“Digitális téren a pedagógusok hirtelen tíz évet fejlődtek”

Írta: Bóka B. László - Rovat: Hagyomány, Közösség, Oktatás

“A pedagógustársadalom néhány hét leforgása alatt 10 évet fejlődött a digitális oktatás terén. Sok olyan – elsősorban idősebb – pedagógus, aki eddig igyekezett magát távol tartani a XXI. század technológiájától, most választás elé kényszerült. Választania kellett, hogy feladja távolságtartó, passzív hozzáállását és kapcsolatban marad a gyerekekkel, vagy nem áll bele ebbe a helyzetbe. A Budapesti Zsidó Hitközség iskolájában a tanárok – kivétel nélkül – úgy döntöttek, ahogyan a tanárok dönteni szoktak, mióta világ a világ. Pandémia ide vagy oda, a gyerekekért mindent.”

Kovács Bernadett

Nincs olyan online társaság, ahol ne a koronavírusról beszélnének és nincs olyan portál, ahol ne a járvánnyal kapcsolatosak lennének a vezető hírek. Természetesen mi is kíváncsiak voltunk, vajon hogyan alakul ebben az időszakban – melyhez hasonlót utoljára 1918-ban, a spanyolnátha járvány idején élt meg a világ – a zsidó közélet. Megkérdeztük a nagyobb zsidó szervezeteket és oktatási intézményeket, mit tehet ilyen esetben a közösség, hogyan oldhatók meg az istentiszteletek, egyáltalán hogyan lehet így Pészachot ünnepelni. Azt is megpróbáltuk megtudni, ki mit tesz az idősekért, szerveznek-e bármilyen online eseményt a közösségnek és hogyan tartják a kapcsolatot az emberekkel. Heisler AndrásKöves Slomó és Kelemen Katalin és Dr. Vajda Károly Fritz Zsuzsa, után most Kovács Bernadett, a Scheiber Sándor Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium igazgatója válaszol kérdéseinkre.

 

Ami most történt arra még sohasem volt példa: lehetett erre készülni? Volt erre bármilyen forgatókönyv?

Azt hiszem, hogy erre senki sem tudott igazán felkészülni, hiszen egyikünk életében sem volt pandémia, sőt ahhoz hasonló sem. Ugyanakkor folyamatosan figyelve a híreket, egyre jobban körvonalazódott számunkra is, hogy hatalmas a baj, és előbb-utóbb szembe kell néznünk vele. Azt is elég korán felismertük, hogy az iskolák, oktatási intézmények bezárása elkerülhetetlen lesz. A hivatalos bejelentés előtt tíz nappal elkezdtünk létrehozni egy felületet, amin keresztül tudunk a gyerekeknek feladatokat adni, és ami megőriz minden, számunkra szükséges információt erről az időszakról. Természetesen, a tanár-diák kapcsolat nem csak a feladatok kiosztásában és elvégzésében merül ki, sőt a mi iskolánkban leginkább nem abból áll. Minden osztályfőnök tartja a kapcsolatot osztályával valamilyen felület segítségével. Kollégáim számos más alkalmazást is használnak az iskolain kívül, ami megkönnyíti tantárgyuk tanítását ebben az új, teljesen digitális környezetben.

Milyen konkrét gyakorlati lépéseket tehet az iskola?

Az iskola most leginkább a különféle igényeket igyekszik összefésülni.

Teljesen jogos elvárás a pedagógusoktól, hogy a szaktantárgyuknak és gyakorlatuknak megfelelő platformokat használhassanak. Különböző alkalmazások segítségével tartjuk meg tanóráinkat, de a „tanulj.scheiber.hu” oldalra feltöltésre kerül minden szükséges információ, ahonnan egy rosszabb minőségű eszközzel, gyengébb sávszélesség mellett is könnyen megszerezhető a tananyag és a feldolgozáshoz szükséges minden egyéb kellék is.

A szülők szeretnék, hogy minden egyetlen helyen történjen, mert így nem kell újabb és újabb alkalmazások megismerésével bajlódniuk, miközben nagyon nehéz helyzetbe kerültek a korlátozások miatt.

A gyerekek – akik véleményem szerint most is a legtöbbet hozzák ki magukból – pedig szeretnének a lehetőségekhez képest, minél több időt tölteni társaikkal, ebben a szokatlan, idegen helyzetben. Azt tapasztaljuk, hogy a többség várja az órákat, várja, hogy beszélgessen társaival, tanáraival, sőt még a feladatait is örömmel készíti el.

Mennyire szoros a kommunikáció a szülőkkel?

A szülők folyamatosan kapcsolatban vannak az osztályfőnökökkel, akik mindenben igyekeznek a segítségükre lenni. Nem volt eddig olyan megkeresés, amit ne tudtunk volna kezelni, megoldani. Mivel a jelenlegi helyzetben megtörténhet, hogy nem néhány hétig kell berendezkednünk erre a tanítási gyakorlatra, ezért tervezünk egy elégedettségi mérést, hogy lássuk, mi az, amit még tudunk tenni az igények kiszolgálása érdekében.

Nem telik el nap, hogy a szülők ne hívnának, írnának és dicsérnének minket. Igazi öröm, hogy ebben a nehéz helyzetben is észreveszik az erőfeszítéseinket és szóvá is teszik azokat. Az ilyesmi nagyon jólesik. Köszönet érte.

Hogyan valósítják meg a gyakorlatban a távoktatást?

