„Egyike voltam azoknak, akik házhoz vitték a maceszt”

„Sajnos nekem is kellett temetni, viszont szerencsére egyike voltam azoknak, akik házhoz vitték a maceszt, illetve a szájmaszkokat, ezenkívül esetenként arra is lehetőségem van, hogy a közösségem rászoruló tagjainak a bevásárlást intézzem.”

Március közepe óta élünk együtt a koronavírussal, amely egyik pillanatról a másikra gyökeresen felforgatta az életünket. Nincsenek különbségek, most mindannyiunk legfontosabb dolga, hogy – ha a kötelesség máshová nem szólít – otthonunk falai között éljünk és dolgozzunk. Nem megyünk szórakozni, nem nézünk filmeket a mozikban, a színházban nem élvezzük kedvenc színészeink játékát és a zenét sem hallgathatjuk élőben.

Mindez érvényes a vallási életre is. Az összeszokott közösségek tagjai sem láthatják egymást, nem lehet minjenben imádkozni. A járvány olyan, korábban soha nem látott helyzetet teremtett, amelyek miatt egyes ortodox rabbik évszázados szabályokon is enyhítettek.

Ebben a helyzetben fordultunk néhány rabbihoz kérdéseinkkel, melyek a gyökeresen megváltozott helyzettel kapcsolatosak. Radnóti Zoltán és Frölich Róbert után most Darvas István válaszait közöljük.

 

Hogy van? Hogyan viseli a bezártságot, a home-office életmódot és a megélénkült online kommunikációt?

Köszönöm, remekül. Bár a közösség és az egyetem hiányzik, de a bezártságot egyáltalán nem élem meg rosszul, mert a ház, amelyben lakunk, egészen kiváló belső kerttel bír, és ez sok problémát megold. A home-office-ra sikerült átállni, az óráim, előadásaim, és a közös imádkozások is itt zajlanak, szerintem jól.

Vannak-e járványtól fertőzöttek a környezetében, a közösségében?

Legjobb tudomásom szerint nincsenek fertőzöttek a környezetemben.

Végzett-e korábban is online tanítási és pasztorális tevékenységet?

Van egy öt és fél éve tartó sorozatom, „Napi Tóra” címmel, de ez nem nevezhető „klasszikus online pasztorális tevékenységnek”, mert email-ben küldöm minden munkanapon, tehát nem élőben zajlik.

Mi a tapasztalata, hogyan viseli a közösség, hívei és a szélesebb társadalom a járvány okozta kényszerű változásokat? Milyen mentális állapotban vannak az emberek?

A közvetlen környezetemben többségében vannak azok, akik kifejezetten jól viselik, de több olyan – főleg egyedülálló – ember is van, akiknek ez komoly nehézséget okoz. Igyekszem a lehető legtöbb emberrel tartani a kapcsolatot.

Az internetezőknek az a benyomása, hogy a válsághelyzet hirtelen sokkal szélesebb közönséggel való kommunikációra készteti a közösségi vezetőket. Vannak-e visszajelzései?

Igen, vannak visszajelzések, és ezekből kiindulva keresnünk, illetve meg kell őrizzük azokat a módszereket, amelyeket a koronavírus utáni időszakban is hasznosítani tudunk.

Feltűnnek-e olyan személyek, esetleg rétegek, akikkel eddig nem találkozott a zsinagógában?

Nincs ilyen tapasztalatom, viszont a tágabb értelemben vett közösség jóval nagyobb arányban van jelen napi szinten, mint átlagos hétköznapokon.

Az izraeli ortodox rabbikat megosztotta az interneten tartott széder kérdése. Hogyan látja? Vezetett-e online szédert?

Nem vezettem online szédert, azokkal a rabbikkal értek egyet, akik szerint ezt nem lehet. Ez nem jelent teljes elzárkózást, de vannak határok, ilyen az online széder, vagy szombatfogadás is.

Ha hónapokig tart ez az állapot, tervezi-e az online jelenlét bővítését? Van-e már ötlete, mit, miket szeretne kipróbálni?

Egyenlőre gondolkozom, hogy mivel lehet még bővíteni a repertoárt, ha lesz kész tervem, feltétlenül jelzem.

Az online működésen kívül egy rabbinak temetéseket is bonyolítania kell, és voltak, akik a pészachi macesz házhozszállításában is közreműködtek. Milyen esetekben lép ki a home office adta keretek közül? 

Sajnos nekem is kellett temetni, viszont szerencsére egyike voltam azoknak, akik házhoz vitték a maceszt, illetve a szájmaszkokat, ezenkívül esetenként arra is lehetőségem van, hogy a közösségem rászoruló tagjainak a bevásárlást intézzem.