Az engesztelő napi bűnbak
„…Felosztotta a karmazsin fonalat, az egyik felét a sziklához kötötte, a másikat a (bak) két szarva közé; majd lelökte a bakot, mely gurult és zuhant. Alig ért a hegy félmagasságába, teste darabokra szakadt. A (kísérő) az utolsó sátorban megvárta, amíg besötétedett.” (Misna, Jomá, 6, 6).
A főpap egyszer egy évben a bűnbak fejére olvassa a nép összes bűnét, majd a karmazsinvörös fonállal megjelölt állatot a sivatagba küldi. Estére a kísérő visszatér Jeruzsálembe a fonál felével, amelyet korábban a sziklára erősített, és amelyről mindenki azt reméli, hogy kifakult rajta a bűnös vörös szín. Az egész nép szótlan és türelmes, az emberek lélegzetüket visszatartva figyelik, vajon a fonál kifehéredett.
a nagy törés
Az életem idejére esett a „nagy törés”, há-sever hágádol. Ennek a következménye az a markáns törésvonal a lelkemben, mely örökké jelen van. Szerencsére a test benőtte, mint a lőtt sebet. Soha nem értettem meg azt a jótéteményt, hogy életben maradtam. A megtörténtek nem nyugszanak, az élő maradvány felett vonaglik a föld. A látvány rendkívül szívós, nem hal ki, egyenesen a szemedbe néz. Hatalmas vágások metszik át a világot, agyi infarktusok hegei.
Eközben folyik a Kipur nappali imarendje, hajlongó emberek, talpig fehérben. Állnak, némán hajlonganak. A szabadban borús délután. Az évenként visszatérő szöveg fényes selyemszalag, melynek a vége megpörkölődött. Ugyanazt mondja fel az előimádkozó, a néma közösségi imádság után. Fejhang illik ehhez a naphoz. A célba érkező csökönyös selyemszalag csalfa előrelátással, fehér színben jön a világra, de senki nem tudja, hol kezdődik. Valószínűleg kezdődik valahol. A kezdete és az elgyötört vége soha nem köthető egybe. Vajon ez is a teremtésből fakad?
A láthatatlan, hófehér kezdet nem vehető kézbe, a vége pedig olvashatatlan. Mint a megégett ünnepi pergamen: „vétkeztünk, raboltunk, csaltunk…”
Nem tudom, mit kezdjek ezzel a szalaggal. Még van benne élet, de a végét valaki eltaposta a járdán. Örülj, hogy az egyetlen kezdet, amelyhez már nem nyúlhatsz, idén is fehér. Ha a gyökered a földben nyugszik, a halványuló tűzből tovább léphetsz.
