Bánki elvonulás

Sokadik alkalommal szállta meg a Bét Orim közösség és a Szim Salom tagjai és barátaik Nógrád megye egyik legmegejtőbb faluját, Bánkot.

Az elvonulás, a mások és magunk felé mutatott értő odafordulás talán nem újdonság senkinek, aki a zsidó kultúrával találkozott már. A Szombatfogadás, és a Szombat alatti ajándékszerű béke, a közös és egyéni tanulás közismert. De mégis, miben más egy elvonulás, miben más mindez Bánkon, hogyan kerül közelebb egymáshoz, magukhoz, és az Örökkévalóhoz két reformközösség 102 tagja a nyár végén a Cserhátban?

A legtöbben Budapestről, vagy annak környékéről érkeztünk, de volt, aki Debrecenből, és volt, aki már egy pár nappal ezelőtt Bánkon készült a kapcsolódásokkal teli hétvégére a Mindenhatóval, a közösség más tagjaival, szeretteivel, és önmagával egyaránt.

Másnap a Sábát reggeli tóraolvasással indult, melyen a korai időpont, és a hívogató tópart ellenére is sokan voltunk. Két momentuma miatt is különösen szép volt ez, egyrészt mert a közösség azon tagjainak is tudott adni, akik a héber nyelvet kevéssé, vagy egyáltalán nem értik, másrészt mert a haladó szellemiség jegyében Kaszás Réka is olvasott a Tórából.

A nap további része tanulással, beszélgetéssel, és a Sábát esszenciális Oneg (öröm) aspektusával folyatódott, szó volt a szerelemről, a gyászról, és a szuperhősökről, és ennek kapcsán Sámsonról. Ehhez kapcsolódóan nem tudom nem megemlíteni a Szim Salom közösséget és rabbijukat, Kelemen Katalint, tanításaik és nyíltságuk hangsúlyos részét képezték a beszélgetésnek, a hétvégének. Ezen felül a tó vize, a pingpong, a relaxáció, és a természet közelsége sem maradhatott ki.

Hasonló hangulatban a Hávdálá zárta mindezt, azzal a különbséggel talán, hogy már nem a hétköznapok fáradtság volt érezhető, hanem a túlcsordulás okozta érzelmi telítettség. Ekkorra a létszám, és a jelen-lét is kicsúcsosodott. Külön bájt adott ennek az eseménynek is a gyerekek játékának hangja, ami egyszerre volt kizökkentő, és bíztató. Utolsó közösségi programként rögtönzött táncházban tanulhattunk a legfiatalabbaktól, és idősebbektől hórázni, miközben a bánki nagyszínpadról Kovács Kati dalai szűrődtek be.

Összeségében a sztereotípikus csúszásokkal együtt egy szeretettel teli, tartalmas hétvége volt, azt remélem, mindenki számára. Hidak épültek emberek, generációk között. Bizalom, kegyelem, és öröm hatott át, ami miatt csak hálát tudok érezni mindenkinek, aki megszervezte, vagy csak ott volt, és persze az Örökkévalónak, hogy ennek a részese lehettem.