Búcsú Hadas Krisztától

A népszerű televíziós riportert, műsorvezetőt nagy tömeg búcsúztatta ma a Kozma utcai zsidó temetőben. Dr. Verő Tamás főrabbi beszédét közöljük az alábbiakban.

„Or hadas al Cion tair, venizkeh kulanu meheira l’oro”.

„Ragyogtass új fényt Cionra, és legyünk hamarosan mindannyian méltók arra, hogy részesedjünk a fényében”– hangzanak a reggeli ima szavai. Az or szó jelentése héberül: fény, a hádás pedig újat jelent.

Kriszta minden tekintetben Hadas volt. Újra és újra képes volt megújulni, még többet, még jobbat adni önmagából, tehetségéből. Még mélyebbre tekinteni az emberi kapcsolatokban, történetekben, a felszín mögötti valóságot kutatva. A tökéletesség volt a cél, ennél alább nem adta. Sugárzott, akárcsak a gyertya, amely a környezetének fényt és meleget ad, de mindeközben saját magát felemészti.

Hirtelen, váratlanul, felkészülésre és búcsúzásra nem hagyva időt hagyott itt bennünket. Így most fentről néz bennünket, amint itt együtt állunk: család, barátok, kollégák. Ha most itt lenne, mindenkihez odalépne és lenne pár kedves szava, na meg persze néhány frappáns kérdése.

Elmesélné, hogy mennyire jó együtt látni a családot, akik számára a világot jelentették. János, akivel osztálytársként indult kapcsolatuk boldog családi élethez vezetett. A gyerekek, Sári és Zsiga, a kisunoka, Róza, az édesanya, Julika. Mindannyian hozzájárultak Kriszta boldogságához, legyen az egy családi ebéd vagy nyaralás. De ezekben a pillanatokban  is mindig ott égett Krisztában a vágy,  hogy új dolgokkal töltődjön fel, hogy aztán az összegyűlt energiát mások javára fordíthassa.

A nyaraláson nem csak a hely története érdekelte, de a londíner családi háttere és a pincér lakáshelyzete is. Szociális érzékenysége nem hagyta el egy pillanatra sem. Odafigyelt a környezetére, törődött az emberekkel. Ismerős és ismeretlen egyaránt számíthatott rá. Büszke volt a munkájára, a sikereire, de soha nem volt teljesen elégedett. A legnagyobb elismerést a „Jön a baba” hozta el Krisztának, amely mint mondta: mindent megadott neki, amire szakmailag, emberileg vágyott. Nyitott, őszinte, elfogadó közösséget, kedves ismerősöket és barátokat. A Prima primissima közösségdíj elnyerése sokat jelentett számára, mivel szeretett közössége ítélte meg számára, és egy egész mozgalmat indított el vele, melynek tagjai közül most sokan itt vannak.

Kriszta 20 éves korában vesztette el imádott nagypapáját, Napit, akinek hiánya végig kísérte életét, de most már ismét együtt lehetnek. A holokauszt sötét árnyékával beborított családi történetek és a zsidó hagyományok nyújtotta értékek egyaránt fontos elemei voltak identitásának.

„Or hadas al Cion tair, venizkeh kulanu meheira l’oro”. „Ragyogtass új fényt Cionra, és legyünk hamarosan mindannyian méltók arra, hogy részesedjünk a fényében.” Évtizedeken át részesültünk Hadas Kriszta emberségének, tudásának, törődésének, humorának fényében, amiért mindannyian hálásnak lehetünk. Ez a láng most kialudt, de akárcsak a kiégett csillagok fénye, Kriszta lángja is még nagyon sokáig bevilágítja majd az itt maradottak életét. Emléke legyen áldott.