Aranka a vérzivatarban

(és a vérzivatar előtt és után, valamint szakácskönyve)

Befejeztem egy regényt, és az Országos Széchényi Könyvtárban régi receptgyűjteményeket lapozgatok céltalanul. Rosenfeld Mártonné majdnem százéves szabadkai zsidó szakácskönyve nem először kerül kezembe. Néhányszor már említettem korábban, főleg sólet-ügyekben[1]. Megint rám tör a kínzó érzés: teszek én nagy ívben a sóletekre, ha nem tudom, ki főzte. Hogy engem a gasztronómiában legkevésbé a gasztronómia érdekel. Sokkal inkább a sztori, a történet, a sors, ami egy étel, egy szakácskönyv vagy egy vendéglő mögött rejtőzik.

Mert minden recept egy regény.

Leteszem A zsidó nő szakácskönyvét, és a következő hetekben alámerülök a szabadkai Rosenfeld család történetében.

Szabadka és a Rosenfeldek? Csak nem Rákosi elvtárs-pajtás pereputtyáról van szó?

A gyanú jogos, hiszen Rákosi Mátyás és családja hosszabb ideig élt Szabadkán. A későbbi diktátor Adán született Rosenfeld József és Léderer Cecília ötödik gyermekeként. A kereskedő apának és feleségének 13 gyermeke született (ebből kettő korán meghalt). Ada, Sopron és Topolya után 1905-ben Szabadkán telepedtek le. 1914 nyarán Rákosi a szabadkai állomáshelyű magyar királyi 6. honvéd gyalogezredhez vonul be. Az orosz hadifogságból 1918 tavaszán Szabadkára megy haza. Ezután Budapestre távozik, belép a Kommunisták Magyarországi Pártjába, szabadkai családtagjaival pedig soha többé nem találkozik. Ezt vallja 1925-ben egy rendőrségi kihallgatáson: „Izraelita szülőktől származom, apám szabadkai kereskedő, aki meglehetős vagyonnal rendelkezett. Szüleim vallásos zsidók, akikkel politikai nézeteim nem egyeznek. Jó viszonyban vagyok velük, az érintkezésünk azonban megszakadt, mert nem akartam szüleimet a jugoszláv hatóságok vegzálásainak kitenni.” Rákosi apját, bátyját, Bélát és húgát, Hajnalt Szabadkáról deportálták. Az auschwitzi gázkamrában haltak meg 1944. júniusában.[2]

De ezek a szabadkai Rosenfeldek nem azok a szabadkai Rosenfeldek, akiket most mi keresünk. Ráadásul ezek a Rosenfeldek 1904-től a Rákosi nevet használták. A mi Rosenfeldjeink viszont nem magyarosítottak. Rosenfeld Márton – Rákosi apjához hasonlóan – jómódú szabadkai zsidó kereskedő volt. Rosenfeld Mártont – Rákosi apjához hasonlóan – 1944-ben Auschwitzban öltek meg.

Ha hihetünk forrásainknak[3], akkor a húszas évek második felében megjelent szabadkai zsidó szakácskönyv szerzője nem más, mint Spán Aranka, akiről a Magyarország című lap 1921 nyarán ezt írja: „Spán Arankát Halmajról eljegyezte Rosenfeld Márton Szabadkáról.” Aranka a borsodi Halmajtól tíz kilométerre, a Szabadkától 300 kilométerre lévő Szikszón született 1898-ban Spán Adolf (szül. 1867) és Engel Laura (szül. 1877) gyermekeként. Hat lánytestvére és egy fivére volt, Andor (szül. 1903). Valószínűleg a pesti üzletember, a vasárukkal is kereskedő Spán Andor révén ismerkedett meg a Spán és a Rosenfeld család. Ugyanis a jánoshalmai Rosenfeldek egyszer csak Szabadkán telepedtek meg (még Trianon előtt, persze), és a három magyar zsidó fivér: Márton (szül. 1895), Sándor (szül. 1893) és Ignác (szül. 1903) vaskereskedést nyitottak, amit „Barzel”-nek (héberül: vas) hívtak. (A Rosenfeldek kilencen voltak testvérek: hat fiú, három lány. [4])

