Az első (ismert) női rabbi Kurdisztánban élt a 17. században

Írta: Szombat - Rovat: Hagyomány, Történelem

Sigal Samuel, iraki zsidók leszármazottja, képeskönyvet írt Osnat Barazaniról, az első rabbinőről, akinek élete valóságos Yentl történet, bár a Közel-Keleten játszódik évszázadokkal korábban.

Sigal Samuel

A fölcseperedő Sigal Samuel titkon arról álmodozott, hogy rabbi lesz. Ehhez képest újságíró és regényíró lett belőle.

„Őseim apai ágon iraki, anyai ágon marokkói zsidók voltak; magam az ortodox közösség tagjaként nőttem föl Montrealban. Ezért is volt képtelenség, hogy rabbi legyek. Női rabbikat csak askenázi reform és konzervatív gyülekezetekben találni. Ott senki sem hasonlít hozzám ” – nyilatkozta Samuel.

Így hát, amikor Samuel nemrég arról hallott: általánosan elfogadott tény, hogy az első női rabbi a Közel-Keleten tevékenykedett, ugyancsak csodálkozott, és el volt ragadtatva. Osnat (vagy Asnat/Asenath) Barazani a kurdisztáni Shmuel ben Netanel Ha-Levi rabbi leánya volt, és a 16. század végén – a 17. század elején élt Moszulban. A rabbinak nem volt fia, Osnatból viszont a zsidó szent iratokkal és miszticizmussal foglalkozó tudós lett. Jákov Mizrahi rabbihoz, édesapja egyik legjobb tanítványához ment feleségül, és apja halálát követően segített neki az oktatásban. Gyakorlatilag ő irányította a jesivát, miközben férje főleg a tanulmányainak szentelte magát.

Az „Osnat and Her Dove” c. könyv egyik illusztrációja

Férje halálát követően Osnat lett a jesiva vezetője; idejét egyaránt lefoglalta a tanítás valamint az intézmény fönntartásához szükséges anyagiak előteremtése. Közben fia, Sámuel kiváló tudóssá érett, és anyja Bagdadba küldte, hogy ott vezessen tanházat. Maga Osnat jelentős elöljáróként, tanítóként és misztikus csodatévőként él a zsidóság és a kurd közösségek emlékezetében.

Sigal Samuel, a Vox munkatársa, korábban a The Atlantic vallási rovatának vezetője, elhatározta, hogy Osnat Barazani történetét megosztja a felnövekvő nemzedékkel. Gyermekeknek szóló, „Osnat and Her Dove” című képeskönyvét február 2-án mutatta be a Levine Querido, egy új kiadóvállalat. Alapítója Arthur A. Levine, aki 23 éves kiadói tevékenysége során olyan világsikert mondhat magáénak, mint a “Harry Potter” sorozat.

„Igyekszem eloszlatni azt a vélemény, hogy az ortodox és keleti zsidó világban a nők nem voltak vagy lehettek rabbik. Ez személyes ambícióm” – nyilatkozta Samuel a The Times of Israelnek egy washingtoni otthonában felvett videó interjúban. Osnattal nem csupán iraki származásánál fogva képes azonosulni, hanem azért is, mert hozzá hasonlóan Samuel is úgy nőtt föl, hogy apjával – aki zsidó miszticizmust adott elő a Concordia Egyetemen – a Talmudot és a Kabbalát tanulmányozta.

„Amikor a zsidó iskolából hazamentem, apámmal leültünk a Zohárt olvasni, éppen úgy, ahogy Osnat is tette annak idején” – mondja Samuel.

Az „Osnat and Her Dove” c. könyv egyik illusztrációja

Szokatlan módon Osnat sohasem végzett tipikus női munkát, és apja ragaszkodott hozzá, hogy azt férje Jákov se követelje tőle. „Tudós környezetben nőttem föl, és áldott emlékezetű apám sem tanított nekem mást, mint a szent könyveket” – írta Osnat egy fennmaradt levelében. A róla szóló gyermekkönyv forrása a kevés levél és költemény, valamint az őt övező kurd legendák. A szerző azt tervezte, hogy ellátogat Jeruzsálembe, hogy eredetiben tanulmányozhassa azokat az Izraeli Nemzeti Könyvtárban, de a COVID-19 világjárvány közbeszólt. Szerencséjére másodlagos forrásokra bukkant olyan tudósok írásainak formájában, akik Osnat szerepét, és az akkori idők dokumentumait tanulmányozták, és amelyek betekintést nyújtanak az akkori kurdisztáni zsidó közösségek életébe.

Egy 2000-ben publikált héber nyelvű szakcikkben Prof. Renée Levine Melammed és Dr. Uri Melammed igyekezett eloszlatni azt a tévhitet, hogy Osnat nem volt olyan tudós, mint a férfiak, ezért nem írhatott leveleket igazán magas szintű héber nyelven, amiben zsidó források is szerepelnek. A cikk Osnat munkáiban szereplő bibliai és talmudi hivatkozásokra támaszkodik és arra, hogy senki sem kérdőjelezi meg tényt, hogy férje halála után ő vette át a jesiva irányítását. Továbbá a közösség vezetői és jelentős tudósok tisztelték, mint Pinchas Hariri rabbi, aki „Anyám, rabbim” megszólítással illette őt.

„Az egybeeséseket roppant érdekesnek találtam” – mondja Samuel, aki beépítette azokat az „Osnat and Her Dove” c. művébe.

Samuel díjnyertes könyvet írt a miszticizmusról „The Mystics of Mile End” címmel, és ebben a női rabbi természetfeletti képességeit is említette. Csodatevései az Osnatról szóló könyvbe is beépültek. „Voltak olyanok, akik megkérdőjelezték döntésem helyességét, hogy azokat megemlítem életrajzában – mondván, hogy abban csak tények szerepelhetnek. Én viszont az általa végrehajtott misztikus cselekedeteket a mágikus realizmushoz sorolom, és az olvasóra bízom, mit kezd velük” – magyarázza.

Könyve így kezdődik: „Közel ötszáz éve, amikor csaknem mindenki hitt a csodákban, kislány született a Közel-Keleten. Osnatot senki sem ismerte, de ő lett a történelem első női rabbija.”

A szerző gondosan ügyelt arra, hogy milyen legendákat szerepeltessen a gyerekeknek szóló könyvbe. Azt például kihagyta, amiben az őt üldöző és megerőszakolni akaró gonosztevőt csupán szent nevek ismételésével fagyasztja jéggé.

Az „Osnat and Her Dove” látványos illusztrációi egyaránt vonzani fogják a fiatal és az idősebb olvasókat.

„Arthur A. Levine maga is szefárdi zsidó, és én rábíztam, hogy találjon olyan illusztrátort, aki Osnat figuráját hitelesen lesz képes ábrázolni. Semmiképpen nem szerettem volna, ha fehér nőként jelenik meg” – mondja Samuel.

Times of Israel – Bassa László

támogatás
Pop up banner1

Címkék:17. század, Kurdisztán, női rabbi, Osnat Barazani

[popup][/popup]