A Misna Magyar Nyelven

Írta: Szombat - Rovat: Hagyomány

A Misna Magyar Nyelven – A Magvak és az Ünnepek rendje. 

Héber nyelvből fordította: Uri Asaf.

Izrael népét többször űzték el hazájából, a Szentföldről, de mindig visszatértek, mert örökségük miatt erre kényszerültek. Az örökség, maga a mózesi törvény, ismertebb nevén, a Tóra. A Tóra elsőszámú magyarázata a Misna, magyar nevén, a szóbeli Tan. A Héber Biblia, és azon belül a mózesi törvény nem egyetlen könyv, hanem egy “könyvtár”: huszonnégy könyv gyűjteménye. Közöttük első helyen szerepel Mózes öt könyve, héberül: תורה (Tóra), görögül: pentateuch. A Tóra öt része és nevük rövidítése: Teremtés könyve (Ter), Kivonulás könyve (Kiv), Léviták könyve (Lev), Számok könyve (Szám) és a Második Törvénykönyv (MTörv). Keletkezésük, ill. leírásuk ideje szerint az öt könyv közül a Második Törvénykönyv az első, amelyet Josijáhu, Judea királyának uralma idején (i.e. 640-609) írtak.

A Tóra öt könyvében szerepelnek a mózesi törvények, melyek száma hatszáztizenhárom. Két típusú törvényt, más szóval parancsolatot, (héberül micvá – t.sz. micvot) különböztetünk meg: a tiltó, pl. “ne ölj”, és az előíró parancsolatot, pl. “tiszteld apádat és anyádat”. A hagyományról Mózes második könyvében úgy értesülünk, hogy a Tóraadás Mózes életében történt. A középkori filozófus, Maimonidesz (1138-1204) leírja, hogy a törvényeket egyenként, azok magyarázatával, a Misnával együtt, egyszerre adták át Mózesnek, aki mindkettőt megtanította testvérének, Áronnak, aki pedig tovább adta a fiainak, ők pedig a nép vezetőinek. Az egyiptomi kivonulás és az azt követő törvényadás a hagyomány szerint i.e. 1300 körül történt. A Tóra minden szavát még idejekorán leírták, de a Misnát a hagyomány őrzői emlékezetükben őrizték és nemzedékről nemzedékre, emlékezetből tanították. A misna, szó szerint ismétlést jelent, amely az ismételgető, kívülről tanulás technikájára utal.

A jelenkori kutatások szerint a Héber Biblia szövegeinek jelentős része a perzsa uralom idején alakult ki, miután a bábeli száműzetésben élő izraeliták II. Kurus, (görög nevén Kürosz) jóvoltából visszatérhettek Judeába, (i.e. 638) és a Jeruzsálemi Szentély újjáépítéséhez kezdhettek. Ezzel szemben a Misna írott változata viszonylag későn, csak a harmadik században készült el, ám nem kizárt, hogy egyes misnákat ennél korábban, keletkezésük pillanatában leírtak. A Misna megfogalmazói a tánáitá-k, (héb. tánáim). Táná az a bölcs, aki törvényt alkot, bíráskodik és tanít. Rabbinikus, ún. halachikus határozataik a mózesi törvények kiegészítéseként születtek. A táná (תנא) jelentése: ismétlő. Az első tánák a Második Szentély utolsó éveiben, Hilel és Sámáj iskoláiból kerültek ki. A kíválóságaik között szerepel Johánán ben Zákáj, Rabbi Ákivá és Rabbi Jismáel akik a Jeruzsálemi Szentély működésének megszűnése után tevékenykedtek.

A Misna a kiterjedt, szóbeli bölcselet írásos formája és több, mint négyezerkétszáz szöveget tartalmaz, melyeket misnáknak (héb. misnájot) neveznek. A harmadik évszázad elején Rabbi Jehuda há-Nászi (135-217) aki maga is hozzájárult számos misna írásához, úgy döntött, hogy összegyűjti és rendszerezi az addig ismert szóbeli anyagot, úgy, hogy a Misna, mint “szülőanyja”, a Tóra, végre írásos formát kapjon. A tánáitá-k hat nemzedéke ismert, Rabbi Jehuda há-Nászi az ötödik nemzedékhez tartozott. A misna szövege a rabbinikus törvény szemléletét szem előtt tartva, kiegészült azokkal a kiterjedt és gyorsan növekedő magyarázó és értelmező szövegekkel, melyek egy sajátos vitastílus, bölcseleti szemlélet megnyilvánulásai, és amelyeket gemárá-nak nevezünk. A héber nyelvű misnákat, azok kiegészítésével, az arámi nyelvű gemárá-val együtt Talmudnak nevezzük. A gemárá írói, a tánáitá-k követői, az ámorá nevet viselik, ők a magyarázók. Az ő idejükben, Júdeában és attól keletre, a Jordánon túl, már nem beszélték a héber nyelvet, ez az oka, hogy a gemárá szerkesztése és a talmudi tevékenység arámi nyelven folyt, részben Babilóniában. Ennek eredményeként kétféle Talmud keletkezett: a Jeruzsálemi Talmud és a Babilóniai Talmud. A gemárát mindkét Talmud lapjain arámi nyelven írták.

A Talmud középpontjában álló Misna, a rabbinikus törvény, (héberül háláchá) első és legfontosabb eleme. A háláchá kialakulása hatalmas időszakot ölel fel, Mózes megjelenésétől kezdve a Jeruzsálemi szentély pusztulását követő évszázadok során. A Második Szentély pusztulása, i. sz. 70 -ben az áldozati szertartások végét jelentette. Misna nélkül ma nem ismernénk a jeruzsálemi oltár tevékenységét, a modern ember számára elképzelhetetlennek látszó áldozati szokásokat, melyek a misnai időket követően vallásos tartalommal telített szellemi értékké változtak. Az izraelita vallás magához ölelte az oltáron kívüliséget, és az állatáldozatokat felváltotta az imarend, a szentélyt és annak oltárát felváltotta a zsinagóga és a tanház, ahol a hívők a Talmudot és azon belül a Misnát tanulták.

A Misna a posztbiblikus hébernyelvű irodalom legjelentősebb műve, melynek magyar fordítása eddig csak szemelvényes formában létezett. A Misna hat rendet és hatvanhárom traktátust tartalmaz. A Misna hat rendje, magyar és héber megnevezésük szerint: magvak (zraim), ünnepek (moed), nők (násim), károk (nezikin), szentségek (kodasim), rituális tisztaság (tehorot).

Jelen fordítás a teljes Misna első két rendjének javított szövegváltozatát tárja az olvasó elé. A Misna szövegeiben előforduló héber szavakat a mai szefárd-héber kiejtés szerint írtuk át, dőlt betűkkel. A Biblia idézeteket minden esetben az IMIT héber-magyar kétnyelvű bibliából vettük, és idézőjelbe tettük. A misnákban szereplők párbeszédei, mondásai idézőjel nélkül szerepelnek. Minden traktátus elején a fordító bevezető szövege áll, amely röviden összefoglalja a traktátus tartalmát. A Misna szövegeit sűrűn lábjegyzetek kísérik, melyek a pontosabb megértést szolgálják. A traktátusok többsége a különböző fordításoknál szokásos, fonetikusan átírt héber címszavak helyett, magyar nevet kapott, valamint a héber szakkifejezések helyett több magyar hangzású szakkifejezést újítottunk. Az olvasó szükség szerint, további magyarázatokat talál a Sefaria héber-angol online kiadásában: https://www.sefaria.org/texts. A magyarra való fordítás szakmai lektora Zsom Dóra volt.
A Misna első két rendjében a traktátusok címe az eredeti sorrend szerint a következő:

A Magvak rendje (héb. Zráim) tizenegy traktátust tartalmaz: Áldások (héb. bráchot), A mező széle (héb. peá), Kétes tized (héb. demáj), Tiltott keverék (héb. kilájim), A hetedik év (héb. sviit), Papi adományok (héb. trumot), Tizedek (héb. máászrot), Második tized (héb. máászer seni), A kalács adománya (héb. hálá), Érintetlen (héb. orlá), Első zsengék (héb. bikurim).

Az Ünnepek Rendje (héb. Moed) tizenkét traktátust tartalmaz: Szombat (héb.sábát), Kiterjesztés (héb. eruvin), Pészahok (héb. pszáhim), Sékelek (héb. skálim), Engesztelő nap (arámiul, jomá), Sátrak (héb. szuká), Tojás (héb. béicá), Újév (héb. ros há-sáná), Böjtnap (héb. táánit), Könyv (megilá), Kis ünnep (héb. moed kátán), Zarándoklat (héb. hágigá) .

Magvak rendje 1

ÁLDÁSOK – héb. bráchot
első traktátus

Áldások, a magvak rendjének első traktátusa. A traktátus kilenc részből áll, melyek az imák rendjét és az áldások szabályait tárgyalják, különös tekintettel a Smá Jiszráel (Halljad Izráel) és a Tfilát smone eszre, (Tizennyolc áldás) imáira. Izrael a hagyomány szerint a napot estétől estéig számítja. Mivel az este mondott Halljad Izráel a nap elsőszámú vallási kötelessége, ezáltal az “első hely” a misnában is biztosítva látszik, nevezetesen az áldások c. traktátusban. Az áldások a nap-napi liturgia és a hit ébren tartásának fontos tartozéka. Minden áldás a következő szavakkal kezdődik: “Báruch átá ádonáj, melech há-olám” (Áldott legyen az Örökkévaló, a világ királya) és ezt követi a szöveg, az áldás csoportja szerint.
Az áldások csoportjai: élvezeti áldások (pl. étkezéskor), parancsolatok teljesítésekor mondott áldások, természeti jelenségek láttán mondott áldások, és az időtől függő áldások (pl. ünnepek beköszöntése). A traktátus a szombaton és ünnepen mondott kidus (megszentelés) és hávdálá (a szombat megkülönböztetése a hétköznaptól) áldásait is tárgyalja.

ÁLDÁSOK 1/1

Kérdezi a Misna : mikortól lehet mondani az esti smát ? Rabbi Eliezer szerint, akkortól amikor a papok bemennek, hogy egyenek az adományból, az [éj] első harmadjának végéig. Ez Rabbi Eliezer véleménye. Bölcseink szerint legfeljebb éjfélig. Rábán Gámliel azt mondja: amíg hajnalodni kezd. Egyszer történt, hogy a fiai [későn] tértek meg az ivóból és azt mondták apjuknak: Még nem mondtunk smát. Azt mondta nekik: ha még nem virradt meg, kötelesek vagytok mondani. De nemcsak ez, hanem minden olyan parancsolat, amelynek teljesítése a Bölcsek szerint éjfélig kötelező, az első hajnali fénysugár megjelenéséig teljesítendő. Az [áldozat] zsírjának és belső részeinek elégetése az első hajnali fénysugárig teljesítendő. Azok [az áldozatok], melyek húsát aznap kell elfogyasztani, elégetésük hajnalig kötelező. Ha így van, [hogy hajnalig halasztható], miért mondták a Bölcsek, hogy „éjfélig”? Hogy távol tartsák az embert a vétektől.

ÁLDÁSOK 1/2

Mikortól lehet mondani a reggeli smát? Mikor az égszínkék a fehértől megkülönböztethető. Rabbi Eliezer azt mondja: Mikor az ég színe [megkülönböztethető] a póréhagyma színétől, de a napkelténél nem később. Rabbi Josua azt mondja: A harmadik óráig, mivel királyfiaknál szokás a harmadik órában felkelni. Aki ekkor, vagy később mondja, nem veszít. Az olyan, mintha a Tórából olvasna.

ÁLDÁSOK 1/3

Bet Sámáj ezt mondja: este minden ember fekve mondja a smát, reggel állva mondja, mivel az [ima] így szól: „ha lefekszel és ha felkelsz”. Bet Hilel azt mondja : mindenki szokása szerint mondja, mert [az imában az is] szerepel: „ha úton jársz.” Akkor miért mondták, hogy „ha lefekszel és ha felkelsz?” Ez arra vonatkozik, hogy az ember este lefekszik és reggel felkel. Rabbi Tarfon azt mondta: Úton voltam és ledőltem, [hogy smát mondjak]. Bet Sámáj [előírása] szerint jártam el és ezzel veszélybe sodortam magam az útonállók miatt. [A Bölcsek] azt mondták neki: Bajba sodortad magad, mert megszegted Bet Hilel utasításait.

ÁLDÁSOK 1/4

Reggel két áldást mond, egyet [a smá] előtt és egyet utána; este kettőt mond előtte, és kettőt utána. [A két áldás közül] az egyik rövid, a másik hosszú. Ahol azt mondták, hogy hosszasan [áldjon], ott nem veheti rövidre, és ahol azt mondták röviden áldjon, ott ne legyen hosszú. Ahol be kell fejezni, nem teheti azt, hogy nem fejezi be, és ahol nem szabad befejezni, nem fejezheti be.

ÁLDÁSOK 1/5

Éjszakánként megemlítik az Egyiptomi Kivonulást. Rabbi Elázár ben Ázárjá azt mondta: hetven éves vagyok, de nem hallottam, hogy említést tennének éjszaka az Egyiptomi Kivonulásról, míg nem jött Ben Zomá, aki ezt megmagyarázta a [következő verssel]: „hogy életednek minden idejében megemlékezzél arról a napról, amelyen kijöttél Egyiptom földjéről.” (MTörv 16, 3). Az „életednek idejében” a napokat jelenti, és a „minden idejében” az éjszakákat. A Bölcsek hozzátették, hogy az „életednek idejében” ezt a világot jelenti és az „életednek minden idejében” a Messiás napjait.

ÁLDÁSOK 2/1

Épp [a smát] olvasta a Tórában, mikor eljött a smá [imádkozásának] ideje. Ha a szíve szándékát [az ima kötelességének teljesítésére] irányította, akkor teljesítette a kötelességét. Ha nem, akkor nem teljesítette. Ha az imádság szakaszai között szünetet tart, a társa hogyléte felől kérdez, és viszonozza [a köszöntést]. Ha az ima a közepénél tart, csak akkor kérdez és viszonoz, ha fél. Ezek Rabbi Meir szavai. Rabbi Jehuda azt mondja: ha a közepénél tart, akkor kérdez, ha fél, és a köszöntést tiszteletből viszonozza. A szakaszok között csak tiszteletből kérdez, de minden ember köszöntését viszonozza.

ÁLDÁSOK 2/2

Ezek az ima szakaszai között lehetséges szünetek: az első és a második [bevezető] áldás között; a második áldás és a smá között; a smá és a ve-hájá im sámoá között; a vehájá im sámoá és a vá-jomer között; a vá-jomer és az emet ve-jáciv között. Rabbi Jehuda azt mondja: A vá-jomer és az emet ve-jáciv között nem szakíthatja meg. Rabbi Josua ben Karha azt kérdezte: Miért került a smá [szakasza] a ve-hájá im sámoá [szakasza] elé? Azért, hogy [az ember] először magára vegye az égi királyság terhét, és aztán a parancsolatok terhét. Miért előzi meg a ve-hájá im sámoá a vá-jomer szakaszát? Mert a ve-hájá im sámoá egyaránt érvényes nappal és éjszaka, míg a vá-jomer csak a nappalra vonatkozik.

ÁLDÁSOK 2/3

Aki smát olvas, de nem fennhangon, teljesítette [a parancsolatot]. Rabbi Josze azt mondja: Nem teljesítette. Olvas, de nem pontosan, Rabbi Josze szerint teljesítette, Rabbi Jehuda szerint nem teljesítette. Aki rossz sorrendben olvas, nem teljesítette. Olvasás közben hibázott, visszatér arra a helyre, ahol hibázott.

ÁLDÁSOK 2/4

Építők a fa tetején is mondhatják, vagy a fal állványzatán. Ugyanezt nem tehetik az tizennyolc áldás imádsága közben.

ÁLDÁSOK 2/5

Újdonsült férj mentes a smá olvasásától, az első éjszakától a szombat kimeneteléig, ha addig nem hálta el [a házasságát]. Történt Rábán Gámliellel, hogy mondott [smát] az esküvőt követő első éjszakán. Tanítványai azt mondták: Rábbénu, azt tanítottad, hogy a vőlegény mentes a smá mondásától az első éjszaka. Azt válaszolta nekik: nem akarok arról hallani, hogy az “égi királyságát terhét” akár egy órára is letegyem.

ÁLDÁSOK 2/6

[Rábán Gámliel] fürdőt vett a felesége halálát követő első éjszakán, erre azt mondták a tanítványai: Rábbénu, azt tanítottad nekünk, hogy gyász idején tilos a fürdés. Azt válaszolta nekik: Én nem vagyok olyan, mint a többi ember, én rajongok a tisztaságért.

ÁLDÁSOK 2/7

Mikor meghalt Távi, a szolgája, elfogadta a részvétnyilvánítást. Azt mondták a tanítványai: Rábbénu, azt tanítottad nekünk, hogy rabszolga halála után nem jár részvétnyilvánítás! Azt válaszolta: Tavi az én szolgám más, mint a többi rabszolga. Értékes ember volt.

ÁLDÁSOK 2/8

Ha az újdonsült férj smát akar mondani az első éjszaka, mondjon. Rábán Simon ben Gámliel azt mondja: Ne legyen túlbuzgó, ne mondja ki az Isten nevét akármikor.

ÁLDÁSOK 3/1

Aki előtt halott fekszik [a házban], nem kell smát mondjon se imádságot, és az imaszíj felöltése alól is fel van mentve. Akik a hordágyat viszik a halottal és akik felváltják őket és akik felváltják ezeket, meg azok, akik a hordágy előtt, vagy mögött mennek, ha szükség van rájuk, [hogy a hordágyat vigyék] nem mondanak smát. Aki nem viszi, köteles smát mondani. De ezek és a többi [kísérő] fel vannak mentve az imádság alól.

ÁLDÁSOK 3/2

Miután a halottat eltemették, és hazatérőben vannak, ha idejük engedi, hogy elkezdjenek és befejezzenek [egy smát] mielőtt elérik a [vigasztalók] sorfalát, kezdjék el, ha nem, ne kezdjék el. Akik a belső sorban állnak, nem mondanak [smát], akik távolabb állnak, kötelesek smát mondani.

ÁLDÁSOK 3/3

Asszonyok, rabszolgák és kiskorúak nem mondanak smát, valamint imaszíjjal sem imádkoznak. De a Tizennyolc áldás, a mezuzá és az ételáldás számukra is kötelező.

ÁLDÁSOK 3/4

Akin tisztátalanság esett, gondol rá, de nem mondja, de az előtte és az utána következő áldásokat sem. Az étel után mond áldást, de étkezés előtt nem. Rabbi Jehuda azt mondja: Áldjon előtte is és utána is.

ÁLDÁSOK 3/5

Már belekezdett az imádkozásba és közben eszébe jut, hogy tisztátalanság esett rajta, ne hagyja abba, hanem vegye rövidre az imádságot. Ha lement, hogy megmerítkezzen [a rituális fürdőben]: ha még napfelkelte előtt fel tud jönni, be tudja takarni magát és el tudja imádkozni, akkor menjen fel, takarja el magát, és imádkozzon. Ha [nincs idő], elfedi magát a vízzel és mondja. Ne merüljön alá zavaros vízben, vagy áztató vízben, csak ha [tiszta] vizet ad hozzá. Mennyire kell eltávolodjon onnan, ha ürülék van ott? Négy könyöknyire.

ÁLDÁSOK 3/6

Akinek folyása van és tisztátlanság került a testére, vagy a menstruáló nő, aki ondót talált magán, vagy a közösülő nő, aki közben vért látott, meg kell merüljenek [a mikvében]. Rabbi Jehuda felmenti őket.

ÁLDÁSOK 4/1

A reggeli imádság ideje a nappal közepéig tart. Rabbi Jehuda azt mondja: A negyedik óráig. A minhá ima ideje estig tart. Rabbi Jehuda azt mondja, a minhá időszakának közepéig. Az esti imának nincs meghatározott ideje, és a muszáf imája egész nap mondható. Rabbi Jehuda szerint a hetedik óráig.

ÁLDÁSOK 4/2

Rabbi Nehunjá ben há-Káná rövid imádságot szokott mondani a tanházba való belépésekor és a kijövetelekor. Azt mondták neki: mire való ez az imádság? Azt válaszolta: belépéskor azért imádkozom, hogy ne okozzak valami bajt, kijövetelemkor pedig hálát adok, hogy szerencsés voltam.

ÁLDÁSOK 4/3
Rábán Gámliel azt mondja: Az ember minden nap mondjon tizennyolcat [tizennyolc áldást]. Rabbi Josua azt mondja: „egyfajta” tizennyolcat. Rabbi Ákiva azt mondja: ha betéve tudja az imádságot, imádkozzon tizennyolcat, ha nem: „egyfajta“ tizennyolcat.

ÁLDÁSOK 4/4

Rabbi Eliezer azt mondja: Aki megszokásból imádkozik, imádsága nem imádság. Rabbi Josua azt mondja: Aki veszélyes helyen jár, vegye rövidre az imádságot, és mondja: „mentsd meg Örökkévaló a népedet, Izrael maradványát, minden nehéz választásnál legyen előtted az ő szükségük, áldott légy Örökkévaló, aki hallod az imádságot.”

ÁLDÁSOK 4/5

Ha szamárháton ül, szálljon le. Ha nem szállhat le, fordítsa el a fejét [Jeruzsálem irányában], ha nem tud arra fordulni, gondoljon a Szentek Szentjének Házára.

ÁLDÁSOK 4/6

Hajón utazik, vagy szekéren, vagy tutajon: gondoljon a Szentek Szentjének Házára.

ÁLDÁSOK 4/7

Rabbi Elázár ben Ázárjá azt mondja: Muszáf imádságot csak a gyülekezet előtt mondanak. De a Bölcsek hozzáteszik: mondani kell, akár van, akár nincs gyülekezet. Rabbi Jehuda [Rabbi Elázár ben Ázárjá] nevében azt mondja: ahol van gyülekezet, az egyén nem mond muszáf imát.

ÁLDÁSOK 5/1

Csak teljes komolysággal szabad imába kezdeni. A régi hászidok egy órát vártak, mielőtt imába kezdtek, hogy Isten felé kitárják szívüket. Ha a király felőled kérdez, [imádság közben] ne válaszolj. Ha kígyó tekeredik a sarkadra, az imádságot akkor sem szabad félbeszakítani.

ÁLDÁSOK 5/2

[Isten] esőadó erejét a feltámadás áldásában kell megemlíteni, és esőért az évek áldásában imádkozunk, és a hávdálát attól kérjük, aki „kegyességében értelmet ad nekünk” áldásában. Rabbi Ákiva azt mondja: Ezt külön kell mondani, negyedik áldásként. Rabbi Eliezer azt mondja: A hála áldásában .

ÁLDÁSOK 5/3

Ha valaki [a Tizennyolc áldás közben] azt mondja, hogy „madárfészek fölé is kiterjed a könyörületed” vagy „a jótettekért áldjuk a te Nevedet”, vagy „hálát adunk, hálát adunk” – azt elhallgattatják. Aki a frigyszekrény előtt ima közben hibázik, másvalaki lépjen a helyére, és ha erre kérik, ne utasítsa vissza. Honnan kezdje? Annak az áldásnak az elejéről, melyben tévedett.

ÁLDÁSOK 5/4

Aki a frigyszekrénynél imádkozik, ne válaszoljon a papok áldására ámennel, mert belezavarodhat [a szövegébe]. Ha rajta kívül nincs jelen pap, ne emelje magasra a kezeit. Ha biztos abban, hogy magasba emelve a kezeit visszatalál az imádsághoz, teheti.

ÁLDÁSOK 5/5

Aki ima közben hibázik, rossz jel maga számára, de ha az előimádkozó hibázik, rossz jel a gyülekezet számára, mivel aki az embert képviseli, az olyan, akár ő maga. Ezt mondták Hánina ben Doszá rabbiról: miközben a betegek felépüléséért imádkozott, így beszélt: ez élni fog, ez meg fog halni. Azt mondták neki: honnan tudod? Azt válaszolta: ha az imádság szava szabadon jön a számból, tudom, hogy meghallgatásra talál, ha nem, tudom, hogy el lesz utasítva.

ÁLDÁSOK 6/1

Milyen áldást mondanak a gyümölcsre? A fa gyümölcsére azt mondja: a fa gyümölcsének teremtője, kivétel a bor, mert a borra azt mondja: a szőlőtő gyümölcsének teremtője. A földön termő gyümölcsre azt mondja: a föld gyümölcsének teremtője, kivétel a kenyér, mert a kenyérre azt mondja: aki előhozza a kenyeret a földből. A zöldségre azt mondja: a föld gyümölcsének teremtője. Rabbi Jehuda azt mondja: különféle füvek teremtője.

ÁLDÁSOK 6/2

Ha a fa gyümölcsére [tévedésből] azt az áldást mondta, hogy a föld gyümölcsének teremtője, eleget tett [a parancsolatnak]. Ha azonban a föld gyümölcsének teremtője helyett a fa gyümölcsének teremtőjét mond, nem tett eleget. Ha mindenre azt mondja: legyen minden a szava szerint, eleget tett.

ÁLDÁSOK 6/3

Arra, ami nem a földön terem, azt mondja: legyen minden a szava szerint. Az ecetre, az éretlen gyümölcsre, a sáskára azt mondja: legyen minden a szava szerint. A tejre, a sajtra, a tojásra azt mondja: legyen minden a szava szerint. Rabbi Jehuda azt mondja: átkos dolgokra nem mondunk áldást.

ÁLDÁSOK 6/4

Ha több fajta étel van előtte, Rabbi Jehuda azt mondja: ha egy közülük a hét fajtából való, arra mondja az áldást. Bölcsek azt mondják: arra mond, amelyikre akar.

ÁLDÁSOK 6/5

Ha áldást mondott a borra az étkezés előtt, nincs szükség az étkezés utáni boráldásra. Ha áldást mondott előételre, nincs szükség az utóétel [édesség] áldására. Ha áldást mondott a kenyérre, nem kell áldást mondjon az előételre, de az előételre mondott áldás nem helyettesíti a kenyéráldást. Sámáj iskolája szerint az edényben főtt étel áldását sem helyettesíti.

ÁLDÁSOK 6/6

Ülve esznek, mindenki külön áld magának. Ha párnákon lakomáznak, egyvalaki áld a többi nevében. Ha bort hoznak étkezés közben, mindenki magának áld, ha étkezés után [hozzák a bort] egyvalaki áld a többi nevében, és ugyanez a fűszerekre is áldást mond, melyet csak étkezés után hoznak.

ÁLDÁSOK 6/7

Először sós ételt hoztak elébe és vele kenyeret, áldást mond a sósra és a kenyérre nem, mert a kenyér adalékként szerepel. Ez a szabály: Ha a főétel mellett kísérő adalék jár, a főételre [héb. há-ikár] mondott áldás mellett nincs szükség a kísérő ételre [héb. tfelá] áldást mondani.

ÁLDÁSOK 6/8

Fügét, szőlőt és gránátalmát evett, Rábán Gámliel szerint három áldást kell mondani utána. A Bölcsek szerint a három helyett egy áldást; Rabbi Ákiva azt mondja: még akkor is három áldást mond, ha vízben főtt zöldséget evett, és csak ezt. Aki szomját vízzel csillapítja, azt mondja: „legyen minden az Ő szava szerint”; Rabbi Tarfon azt mondja: „[legyen áldott] aki a sokféle élőlényt teremtette”.

ÁLDÁSOK 7/1

Együtt ettek hárman, együtt áldanak. Aki demájt evett és aki evett az első tizedből, melyből leadták a papi járadékot; aki evett a második tizedből; aki evett a szentélynek szánt adományból, melyet megváltottak; a szolga, aki olajbogyónyi falatot evett; a szamaritánus; ezek mind bevonhatók a közös ételáldásba. De ha tevelt evett, vagy az első tizedből, mely után nem adtak papi járadékot, vagy a második tizedből, vagy hekdesből, [szentélynek felajánlott termény] melyet nem váltottak meg; vagy a szolga, aki olajbogyónyi falatnál kevesebbet evett, vagy a pogány; nem vonhatók be a közös áldásba.

ÁLDÁSOK 7/2

Nők, rabszolgák és gyerekek nem vonhatók be a közös ételáldásba. Milyen mennyiségű étel után mondanak ételáldást? Amennyi megfelel egy szem olajbogyónak. Rabbi Jehuda azt mondja: amennyi megfelel egy tojásnak.

ÁLDÁSOK 7/3

Mit mondanak az ételáldásnál? Ha hárman vannak, azt mondja [egyikük, aki áld]: áldjunk. Ha hárman vannak [rajta kívül], azt mondja: áldjátok; ha tízen vannak, azt mondja: áldjuk Istenünket; Ha tízen vannak [rajta kívül], azt mondja: áldjátok. Ugyanazt mondják, akár tízen vannak, akár tízezren. Száznál azt mondja: áldjuk az Örökkévalót, Istenünket. Ha százan rajta kívül, azt mondja: áldjátok. Ezernél azt mondja: áldjuk az Örökkévalót, Istenünket, Izrael Istenét. Ha ezren [rajta kívül]: áldjátok. Tízezernél azt mondja: áldjuk az Örökkévalót, Istenünket, Izrael Istenét, a Seregek Urát, aki a kerubok felett lakozik, az ételért, amit ettünk. Tízezren [rajta kívül], azt mondja: áldjátok. Ahogy mondja, a többi jelenlévő így folytatja: áldott legyen az Örökkévaló Istenünk, Izrael Istene, a Seregek Ura, aki a kerubok felett lakozik, az ételért, amit ettünk. Rabbi Josze há-Glili azt mondja: A többség szerint áldanak, mint írva van: gyülekezetekben áldjátok Istent, az Örökkévalót, Izrael forrásából valók ti . Azt mondta Rabbi Ákiva: Minek tudni, hányan vannak a zsinagógában? Akár több, akár kevesebb, azt kell mondani: áldjátok az Örökkévalót. Rabbi Ismáel azt mondja: azt kell mondani: Áldjátok az Örökkévalót, aki áldott.

