Az ítélet végrehajtása – Misna magyarul, Szandhedrin 6.

“Ha az elítélt azt mondja, hogy van érvem a saját védelmemre, akár négyszer vagy ötször is visszarendelik (a bírók elé) feltéve, ha van valami meggyőző a szavaiban. Ha elfogadható érvet találnak az ártatlanságára, elengedik, ha nem, megkövezik. És ekkor hírmondó megy az (elítélt előtt), aki hirdeti: „ez az ember megkövezésre megy, mert ez és ez a vétek terheli, és ezek és ezek az ő tanúi. Ha valaki tud valami javára szólót, az lépjen elő, és adja elő az elítélt érdekében.”

Szanhedrin traktátus, Nezikin rend

A Nezikin (károk) rendhez tartozó Szanhedrin traktátus 11 fejezetből áll, melyek polgárjogi, valamint bűnügyi eljárásokkal foglalkoznak. A Szanhedrin traktátus misnáit régen együtt szerkesztették a Mákot c. traktátus misnáival. A szanhedrin görög eredetű szó, jelentése tanács. Az ősi Izraelben egyaránt működött 71 tagú nagy tanács és 23 tagú kis tanács. Történelmi érdekesség: Napóleon Bonaparte felújította a nagy zsidó tanácsot, amely az ő császársága alatt működött rövid ideig.

 

Misna Szanhedrin 6

 

Szanhedrin 6/1

 

Lezárult a per, az elítéltet kiviszik, hogy megkövezzék. A megkövezés háza a törvényszéken kívül volt, miként a Tóra előírja: „és kivitték a káromlót a (táboron kívülre)” (Lev 24, 14). Egyvalaki a törvényszék kapuja előtt áll, és a kezében (jeladásra való) köpeny, egy másik pedig ettől távolabb lóháton ül, de látja őt. Ha valaki azt mondja: „nekem még van egy érvem, az (elítélt) javára”, a jeladó ember (a köpennyel jelt ad) és a lóhátón ülő az elítélthez vágtat, hogy leállítsa (a kivégzést). Ha az elítélt azt mondja, hogy van érvem a saját védelmemre, akár négyszer vagy ötször is visszarendelik (a bírók elé) feltéve, ha van valami meggyőző a szavaiban. Ha elfogadható érvet találnak az ártatlanságára, elengedik, ha nem, megkövezik. És ekkor hírmondó megy az (elítélt előtt), aki hirdeti: „ez az ember megkövezésre megy, mert ez és ez a vétek terheli, és ezek és ezek az ő tanúi. Ha valaki tud valami javára szólót, az lépjen elő, és adja elő az elítélt érdekében.

 

Szanhedrin 6/2

Már tíz könyök távolságban volt a megkövezés házától, azt mondták neki: „valld meg vétkeidet, miként a kivégzendők teszik, akik megvallják vétkeiket. Aki vallomást tesz, részesül az eljövendő világból.” Így történt Áchánnal, akinek Jósua ezt mondta: „fiam, tiszteld meg Urunkat, Izrael Istenét, és köszönd meg neki…” Így válaszolt Áchán Josuának: „valóban vétkeztem az Úrnak, Izrael Istenének, ezt és ezt tettem.” (Josua 7, 25). Honnan tudjuk, hogy vallomása felmentette a vétek alól? Mivel Jósua azt mondta neki (u.o.): ”miért hoztad ránk a bajt? Ezen a napon az Úr bajt hoz rád”. Jósua így szól Áchánnak: „ezen a napon ítélkeznek feletted, de az eljövendő világban nem esik bántódásod”. De ha (az elítélt) nem képes vallomást tenni, ezt mondatják vele: „a halálom legyen megváltás bűneimre.” Rabbi Jehuda azt mondja: ha tudja magáról, hogy hamis vádak alapján ítélik el, azt mondja: „a halálom legyen megváltás bűneimre, kivéve ezt az egyet”. A Bölcsek erre azt válaszolják: ha így lenne, mindenki ezt tenné, hogy megtisztuljon  vétkeitől.

