Aki nem ehet az áldozati húsból – Misna magyarul, Zváhim 12.

Aki mikvébe merül, vagy az, aki még nem nyert engesztelést , nem osztozhat az áldozati hús (kodasim) esti elfogyasztásában. Aki gyászol, hozzányúlhat az áldozati húshoz, de a szertartásban nem vehet részt, és az esti húsból sem fogyaszthat. Testi fogyatékosok, akár állandó, vagy múló fogyatékossággal, részt vesznek és esznek, de nem áldoznak. Akik nem alkalmasak a “munkára”, nem részesülnek a húsból.

Zvahim 12

A Misna ötödik rendjének címe : “Kodasim”, magyarul “Szent dolgok“. A szent dolgok a jeruzsálemi szentély szolgálatához tartozó áldozatok, az áldozati állatok levágása, a papok (kohánim) szolgálati szabályai és beosztása.
A kodasim rend tizenegy traktátust tartalmaz, melyek közül az első a zváhim, melynek jelentése: a szentélybe hozott áldozati állatok vágása.

Zvahim traktátus , 12. fejezet, a Kodasim c. rendből.

Zvahim 12/1

Aki mikvébe merül[1], vagy az, aki még nem nyert engesztelést[2] , nem osztozhat az áldozati hús (kodasim) esti elfogyasztásában. Aki gyászol[3], hozzányúlhat az áldozati húshoz, de a szertartásban nem vehet részt, és az esti húsból sem fogyaszthat. Testi fogyatékosok, akár állandó, vagy múló fogyatékossággal, részt vesznek és esznek, de nem áldoznak. Akik nem alkalmasak a “munkára”[4] nem részesülnek a húsból. Aki pedig nem részesül a húsból, az állat bőréből sem részesül. Még az se részesülhet a húsból, aki a vér hintése során tisztátalan, de a zsiradék füstölésénél tiszta, miként írva van: (Lev, 7, 33) “aki bemutatja a békeáldozatok vérét és a zsiradékot Áron fiai közül, azé legyen a jobb comb osztályrészül”.

 

Zvahim 12/2

Abban az esetben, ha az oltárra nem kerül hús, a kohanim (papok) a bőrből se részesülnek, miként írva van: Lev 7, 8, “és a pap, aki bemutatja valakinek égőáldozatát, azon égőáldozatnak bőre, melyet bemutatott, a papé, azé legyen”. Égőáldozat, melyet levágtak, más (áldozati) szándékkal, annak ellenére, hogy az áldozóknak ez nem számít, a papok megkapják az állat bőrét.

 

Zvahim 12/3

A kisebb szentségű áldozatoknál (héb: kodasim kálim) a bőr a tulajdonosé marad, (az áldozóké). A nagy szentségű áldozatok (héb: kodséi kodasim) bőre a papé. Kal va-homer, (ebből következik):  ha nem jár az égőáldozat húsa, jár a bőre, másrészről, ha részesültek a kodséi kodasim húsából, nem az járja, hogy részesülnek a bőréből is? Ezt az oltár soha nem “cáfolhatja”, mert a bőr soha nem lehet az oltáré.

 

Zvahim 12/4

Mindazon kodasim, melyekben a megnyúzás előtt bármiféle hiba találtatott, a bőr nem lesz a papoké. A nyúzást követően a papok részesülnek a bőrből. Rabbi Hánina a papok helyettes vezetője azt mondta: Életemben nem láttam, hogy a bőr az égetőbe került volna. Rabbi Ákiva azt mondta: Szavaiból látni lehet, hogy aki lenyúzza a bechor-t (elsőszülött állat) és tréifának (nem kóser) találtatik, a papok akkor is megkapják a bőrét. A Bölcsek szerint a “látni” nem elég érv, a bőr igenis az égetőbe kerül.

 

Zvahim 12/5

Bikák és bakkekcskék[5], melyeket  az előírások szerint elhamvasztanak, a hamu házába (héb. Bet ha-desen) kerülnek, ahol az égetők ruhái tisztátalanná válnak. Ha ezeket az áldozati állatokat nem az előírás szerint égetik el, az égetés a bet-há birá-ban történik, ahol az égetők ruhái nem lesznek tisztátalanok.

 

Zvahim 12/6

(A fent említett) állatokat nyársakon szállítják, az elsők kimennek a templom udvarába, a falon túl, eközben az őket követők még várnak, hogy ruháik tisztán maradjanak. Mikor ezek és a várakozók, kimennek, mindenki ruhái tisztátalanok  lesznek. Rabbi Simon azt mondja: egyikük ruházata se lesz tisztátalan, amig az áldozatok többsége lángra nem kap. Majd a hús teljen elég. Annak, aki megforgatja a hamuban, ruhája tisztán marad.

[1] Héb : tavul jom, aki volt a mikvében, de estére még nem tiszta

[2] engesztelés (kipurim), ez esetben –a folyásos vagy a leprás (mecorá)

[3] aznap halt meg valakije

[4] A szentélyben az áldozati és egyéb ritusokat “munkának” – ávodá nevezik

[5] bikák és bakkaecskék : a jom kipur áldozatai