A tavasz, a szabadulás és a kovásztalan kenyér ünnepe

Képünk illusztráció

Mózes második könyve beszéli el az elnyomatás történetét, Mózes és Áron isteni küldetését, a fáraó kérlelhetetlenségét, az Egyiptomot sújtó tíz csapást, majd a zsidók megmenekülését. A Pészach (szó szerint: az elkerülés) ünnepe arra utal, hogy a kivonulás előtt a tizedik csapás – az elsőszülöttek halála – elkerülte a zsidók házait. A Pészach a szabadság ünnepe is, mert ekkor engedték ki az egyiptomi rabszolgaságból Izrael gyermekeit. A Pészach harmadik jelentése: a kovásztalan kenyér ünnepe, mert az ünnep alatt nem szabad kovászos kenyeret enni, ehelyett a lisztből és vízből készült, gyorsan sütött kovásztalan maceszt fogyasztják. A bibliai magyarázat szerint Egyiptomot elhagyva nem volt idő a kenyér megkelesztésére, ezért keletlenül, kovász nélkül vitték magukkal a tésztát, amelyet a fejükön a nap szárított meg. Mivel a Pészach tavaszra esik, a tavasz ünnepe is, az áldozat után az első termést is bemutatták a szentélyben. A Biblia szerint az ókorban ezen az ünnepen egy fiatal kecskét áldoztak a jeruzsálemi Szentélyben.

Az ünnep hét (Izraelen kívül nyolc) napig tart, aminek az az oka, hogy az Izraelben élő zsidók annak idején füst- és tűzjelekkel továbbították Babilonban és Perzsiában élő testvéreiknek az újhold bekövetkeztének hírét. Ezt azonban ellenségeik hamis jelekkel igyekeztek megzavarni, így a bizonytalanság miatt sokáig kettős ünnepet (két széderestét) tartottak. Idővel aztán már a diaszpórában is pontosan ki tudták számítani a jeruzsálemi újhold időpontját, de hagyománytiszteletből megmaradt a két széder.

Az ünnep a széderestével kezdődik. A széder héber szó, magyar jelentése rend, azt jelzi, hogy az ünnep a meghatározott rend szerint zajlik: dramatizálva felidézik a kivonulás történetét (Haggáda). A következő napok úgynevezett félünnepek, az utolsó a Nádas-tengeren való átkelésre emlékeztet. (Ez volt az a tenger, amelyen Isten a zsidókat száraz lábbal átvezette, az őket üldöző egyiptomi sereget viszont elpusztította.) A pészachi istentisztelet rendje is kötött, az első napi harmatért való imától a nyolcadik napi mázkírig, az elhunytakért mondott imáig.

Pészach ünnepén már az előnapra minden kovászos élelmiszert el kell távolítani a lakásból, úgynevezett pészachi edényben kell főzni és enni, a nagyon vallásos zsidóknál erre az ünnepre külön konyhát tartanak fenn. Pészachra a rabbinikus szabályozás szinte kórházi sterilizálást ír elő, a zsidó nők ilyenkor rituális tavaszi nagytakarítást rendeznek.

A Pészach és a keresztény húsvét kezdetben egybeesett, majd a 2. századtól a húsvét egy héttel a zsidó ünnep utánra került. A két ünnep formális szétválasztásáról 325-ben a niceai zsinaton döntöttek. Erdélyben a 16. században jött létre a székely zsidózók, a szombatosok hitfelekezete, akik megtartották a zsidók egyiptomi kivonulásának ünnepét, amelyet “pogácsás ünnepnek” neveztek, és megülték a széderestet is.