 

Szanhedrin 6/3

Négy könyök távolságra a megkövezés házától levetkőztetik. Ha férfi, letakarják előlről, Rabbi Jehuda szerint, ha nő, letakarják előlről és hátulról. A Bölcsek szerint a férfit meztelenül kövezik meg, de a nőt nem meztelenül kövezik meg.

 

Szanhedrin 6/4

A megkövezés háza két emelet magasban volt. Az egyik tanú meglöki az (elítéltet hátulról), a csípőjénél fogva. Ha előre esik (a szívére) a hátára fordítják. Ha meghalt, a (kivégzés) véget ért. Ha nem (halt meg) a második tanú, vesz egy követ és a mellkasára dobja. Ha meghal, (a kivégzés) véget ér. Ha nem, a jelenlévő nép (halálra kövezi), ahogy írva van: „Először a tanúk emeljék föl megkövezésre a kezüket, aztán az egész nép” (MTörv 17,7). Rabbi Eliezer szerint minden megkövezettet (megkövezés után) felakasztanak. A Bölcsek szerint csak az istenkáromlót és a bálványimádót akasztják fel. Ugyancsak Rabbi Eliezer szerint, a férfit, arccal a nép felé fordítva akasztják fel, ha nő, a fa felé fordítják. A Bölcsek szerint csak a férfit akasztják fel, a nőt nem. Azt kérdezte tőlük Rabbi Eliezer: de hiszen Simon ben Setah nőket akasztatott Askelonban! Azt válaszolták neki: nyolcvan nőt akasztatott fel, pedig még két embert se szabad halálra ítélni egy nap alatt. Hogyan akasztják fel (a kivégzett embert)? A földbe nyomnak egy gerendát, a testet arra fektetik, a karjait a gerendához szögezett keresztfához kötik. Rabbi Josze azt mondja: a gerendát a falhoz döntik, és ahhoz kötik a testet, ahogy a hentesek csinálják. De ezután azonnal leveszik a testet. Ha rajta hagyják, megsértik az erről szóló parancsolatot: „éjszakára ne maradjon holtteste a fán, még aznap temesd el. Mert az akasztott ember Istentől átkozott, s nem teheted földedet, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, tisztátalanná.” (MTörv 21, 23). (Mikor az emberek kérdik), miért akasztották fel? Mert (áldotta) Istent, más szóval megátkozta a Magasságos Eget.

 

Szanhedrin 6/5

Azt kérdezte Rabbi Meir, mikor valaki szenved, ekkor hogyan szól a Sechina panasza ?[1] Elnehezült a fejem, elnehezült a karom. Ha a MÁKOM [2] számára fájdalmat jelent a gonoszok kiontott vére, mennyire fájhat a Cádikok kiontott vére! (Utalva az akasztott ember fán hagyott testére): aki halottjának testét temetetlenül hagyja, megszegi a láv parancsolatot[3]. És aki koporsót és halotti gyolcsot hoz neki, nem szegi meg a parancsolatot. Mégis, a kivégzett nem temethető a családi sírhelyre, mivel a törvényszék két temetkezési helyet jelölt meg: egyet a lefejezettek és megfojtottak számára és egyet a megkövezettek számára.

 

Szanhedrin 6/6

Ha a testről levált a rohadt hús, összegyűjtik a halott csontjait, és azokat a családi temetkezési helyre viszik. (A kivégzés után) az elítélt rokonai meglátogatják a bírákat, és a tanúkat, és hogylétük felől érdeklődnek. És meggyőződnek arról, hogy nincs szívükben harag és hogy igaz ítéletet hoztak. E halottak után nem tartanak (hagyományos) gyászt. A szívükben szomorúságot éreznek.

 

[1] Sechina: Isten képletes földi jelenléte

[2] Mákom :  Isten

[3] láv: lo táásze — ne tégy ilyet