ÁLDÁSOK 7/4

Ha hárman együtt esznek, nem válnak külön, ha négyen, vagy öten vannak, akkor sem, hattól tízig külön válhatnak. Tíz felett maradjanak együtt, míg a létszámuk eléri a húszat.

ÁLDÁSOK 7/5

Két csoport étkezik ugyanazon a helyen. Ha a csoportok tagjai közül néhányan látják egymást, akkor a két csoport együtt mondhat zimunt , ha nem, a két csoport külön-külön mondja az ételáldásra való felszólítást és az áldást. Rabbi Eliezer szerint nem mondanak áldást a borra, mielőtt vizet adnának hozzá. Bölcsek véleménye az, hogy mondanak.

ÁLDÁSOK 8/1

Ezek a különbségek Sámáj és Hilel iskolája között az étkezéskor [mondott áldások] ügyében. Sámáj iskolája szerint: először áldást mond a napra, azután áldást mond a borra. Hilel iskolája azt mondja: áldást mond a borra, aztán áldást mond a napra.

ÁLDÁSOK 8/2

Sámáj iskolája szerint először kezet öblít, és azután tölt bort a pohárba. Hilel iskolája szerint először megtölti a poharat, és azután kezet öblít.

ÁLDÁSOK 8/3

Sámáj iskolája szerint megtörli kezeit az asztalkendővel, melyet az asztalon hagy. Hilel iskolája szerint [kezet töröl és a kendőt] a székén hagyja.

ÁLDÁSOK 8/4

Sámáj iskolája szerint kitakarítják a szobát és aztán kezet öblítenek. Hilel iskolája szerint először kezet öblítenek, és aztán kitakarítják a szobát.

ÁLDÁSOK 8/5

Sámáj iskolája szerint [a hávdálá áldások sorrendje]: Gyertya, ételáldás, fűszerek áldása, hávdálá; Hilel iskolája szerint: Gyertya, fűszerek, ételáldás, hávdálá. Sámáj iskolája szerint [a gyertyalángra mondott áldás]: „aki teremtette a tűz fényét”, Hilel iskolája szerint: „teremti a tűz fényeit”.

ÁLDÁSOK 8/6

Nem szabad áldást mondani idegenek gyertyáira, fűszereire; se a halott mellett gyújtott gyertyára és fűszerekre; se a bálványimádók gyertyáira, se fűszereikre. Csak akkor mondanak áldást a gyertyára, ha elegendő fényt ad.

ÁLDÁSOK 8/7

Ha valaki evett, és az áldásról megfeledkezett, Bet Sámáj szerint térjen vissza arra a helyre, [ahol evett] és mondjon áldást. Bet Hilel szerint mondjon áldást azon a helyen, ahol ez eszébe jutott. Meddig várhat az áldással? Amíg az elfogyasztott étel megemésztődik a gyomrában.

ÁLDÁSOK 8/8

Ha bort hoznak az étkezés végeztével, és csak egy pohárra elegendő, Sámáj iskolája szerint mondjon áldást a borra, majd mondja el a szokásos ételáldást. Hilel iskolája szerint mondjon áldást az ételre, aztán a borra. Ha izraelita mond áldást, ámen-nel válaszolnak, de a szamaritánus ételáldására nem válaszolnak ámen-nel, csak ha elejétől fogva hallotta az áldást.

ÁLDÁSOK 9/1

Aki olyan helyen jár, ahol nagy csodák történtek Izrael népével, azt mondja: „áldott legyen, aki csodákat művelt atyáinkkal ezen a helyen”. Aki olyan helyen jár Izrael Földjén, ahol megszűnt a bálványimádás, azt mondja: „áldott legyen, aki megszüntette a bálványimádást a földünkön.”

ÁLDÁSOK 9/2

Üstökösre, földrengésre, villámlásra, mennydörgésre és viharokra azt mondja: „áldott legyen, aki erejével és hatalmával betölti a világot”. Hegyek, dombok, tengerek, folyók és sivatagok láttán azt mondja: „áldott legyen, aki a Teremtés munkáit végzi”. Rabbi Jehuda azt mondja: aki látja a nagy tengert, azt mondja: „áldott legyen, aki a nagy tengert teremtette”. Csak akkor mondja, ha ritkán látja. Esőkre és a jó hírekre azt mondja: „áldott legyen, aki jóságos, és aki jót tesz”. Rossz hírekre azt mondja: „áldott legyen, igaz bíró”.

ÁLDÁSOK 9/3

Új házat épített, új szerszámokat vásárolt, azt mondja: „áldott légy, aki életben tartottál, [és megőriztél minket és elhoztál erre az időre]”. A bajra épp úgy áldást mond, mint a jóra, és áldást mond a jóra, miként a rosszra. Aki [imájában] a múltat emlegeti, imádsága hiábavaló. Hogyan? Például ha a felesége állapotos, és azt kéri: „legyen meg Isten akarata, hogy a feleségem fiat szüljön”. Ez hiábavaló imádság. Úton volt és jajveszékelést hallott a város felől, és azt mondta: „legyen meg Isten akarata, hogy ezek nem az én házamból valók” – ez hiábavaló imádság.

ÁLDÁSOK 9/4

Aki nagyvárosba érkezik, [biztonsága érdekében] két imát mond. Egyet, amikor a városba lép, egyet, amikor a [városból] távozik. Ben Ázáj azt mondja: Négyet; kettőt, amikor belép és kettőt, amikor távozik, és hálát ad a múltbéli dolgokért, és könyörög a [jó] jövőért.

ÁLDÁSOK 9/5

Az ember épp úgy áldja a rosszat, mint ahogy áldja a jót, mert azt mondták: „szeresd tehát az Örökkévalót az Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és egész erőddel”. „Egész szíveddel”, mindkét hajlamoddal, a jó hajlammal és a rossz hajlammal; „egész lelkeddel”, még ha el is veszi a lelkedet; „egész erőddel” [vagyis] minden vagyonoddal. Másik magyarázat: „egész erőddel”, [vagyis] bármilyen mérték szerint ítél, légy hálás neki nagyon-nagyon. Az ember ne viselkedjen illetlenül a keleti kapuval szemben, mert az a Szentek Szentjére néz. Senki ne lépjen a Templom hegyére vándorbottal a kezében és poros lábakkal, és ne használja átjárónak, és még kevésbé jusson eszébe köpni. Akik áldást mondtak a Szentélyben, úgy mondták: „örökkévalóságig”. De amikor romlást hoztak az eretnekek mondván, hogy csak egy világ létezik, úgy döntöttek [a Bölcsek], hogy úgy mondják: az örökkévalóságtól az örökkévalóságig, [min háolám ád háolám]. És úgy döntöttek, hogy köszöntéskor az Úr nevét meg kell említeni, mondván: „és imé Boáz jött Bét-Lehemből, és mondta az aratóknak: Az Örökkévaló veletek! Mondták neki: Áldjon meg az Örökkévaló!” [Ruth 2, 4]; vagy [megjelent néki az Örökkévaló angyala] és szólt hozzá: „az Örökkévaló veled, derék vitéz” [Bírák 6, 12]; és azt is mondják: „ne gúnyolódjál, midőn megvénült az anyád” [Példa 23, 22]; és azt is mondják: „ideje cselekedni az Örökkévalóért, megbontották a te tanodat” [Zsolt 119, 126]. Rabbi Nátán azt mondja: mivel megbontották a te tanodat, ideje, hogy az Örökkévaló cselekedjen.

Magvak rendje 2

A mező széle – héb. peá
második traktátus

A mező széle, héberül peá (פאה) a magvak rendjének második traktátusa. A traktátus nyolc részből áll. A Misnában tárgyalt mező, vagy szőlő szélét Mózes harmadik könyve említi: “És mikor learatjátok országtok aratását, ne végképen arasd le a földed szélét, és aratásod szélét ne szedegesd. Szőlődet ne böngészd és szőlőd elhullott szemeit ne szedegesd föl, a szegénynek és a jövevénynek hagyd azokat” (Lev 19, 9-10).”
A gabona a mező szélén, valamint a gyümölcsök és a zöldségek meghatározott hányada a szegényeket illeti. A szegényekről való gondoskodást törvénybe foglalták, bár ennek a Misna mértéket szab, annál dicséretesebb, ha a szélekből mértéken felül, vagyis bőségesen jut a szegénynek. Az „elhullott gabonafejek” héber megfelelője a leket, a „földön hagyott kéve” pedig a sichehá. A leket és a sichehá, a címadó péá-val együtt hármas megélhetési forrás, amit a gazda köteles megőrizni a szegényeknek. A Misna peá nyitó mondata a sokat idézett, híres szöveg: „Ezek azok a dolgok, melyek mértéken felül állnak: a mező széle, az első zsengék, a zarándokünnepre hozott ajándék, a jótékonyság és a Tóra tanulás.”

A mező széle 1/1

Ezek azok a dolgok, melyeknek [ein lahem siʿur =] nincs mértékük : a mező széle [peá]; az első zsengék [bikurim]; a zarándokünnepre hozott ajándék, [ráájon]; a jótékonyság és a Tóra tanulása. Ezeknek a dolgoknak a gyümölcsét az ember ezen a világon élvezi, de a „tőke“ a másvilágon vár rá. [Ilyen dolgok] a szülők tisztelete, a jótékonyság és az emberek közti békéltetés is, és a Talmud – Tóra , mely mindegyikkel felér.

A mező széle 1/2

A mező széle nem lehet kevesebb, mint a [termés] hatvanada. Bár azt mondták, hogy ennek nincs előírt mértéke, az mindig a termőföld nagyságától, a szegények számától és az ember jóakaratától függ.

A mező széle 1/3

A föld szélén az elejéről és közepéről [is] hagynak. Rabbi Simon azt mondja: [adhat a termés más részéből is], lényeg, hogy a végén a szélek adománya elérje a termés hatvanadát. Rabbi Jehuda azt mondja: ha egyetlen kalászt hagy a mezőn leszedetlenül, azzal is eleget tett a mező széle [parancsolatának], de ha ezt sem teszi, [termése] a köz tulajdonának tekinthető.

A mező széle 1/4

Így szól a szélekkel kapcsolatos meghatározás: Bármilyen élelemre nézve, mely tárolható és a föld termése, melyet egyszerre takarítanak be és tárolnak, a mező széle parancsolata kötelező. A szabály egyaránt vonatkozik a gabonafajtákra és a hüvelyesekre.

A mező széle 1/5

Fák [esetében] a szömörce; a szentjánoskenyérfa; a diófa; a mandulafa; a szőlő; a gránátalmafa; az olajfa; a datolyapálma: a mező széle mindegyiknél kötelező.

A mező széle 1/6

Bármikor adhat a mező széléből mielőtt összegyűjtené a betakarított termést, a tizeddel pedig vár. [Ha akarja], a köz tulajdonának nyilváníthatja és vár a tizeddel, míg összegyűjti a termést. Adhat belőle az állatoknak, a háziállatoknak és a szárnyasoknak, de a tizeddel vár, míg összegyűjti a termést. Rabbi Ákivá szerint leválasztja a magtárból a szükséges vetőmagot, és vet, ezután rakja halomba. Pap és lévita, aki vásárol a magból, a mag után tizedet fizet, mielőtt [a gazda] a magot halomba rakná. Aki a terméséből felajánlott a Szentélynek, vagy azt megváltotta, [árát kifizetve] annak le kell választania a tizedet, mielőtt a kincstárnok elraktározná a felajánlott adagot.

A mező széle 2/1

Mi az, ami határt szab a mező szélének: Patak, tó, magántulajdonban lévő út, sokak által használt út, magán és közös ösvény, mindkettő, mely állandó használatban van a nyári és az esős időszakban, a megművelt és a parlagon lévő föld, vagy egyéb termőföld. Rabbi Meir szerint a learatott föld is határt szab. De a Bölcsek azt mondják: csak a szántás [akadálya] szab határt.

A mező széle 2/2

Öntözőcsatorna, melytől nem lehet betakarítani a termést, egyformán [a csatorna] mindkét oldalán: Rabbi Jehuda szerint ez is határt szab. Minden egyes domb [földhányás], melyet kapával kell megművelni, mert a barom nem jut rajta keresztül az ekével, külön határt szab a mező széle szempontjából.

A mező széle 2/3

Az előzőkben említett [akadályok] határt szabnak a bevetett földeken, de gyümölcsfák esetében csak a kerítés szab határt. Ha azonban a [kerítés két oldalán lévő] fák ágai összehajlanak, nincs határ, és a fák a mező széle szempontjából egynek számítanak.

A mező széle 2/4

A szentjánoskenyérfa esetében, ha a fák “látják” egymást. Rábán Gámliel azt mondta: édesapám házában az volt a szokás, hogy minden irányból egy szélet hagytak és a szentjánoskenyér fák esetében is, ha „látják egymást”. Rabbi Eliezer, apja Rabbi Cadok nevében mondta: A szentjánoskenyérfák után is [egy szélet hagynak] akárhol is vannak a városban.

A mező széle 2/5

Aki a földjén egyfajta magot vet, csak egyszer veszi figyelembe a mező szélét, akkor is, ha két különböző helyen gyűjti be a termést. Ha kétfajta magot vet és egy helyre gyűjti a termést, mindkét termés után számba veszi a mező szélét. Ha kétfajta gabonát vet, és egy helyre takarítja be a termést, egy szélet választ le, de ha két különböző magtárba takarítja be a gabonát, két szélet ad.

A mező széle 2/6

Egyszer történt, hogy Rabbi Simon Micpából felkereste Rábán Gámlielt, és együtt elmentek a Faragott kő [nevű] tanácsterembe [ahol a Nagy Szanhedrin székhelye volt Jeruzsálemben], és ott érdeklődtek [a mező széle felől]. Náhum, az írnok válaszolt: A forrás Rabbi Meásá, aki apjától kapta, aki a pároktól kapta, ők pedig a prófétáktól kapták ezt a Szináj hegyi határozatot, mely elsőnek Mózest illette. Aki a földjét kétfajta gabonával veti be, és egy magtárba gyűjti a termést, az egy mező szélet ad, aki két helyre gyűjti a termést, kettőt.

A mező széle 2/7

Termőföld, amelyet idegenek, vagy rablók arattak le, vagy hangyák pusztítottak el, vagy a szél, vagy az állatok tettek tönkre, mentes [a mező széle adománya alól]. Learatta a termés felét, a másik felét a rablók, mentes, mert a mező széle szabálya csak álló termésre vonatkozik.

A mező széle 2/8

A rablók learatták a felét, aztán ő a másik felét, fizet a mező széle után az általa learatott termésből. Learatta a felét, és eladta a másik felét: aki megvásárolta, megfizeti a mező szélét az egész termés után. Learatta a felét, és felajánlotta a szentélynek a másik felét: aki megváltja a kincstárnoktól, az fizeti a mező szélét az egész után.

A mező széle 3/1

Gabonával beültetett vetéstáblák, melyeket olajfák választanak el: Sámáj iskolája szerint fizet minden tábla széle után. Hilel iskolája szerint egy táblából fizet az összes után. Egyetértenek abban, ha a hosszanti táblák egybefolynak, akkor egy táblából fizet a többi után.

A mező széle 3/2

Sávosan veti a földjét, [ahol érett és éretlen gabona keveredik], Rabbi Ákivá azt mondja: széleket hagy minden sáv után . A Bölcsek azt mondják: [egy] aratásból hagy szélet az összes után. A Bölcsek egyetértenek Rabbi Ákivával, ha kaprot vagy mustárt ültet három helyen, mindegyik után meghagyja a szélét.

A mező széle 3/3

Aki friss zöld hagymát válogat a piacra és a szárazakat elraktározza, ebből és abból is külön szélet fizet. Ugyanígy jár el a borsófajtákkal és a szőlővel. Aki megritkítja a szőlőt, felbecsüli mennyi maradt a szőlőtőkén, és eszerint hagy a szőlő széléből. Aki csak egy helyről szedi le, felbecsüli egyben az egész termést és eszerint fizet a széle után.

A mező széle 3/4

Dughagyma után jár a mező széle, de Rabbi Joszi szerint nem köteles. Rabbi Joszi azt mondja a hagymaágyásokról: a zöldséges kertben mindegyik után ad a mező széle szerint. A Bölcsek szerint csak egyszer ad az összes után.

A mező széle 3/5

Ha [két] testvér osztozik egy birtokon, kétszer adnak mező széléből. Ha társulnak, egyszer adnak. Ketten ültettek egy fát: egy szélet hagynak rajta. Az egyiké a fa északi oldala, a másiké a fa déli oldala: az egyik a maga része után ad, a másik is a maga része után. Aki palántákat árul a földjéről: a vevő szegletnyit ad mindegyik után. Azt kérdi Rabbi Jehuda: Milyen esetben? Ha a föld tulajdonosa semmit nem hagyott a földjén. De ha hagyott, ő maga ad a mező széléből, mindegyik után.

A mező széle 3/6

Rabbi Eliezer azt mondja: Egy rova nagyságú föld után a mező szélét meg kell hagyni. Rabbi Josua azt mondja: [olyan nagyságú termőföld után], mely két szeá termést hoz. Rabbi Tarfon azt mondja: hatszor hat tefáh szerint. Rabbi Jehuda ben Betera azt mondja: [akkor fizet a széle után, ] ha levág egy sarlónyit és megismétli . A szabály az ő szavai szerint van. Rabbi Ákivá azt mondja: Akármilyen földdarabról van szó, köteles a mező széléből adni, az első gyümölcsből adományozni, valamint [bármilyen föld elégséges] a prozbol megírásához, ingóságok vásárlásához, pénz, váltó vagy elbirtoklás révén.

A mező széle 3/7

Súlyos beteg és végrendeletet ír: ha valamennyi földet meghagy magának, ajándéka érvényes ajándék. Nem hagy magának földet egyáltalán: ajándéka nem számít ajándéknak. Aki gyermekeire írja tulajdonát, és felesége nevére is ír valamennyi földet: az asszony elveszíti a ketubával járó jogait. Rabbi Joszi azt mondja: ha az asszony elfogadta ezt magára nézve – még akkor is, ha a férje nem foglalta ezt írásba: az asszony elvesztíti a ketubával járó jogait.

A mező széle 3/8

Ha minden vagyonát a rabszolgájára írja, az felszabadul. Ha valamennyi földet kihagy a [végrendeletből], a rabszolgából nem lesz szabad ember. Rabbi Simon azt mondja: Mindenképpen szabad ember lesz, feltéve, ha nem mondja ezt: Minden javam ezé a bizonyos rabszolgáé, kivéve annak a tízezred részét.

A mező széle 4/1

A mező szélét akkor adják oda, amikor a termés [gabona] még a földön áll. Szőlőlugas vagy pálmafa esetében a házigazda lehozza [a gyümölcsöt], és megosztja a szegényekkel. Rabbi Simon szerint ugyanezt teszik a simatörzsű diófa esetén is. Még akkor is, ha kilencvenkilencen azt mondják, hogy el kell osztani, ez ellenében egy mondja, hogy szabadon kell letépni, az utóbbira hallgatnak, mert a szabály szerint beszélt.

A mező széle 4/2

A szőlőlugas és a pálmafa esetében nem így van. Ha kilencvenkilenc azt mondja, szabadon kell letépni, és egy mondja, hogy el kell osztani, az utóbbira hallgatnak, mert a szabály szerint beszélt.

A mező széle 4/3

Vett egy keveset a mező széléből, majd visszatette a többi közé, [ez a szegény ember] nem kap semmit. Ha ráveti magát [a termésre], vagy a köpenyét ráborítja, eltávolítják onnan. Ez a szabály a lehullott kalászokkal és a learatatlan gabonával.

A mező széle 4/4

A mező szélét nem vágja sarlóval, se nem kapálja ki a földből, nehogy megsérüljön a közelben lévő társa.

A mező széle 4/5

Naponta háromszor lehet széleket gyűjteni, reggel, délben és a minha idején. Raban Gámliel mondja: Ezt csak azért mondták, hogy ennél ne legyen kevesebb. Rabbi Ákivá mondja: Ezt azért mondták, hogy ne legyen ennél több. Bet Námer lakói szalag mentén gyűjtöttek, hogy minden egyes barázdából külön szedhessenek széleket.

A mező széle 4/6

A bálványimádó, aki learatta a mezejét és utána zsidó hitre tért, mentes a leket [lehullott kalász], a sicheha [földön hagyott kéve] és a [peá], a szélek kötelessége alól. Rabbi Jehuda azonban kötelezi a sicheha betartására, mert az azután esedékes, miután a kalászokat kévébe szedték.

A mező széle 4/7

Hekdes-ként [a Szentélynek szentelt], lábon álló terméséből és a megváltott, lábon álló termésből egyaránt köteles [a szegénynek széleket adni]. Kévébe köti és abból szentel, kévébe köti és megváltja: köteles. A lábon álló termésből hekdes-ként szentelt, de ezt csak akkor váltotta meg, mikor a termés kévében volt: nem ad, mert amikor adni kellett volna, nem volt köteles.

A mező széle 4/8

Aki terméséből hekdest ajánl fel a tized szedés szokásos ideje előtt, és megváltja: köteles leválasztani a tizedet. Ha azután váltja meg, miután eljött a tized szokásos ideje, akkor is köteles kiadni [a termés után járó] tizedet. Ha azelőtt ajánlotta fel hekdesnek, mielőtt [a termés] megérett a kincstárnok birtokában, és utána pedig megváltotta, fel van mentve [a tized alól], mert a kötelezettség létesülésének pillanatában fel volt mentve.

A mező széle 4/9

Ha valaki összegyűjtötte a mező szélét, mondván: ez azé a bizonyos szegény emberé – Rabbi Eliézer azt mondja: Jót tett vele. A Bölcsek így vélekednek: Adja annak a szegény embernek, aki elsőként az útjába kerül. A leket, a sichehá és a peá után a bálványimádó tizedet fizet, hacsak nem ajánlja fel mindenkinek szabadon.

A mező széle 4/10

Mi a leket? Ami lehullik az aratás során. Ölnyi gabonát aratott, vagy teli marokkal, és megszúrta a tüske, ezért a földre ejtette a kezéből: ez a gazdát illeti. Ha [véletlenül] kiejti a kezéből, vagy a sarlóról, a szegényt illeti. Ha a kézfejéről vagy a sarlóról a földre ejti: a gazdáé. Ha mellé nyúl a kezével, vagy ugyanez történik a sarlóval: Rabbi Ismáel szerint a szegényt illeti, Rabbi Ákivá szerint a gazdát.

A mező széle 4/11

A lábon álló gabona között lévő hangyabolyban lévő gabona a gazdáé. A friss, aratás utáni felső réteg a szegényeké, a mélyebben lévő a gazdáé. Rabbi Meir szerint az egész a szegényeké, mert a leket, melynél kétség merül fel, az akkor is leket.

A mező széle 5/1

Boglya, [vagy asztag], mely alól nem gyűjtötték össze a lehulló kalászt, minden része, amely a földet érinti, a szegényeké. Ha szél széjjelszórta a kalászokat, meg kell állapítani, mennyi kalász maradt volna a szegényeknek; Rábán Simon ben Gámliél azt mondja: Annyit ad a szegényeknek, amennyi különben is le szokott hullani.

A mező széle 5/2

Ha a kalász eléri a gabonasor magasságát, és leszedik, akkor a gazdát illeti. Ha nem, a szegényeket illeti. Ha a kalász a kévékbe gyűjtött gabonához keveredik, a kalászból le kell választani a tizedet és oda kell adni a szegénynek. Azt kérdi Rabbi Eliezer: hogyan válthatná ki ez a szegény ember azt, ami még nincs a birtokában? Úgy tesznek, mintha az egész kéve a szegénynek járna, és abból kap egy kalásznyi „tizedet”.

A mező széle 5/3

Ne öntözze a földet vízikerékkel, ezek Rabbi Meir szavai, de a Bölcsek megengedik, mert lehetséges.

A mező széle 5/4

A gazda helyről helyre járván, magához veszi a lehullott kalászt, az elhagyott kévéket és leszedi a földön álló kalászokat, valamint a szegény tizedét is. Majd ha hazatér, fizet, Rabbi Eliezer szerint. A Bölcsek azt mondják: abban az időben a gazda elszegényedett.

A mező széle 5/5

Cserél a szegényekkel. [Ezután] nem köteles a sajátjából, a szegényekéből azonban igen. Ha két ember közösen bérbevesz egy szántót, felesben fizetik a szegény embernek járó tizedet, még pedig úgy, hogy az egyik ad a terméséből a másiknak szegény-tizedet és fordítva. Ha egy [szegény] ember elszegődik aratónak, nem jár neki a lehullott kalász, kéve vagy a szélek, se a szegény-tized. Azt kérdi Rabbi Jehuda: milyen esetben? Ha [a gazda] az aratóval úgy állapodott meg, hogy [övé] a fele, a harmada, vagy a negyede. Ha így mondta: tiéd a harmada, akkor a lehullott kalász, a meghagyott kéve, és a mező széle az aratóé, aki köteles szegény-tizededet adni [a learatott gabona harmada után].

A mező széle 5/6

Eladja a földjét. Az eladó jogosult [az adományokra], a vevő nem. Nem fogadhat fel munkást [aratót] azzal a feltétellel, hogy az arató fia kalászokat gyűjtsön utána. Aki nem engedi a szegénynek, hogy kalászt gyűjtsön, vagy egyeseknek engedi, másoknak nem, vagy segít gyűjteni az egyik szegénynek, az megrabolja a szegényt. Az ilyenről mondják: „Ne told el az ősrégi határt, melyet vetettek az őseid” [Példabeszédek 22, 28].

A mező széle 5/7

A kéve, melyet a munkások ott felejtettek, de a gazda nem feledkezett meg róla, vagy a gazda megfeledkezett róla, de a munkások nem; vagy elé álltak a szegények, vagy eltakarták szalmával, nem számít elhagyott kévének.

A mező széle 5/8

Aki a kévéhez sapka szerű végződést készít, vagy az aljára alapzatot, vagy ha kis kévét készít sült gabonának, vagy kisebb kévéket köt, hogy azokat majd egyesítse, arra nem vonatkozik a sichehá szabálya. De ha innen [a mezőről] a magtárba viszi, vonatkozik rá a sichehá szabálya. Ha kévéket kötöz, hogy azokból asztag legyen, vonatkozik rá a sichehá szabálya. Ha a gabonarakást [kepe] a magtárba szállítja, vonatkozik rá a sichehá szabálya. Az általános szabály az, hogy a kévekötés helyén, a munka végeztével vonatkozik rá a sichehá szabálya. Ha az aratás helyszínéről már elvitte a magtárba, nem vonatkozik rá a sichehá szabálya. Ha elhordja más helyre és a [kévekötés] még nincs befejezve, nem vonatkozik rá a sichehá szabálya, és ha innen a magtárba viszi, ott vonatkozik rá a sichehá szabálya.

A mező széle 6/1

Sámáj iskolája azt mondja: a szegénynek hagyott hefker az hefker. Hilel iskolája azt mondja: csak akkor számít hefkernek, ha a gazdagok is vehetnek belőle, mint a szombatévben. Ha a mezőn lévő kévék káb mennyiséget képeznek, és akad egy elhagyott kéve, mely négy káb, ez Sámáj iskolája szerint nem számít sichehának, Hilel iskolája szerint igen.

A mező széle 6/2

Kéve, melyet kőkerítés, vagy kepe mellett, vagy háziállatok vagy szerszámok közelében hagytak: Sámáj iskolája szerint nem tekinthető sichehának. Hilel iskolája szerint igen.

A mező széle 6/3

A sorok elejénél lévő kéve számít. Ha kiválaszt egy kévét, hogy a városba szállítsa, [Hilel iskolája] egyetért abban, hogy ez a kéve nem számít sichehának.

A mező széle 6/4

Lám, ezek a kévesorok elejei: ketten kezdik a sor közepén, az egyik arccal észak felé néz, a másik ellenkező irányba és maguk előtt és mögött szedik. Az előttük hagyott sichehának számít, a mögöttük hagyott nem sichehá. Ha egy ember kezdi a sor elején, aki maga előtt felejt és maga után is hagy: amit maga előtt hagy, az nem sichehá, amit maga után, az pedig igen. Sichehá, mert ő rá vonatkozik a bál tásuv. Ez a szabály: akire vonatkozik a bál tásuv elve, annak [a kévéje] sichehá, akire nem vonatkozik a bál tásuv, nem sichehá.

A mező széle 6/5

Két kéve sichehá, de ha három van, [közel egymáshoz] nem sichehá. Két csomó olajbogyó, vagy szentjánoskenyér sichehá, de ha három van, már nem sichehá. Két szár len sichehá, három már nem; két szőlőszem lehullott szőlőnek számít [peret], három már nem peret. Két lehullott kalász [leket], három már nem leket. Ezt állítja Hilel iskolája. Az összes esetre Sámáj iskolája azt mondja: Három a szegényé és négy a gazdáé.

A mező széle 6/6

Ha a kévében, melyet a földön felejtettek, van két szeá mag, nem számít sichehának. Ha két kévét a földön felejtett, melyek együtt két szeá magot tartalmaznak, Rábán Gámliél szerint a gazdát illeti, a Bölcsek azt mondják, hogy a szegényeket illeti. Azt kérdezte Rábán Gámliél: Vajon a kévék száma erősíti vagy gyengíti a gazda tulajdonjogát? Azt válaszolták: joga ettől erősödik. [Rábán Gámliél] így válaszolt: ha egy kéve, melyben két szeá [mag van] és ottfelejtették, nem számít sichehának, akkor két kéve, melyekben két szeá van, magától értetődően nem számít sichehának. Ezt válaszolták neki: nem, mert ha olyan egyedi kévéről beszélsz, mely több kéve kötege, nem állíthatod, hogy két kis kéve tartalma nem számít sichehának.