1929. Ebben az évben írja a Magyar zsidó lexikon Szabadkáról[5], hogy 101 857 lakosából 5000 zsidó, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság második legnagyobb izraelita hitközsége. Ez év október 3-án I. Sándor király Jugoszláv Királyságra változtatja az ország hivatalos nevét. Ebben az évben indul Szabadkán Rosenfeldék igazán nagy biznisze, a Zephir Rt. egymillió dinár alaptőkével.[6] És valószínűleg 1929-ben jelenik meg Rosenfeld Mártonné Spán Aranka szakácskönyve is.

De ne szaladjunk ennyire előre a történetben.

1921-ben vagy ’22-ben Aranka és Márton összeházasodnak, nem sokra rá megszületik első gyermekük, Éva (1923), majd Imre (1925) és Vera (1931). A Spán és a Rosenfeld családok közötti igen szoros kapcsolatra utal, hogy Aranka húga, Erzsébet (szül. 1905) és Márton öccse, Ignác is frigyre lépnek. Rosenfeldék (Mártonék és Ignácék is) 1936-tól már kétlaki életet élnek: hol Szabadkán laknak, hol Belgrádban, ugyanis a Zephir a jugoszláv fővárosban fiókvállalatot nyit. Hasít az üzlet, és minden jel arra mutat, hogy nemcsak gazdagok, de boldogok is.

De már nem sok van hátra a boldogságból. Ignác 1945. augusztus 27-én Szabadkán kelt levelében[7] írja, hogy Belgrád 1941-es bombázásakor mindenük megsemmisült, hazamentek hát Szabadkára (Arankáékkal). A belgrádi unoka, Judita Jovanovic meséli a Centropán olvasható angol nyelvű interjúban, hogy Márton és Aranka fia, Imre 1942-ben újvidéki gimnazista volt, és csak azért úszta meg a „hideg napok” néven ismert vérengzést, mert egy szabadkai magyar katonatiszt január 20-án felismerte az utcán, és hazaküldte Szabadkára. Imre két évvel később, 1944-ben halt meg Budapesten, abban az évben, mikor az apja a haláltáborban. Imrét Judita szerint mint ellenállót végezték ki, Peter R(osenfeld) Span (Ignác és Erzsébet harmadik fia, Los Angeles-ben él, szül. 1938) szerint mint zsidó diákot.

Arankát és két lányát, valamint Erzsébetet és három fiát egy Bécs melletti munkatáborba deportálták (Ulrichskirchen)[8]. A háború után mindannyian visszatértek egészségben Szabadkára. Ignác is hazament a szegedi munkaszolgálatból (súlyos vesebetegen), de 1945. december 22-én belehalt egy operációba.

A család számos tagja esett áldozatául a holokausztnak.[9] De Aranka és Erzsébet túlélték a vészkorszakot, igaz, mindketten elveszítették férjüket. Spán Andor még jóval a háború előtt Mexikóba emigrált. Erzsébet három fiával (Iván [szül. 1932], Pál [szül. 1936] és Péter) előbb Franciaországba, majd onnan szintén Mexikóba utazott, ott telepedtek le. Özvegy Rosenfeld Ignácné Spán Erzsébet Mexico Cityben a lakásán tartott főzőtanfolyamokat, majd 1950-ben megnyitotta „Elisabeth” nevű éttermét.[10] 1979-ben jelent meg szakácskönyve: Tres cursos de cocina hungara y yugoslava (A magyar és jugoszláv konyha három tanfolyama)[11]. 1987. november 9-én halt meg, 82 éves korában, Zitácuaro városban (Mexikó, Michoacán állam).

