Az apró kellemetlenségek: Isten meglepő áldásai
Az apró kellemetlenségek a gyors korrekció lehetőségét kínálják fel és ha figyelünk rájuk, akkor megelőzik, hogy nagyobb baj történjen. Meg kell tanulnunk hálásnak lenni az apróbb kellemetlenségekért Istennek. Mecorá hetiszakasz (3Mózes 14-15).
A hetiszakasz szövege – látszólag – jórészt kellemetlen bőrbetegségekkel foglalkozik. Ez elsőre se érdekesnek, se vonzónak nem tűnik. Akinek – Isten ments – valami problémája van, feltétlenül szakorvoshoz forduljon, ne ehhez a szöveghez.
Aki azonban türelmesen végigmegy a bibliai verseken, észlelni fogja, hogy a ruháknak és – a következő hetiszakasz szerint – a házaknak is lehetnek kiütései, hogy a Biblia valójában nem a furunkulusokról tart nekünk előadást a korabeli orvostudomány eredményeit ismertetve, hanem valami szokatlanról beszél, amit nem lenne túl okos dolog szó szerint olvasnunk. A Tóra biztosan nem azt akarja tudatni velünk, „hogyan gondozd kiütéses ingatlanod”. Arra a pillanatra utalhat, amikor észrevesszük, hogy valami nincs velünk rendben, valami nem működik, valami szokatlanra figyelünk fel, és nem tudjuk megadni az okát: nem érezzük jól magunkat a bőrünkben, a ruhánkban, az otthonunkban, a közösségünkben.
Viszont a szöveg szerint a házak „mitesszereit” például csak akkor fogják majd észlelni a zsidók, ha már letelepedtek a Szentföldön. Több kommentátor szerint azért, mert ilyen jeleket csak ott küld Isten, ahol a legközelebb vagyunk Hozzá. Térben, vagy lelkileg, spirituálisan. De ez lenne a szentség jutalma? A központi fűtéses, kiütéses lakások? Nem túl vonzó ajánlat. Elsőre úgy tűnik, hogy a marketingosztály szabadságon volt, amikor ezt a hetiszakaszt írták. Miért jó nekünk, miért a spirituális emelkedettség jelei a kiütések, ezek a nem végzetes, de azért elég komoly kellemetlenségek?
A bibliai vallások, kivált keresztények és zsidók párbeszédét szorgalmazó Pesach Wolicki ortodox rabbi (egyben a The Jerusalem Post rovatvezetője) szerint egyszerű az összefüggés: az veszi észre, aki kicsit már közelebb van Hozzá és így távolabb önmagától, hogy az apró kellemetlenségek – amelyek tudatják, hogy nem jó úton járunk – Isten segítő figyelmeztetései, jelzései lehetnek. Aki el tudja képzelni, hogy hibázott, és hogy Isten talán mégis jobban tudhat nála ezt-azt.
A valódi, nagy tragédiák megmagyarázhatatlanok, és meg sem szabad próbálnunk megmagyarázni őket, segíteni kell csak, amennyire lehet és vigasztalni. Az apró kellemetlenségek azonban, ha valóban észrevesszük őket, végül akár áldássá is lehetnek. Vegyük észre, ha kiütköznek a jelek a házunkon, a kapcsolatainkban. Isten éles szemű diagnoszta, időben tud jelezni. Csak járjunk rendszeresen „szűrésre”. Amikor még nem tudni, hogy egy szóra sem érdemes kis bőrhibánk van, vagy a helyzet tényleg problémás, akkor a papnak kell elkülönítenie pár napra a pácienst. Ha az a gyanúnk, hogy valami talán nem egészen hibátlan most velünk, akkor – Wolicki rabbi szerint – érdemes kicsit egyedül maradnunk önmagunkkal, amíg kiderül, van-e baj, és ha igen, akkor milyen és mekkora.
Használjuk ki minél alaposabban apró kellemetlenségeinket.
Jó szombatot!
A szerző a Bét Orim reformzsidó közösség vallási vezetője
