„Egy rabbi soha ne féljen az újtól, ha döntenie kell” – felavatták Hercz Dánielt

Kedd este a budapesti Hegedűs Gyula utcai zsinagógában ünnepélyesen rabbivá avatták Hercz Dánielt, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (OR-ZSE) végzett hallgatóját. Az avatáson részt vettek a Mazsihisz vezetői, rabbijai, hívei, az OR-ZSE vezetői és tanárai, Moran Birman, a Zsidó Állam budapesti nagykövet-helyettese, valamint Fürjes Zoltán egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár.

Az eseményről a Mazsihisz.hu tudósított:

– A zsidóságunkat alapvetően két jól értelmezhető módon lehet megélni. Az egyik az, ha az ember Izraelben él, a másik pedig az, ha nem ott él ugyan, de erősen kötődik Izraelhez és a zsidó valláshoz, hagyományhoz. A ma este folyamán Izrael és a diaszpóra úgy kapcsolódik össze, hogy a Jom Hazikaron alkalmából ma mi is megemlékezünk az Izraelért elesett katonákról, civilekről, majd következik a Jom Hacmaut, Izrael függetlenségének ünnepe, ami egybeesik Hercz Dániel rabbivá avatásával – e szavakkal köszöntötte az est házigazdája, Darvas István főrabbi tegnap este a Hegedűs Gyula utcai zsinagóga nagyszámú közönségét.

Dr. Balázs Gábor: „Egy rabbi soha ne féljen az újtól, ha döntenie kell”

A BZSH fenntartásában működő Scheiber iskola gyerekkórusának előadása után dr. Balázs Gábor, az OR-ZSE rektori feladatokat ellátó általános rektorhelyettese elmondta: zsidó identitásformaként a neológia már csaknem kétszáz éve gazdagítja a magyar kultúrát, és éppen ebben a kétszáz évben olyan jelentős mértékben változott meg a világ, azon belül az emberek világnézete és a valláshoz fűződő viszonya, ami összehasonlíthatatlan a korábbi történelmi korok változásaival.

A neológiának ezzel a megváltozott világgal kellett folyamatosan szembenéznie – fogalmazott –, hiszen a neológia, miközben az elkötelezettségét hirdeti a zsidó vallás, a hagyományos zsidó közösségi lét iránt, ugyanakkor büszke arra, hogy képes meghallani a változó világ hangját és képes integrálódni a modern társadalomba kulturális és közösségi szempontból is.

Dr. Balázs Gábor leszögezte: a neológ rabbiképzésnek mindenkor megvoltak a maga nehézségei. Az 1930-40-es években az antiszemitizmus, majd a soá puszítása volt, majd ezt követte a minden vallást megnyomorító anticionista államszocialista diktatúra.

Hozzátette: jelenleg, amikor Magyarország kormánya elkötelezett a zsidó-keresztény örökség megóvása mellett, és baráti viszonyt ápol Izraellel, a magyarországi rabbiképzésnek egészen más nehézségekkel kell szembenéznie, mint a múlt században. 

Ezek közé tartozik, hogy az OR-ZSE rabbiszakos hallgató sok esetben nem a középiskola elvégzése után, hanem jóval később, már egy beindult, sikeres életpálya folytatása közepette jelentkeznek rabbiképzésre. Az intézmény számára tehát kihívást jelent, hogy megtalálja a különböző hátterű hallgatók számára a legmegfelelőbb oktatási formákat és azoknak a tartalmaknak az átadását, amelyek révén igazán jó vallási vezetőkké és rabbikká válhatnak.

Maga Hercz Dániel például természettudományos háttérrel érkezett a rabbiképzőbe – folytatta az általános rektorhelyettes –, így vele évek óta beszélgetnek a mesterséges intelligencia (MI) megjelenéséről, veszélyeiről, kihívásairól, hiszen a judaizmus szempontjából a MI használatának nagy kérdése, hogy a mesterséges intelligencia képes lesz-e erkölcsi döntéseket hozni, elvégre a MI-nek – ellentétben a zsidóság írott és szóbeli tanával – nincsen etikai iránytűje.