Aranka Szabadkán maradt. Unokája, Judita szerint nemigen tetszett neki az özvegyi szerep és a szegénység, a jóléthez volt szokva. Egyedül volt: férje, Márton és fia, Imre meghalt. Lánya, Vera férjével 1948-ban Izraelbe távozott, ott három gyermekük született. Másik lánya, Éva 1944-ben hozzáment dr. Bíró Zoltánhoz, és Belgrádba költöztek. Két lányuk született (Jelena 1947-ben és Judita 1950-ben). Éva azt szerette volna, ha lányai nem beszélnek magyarul (a magyarok által a zsidókkal szemben elkövetett borzalmak miatt), ennek ellenére a Bíró lányok szünidőben sok időt töltöttek nagyanyjuk, Aranka szabadkai házában, és folyton úgy tértek haza Belgrádba, hogy magyarul beszéltek. Unokája szerint Aranka sokat utazott, jógázott, és a könyveit írta. Tartotta a zsidó szokásokat. Persze remekül főzött, Judita különösen egy párve[12] besamel szószra emlékszik, amit Aranka húsok mellé tálalt. 1981. március 7-én halt meg Belgrádban.

Most, hogy már van némi tudomásunk Rosenfeld Mártonné sorsáról, persze, egészen másképpen tartjuk kezünkben szakácskönyvének első kiadását. Megjelent:„Minerva Nyomda és Lapkiadó Részvénytársaság Subotica”.

De mikor? Ezt itt a nagy kérdés.

Pontosan azért nem tudjuk, mert nem szerepel a kiadás évszáma a könyvben. Persze ettől függetlenül mindenki tudja. Csak mindenki másképpen. Ahány forrás, annyi évszám.[13]

Nekem is van egy megoldásom: 1929. Mégpedig azért gondolom ezt, mert 1929 októberétől hirdeti a kiadó a kötetet különböző lapokban (Színházi Élet, Zsidó Szemle, Ujság, Pesti Napló, Reggeli Hírlap, Magyar Hírlap stb.) Mindenhol nagyjából ugyanazzal a szöveggel: „A zsidó nő szakácskönyve minden háziasszonynak igazi barátja, tanácsadója egész életén át. A 380 oldalas, 1200 kipróbált receptet tartalmazó, pompásan összeállított munkát alapos gondossággal és mindenre kiterjedő figyelemmel Rosenfeld Mártonné Spán Aranka írta. A nagyszerű munkából, a mai gazdasági viszonyoknak megfelelően, a legegyszerűbbtől a legkényesebb ízlést is kielégíthetően süthet, főzhet a háziasszony. A könyv útmutatója, segítőtársa minden asszonynak. A most megjelent szakácskönyvről bérmentve küld részletes ismertetőt Erdős József hirdetési irodája, Budapest, II., Vitéz ucca 2.”

1929.

november 15-én a Zsidó Szemle, 1930 januárjában pedig a Mult és Jövő (zsidó művészeti, irodalmi, társadalmi és kritikai havi folyóirat) már egy másik reklámszöveget közöl: „ZSIDÓ NŐ SZAKÁCSKÖNYVE / Páratlan könyvsiker! / 3 hét alatt elfogyott az első kiadás! / Nélkülözhetetlen a zsidó háziasszonynak! / Irta: ROSENFELD MÁRTONNÉ. / 1200 kipróbált kitűnő ételrecept. / A modern kor igényeinek megfelelő orth kóser konyhát vezethet ezen pompás munka segítségével. / Részletes ismertetőt bérmentve küld: / ERDŐS JÓZSEF hirdetési irodája / Budapest, II, Vitéz-utca 2.”

Szóval, ha hihetünk a kiadónak (és nem csak reklámfogás volt ez a „páratlan könyvsiker”), akkor 1930-ban (vagy 1929 legvégén?) talán egy változatlan utánnyomás jelenhetett meg az első kiadás példányainak elfogyása után. Valószínűleg ezekben a kötetekben nem jelölték, hogy ez lenne a második kiadás, ezért nem fellelhető a második kiadás egyetlen darabja sem, még az OSZK állományában sem.

A kiadók és könyvkereskedők persze mindig is hajlamosak voltak a túlzásra. A hirdetésben említett 1200 recept valójában ezer sincs (976)[14], az oldalszám pedig nem 380, csupán 372.