A mező széle 6/7

Lábon álló gabona, melyről megfeledkeztek, és két szeá magot tartalmaz: nem sichehá. Ha nincs benne két szeányi mag, de [jó hozam esetén] ki lehet hozni két szeát, például a kis magokat, úgy tekintjük, mint az árpa jó termését.

A mező széle 6/8

Lábon álló gabona „felmenti” a mellette fekvő kévét, vagy a mellette álló [learatatlan] gabonát a sichehá [kötelezettsége] alól. A kéve azonban nem menti fel, se a [mellette lévő] lábon álló gabonát, se a másik kévét. Melyik az a lábon álló gabona, amely felmenti a kévét? Az, amelyik nem sichehá, még akkor is, ha egyetlen kalász.

A mező széle 6/9

Egy szeá levágott gabona, és egy szeá ami nincs levágva; a gyümölcsfa termése; a fokhagyma; a hagyma: nem „adódnak össze”, hogy a két szeá mennyiség kiadódjon, hanem a szegényeket illetik. Rabbi Joszi azt mondja: Ha a szegényeknek jár a [peá, peret, leket adománya], nem összegezhető a fenti egy-egy szeá, ha pedig nem jár, összegezhető.

A mező széle 6/10

Termés, amit takarmánynak szántak, vagy kévekötéshez; vagy a fokhagyma szárak, vagy a fokhagyma és a hagyma csomói: utánuk nem jár sicheha. A földben fejlődő fajták, mint a kígyógyökér, a fokhagyma és a hagyma: Rabbi Jehuda szerint utánuk nem jár sichehá, de a Bölcsek szerint jár.

A mező széle 6/11

Aki arat és kévét köt éjszaka, vagy a vak ember, a sichehá szabályát betartja. Ha azonban a nagy [kévéket] szándékozik először felszedni, a nagyokra nem érvényes sichehá szabálya. Ha azt mondja: „Abban az esetben aratok, ha összegyűjthetem, amit a földön felejtek”– ebben az esetben a földön felejtett termés után jár a sichehá.

A mező széle 7/1

Minden olajfa, mely nevezetes, köztük a netofá elnevezésű fajta is, [neve szerint érés idején az olajtól csepeg], ha ezek valamelyikéből termést felejt [a fán, vagy alatta] nem számít sichehának. Milyen fákra vonatkozik [ez a szabály]? Ezt a fa neve, termése és a helye szerint tudjuk. A fa neve lehet az olajbogyó bősége [olajtartalom], vagy szárazsága szerint. A termés szerinti név az olajbogyó hozamára utal. A helyet jelölő név aszerint adódik, hogy közel van az olajpréshez, vagy távol, vagy szakadt kerítés mellett áll, stb. Egyéb, [meg nem nevezett] olajfa esetén, ha kettő kimarad, vonatkozik rájuk az elfelejtett termés szabálya, ha pedig három, [ha közel állnak egymáshoz] nem. Rabbi Joszi szerint a sichehá nem vonatkozik olajfákra.

A mező széle 7/2

Olajfa, mely három sor valamelyikében áll, [ahol a sorok közti távolság] két szögletes ágyást tesz ki, és megfeledkezett róla: nem számít sichehának. Olajfa, melyről megfeledkezett, és két szeá olajbogyó termést ad: nem számít sichehának. Mikor érvényes ez a szabály? Mikor a gazda nem kezdett hozzá a szürethez, de ha már elkezdte, és akár egy szemet is leszedett a netofá fajtából és megfeledkezett erről, adnia kell a termésből sichehát. Mindaddig, amíg a fa alatt talál termést, a fa tetején lévő termés az övé, [a gazdáé]. Rabbi Meir azt mondja: A [sichehá] szabálya akkor érvényes, ha már elment az, aki leszüretelte a fát.

A mező széle 7/3

Mi a peret? Ami szüretkor a földre hull. Szüretel és a fürt, melyet lecsíp, a levelekbe gabalyodik, majd a földre hullik és a szemek szétgurulnak: ez a gazdát illeti. Aki kosarat tesz a szőlőtőke alá, miközben a fürtöket vágja, a szegényeket rövidíti meg. Róla mondják: „Ne told el az ősrégi határt, melyet vetettek az őseid” [Példabeszédek 22, 28].

A mező széle 7/4

Mi az olelet? Szőlőfürt, melynek nincs ”válla“ [héb. kátef] se vége [héb. nátef]. Ha a szőlőfürtön van kátef és nátef, a gazdát illeti. Ha kétség áll fenn, a [fürt] a szegényeket illeti. A hajtáson lévő fürtök, ha lenyesi a hajtást a fürtökkel együtt, a gazdáé, ha nem, a szegényeké marad. Ha a különálló szemek a kocsányból nőnek ki, Rabbi Jehuda szerint fürtnek számítanak, a bölcsek azt mondják, hogy ez elhagyott fürt, [vagyis a szegényeké].

A mező széle 7/5

Aki megritkítja a szőlejét, a szegényeknek járó szőlőből ugyanúgy ritkít, mint ahogy a sajátját ritkítja, ezek Rabbi Jehuda szavai. Rabbi Meir azt mondja, a sajátjából ritkíthat, de a szegényekéből nem.

A mező széle 7/6

Szőlő a negyedik évben: Sámáj iskolája szerint nincs ötödik év, és [a harmadik év termése] nem kíván eltávolítást. Hilel iskolája szerint van [ötödik év és van biur]. Sámáj iskolája szerint van peret [lehullott szemek] és van elhagyott fürt és a szegények megváltják [az általuk leszedett szőlőt]. Hilel iskolája szerint az egész szőlő [a negyedik évben] a présházba kerül.

A mező széle 7/7

Ha az egész szőlő olelet, Rabbi Eliezer azt mondja: a gazdáé. Rabbi Ákivá azt mondja: a szegényeké. Rabbi Eliezer így válaszol: „midőn leszüreteled szőlődet, ne böngéssz magad után” (MTörv 24, 21). Ha nincs szüretnyi, honnan lenne meg az olelot? Rabbi Ákivá idézettel válaszolt: „Szőlődet ne böngészd és szőlőd elhullott szemeit ne szedegesd fel” (Lev 19, 10): még akkor se, ha az egész olelot. Ha így van, miért mondták, „ha szőlődet megszeded, ne böngészd”? [Mert az a szabály, hogy] a szegényeknek nem jár fürt a szüret előtt.

A mező széle 7/8

Aki [a szentélynek] felajánlotta a szőlejét, és még nem felismerhető benne az elhagyott fürt, nem jár utána fürt a szegényeknek. De ha felismerhető az elhagyottnak való fürt, a szegényeknek jár. Rabbi Josze azt mondja: Fizesse be a termés árát a szentélynek. Mi számít sichehának a magasban lévő szőlőindán? Az, amelyet ágaskodva sem ér el. És a [földön lévő] futóindán? Amelyik elkerüli [a házat].

A mező széle 8/1

Mikortól szabad a leket akárkinek? Amikor már a görnyedt hátú szegények is mindent felszedtek. És a peret és az olelot? Miután a szegények másodszor is szedtek az otthagyott szőlőből, jöhet akárki. És az olajfaligetben? Miután leesett a második eső, [a jore idején, a második revijá] . Azt kérdi Rabbi Jehuda: Vannak, akik az olajbogyót már a második eső után leszedik? Ez akkor történik, ha kimegy a szegény, és négy iszárnál kevesebbet visz haza.

A mező széle 8/2

A leket, a sichehá és a peá tekintetében megbízhatóak [a gazdák a betakarítás] idejében; a szegények tizede tekintetében pedig egész évben. A léviták minden tekintetben megbízhatónak számítanak. A többiek viszont csak olyan dolgok tekintetében megbízhatóak, melyeket az emberek általában betartanak.

A mező széle 8/3

A gabona tekintetében megbízhatóak, de liszt és kenyér esetében nem. A hántolatlan rizs tekintetében megbízhatóak, de a nyers, vagy a főtt rizs tekintetében nem megbízhatóak. A babfélék tekintetében megbízhatóak, de ha őrölt és nyers, vagy főtt, akkor nem. Az olívaolaj tekintetében megbízhatóak, ha azt mondják: a szegények tizedéből való, de nem megbízhatóak, ha azt mondják: a fán hagyott olajbogyóból készült.

A mező széle 8/4

Megbízhatók a nyers zöldség dolgában, de a főttnél már nem, kivéve, ha kis adagot vesz ki az edényből kóstoláshoz, ami szokás.

A mező széle 8/5

[Ha megnyitja] a magtárát, legalább fél szeá búzát, és egy egész szeá árpát [ad] a szegényeknek. Rabbi Meir azt mondja, fél szeát. Másfél szeá tönkölyt és egy szeá szárított fügét vagy máne préselt fügét. Rabbi Ákivá: fél máne-t. [Rabbi Meir]: fél log bort. Rabbi Ákivá: egy negyedet. [Rabbi Meir]: egy negyed [log] olajat. Rabbi Ákivá: nyolcad log-ot. Az összes többi gyümölcsről mondja Ábá Sául: [annyit adjon], hogy elegendő legyen eladásra, [és az árából] két étkezésnyi ételre teljen.

A mező széle 8/6

Az előbbi egyformán vonatkozik a papokra, lévitákra és izraelitákra. Ha félre akar tenni, a felét odaadja, a másik felét félreteszi. Ha kevés van neki, elébük teszik és ők [a szegények] elosztják maguk között.

A mező széle 8/7

A vándorló szegényembernek nem adnak kenyérből kevesebbet, mint a fondion, mikor a négy szeá egy szelába kerül. Ha megszáll éjszakára, jár neki alváshoz való párnászá [itt: ágynemű]. Ha szombatra marad, három étkezést is kap. Ha van már két étke, ne kérjen élelmet a szegénykonyhán, a tizennégy étkezéses konyháról, és ne vegyen a kupából [pénztár]. A kupával legalább ketten járnak gyűjteni, és hárman [vannak jelen] a kiosztásnál.

A mező széle 8/8

Akinek kétzáz zuz a vagyona, az nem vehet a leketből [lehullott kalász], a sichehából [leszedetlen termés] se a peá-ból, se a szegények tizedéből. Ha egy dínár híján készáz zuz a vagyona, és egyszerre ezer zuzt kap valahonnan, akkor is vehet ezekből. Ha elzálogosította [a vagyonát] a hitelezőjének, vagy a feleségének a ketubá szerint, az is vehet. Nem kell eladnia a házát, vagy [drága] ruháit.

A mező széle 8/9

Akinek a vagyona ötven zuz, és ezzel kereskedik, nem vehet a [szegényekéből]. Akinek nincs szüksége rá, de mégis vesz, az még az életében megízleli, milyen az másokra rászorulni. És az, akinek szüksége van rá, de nem nyúl a szegényekéhez, még az életében megízleli, milyen az, ha másokat táplál. Róla szól az idézet: “Áldott a férfiú, ki az Örökkévalóban bízik és kinek az Örökkévaló a bizodalma.” (Jer 17, 7) Az olyan, mint az igaz bíró, aki az igazság törvénye szerint ítél. Aki nem nyomorék, nem vak és nem sántít, és ilyennek tetteti magát, még a halála előtt ilyenné válik, róla szól: „Aki jóra igyekezik, kedvességet keres, de aki rossz után tör, ő reá jön az.” (Péld. 11, 27) Mert azt is mondták: „Igazságot, igazságot kövess, azért, hogy élj.” (MTörv 16, 20) Az a bíró, akit megvesztegetnek és aki az igazságot elferdíti, még az életében elveszti a látását, mert azt mondták: „Ne hajlítsd el az ítéletet, ne ismerj tekintélyt s ne fogadj el megvesztegetést, mert a megvesztegetés megvakítja a bölcsek szemeit és elferdíti az igazak szavait.” (MTörv 16, 19)

MAGVAK RENDJE 3

KÉTES TIZED – héb. demáj
harmadik traktátus

Azt a mezőgazdasági terméket, amelyből nem választották le a papi adományt (a trumát), és a tizedet (a máászert), a héber tevel név jelöli. Azt a terméket, amelynek gazdája nem jártas a tizedek és adományok szabályaiban, de feltételezhetően valaki más leválasztja helyette ezeket, kétes tizednek, héberül demájnak nevezzük. A demáj (דמאי) megnevezés arra a kétségre utal, miszerint az adományt nem a szabályok (héb. háláchá) szerint választották le a termésből. A demáj a “hasonlít”, vagy az „úgy tűnik” kifejezésekkel rokonítható. Mintha azt mondanánk: “úgy tűnik”, mintha ebből a termékből a tized szabályszerűen volt leválasztva. Ez a fejezet kizárólagosan misnaként szerepel, és a Babilóniai Talmudban nem szerepel.
A demáj misnáiban a papoknak járó kalácsadományról, héb. trumát hálá (תרומת חלה) is szó esik. Ennek mértéke 1.7 kg (kenyér) tésztájából leválasztott 27 gramm súlyú darab. Ez a papoknak járt a szentély fennállásának idején. A trumát hálá hagyományából fennmaradt az ún. héb. háfrását hálá, vagyis a kelt tésztából való leválasztás házi hagyománya. Ahol még ma is követik ezt a hagyományt, a leválasztott nyerstésztát elégetik.

Kétes tized 1/1

Demájként, [tized alá nem kerülő] és könnyen [elbírálható] esetek közül való az éretlen füge, a vad jujuba, a galagonya, a vad fehér füge, a szikamor füge, a lehullott datolya, az ánizskapor és a kapribogyó. Júdeában a cserszömörce, a judeai ecetfa és a koriander. Rabbi Jehuda szerint az összes vadfüge mentes [a tized alól], kivéve azt, amely az év során kétszer érik. Az összes szikamorfajta mentes a tized alól, kivéve a sikmona bogyóit. Minden szikamor füge mentes a tized alól, kivéve azt, amely teljesen érett.

Kétes tized 1/2

A demájban nincs homes [ötödrész] és nincs biur [égetés] és eheti a gyászoló is, felvihetik és kivihetik Jeruzsálemből, egy részét el lehet hagyni a [Jeruzsálembe vezető] út mentén, vagy odaadni az írástudatlan embernek, [akit a héber nyelv ám há-árec-nek nevez]. Az ellenértéket elfogyasztja . [A második tizeddel ellentétben] felválthatja az ezüstöt ezüstre, a rézpénzt rézre, az ezüstöt rézre, a rézpénzt gyümölcsre. De csak akkor, ha utána a gyümölcsöt pénzért megváltja. Ez Rabbi Meir véleménye, a Bölcsek szerint azonban a gyümölcsöt Jeruzsálembe kell vinni, és ott kell elfogyasztani.

Kétes tized 1/3

Aki [demáj-ból] vetőmagot vásárol, állatnak [takarmányt], bőrcserzéshez való lisztet, gyertyához való olajat, edények kenésére való olajat, az nem [adózik] a demáj után. Kezívtől számítva, és attól távolabb, mentesek a demájjal járó adó alól. Az írástudatlan ember kalácsáldozata; a medumá [szekuláris és megszentelt adomány keveréke]; amit a második tized pénzén vásárolt; ételáldozat maradéka – mindez mentes a demáj alól. A keverék olaj Sámáj iskolája szerint köteles, Hilél iskolája szerint nem.

Kétes tized 1/4

Demájt használnak eruvra, és azzal [demájjal ] házakat és udvarokat] foglal az eruv-ba; asztali áldást mond [demájra], akkor is, ha hárman áldanak; leválasztja belőle a tizedet, még akkor is ha már levetkőzött és már napnyugta van; nem baj, ha tévedésből a második tizedet leválasztotta az első tized előtt; a takács, az ujjaira használt olaj után demájként adózik; a gyapjú fésűs olaja után nem adózik.

Kétes tized 2/1

Ezek azok a dolgok, melyekből demájként mindenhol leválasztják a tizedet: a préselt füge és a datolya, a karob [szentjánoskenyér], a rizs és a kumin [kömény]. A külföldről való rizs, akárhogy használják, mentes a tized alól.

Kétes tized 2/2

A megbízható ember tizedet ad az után is, amit eszik, az után is, amit elad, az után is, amit vásárol, és nem vendégeskedhet írástudatlanoknál. Rabbi Jehuda azt mondja, hogy az is megbízható ember, aki írástudatlanoknál vendégeskedik. Azt válaszolták neki: ha maga felől nem megbízható, hogyan hihetnénk neki mások megbízhatóságának tekintetében?

Kétes tized 2/3

Aki magát hávernak mondja, az nem ad el az írástudatlannak se szárazat, se nedveset, és nem vásárol tőle nedveset; nem vendégeskedik az írástudatlannál, és nem látja őt vendégül a saját ruháiban. Rabbi Jehuda azt mondja, ne tartson kis háziállatot [kecske, bárány], ne esküdözzön és ne nevetgéljen feleslegesen és ne érje a halott által tisztátalanság, szolgáljon a tanházban. Azt mondták neki [Rabbi Jehudának]: ezek a feltételek nem foglalhatók egyetlen szabályba.

Kétes tized 2/4

A pékeket a Bölcsek másra nem kötelezték, csak a papi tizedre és a kalács kiválasztására. Boltos nem árulhat demájt, aki azonban nagyban kereskedik, annak szabad. Ezek a nagykereskedők és a gabonakereskedők.

Kétes tized 2/5

Rabbi Meir azt mondja: amit rendszerint nagy mennyiségben mérnek, ha kis mennyiségben, adagokban mérik, a kis mérték elhanyagolható a nagyhoz képest; amit rendszerint kis adagokban mérnek, ahhoz képest a durva mérték nem jön számításba. Mi számít durva mértéknek? Száraz áruk esetén három kab, folyadéknál a dínár Rabbi Josze azt mondja: füge kosár, szőlő kosár és zöldséges kosarak: ezekből szabad árulni felbecsült mennyiséget is.

Kétes tized 3/1

A szegényeket demájjal etetik, és a [fogadóban étkező] elszállásolt katonákat is. Rábán Gámliel demájjal etette a munkásait. A jótékonysággal megbízott [pénztáros] Sámáj iskolája szerint tized alá vetett élelmiszert ad annak, aki maga nem vet tizedet, és a tized alá nem eső élelmiszert annak, aki az árura maga is tizedet vet, így elérik, hogy minden ember olyan árut fogyaszt, melyre rendesen kivetették a tizedet. A Bölcsek azt mondják, [a jótékonysággal megbízott] nem vizsgálja meg milyen árut gyűjt be és milyen árut oszt ki, akinek ez a szándékában áll, az „helyrehozza” a tizedben esett hiányosságokat.

Kétes tized: 3/2

Aki letördeli a zöldség rakomány leveleit, hogy könnyebb legyen, ne dobja el a leveleket, mielőtt tizedet fizetne. Aki zöldséget választ a piacon, és vissza kívánja adni, ne adja vissza, csak azután, hogy kifizette a tizedet és ezután [az eladó] megszámolja, [vagy leméri] az árut. Ha még ott áll [a zöldséges áruja előtt] és másutt jobb árut lát, visszaadhatja, mivel [az előbbit még] nem vitte el, [nem birtokolta].

Kétes tized 3/3

Ha valaki gyümölcsöt talál az út szélén, felveszi, hogy megegye, de meggondolja magát: addig ne tegye el, amíg nem választott le róla tizedet. Ha abból az okból veszi fel a gyümölcsöt, hogy ne menjen veszendőbe, mentes [a tized fizetése alól]. Bármilyen termék, amelyet nem lehet eladni, lévén demáj, azt még a barátjának sem küldheti el. Rabbi Joszi megengedi, ha [már] biztosan tized alá esett, de erről értesíteni kell a felebarátját.

Kétes tized 3/4

Ha valaki a gabonát őrlésre viszi a szamaritánus molnárhoz, vagy az írástudatlan molnárhoz, mindketten bizonyosan megbízhatók a tized, vagy a szombatév szabályát illetően. A nem zsidó molnár azonban összekeverheti a gabonát, melyet [ennek megfelelően] demájnak tekintenek. Ha valaki a szamaritánusnál, vagy az írástudatlan embernél tárolja a gyümölcsöt, a tized és a szombatév szempontjából a gyümölcs „megbízható”; ha bálványimádónál [tárol gyümölcsöt], gyümölcse nem különbözik az övétől. Rabbi Simon szerint demáj.

Kétes tized 3/5

Aki hoz a fogadósnőnek és kap a fogadósnőtől, egyaránt leveszi róla a tizedet, mert fennáll a gyanú, hogy felcseréli az élelmiszert. Rabbi Josze azt mondta: Nem kell számítanunk csalásra, csak abból vesz [az utas], amit tőle [a fogadósnőtől] kap.

Kétes tized 3/6

Aki ad az anyósának, vagy kap tőle, leveszi arról a tizedet, mert gyanú áll fenn, hogy felcseréli a romlott ételt. Rabbi Jehuda azt mondja, hogy szem előtt tartja a lánya javát és szégyelli magát a veje előtt. Rabbi Jehuda biztos abban, hogy, aki a szombatévben ehető [gyümölcsöt] hoz az anyósának, azt nem fogja az anyós felcserélni a lányának arra, amely a szombatévben tilos.

Kétes tized 4/1

Ha valaki gyümölcsöt vesz valakitől, akinek nem szokása a tized, és el is felejtette levonni a tizedet, szombaton megkérdezi tőle, hogy ehet-e ebből a gyümölcsből. Ehet belőle, és bízhat a szavában. De ha besötétedik és kimegy a szombat, ne egyen mielőtt tizedet levonná belőle. Nem találta meg [azt, akitől vette a gyümölcsöt], de valaki más, aki szintén nem jártas a tizedben, azt mondja, hogy [a gyümölcsre] biztosan kivetették a tizedet: ehet a gyümölcsből. Ha már kiment a szombat, vegye le a tizedet, és csak ezután egyen. Ha a demájra kivetett tizedet kifizették, mint Rabbi Simon Sezuri mondja, hétköznap is megkérdezheti [az árust], és a szavát elfogadva, ehet belőle.

Kétes tized 4/2

Aki megesketi barátját, akinél eszik, de nem hisz neki a tized ügyében: az első szombaton ehet az asztalánál, annak ellenére, hogy nem bízik meg benne a tized tekintetében, de csak akkor, ha azt mondták neki [mások, nem a barátja], hogy le lett választva a tized. A második szombaton még akkor se egyen az asztalánál, ha esküt tett rá nézve a haszonélvezet tekintetében, hanem vonja le a tizedet a szombat kezdete előtt.

Kétes tized 4/3

Rabbi Eliezer [Hirkanosz] azt mondta: Senkinek nem kell megnevezni a kétes tizedből levont szegény-tized adományozottját. A Bölcsek azt mondják: megnevezheti, de nem köteles félretenni a [szegény tizedet].

Kétes tized 4/4

Aki [szombat előtt] megmondja, hová tette a kétes tized adományát és a szegényeknek járó tizedet, ne hozza elő ezt szombaton; és ha pap vagy szegény ember enni szándékoznak az asztalánál, ám jöjjenek és egyenek, ha közlik velük, [mit esznek].

Kétes tized 4/5

Ha azt mondják valakinek, aki nem jártas a tized adományában: végy nekem attól, aki jártas a tizedben, és aki tizedet fizet: abban nem bíznak. Ha azt mondja: végy akárkitől, abban bíznak. Vásárolni ment valakihez, [illetve küld valakit], aki azzal jön vissza: Nem találtam otthon, de hoztam neked valaki mástól: nem megbízható.

Kétes tized 4/6

A városba megy, ahol nem ismer senkit, azt mondja: Ki jártas itt? Ki rója le tizedet? Valaki azt válaszolja: Én. Nem bíznak benne. Vagy ha így válaszol: Ez és ez a valaki megbízható. Abban az emberben megbíznak. Elmegy hozzá, hogy vásároljon és azt kérdi: Ki árusít régi [tavalyi] termést? Azt válaszolják: Ki küldött téged? Akkor is, ha az egyik [árus] a másikat ajánlja, megbízhatók.

Kétes tized 4/7
Szamárhajcsárok jöttek a városba, azt mondja az egyik: Az én [árum] új, a társamé régi; az enyémből nem rótták le a tizedet, a társaméból pedig igen: nem megbízhatók. Rabbi Jehuda azt mondja: megbízhatók.

Kétes tized 5/1

Aki a péktől vásárol, hogyan rendezi a tizedet? Leveszi az adomány tizednek [trumát máászer] és a hálá [kalács] megfelelő mennyiségét, és azt mondja: ami itt van, az egy a százból. Ezen az oldalon legyen a tized, és mellette pedig a tized további része. Amit én tizedként megnevezek, az a papnak járó adomány tized [trumát máászer] és a többi a hálá adománya. A máászer seni legyen ettől „északra vagy délre” és pénzzel megváltható.

Kétes tized 5/2

Aki egyben akarja leválasztani a papi adományt [trumá] és [a szintén papoknak járó] adomány tizedét [trumát máászer] az félreteszi az egész mennyiség egy harmincharmadát, és a [félretett részre] a következőt mondja: „Ami ezen az oldalon van, az egy a százból, és hulin, a többi pedig adomány az egész után; az egy a százból, a hulin után legyen tized, és mellette a többi szintén tized. Amit tizednek mondtam, ahhoz az adomány tizede is járul; az adomány tized az [első tizedtől] „északra lesz, vagy délre”, és pénzzel megváltható.”

Kétes tized 5/3

Aki a péktől vásárol, leválaszthatja tizedet a még meleg kenyérről arra nézve, amelyik már kihűlt, vagy fordítva, a kihűlt kenyérről a melegre. Vagy a kemence alján lévő tálakban [lévő kenyérről]. Ez Rabbi Meir véleménye. Rabbi Jehuda nem engedi meg, mondván: Az előző nap lisztje valakitől van, míg a mai pedig valaki mástól. Rabbi Simon megtiltja az adomány tized esetében és megengedi a hálá esetében.

Kétes tized 5/4

Aki üzletben vásárol [kenyeret], Rabbi Meir szerint minden fajta sütőformában lévő kenyér után tizedet ad. Rabbi Jehuda azt mondja: Egy fajta sütőforma után fizet tizedet az összes után. Rabbi Jehuda elismeri, hogy aki monopoltól vásárol, minden egyes sütőforma után tizedet fizet.

Kétes tized 5/5

Aki a szegénytől vásárol, hasonlóképpen a szegény, aki kenyérdarabokat vagy datolya szeleteket kapott [alamizsnaként], tizedet fizet külön, mindegyik után. Datolya és szárított füge esetén: összevegyíti ezeket [és együtt adózik utána], és elveszi az alamizsnát. Azt mondta Rabbi Jehuda: mikor? Ha sok alamizsnát kap. Ha az alamizsna kevés, minden darab után tizedet fizet.

Kétes tized 5/6

Aki a nagykereskedőtől vásárol, és visszatér hozzá, hogy újra vásároljon, a második vétel után már nem fizet tizedet, elég, ha ugyanabból a kosárból [vagy zsákból] vásárol, vagy ugyanazt a terméket veszi. Ha a nagykereskedő azt állítja egyfajta áruról, hogy [eredetük megegyezik], szavahihető.

Kétes tized 5/7

Aki gazdától vásárol, majd visszatér hozzá és újból vásárol, elég egy áruból tizedet adni a másik után, még akkor is, ha az áru két különböző kosárból való, sőt ha két különböző városból való. Gazda, aki a piacon zöldséget árul, azon áruk után, melyek az ő zöldséges kertjéből valók, együtt levonhatja a tizedet mindegyik után, de ha különböző termelőktől van az áru, mindegyik szállítmány külön tizedre köteles.

Kétes tized 5/8

Aki tevelt vásárol két helyről, tizedet fizet az egyik helyről vásárolt árura, mindkettő után. Annak ellenére, hogy azt mondták, hogy nem lehetne tevelt árusítani, csak szükség esetén.

Kétes tized 5/9

Tizedet fizetnek a zsidó árujából a nem zsidó áruja után; vagy a nem zsidó árujából a zsidó áruja után; a zsidó árujából a szamaritánus áruja után; a szamaritánus árujából a szamaritánus áruja után. Rabbi Eliezer tiltja a szamaritánus árujából vett tizedet.

Kétes tized 5/10

A lyukas cserép olyan, mint a föld. Ha a föld [termékéből] ad tizedet a lyukas cserépben lévő [termék után], vagy a lyukas cserép termékéből a földben lévő után, adománya adomány; a nem lyukas cserépből a lyukas cserép [után] adomány, de megismétli az adományt a lyukas cserépből a nem lyukas után. Ez adomány, de nem ehetnek belőle, míg nem vettek le belőle adományt és tizedet.

Kétes tized 5/11

Adomány demájból demáj után, a demájból a vádáj [melyből levonták a tizedet] után, adomány, de megismétli. A vádájból a demáj után, adomány, de nem esznek belőle, amíg nem vették le belőle az adományt és a tizedet.

Kétes tized 6/1

Aki földet bérel [részesedés szerint] a zsidótól, a nem-zsidótól, és a szamaritánustól, előttük osztja szét [a termést]. Aki földet bérel a zsidótól [előre meghatározott mennyiség] szerint, leválasztja [a papi adományt] és átadja a tulajdonosnak. Azt kérdi Rabbi Jehuda: Milyen esetben? Ha ugyanarról a földről és termésről van szó. Ha azonban másik földről és másfajta termésről van szó, levonja a tizedet és átadja.

Kétes tized 6/2

Aki nem-zsidótól bérel földet, különválasztja az adományt és tizedet és [a többi termést] átadja neki. Rabbi Jehuda azt mondja: Még az is így tesz, aki a nem-zsidótól az őseinek földjét bérli, leválasztja a tizedet és átadja neki.

Kétes tized 6/3

A pap és a lévita, akik földet bérelnek a nem papi rendű izraelitától, megosztják vele a termést [a hulint] és a [papi] adományt. Rabbi Eliezer azt mondta: A tizedek is őket illetik, hiszen ezért jöttek.