Nagy kérdés az is, hogy az ember milyen döntéseket enged át a MI-nek, hozhat-e majd valamikor a MI halachikus döntéseket? Kérdés, hogy helyes-e az MI-t rabbinikus tanítások megírásához használni. (Hogy ez mennyire nem elméleti kérdés, azt jól példázza, hogy az előző gondolatokat – mint előadásában elárulta – dr. Balázs Gábor éppen a MI-val fogalmaztatta meg…)

A rektorhelyettes a szavait az avatandó rabbinak címezve azt mondta: reméli, hogy Hercz Dánielt alaposan sikerült felkészíteni a rá váró szakmai vitákra, és a vitákban a saját álláspontja határozott képviseletére, elvégre a mai neológ zsidó élet nem vádolható azzal, hogy mindenki mindenben mindig egyetért…

Felhívta az új rabbi figyelmét arra a Talmudban olvasható híres vitára is, amelyben elhangzik: „ez is, meg az is az élő Istennek a szava”. Hiszen az a kérdés, hogy két, egymásnak ellentmondó állítás miképpen származhat az Örökkévalótól, nemcsak a régi korok, de a ma emberét is foglalkoztatja. Majd dr. Balázs Gábor egy haszid rebbét idézve arra is felhívta Hercz Dániel figyelmét, hogy

a halachikus igazság nem olyan, mint a matematikai vagy mérnöki igazság, amelynek az esetében csak egyetlen megoldás lehet a helyes, hiszen a vallásjogi igazság az emberi értelemtől és észtől függő igazság. 

Ez alapján azt kérte az új rabbitól: munkája során ne féljen az újtól, mert ha alaposan tanulmányozott egy vallási kérdést, akkor történjék bármi, neki rabbiként döntenie kell, nem futamodhat meg a döntés elől, még akkor sem, ha véleménye eltér a régebbi korok bölcseinek álláspontjától.

Ezek után Darvas István főrabbi, Radnóti Zoltán főrabbi és dr. Verő Tamás főrabbi állt ki a Tóraszekrény elé, hogy fölavassák az előttük megjelent Hercz Dánielt.

Beszédében Radnóti főrabbi azt emelte ki: azáltal, hogy Hercz Dániel rabbi lett, azt a nemes feladatot vállalta magára, hogy átadja a zsidó vallás háromévezredes csodáit, áldásait, optimizmusát, életigenlését és önazonosságát a zsidó embereknek és közösségeknek. 

– Hiszem azt, hogy ha az áldó és tanító szavaid, amelyeket el fogsz mondani a következő évtizedekben, mind-mind igazán széppé és értékessé válnak, akkor hosszú évek múltán több száz, akár több ezer ember előtt beszélhetsz majd a zsidóság értékeiről – fogalmazott Radnóti Zoltán.

Mint mondta, a rabbiavatás, a kézrátétel szokása egyrészt emlékezés egy ősi, több ezer éves szertartásra, másrészt emlékeztetés a folytonosságra, hiszen – tette hozzá a főrabbi – „mi, rabbik, gyermeki ragaszkodással igyekszünk ébren tartani és méltó módon továbbadni régi bölcseink, mestereink, tanítóink emlékét és tanításait”.

– Az én tanításom számodra most az, hogy tanuld meg: bárhol is jársz a világban, mostantól rabbiként számodra a világ minden talpalatnyi földje imahely – hangsúlyozta Radnóti Zolán. – Hiszen a Jóisten azt mondta Mózesnek: a föld, amin állsz, szent föld az.

Hozzáfűzte: „Számodra is legyen az, mert bárhová mész, te rabbi vagy. Bárhol leszel, tanító vagy. Bárhol jársz, fölnéznek rád az emberek, mint rabbira, mint a zsidó nép pásztorára, hiszen mindenütt olyan tanítást kell adnod, amibe az emberek bele tudnak kapaszkodni, s ami példát mutat nekik a saját életükben. Tudnod kell, hogy rabbiként te az ősök tudását viszed magaddal, és amikor te imádkozol, az ajkaidról ezrek és tízezrek szólnak a régmúltból”.

Radnóti Zoltán beszéde után a jelenlévő főrabbik és rabbik is odaálltak a Tóraszekrény elé, majd Verő Tamás főrabbi átadta Hercz Dánielnek a rabbidiplomáját, Darvas István főrabbi pedig ősi szokás szerint megáldotta az új rabbit.

Hercz Dániel: „Nem bújhatok ki a rám mért fokozott felelősség alól”

– Végig kell gondolni, hogy mit jelent a felelősség nekünk, mint neológ, azaz hagyományhű, de modern zsidóknak, akik a Mazsihiszben, a mai modern zsidóság ernyőszervezetében végezhetjük szolgálatunkat, s akiknek hűnek kell maradniuk e kettős hagyományhoz – mondta bevezetésképpen az újonnan fölavatott rabbi.