Kiadói ügyeskedés ide vagy oda, Aranka szakácskönyve biztosan szépen fogyott, különben nem adták volna ki harmadjára is, immáron Budapesten, a Schlesingernél. A bővített kiadásban egy függelék található még 42 recepttel. Hogy miért olyan biztos mindenki abban, hogy ez a könyv 1938-ban jelent meg, azt nem tudom. Ugyanis ebben a könyvben sincs semmiféle évszám.

Mikor az első kiadás megjelenik (valószínűleg tehát 1929-ben), Aranka már két gyermek édesanyja. Jómódban él családjával Szabadkán. A Rosenfeldek a zsidó közösség megbecsült tagjai, erről mi sem árulkodik jobban, mint hogy a kötet előszavát Deutsch Mózesné, „a suboticai orth. főrabi neje” írta. „Remélem és hiszem, hogy e könyv kettős célt fog elérni: Segítségére lesz azoknak, akik a köznapi ételeken kívül nem tudják a konyhaművészet száz és száz receptjét elkészíteni. Azoknak pedig, akik bármilyen okból háztartásukat nem vezetik rituálisan, módot nyújt arra, hogy azt könnyedén megtanulják s a zsidó nő eme fontos feladatát pontosan és lelkiismeretesen betarthassák.”

Aranka szakácskönyve tulajdonképpen a korabeli magyar konyha kóser elkészítési módját mutatja be. Ezenkívül megtanítja a zsidó háziasszonyt, hogyan készüljön fel a szombatra és az ünnepekre (pl. ünnepi kalács, vagyis barches sütése: „a tészta felett elmondjuk az áldást és a tésztadarabot a tüzbe dobjuk”); felsorolja a kóser konyha feltételeit: pl. a tisztaság, a zsíros és tejes ételek elkülönítése, a húsok előkészítése („a szárnyasokat az arra hivatott metszőnek kell levágni”); tippeket ad a vendéglátáshoz („Vallásunk alapjaiban gyökeredzik a szives vendéglátás és vendégszeretet.”); étrendeket állít össze egyszerű és különleges alkalmakra, bevezeti olvasóját a Peszach-ünnep előtti előkészületekbe (pászkagombóc, céklaleves, húsvéti borecet és így tovább).

Óriási munka, majdnem ezer recept. Mondom, a receptek döntő többsége a magyar konyha fogásai közül való, vagy olyan étel, amely meghonosodott már a magyar konyhában. Feltűnő, hogy a szerb konyha alig szivárog be Aranka művébe. Kimondottan szerb ételt alig találunk a szakácskönyvében, alig párat, pl. gyuvecs vagy „rácgulyás tejesen”. Az viszont szembetűnő, hogy az állítólag 1938-ban megjelent harmadik kiadás bővítményében már jelentős számban tűnnek fel balkáni fogások. Hogy mást ne mondjak: „alvé-szelet” (ez valami halva lehet), aztán olajos saláta, egy másik gyuvecs (az első kiadás csirkés-borjúszegyes verziója mellé most a libaaprólékos, libacombos, avagy kacsás verzió is ide kerül), tikvica (egyfajta sült tök), padlicsán (de írja Aranka „patlidzsán”-nak is), parázson grillezett borjúmáj és razsnyica. (De közben azért a pesachi torta receptjét is megismerjük, ez valahogy kimaradt az előző kiadásból.)

De ezzel a harmadik kiadással még koránt sincs vége Aranka szakácskönyv-sztorijának. Bár a kezemben soha nem volt ez a kötet (az OSZK-ban sincs), de az Uj Kelet 1957. szeptember 16-án egy hirdetést közöl, mely szerint „Rosenfeld Mártonné A zsidó nő szakácskönyve kapható a tel-avivi SZINÁJ könyvkereskedésben (Allenby 72.)”

Vajon tudott erről a kiadásról az ekkor 59 éves, Szabadkán élő Aranka? Minden bizonnyal, hiszen számos rokona élt Izraelben (pl. húga, Ica [szül. 1907] és lánya, Vera).