Kétes tized 6/4

Ha a pap vagy a lévita földjét a nem papi rendű izraelita bérli, a tizedek a föld gazdáit illetik. Rabbi Jismáel azt mondja: Ha egy vidéki ember földet bérel a jeruzsálemitől, a második tized [máászer seni] a jeruzsálemit illeti. A bölcsek azt mondják: A vidéki felmehet Jeruzsálembe és megeheti ott [a második tizedet].

Kétes tized 6/5

Aki olajfát bérel olajpréselés céljából, úgy osztják el [az ebből járó] papi adományt, mintha az olaj hulin lenne. Azt mondta Rabbi Jehuda: A nem papi rendű izraelita, aki paptól vagy lévitától bérel olajfát olajkészítés céljából, vagy feles bérletben bérel, a tized a tulajdonosokat illeti.

Kétes tized 6/6

Sámáj iskolája azt mondja: Csak ismerősnek adjunk el olajbogyó termést. Hilel iskolája ezzel szemben azt mondja: [Annak is eladhatja], akit a tized kiválasztásával bíztak meg. Hilel iskolája istenfélő követői a Sámáj iskolája előírása szerint jártak el.

Kétes tized 6/7

Ketten szőlejüket egy [közös] présben gyűjtötték. Az egyik tizedet vont le a terméséből, a másik ember nem. Aki leválasztja a tizedet, a préselés előtt teszi és a részét [a borból] újból tizedeli.

Kétes tized 6/8

Ketten együtt bérelnek egy földet, vagy együtt örökölték, vagy társak lettek, az egyik mondhatja a másiknak: Végy gabonát akárhonnan, és én is hozok gabonát valahonnan; végy bort akárhonnan, és én is hozok bort valahonnan; de azt nem mondhatja, hogy végy gabonát akárhonnan, és én hozom az árpát valahonnan, vagy azt, hogy végy bort akárhonnan és én hozom az olívaolajat valahonnan.

Kétes tized 6/9

Ketten, közülük az egyik írástudatlan, apjuktól örököltek, aki szintén írástudatlan volt, az egyik mondhatja a másiknak: Végy gabonát akárhonnan, és én is hozok gabonát valahonnan; végy bort akárhonnan és én is hozok bort valahonnan; de azt nem mondhatja neki: végy gabonát és én veszem az árpát; vedd a nedves gabonát és én veszem a szárazat.

Kétes tized 6/10

Prozelita és pogány, kik a pogány apjuktól örököltek, a prozelita testvér mondhatja a pogány testvérnek: Vedd a bálványokat, én veszem a pénzt [valamely fizetség fejében]; vedd a bort, és én veszem a gyümölcsöt, mert ha így jut a prozelita birtokába, [fogyasztása] tilos.

Kétes tized 6/11

Ha valaki gyümölcsöt árul Szíriában, és azt mondja: Izrael földjéről való, le kell rója utána a tizedet. Ha azt mondja: Már lerótták, megbíznak benne, mert a száj, amely megtiltotta, ugyanaz a száj, amelyik megengedte. Ha azt mondja, [a gyümölcs] az enyém, a tizedet le kell rója, ha [azt mondja], hogy lerótták, hinni kell a szavában. Mert az a száj, amely megtiltotta, ugyanaz a száj, mely megengedte. Ha tudják, hogy Szíriában van földje, le kell rója a tizedet.

Kétes tized 6/12

Írástudatlan ember [aki nem ismeri a törvényeket] azt mondja a barátjának: Hozz nekem egy csomag zöldséget, hozz nekem egy cipó fehérkenyeret, szabadon vesz az áruk közül, és semmire nem köteles. Ha úgy választ: ezt nekem, és ezt a barátomnak, majd a vásárolt árut összekeveri: köteles [leróni a tizedet] akkor is, ha száz [dolgot] vett.

Kétes tized 7/1

Meghívja a barátját, hogy egyen nála [szombaton], és a [vendég], aki nem bízik meg benne a tized ügyében, azt mondja pénteken: Amit [most] leválasztok, az lesz holnap [szombaton] a tized, és a tized további része mellette; mivel leróttam a tizedet, adomány is van rajta, és a második tized „tőle északra vagy délre”, valamint pénzzel is meg van váltva.

Kétes tized 7/2

Mikor a poharát megtöltik azt mondja: Amit hagyni szándékozom a pohár alján, az a tized, és mellette a tized további része; [legyen tanú arra], hogy leróttam a tizedet, és vele az adományt és a második tizedet annak tetejében, és mindezt pénzzel megváltom.

Kétes tized 7/3

Napszámos, aki nem hisz a gazdának [hogy lerója a tizedet]: vesz egy darab szárított fügét, és azt mondja: Ez és az utána következő kilenc [füge] legyen a kilencven után, amit megeszek, és ez [a kezében lévő füge] legyen a papi adomány [trumát máászer] és végső adag legyen a második tized, és legyen pénzzel is megváltható. És ha megtartja azt az egy fügét, erről Rábán Simon ben Gámilel azt véli: Nem kell ezzel takarékoskodnia, mert így munkát takarít meg a házigazdának. Rabbi Josze azt mondja: Ne takarékoskodjon, mert ez a Bet Din utasítása [a napszámosok ügyében].

Kétes tized 7/4

Aki bort vásárol a szamaritánustól, azt mondja: két lognyi bort leválasztok a papi adomány fejében, ez az adomány; és tízet a tized fejében, és kilencet a második tized fejében; megédesíti és iszik.

Kétes tized 7/5

Fügéje van otthon, amely tevel, és ő pedig a tanházban vagy a mezőn van: azt mondja: Az a két füge, melyet le fogok választani, papi adomány; és tíz [füge] pedig az első tized, és kilenc [füge] pedig a második tized. Ha [az otthon lévő füge] demáj, azt mondja: Amit holnap leválasztok az a tized, és legyen mellette a tized többi része; amit én itt tizedként megnevezek, legyen az első tized papi adománya, attól „északra vagy délre” a második tized, mely pénzzel is megváltható.

Kétes tized 7/6

Két kosár tevel [megadózatlan termés] volt előtte, és azt mondta: ennek a tizede ebben van. Az első [kosár] tizede levonottnak számít. [Ha azt mondja]: Az egyik kosáré ebben, és a másik kosáré abban, akkor [csak] az első kosár tizede számít leróttnak, a kosarak tizedeit leróják, egyik kosár a másikét, ha kimondja [néven nevezi külön-külön a kosarak tizedét].

Kétes tized 7/7

Száz tevel, száz hulin. Száz egyet vesz ki belőlük. Száz rész hulin „javított” és száz rész máászer. Különválaszt száztíz részt. Száz rész tevel és kilencven rész máászer. Kilencven tevel és nyolcvan máászer, nincs veszteség. Ez a szabály: Minden esetben, ha a tevel többségben van, nincs veszteség.

Kétes tized 7/8

Ha valakinek tíz sor boroskorsója volt, mindegyik sorban tíz-tíz korsó, és azt mondta: A szélső sorból egy korsó legyen a tized fejében, de nem tudom melyik [sor] az. Ez esetben átlósan vegyen ki két korsót; [másik esetben azt mondta]: A szélső sorok feléből az egyik legyen a tized fejében, de nem tudom melyik fél-sor volt az, vegyen négy korsóból a négy sarokról; egy sor a tízből, de nem emlékszik, melyik az, az egyik átlós sort veszi alapul tizednek; egy fél-sor a tíz sor valamelyikéből, de nem emlékszik melyik volt az, a két átlós sort veszi; egy korsó [szolgáljon tizedként], de nem emlékszik melyik, vesz minden egyes korsóból.

MAGVAK RENDJE 4

TILTOTT KEVERÉK – héb. kilájim
negyedik traktátus

A kilájim, כיליים fejezete teljességében (a gemarával együtt) csak a Jeruzsálemi Talmudban szerepel. A fejezet neve a héb., kale szóból ered (befejez, bebörtönöz, stb.). A kilájim tiltott keverékekre vonatkozik, elsősorban a háziállatok, a mezőgazdasági termékek és bizonyos ruházati cikkek vonatkozásában. Közismert a len és gyapjú keverékének tiltott viselése. E vegyes szövésű ruha viselését a Biblia két helyen is eltiltotta: „Kétféléből készült ruha, vegyes szövés ne jöjjön rád!” (Lev 19, 19), vagy „Ne ölts fel vegyes szövést, gyapjút és lent együtt!” (MTörv 22, 11). A len és a gyapjú tiltott keverékét héberül sáátnez-nek nevezik, mely három szó rövidítése. A szó etimológiájára a magyarázat maga a Kilájim fejezet, mondván: a sáátnez három szó rövidítése, sua, tavui, nuz – fésült, fonott, szőtt.
A tiltott keverék törvénye baromra, vetőmagra, és a szőlőre is kiterjed, pl. “Ne szánts ökörrel és szamárral együtt” (MTörv 22, 10). A háláchá szerint a kilájim két különleges esetben megengedett, a főpap övének, (héb. ávnet) valamint a közönséges imarojt, (héb. cicit) készítésében. Az utóbbi abban az esetben, ha az imarojt festésére való tchelet (azúrkék) festék újra előállítható lesz.

Tiltott keverék 1/1

A búza és a konkolyperje együtt nem számítanak tiltott keveréknek. Az árpa és a zab; a tönköly és a rozs; a bab és a csicseriborsó; a borsó és a bab; a fehér bab és a vesebab együtt nem számítanak tiltott keveréknek.

Tiltott keverék 1 /2

Az uborkadinnye és az uborka együtt nem számítanak tiltott keveréknek. Rabbi Jehuda azt mondja: Tiltott keverék. A kerti saláta és a vadsaláta [keszegsaláta]; a cikória és a mezei cikória [katáng]; a póréhagyma és a vad póréhagyma; a kerti koriander és a mezei koriander; a mustár és az egyiptomi mustár; az egyiptomi tök és a vad tök; az egyiptomi bab és a karob: nem számítanak tiltott keveréknek.

Tiltott keverék 1/ 3

A fehérrépa és a retek; a káposzta és a karfiol; a spenót és a kerti laboda [paréjféle] nem számítanak tiltott keveréknek. Rabbi Ákivá hozzátette: A fokhagyma és a vadfokhagyma [medvehagyma]; a hagyma és a gyöngyhagyma; a farkasbab és a vadon termő farkasbab nem számítanak tiltott keveréknek.

Tiltott keverék 1/ 4

A körte és a vadkörte; a birsalma és a naspolya nem számítanak tiltott keveréknek; az alma és a vadalma; az őszibarack és a mandula; a szilva és a gránátalma, annak ellenére, hogy hasonlítanak egymásra, tiltott keverékek.

Tiltott keverék 1/ 5

A retek és a fehér répa; a mustár és a vadrepce; a görög tök és az egyiptomi tök és a keserű alma, annak ellenére, hogy hasonlók, a keverékük tiltott.

Tiltott keverék 1/ 6

A farkas és a kutya; a falusi kutya és a róka; kecskék és szarvasok; hegyi kecskék és juhok; ló és öszvér; öszvér és szamár; szamár és vadszamár; annak ellenére, hogy hasonlók, keresztezésük tiltott.

Tiltott keverék 1/ 7

Nem kereszteznek fát fával; zöldséget zöldséggel; fát zöldséggel; zöldséget fával. Rabbi Jehuda a zöldséget fával megengedi.

Tiltott keverék 1/ 8

Nem ültetnek zöldséget a szikamor fa csonkjába; nem keresztezik a rutafajtát a kasszia fával, mert ez zöldség és fa keveréke; nem ültetnek fügefa oltóvesszőt a kövirózsa közé, hogy árnyékot adjon; nem nyomják bele a szőlőtövet a dinnyébe hogy az nedvességgel táplálja, mert ez zöldség és fa keveréke. Nem teszik bele a tökmagot a mályva virágába, hogy az nedvesen tartsa, mert ez zöldségek keveréke.

Tiltott keverék 1/ 9

Fehérrépát és retket tárol [nem ültet] a szőlő alatt, ha néhány levél kihajt, nem kell tartania a tiltott keveréktől, se a szombatévtől, se a tizedtől, sőt még szombaton is kihúzhatja a földből. Ha együtt vet búzát és árpát, az tiltott keverék. Rabbi Jehuda azt mondja: Nem számít annak, csak ha két rész búzára egy rész árpa jut; vagy egy rész búzamag és két rész árpamag [1:2]; vagy búzamag, árpamag és tönkölymag [keverék arány 1:1:1].

Tiltott keverék 2 /1

Minden szeán belül, mely egy rova idegen fajta [magot] tartalmaz, [annak mennyiségét] csökkenteni kell. Rabbi Joszi azt mondja: Tisztítsa meg [az idegen fajtától, akár egy fajta van hozzá keverve, akár kettő. Rabbi Simon azt mondja: Csak egy fajtáról beszéltek. A Bölcsek azt mondták: Tiltott keverék a szeán belül, annak mennyiségét hozzászámítják a rovához.

Tiltott keverék 2 /2

Milyen esetre vonatkoznak [az előzőben] mondottak? Vetőmag vetőmaggal; hüvelyes hüvelyessel; vetőmag hüvelyessel; hüvelyes vetőmaghoz keverve. Helyesen mondták: a kerti zöldség magva, mely étkezésre alkalmatlan, beszámít a szeá egy huszonnegyed térfogatába. Rabbi Simon azt mondta: [A Bölcsek] hol szigorúbban, hol enyhében ítélnek. A lenmag is keverhető a vetőmaggal egy huszonnegyed térfogatig a szeában.

Tiltott keverék 2 /3

Búzát vetett, és meggondolta: inkább árpát vetne. Meg kell várnia, míg a vetés elférgesedik és fel kell szántani, csak ezután vethet [árpát]. Ha már kihajtott, nem mondhatja, hogy [árpát] vetek és majd máskor felásom a földet. Felássa és csak aztán vet. Milyen mélyre ásson? Miként az első eső utáni barázda mélysége. Ábá Saul azt mondta: Hogy ne maradjon a földben egy rova se a szeá térfogatához képest.

Tiltott keverék 2 /4

Vetett, de meggondolta: most ültetni akar. Nem mondhatja, hogy először ültetek, aztán majd felásom a földet, hanem előbb felássa és aztán ültet. Ültet, de meggondolta: most vetni akar. Nem mondhatja, először vetek és aztán majd kigyomlálom [kihúzom gyökerestül], amit ültettem, hanem előbb gyomlál, aztán pedig vet. Ha akarja, levágja egy tenyér [magasságánál] rövidebbre [amit ültetett], beveti [a földet], és aztán kigyomlálja [amit már levágott].

Tiltott keverék 2 /5

Földjét kenderrel, vagy kígyógyökérrel bevetette. Nem vethet föléjük, mert ezek csak három év múlva hajtanak ki. Ha a gabonafajta vetéséből kihajtott a festőfű, vagy hasonlóképpen, a szérűben kihajtottak különféle növényfajták; vagy a lucernában sokféle, egyéb növény nőtt, nem köteles kigyomlálni ezeket. Ha mégis kigyomlálta vagy lenyírta, azt mondják neki, vágd ki az összeset, hogy csak egyféle maradjon.

Tiltott keverék 2 /6

A földjét ágyásokká dolgozza fel, minden növény számára külön. Sámáj iskolája a következőt mondja: Három barázda szélességű választóvonal legyen [az ágyások között]; Hilel iskolája pedig azt mondja: sároni járom szélességű. Az egyik iskola véleménye közel van a másikéhoz.

Tiltott keverék 2 /7

Ha a búzavetés széle árpával bevetett részt érint, helyénvaló, mert világos, hogy ez a földjének a végére esik. A földjére búzát vetett, a társa, [a szomszédos földön] másfajta gabonát, akkor vesse be ugyanezzel a fajtával az érintkező részt. Ha mindketten búzát vetettek, a földje szélét egy barázda szélességben bevetheti lennel, de más fajtával nem. Rabbi Simon azt mondta: Teljesen mindegy, hogy lent, vagy akármi mást ültet. Rabbi Josze azt mondta: az is helyén való, ha a földje közepére, próba céljából egy barázdányi lent ültet.

Tiltott keverék 2 /8

Társa gabonával bevetett földje mentén nem ültethet mustárt, vagy pórsáfrányt, konyhakerti zöldségek mentén azonban ültethet mustárt vagy pórsáfrányt. [Szabad mustárt ültetni] a bevetetlen föld; vagy a felszántott föld; vagy a kőkerítés; vagy az út; vagy a tíz tenyér magas kerítés; vagy a tíz tenyér hosszú és négy tenyér széles árok; vagy a fa körül, mely beárnyékolja a földet; vagy a tíz tenyér magas és négy tenyér széles szikla határában.

Tiltott keverék 2 /9

Aki földjét fel akarja osztani hosszanti ágyásokra, különféle fajták számára, huszonnégy ágyást készít összesen, bét szeá szerint, ágyásonként bét rova és abba [ágyásonként] olyan fajtát vet, amilyet akar. Egy vagy két ágyásba vethet mustárt, de háromba nem, mert akkor ezek az ágyások együtt mustármezőnek tűnnek. Ezek Rabbi Meir szavai. A bölcsek úgy vélekednek [Rabbi Meirrel szemben], hogy kilenc ágyás lehet, de tíz nem. Rabbi Eliezer ben Jákov azt mondja: akkor is, ha az egész földje bét kor, ne ültessen közéjük egy ágyásnál többet.

Tiltott keverék 2 /10

Minden, ami a bét rova területen belül esik, benne foglaltatik a mért területben. Ha van ott egy szőlőtő, egy sír, vagy egy szikla, az beleszámít a bét rova területébe. Ha gabonafajtákat vetnek egymás mellé, minden fajta megkülönböztethetően külön bét rova területet foglal el; zöldségfajták egymás mellett, hat tenyérnyi terület jár a fajtának; gabona és zöldség együtt, vagy zöldség és gabona, bét rova; Rabbi Eliezer azt mondta: zöldség gabonával együtt hat tenyérnyi.

Tiltott keverék 2 /11

Gabona, amely másfajta gabonára hajlik, vagy zöldség, mely a zöldségre hajlik, vagy gabona a zöldségre, vagy zöldség a gabonára, mind megengedhető, kivéve a görög tököt; Rabbi Meir azt mondta: Az uborka és az egyiptomi bab sem, de én mégis jobbnak tartom az ő [a Bölcsek] véleményüket.

Tiltott keverék 3 /1

[Veteményeskerti] ágyásban, melynek mérete hat tenyérszer hat tenyér, ötféle mag ültethető, egy-egy a négy sarokban és egy a középen. Ha az [ágyásnak] tenyérnyi magas széle van, tizenhárom [féle] mag vethető benne, három-három minden sarkában, és egy a középen. Retket ne ültessen a szélére, mert az elmossa a szélét. Rabbi Jehuda szerint akár hatot is ültethet a középre.

Tiltott keverék 3 /2

Nem ültethető akármilyen mag a veteményeskert ágyásában, de zöldség esetén igen. A mustár és a borsó [nem ültethető együtt], a nagyobb babfajta azonban zöldségféle. Ágyás széle, mely tenyérnyi magas, ha alacsonyabb lett, ültethet [az ágyásban], mert a készítésekor megfelelő volt. Árok vagy vizesárok, melyek mélysége tenyérnyi, háromfajta mag vethető, egy az egyik szélén, egy a másik szélén és egy középen.

Tiltott keverék 3 /3

Ha egy zöldséges ágyás beékelődik egy másik zöldséges ágyásba, az rendjén van, mert a földje végének néz ki. Ha a földjén, melyen zöldséget termeszt, egy sor másfajta zöldséget ültet, ez Rabbi Jismael szerint csak akkor lehetséges, ha a barázda a veteményes egyik végétől a másikig folyamatos. Rabbi Ákivá szerint hat tenyérnyi hosszúságú legyen, és teljes szélességű. Rabbi Jehuda szerint a szélessége cipőtalpnyi, [tenyérnyi].

Tiltott keverék 3 /4

Ha két sor uborkát, két sor tököt és két sor egyiptomi babot ültet egymás mellé, megengedhető; egy sor uborka, egy sor tök és egy sor egyiptomi bab [egymás mellett] tilos. Egy sor uborka, egy sor tök, egy sor egyiptomi bab [és újból] egy sor uborka Rabbi Eliezer szerint szabad, a Bölcsek megtiltják.

Tiltott keverék 3 /5

Ha uborkát és tököt ültet egy mélyedésbe, ügyeljen, hogy a növények szárai különböző oldalakra támaszkodjanak. Az egyik növény szára erre dől, a másik pedig arra; a Bölcsek szerint arra kell ügyelni, hogy látszatra se tűnjenek [tiltott keveréknek].

Tiltott keverék 3 /6

A földje be volt ültetve hagymával, de szeretne [a hagyma közé] néhány sor tököt ültetni. Rabbi Jismáel azt mondja: Kigyomlál onnan két sor [hagymát] és a helyébe egy sor [tököt] ültet. Aztán hagy két sor hagymát, majd utána [ismét] kigyomlál két sort és a helyére ültet egy sort. Rabbi Ákivá azt mondja: Kigyomlál két sort és ültet két sort, majd hagy a meglévő hagymából két sort és ismét kigyomlál két sort és a helyére ültet két sort. Bölcsek azt mondják: Ha nincs meg a tizenkét könyök távolság, a két sor [tök] között a közbenső részben nem vethet.

Tiltott keverék 3 /7

A tök zöldséges ágyásokban zöldségnek számít, de ha gabona között termesztik, bét rova helyet hagynak neki. Földjét gabonával vetette be, ahová egy sor tökfélét is akar ültetni. Hat tenyérnyi széles helyet hagy, de ha túl széles [a levele], még ezt megelőzően ki kell gyomlálni. Rabbi Joszi azt mondja: Megműveléséhez négy könyök szükséges. Azt válaszolták neki: Ez a szőlőnél is nagyobb megkötés. Azt mondta nekik: Igen, úgy tudjuk, hogy a szőlőnél szigorúbb, mivel a szőlőnek egyedül hat tenyérnyi keretet hagynak, míg a tökféléknek egyedül bét rovát. Rabbi Meir Rabbi Jismáel nevében mondja: minden három tök bét szeá helyet igényel. Ne ültessen magot a bét szeában. Rabbi Joszi ben há-Hotef Efrátból Rabbi Jismáel nevében azt mondta: Három tök helye bét kor, magot ne ültessen bét kor-ban.

Tiltott keverék 4 /1

Káráhát a szőlőskertben huszonnégy könyök Sámáj iskolája szerint. Hilel iskolája szerint tizenhat könyök. A mehol há-kerem Sámáj iskolája szerint tizenhat könyök. Hilel iskolája szerint tizenkét könyök. Miben áll a káráhát? Szőlő, melynek közepén nincs szőlő, hanem csupasz. Ha kisebb, mint tizenhat könyök, ne vessen ott magot. Ha tizenhat könyök [vagy annál nagyobb], vessen ott olyan magot, amit szabad.

Tiltott keverék 4 /2

Mi a mehol há-kerem? Terület a szőlőtőkék és a kerítés között. Ha ez nem éri el a tizenkét könyököt, ne vessen ott magot, ha azonban eléri ezt a mértéket, kijelöl négy könyöknyi sávot az átjáráshoz, és vethet a maradék területen.

Tiltott keverék 4 /3

Rabbi Jehuda azt mondja: A fent említett határvonal nem más, mint gáder há-kerem [a szőlőskert kerítése]. De akkor mi a mehol há-kerem? Két szőlőskert közötti terület. És mi a kerítés? Az, ami eléri a tíz tenyérnyi magasságot. És mi a választó árok? Az, ami tíz tenyér mély és négy tenyér széles.

Tiltott keverék 4 /4

Nádkerítés, ahol a nádak között három tenyér távolság van, ahol a kisbárány nem tud átbújni. Ez kerítésnek is megfelel. Az a kerítés, melyet tíz könyök szélességben kiszakítottak, nyílásnak számít. Ha ennél nagyobb a szakadás, tilos. Ha több szakadás történt a kerítésen, és az álló kerítés hosszabb, mint a leszakadt rész, szabad. Ha azonban a leszakadt rész hosszabb az álló kerítésnél, tilos.

Tiltott keverék 4 /5

Ha valaki öt szőlőtőkét ültet egy sorban, Sámáj iskolája szerint ez szőlőskert, de Hilel iskolája szerint nem számít szőlőskertnek, csak ha legalább két sor van belőle. Ezért, ha valaki a szőlőn belül lévő négy könyök nagyságú helyen vet, Sámáj iskolája szerint az egész sor tiltását vonja maga után, Hilel sikolája szerint két sor tiltását vonja maga után.

Tiltott keverék 4 /6

Ha valaki két-két szőlőtövet ültet egymással szemben, és az egyik pár után még egy harmadikat, ez már szőlőnek számít, [mivel meg van a két sor]. Ha valaki két-két szőlőtövet ültet egymással szemben és a harmadikat a kettő közé, nem számít keremnek, mert kettő kettővel szemben és az ötödik az egyik kettős végződése.

Tiltott keverék 4 /7

Ha valaki ültet egy sort a saját szőlőjében és egy sort [három szőlőtőkével] a szomszéd szőlőjében, a két sor szőlőt képez még akkor is, ha ösvény van [a két sor között] vagy út, vagy tíz tenyérnél alacsonyabb kerítés, ezek [a sorok] összeadódnak. Magasabb, mint tíz tenyér: nem adódnak össze. Rabbi Jehuda azt mondja: Ha a [szárait] felül összefogja, összeadódnak.

Tiltott keverék 4 /8

Két sort, [minimum két-két szőlőtőkét] ültet. Ha nincs köztük nyolc könyök, nem vethet oda magot. Ha három sort és a sorok között nincs meg a tizenhat könyök, nem vethet ott magot. Rabbi Eliezer ben Jákov azt mondja, Hániná ben Háchinái nevében, ha a középső sor tönkrement, és nincs meg a [maradék] két sor között a tizenhat könyök, nem vethet magot, pedig a misna elején mondottak szerint nyolc könyök is elegendő.

Tiltott keverék 4 /9

Ha úgy ülteti a szőlőjét, hogy tizenhat könyök van [kétsoronként], vethet ott magot. Rabbi Jehuda azt mondta: történt Cálmonban, hogy valaki [soronként] tizenhat könyök távolságra telepítette a szőlőjét, majd a két sor szőlő szárait összekötötte, és az üres részt maggal bevetette. A következő évben megfordította a szőlő szárait, és bevetette azt a részt, ami eddig az „ív” alatt volt. Ez a dolog a Bölcsek elé került, és megengedték. Rabbi Meir és Rabbi Simon azt mondták: Ha a szőlőt soronként nyolc könyök távolságban ülteti, azt is szabad.

Tiltott keverék 5 /1

Kiszáradt szőlőskert. Ha akad rajta tíz megfelelően ültetett szőlőtő, bét szeá területen, gyatra szőlőnek számít. Ritkás szőlő, melyet nem rendben ültettek, át kell rendezni, hogy kettő szőlőtő hárommal szemben legyen, mert ez a szőlő ismérve, ha nem, az nem számít szőlőnek. Rabbi Meir azt mondja: Ha a szőlőskert látszatát kelti, akkor az szőlő.

Tiltott keverék 5 /2

Szőlő, melyet úgy ültettek, hogy [a sorok között] kisebb a távolság, mint négy könyök, Rabbi Simon azt mondja: Az nem szőlő. Bölcsek azt mondják: szőlő, de a közbenső sorok nem látszanak.

Tiltott keverék 5 /3

A szőlőn keresztül vezető árok tíz tenyér mély és négy széles, Rabbi Eliezer ben Jákov azt mondja: ha a szőlő elejétől a végéig egyenes, olyan, mintha két részre osztaná a szőlőt, és vethetnek bele. Ha nem, akkor szőlőprésnek való. A szőlőben lévő présgödör mélysége tíz, szélessége négy. Rabbi Eliezer azt mondja: vetnek bele. Bölcsek megtiltják. Őrhalom a szőlőben tíz magas és négy széles, oda vethetnek. Ha azonban a szőlőtő szárai ránőnek az őrhalomra, oda nem ültethet mást.

Tiltott keverék 5 /4

Ha szőlőt ültet a szőlőprés [mélyedésébe] vagy gödörbe, annak legyen pereme, akkor körülötte vethet mást is. Rabbi Joszi azt mondja: Ha nincs meg körülötte a négy könyök, ne ültessen semmit. Ház a szőlőskertben, ültethet benne.

Tiltott keverék 5 /5

Aki zöldséget ültet a szőlőben, és a helyén hagyja, tiltásnak tesz ki negyvenöt szőlőtövet. Mikor? Ha négy vagy öt könyök távolság választja el a szőlőtöveket a sorokban. Ha úgy ültetik a szőlőtöveket, hogy hat vagy hét könyök választ el minden sort, ez tiltást jelent tizenhat könyök sugarú körben, minden irányban, vagyis kör és nem négyzetes alapon.

Tiltott keverék 5 /6

Ha zöldséget lát a szőlőben, és azt mondja: Ha odaérek, leszedem: szabad. [A szőlő termése] nem tiltott. Ha azt mondja: leszedem, mire visszatérek. Ha közben kétszázad mértékben növekedett, tilos.

Tiltott keverék 5 /7

A szőlőskertben járt és közben magok hullottak a kezéből, vagy az öntözővízzel, vagy a trágyával, vagy ültetés közben a szél a szőlő közé vitte a magot, megengedett. Ha szemből fúj a szél, Rabbi Ákivá azt mondja: Ha [az oda hordott mag] levelet hajt, forgassa meg a földet. Ha kizöldül, csapkodja ki belőle a magokat, ha a gabona megérett, égesse el.

Tiltott keverék 5 /8

Bogáncsot hagy nőni a szőlőben. Rabbi Eliezer azt mondja, tilos a tiltott keverék [szabálya] miatt. A bölcsek azt mondják: Nem tilos, csak akkor, ha ez szokásos, termesztésre való növény. Az írusz és a kiszom és a király liliom, és sok egyéb fajta mag, nem számít tiltott keveréknek a szőlőben. A kánbosz [kánábisz] Rabbi Tárfon szerint nem adhat tiltott keveréket, de a Bölcsek szerint igen. Az articsóka a szőlőben tiltott keverék.

