Alexandriai Philon Mózes-képe

Ahogy alexandriai Philon, aki az első század első felében élt, egykori “honfitársára” Mózesre tekint, alig hasonlít arra a képre, ahogy számunkra, hitünk prófétája, a háromezer-ötszáz éves idő-távlatból látszik.

A két Mózes-kép különbsége, hogy Philon az akkori hellén világ felvilágosultságából táplálkozik, ahol a vallások között nincs hierarchikus különbség. A görög vallás értékszemlélete megegyezik a héberek szemléletével, és ha az utóbbiban otthon kíván lenni, elég, ha a mózesi tanokat görög fordításban ismeri. Lényeges különbség. hogy a szentély-utáni zsidóság átalakult hitvallását Philon nem ismerhette. Más szóval, Philon nem ismerte a szóbeli tant, amelyet a későbbi Bölcsek Mózes szájába adtak, de nem valóságban, hanem pusztán tiszteletből, és utólag.

A szóbeli tan a szentély-utáni zsidóság kincse és tudata.

A mi Mózes-képünk nem táplálkozik a hellén kultúra értékeiből. Ez számunkra többé-kevésbé ismeretlen, rajtunk kívül álló kultúra. A mitológiai háttér idegen a judaizmustól. A mózesi képmás kizárólag a Tóra és annak egzegétikus igazságában gyökerezik.

Philon idejében a “szóbeli tan” írott formában még nem létezett, Philon testben-lélekben cádoki, más szóval “Mikdáshívő” (Mikdás=szentély).

Nemsokára (Philon halála után 15-20 évvel) bekövetkezik a katasztrófa, a Második Jeruzsálemi Szentély pusztulása, és ez oda vezet, hogy a cádokiakkal szemben a prusi (farizeus) népcsoport kezébe kerül a szellemi vezetés. A prusiak nem követhették a szentély rituáléját. Az állatáldozatok helyébe lép a Talmud.

Korunk régészetének jelentős eseménye a Júdeai sivatag írásos leleteinek feltárása, restaurálása és a szövegek megfejtése. Itt “újra” találkoznak a jeruzsálemi cádoki és az alexandriai cádoki szellemi világ közös szálai. A régészek által feltárt cádoki könyvtárat Philon kortársai alkották, körülbelül 2200 évvel ezelőtt.

***

Mózes az égő csipke (szeder) bokor előtt

(Mózes) most arra a helyre jutott a nyájjal, amely vízben és füvekben gazdag, azután egy völgyben találta magát, dús, legelni való növényekkel az állatok számára, és itt meglepő látvány fogadta: egy gyenge szederbokrot látott, abból a tüskés fajtából, mely kellemes látványt nyújt, majd anélkül, hogy valaki meggyújtotta volna égni kezdett, és a gyökerétől a felső ágakig tűzbe burkolózott, és úgy tűnt, mintha a tűz titkos forrásból jönne, a bokor sértetlen maradt és ahelyett, hogy elégett volna, olyan erősnek bizonyult, hogy ellenállt az emésztő tűznek, és ahelyett, hogy elégett volna, az égés inkább táplálta a bokrot. A lángok közül gyönyörűséges forma tűnt elő, mely nem emlékeztetett semmilyen ismert dologra, megjelenésében égi képmás volt, amely az őt körülvevő tűznél is erősebb fénnyel világít. Feltételezhető, hogy ez a legfelsőbb létező képmása volt, de vegyük azt, hogy angyal volt, vagy égi küldönc, aki ebben a csendben minden beszédnél ékesebben szól arról a csodálatos látomásról, amit a jövő eseményei üzennek. Mivel az égő szederbokor jelképesen azokról szól, akik a lángok között, melyeket gonosz kezek gyújtottak ártatlanul szenvednek. És mégis, akik égnek, nem égnek el, ez azt is jelzi, hogy az ártatlanok nem pusztulnak el kínzóik keze által, akik végül is belátják, hogy a kínzás hiábavalónak bizonyul, és semmi eredményt nem hoz. A gonoszság áldozatai végül sértetlenül megszabadulnak. Az angyali képmás, az isteni gondviselés csendben, a legnagyobb bajban is megnyugvást hoz, minden reményt túlszárnyal.

Itt megmagyarázzuk a hasonlat részleteit. A szederbokor, ahogy említettem, gyenge növény, de tüskés és megsebzi azt, aki megérinti. Ismét, bár a tűz a természeténél fogva pusztít, a szederbokornak még sem lesz semmi baja, ellenkezőleg: a tűz életben tartja és ugyanaz marad, mielőtt tüzet fogott, semmit nem veszít, hanem visszanyeri eredeti fényességét. Mindez a nemzet állapotának képe, ahogy akkor látszott és emlékezetünkben van egy hang, mely a szenvedőknek szólt:

“Ne keseregjetek, a ti gyengeségetek olyan erő, melynek tüskéi ezreket sebeznek meg. Aki titeket el akar pusztítani, akaratlanul a pusztítóból a megmentőtökké válik, a rosszból jó lesz, és éppen akkor, amikor ellenségetek a pusztulásotokat kívánja, hírnevetek a dicsőség felé tör.” Ismételten: a tűz, olyan elem, mely pusztít, a gonosz szívűek ítéletét hozza magával.”

“Ne ujjongjatok saját erőtök láttán, mert a legyőzhetetlenségbe vetett hitetek meggyengült, legyetek bölcsebbek. A láng tulajdonsága, hogy elemészt, de maga a láng is elenyész, akár a fa. A fa sorsa, hogy elégjen, és mégis, az elégett fától a tűz is elenyészik.”

Midőn ez a csodálatos jelenés Mózes szeme elé tárult, sorsszerű üzenetnek vette az előtte álló eseményekkel kapcsolatban. Isten jóslatba bocsátkozva beszédet intézett hozzá, hogy Mózes igyekezzen minden erejével népe segítségére, de ne csak résztvevő személyében, hanem legyen a vezérük, aki majd Egyiptomból egy másik otthonba vezeti őket.

Forrás: PHILO, LOEB CLASSICAL LIBRARY, VOLUME VI, trans. By COLSON F.H.

(Angolból fordította U. A.)