A száraz november és a Tóra
A „száraz novembert” is a zsidók találták fel a Tórában, de volt jobb ötletük is. Egymás mellett áll a mostani hetiszakaszban egy időleges önmegtartóztató fogadalom leírása és az egyetlen áldás, amelyet magától Istentől tanultuk. Nászó hetiszakasz (4Mózes 4:21−7:89).
Vári György
Az önmegtartóztató názir-fogadalom része például az alkoholfogyasztás és a borotválkozás tilalma (Sámson is názir volt tulajdonképpen) tényleg a száraz november-szerű kampányok előképe. De amikor „lejár” a fogadalom ideje, mielőtt megszabadulnánk, bűnáldozatot kell bemutatnunk Istennek.De miért vagyunk bűnösök, ha mindenféle plusz tisztulást bevállaltunk bónuszban, szorgalmiként, nem inkább pirospont, kisötös járna ezért? Egy Nahmanidész nevű nagy középkori kommentátor úgy vélte, hogy annak, aki nem tudta megszeretni az absztinens – és kócos – názir-életformát és nem képes lemondani róla, annak igazán jó oka van bűnáldozatot bemutatni, mielőtt újra elkezd fodrászhoz és kocsmába járni. Korszaktársa és kollégája, a nála kicsivel előbb élt Maimonidész viszont, aki sokkal józanabb gondolkodású volt, azt tartotta, hogy inkább a názirságért, a felesleges, senkinek semmilyen hasznot nem hajtó önsanyargatásért kell bocsánatot kérni Istentől.
Később úgy összegezték a tanításaikat, hogy ha szükség is van néha radikális önfegyelemre (leszokni a cigizésről, az alkoholizmusról, a hírfolyamok szakadatlan pörgetéséről), a valódi szentség lehetőségét nem egy elutasító, önkorlátozó gesztus nyitja majd meg, hanem mindazon valódi igények felismerése és betöltése, amelyek helyett szívunk el napi három dobozzal, amelyek helyett pörgetjük inkább, jobb híján, unott kényszerességgel, a hírfolyamunkat.
A názir fogadalmának leírását Isten Mózesnek tanított áldása övezi, amellyel a kohaniták (a papok) áldják meg máig a népet, és a szülők minden péntek este a gyerekeiket.
„Áldjon meg az Örökkévaló és vigyázzon rád.
Ragyogtassa az Örökkévaló az arcát feléd, és legyen Hozzád kegyelmes.
Fordítsa feléd az Örökkévaló az arcát, és adjon neked békét.”
(Balázs Gábor fordítása).
Isten áldása, felénk forduló tekintete lehetővé teszi, hogy átvegyük, viszonozzuk ezt a pillantást, visszaszerezzük vagy megtartsuk a világba vetett bizalmunkat. Az igazi áldás ez a megnyílás, ez az otthonosság. Így teremt Isten – önmagunkban és egymásban – számunkra, ahogy az áldás mondja, békét. A béke, vagyis sálom és a teljesség (sálem) a héberben ugyanabból a tőből ered, a béke tulajdonképpen az élet korlátozatlan teljességét jelenti. Ezt ígéri a kohanita áldás.
Sálom, jó szombatot!
A szerző a Bét Orim reformzsidó közösség vallási vezetője