És még mindig nincs vége!

1960-ban Újvidéken jelenik meg kötete: Aranka néni befőzőkönyve a címe, a Forum kiadónál jön ki. Aztán a rendszerváltás hevében megint egy pesti kiadás, ez, ha az izraelit is beleszámolom, akkor az ötödik. A zsidó nő szakácskönyve, eddig stimmel. Kóser konyha, szól az alcím, és ezzel sincs nagy probléma. De a szerző: Rosenfeld Hermanné. Talán nem véletlen, hogy az 1993-ban a Makkabi kiadónál megjelent padlizsánlila kötetben nem tüntették fel, ki volt a tudós szerkesztő.

Hogy Arankát nem felejtették el, arra bizonyíték egy hír a Vasárnapi Hírek 1987. január 6-i számából: „A nagy sikerre való tekintettel a Pepita oroszlán sörözőben a »Zsidó étkek hete« ismét megrendezésre kerül. Az étlapot Rosenfeld Mártonné: A zsidó nő szakácskönyve receptúrái alapján állítottuk össze. Szeretettel várjuk kedves vendégeinket 1987. június 8 – 14-ig, délelőtt 11 órától 23 óráig. Cím: V. Váci utca 40. Asztalfoglalás: 174-261.”

Sajnos, ezt a hírt Aranka már nem olvashatta. Ő ekkor már hat éve halott volt.

De most végezetül mégis szóljon hozzánk, majdnem száz év mélyről, a múltnak mélységes mély kútjából, 1929-ből, egy szabadkai zsidó szakácskönyv előszavából Rosenfeld Mártonné Spán Aranka hangja: „Isten kegyelméből legyen ez a könyv a zsidó nő segítsége és tanácsadója. Könyvem kiadásánál az a gondolat vezetett, hogy Édesanyámnak köszönhető vallásos érzésemmel és gyakorlati tudásommal, hosszú éveken át szerzett tapasztalataimmal segítségére legyek azoknak a zsidó asszonyoknak, akiknek nem volt módjukban háztartásukat a modern kornak megfelelően, de mégis a hagyományos törvények alapján vezetni. Könyvemben a mai gazdasági viszonyokat vettem figyelembe, ezért a receptek legnagyobb részét ennek megfelelően írtam le. Előfordulnak könyvemben drágább összeállítású receptek is, amelyeket kivételes ünnepi alkalmakra szántam. Alig elképzelhető, hogy ne adódna olyan alkalom, melyen a köznapi ételektől eltérően valami jobbal, finomabbal ne akarnánk kedveskedni. Fogadják olyan megértéssel és szeretettel, mint amilyen jószándékkal összeállítottam.”

Milyen szép is lenne, ha egyszer a két Rosenfeldnének receptjei egyetlen kötetben jelenhetnének meg magyarul. Spán Aranka szabadkai zsidó és Spán Erzsébet mexikói magyar-jugoszláv szakácskönyve együtt. Igen, ez minimum szép lenne.

(Köszönöm a cikkhez nyújtott segítségét Király Kinga Júliának és Szántó T. Gábornak.)

Jegyzetek

[1] Cserna-Szabó András: Rézi a páczban, Bp., Helikon, 2021. (Ahány ház, annyi sólet – avagy egy prágai német zsidó szakácskönyvről, 69. o.; Budapest, 5659. Ádar hóban – avagy az első magyar nyelvű zsidó szakácskönyvről, 77. o.)

[2] Molnár Tibor: Mi lett Rákosi Mátyás családjával?, mult-kor.hu, 2014. augusztus 5.

[3] www.centropa.org, Megőrzött emlékek interaktív könyvtára, INTERJÚALANY: Judita Jovanovic (Belgrád, Szerbia) – ő Rosenfeld Márton és Spán (vagy Span) Aranka unokája. Rosenfeld Ignác (Márton testvére) és Spán Erzsébet (Aranka testvére) fia pedig angol nyelvű emlékiratot írt: Peter R Span: LOL, After 67 Years, A Memoir (2012). A geni.com–ra a Rosenfeldek családfáját és a hozzá tartozó adatokat a família ma élő leszármazottjai töltötték fel.