Tiltott keverék 6 /1

Mi a lécrács? Ha öt szőlőtőből álló sort ültet a tíz tenyérnyi magas kerítés oldalában, vagy árok oldalában, amely legalább tíz tenyér mély és négy széles, négy könyök helyet hagynak körülötte. Sámáj iskolája szerint négy könyök távolságot mérnek a szőlőtő gyökerétől a föld széléig. Hilel iskolája azt mondja: A kerítéstől a föld széléig. Rabbi Johánán ben Nuri azt mondja: Mindaz, aki így beszél, téved. Ha van négy könyök a gyökértől a kerítésig, van körülötte elég hely és azon túl vethet. Mennyi hely kell a munkához a szőlőtő körül? Minden oldalon hat tenyér. Rabbi Ákivá szerint három.

Tiltott keverék 6 /2

Lécrács, a terasz lépcsőzetéhez támasztva, Rabbi Eliezer ben Jákov szerint, ha a földben áll, leszüretelheti az egész termést. Négy könyöknek megfelelő területen tilos vetni, de a lécrács alatti részen mindenképpen tilos. Rabbi Eliezer azt mondja: ha egy sort ültet a földön és egyet a teraszon, ha az utóbbi tíz tenyér magasságban van a föld felett, nem számít egy szőlőnek, ha nem, egy szőlőnek számítanak.

Tiltott keverék 6 /3

Aki szőlőt futtat fel a lugas egy részén, nem vethet magot a lugas egyéb részein. Ha azonban mégis vet, [a termés] nem tiltott keverék. Ha azonban [a szőlő szárai újak], tilos. Ugyanez áll fenn, ha fára [nem gyümölcsfa] futtatja a szőlőt.

Tiltott keverék 6 /4

Ha gyümölcsfa egy részére szőlőt futtat, szabad magot ültetni a fa alatt. Ha tovább terjed a fán, el kell hajlítani az ágakat. Rabbi Jehosuával történt, aki Rabbi Jismáelhez ment Kfár Ázizba, aki szőlőt mutatott neki, mely a fügefa ágain nőtt. [Rabbi Jehosua] azt kérdezte tőle: Vajon szabad az ágak közti rés alatt magot vetni? Azt válaszolta: szabad. Átvitte őt onnan Bét há-Mágánjá-ba és mutatott neki szőlőt, amelyet a sikmá törzsére és ágára akasztottak. Terebélyes fa volt. Azt mondta neki: az alatt az ág alatt, [melyen a szőlő függ] tilos magot vetni, de többi ág alatt szabad.

Tiltott keverék 6 /5
Mi az ilán szrák? Fa, mely nem terem ehető gyümölcsöt. Rabbi Meir azt mondja: Minden fa ilán szrák, kivéve az olaj és a füge. Rabbi Joszi azt mondja: Fa, melyet nem ültetnek sorokban, [többed magukkal].

Tiltott keverék 6 /6

A lécrácsok közti hézag nyolc könyök és egy kevéssel több. A Bölcsek által megállapított mértékeknél a szőlőskertben, a „kevéssel több” kifejezés csak a lécráccsal kapcsolatban fordul elő. Ezek számítanak a lécrács közti hézagnak: lécrács, mely középen megsérült és mindkét oldalról öt szőlőtő épen maradt. Ha a két oldal közötti távolság nem több, mint nyolc könyök, ne ültessen magot oda, ha ennél több, megművelheti ezt a területet.

Tiltott keverék 6 /7

Lécrács, mely a falhoz van erősítve, akármelyik oldalán, és a sarokban végződik, mindegyik szőlőtövet megműveli és a körülötte lévő földet beveti. Rabbi Joszi azt mondja: Ha nincs meg a négy könyök, ne vessen oda magot.

Tiltott keverék 6 /8

Ha a lécrácsból kiállnak a nádak és nem kívánja levágni azokat, szabad alattuk ültetni. Ha azonban úgy rendezte el a nádakat, hogy a szőlő hajtásai felkapaszkodjanak, tilos.

Tiltott keverék 6 /9

Ha a virágja kilóg a lécrács alól, olyan mintha a kőműves mérőónja hintázna. Körülötte tilos. Egyetlen szőlőtő virágja esetén, melynek hajtását kifeszíti fától fáig, tilos alatta ültetni. Ha kötéllel vagy náddal meghosszabbítja a hajtást, a feszítő kötél alatt szabad. De ha rajta új szőlőágat futtat, tilos.

Tiltott keverék 7 /1

A szőlő hajtását a földbe temeti. Ha nem temeti be három tenyér vastagon földdel, nem ültethet oda magot, még akkor se, ha kivájt tökben vagy agyagcsőben ülteti. Ha sziklában lévő földbe helyezi a szőlőhajtást, akkor is ültethet magot mellé, ha három ujjnyi föld van felette. Térd formájában visszahajlított szőlőtő, [a megműveléséhez szükséges] távolságot a második gyökértől mérik.

Tiltott keverék 7 /2

Meghajlít és a földbe ültet három szőlőágat, úgy, hogy az eredeti szárak is látszanak. Rabbi Eliezer ben Cádok azt mondja: Ha van köztük legalább négy könyök, és nem több mint nyolc, összeadódnak [szőlőt képeznek], ha nem, nem adódnak össze. Elszáradt szőlőtő tilos, de nem tilt. Rabbi Meir azt mondja: A gyapot mellé is tilos ültetni, de nem tilt. Rabbi Eliezer, Cádok nevében mondja: A szőlő fölé tilos.

Tiltott keverék 7 /3

A következő esetekben tilos ültetni, de a kihajtott mag, [ha mégis ültetett] nem tiltott keverék. A szőlőskertben lévő káráhát egy része, a szőlőskertben lévő ösvény egy része, a lécrács közti részek, a lécrács alatti rész, ahol nincs szőlő. De a szőlőtő alatt és körülötte és a szőlőskert határa a kilájim szempontjából tiltott.

Tiltott keverék 7 /4-5

Ha valaki szőlőjét a szomszéd érett, álló gabonája fölé hajtja, az tilossá válik, és ő ezért felelős. Rabbi Joszi és Rabbi Simon azt mondják: Nem tehetünk [a tiltott keverék miatt] tilossá olyasmit, ami nem a mienk. Egyszer valaki magot vetett a szombatévben a szőlejében. A dolog Rabbi Ákivá fülébe jutott, aki azt mondta: Az ember nem tehet tilossá olyasmit, ami nem az övé.

Tiltott keverék 7 /6

Ánász [itt: tolvaj] magot vetett egy szőlőben és elment onnan, le kell aratni, akár ünnepnapon is. Mennyit fizet a munkásoknak? A termés harmadát. Ha ennél többet kérnek, szokása szerint learatja akár az ünnep után is. Mikortól neveznek valakit ánásznak? Mikor már elfelejtik [a nevét].

Tiltott keverék 7 /7

Ha az erős szél a gabonára hajlította a szőlőtöveket, azonnal vágja le azokat. Ha nem tudta levágni, nem tilos. Ha a gabona termése vagy szára a szőlő alá hajlik, visszahajlítja, mint a zöldségek esetén, ez nem okoz tiltást. Mikortól okozhat a gabona tiltást? Mikortól gyökeret eresztett. És a szőlő? Mikor eléri a fehér bab nagyságát. Teljesen érett és száraz gabona és érett szőlő nem okoznak tiltást.

Tiltott keverék 8 /1

A szőlőben előforduló [tiltott keverék]: Tilos ültetni, termeszteni és felhasználni. A veteményeskertben előforduló tiltott keverék: tilos ültetni, termeszteni, de étkezésre felhasználható, haszon ellenében is felhasználható. A ruházatban előforduló tiltott keverék mindenre használható, csak nem szabad benne öltözködni. A háziállatoknál előforduló tiltott keverék esetén: lehet tartani és nevelni, és használni is lehet őket, de nem szaporíthatók. Háziállatok tiltott keverékét tilos együtt igába fogni.

Tiltott keverék 8 /2

[Tilos igába fogni] háziállatot másfajta háziállattal, vadállatot másfajta vaddal, háziállatot vadállattal, vadállatot háziállattal, tisztátalan állatot [más fajta] tisztátalan állattal, tiszta állatot [más fajta] tiszta állattal, tisztátalan állatot tiszta állattal, tiszta állatot tisztátalan állattal, tilos együtt befogni őket az eke elé, szekér elé és kocsi elé.

Tiltott keverék 8 /3

Aki kocsit vezet [az előbb említett két állatpár egyikével], negyven [ostorcsapást] kap. Aki a kocsiban ül, negyvenet kap. Rabbi Meir felmenti. Harmadik állat, melyet pórázon a másik kettőhöz kötöttek, tilos.

Tiltott keverék 8 /4

Nem kötik a lovat a kocsi oldalához, se a kocsi mögé, se a szamarakat a tevékhez. Rabbi Jehuda azt mondja: [két öszvér], mely a kancától születik, amellett, hogy az apjuk szamár, nem tiltott keverékek. Ehhez hasonlóan [két öszvér], melyek a szamártól születtek és az apjuk ló, szabadok. De, amely a kancától születik és amely a nőstényszamártól születik tiltott keverékek.

Tiltott keverék 8 /5

Bizonyos öszvér keverék , a párosa megengedett. Az adné há-száde vadállat. Rabbi Joszi azt mondja: [tetemének érintése a sátorban épp úgy] tisztátalanságot okoz, mint az ember holtteste. A sündisznó és a vakond vadállat. A vakonddal kapcsolatban Rabbi Joszi azt mondja: Sámáj iskolája szerint olajbogyónyi [darab a testéből] tisztátalanná teszi azt, aki viszi és lencse nagyságú darab pedig azt, aki megérinti.

Tiltott keverék 8 /5

A vad bivaly háziállatnak számít, a kutya vadállatnak. Rabbi Meir azt mondja: háziállatnak. A sertés háziállatnak. Az elefánt és a majom vadállatnak. Az ember mindegyiket használhatja teherhúzásra, szántásra vagy szállításra.

Tiltott keverék 9/1

Különböző anyagok keveréke nem tiltott, kivéve a gyapjút és a lent. A gyapjú és a len keveréke felveszi a bőrbetegség tisztátalanságát. A papok a szentély munkáihoz csak gyapjú és len keverékét viselhetik. Teveszőr és bárány szőrének keveréke, ha a zöme teveszőr megengedett, ha a zöme bárány, a szőre tiltott. Fele-fele arányban tiltott. Ugyanez érvényes a len és a kender keverékére.

Tiltott keverék 9/2

A selyem és a kalach keveréke nem tiltott, mint kilájim [tiltott keverék], de tilos a kinézete miatt. Párnák és matracok esetében nincs tiltott keverék, feltéve, ha nem ér hozzá a test. Nincs könnyítő feltétel a tiltott keverék viselése szempontjából. Nem viselhet tiltott keveréket, még akkor se, ha tíz ruharéteg van alatta, és akkor se, ha a szándék a vám elkerülése.

Tiltott keverék 9/3

Törülköző, könyvtekercsek takarói, fürdőköpeny, [nem vonatkozik rájuk a tiltott keverék szabálya]. Rabbi Eliezer tiltja. Könyvtekercsek takarói esetében tilos a kilájim.

Tiltott keverék 9/4

A halotti lepel és a szamár nyerge, nincs bennük kilájim. Ne tegye a vállára a nyerget, még a szemetet se hordja ki rajta.

Tiltott keverék 9/5

Ruhaárusok a szokás szerint árulnak [tiltott keveréket], de ne tegyék magukra a napon a nap ellen védekezve, se esőben az eső ellen védekezve. Köztük az elővigyázatosak pálcát tesznek a hátukra a ruha alá, hogy ne érintse a vállukat.

Tiltott keverék 9/6

Ruhakészítők szokás szerint megvarrják [a tiltott keveréket], de ne tegyék magukra a napon a nap ellen védekezve, se esőben az eső ellen védekezve. Köztük az elővigyázatosak a földön ülve varrnak.

Tiltott keverék 9/7

A vékony és a vastag gyapjú ágytakaró és a dalmát [anyagból való hosszú alsónemű], a pinon lábbeli: ne használja ezeket, amíg meg nem vizsgálta. Rabbi Joszi azt mondja: ha a tengerparti vidékről és a tengeren túlról jön, nem kell megvizsgálni, mert valószínű, hogy ott kenderrel készült ruhát hordanak. Bélelt lábbeliben nincs tiltott keverék.

Tiltott keverék 9/8

Csak a fonott és a szőtt anyagokra vonatkozik a tiltott keverék előírása, mert azt mondták: „ne viselj sáátnez-t, gyapjút és lent együtt” (MTörv 22, 11). Rabbi Simon ben Elázár azt mondja: [Aki megszegi ezt a parancsolatot], az romlott és eltávolítja magától az Égi Atyát.

Tiltott keverék 9/9

A tiltott keverék [szabálya] miatt tiltott a posztó, mert fésülve van. Gyapjút tilos rávarrni a lenvászon szélére, mert az szövésnek számít. Rabbi Joszi azt mondja: bíborvörös fűző tilos [lenvászonnal], mert mielőtt megköti, oda kell varrni. Ne kössön gyapjú szalagot a len ruhára deréköv gyanánt. Ne kössön gyapjú szalaghoz len szalagot, még akkor sem, ha csak az öv közepén van.

Tiltott keverék 9/10

A szőttesre öltött jel, vagy a mosoda jele, tilos a tiltott keverék [szabálya] miatt. Egy öltés még nem tiltott keverék. Ha valaki kiold egy öltést szombaton, nem vétett. Aki egy öltés két végét összeköti, az lehet tiltott keverék, és ha ezt kibontja szombaton, vétkes. Rabbi Jehuda azt mondja: nem számít kötésnek, csak ha három öltést csinált. A zsák és a kosár együtt tiltott keveréket alkothat.

Magvak rendje 5

HETEDIK ÉV – héb. sviit
ötödik traktátus

A héb. sviit szó szerinti jelentése: “hetedik”. A szombat, a hetedik nap különleges státusza a hetedik évben megismétlődik, ezért a hetedik évet magyarul szombatévnek nevezzük. A Misna Sviit, ( שביעית ) a Magvak rendjének ötödik traktátusa. A Tiltott keverék, héb. Kilájim traktátusához hasonlóan a Babilóniai Talmudban a Misnához nem tartozik gemara (talmudi magyarázat), csak a Jeruzsálemi Talmudban. A szombatév (héber neve snát smitá), amikor a föld művelése szünetel, épp úgy, ahogy az ember is megpihen a hetedik napon. A szombatév alatt nem vetnek, nem aratnak, nem szántanak, nem ápolják a gyümölcsfákat, se a szőlőt. A Tóra szerint, a hetedik évben a magától termő gyümölcs begyűjtésére (héb. száfiáh) nem vonatkozik a tiltás.

A Leviták könyve szerint: „Hat éven át vesd be meződet és hat éven át messed meg szőlődet és gyűjtsd be termését. De a hetedik évben szombati nyugalom legyen az országban, szombat az Örökkévalónak, meződet ne vesd be, szőlődet ne messed meg.” (Lev 25, 3-4)

A hetedik év 1/1

Meddig szántanak a gyümölcsfákkal beültetett földön a szombatév kezdete előtt? Sámáj iskolája szerint, amíg jót tesz a gyümölcsfáknak. Hilel iskolája szerint a Sávuot ünnepéig. Az egyik véleménye közel áll a másikéhoz.

A hetedik év 1/2

Mi számít gyümölcsfákkal beültetett földnek? Három fa bet szeá területen. Ha mindegyik terméséből adódik hatvan itáliai mane [súlyú] préselt füge, a fák körüli bet szeá terület felszántható. Vagy ennél kevesebb, amelyet a gyümölcsöt szüretelő és a kosara elfoglal, szántva a fa körül.

A hetedik év 1/3

Ha a fák közül nem mindegyik gyümölcsfa, úgy tekintik, mintha mind fügefa lenne. Ha a fák terméséből készülhet hatvan itáliai mane préselt füge, a fák körüli bet szeá terület felszántható. Ha nem terem ennyit, csak szükség szerint szánthatnak [a fa körül].

A hetedik év 1/4

Ha az egyik fából kikerül egy kikár mennyiségű szárított füge, a másik kettőből pedig nem, vagy kettőből igen és egyből nem, csak szükség szerint szántanak, ez a szabály érvényes háromtól kilencig [mármint kilenc fáig]. Tíz fa, vagy annál több, akár hoz termést, akár nem, az egész bet szeá [területet] felszántják. Írva van: „szántáskor és aratáskor is nyugodjál”, (Kiv 34, 21), nem kell hozzátenni, hogy nem a szombatévi szántásról és aratásról van szó, hanem a szombatévet megelőző és abba „belenyúló” évben történő szántásról és aratásról, valamint a szombatévet követő évben végzett aratásról. Rabbi Ismáel azt mondja: Miként a szántás ideje tetszés szerinti, így az aratás ideje is tetszés szerinti, kivétel az omer aratása, amely parancsolatnak számít.

A hetedik év 1/5

Három fa, mely három ember tulajdona, egybe számítják, és az egész bet szeá területet felszántják. Mennyi [távolság] legyen köztük? Rábán Simon ben Gámliel azt mondja: annyi, hogy a szántáshoz felszerszámozott ökör átférjen köztük.

A hetedik év 1/6

Ha tíz facsemete áll szétszórtan bet szeá területen, szánthatnak körülöttük az egész bet szeá területen, ros há-sáná idejéig. Ha sorokat képeznek és el vannak kerítve, csak annyit szántanak, amennyi a [fák számára] szükséges.

A hetedik év 1/7

Facsemeték és tökfélék lehetnek együtt a bet szeá területen. Raban Simon ben Gamliel azt mondja: ahol tíz tök nő bet szeá területen, az egész bet szeát felszánthatja újévig.

A hetedik év 1/8

Meddig számítanak facsemetének? Rabbi Eliezer ben Ázárjá azt mondja: addig, amíg nem hasznosak. Rabbi Josua azt mondja: amig elérik a hét éves kort. Rabbi Ákivá azt mondja: addig, amig így nevezik őket. Ha kivágták a fát és hajtásokat hoz, ha a csonk tenyérnyi, vagy annál kisebb, hajtása facsemete, ha tenyér vagy annál nagyobb, hajtása fának számít – ez Rabbi Simon véleménye.

A hetedik év 2 /1

Meddig szánthatnak a fehér [árnyék nélküli] mezőn a szombatév beköszöntése előtt? Mielőtt a talaj nedvessége elmúlik, vagy amikor az emberek az uborka és a tökfélék ültetésénél ásnak. Rabbi Simon azt mondta: a Tóra szabálya mindenki számára egyformán szól, de a fehér mezőn pészáchig, a fáktól árnyékos mezőn sávuot ünnepéig.

A hetedik év 2 /2

Trágyázzák és kapálják az uborkát és a tökféléket az újév beköszöntéséig. Ugyanígy az öntözött földön. Nyesnek, levágják a száraz ágakat, kapálnak, füstölnek a kártevők ellen újévig. Rabbi Simon azt mondja: A szőlőfürtről még a szombatévben is leveheti a száraz leveleket.

A hetedik év 2 /3
A köveket eltávolítják újévig. Nyesnek, ágakat vágnak, metszenek újévig. Rabbi Josua azt mondja: ahogy a nyesés és metszés az ötödik évben, ugyanúgy a hatodik évben. Rabbi Simon azt mondja: amennyiben jogosult vagyok ápolni a fát, jogosult vagyok metszeni is.

A hetedik év 2 /4

Bekenik a fiatal fákat, bekötözik az ágakat, nyesik őket, „házat” csinálnak körülöttük, és öntözik őket újévig. Rabbi Eliezer bár Cádok azt mondja: Az ágakat megöntözik a hetedik évben, de nem a gyökeret.

A hetedik év 2 /5

Bekenik a hatodik év éretlen gyümölcseit és lyukat fúrnak a gyümölcsbe a hatodik év végéig. A hatodik év végén nőtt gyümölcsöt a hetedik évben, a hetedik év gyümölcsét a hetedik év végeztével nem kenik és nem lyukasztják. Rabbi Jehuda azt mondja: ahol szokás a gyümölcsöt kenni, nem kenik, mert az munkának számít. Ahol nem szokás kenni, kenik. Rabbi Simon megengedi a fa ápolását, mert szabad ápolni a fát.

A hetedik év 2 /6

Nem ültetnek, nem dugványoznak szőlőt és nem oltanak a hetedik év előtt, kevesebb, mint harminc nappal újév előtt. Ha ültetett, dugványozott vagy oltott, gyomlálja ki. Rabbi Jehuda azt mondja, az olyan oltás, amely nem fogan meg három nap alatt, az később sem fogan meg. Rabbi Joszi és Rabbi Simon azt mondják: két héttel korábban.

A hetedik év 2 /7

A rizs, a köles, a mák és a szézámmag után, mely újév előtt gyökeret hajtott, az előző év szerint tizedet rónak, és ehetők a hetedik évben. Ha nem hajtanak gyökeret időben, nem fogyaszthatók a hetedik évben, és a tizedet a következő évre róják le.

A hetedik év 2 /8

Rabbi Simon Sezuri azt mondja, az egyiptomi bab, melyet először vetőmag céljából vetettek, azt a szabályt követi, amit az előző [misnában] említettek. Rabbi Simon azt mondja: nagyszemű borsó a fentiek szerint. Rabbi Elázár azt mondja: nagyszemű borsó, mely időben hüvelyt terem, újév előtt.

A hetedik év 2 /9

Hagymafélék, és az egyiptomi bab, melyek nem lettek öntözve újév előtt harminc napig, utánuk a tizedet az előző évre fizetik és fogyaszthatók a hetedik évben. Ha öntöztek, tilos a fogyasztásuk a hetedik évben és a következő évre tizedet fizetnek utánuk. Hasonló szabály illeti azokat a zöldségeket, [melyeket az eső táplál] ha a kétszeres kézi öntözés kimarad. Ezek Rabbi Meir szavai. A Bölcsek szerint, ha három kézi öntözés kimarad.

A hetedik év 2 /10

A tökféléket, melyek a szárukon maradtak, megtartják a mag miatt. Ha újévig megkeményedtek és fogyasztásra alkalmatlanok, megtarthatók a hetedik évben. Ha nem, [vagyis fogyaszthatók] a szombatév szabályai vonatkoznak rájuk. A csirája, akkor is, ha megkeményedett, fogyasztása tilos a hetedik évben. Rabbi Simon szerint a fehér port [a földet szombatév előtt] megöntözik. Rabbi Eliezer ben Jákov megtiltja. A rizsföldet elárasztják vízzel a szombatév alatt, de Rabbi Simon szerint nem szabad levágni a hajtásokat.

A hetedik év 3 /1

Mikor viszik ki a trágyát a trágya lerakóba? Mikor a munkások befejezik a
munkájukat. Ezek Rabbi Meir szavai. Rabbi Jehuda azt mondja: mikor a
trágya kiszárad. Rabbi Joszi azt mondja: mikor megkeményedik.

A hetedik év 3/ 2

Milyen mennyiségű trágyát hordanak ki [a földre]? Három halom
mennyiséget bet szeá területre, amely megfelel tíz kosár letechnek.
Hozzá lehet adni a kosarak mennyiségéhez, de a halomhoz már nem. Rabbi
Simon azt mondja: a halomhoz is hozzáadja.

A hetedik év 3/ 3

Az ember három-három halom trágyát hord ki a földjére, bet szeára, de
ennél több is lehet, ezek Rabbi Simon szavai. A Bölcsek azonban megtiltják,
de ha hozzáadnak, akkor szét kell teríteni a trágyát, hogy három tenyér
magasan legyen, vagy fel kell halmozni, hogy három legyen. Az ember
felhalmozhatja a trágyát [a földjén, egy halomban]. Rabbi Meir megtiltja.
Akkor engedi, ha háromra csökkenti vagy háromra növeli. Kevés trágyája
volt, azt kiviszi, még kihord és hozzáad. Rabbi Eliezer ben Ázárjá megtiltja,
csak akkor engedi, ha háromra csökkenti vagy háromra növeli, vagy egy sziklára
helyezi.

A hetedik év 3/ 4

Aki karámot csinál az állatoknak a földjén, két szeá nagyságú területen:
mikor a [terület megtelik trágyával] kivesz három kerítést, egyet
meghagyva. Ez olyan, mintha négy szeá földet trágyázott volna. Raban
Gámliel szerint ennyi trágya nyolc szeá földre is elég. Akinek az egész földje
négy szeá volt, hagy valamennyit a látszat kedvéért, és a többit a karámból kihordja a földjére, három halomban, ahogy szokás.

A hetedik év 3/ 5

Ne nyisson kőfejtőt a földjén, [mintha előkészítené szántásra vagy vetésre, a
szombatév előtt], csak ha már van ott három réteg, háromszor három
[könyök] és három magasságban, összesen huszonhét kődarab.

A hetedik év 3/ 6

Kerítés, tíz kőből, melyet csak két ember emelhet meg, lebontható, feltéve, ha a magassága tíz tenyér. Ennél kisebb kőfejtésnek számít. Elsimítja és kimélyíti egy tenyér mélységben. Mi itt a szabály? Ha az ő földjéről van szó, elsimítja és kimélyíti, ha másé, annyi követ bont le, amennyit akar. Mikor érvényes ez a szabály? Ha a kövek eltávolítása nem a hetedik év beköszöntése előtt kezdődött. Ha még időben kezdték, [a hatodik évben] annyit bont el, amennyit akar.

A hetedik év 3/7

Kövek, melyek az ekétől elmozdultak, vagy előbukkantak a földből,
eltávolíthatók, ha olyan nehezek, hogy mindegyiket csak ketten emelik fel.
Aki eltávolítja a követ a földjéről, a felül lévő köveket elviheti, de a földbe
ágyazottat nem. Ugyanígy tesz a kaviccsal vagy egyéb kőrakással. Ha van alattuk szikla vagy gyomnövény, eltávolítható.

A hetedik év 3/8

Nem építenek lépcsőket a mélyedésekhez a hatodik évben, miután az
esőzések véget értek, mert ez a föld javítását szolgálná a hetedik évre. Ezzel
szemben építhet a hetedik évben, miután az esőzések véget értek, mert ez
már a nyolcadik évre szolgál. Nem tapaszthat cementet, de építhet laza
falat, kövekkel, melyeket elér a keze kinyújtásával.

A hetedik év 3/ 9

Nagyobb támaszköveket hozhat akárhonnan. És a vállalkozó is hozhat
akárhonnan. Rabbi Meir szerint az számít támaszkőnek, melyet nem lehet
felemelni egy kézzel. Rabbi Joszi azt mondja: ávné kátef, a nevük szerint
olyan kövek, melyeket a munkások a kettesével vagy hármasával a vállukon
hoznak.

A hetedik év 3/10

Aki falat épít a saját földje és a közterület között, leáshat az alapszikláig. Mit
csinál a földdel? Rabbi Josua szerint felhalmozza a közterületen aztán
áthordja a saját területére. Rabbi Ákivá szerint ne okozzon kárt a
közterületen, mert azt senki se teszi rendbe, hanem az [építkezésnél
felhalmozódó földet] terítse el a saját földjén, mintha trágyázna. Ugyanígy
jár el, aki árkot ás, gátat vagy gödröt.

A hetedik év 4/1

Korábban megengedték, hogy eltakarítsa a saját földjéről a fát, a köveket és gyomnövényeket [a hetedik évben is], mintha a szomszédja földjén gyűjtene, különösen a nagyobb [köveket]. Mikor elszaporodtak a kihágások, megengedték, hogy egymás területén takarítsanak [a saját földjükön nem], de ezért nem járt
fizetség és mondani sem kell, hogy az élelmet is megvonták tőlük.

A hetedik év 4/ 2

Azon a földön, amelyet a hetedik év közben gyomtalanítottak, szabad vetni a nyolcadik évben. Ha azonban alaposan felszántották és elkerítették, nem vethet a nyolcadik évben. Annak a földnek a terméséből, [melyet a fentiek szerint ápoltak] senki se ehet – Sámáj iskolája szerint. Hilel iskolája szerint ehet. Sámáj iskolája azt mondja: Nem esznek a hetedik év terméséből és nem tartoznak hálával senkinek. Hilel iskolája szerint esznek, akár hálával, akár anélkül. Rabbi Jehuda azt mondja: Az állításokat felcserélték, mert ebben az esetben valójában a Sámáj iskola engedékenyebb volt és a Hilel iskola szigorúbb.

A hetedik év 4/3

Frissen szántott földet bérelnek a hetedik évben idegenektől, de izraelitáktól nem. Idegeneket buzdítani lehet, hogy ápolják a földjüket a hetedik évben, de izraelitákat nem. A békés viszony érdekében „sálommal” köszöntik őket.

A hetedik év 4/4

Aki az olajfáit ritkítja, Sámáj iskolája szerint nyesheti a fát, Hilel iskolája szerint kivághatja, gyökerestül. Abban megegyeznek, hogy a fa tőből kivágható. Mi számít ritkításnak? Egy-két fa esetében. Mikor vághat ki fát? Ha három fa egymáshoz túl közel van. Hogyan értsük? Ha a saját földjéről van szó. Ha azonban más földjéről van szó, kivághat három fát, akár gyökerestül.

A hetedik év 4/5

Ha ágakat nyes az olajfáról, ne fedje be földdel a nyesett részt, hanem kövekkel vagy szalmával. Nem nyesik meg a fiatal szikomorfát a hetedik évben, mert az munkának számít. Rabbi Jehuda azt mondja: a szokásos módon tilos. Ehelyett vagy tíz tenyér magasságban levágja, vagy a talaj magasságában.