Én ebben a tanévben két évfolyamon tanítok több tantárgyat. Hetedik évfolyamon az óráimat a Skype alkalmazás segítségével tartom, amit a gyerekek javasoltak számomra, mert többségük már régebben is használta. Az anyagokat, amiket használunk, feltöltöm a saját honlapomra, ahonnan egy kattintással könnyen elérhetőek a feltöltött videók, olvasmányok és hangfájlok. Emellett megjelenik minden feladat az iskolai honlapon is. Ráadásul rettentően élvezik, amikor a digitális bevándorlót (engem) a bennszülöttek (a hetedikesek) oktathatják az infokommunikációs világ működéséről. A negyedik évfolyamon nehezebb a helyzet. Többségüket bölcs szüleik eddig megóvták az internet világától, sok diákunk most kapott saját telefont, tabletet, laptopot. Ők most ismerkednek ezzel, és nagyon sok segítségre van szükségük a szüleiktől, akik sokszor a munkájukat is otthonról végzik mindeközben. Nagyon nehéz időszak ez a szülők számára, úgy gondolom. Ezen az évfolyamon a Messenger és Skype van a segítségemre.

Vannak-e már olyan tapasztalatok, amelyeket lehet majd hasznosítani?

Azt hiszem, hogy két héttel a digitális munkarend beindulás után még korai lenne tapasztalatokról beszélni. Ami biztos, hogy a pedagógustársadalom néhány nap, néhány hét leforgása alatt 10 évet fejlődött a digitális oktatás terén. Sok olyan – elsősorban idősebb – pedagógus, aki eddig igyekezett magát távol tartani a XXI. század technológiájától most választás elé kényszerült. Választania kellett, hogy feladja távolságtartó, passzív hozzáállását és kapcsolatban marad a gyerekekkel, vagy nem áll bele ebbe a helyzetbe. A Budapesti Zsidó Hitközség iskolájában a tanárok – kivétel nélkül – úgy döntöttek, ahogyan a tanárok dönteni szoktak, mióta világ a világ. Pandémia ide vagy oda, a gyerekekért mindent.

Nemrég kaptam egy fényképet, amit meg fogok őrizni, mert az a kép számomra a Scheiber Iskolát szimbolizálja a járvány idején. Tanítványai lefotózták, ahogyan kollégám, aki ebben az évben lesz 80 esztendős, órát tart osztályának a Zoom segítségével. Szeretve tisztelt tanártársam látható a laptopról készített képén, ahogyan ül – az együtt töltött 30 évünkben megszokott – kipájában, és beszél. Azt csak a beszámolókból tudom, hogy a gyerekek is kipában hallgatják őt, mert kellemetlennek éreznék, ha rajtuk nem lenne.

Biztosan gyökeresen fog megváltozni a kapcsolatunk az informatikával és biztos vagyok benne, hogy a technikát immáron mindannyian az oktatás szolgálatába fogjuk állítani, sokkal inkább, mint eddig. A legfontosabb tapasztalat most mégis az a számomra, hogy a gyerekek szeretnek és akarnak iskolába járni, és ennél nincs jobb érzés egy iskola igazgatója számára.

Milyen középtávú terveik vannak, függetlenül a koronavírustól?

Az év elején megjelent az új Nemzeti Alaptanterv. A Scheiber Iskola valamennyi tanára ilyen-olyan formában hallatta hangját a NAT-tal kapcsolatban. Részt vettünk minden szervezett megmozduláson annak érdekében, hogy a döntéshozók álláspontjukat revideálva, olyan tantervet adjanak ki, amiben szerepel például az egyetlen magyar irodalmi Nobel-díjas, Kertész Imre, viszont nem szerepelnek benne nyilvánvalóan antiszemita írók. Ez ténylegesen csak egyetlen egy a kritikai észrevételeink sorából, de talán számunkra, a Zsidó Gimnázium tanárai számára az egyik legfájóbb. Ma már azt is tudjuk, hogy a járvány kialakulásának dacára a magyar oktatáspolitika ragaszkodik a NAT szeptemberi bevezetéséhez, felmenő rendszerben, vagyis nekünk ennek megfelelően kell átalakítanunk előbb stratégiai dokumentumainkat, helyi tantervünket, és majdan a mindennapi életünket is az iskola falai között. Szeretnénk ezt a nagy munkát úgy elvégezni, hogy ellenérzéseinket félretéve, a maximumot tudjuk kihozni a helyzetből. Tervezzük a struktúraváltást, tervezzük a tehetséggondozás beépítését az órarendekbe. Átalakulás előtt állunk és bízunk a fenntartó támogatásában. Mert bármi is szerepel a Nemzeti Alaptantervben, a zsidóság számára, többezer éve alapvetés a kritikai gondolkodásra nevelés, ahogyan ez történik például a Talmud valamennyi fóliánsán. Így mi sem tehetünk mást, csak őrizhetjük ezt a hagyományt, olyat adva ezzel diákjainknak, ami lassan-lassan sajnos kuriózum lesz a hazai oktatási piacon. És végül van még egy nagyon fontos tervünk, amit nem tudom, mikor tudunk majd megvalósítani. A mi iskolánkban egy ünnepségen, tanítványokkal, szülőkkel, volt diákokkal együtt 600 fő szokott részt venni. Nagy tervünk, hogy a vihar elmúltával, újra mind ott legyünk és öleléssel köszönthessük egymást, ahogyan ez lenni szokott. Remélem, a Jói.ten segítségünkre lesz abban, hogy ez a Suli-buli mielőbb létrejöhessen.

támogatás
Pop up banner

Címkék:koronavírus, Kovács Bernadett, Scheiber Sándor iskola

[popup][/popup]