltve: 2022.11.06.) és https://en.wikipedia.org/wiki/Shabbethai_Bass (Letöltve: 2022.11.06.)

[26] Nagyon elismerően szólt az Ets Haim Könyvtár gyűjteményéről. A leírt könyvek többségét első kézből ismerte. Idézi: Waterman, Asjer – Wilde, Anna E. de: Reviving the soul of the community. Developments in the post-war history of Ets Haim – Livraria Montezinos. Menasseh ben Israel Instituut Amsterdam: 2019. p. 10.

[27]  Sclar, David: A Communal Tree of Life: Western Sephardic Jewry and the Library of the Ets Haim Yesiba in Early Modern Amsterdam. In: Book History 22 (2019): 43–65 p.

[28] Uo. 52. p.

[29] Uo.

[30] Scheiber Sándor: Fuks L. -Fuks-Mansfeld R. G: Hebrew and Judaic Manuscripts in Amsterdam Public Collections. II. Catalogue of the Manuscripts of Ets Haim/Lavraria Montezinos Sephardic Community of Amsterdam. Leiden, 1975. XII. 291 l., 12 t. (Könyvismertetés). In: Magyar Könyvszemle, 1976. 92. évf. 1-2. sz. 197-198. p.

[31] Uo.

[32] Schrijver, Emil -Warncke, Heide: Ets Haim. 18 highlights from the oldest Jewish library in the world. –

Walburgpers, Jewish Cultural Quarter, 2016. 91 p. A jelen közlemény szerzője, ezúton köszönetét fejezi ki Curator Heiden Warncke (Ets Haim – Livraria Montezinos Libray, Amsterdam) gyűjtemény gondnokának, akivel amszterdami találkozása (2022. júniusában) a cikk megírására inspiráló hatással volt.

[33] A híres zsidó vallásfilozófus Mojszesz Maimonidész (1135-1148), azaz röviden Rambam, a Misné Tórában a jogi és  zsidó vallási törvények összekapcsolódását tárgyalja. Az MTA Keleti Gyűjteményben őrzött példányának legszebb, 68 lapját a Corvina/Magyar Helikon 1980-ban kiadta. (Móse Májmúni törvénykódexe, Magyar Helikon–Corvina, Budapest, 1980. 180 p). A lapokat Scheiber Sándor válogatta. Bevezető tanulmánya a fontos tudnivalókat foglalja össze. A kiadványhoz Sed-Rajna Gabriella művészettörténész írt tanulmányt és képmagyarázatokat.

[34] A MIOK Könyvtárában volt (1974-ben) Morteira autográf prédikációnak öt kötete. (Givát Saul). Forrás: Scheiber Sándor: A Magyar Izraeliták Országos Könyvtára. In: Régi könyvek és kéziratok. Tanulmánygyűjtemény. (Összeáll. Pintér Márta) Közread. OSZK KMK. – Bp. Népművelési Propaganda Iroda. 1974. 259. p.

[35] Portugáliában született;meghalt Amszterdamban, 1679-ben. A Talmud -Tóra tudós vezetője volt. Talmudot és héber nyelvtant tanított. Bővebben ld. https://www.jewishencyclopedia.com/articles/925-aguilar-aguylar-moses-raphaelde

[36] Interneten: https://www.artmagazin.hu/articles/archivum/2982af5bfadcd776792bd4aa544e638f (Letöltve: 2022.11.14.)

[37] Schrijver, Emil -Warncke, Heide: Ets Haim idm. 54-57. p. Tételszáma: [EH 13 C 5 / R 79 7125]

[38] Bővebben ld. http://etshaimmanuscripts.nl/items/eh-47-e-05/ (Letöltve: 2022.11.06.)

[39] Montezinos, David(1828–1916), könyvtáros és bibliofil. Etz Haim Rabbiképző Szemináriumában tanult, rabbiként szolgált 1852 és 1866 között. 1866-ban az Ets Haim könyvtárosává nevezték ki. 1889-ben magángyűjteményét a Rabbiképző Szemináriumának ajándékozta, Montezinos számos bibliográfiai tanulmányt írt.

[40] Rosenthal zsidó bankár jelentős judaika gyűjteményt adományozott az amszterdami Egyetemi Könyvtárnak, amelynek különgyűjteménye a Bibliotheca Rosenthalia nevet viseli. Internet: https://www.jewishvirtuallibrary.org/montezinos-david (Letöltve: 2022.11.06.)

[41] A bibliotéka állományát az EER 170 ládába csomagolva Németországba szállította azzal a céllal, hogy a Frankfurtban am Main városában 1941-ben létrehozott Zsidókérdés-Kutató Intézet (Institut zur Erforschung der Judenfrage) állományába helyezzék el. A gyűjteményt 1946-ban, az offenbachi depoból(a világtörténelem legnagyobb hadizsákmányraktárából) vitték haza. Bővebben ld. Rónai Tamás: A nácik által elrabolt könyvek sorsa a háború után. https://www.szombat.org/politika/a-nacik-altal-elrabolt-konyvek-sorsa-a-haboru-utan (Letöltve: 2022.11.06.)

[42] Waterman, Asjer – Wilde, Anna E. de: Reviving the soul of the community. Developments in the post-war history of Ets Haim – Livraria Montezinos. Menasseh ben Israel Instituut Amsterdam: 2019. 15. p.

[43] Dawidowicz, Lucy S.: Háború a zsidók ellen 1933-1945. – Múlt és Jővő Alapítvány, 2. kiad. Bp. 2014. 373-375. p. Adatokat ld. még: https://jck.nl/nl/longread/de-portugese-synagoge webhelyen is. (Letöltve: 2022.11.06.)

[44] Waterman, Asjer – Wilde, Anna E. de: Reviving the soul of the community. Developments in the post-war history of Ets Haim – Livraria Montezinos. Menasseh ben Israel Instituut Amsterdam: 2019. 23-25. p.

[45] Uo.

[46] Uo.

[47] Uo.

[48] https://en.unesco.org/memoryoftheworld/registry/289 (Letöltve: 2022.11.06.)

[49] Goldziher Ignác: Hagyomány és dogma. – Budapest, 1935. (A stockholmi zsinagógában 1913 október 3-án, újév másodnapján tartott előadás magyar fordítása) 3. p. – Internet: http://real.mtak.hu/127194/1/654_GI_Theol_O_6831.pdf (Letöltve: 2022.11.14.)