A hetedik év 4/6

Aki a szőlő szárainak végét levagdossa vagy nádat vág, Rabbi Joszi há-Glili szerint egy tenyérnyit hagy a talaj felett. Rabbi Ákivá szerint a szokás szerint nyesi, ásóval, sarlóval vagy fűrésszel, vagy azzal, amivel akar. Meghasadt fa esetén, megkötik a hasadás helyén. Nem azért, hogy meggyógyuljon, hanem azért, hogy ne hasadjon tovább.

A hetedik év 4/7

Mikortól eszik a fa gyümölcsét a hetedik évben? Mikor a füge érni kezd és vöröses, a mezőn eszik a kenyérrel. Mikor megérett, haza viszik, és így jár el a hét év során, a hetedik évet leszámítva, fizet utána tizedet.

A hetedik év 4/8

Érésben lévő [szőlő], mihelyt szőlőlé van benne, eheti a mezőn a kenyerével. Mikor megérik [a mag átlátszik a szőlőszem héján] haza viheti. Ugyanígy jár el a hétéves ciklus során, de [a hetedik évet kivéve] tizedet fizet utána.

A hetedik év 4/9

Az olajbogyót, ha préselik és negyed log olajat ad egy szeá, megtörheti és a szabadban megeheti. Ha fél logot ad, akkor kipréselheti a szabadban és az olajjal a bőrét is bekenheti. Ha eléri nagyságának a harmadát, megtörheti a szabadban és hazaviheti. A szombatévi ciklus többi éve során tizedre köteles. A fák gyümölcse, az érés után tizedre köteles, ugyanakkor a szombatévben [tized fizetése nélkül ] fogyasztható.

A hetedik év 4/10

Mikortól nem szabad kivágni a fát a szombatévben? Sámáj iskolája szerint minden fa esetében, mikor már hajtást hoz. Hilel iskolája azt mondja, mikor a szentjánoskenyér fa levelei úgy nőnek, mint a lánc, szőlő esetében, mikor a szemekben már látszik a mag, olajfák, mikor virágoznak, és minden egyéb fa, mikor leveleket hoz. Minden fa kivágható, ha eljött a gyümölcs utáni tized ideje. Mennyi [termést kell adjon] az olajfa, hogy ne vágják ki? Egy negyedet. Rábán Simon Ben Gámliel azt mondja: Minden fa esetében az olajfa példáját követik.

A hetedik év 5/1

Bnot Sua [fügefajta] hetedik évi szabályai a második évben érvényesek, mivel a gyümölcs érése [a virágzástól számított] harmadik év. Rabbi Jehuda szerint a párszáot [perzsa füge] esetében a hetedik év a hetedik utáni évben lép életbe, mivel két évenként hoz gyümölcsöt. A Bölcsek azt mondták, hogy ők a Bnot Sua fügéről beszéltek.

A hetedik év 5/2

Arról, aki luf hagymát tárol a hetedik évben, Rabbi Meir azt mondja: ne legyen kevesebb, mint két szeá, és azt eltemeti három tenyér mélységben, és felette hagy egy tenyér földet. Bölcsek úgy vélik, hogy ne legyen kevesebb, mint négy káv egy tenyér vastagságban, egy másik tenyér földdel betakarva. Oda helyezi, ahol emberek járnak.

A hetedik év 5/3

Ha a luf [hagymája] a földben maradt és a hetedik év is eltelt, Rabbi Eliezer szerint rendben van, ha a szegények összegyűjtik a leveleit [a hetedikben], ha nem, megbecsülik mennyi nőtt volna a hetedikben és azt a szegényeknek adják. Rabbi Josua szerint ajánlatos, hogy a szegények összegyűjtsék a leveleit, mert lehet, hogy nem jár nekik semmi.

A hetedik év 5/4

Érett luf a hetedik előtti évből, mely a földben maradt a hetedikben, valamint a nyári hagyma és a vörös festőgyökér: Sámáj iskolája szerint ki kell ásni, fából készült lapáttal, Hilel iskolája szerint fémből készült lapáttal. Megegyeznek abban, hogy a festőgyökeret, [mely sziklás talajban] nő, fémből készült lapáttal kell kiásni.

A hetedik év 5/5

Mikortól vásárolhat az ember luf hagymát a hetedik év kimenetele után? Rabbi Jehuda azt mondja: azonnal. A Bölcsek azt mondják, mikor az új levelet hajt.

A hetedik év 5/6

Ezek azok a szerszámok, melyeket kovács nem árulhat a hetedik évben: az eke és
tartozékai, [ekéhez köthető] iga, vasvilla és a csákány. De sarlót árulhat, kaszát, és szekeret, minden tartozékával. Ez a szabály: Minden szerszám használata, mely csak a tiltott munkához való, tilos, amelyik azonban megengedett és tiltott munkákhoz egyaránt való, megengedett.

A hetedik év 5/7

A fazekas eladhat akár öt olajos korsót és tizenöt boros korsót, mert szokás szerint sok adódik a gazdátlan termésből [héb. hefker]. Ha ennél többre van szükség, szabad. Eladhat az idegennek, és az izraelitának külföldön.

A hetedik év 5/8

Sámáj iskolája azt mondja: ne adjon el neki szántásra alkalmas tehenet a hetedik évben. Hilel iskolája megengedi, mivel vágásra is használhatja a tehenet. Eladhat neki terméket a vetés idején. Kölcsön adhat szeá mérőt, pedig tudja, hogy van neki magtára. Ad neki aprópénzt, pedig tudja, hogy tart munkásokat. Ezek mind tiltott dolgok, [ha a társa nyíltan kimondja, hogy a szombatév megsértésére készül].

A hetedik év 5/9

Asszony kölcsönözhet annak a barátnőjének, akinél fennáll a gyanú, hogy megsérti a hetedik év szabályait: szitát, szűrőt, őrlésre való kereket és kemencét. Azonban nem szitálhat és nem őrölhet vele. Egy barát felesége kölcsön ad az írástudatlan ember feleségének, szitát és szűrőt, és aztán válogat, őröl és szitál vele együtt, de amikor vizet önt [a tésztához] többet nem nyúlhat ahhoz, mert tilos a vétkes munkájában részt vállalni. A kölcsönzést a béke kedvéért mondták. Idegeneknek jó munkát szabad kívánni a hetedik évben, de zsidóknak nem. És köszöntik őket a békeség kedvéért.

A hetedik év 6/1

“Három ország” és a hetedik év. Azon a területen, amelyet a babilóniai visszatérők őriztek, Erec Jiszraelből, Keziv-ig: nem ehetik, nem termeszthetik. És mind az, amit az Egyiptomból feljövők meghódítottak Kezívtől északra, a folyóig, és Ámánáig: ehetik, de nem termesztik. A folyótól és Ámánától és azon túl: eszik és termesztik.

A hetedik év 6/2

Szíriában csak a learatott gabonán munkálkodnak, nem a lábon álló
gabonán. Csépelnek, vetnek, taposnak, kévét kötnek, de nem aratnak, nem
szüretelnek, nem szedik le az olajbogyót. Rabbi Ákivá általános szabályt mondott erre: Minden, ami megengedett Izrael földjén, azt megengedik Szíriában.

A hetedik év 6/3

Hagyma, melyre eső esett és a levelei kihajtottak: ha a levelek feketék, tilos
a fogyasztása, ha zöldek, szabad. Rabbi Hánájá ben Ántignosz azt mondja:
Ha a levelénél fogva kihúzható a földből, tilos, de ehhez hasonló a hetedik
év után megengedett.

A hetedik év 6/4

Mikor vásárolhat ez ember zöldséget a hetedik év kimenetele után? Mikor az új zöldség megérett. Mikor már van új zöldség, az utána érő is vásárolható. Rabbi megengedi a zöldség vásárlását, a hetedik év végével, azonnal.

A hetedik év 6/5

Égetésre [mécseshez] való olajat és a hetedik év gyümölcsét nem viszik ki
Izrael földjén kívülre. Rabbi Simon azt mondta: hallottam, hogy Szíriába
viszik, csak külföldre nem.

A hetedik év 6/6

Nem hoznak papi adományt külföldről. Rabbi Simon azt mondta:
hallottam, hogy Szíriából hoznak, csak külföldről nem.

A hetedik év 7/1

Fontos szabályt hoztak a hetedik év termékeit illetően: minden, ami emberi táplálék, vagy állatnak való táplálék, vagy [növényi] festék, vagy olyan termék, amely nem tartható a földben sokáig, arra vonatkozik a szombatév szabálya. Arra a pénzre is, amire átváltották, vonatkozik a szombatév szabálya; továbbá vonatkozik arra a pénzre is, és arra, amire átváltották, az eltávolítás szabálya. Melyek [ezek a termékek]? A vad szerpentária levelei, a menta, a póréhagyma, az endívia saláta, a portulakka és az ernyős madártej. És az állatnak való? Tövises cserje és a bogáncs. És a festésre való? Festőfű és a kerti pórsáfrány. A szombatév szabálya a pénzre is vonatkozik, ami a szombatévi termék után jár. Az eltávolítás szabálya vonatkozik a termékre és az érte járó pénzre egyaránt.

A hetedik év 7/2

És még egy szabályt hoztak: bármi, ami nem ember vagy háziállat eledele, és
festésre nem való, és megmarad a földben, arra vonatkozik a hetedik év szabálya és az [értük kapott] pénzre is. Nincs eltávolítás és a pénz után sem. És mik ezek? A vad szerpentária gyökere, a menta gyökere, a gím páfrány, az aszfodélosz és a
nárdus. És a festőanyagok? A vörös festőgyökér és a ciklámen. Van ezeknél szombatév és a pénznek is. És nincs eltávolítás, és a pénz után sem. Rabbi Meir azt mondja: Az utánuk kapott pénzt el kell távolítani újévig. Azt mondták neki, ennél nincs eltávolítás, következésképpen az utánuk járó pénz után sem.

A hetedik év 7/3

A gránátalma héja és a virága, a dió héja és a dióbél, érvényes rá a szombatév szabálya, és az érte járó pénzre is. A festő magának fest és ezért nem kap bért, mert nem kereskednek a szombatév gyümölcseivel, mint ahogy az elsőszülött állatokkal, se a papnak járó adományokkal, se dögtetemmel, se nem kóser hússal, se csúszómászókkal, se férgekkel. Nem szabad vadon termő zöldséget gyűjteni és azzal kereskedni a piacon. De árulhatja a fia, miközben ő mellette áll. Ha félretesz magának ebből, azt árusíthatja.

A hetedik év 8/1

Fontos szabályt fektettek le a hetedik év dolgában: minden, ami ember eledeléül szolgálhat, nem készítenek belőle orvosságot se az embernek, és az állatnak sem. Mindabból, ami nem embernek való, készítenek orvosságot az ember számára, de az állatnak nem. Abból, amit nem szántak embernek se állatnak, mikor begyűjti, úgy gondolja, hogy kipróbálja az ember és az állat számára, akkor be kell tartani az embernek való és az állatnak való étel szabályait. Ha fára gondolt, úgy tekinthető
mint a [tüzelő] fa, ilyen még az oregánó, a kakukkfű és az izsóp.

A hetedik év 8/2

A hetedik év termése ételre, italra vagy kenőcsök készítésére való. Ételre, abból, amely egyébként is ételként használatos, kenőcsre, amely kenőcsként használatos. Ne használja kenőcsre a bort vagy az ecetet, de az olajat igen. Ugyanez a szabály a papi adomány és a második tized esetén. Könnyebb eset a szombatév olaja, amely mécseshez való.

A hetedik év 8/3

Nem árulják a szombatév termését, se nagyban, se súlymérték szerint, se pénzért vagy darabszámra. Nem árulják a fügét darabszámra, se zöldséget súly szerint. Sámáj iskolája szerint még kötegben sem. Hilel iskolája szerint, amit otthon csomagba kötnek, azt a piacon is úgy teszik, mint a póréhagymát, vagy az őszbogáncsot.

A hetedik év 8/4

[Szombatévben] aki azt mondja a munkásnak: Itt van neked egy iszer, menj, gyűjts nekem ma zöldséget: a bére engedélyezett. Ha azonban azt mondja: Menj, gyűjts nekem ma zöldséget: tilos bért fizetni. Vásárolt a péknél kenyeret pondion
értékben, és azt mondta, majd gyűjtök neked érte a mezőn zöldséget. Ez
engedélyezett. Ha azonban csak úgy elviszi a kenyeret, nem fizethet a szombatévre eső pénzzel. Nem törlesztenek adósságot a szombat év terméknek pénzbeli értékével.

A hetedik év 8/5

[Szombatévben] nem fizetnek a kútásónak, se fürdőszolgának, se borbélynak, se a révésznek, de ad a kútásónak innivalóra. És mindegyiknek ad valami ajándékot.

A hetedik év 8/6

Fügét a szombatévből nem szeletelnek tiltott szerszámmal, hanem késsel. Nem
préselnek szőlőt a szőlőprésben, hanem egy nagy edényben. Nem préselnek
olajbogyót az olajprésben vagy az olajbogyó zúzdában, hanem kézzel megtöri
aztán egy kis olajprésben préseli. Rabbi Simon azt mondja: Megőröli a présházban aztán a kis olajprésben folytatja.

A hetedik év 8/7

Nem főzik a szombatév zöldségét az adománynak szánt olajjal, nehogy az olaj alkalmatlan legyen az eredeti céljára. Rabbi Simon megengedi. Mindig az utolsó az utolsó, melyre a szombatév szabálya vonatkozik. De [az eredeti] gyümölcs tiltott.

A hetedik év 8/8

Nem vásárolnak rabszolgát, földet vagy tisztátalan háziállatot a szombatév pénzéből. Ha mégis vásárol, vegyen élelmiszert annak az értékéből, és azt egye meg. Ne hozzon madáráldozatot folyásos férfi vagy folyásos nő, vagy szülő nő a szombatév pénzéből. Ha hozott, vásároljon ennek értékében élelmet és azt fogyassza el. Nem kenik be az edényeket a szombatév olajával. Ha bekeni, fogyasszon ételt ennek ellenértéke szerint.

A hetedik év 8/9

Irha bőr, amit a szombatév olajával bekentek: Rabbi Eliezer azt mondja: El kell égetni. De a Bölcsek azt mondják, vegyen ételt az ellenértéke szerint és egye meg. Elmondták Rabbi Ákivának, hogy Rabbi Eliezer szerint el kell égetni azt a bőrt, amit a szombatév olajával bekentek. Azt válaszolta: Hallgassatok, nem mondom el nektek, hogy mit értett ezen Rabbi Eliezer.

A hetedik év 8/10

Azt is elmondták neki Rabbi Eliezerről, hogy ezt mondta: Aki a somroniak
kenyerét eszi, az olyan, mintha disznót enne. Azt válaszolta: Hallgassatok, nem
mondom el nektek, hogy mit értett ezen Rabbi Eliezer.

A hetedik év 8/11

Fürdő, ahol szombatévből való szalmával vagy szénával fűtöttek: szabad benne fürödni. Ha fontos [közéleti] személyiség, ne fürödjön ott.

A hetedik év 9/1

A ruta, a vadeper, a portulakka, a hegyvidéki koriander, a folyóparti zeller és a rukkola mentes a tized alól, és akárkitől megvásárolható a szombatév idején, mert ezek nem állnak el. Rabbi Jehuda azt mondja: mustárvirágot is szabad vásárolni, mert a törvénysértőket ezzel nem lehet gyanúsítani. Rabbi Simon azt mondja: minden utóhajtás engedélyezett, kivéve a káposztáé, mert nincs hozzá hasonló a vadon termő növények között. A Bölcsek szerint minden utóhajtás tilos.

A hetedik év 9/2

Három országban szokás az égetés, [héb. biur]. Ezek Júdea, a Jordán folyón túli vidék és Galilea. Mindhárom ország három tartományra osztható: Felső Galilea, Alsó Galilea és az Emek. Kfár Hánánjától északra, addig, ahol már nem nő a szikamor fa. Ez a Felső Galilea. Kfár Hánánjától délre, ahol megterem a szikamorfa, ez Alsó Galilea, és Tiberiás és környéke, az Emek vidéke. Júdea részei a hegyvidék, a síkvidék és a völgy. A lodi fennsík, vagy a dél síkja, és a hegyvidék, a Királyhegy, [hárhá-melech]. Bet Horontól a tengerig, az egy vidék.

A hetedik év 9/3

És miért beszéltek három országról? Azért, hogy jusson az embereknek a szombatév terméséből, külön-külön, mindegyik tartományban, és amíg utolsóban tart. Rabbi Simon azt mondja: nem beszéltek három országrészről, csak Júdeában. A többi ország olyan, mint a Királyhegy. És mindegyik ország egyforma az olajbogyó és a datolya termése szempontjából.

A hetedik év 9/4

A szabadon lévő termésből esznek, de abból nem, amit őriznek. Rabbi Joszi
megengedi abból is, amit őriznek. Esznek a cserépedényekből, vagy a második
termésből, de nem a téli gyümölcsből. Rabbi Jehuda megengedi, feltéve, hogy a
gyümölcs érése a nyár végére befejeződik.

A hetedik év 9/5

Aki egy hordóban háromféle zöldséget savanyít, Rabbi Eliezer erről azt mondja, addig ehetik, amig az elsőből marad a földön, [ahol terem]. Rabbi Josua azt mondja: az utolsó is megteszi. Raban Gamliel szerint, ha az egyik zöldség már nem terem a mezőn, azt a hordóból is fel kell számolni, [el kell égetni: héb. biur]. A háláchá őt követi. Rabbi Simon azt mondja: minden zöldség ugyanannak számít a biur szempontjából. A portulakka addig ehető, amíg articsóka terem a Bet Netofá völgyében.

A hetedik év 9/6

Aki füvet gyűjt, [addig ehet belőle] amíg nedves marad. Ha száraz füvet gyűjt [addig ehet belőle] amíg a második esős időszak bekövetkezik. A nád és a szőlő leveléből [addig ehet] amíg magától leesik a növény száráról. Ha szárazon gyűjti őket, a második esős időszakig. Rabbi Ákivá szerint, mindegyik a második esős időszakig ehető.

A hetedik év 9/7

A fentiekhez hasonlóan, aki a társának házat bérbe ad, az esőkig, vagyis a második esős időszakig tegye. És esküt tesz, hogy az esőkig, a második esős időszakig nem számít anyagi haszonra a társától. Meddig járhatnak a szegények a gyümölcsös
kertekbe? Addig, amíg a második esőzés elkezdődik. Meddig használható és
tüzelhető a szombatév szénája és szalmája? A második esőzésig.

A hetedik év 9/8

Akinek maradt a hetedik év gyümölcséből és elérkezett az égetés ideje, három étkezésnek megfelelő mennyiséget ajándékoz mindenkinek. Rabbi Jehuda szerint a szegények ehetnek az égetés ideje után is, a gazdagok nem. Rabbi Joszi azt mondja: Nemcsak a szegény , de a tehetős ember is ehet az égetés után.

A hetedik év 9/9

Aki örökölt a hetedik év gyümölcséből, vagy ajándékba kapta, Rabbi Eliezer szerint [az égetés idején] annak adják, aki azt megeszi. A bölcsek azt mondják: Ne legyen haszna a bűnösnek, hanem [ahelyett, hogy ajándékba adnák] eladják annak, aki azt megeszi. A pénzt elosztják az emberek között. Aki a szombatév tésztájából eszik, mielőtt a kalács [hálá] papi részét leválasztották volna, büntetése halál.

A hetedik év 10/1

A szombatév idejére elengednek minden adósságot, akár váltó ellenében vagy anélkül. A boltosnál lévő adósságot nem engedik el, de ha a boltos azt kölcsönnek tekinti, akkor igen. Rabbi Jehuda azt mondja: a későbbi adósság felváltja a régebbi adósságot. Bérmunkás bérét nem engedik el, de ha azt kölcsönnek tekintik, akkor igen. Rabbi Joszi szerint minden munkát, amely a hetedik év kezdetével leáll, felfüggesztenek. Amely tovább folytatódik, azt nem függesztik fel.

A hetedik év 10/2

Tehenet vágnak újévkor, és elosztják a húst. Ha a hónap ún. szökőnappal végződik, a húsért való adósságot elengedik, ha nem, nem engedik el. Azt se, aki erőszakot követ el, a csábítót és azt, aki valakinek a rossz hírét kelti, és bírósági eljárásokat nem függesztenek fel. Aki zálog ellenében kölcsönt ad, vagy aki a bíróságnál letétbe helyezi a váltót, adósságát nem engedik el.

A hetedik év 10/3

A prozbolt nem függesztik fel. Ez egyike azon szabályoknak, melyet az öreg Hilel érvénybe léptetett, mikor látta, hogy az emberek nem hajlandók kölcsönt adni társaiknak. Ezzel áthágták a Tóra írott törvényét: „Óvakodjál, nehogy legyen szívedben alávaló gondolat, mondván: közeledik a hetedik év, az elengedés éve – s irígy volna a szemed szükölködő testvéredre, hogy nem adnál neki, ő pedig kiált ellened az Örökkévalóhoz és vétek lesz rajtad,“ (MTörv 15, 9). Hilel érvénybe léptette a prozbolt.

A hetedik év 10/4

Ez a prozbol szövege: Megbízlak benneteket, én ez és ez, ilyen és ilyen hely bíráit, hogy az alább megnevezett adósságot bármikor behajthatom. Aláírottak: a bírák, vagy a tanúk.

A hetedik év 10/5

Antedatált, korábban kitöltött prozbol érvényes, de az utólag kitöltött prozbol érvénytelen. Adósságról szóló, antedatált váltók érvénytelenek, később írt váltók érvényesek. Ha egyvalaki öt embertől kér kölcsön, mindegyiknek külön prozbolt írnak. Ha öt ember kér kölcsön egy embertől, egy prozbolt írnak, melyben mindenki szerepel.

A hetedik év 10/6

Prozbolt csak ingatlanra lehet írni. Ha nincs neki, az egyezségben lévő fél ad az ő földjéből. Ha van neki elzálogosított földje, arra is lehet prozbolt írni. Rabbi Hucpit azt mondja: A felesége javaira is írhatnak prozbolt, és az árváknál a gyám nevére.

A hetedik év 10/7

Méhkaptár: Rabbi Eliezer szerint, olyan mint a föld. Írhatnak arra is prozbolt. Egy helyben áll, és nem lesz tisztátalan. Aki szombaton mézet vesz ki belőle, vétkes. A Bölcsek azt mondják, hogy nem olyan, mint a föld, és nem írhatnak arra prozbolt. És tisztátalanság is érheti. És aki vesz belőle szombaton, nem vétkes.

A hetedik év 10/8

Adósságot törleszt a hetedik évben. Aki kölcsönt ad, ezt mondja: „Elengedem”. Ha az adós azt mondja: „De mégis kifizetem…”, elfogadja, mert így szól az Írás:„Ez az elengedés módja: engedje el minden hitelező az adósságot, amit hitelezett felebarátjának” (MTörv 15, 2). Hasonlóan, az a gyilkos, aki a menedékvárosba távozott, és a város emberei megtisztelik, erre így válaszol nekik: „gyilkos vagyok én”. Erre azt mondják: „De mégis fogadd el…” Elfogadja, mert írva van: „S ez a gyilkos esete” (MTörv 19, 4).

A hetedik év 10/9

Aki adósságot törleszt a hetedik évben, a bölcsek kedvelik őt. Aki betért embertől vesz kölcsönt, a kölcsönt nem kell visszatéríteni a fiainak [ha a prozelita meghalt]. Ha mégis visszatéríti, az a bölcseknek tetsző dolog. Minden ingóságot „húzással” (héb. mesichá) vesznek. Aki betartja adott szavát, az a Bölcseknek tetsző ember.

A Magvak rendje 6

Papi adományok – héb. trumot
hatodik traktátus

Papi adományok, héberül: trumá, t.sz. trumot תרומות a Magvak rendjének hatodik traktátusa. Tizenegy fejezete van. Ehhez a misnához nem tartozik gemárá a Babilóniai Talmudban, csak a Jeruzsálemiben. A trumá bibliai jelentése: magasba emelt áldozat. A trumá szó gyöke a rom, (רום) az emelni szóból. A misnában, a trumá adomány, amelyet a termésből le kell választani és a papnak (héb. kohen, t. sz. kohanim) kell ajándékozni, miként Mózes ötödik és negyedik könyvében leírták: „Elsejét gabonádnak, mustodnak és olajodnak, meg elsejét juhod nyírásának adjad neki.” MTörv (18, 4) Valamint Áronnak a főpapnak és fiainak, akik minden időben a kohanim nemzetsége: „És szólt az Örökkévaló Áronhoz: én pedig íme adtam neked adományaim őrizetét, Izráel fiainak mind a szentségei szerint, neked adtam azokat illetményül és fiaidnak örök törvényképpen.”
Az előbb megnevezett adománynak, trumá gdolá (nagy adomány) a neve. A Tóra nem adja meg mértékét, de a Talmud Bölcsei megszabták, hogy 1/50, vagyis a termés 2 százaléka legyen. Van egy másik fajta adomány, melyet a lévita ad a papoknak, ez a héb. trumát máászer, (a tized adománya), a tized tizede, vagyis a termés 1 százaléka. A papi adományok szentsége megkívánja, hogy az adományt csak a papok fogyaszthatják, ahogy Mózes harmadik könyve megállapítja: a „szenteltből” nem ehet izraelita, se lévita, csak a pap, vagyis kohanita: „Senki idegen ne egyék szentséget, a papnak zsellérje és bérese ne egyék.” Lev (22, 10).

Papi adományok 1/1

Öten nem választhatják le a papi adományt, és ha mégis adományoztak, az adományuk nem adomány: ezek a süket, a gyengeelméjű, a kiskorú, az aki nem a sajátjából ad, és a pogány, aki az izraelita termékéből ad, akár az utóbbi beleegyezésével. Adománya nem adomány.

Papi adományok 1/2

Süket, aki beszél, de nem hall: nem ajánlhat fel papi adományt, de ha mégis megtette, érvényes adománynak tekinthető. A Bölcsek, ha bármikor süket emberről tanakodnak, a süketnémáról beszélnek.

Papi adományok 1/3

Kiskorú, akin nem látszik legalább két szál fanszőr, arról Rabbi Jehuda azt mondja: adománya adomány. Rabbi Joszi azt mondja: Ha nem töltötte be az eskütételre alkalmas kort, adománya nem adomány. Ha az eskütételre alkalmas korban van, adománya adomány.

Papi adományok 1/4

Nem adományozhatnak olajbogyót az olaj után. És nem adományoznak szőlőt a bor helyett. Ha mégis adományoz, Sámáj iskolája szerint az adomány csak magáért a termékért szól. Hilel iskolája szerint adománya nem adomány.

Papi adományok 1/5

Nem adnak papi adományt a leket után, se a sikhehá után, se a peá után, se hefker után [tulajdonos által nem birtokolt termékek], se az első tizedből, melyből levették az adományt, sem a második tizedből, se a hekdes után, melyet megváltottak, sem abból, ami adomány-köteles az ún. adomány-mentes után, vagy fordítva, nem az adomány-mentesből az adomány-köteles után, és nem leszedett termésből az álló termés után, és nem az álló termésből a leszedett után, és nem az új termésből a régi helyett, és nem a régiből az új helyett, és nem az ország gyümölcséből a külföldi gyümölcs helyett, és nem a külföldi gyümölcsből Izrael gyümölcse helyett. Ha mégis adományoz, adománya érvénytelen.

Papi adományok 1/6

Öten nem adományozhatnak, de ha adtak, adományuk adománynak számít: a néma, a részeg, aki meztelen, a vak és a báál keri. Ne adományozzanak, de ha adtak, adományuk adomány.

Papi adományok 1/7

A papi adománynak nincs mértéke, se súly szerint, se szám szerint. De adományozhat a lemértből, a súly szerint és a megszámláltból. Nem adományozhat kosár szerint, tartály szerint, melyek mérőeszköznek számítanak, de félre tehet ezen edények felével, harmadával. Ne mérjen a szeá szerint, a felével sem, mert az is mérték.

Papi adományok 1/8

Nem adományoznak olajat a préselt olajbogyó helyett, se bort a prés alatt lévő szőlő helyett. Ha mégis adományozott, adománya adomány, de másodszor is kell adjon. Az első adomány megáll a helyén, de ötödet kell hozzá fizetni, a második adomány után nem.

Papi adományok 1/9

Elkészített olajbogyó felett álló olajból adományozhat és a borból is, amely a mazsola felett áll. Adományt ad az olajból, mely az olajbogyó felett áll, vagy az olajbogyóból, az olajbogyó után, vagy bort az evésre való szőlő után, vagy szőlőt az evésre való szőlő után. Ha ezután még préseli az olajbogyót és a szőlőt, nem kell újból adományozni.

Papi adományok 1/10

Adományt nem adnak kész termékből olyan termék helyett, melynek készítése még folyamatban van. És fordítva sem: nem adnak a készülő termékből a kész termék helyett, se a készülő termékből másik készülő termék helyett. Ha adományozott, az adomány érvényes.

Papi adományok 2/1

Nem adnak tiszta termékből a tisztátalan helyett. Ha adott, az adomány érvényes. Igazság szerint azt mondták: Kerek, préselt füge, amelynek egy része tisztátalanná vált, adomány vehető a tiszta részből a tisztátalan számlájára. Ugyanúgy, egy köteg zöldségből, vagy kupac gabonából. Két kerek préselt füge, és két köteg zöldség és két kupac gabona, az egyik mindegyiknél tisztátalan, a másik tiszta. Ne adjon papi adományt az egyikből a másik helyett. Rabbi Eliezer azt mondja: A tisztából adományoz a tisztátalan helyett.

Papi adományok 2/2

Nem adományoz a tisztátalanból a tiszta helyett. Ha mégis adott, és tévedésből tette, az adomány elfogadott, ha szándékosan tette, nem számít adománynak. Lévita fia, akinek birtokában volt a tizedre való tevel fajtából, megy és leválasztja ebből a papi adományt, és nem szándékosan. Ha megtette, rendben van, ha szándékosan tette, nem számít adománynak. Rabbi Jehuda azt mondja: Ha előre tudta, még akkor is, ha nem szándékosan tette, nem adományozott.