[4] A geni.com szerint.

[5] Magyar zsidó lexikon, 1929. Szerk.: Ujvári Péter

[6] Alapító részvényesek a Rosenfeld testvérek, Sándor és Márton, akik a Barzel Vaskereskedő Rt.-ben is a legtöbb részvénnyel rendelkeznek. Az igazgató Rosenfeld Márton. Kályhákat, takaréktűzhelyeket, vasárut, mezőgazdasági eszközöket gyártanak és forgalmaznak. 1935-ben ötven, 1938-ban 109 munkást foglalkoztatnak, 1933-ban hatmillió dinár az évi forgalmuk. 1936-ban Belgrádban fiókvállalatot létesítenek, 1940-től itt a központ, a szabadkai pedig leányvállalatként működik tovább. (Stevan Mačković: A zsidók szerepe Szabadka fémiparának kialakulásában, Üzenet – irodalmi, művészeti, kritikai és társadalomtudományi folyóirat, Szabadka, 1994. VII-VIII. szám, 466. o.)

[7] Idézi Peter R Span (In: LOL, After 67 Years, A Memoir, 2012)

[8] Interjú Peter Rosenfeld Spannal, a holokauszt túlélőjével, www.yadvashem.org

[9] Rosenfeld Marika (szül. 1931) és Ferenc (szül. 1923), ők Rosenfeld Sándor és Berger Erzsébet gyerekei voltak. Aranka és Erzsébet szülei: Spán Adolf és Engel Laura. Rosenfeld Ármin (Mártonék fivére, szül. 1900) felesége, Schwartz Lilly (szül. 1912) és fiuk István (szül. 1937). Rosenfeld Ilona (Mártonék lánytestvére, született 1889) és férje, a szabadkai hűtőgépgyáros Goldner Béla (szül. 1881). Lányuk, Goldner Vilma (szül. 1913), annak férje, Karlo Spitzer (szül. 1900 vagy 1904) és két gyermekük: Ottó (szül. 1934) és Zsuzsi (szül. 1936). Hauer Ella (szül. 1911), aki Rosenfeld Judit (Mártonék lánytestvére, szül. 1876) és Mayer Hauer (szül. 1877) lánya volt. Ella férje, Schwartz Miklós (szül. 1903), és két gyermekük: Gyuri (szül. 1933 vagy 1934) és Márkus vagy András (szül. 1935 vagy 1936). (Peter R Span: LOL, After 67 Years, A Memoir (2012) és a yadvashem.org adatai alapján.) És a felsorolás valószínűleg nem teljes…

[10] Körner András: A magyar zsidó konyha, Bp., Corvina, 2017. 102. o.

[11] https://originalufdc.uflib.ufl.edu/AA00047509/00001/1j?search=cursos+%3dcocina+%3dhungara+

%3d%3dyugoslava

[12] „Pareve (szláv szó), semleges: sem zsíros, sem tejes, tehát mindkettőhöz használható étel, vagy edény.” Magyar Zsidó Lexikon, 1929.

[13] A téma alapvetésében (Körner András: A magyar zsidó konyha, Bp., 2017) 1927 szerepel a kiadás dátumaként, az OSZK katalóguscéduláján: „193?”, Kovács Róbert szerint „1925 előtt jelent meg”. Körner egyébként több dologban is téved, pl. szerinte Spán Aranka Szabadkán született.

[14] Kovács Róbert, okleveles geográfus-turizmológus, földrajztanár, Szabadkai Zsidó Hitközség: A kóser konyha határtalan – a kóser konyha nem ismer határokat (két érdekes példa arról, hogy hogyan maradt egységes az új határok kijelölése ellenére a magyarul beszélő zsidóság) http://mediafiles.hu.josu.rs/2014/12/A-K%C3%93SER-KONYHA-HAT%C3%81RTALAN1.pdf