Az igazság és a szerelem

A testvérek közötti találkozás pillanatában fejeződött be az előző hetiszakasz, a sorozat forgatókönyvírójának fontos volt, hogy fenntartsa a feszültséget. Ebben a pillanatban a testvérek helyzete olyan, amilyen a legutóbbi találkozásuknál, hosszú-hosszú évekkel ezelőtt, Józsefé volt. Vájigás hetiszakasz (1Mózes 44:18−47:27) értelmezése.

Most Józsefnek van hatalma felettük, ő teheti rabszolgává kiszolgáltatott testvéreit. A testvérekkel pedig megtörténik újra a múlt: megint módjuk nyílik rá, hogy megszabaduljanak az egyetlen még meglévő öccsüktől, akit az apjuk sokkal jobban szeret náluk. Benjámin fogoly, már el sem kell adniuk, mint annakidején Józsefet, elég a sorsára hagyni.

Júda azonban előlép és azt javasolja, hogy inkább őt magát tartsák itt örökre rabszolgának Benjámin helyett, mert Benjámint szereti az édesapja, már csak őt szereti igazán és nem élné túl, ha őt is elveszítené. Azért akar örökre rabszolgává lenni, mert szereti az édesapját, aki őt nem szereti viszont. Mindez már nem baj, nem számít, már nem féltékenyek. Ha Jákob Benjámint szereti és nem őket, akkor vissza kell neki vinni Benjámint, hogy szerethesse. József hallotta, hogy a testvérek megbánták, amit elkövettek ellene, amikor egymás között héberül beszélgettek, és nem tudták, hogy érti őket. Mégsem fejezte be a tesztelésüket. A bűnbánat addig kevés, amíg nem kíséri önfeláldozás.

Júda beszéde után azonban véget ér a játék, egyszerűen azért, mert József elsírja magát. Nem képes tovább csinálni. A nemzedékek drámája véget ér a zaklatott megbékélésben. De miért kezdődik rögtön a könnyes finálé után újra?

Mielőtt elengedné testvéreit Jákobért, József mindegyikükről gondoskodik, de Benjáminról mindenki másnál nagylelkűbben. Akkor mégsem tanult senki semmit a szeretet csapdáiról, hiábavaló volt három nemzedék története?

A szereteten nem lehet számon kérni az egyenlőséget. A szeretet túl van az igazságon, mert kitüntető és személyes. A szeretet leghevesebb, tehát legigazibb formája, a szerelem mutatja ezt meg. A szerelem kizárólagossága, az, hogy számunkra csak ő van és senki más. Értelmetlen volna elvárni az igazságosság jegyében, hogy mindenkibe egyformán legyünk szerelmesek. Nem mindenki egyformán a barátunk, nem mindenki egyformán fontos nekünk. A szeretet lényege a megkülönböztetés. József mindenkinek megbocsát, mindenkiről gondoskodik, de nem mindenkit szeret egyformán és ez így van jól. Nem ölhetjük meg a testvérünket, ahogy Káin tette, nem űzhetjük el a háztól a nem szeretett testvért, ahogy Izmáelt elűzték, nem foszthatjuk meg attól, ami az övé, ahogy Ézsauval történt, de adhatunk többet annak, akit különösen szeretünk. És – hiába nem igazságos – feláldozhatjuk magunkat azért, akit szeretünk, mint Júda, még ha nem is viszonozza a szeretetünket. A szeretet nem válik pusztítóvá, ha van igazság, amelyet meghaladhat. Ezért van szükség a mindenkire egyformán vonatkozó törvényre, amelyet a nemsokára elkezdődő következő könyvben kap majd meg Mózes, Izrael népének vezetője.

Mert nincsenek többé kiválasztott örökösök, a testvérek mind a 12-en Izrael törzseinek atyjaivá lesznek. Akik megtanultak együtt élni testvéreikkel, azok már néppé lehetnek. És az sem lesz egyszerű.

Ne félj – mondja a Seregek Ura az agg Jákobnak, mikor elindul vele élete utolsó nagy útjára. Veled leszek Egyiptomban, lemegyek Veled és felhozom majd Izráelt onnan. És ez a „ne félj” nekünk is szól most, az új polgári év küszöbén.