Papi adományok 2/3

Aki megmeríti az edényeket szombaton: ha tévedésből tette – használhatja azokat. Ha szándékosan, – nem használhatja azokat. Aki tizedet leválaszt, és szombaton főz: ha tévedésből tette, ehet belőle, ha szándékosan tette, nem ehet. Aki ültet szombaton, ha tévedésből tette, meghagyja, ha szándékosan, kihúzza a földből. Ha a hetedik évben tette, akár tévedésből, akár szándékosan, kihúzza a földből.

Papi adományok 2/4

Nem adományoznak egyik fajtából a másik fajta helyett. Ha mégis adott, adománya nem adomány. A gabonafajták mindegyike egy fajtának számít. Mindenféle füge, száraz füge, préselt füge egy fajtának számít. Adhat egyikből a másik helyett. Ahol pap lakik, annak a szebbikből ad. Ahol nem lakik pap, abból ad, amelyik jobban eláll. Rabbi Jehuda azt mondja: Mindig a szépből adományoz.

Papi adományok 2/5

Inkább legyen kis hagyma de teljes, és nem félbevágott, nagy hagyma. Rabbi Jehuda azt mondja: Nem így van, hanem félbevágott nagy hagymát [adományoznak]. Rabbi Jehuda azt is mondja: Inkább a városlakók hagymájából adnak, mint a falusiból. De a falusiból nem adnak a városi helyett, mert az a városlakók étele.

Papi adományok 2/6

Az olajnak való olajbogyóból adományoznak és nem a pácolni való olajbogyóból, és nem a pácolni valóból az olajnak való helyett. Forralatlan bort adományoznak forralt bor helyett, és nem a főttből a forralatlan helyett. Ez a szabály: amely tiltott keveréket képez egy másik anyaggal, nem adományoznak egyikből a másik helyett, még akkor sem, ha az előbbi szép termék és a másik nem. Ami nem képez tiltott keverék párt, adományoz a szépből a satnya helyett, de a satnyából nem ad a szép helyett. Ha mégis ezt tette, adománya érvényes, kivéve a zunint a gabona között, mely nem ehető. A tökfélék és az uborka egy fajtának számít. Rabbi Jehuda szerint kettőnek.

Papi adományok 3/1

Ha tökfélét adományoz, amelyről kiderül, hogy keserű, vagy dinnyét, mely romlott: újra adományoz. Aki egy hordó bort adományoz, és kiderül, hogy megsavanyodott: ha tudja, hogy már a kiválasztás előtt savanyú volt, nem számít adománynak. Ha az adománynak való a kiválasztása után lett savanyú, adománynak számít. Ha kétség van efelől [az első adományban], újra adományoz. Az első adomány nem lesz medumá, és nem kell utána ötödöt fizetni, így a második adomány.

Papi adományok 3/2

Beleesett közülük egy darab a hulinba. Nem teszi a hulint szenteltté. Beleesett egy másik darab, másik helyen. Az sem teszi a hulint szenteltté. A két darab egyszerre esett ugyanarra a helyre, a kisebbik szerint válik a hulin szenteltté.

Papi adományok 3/3

Ketten társak és papi adományt adtak, egymás után. Rabbi Ákivá azt mondja: mindkettőjük adománya adomány. A Bölcsek azt mondják: az első adomány számít. Rabbi Joszi azt mondja: ha az első a megállapított mérték szerint adományoz, a második adománya nem adomány. Ha az első nem mérték szerint adott, a második adománya is számít.

Papi adományok 3/4

Hogyan értsük [az előbbi misna elejét]? Úgy, hogy nem beszélt. Ha megengedte valakinek a házból, a szolgának, vagy a szolgálólánynak, hogy adományozzon, adománya adomány. Ha visszavonta az adományozás előtt az engedélyt, az adomány nem számít annak. Ha az adomány kiadása után vonta vissza, az adománynak számít. Munkások a ház körül nem adományozhatnak, kivéve a taposókat, akik azonnal „beszennyezhetik” a taposóprést.

Papi adományok 3/5

Aki azt mondja: Ennek a kupacnak az adománya „benne foglaltatik” a tized is, a tized adománya is: Rabbi Simon azt mondja: kimondta. A Bölcsek azt mondják: addig nem számít, míg ki nem mondta: Az északi része, vagy a déli része. Rabbi Elázár Hiszma azt mondja: Aki azt mondja: „A kupac adománya benne van”, az néven nevezte. Rabbi Eliezer ben Jákov azt mondja, aki azt mondja: „Ennek a tizednek levonása, megfelel a tized adományának”, az néven nevezte.

Papi adományok 3/6

Aki a papi adományt lerója a bikurim előtt, és az első tizedet pedig a papi adomány előtt, a második tizedet az első tized előtt, annak ellenére, hogy megszegi a törvényt, nem tehet másképp, mert az is írva van: „Gabonáddal és boroddal ne késlekedjél.” (Kiv 22, 28).

Papi adományok 3/7

Honnan tudjuk, hogy a bikurim megelőzi a papi adományt? Hiszen az egyiket úgy nevezzük, hogy trumá és resit, a másik is trumá és resit. Azonban a bikurim, a nevéből adódóan mindegyik előtt áll, a papi adomány megelőzi az első tizedet, mivel van benne resit, és az első tized megelőzi a második tizedet. Mivel van benne resit.

Papi adományok 3/8

Azt akarta mondani, hogy adomány, de azt mondta tized, tized helyett adományt mondott, égőáldozat helyett slámim, slámim helyett égő áldozatot, vagy a „nem megyek be ebbe a házba helyett” csak annyit mondott, hogy „ide nem”, annak a szava nem számít. Mindaddig, amíg nem beszél a szíve szerint.

Papi adományok 3/9

Az idegen, vagy a somroni adománya adomány, a tizedük tized, és a hekdesük hekdes. Az idegennek nem kell az ún. kerem revii-t betartani. A Bölcsek azt mondják: de igen. Az idegen adománya medumá-vá lesz, és utána ötödöt kell fizetni. Rabbi Simon szerint nem kell.

Papi adományok 4/1

Ha valaki félre teszi a papi adomány és a tized egy részét, vehet onnan még a papi adomány részére, de nem vehet más helyről. Rabbi Meir azt mondja: máshonnan is vehet papi adományt és tizedet.

Papi adományok 4/2

Akinek a termése raktárban volt és adott egy szeát a lévita fiának és egy szeát a szegénynek, leválaszt nyolc szeá mennyiségig és abból eszik. Ezek Rabbi Meir szavai. A Bölcsek azt mondják: Pontosan kiszámítja, mennyit választ ki.

Papi adományok 4/3

[A papi adomány mértékét a Biblia nem szabja meg]. A nagylelkű ember negyvenedet ad. Sámáj háza szerint harmincadot. Átlagos ember ötvenedet ad, a „rossz” ember hatvanad részt. Ha valaki hatvanad részt adott, adománynak számít, nem kell többet adnia. Ha hozzá akar tenni, a különbözet után, tizedet fizet. Ha látta, hogy hatvanegy részből egyet adott, az adomány érvényes, de újra kell adjon adományt, ahogy szokott, súly, mérték és szám szerint. Rabbi Jehuda szerint, akkor is, ha nem mukáf.

Papi adományok 4/4

Ha valaki azt mondja az adománnyal megbízott emberének: Menj, és adjál adományt – akkor a gazdája szándéka szerint cselekszik. Ha nem ismeri a gazdája szándékát, akkor átlagos adományt ad, egyet ötvenből. Ha ebből elvesz tízet, vagy hozzáad tízet, adománynak számít. De ha csak egy részt kíván hozzáadni a saját szándéka szerint, adománya nem adomány.

Papi adományok 4/5

Ha valaki túl sok adományt ad, arról Rabbi Eliezer azt mondja: egy a tízből, mintha tized lenne. Ha ennél is többet ad, tized adománynak adja egy másik helyen. Rabbi Jismáel azt mondja: Az egyik fele hulin, a másik fele papi adomány. Rabbi Tarfon és Rabbi Ákivá szerint annyival többet ad, amennyivel akar, amíg van benne hulin.

Papi adományok 4/6

Három időszakban mérik meg a tizedet tartalmazó kosarat. Az első a gyümölcs érésekor, majd a gyümölcs érésének végeztével, végül a nyár közepén. Ha megszámolja a gyümölcsöt, az dicséretes. Ha felméri a mennyiségét az dicséretesebb, ha súly szerint mér, a három közül a legdicséretesebb.

Papi adományok 4/7

Rabbi Eliezer szerint a papi adomány 1:100 arányban „semlegesítődik”. Rabbi Josua szerint egy a százban és még „valamennyi.” A „valamennyinek” nincs mértéke. Rabbi Joszi ben Mesulám azt mondja, hogy káb száz szeára. Ezt a mértéket medumának nevezik.

Papi adományok 4/8

Rabbi Jehosua azt mondja, a fekete fügét „semlegesíti” a fehér és fordítva, a fehéret “semlegesíti” a fekete. Nagy, préselt válogatott füge füzér semlegesíti a kicsit, és a kicsi a nagyot. A kerek füge füzére a szögleteset, a szögletes a kereket. Rabbi Eliezer nem engedi meg. Rabbi Ákivá szerint, ha tudjuk, mi keveredett mivel, akkor nem semlegesítik egymást.

Papi adományok 4/9

Hogyan? Ötven fekete füge és ötven fehér [nem megszentelt keverékébe] esett egy fekete megszentelt füge, akkor a fekete fügék tilossá válnak, és a fehérek nem. Ha egy fehér füge esett közéjük, a fehér tilos lesz, a fekete nem. Ha nem tudni, mi esett bele, az egyik semlegesíti a másikat. Ebben Rabbi Eliezer szigorral ítél, Rabbi Jehosua elnézően.

Papi adományok 4/10

De a következő esetben Rabbi Eliezer elnézően ítél és Rabbi Jehosua szigorúan. Abban az esetben, mikor egy litra mennyiségű szárított fügét présel a korsó tetejébe, de nem emlékszik, melyik korsó volt ez. Rabbi Eliezer azt mondja, hogy látszik, hogy a füge lazán van és az alsó semlegesíti a felsőt. Rabbi Jehosua azonban úgy vélekedik, hogy nem semlegesíti, csak akkor, ha száz korsó van együtt.

Papi adományok 4/11

Egy szeá papi adomány a magtárban lévő halom tetejére esett és valaki kimerte onnan: Rabbi Eliezer azt mondja, ha az a mennyiség, amit kimertek onnan, [a kupaccal együtt] tartalmaz száz szeá terméket, ez az egyszáz és egy [hulin] semlegesíti [az egy szeá papi adományt]. Rabbi Joshua szerint nem semlegesíti. Ha egy szeá papi adomány a magtárban lévő kupac tetejére esik, azt kimerik onnan. Ha így van, minek mondták azt, hogy a papi adomány semlegesítődik százegy hulin ellenében? Akkor mondják, ha nem tudni, hogy mennyire keveredtek össze, vagy azt, hogy hová esett.

Papi adományok 4/12

Két kosár vagy két kamra [hulin]. Valamelyikbe szeá papi adomány esett, de nem tudni melyikbe: az egyik felmenti a másikat. Rabbi Simon azt mondja, hogy akkor is felmentik egymást, ha két különböző városban vannak.

Papi adományok 4/13

Rabbi Joszi arról az esetről beszélt, mely Rabbi Ákivával történt, hogy ötven köteg zöldség közé egy köteg zöldség keveredett, melynek a fele adomány a másik fele hulin. Azt állítottam előtte: ez semlegesítve van. Nem azért, mert az adományt ötvenegy semlegesíti, hanem mert meg volt a száz és két fél.

Papi adományok 5/1

Ha egy szeá nem „tiszta” adomány esett száz hulin termék közé, vagy máászer rison vagy máászer seni vagy hekdes közé, legyen az tiszta, vagy nem, hagyni kell megrothadni. Ha az a szeá tiszta, a keveredett termék eladható a papnak adomány gyanánt, de kevesebbért, mint az adomány teljes ára, kivéve azt a szeát, [amely a hulin termék közé esett]. Ha máászer rison termése közé esett, trumát máászernek nevezik. Ha máászer seni közé esett vagy a hekdes közé, azokat meg kell váltani. Ha az a hulin, amelybe a szeá adomány esett tisztátalan volt, szárítva vagy pörkölve egyék, vagy gyümölcs levével keverjék, vagy tésztává gyúrják és elosztják, hogy egy helyen ne legyen belőle több, mint tojásnyi mennyiség.

Papi adományok 5/2

Egy szeá nem tiszta papi adomány, mely száz szeá tiszta hulinba esett: Rabbi Eliezer azt mondja: ki kell onnan venni, és a papnak adni és el kell égetni. Mert azt mondom, szeá, mely beleesett, az a szeá, amely semleges lesz és ehető. A Bölcsek azt mondják, semleges és megeszik szárazon, vagy pörkölve, vagy megöntözik gyümölcslével, vagy tésztát gyúrnak belőle és elosztják, hogy egy helyen ne legyen tojásnyi mennyiségnél több.

Papi adományok 5/3

Egy szeá tiszta papi adomány, amely beleesett száz tisztátalan hulin közé: semleges lesz, kiveszik és megeheti [a pap, azt a bizonyos szeá adományt] szárazon vagy pörkölve, vagy gyümölcs levével elkeverik, és a tésztát készítenek belőle kis darabokra elosztva, melyek kisebbek, mint a tojás.

Papi adományok 5/4

Egy szeá tisztátalan trumá száz szeá tiszta trumá közé esett: Sámáj iskolája megtiltja, Hilel iskolája megengedi. Hilel azt mondja Sámájnak: Mivel a tiszta adomány tilos annak, aki nem pap és a nem tiszta tilos a papoknak, miként a tiszta adomány semleges, a nem tiszta is semleges. Sámáj iskolája azt válaszolta: nem, mert ha a nem megszentelt ehetővé teszi a szenteltet, annak számára, aki nem pap, akkor a tiszta adomány, amely szigorúan tiltott idegen számára, hogyan semlegesíti a nem tiszta adományt? Azután, hogy megegyeztek, Rabbi Eliezer azt mondta, vegye ki azt a szeát és égesse el. Bölcsek azt mondják: Kis mennyiség, ezért elhanyagolható.

Papi adományok 5/5

Egy szeá adomány, mely száz hulin közé esett, de kivették onnan és aztán máshova került: Rabbi Eliezer azt mondja: medumá keveréket képez, mint adomány. A Bölcsek szerint csak akkor medumá, ha a számítás szerint is az.

Papi adományok 5/6

Szeá papi adomány, amely kevesebb, mint száz szeá (hulin) közé esett, és medumá lett a keverék, és ezután ebből a keverékből egy szeá máshova került: Rabbi Eliezer szerint továbbra is biztosan medumá, mintha adomány lenne. Bölcsek: nem képezhet valami medumá keveréket csak ha a számítás is arra utal. Az adománnyal készített kovász is csak a számítás szerint használható a tészta erjesztésénél. Ugyancsak a kútról hozott víz is csak a számarány szerint teszi alkalmatlanná a mikve vizét.

Papi adományok 5/7

Szeá adomány, amely száz szeá közé esett, [hulin, vagyis nem megszentelt termék közé] onnan kiemelték, majd egy szeá egy másik adományból újra beleesett, ismét kiemelték, majd egy másik szeá is beleesett: a keverékből mindaddig szabad enni, amíg a papi adomány mennyisége nem haladja meg a hulint [profánt].

Papi adományok 5/8

Szeá adomány, amely száz szeá közé esett, hulin közé, [nem megszentelt, profán termék], de mielőtt kiemelték onnan egy másik szeá is beleesett: a keverék fogyasztása tilos. Rabbi Simon megengedi.

Papi adományok 5/9

Szeá adomány, amely száz szeá közé esett, [hulin, vagyis nem megszentelt termék közé] megdarálta és az adomány, akárcsak a hulin mennyisége [arányosan] csökkent: szabad enni belőle. Szeá adomány, amely kevesebb, mint száz szeá közé esett, megdarálta, és gyarapodott, de amennyire a hulin gyarapodott, annyival gyarapodott az adomány: tilos. Ha tudni lehet, hogy a hulin gabona jobb fajta, mint az adomány, megengedett. Szeá adomány, amely kevesebb, mint száz szeá közé esett, de azután még beleesett hulin: ha véletlen, megengedett. Ha szándékos, tilos.

Papi adományok 6/1

Ha valaki tévedésből eszik az adományból, megfizeti annak értékét és még az ötödét. Akár eszik, akár iszik, akár olajjal keni be a testét, akár tiszta az a papi adomány, akár nem, megfizeti az ötödrészt és az ötöd ötödét. A fizetség nem adomány hanem ún. javított hulin, amelyből adomány lehet, végül is a fizetség is adomány. Lehet, hogy a pap vonakodik elfogadni a fizetséget. Nem vonakodhat.

Papi adományok 6/2

Izraelita lány, aki evett a papi adományból, és azután hozzáment feleségül a paphoz: ha az a papi adomány még nem lett más papnak felajánlva, kifizeti magának az értékét és annak ötödét. Ha azonban egy másik pap megkapta azt az adományt, amiből ő evett, az értékét odaadja a másik papnak, és az ötödet saját magának, mivel azt mondták: aki tévedésből adományt eszik, a tulajdonosnak megfizeti az értékét és az ötödet annak, aki akarja.

Papi adományok 6/3

Aki munkásait és vendégeit papi adománnyal eteti, kifizeti az értékét, és ők fizetik az ötödöt. Ez Rabbi Meir véleménye. A Bölcsek szerint ők fizetik az értéket és az ötödet és ő pedig az étkezésük költségét.

Papi adományok 6/4

Aki a papi adományból lop, de nem eszik belőle, az adomány értékének dupláját fizeti. Ha evett belőle, az érték kétszeresét fizeti, plusz az ötödöt. Értéket és ötödöt a hulin ára szerint, a második értéket az adomány ára szerint. Megszentelt adományból [héb. trumát hekdes] lopott és evett. Kétszeresen ötödöt fizet és az értéket [csak egyszer], mivel a hekdesben nincs dupla fizetség.

Papi adományok 6/5

Nem fizetnek a leket, a sikhehá és a peá felhasználásával, sem a hefkerből, sem az első tizedből, amelynek az adomány része ki lett fizetve, sem a második tizedből, sem a megszentelt adományból [hekdes], mivel hekdes nem válthatja meg a hekdest, ezek Rabbi Meir szavai. A Bölcsek megengedik, hogy ezekkel a termékekkel [fizessen].

Papi adományok 6/6

Rabbi Eliezer azt mondja: Fizetnek egyik fajtával a másik fajta után, a lényeg, hogy a szép árut adjon a nem szép fejében. Rabbi Ákivá azt mondja: Csak ugyanabból a fajtából fizethet, amivel tartozott. Eszerint, ha tököt evett a hetedik év beköszöntése előtt, várja meg a tököt, mely a hetedik év kimenetele után terem, és abból fizessen. Ott, ahol Rabbi Eliezer enyhítő döntést hoz, Rabbi Ákivá nehezít, mint írták: „És midőn valaki eszik szentséget tévedésből, akkor toldja az ötödrészét hozzá, és adja a papnak a szentséget” (Lev 22, 14). Rabbi Eliezer szerint abból ad, ami a szenteltnek megfelelő, Rabbi Ákivá azt mondja: Odaadta a papnak a szenteltet. A szenteltet, amiből evett.

Papi adományok 7/1

Aki szándékosan eszik a papi adományból, kifizeti az árát, de nem fizet ötödrészt. A fizetség hulinnak számít. Ha a pap meg kíván bocsátani, ám bocsásson meg.

Papi adományok 7/2

Bát kohen, aki Izraelhez megy feleségül és utána eszik a papi adományból, megfizeti az árát, de ötödet nem fizet. Házasságtörésért való büntetés: tűzhalál. Ha hozzámegy akármilyen házasságra alkalmatlan férfihez, megfizeti az árát, ezen felül ötödet. Az ilyen bát kohen büntetése házasságtörés esetén: megfojtás. Ezek Rabbi Meir szavai. A Bölcsek azt mondják: mindkét esetben megfizetik a papi adomány árát és nem fizetnek ötödet. A halálos ítéletük: tűzhalál.

Papi adományok 7/3
Izraelita, aki kisgyerekeit papi adományból eteti, vagy rabszolgáit, kicsit és nagyot, vagy aki külföldről való papi adományt eszik, vagy aki olajbogyónyi mennyiségnél kevesebbet eszik a papi adományból, megfizeti az árát, de nem fizet ötödet. A fizetség a hulinból történik. Ha a pap el akarja engedni a tartozást, ám engedje el.

Papi adományok 7/4

Ez a szabály, aki kerent [teljes ár] és ötödet fizet, a fizetség a papi adományból történik: ha a pap elengedni kívánja a tartozást, nem engedheti el. Aki pedig kerent fizet, de nem fizet ötödet, a fizetség a hulinból történik, ha a pap el akarja engedni a tartozást, ám engedje el.

Papi adományok 7/5

Két kosár közül az egyikben papi adomány van, a másikban hulin. Az egyikbe szeá papi adomány esett, de nem tudni melyik az. „Én azt gondolom, hogy az adomány közé esett.” Nem tudni, melyik az adomány és melyik a hulin, majd eszik az egyikből, az mentes. Eszik a másikból, úgy tekinti, mint adomány és a hálá szabálya szerint jár el, ezek Rabbi Meir szavai. Rabbi Joszi szerint mentes. Ha egy másik ember evett a második kosárból, mentes. Aki eszik mindkét kosárból, a kettő közül a kisebb adósságot fizeti.

Papi adományok 7/6

Ha e kosarak egyike hulin közé esett, nem teszi azt medumává. Ha utána a másik is beleesik, azt adománynak tekinti, és hálával tartozik. Rabbi Meir szavai. Rabbi Joszi felment. Ha ez a másik kosár máshová esett, nem teszi azt medumává. Mindkét kosár egy helyre esett, a kettő közül a kisebbik szerint medumává tesz.

Papi adományok 7/7

Ha egyik kosár tartalmát vetőmagnak használta, mentes. Ha a másikat is, akkor papi adománynak tekintik, és hálával tartozik. Rabbi Meir szavai. Rabbi Joszi felment. Ha más használja a másodikat, mentes. Ha valaki elvetette a két kosár tartalmát. Olyan mag, mely megrothad a földben, engedélyezett, amely nem rothad meg, tilos.

Papi adományok 8/1

Asszony, aki eszik a [férje] papi adományából, jönnek és azt mondják neki: meghalt a férjed, vagy elvált tőled. Ugyanígy a rabszolga, aki eszik papi adományból, mert jönnek és azt mondják neki: meghalt a gazdád vagy eladtak izraelitának, vagy ajándékba adtak, vagy felszabadítottak. És a pap, aki evett a papi adományból, és kiderült róla, hogy elvált nő gyermeke, vagy hálucá gyermeke. Rabbi Eliezer kötelezi ezeket az érték és az ötöd megfizetésére. Rabbi Josua felmenti őket. Az oltár előtt állt és áldoz, és kiderül róla, hogy elvált nő vagy hálucá gyermeke, Rabbi Eliezer szerint, minden áldozat, amit az oltárhoz vitt, alkalmatlan. Rabbi Josua azonban elfogadhatónak tartja az áldozatait. Kiderült róla, hogy testi hibás: áldozata alkalmatlan.

Papi adományok 8/2

A fenti esetek mindegyikében, ha az adomány még a szájukban volt, Rabbi Eliezer szerint lenyelhetik, Rabbi Josua szerint ki kell köpni. Ha azt mondják neki, tisztátalan vagy, tisztátalan a papi adomány. Rabbi Eliezer azt mondja: Nyelje le. Rabbi Josua: Köpje ki. Vagy azt mondják neki, tisztátalan vagy, az adomány tisztátalan, vagy kitudódott róla, hogy tevel, vagy ez első tized, melyből nem lett a papi adomány félre téve, vagy nem fizettek utána második tizedet, se hekdest, vagy poloska ízt hagy a szájban, azt ki kell köpni.

Papi adományok 8/3

Fürt szőlőt evett, majd a kertből bement az udvarba, Rabbi Eliezer szerint, fejezze be. Rabbi Josua: Ne fejezze be. Ha már esteledik és beköszönt a sábát, Rabbi Eliezer azt mondja: fejezze be, Rabbi Josua: Ne fejezze be.

Papi adományok 8/4

Adományból visszamaradt bor, ami előkerült: öntse ki. Hulin esetében nincs szükség külön figyelmeztetni. Háromféle fedetlen italt tilos tartani: vizet, bort és tejet. Minden más ital fogyasztható. Mennyi ideig állhat? Amennyi idő kell a kígyónak, hogy közeli fészkéből előjöjjön, igyon és elmenjen.

Papi adományok 8/5

A víz szükséges mennyisége, hogy elbomoljon benne a méreg: Rabbi Joszi szerint edényben, akármennyi – tilos. A földön, pl. tócsában, negyven szeá legyen.

Papi adományok 8/6

Kilyukasztott füge, szőlő, tök, sütőtök, görögdinnye, uborka, még akkor is, ha talentumot nyom, kicsi vagy nagy, leszakított, vagy a szárán áll, tilos, míg van bennük nedvesség. Kígyómarta állathoz nem szabad nyúlni, mert életveszélyes.

Papi adományok 8/7

Fedéllel ellátott boros tartály: tilos, mivel nyitottnak számít. Rabbi Nehemia megengedi.

Papi adományok 8/8

Ha gyanú áll fenn, hogy egy hordó papi adományba tisztátalanság okozója került, Rabbi Eliezer azt mondja: ha gazdátlan helyen áll, helyezze biztonságba, rejtett helyre. Ha nem volt befedve, fedje be. Rabbi Jehosua azt mondja: ha rejtett helyen van, helyezze gazdátlan helyre. Ha be volt fedve, hagyja nyitva. Raban Gamliel azt mondja: Ne tegyen vele semmi újat.

Papi adományok 8/9

Hordó agyagból, mely összetört a felső szőlőtaposó kádban, és az alsó nem tiszta. Rabbi Eliezer és Rabbi Josua egyetértenek: Ha meg tud menteni belőle egy negyedet, úgy hogy tiszta maradjon, megmenthet. Ha nem, Rabbi Eliezer azt mondja: hagyják lefolyni és alkalmatlanná válni. A kezét se tegye bele.

Papi adományok 8/10

Ugyanígy az olajos hordó, mely kifolyt. Rabbi Eliezer és Rabbi Jehosua megegyeznek, ha meg tud ebből menteni egy negyedet, tisztán, megmenthet. Ha nem, Rabbi Eliezer azt mondja: akkor kifolyik és a földbe ivódik. Ne itassa fel a kezével.

Papi adományok 8/11

Erről és arról az esetről mondja Rabbi Jehosua: Ez nem az a fajta adomány, amellyel az a gond, hogy ne váljon tisztátalanná, hanem, hogy ne egyenek belőle. Hogyan ne váljon tisztátalanná? Valaki egyik helyről a másikra ment, a kezében papi adománynak szánt kenyereket vitt. Azt mondta neki egy idegen: Adj nekem egyet, és tisztátalanná teszem. Ha nem adsz, tisztátalanná teszem az összest. Rabbi Eliezer azt mondja: inkább tegye tisztátalanná az összest, de ne adjon egyet sem [jószántából], hogy azt tisztátalanná tegye. Rabbi Jehosua azt mondja: tegyen egy kenyeret a sziklára és hagyja ott.

Papi adományok 8/12

Hasonlóképpen, ha idegenek azt mondják nőket látván, adja oda magát nekünk valamelyik közülük, azt magunkévá tesszük. Ha nem, mindnyájukat magunkévá tesszük. Inkább tegyék mindegyikkel, de ne adjanak át nekik egyetlen lelket sem Izraelből.

Papi adományok 9/1

Aki tévedésből papi adománynak szánt magból vet, felássa. Ha szándékosan tette, meghagyja. Ha már kinőtt az egyharmada, akár tévedésből, akár szándékosan, meghagyja. Len esetében, ha szándékosan vetette, felássa.

Papi adományok 9/2

[Ami az elvetett papi adomány magjaiból nő], abból köteles a leket, a sikhehá és a peá részét kifizetni. Izrael szegényei és szegény kohaniták szedhetnek a termésből. Izrael szegényei az adomány árán adják el a kohanitáknak, és az érte járó pénz az övék. Rabbi Tarfon azt mondja: Csak a szegény kohaniták szedhetnek a termésből, mert mások erről elfeledkeznek és esznek belőle. Erre így válaszolt Rabbi Ákivá: Ha így van, akkor csak a tiszták szedhetnek a papi adomány terméséből.

Papi adományok 9/3

[Ami az elvetett papi adomány magjaiból nő] az tizedre is köteles, és a szegény tizedet Izrael szegényei és a kohaniták szegényei viszik el, de szegény izraelita el kell adja a papoknak az adomány árán, és a pénz őket illeti. Szép dolog az, ha saját maga [bottal] csépel. Hogyan teszi, aki állattal [csépel – más szóval nyomtat]? Zsákot akaszt az állat nyakába és azt megtölti hasonló fajta maggal, így nem kínozza az állatot és nem eteti szentelt adománnyal.

Papi adományok 9/4

Ami a papi adomány magjából nő, az papi adomány. Az elvetettből kinőtt újra elvetve, hulint terem. De a tevel, melyből nem vonták le a különböző tizedeket, adományokat, az első tized, a héb. szfihé sviit, [hetedik évben magától termett ] külföldi papi adomány, a medumá, a bikurim termése, mind hulinnak számít. Hekdes és második tized termése szintén hulin, és a vetés idéjében megválthatja őket.

