Áldozati kenyér, kalács – Misna magyarul, Menahot 5.

Aki azt ígéri: ételáldozatom a kemencében készül, az ne hozzon olyan ételt, ami kisebb kályhán, vagy cserépen, vagy az arabok tűzhelyén készült. Rabbi Jehuda azt mondja: ha akarja, hozzon kályhán készített sült (pl. Kenyeret). Ha azt ígéri: kenyeret sütök, akkor ne hozzon félig kalács, félig száraz süteményt. Rabbi Simon megengedi, mivel mindkét fajta kenyér lehet áldozat.

Menahot 5

A Menáhot traktátus a Kodasim (áldozatok) rendjéhez tartozik és tizenhárom fejezetből áll. A menáhot a minhá szó többes száma, a jelentése ajándék-áldozat. A traktátus megfelelője a zevahim traktátusának, mely az állatok áldozatait tárgyalja, míg a menáhot a növényvilágból vett áldozatokról, ajándékokról szól. A traktátus kitérőként a cicit (szemlélőrojt), a tefilin (imaszíj) és a Tóra tekercs szabályait is tárgyalja.

 

Menahot 5/1

Az ételajándékok alapja a héb. mácá (macesz), vagyis kovásztalan kenyér, kivéve a kovászos, köszöneti kenyeret.[1] Rabbi Meir azt mondja: a kovászt a (köszöneti kenyérből) nyerik, savanyítással. Rabbi Jehuda azt mondja: ez nem a legjobb módszer. Ehelyett hozzon kovászt, azt helyezze a mérőedénybe és töltse fel (liszttel). Azt mondták neki, hogy (a szükséges kovász) így vagy túl sok, vagy túl kevés lesz.

 

Menahot 5/2

A kovásztalan ételáldozatok tésztáját langyos vízzel gyúrják, és vigyáznak arra, nehogy megkeljen. Ha mégis megsavanyodik a tészta, vétkes a Lev (2.11) parancsolata szerint: “bármely lisztáldozat melyet áldoztok az Örökkévalónak, ne készíttessék kovászosan” és az ember ugyanúgy felelős a dagasztásért, mint a gyúrásért és a sütésért.

 

Menahot 5/3

Egyes ételáldozatokhoz olaj és tömjénfűszert adnak, vagy olajat tömjén fűszer nélkül, vagy tömjént olaj nélkül, vagy se tömjénfűszert se olajat nem adnak. A következő süteményekhez szükséges az olaj és a tömjénfűszer adalék: a finom lisztes ételáldozat, serpenyőben vagy mély edényben, a kovásztalan cipó, a kovásztalan ostya, a papok és a felkent főpap ételáldozata, az idegenek ostyája, a nők és az omer ostyája. A libációs áldozathoz kell olaj, de tömjén fűszer nem kell. A héb. lehem a pánim, vagyis a tizenkét cipó rendjéhez tömjén fűszer szükséges, de olaj nem. A két sávuoti cipóhoz, a vétkes, és a féltékenység ajándékához, nem kell se olaj, se tömjén fűszer.

 

Menahot 5/4

(A vétkes ajándékában) az olajért és a tömjénfűszerért is felelős, mert ha olajat adott hozzá, azzal érvénytelenítette, és ha tömjénfűszert adott hozzá, lecsipkedi a kész süteményről. Ha mégis olajat adott hozzá, nem számít véteknek. Ha edényt edényre helyez, ettől az ajándék nem lesz érvénytelen.

 

Menahot 5/5

Vannak olyan “ajándékok”, melyek igénylik a tálalást,[2] de a meglóbálást (lendítést) nem, vagy igénylik a lendítést, de a “tálalást” nem. Vagy az, amelyik nem igényli se tálalást, se a lendítést. A finom lisztből (héb. szolet) készült ajándékáldozat tálalást igényel az oltár délnyugati sarkán, de nem igényel lendítést.  A finom lisztből készült ételáldozat közül az, amelyet serpenyőben sütnek, vagy az, amelyet mély edényben, a cipók és az ostyák, a papok ételáldozatai, a felkent papé, az idegené, a nőké, és a vétkezők ételajándékai. Rabbi Simon szerint a papi ajándékokban és a felkent pap ajándékában nincs tálalás, mert nem lehet csipetnyit emelni a tésztából. Ahol nincs emelés (héb. kmicá) ott elmarad a tálalás is.

 

Menahot 5/6

A következő (áldozatoknál) van lendítés, de nincs bennük tálalás. A leprás log mennyiségű olajáldozata, a vétekáldozattal együtt. Rabbi Eliezer ben Jákov gabona zsengéi, az egyéni békéltető áldozat belső részei, az (állat) melle, combja. A férfiaknál és a nőknél, izraelitáknál szükséges a lendítés. Hogyan történik a sávuoti két cipó és két bárány áldozata? A két cipót a két bárányra helyezi, majd két kezét a bárányok alá teszi, elviszi, visszahozza, felemeli, és leemeli. A Tórából idézve: “szenteld meg a lengetés szegyét és az adomány lapockáját, melyet lengettek és leemeltek a megtöltés kosából, abból, amely Ároné, és abból, mely fiaié” (Kiv 29, 27). A lendítés (az oltár) keleti részén volt és az átadás nyugaton. A lengetések az átnyújtásnál előbbre valók. Az Omer és a féltékenységet keltő asszony minha áldozatai lengetést és tálalást igényelnek. A 12 darab lehem hápánim kenyér sora és a libációs minha áldozatnál nem kell se lengetés, se átnyújtás.

 

Menahot 5/7

Három áldozatnál három rítus szokásos, ezek közül kettő mind a három áldozatnál, de a harmadik egyiknél sem. Az áldozatok ezek: az egyén béke áldozata, a közösség béke áldozata, és a leprás vétekáldozata. Az egyén békeáldozatánál a pap nagy erővel rányomja a kezeit az élő állatra, de az élő állatot nem kell meglengetni. A közösség béke áldozata esetén, az élő és a levágott állat lengetése egyaránt megtörténik, de ezen állatok esetében nincs szükség a kezek rászorítására.[3] A leprás vétekáldozatánál a kezek rászorítása, és az élő állat lengetése szükséges, a levágott állaté nem.

 

Menahot 5/8

Ha áldozatot ígérve azt mondja: áldozni fogok serpenyőben, akkor ne hozza áldozatát fazékban. Mi a különbség a serpenyő és a lábas között?  A serpenyőnek nincs fedele, de a lábasnak van. Rabbi Hánánjá ben Gámliel szerint a lábas mély, és benne erős forrás is lehetséges, a serpenyőben pedig megkeményedik a hús.

 

Menahot 5/9

Aki azt ígéri: (ételáldozatom) a kemencében készül, az ne hozzon olyan ételt, ami kisebb kályhán, vagy cserépen, vagy az arabok tűzhelyén készült. Rabbi Jehuda azt mondja: ha akarja, hozzon kályhán készített sült (pl. Kenyeret). Ha azt ígéri: kenyeret sütök, akkor ne hozzon félig kalács, félig száraz süteményt. Rabbi Simon megengedi, mivel mindkét fajta kenyér lehet áldozat.

[1] kovászos: héb. hámec

[2] az oltár délnyugati sarkán átnyújtják az ételt

[3] Rászorítás: héb. szmihá

 

A következő két szombaton szünetel a Misna közlése, fordítónk, Uri Asaf másirányú elfoglaltsága miatt. (A szerk.)