A vigasztaló Ézsaiás 

A mostani hetek során végig, egészen a zsidó újév napjáig, szombatonként Ézsaiás próféta vigasztaló sorait fogjuk olvasni hétről-hétre, annak az Ézsaiásnak, akiről Radnóti Miklós “a rettentő szavak tudójaként” emlékezett meg. Reé hetiszakasz (5Mózes 11:26–16:17)

Ez a haragos és átkozódó, korholó és szembesítő próféta egyúttal a vigasztalások tudója is, mert a prófécia nem a jövő előrelátása igazából, hanem felhívás választásra, annak eldöntésére, milyen legyen a jövő. Íme, elétek teszem az áldást és az átkot, áll a hetiszakaszban. Ez a két portéka az, amit a próféta előszed, kipakol elénk. Szembesítése és vigasztalása ugyanazt célozza, hogy felismerhessük a jövő bizonytalanságában a reményt.

Ézsaiás, ahogy a zsidó hagyomány használja őt, jó terapeuta, először szembesít minket önmagunkkal és aztán nem hagy magunkra azzal, amivel szembesített. Vigasztalása segít erőt gyűjteni ahhoz, hogy elbírjuk, hogy kezdjünk valamit azzal, amit megtudtunk önmagunkról. Vigasztal hétről-hétre a magunk mögött hagyott gyászidőszak és az újra szembesítő újév, az Ítélet napja között. Addig most már egy percre sem hagy magunkra és neki, aki annyira őszinte volt velünk szembesítőként, el fogjuk hinni, ha vigasztal bennünket.

Ézsaiás úgy gondolja, úgy tudja, hogy minden rendben lesz végül, bármennyire ijesztő is esetleg az, ami éppen körülvesz bennünket.

Jó szombatot!

A szerző a Bét Orim refromzsidó közösség vallási vezetője