Hercz Dániel az első tanítását két szentírási mondatra alapozta: „szentek legyetek” és „szeresd felebarátodat, mint önmagadat”, hiszen – mint kifejtette – ez a két mondat nagyban befolyásolja vallási és etikai életünket. Ám mind a szentség, mind a szeretet absztrakt, összetett fogalom, amelyet nehéz meghatározni – fűzte hozzá.

A rabbi olyan alapvető kérdéseket járt körül, hogy mit jelent valójában a szentség és a szeretet, s valóban reális elvárás-e, hogy egy másik, tulajdonképpen bármelyik másik embert úgy szeressünk, mint saját magunkat. E kérdések kapcsán különböző rabbik és mesterek tanításait idézte, kitérve arra, hogy több bölcs szerint veszélyhelyzetben a saját életünk előbbre való másokénál.

– A szóban forgó fogalmak nehezen összeegyeztethetők – mondta –, hiszen az ember egoista, ezért önmagára összpontosít, másrészt az ember szent, amikor mások érdekében a saját kárára cselekszik. Kiindulópontunk egy önző én, amely a fizikai énnel törődik,  de az én – héberül: ani – definíciója kibővíthető a spiritualitás bevonásával, majd egy lépéssel továbblépve az én-érzékelésünkbe bevonjuk a családunk, később a közösségünk tagjait. Egészen addig, míg a teremtés egészét képesek leszünk bevonni az én definíciójába. 

A rabbi úgy fogalmazott: szentnek lenni annyi, mint másokért tenni, ugyanakkor az önérdek figyelmen kívül hagyása képtelenség. Egészséges, fejlett énnel kell rendelkeznünk, amely a saját szükségletei biztosítására törekszik, de tennünk kell annak érdekében, hogy ne álljunk meg ezen a szinten.

– Azon kell dolgoznunk – hangsúlyozta –, hogy ki tudjuk terjeszteni saját magunkat, s ezáltal minél több embertársunk segítségére lehessünk.

Heisler András: Izrael a szerelmünk és második hazánk

– Tiszta szívből gratulálok Hercz Dánielnek, a felavatott rabbinknak, kívánok neki sikereket, egészséget pályájához, s kívánom, legyen tehetsége a nagy rabbielődök nyomdokába lépni. Mazel Tov! – kezdte ünnepi beszédét Heisler András, a Mazsihisz elnöke. Az elnök felidézte:

– Édesanyámat és nővérét együtt deportálták Auschwitzba, majd együtt szabadultak 1945 májusában, aztán egyikük itthon maradt, másikuk emigrált Franciaországba. Leveleztek. Rendszeresen, hetente kétszer-háromszor hosszú oldalakon keresztül számoltak be egymásnak a gyerekek születéséről, családjuk sorsáról. A diaszpórában bolyongva kételyeikre mindketten sokszor „otthonról”, azaz Izraelből várták a válaszokat. Menni vagy maradni, ez volt a kérdés, és sokszor minden csak a véletlenen múlt.

Heisler András elmondta: Izrael a megalakulása óta a Kelet szellemi központja, ezt éreztük már a múlt század hatvanas éveiben is, amikor először hallottunk az izraeli mezőgazdaság forradalmáról, a mocsarak hősies lecsapolásáról, az innovatív csepegtető öntözésről, vagy éppen a Nobel-díjas izraeli tudósokról.

Az elnök leszögezte: a modern Izrael az emberi civilizáció történelmének egyik főszereplőjévé vált. Nemcsak egy ország, földrajzilag egy vékonyka parti sáv történetéről beszélek, hanem az emberiség történetének áldozati oldalán a zsidók – mint egységes nép  – állnak szemben a kor kihívásaival.

Hozzátette: Izrael élénk demokrácia, amely magában foglalja és képviseli a gondolatok, meggyőződések, az etnikai hovatartozások és a különböző hitek sokféleségét. Ma a diaszpórában élő zsidóknak egyes politikai megnyilvánulások aggodalmakat okoznak, de számunkra továbbra is feladat együttműködni az izraeli társadalommal, az izraeli kormánnyal, nagykövet úrral a pluralizmus, a befogadás, valamint a béke érdekében.

– Izrael továbbra is a szerelmünk marad, második hazánk, amit lélegzetvisszafojtva figyelünk és mindannyian aggódva szeretünk! – hangsúlyozta a Mazsihisz elnöke.

Végül Hercz Dánielhez szólva azt mondta: „az újonnan avatandó rabbinknak azt kívánom, hogy ha leendő kiléjében valamelyik ünnepünkön imádkozik, gondoljon arra: a szent szavakat vele egy időben a második hazánkban, Erecben velünk együtt milliók davenolják”.

Teljes cikk