Az „Igazság Királya” és a vallási béke

Úgy tűnik, vannak nem-zsidók, akik valami mást, valami olyat tudnak a Legmagasabbról, amit mi, zsidók nem – és fordítva. Az igazság olyan talán, mint egy törött cserépedény, apró, egymástól különböző darabkákból áll majd össze. Chájé Szárá hetiszakasz(1Mózes 23:1−25:18).

Ebben a hetiszakaszban tűnik fel ismeretlenül, a semmiből egy ember, Ábrahám, aki azt a feladatot kapja Elhívójától, hogy benne leljen áldást a föld minden családja. Hogy hozza helyre, ami elromlott. Legyen az Ő földi nagykövete. Ő és azok, akik az ő szövetségébe tartoznak.

Első feladatainak egyike, hogy megmentse kedves, de nem túl szilárd jellemű unokaöccsét, Lótot és társait az agresszív helyi kiskirályok hatalmaskodásától. Győzelme után egy titokzatos figura keresi fel, Salem királya, bizonyos Melkicedek, aki a Legmagasabb papjaként szolgált a Tóra leírása szerint. Megáldotta Ábrahámot és tizedet kapott tőle. Tettek egy-egy gesztust egymásnak, aztán, három vers után, a titokzatos pap kikerült a történetből, jött és ment. Ki volt ő és honnan ismerte a Legmagasztosabbat, aki csak nemrég hívta el Ábrahámot? A neve azt jelenti, az Igazság Királya és a hely neve, Salem (teljesség, béke), amelyen uralkodott, erősen utal a későbbi Jeruzsálemre.

Pál apostol, klasszikus rabbinikus-talmudista csűrés-csavarással azt hozta ki történetéből a zsidókhoz írott levélben, hogy lám, ő is pap, kohanita volt – pedig nem is Áron főpap utóda –, jóval előtte járt a földön és nem is volt zsidó. Tehát a názáreti Jézus is lehetett, származásától függetlenül főpap, méghozzá Melkicedek rendje szerint. Pál ezzel egy zsoltársort idéz, az egyetlen helyet, ahol Melkicedek újra felbukkan a héber Bibliában. Ábrahám tizedet adott neki és benne az ő utódai is tizedet adtak neki, tehát Melkicedek nagyobb papja volt az Örökkévalónak, mint a zsidó papság, tehát Jézus is inkább pap a zsidó papságnál „Melkicedek rendje szerint”.

Pál szerint a keresztények még zsidónak is jobbak a zsidóknál. A zsidó hagyomány szerint pedig Melkicedek vagy hozzánk tartozott tulajdonképpen, vagy ha nem, akkor nem is annyira fontos. Az is lehet, hogy Melkicedek nem jobb, vagy rosszabb hívő volt, mint Ábrahám, hanem másmilyen, mást ismert fel az Örökkévalóból, mint ő. Kölcsönösen elismerték egymást Ábrahámmal, az Örökkévaló zsidó és nem zsidó szolgáiként. Isten végtelenségének egy részét Ábrahám és a judaizmus értette meg, másik részét ő.

Nem igaz, hogy lényegében minden vallás ugyanazt tanítja. Megvan a saját igazsága az összesnek. Franz Rosenzweig zsidó filozófus szerint az igazság drámai természetű, a zsidóság és a kereszténység a dráma résztvevői. Hordozzák saját részigazságaikat, de a teljes igazság kettejük párbeszédében születik meg, a dráma igazsága lesz. A szintén zsidó filozófus, Walter Benjamin a kabbala ihletésére cserépdarabokról beszél, amelyek nem egyformák, hanem kiegészítik egymást, együtt adják ki az egykor teljes cserepet.

Amikor feltűnt Ábrahám a Tóra történetében, rögtön a legelején vallási párbeszédbe kezdett az Igazság Királyával, Melkicedekkel. Ábrahám szövetségének tagjai talán nem teszik rosszul, ha továbbviszik ezt a párbeszédet.

Jó szombatot!

A szerző a Bét Orim reformzsidó közösség vallási vezetője