„A virtuális minjen az én értelmezésemben nem minjen”

“Titkon remélem, hogy azok, akik eddig nem voltak templomjárók, és most online hallják a rabbik és kántorok szavát, énekét, már csak a kíváncsiság miatt is ellátogatnak valamelyik templomba. “

Március közepe óta élünk együtt a koronavírussal, amely egyik pillanatról a másikra gyökeresen felforgatta az életünket. Nincsenek különbségek, most mindannyiunk legfontosabb dolga, hogy – ha a kötelesség máshová nem szólít – otthonunk falaki között éljünk és dolgozzunk. Nem megyünk szórakozni, nem nézünk filmeket a mozikban, a színházban nem élvezzük kedvenc színészeink játékát és a zenét sem hallgathatjuk élőben.

Mindez érvényes a vallási életre is. Az összeszokott közösségek tagjai sem láthatják egymást, nem lehet minjenben imádkozni. A járvány olyan, korábban soha nem látott helyzetet teremtett, amelynek alapján az ortodox rabbik évszázados szabályokon enyhítettek.

Ebben a helyzetben fordultunk néhány rabbihoz kérdéseinkkel, melyek a gyökeresen megváltozott helyzettel kapcsolatosak. Radnóti Zoltán után, most Frölich Róbert válaszait közöljük.

– Hogy van? Hogy viseli a bezártságot, a home office életmódot és a megélénkült online kommunikációt?

Köszönöm szépen, remekül. Ez nyilván túlzás, de a körülményekhez képest jól. Home office-ra sokkal könnyebb volt átállni, mint azt elsőre gondoltam. A XXI. század technológiája sokat segít, hogy a megnövekedett számú feladatoknak eleget lehessen tenni. Mivel rengeteg e-mail, messenger-üzenet és egyéb online üzenet érkezik, a napok nem unalmasak és nem telnek el értelmetlenül.

– Vannak-e járványtól fertőzöttek a környezetében, a közösségében?

– Nem tudok fertőzöttről sem a szűkebb, sem pedig a tágabb környezetemben, hála I.tennek.

– Végzett-e korábban is online tanítási és pasztorális tevékenységet?

– Soha.

– Mi a tapasztalata, hogyan viseli a közösség, hívei és a szélesebb társadalom a járvány okozta kényszerű változásokat? Milyen mentális állapotban vannak az emberek?

– Azt figyeltem meg, hogy az emberekben felerősödött a közösség iránti igény. Reggel-este, hétköznaponként online I.tentiszteleteket tartunk, (persze csak a minjen hiányában is mondható imákat mondjuk) s ezeken egyre többen vesznek részt. Azok, akikkel ilyetén módon „találkozom” reggel és este, ebben az időszakban épp olyanok, mint a karantén előtt. Nyilván ők is nehezen viselik a bezártságot, nyilván náluk is van olyan helyzet, amikor kissé ingerlékenyebbek, türelmetlenebbek, de ha van is ilyen pillanatuk, azt a közösség ereje még a virtuális téren keresztül is képes feloldani. Ugyanakkor azt is látom, hogy a kezdetben erős fegyelem, amely jellemezte a szűkebb pátriámat, kezd felbomlani. A kényszerű bezártságot nagyon nehéz jól viselni, egyfelől érthető, hogy az emberek szabadságra vágynak, másfelől azonban egyfajta lazulás ez, amely komoly veszélyeket hordoz magában.

– Az internetezőknek az a benyomása, hogy a válsághelyzet hirtelen sokkal szélesebb közönséggel való kommunikációra készteti a közösségi vezetőket. Vannak-e visszajelzései?

– Szinte csak a közösségi média, illetve a levelezések jelentenek visszajelzést. Azt tapasztaltam, hogy sokan figyelnek bennünket, rabbikat, sokan csatlakoznak az online I.tentiszteletekhez, mások követik a Facebook-bejegyzéseinket, blogjainkat, Youtube-csatornáinkat. Ami ezekből kiolvasható, az igazolni látszik a megváltozott helyzethez való alkalmazkodásunk helyességét.

– Feltűnnek-e olyan személyek, esetleg rétegek, akikkel eddig nem találkozott a zsinagógában?

– Természetesen igen. A templomba elmenni vagy az interneten böngészni teljesen más foglalatosság. Titkon remélem, hogy azok, akik eddig nem voltak templomjárók, és most hallják a rabbik és kántorok szavát, énekét, már csak a kíváncsiság miatt is ellátogatnak valamelyik templomba.

– Az izraeli ortodox rabbikat megosztotta az interneten tartott széder kérdése. Hogyan látja? Vezetett-e online szédert?

– Fentebb említettem, hogy a virtuális minjen az én értelmezésemben nem minjen. Tartunk I.tentiszteletet, de nem mondunk Káddist, sem olyan imákat, melyhez tíz felnőtt zsidó férfi egyidejű, egy helyen való megjelenése megkövetelt. Szombaton és ünnepnapon ennek is sok akadálya van, mi szombaton nem tartunk online I.tentiszteletet, ebből következik, hogy széder estét sem tartottunk. Ugyanakkor egyáltalán nem ítélem el azokat, akik igen, mert olyan különleges élethelyzetben vagyunk, amelyre még nem volt példa. ami életünkben, s nincs jogom pálcát törni senki felett.

– Ha hónapokig tart ez az állapot, tervezi-e az online jelenlét bővítését? Van-e már ötlete, mit, miket szeretne kipróbálni?

– Nagyon bízom benne, hogy nem kell hónapokban gondolkodnunk. Ha ne adj’ I.ten mégis, akkor valóban fokozni kell az aktivitást. Még nem gondolkodtam el, hogyan és miként, ergo ötleteim sincsenek. Természetesen el kell kezdenem erre is felkészülni, és ki kell találnom valami újat, amivel ki lehet lépni a virtuális térbe. Ismétlem: bízom benne, hogy erre nem kerül sor.

– Az online működésen kívül egy rabbinak temetéseket is bonyolítania kell, és voltak, akik a pészachi macesz házhozszállításában is közreműködtek. Milyen esetekben lép ki a home office adta keretek közül?

– Eddig hivatalos kötelezettségem nem sok volt, amely a karantén megszegésére kényszerített volna. Temetés és a televíziós vallási megjelenés volt, ami miatt kiléptem a kényszerű keretek közül.