Papi adományok 9/5

Ha száz sávon ültetett a papi adomány magjaival és abból egy hulin, mindegyik terméséből ehet, feltéve, ha a mag átalakul a talajban. Ha azonban a mag nem változik később sem, nem ehet a termésből még akkor sem, ha száz hulin sávot és egy papi adomány sávot ültetett.

Papi adományok 9/6

Tevel: termése megengedett, ha a mag átalakul a talajban. Az olyan termés melynek magja nem pusztul el, a termésnek termése is tilos. Melyek azok a fajták, melyek magja nem pusztul el a földben? A luf, a fokhagyma és a hagyma fajták. Rabbi Jehuda azt mondja: A fokhagyma ebben a tekintetben hasonlít az árpára.

Papi adományok 9/7

Aki idegennel együtt póréhagymát gyomlál, annak ellenére, hogy a termés tevelnek számít, ideiglenesen ehet belőle. Papi adomány tisztátalan magjából kikelt palánták megtisztulnak, de nem szabad enni belőle, csak ha lenyesi az ehető részt. Rabbi Jehuda szerint másodszor is le kell nyesni.

Papi adományok 10/1

[Papi adománynak] szánt hagyma lencsével, [a lencse] fogyasztható nem [ papoknak is, ha a hagyma] egyben marad. Ha felvágták, átadja ízét. Másféle ételekben, egészben vagy felvágva, ha átadja az ízét – tilos. Rabbi Jehuda megengedi a halsalátában, és csak azért, hogy elvegye a rossz szagot.

Papi adományok 10/2

[Papi adománynak] szánt reszelt almát tesz tésztába és erjedni hagyja, tilos fogyasztani. [Papi adománynak] szánt árpa, mely a ciszterna vizébe esett, erjedés indul el a vízben, de iható.

Papi adományok 10/3

Meleg kenyeret vesz ki a kemencéből és azt egy papi adománynak szánt korsó bor tetejére helyezi, Rabbi Meir megtiltja, Rabbi Jehuda megengedi. Rabbi Joszi búzakenyér esetén megengedi, de árpakenyér esetén megtiltja. Mert az árpa magába veszi az ízeket, [és a bor nedvességét is].

Papi adományok 10/4

Kemence, amit papi adománynak való köménnyel fűtöttek, és kenyér sült benne, a kenyér megengedett, mert nem a kömény íze, hanem csak a szaga megy át.

Papi adományok 10/5

Görög széna, mely beleesett a boros hordóba, papi adománynak és második tizednek szánt mag, alkalmatlanná teszi a bort, ha a magból átmegy az íze. Ehhez a hordó fája „nem járul hozzá”. Sviit, kilájim és hekdes esetén, ha a mag és a fa átadja az ízét.

Papi adományok 10/6

Akinek köteg görög szénája van, amely egyben kilé kerem, égesse el. Görög széna kötege, amely tevel, kicsépeli belőle a magot és megállapítja a mennyiségét, majd különválasztja a magot. A szárakat nem kell különválasztani. Ha különválasztotta, ne mondja: „elmorzsolom, félre teszem a szárát és csak a magot adom”, hanem [az adományban] adja a magot és a szárát is.

Papi adományok 10/7

Ha hulin olajbogyót együtt pácolnak papi adománynak számító olajbogyóval. Tördelt hulin, tördelt adománnyal, tördelt hulin, teljes adománnyal, vagy az adomány levében, tilos. Ép, teljes hulin bogyó, a tördelt, papi adománynak ajánlott bogyóval, megengedett.

Papi adományok 10/8

Tisztátalan fajta hal, amelyet tiszta hallal együtt pácoltak, két szeá térfogatú hordóban, ha a tisztátalan halnak a júdeai mérték szerint tíz zuz a súlya, amely öt szelá. Galileában, a páclé fogyasztása tilos. Rabbi Jehuda azt mondja: [tilos], ha a tisztátalan hal pácleve negyed log két szeában. Rabbi Joszi szerint, ha annak a tizenhatoda.

Papi adományok 10/9

Ha nem kóser sáskát pácolnak együtt a kóser sáskával, az nem tiltja a pác levét. Rabbi Cádok tanúságot tett arról, hogy a tisztátalan sáska leve tisztának számít.

Papi adományok 10/10

Pácolt különféle zöldségek együtt fogyaszthatók, kivéve a póréhagymát. Póréhagyma, hulin, az adománynak szánt póréhagymával, zöldség, hulin, adománynak szánt póréhagymával tilos. Azonban póréhagyma, hulin, adománynak szánt egyéb zöldséggel, megengedett.

Papi adományok 10/11

Rabbi Joszi azt mondja: Amit együtt párolnak az adománynak szánt céklával, tilos, mert az utóbbi átadja az ízét. Rabbi Simon azt mondja: káposzta, amit mesterségesen öntöztek, adománynak szánt esőáztatta káposztával együtt tilos, mert az előbbi elnyeli az ízt. Rabbi Ákivá azt mondja, hogy ezek főzhetők együtt, kivéve hússal. Rabbi Johánán ben Nuri azt mondja: A máj megtilt, de nem tiltott, mert kibocsát és nem nyel el.

Papi adományok 10/12

Ha a tojás együtt fő tiltott adalékokkal, akkor is, ha csak a sárgája, tilos, mert az elnyel. Leves, amiben papi adomány főtt vagy papi adományt pácoltak, nem tilos papoknak.

Papi adományok 11/1

Nem tesznek [papi adománynak szánt] préselt vagy szárított fügét a pácolt hal levébe, mert attól tönkre megy. [Papi adománynak szánt] bort azonban lehet. Nem ízesítik az [papi adománynak szánt] olajat, de a bort igen. Nem forralnak papi adománynak szánt bort, mert azzal csökken a mennyisége. Rabbi Jehuda megengedi, mert attól jobb lesz.

Papi adományok 11/2

Ha [nem pap], datolya méz, almabor, őszi szőlő és egyéb adománynak szánt gyümölcs italát issza, Rabbi Eliezer szerint köteles az értékét és az egyötödét megfizetni. Rabbi Jehosua felmenti. Rabbi Eliezer tisztátalanság hordozóinak tartja ezeket, lévén folyadékok. Rabbi Jehosua azt mondta: A Bölcsek nem úgy vették számba ezt a hét folyadékot, mint a fűszereket [melyek számbavétele pontatlan], hanem kijelentették, hogy hét ital tisztátalan[ná tehet], és az összes többi ital tiszta [nem tehet tisztátalanná].

Papi adományok 11/3

Nem készítenek datolyából mézet, almából bort, őszi szőlőből borecetet, és egyéb gyümölcsöt sem változtatnak meg, ha az papi adomány vagy második tizednek lett szánva, csak az olajbogyót és a szőlőt. Nem is kapnak negyvenet [korbácsütést, ill. harminckilencet] az orlából készült italért, csak olyanért, amely olajbogyóból, vagy szőlőből készült. És első zsengékből készült italt se hoznak, csak az olajbogyóból és a szőlőből készültet. Az oltáron csak az olajból és a borból való italt áldoznak.

Papi adományok 11/4

Papi adománynak szánt füge szára, szárított füge, kaliszim [füge fajta] és a karob tilos az idegeneknek.

Papi adományok 11/5

Ehető magok, mikor a papi adományként eszik, tilos. Ha eldobja, ehető. Ugyanígy a kodasim eldobott csontja ehető, de ha pap eszik, akkor tilos. Korpa ehető, a finom korpa nem. A régi korpa ehető. Úgy kezeli a papi adományt, mintha hulin lenne: egy vagy két káv mennyiséget kiszitálhat szeá mennyiségre, nem fél, hogy az adomány elvész. Amit félre tesz, rejtett helyre tegye.

Papi adományok 11/6

Magtár, ahonnan kiseperte az adomány kalászait, ott nem szabad leülni és a magokat egyenként gyűjtögetni, csak a szokásához híven seperjen fel, nehogy bevigyen oda hulin terméket.

Papi adományok 11/7

Hasonlóan, ha egy olajos korsó felborult, nem kell leülni és felitatni a kezével, hanem szedje fel, mintha hulin lenne.

Papi adományok 11/8

Ha korsóból korsóba önti és három csepp veszendőbe megy, hulinnal pótolja. Ha megdönti a korsót és visszaveszi a kiömlött cseppeket, adománynak számít. Amennyi az adomány a tizedből, amit a demájból vonnak le, a paphoz viszi, és ez a nyolcad nyolcada.

Papi adományok 11/9

Kásrin-i trumá, háziállatnak adják eledelül, állatoknak és tyúkoknak. Izraelita, aki a paptól vesz bérbe tehenet, kásrin-i trumá-val eteti. És fordítva: Pap bérbe vesz tehenet Izraeltől, bár az etetése az ő feladata, mégsem eteti kásrini trumá-val. Izraelita, aki paptól tehenet vásárol a megbecsült áron, nem ad neki kásrini trumát. És fordítva, pap, aki megbecsült áron vásárol tehenet izraelitától, kásrini trumával eteti.

Papi adományok 11/10

Elégetésre való olajat használhatnak a mécseshez, a zsinagógában, és a tanházban, világítatlan, sötét helyeken, beteg mellett, ahol pap is tartózkodik. Az a lány, aki paphoz megy feleségül, az apjánál felkészül, az apja mécsest gyújt az ő jelenlétében. Italozáshoz gyújtanak, de a gyászoló otthonában nem, Rabbi Jehuda szerint. Rabbi Joszi azt mondja: A gyászoló otthonában igen, de az italozóknál nem. Rabbi Meir itt is és ott is megtiltja. Rabbi Simon itt is és ott is megengedi.

MAGVAK RENDJE 7

TIZEDEK (héb. máászrot)
hetedik traktátus

A Tizedek traktátusa öt fejezetből áll. A traktátus a tized leválasztásának kötelességéről és az attól való felmentésről, és a tized különböző változatairól szól. A Tórában lefektetett törvény szerint: “Lévi fiainak pedig íme, adtam, minden tizedet Izraelben birtokul, szolgálatuk fejében, amellyel ők végzik a találkozás sátorának szolgálatát” (Szám 18, 21). A tized a lévitáknak (Lévi fiai) járó fizetség, azért is, mivel a Lévi törzse nem rendelkezik birtokkal és egyéb jövedelemmel, akárcsak Áron fiai, a papok. Erről így szól a törvény: „Mert Izrael fiai tizedét, amelyet levesznek az Örökkévalónak adományul, adtam a lévitáknak birtokul” (Szám 18, 24). A tizednek az adja a szentségét, hogy a szentélyben dolgozó lévitákat illeti. Különböző tizedek vannak: az első tized, héber nevén máászer rison, amit a lévita minden évben kap a gabona után. A léviták ennek a tizednek a tized részét leválasztják a papok számára, és a saját részüket szentségben elfogyasztják a szentélyben. Később, a Bölcsek úgy döntöttek, hogy az első tized akárhol elfogyasztható. A második tized, héb. máászer seni, melyet a földművesek az első tized levonása után leválasztottak és Jeruzsálembe vittek, hogy ott fogyasszák el. Amennyiben Jeruzsálem messze volt, és a gabona mennyisége jelentős, a tizedet megváltották pénzzel, és azt Jeruzsálemben költötték el lakomára. A második tizedet az első, a második, a negyedik és az ötödik években választottak le. A tized harmadik formája a szegények tizede, (héb. máászer áni) más néven harmadik tized, amit a harmadik és a hatodik évben választottak le, a szombatév előtt. A szegények tizedét a szegények és a léviták a fölművesektől kapták a városkapuban. A tized ősi szokása már említést nyer a Tórában, Jákob látomásának fejezetében, Bet El-ben: „És tett Jákob fogadást, mondván: ha velem lesz Isten, megőriz engem ezen az úton, melyen én megyek s ad nekem kenyeret enni, ruhát felölteni, és visszatérek majd békében atyám házába: úgy lesz az Örökkévaló nekem Istenül, ez a kő pedig, melyet megtettem oszlopnak legyen Isten háza, és mindennek, amit majd adsz nekem, a tizedét neked szentelem.” (Ter 28, 20-22)

Tizedek 1/1

A Bölcsek azt a szabályt fektették le a tizedek ügyében, hogy minden, ami étel, és őrzik, és a földön terem: tizedet rónak ki rá. És még egy szabályt mondtak: Minden, amely a kezdetén és a végén étel, és annak ellenére, hogy őrzi és gyarapítja, de közben nem eszik belőle, tizedet fizet az éretlen és az érett után. Minden, ami kezdetben nem tekinthető ételnek, de végül igen: nem fizet utána tizedet, amig nem lesz ehető.

Tizedek 1/2

Mikortól jár tized a gyümölcs után? A füge után, amikor érni kezd, a szőlő és mazsola után, mikor érett, a szomak és a szeder után, mikor vörös lesz. Minden piros gyümölcs, mikortól megpirosodik. A gránátalma, mikor megpuhul, a datolya, mikor megduzzad, a barack, mikor erek látszanak rajta. A dió, mikor belülről „tárháznak” néz ki, Rabbi Jehuda azt mondja: A dió és a mandula, mikor a magon belső hártya képződik.

Tizedek 1/3

A karob, mikor sötét foltok keletkeznek rajta. Minden sötét gyümölcs, ha foltok keletkeznek rajta. A körte, a vadkörte, a birsalma, a naspolya, amikor kifakul a színe. A fehér színűek, ahogy kifakulnak. A görögfű, mikor a magjaiból kinő, a gabonafajta és az olíva, mikor egyharmadára nőtt.

Tizedek 1/4

A zöldségek közül: a tök, a sütőtök, a dinnye, az uborka. Az alma, a citron [héb. etrog], tizedre köteles, a kicsi és a nagy. Rabbi Simon a kisméretű etrogot felmenti a tized alól. Az, ami tizedre köteles a keserű mandulában, az mentes az édes mandulában. És fordítva, ami köteles az édesben, az mentes a keserűben.

Tizedek 1/5

Hogyan és mikor végzik a tárolóban a tized leválasztását? A tök esetén, ahogy leveszik a szárát. Ha nem veszik le a szárát, ahogy halomba rakják. A dinnyénél, amikor megpuhul. Ha nem puhul meg, sorba rakják. Zöldségeknél kötegbe kötik, és [akkor veszik le a tizedet], amikor ez történik. Ha nem kötik csomóba, az edénybe való szedés közben. Ha nem tölti meg az edényt, amikor leszedte a magának szükséges mennyiséget. Ha kosárba szedi, amikor befedte a kosarat. Ha nem fedi be, miután feltöltötte a kosarat. Ha nem töltötte fel, miután magának elegendő mennyiséget szedett. Mikor jár el ily módon? Mikor a piacra viszi. De aki haza viszi, addig ehet belőle, amíg haza nem ér.

Tizedek 1/6

Szárított gránátalma, mazsola és karob, miután halomba rakta. Hagyma, miután meghámozta. Ha nem hámozta meg, miután halomba rakta. A gabona, miután elsimította. Ha nem simította el, miután halomba rakta. Száraz hüvelyesek, miután megszitálta. Ha nem szitálta meg, miután a rakást elsimítja. De akkor is ehet az oldaláról vagy akár a magok közepéből.

Tizedek 1/7

A bor után [akkor választ tizedet], miután leszűrte. Azután, hogy leszűrte, vehet és ihat a felső taposókádból és a csőből. Az olaj után, miután lefolyt a gyűjtő edénybe. Azután, hogy lefolyt, még vehet a préselt bálából, vagy a felső préselő kő alól, vagy a szűrőből. Vehet a sütemény olajozásához, a főzéshez, de nem vehet a tálba vagy edénybe, melynek tartalma forrásban van. Rabbi Jehuda azt mondja, mindenhez vehet, kivéve azt, amiben borecet vagy sós lé van.

Tizedek 1/8

Kerek fügés lepény, miután elsimították, [vagyis bekenték gyümölcslével]. Elsimíthatják tevel füge, vagy szőlő levével. Rabbi Jehuda nem engedi meg. Ha szőlő lével simítják el, nem fogadja magába a tisztátalanságot. Rabbi Jehuda azt mondja: befogadja. A szárított fügéből, miután összepréselték, kerek formában. Hordóba préselte [kézzel], vagy edényben. Eltörött a hordó, vagy kinyílt a tároló, ne egyen onnan, még kis időre sem. Rabbi Joszi megengedi.

Tizedek 2/1
Valaki, a piacon járva így szól: Vegyetek a fügémből. Esznek és nem tartoznak a tizeddel. Ha beviszik a házukba, bizony levonják a tizedet. Ha így szól: Vegyetek, és vigyétek a házatokba. Nem ehetnek belőle. De ha már bevitték a házukba, csak akkor fizetnek tizedet, ha a füge demáj.

Tizedek 2/2

A városkapuban ültek, vagy a boltban, és valaki azt mondta nekik, vegyetek a fügéimből. Esznek és nem fizetnek, a kapuőr vagy a bolt tulajdonosa fizet helyettük. Rabbi Jehuda felmenti [őket], de ha a tulajdonos elfordul, vagy eltakarja az arcát, vagy máshova megy, akkor nem.

Tizedek 2/3

Aki felhozza a gyümölcsöt Galileából Júdeába, vagy Jeruzsálembe, ehet belőle, amíg megérkezik a kívánt helyre és visszaúton is. Rabbi Meir azt mondja, amíg megérkezik arra a helyre, ahol a szombatot tölti. A kéregetők a városok körül, ehetnek [tized fizetése nélkül], amíg megérkeznek a szálláshelyükre. Rabbi Jehuda azt mondja: Az első ház, ahova megérkezik, az a saját házának tekinthető.

Tizedek 2/4

Ha leválasztja a gyümölcsből a papi adományt, a munka befejezése előtt. Rabbi Eliezer nem engedi meg, hogy eközben egyen belőle. A Bölcsek megengedik. Kivéve a fügét tartalmazó kosár esetében. Kosár, melyből kivette a papi adománynak megfelelő füge mennyiségét: Rabbi Simon engedélyezi, a Bölcsek megtiltják.

Tizedek 2/5

Ha valaki azt mondja a barátjának: Itt van ez az iszár, adj érte öt darab fügét, nem eheti meg, amíg nem vonta le a tizedet – ezek Rabbi Meir szavai. Rabbi Jehuda azt mondja: Ha egyenként eszi, mentes a tized alól. Ha egyszerre többet vesz magához, akkor köteles. Azt mondta Rabbi Jehuda: történt egy rózsakertben, Jeruzsálemben, ahol fügét árultak, három vagy négy darabot, egy iszárért. Soha nem választottak ott le tizedet, vagy papi adományt.

Tizedek 2/6

Ha azt mondja a barátjának: vedd ezt az iszárt, és adj érte tíz fügét, amit én magam válogatok és [egyenként] megeszem. Vagy egy fürt szőlőt, amit én válogatok. Lecsipegeti a szemeket és megeszi. Vagy gránátalmát válogatok. Feltöri és megeszi. Dinnyét választok érte, vág egy szeletet és megeszi. Vagy ha azt mondja neki, add érte ezt a húsz fügét, ezt a két fürtöt, ezt a két gránátalmát, ezt a két dinnyét: szokása szerint eszik és mentes a tized alól, mivel a földről vásárolta a termést.

Tizedek 2/7

Munkást bérelt, hogy fügét szárítson vele. Azt mondta neki: Azzal a feltétellel, ha eszem a fügéből. Ehet belőle és mentes a tized alól. Vagy azt mondta: Azzal a feltétellel, ha a fiam és én eszünk belőle, vagy a fiam eszik belőle a bérem fejében. Eszik és mentes a tized alól, de a fia köteles a tized megfizetésére. Vagy azt mondja: azzal a feltétellel, hogy a szedéskor és a szedés után eszem belőle. A szedés idején eszik, és mentes a tized alól, de a szedés után eszik és tizedet fizet, mert nem úgy eszik belőle, ahogy a Tóra előírta. Ez a szabály: aki a Tóra előírása szerint eszik, mentes a tized fizetése alól, de aki nem annak előírása szerint eszik, tizedre köteles.

Tizedek 2/8

Ha a füge szedésében satnya fügét szed, nem ehet a jó minőségű fügéből. És fordítva: Ha jó fügét szed, ne egyen a satnya fügéből. Megtartóztatja magát, amíg a jó füge helyére ér, és ott eszik. Ha cserél a társával, friss fügét friss fügére, vagy szárított fügét szárított fügére, vagy a friss fügét a másik szárított fügéjére, tizedet fizet. Rabbi Jehuda azt mondja: Ha friss fügét cserél, tizedet fizet, ha szárítottat, nem fizet.

Tizedek 3/1

Aki az udvarába viszi a friss fügét szárítani, fiai és a háza népe esznek belőle és nem fizetnek. A nála lévő munkások is esznek tized fizetése nélkül, de ha a munkabér szerint étel is jár nekik, nem esznek.

Tizedek 3/2

Aki kiviszi a munkásait a földre, miközben nem ígér nekik ételt, esznek és nem fizetnek tizedet. Ha azonban ígér nekik ételt, esznek a fügéből, de egyenként. A kosárból, vagy az edényből nem esznek, sem a szárítóból.

Tizedek 3/3

Aki munkást bérel, hogy az olajfák szüretelésében segítsen, mondván neki, annak fejében, hogy ehet olajbogyót: eszik, egyet-egyet és nem fizet tizedet. Ha egyszerre többet markol, fizet. [Ha munkást bérel], hogy hagymát szedjen, mondván: annak fejében, hogy zöldséget ehet: lecsíp egy-egy levelet, és nem fizet; ha egyszerre többet, fizet.

Tizedek 3/4

Ha lenyesett fügét talál az úton, vagy a fügeültetvény szélén, vagy fügefa alatt, mely az út fölé hajlik, és alatta fügét: fel szabad venni, mert a tolvajok elvihetik, és nem fizet utána tizedet. Olajbogyó és karob esetén fizet. Szárított fügét talált: ha az emberek letaposták, tizedet fizet. Ha nem, nem fizet. Szárított füge szeleteket talált: tizedet fizet, mert tudvalévő, kész munka. A karob, amíg nem vitte fel a padlásra, vehet belőle az állatok számára, és nem fizet, mert a többit a helyére teszi.

Tizedek 3/5

Melyik az az udvar, amely tizedet fizet? Rabbi Jismáel azt mondja: A Cor [Tirusz városa] beli udvar, ahol jól őrzik az edényeket. Rabbi Ákiva azt mondja: Az az udvar, ahol egyvalaki nyit és egy másik zár, mentes a tized alól. Rabbi Nehemia azt mondja: Olyan udvar, ahol az ember szégyenkezés nélkül eszik, tizedet fizet. Rabbi Joszi azt mondja: Az olyan udvar, ahol a belépőt senki se kérdezi, „mit keresel itt”, az nem fizet. Rabbi Jehuda azt mondja: két udvar esetén, ahol a külsőben van egy belső udvar, a belső fizet tizedet, a külső nem.

Tizedek 3/6

A háztetők mentesek a tized alól, még akkor is, ha belső udvarhoz tartoznak. Kapu, folyosó, balkon, udvarnak számít. Ha az udvar fizet, azok is. Ha nem, ezek sem.

Tizedek 3/7

A fészer, a magtár, és a mezei kunyhó, nem kell bennük tizedet fizetni. A ginoszári bódék, annak ellenére, hogy van bennük kézi működésű malom és csirkék, nem köteles. A fazekas fészeréből a belső lakó-rész köteles, a külső mentes. Rabbi Joszi azt mondja: Ami nem felel meg nyári lakhelynek, vagy lakhelynek az esőzések idején, mentes. Ünnepi sátorban, szukot ünnepén, Rabbi Jehuda kötelez, a bölcsek nem.

Tizedek 3/8

Fügefa az udvarban, egyet-egyet eszik belőle és mentes a tizedtől. Ha többet eszik egyszerre, fizet. Rabbi Simon azt mondja: egyet vesz a baljával, egyet a jobbjával, egyet a szájával. Felmászik a fa tetejére, az ölébe gyűjti és eszik.

Tizedek 3/9

Szőlő, melyet az udvarban ültettek: leszedi az egész fürtöt. Ugyanígy a gránátalma és a görögdinnye esetében, ezek Rabbi Tarfon szavai. Rabbi Ákivá azt mondja, csak szemeket ehet a szőlőfürtből, felvágja a gránátalmát, szeletet vág a görögdinnyéből. Koriander, melyet az udvarban ültettek: levelet levél után szed, így eszik. Ha egyszerre többet, tizedet fizet. Csombor, izsóp és kakukkfű az udvarban: ha őrzi, tizedet fizet.

Tizedek 3/10

Fügefa, mely az udvarban áll, és a kert fölé hajlik: szokásos módon eszik a fáról és nem fizet. Ha a kertben áll és az udvar fölé hajlik: egyet-egyet eszik és mentes. Ha egyszerre többet, fizet. Ha az országban áll, és külhonra hajlik, vagy ha külhonban áll a fa, és az országra hajlik, a gyökerek szerint ítéltetik meg. Fallal körülvett város házaiban minden a gyökerek szerint megy. A menedékvárosokban minden a fa lombozata után megy. Jeruzsálemben, is minden a fa lombozata után megy.

Tizedek 4/1

Aki pácol, áztat, és sóz [a mezőn, a szabadban] tizedet fizet. Aki a földbe temeti, nem fizet. Aki fűszerez a mezőn [pl. sóval], nem fizet. Aki bemetszi az olívát, hogy távozzon belőle a keserű, nem fizet. Aki magára préseli az olíva levét, mentes. Ha [olajat] présel belőle a tenyerébe, tizedet fizet. Ha étellel teli tálba kanalazza, mentes; ha üres tálba, köteles, mert az kis gyűjtőmedencének számít.

Tizedek 4/2

Gyerekek, félretettek fügét szombatra, és elfelejtkeztek a tizedről, nem ehetnek belőle a szombat kimenetele utánig, amikor is tizedet adnak belőle. Szombati gyümölcsös kosár: Sámáj iskolája felment, Hilel iskolája kötelez. Rabbi Jehuda azt mondja: aki a barátjának készítette a kosarat, nem ehet belőle a tized levonása nélkül.

Tizedek 4/3

Olajbogyót vesz az áztatóból, egyenként sóba mártja és megeszi. Ha bemártotta és a szájához emeli, tizedet fizet. Rabbi Eliezer azt mondja: A tiszta áztatóból vett, köteles, ha nem tiszta áztatóból vett, nem fizet.

Tizedek 4/4

Ha a szőlőprés felett iszik, akár hidegen, akár melegen, mentes a tized alól, Rabbi Meir szavai. Rabbi Eliezer Rabbi Cádok nyomán kötelez. A bölcsek azt mondják: melegen köteles, hidegen mentes.

Tizedek 4/5

Aki árpát hánt, egyenkét és tized nélkül ehet, de ha egyszerre többet hánt és a kezébe veszi, köteles. Hengergeti a kalászt, majd egyik kezéből a másikba rostálja, eheti. Ha már megrostálta és az ölében gyűjti, köteles. Koriander, melyet a magért ültettek, a zöldje mentes a tized alól. Ha zöldjéért ültették, a mag és a levél egyaránt tizedre kötelez. Rabbi Eliezer azt mondja: A kapor esetében tizedre köteles a magja, a zöldje és az ehető hajtások. A bölcsek azt mondják: A magok és a levél után csak a kerti zsázsa esetén köteles.

Tizedek 4/6

Rabban Simon ben Gamliel azt mondja: A görögfű, a mustár és a fehér bab hajtása után tizedet fizet. Rabbi Eliezer azt mondja: A kapri bogyó esetén a hajtás, a bogyó és a virág után egyaránt fizet. Rabbi Ákivá szerint csak a bogyó után fizet, mert az a gyümölcse.

Tizedek 5/1

Aki palántát húz ki a földjéből, és átülteti egy másik, de saját ágyásba, nem fizet tizedet. Akkor vásárolta, amikor még a földben volt, mentes. Ha azért vette, hogy a barátjának küldje, mentes. Rabbi Eliezer ben Ázárjá azt mondja: Ha hasonló [palántákat] árulnak a piacon, akkor ezek után is tizedet fizetnek.

Tizedek 5/2

Átülteti a tormát és a retket a saját zöldségeskertjében egy másik helyre, hogy magot teremjen, tizedet fizet, mert a magokat csak tárolja. Hagyma csomóban, mely gyökeret hajt a padláson, megvédi a tisztátalanságtól. Törmelék borul rá, és kiválik a csomóból, olyan, mintha el lenne ültetve.

Tizedek 5/3

Senki ne adjon el gyümölcsöt, – mikor beköszönt a tized leválasztásnak ideje, – olyasvalakinek, aki járatlan a tizedek törvényében. A szombatévben hasonlóan, ne adjon el annak, aki nem ért a hetedik év szabályaihoz. Ha megérett a termése, magának tartja az érettet és eladhatja a többit.

Tizedek 5/4

Senki ne adjon el szalmát, vagy olíva maradékot, vagy a szőlőprés üledékét, annak aki járatlan a tizedeken, és megpróbál levet préselni ezekből. Ha préselt, tizedet fizet, de a papi adomány alól felmentik, mert ha adományoz, akkor az jár a fejében mi van a törekkel, a szalmán belül és kívül.

Tizedek 5/5

Aki zöldségeskertet vásárol Szíriában, még ha nem is érkezett el a tized szezonja, tizedre köteles. Ha elérkezett a tized szezonja, mentes, és szedi a zöldséget a szokásos módon. Rabbi Jehuda azt mondja, munkásokat is bérelhet, és szed. Rabban Simon ben Gamliel azt kérdi: mikor van így? Ha megveszi a földet. Ha azonban nem vette meg a földet, mentes a tized alól, ha nem érkezett el a tized ideje. Rabbi szerint le kell választania a tizedet a számítás szerint.

Tizedek 5/6

Aki italt készít úgy, hogy mércével vizet ad a szőlőprés üledékéhez, ugyanannyi mennyiséghez jut, tizedet nem fizet. Rabbi Jehuda kötelez. Többet talál a kezdeti mennyiségnél, máshonnan vesz a tized kifizetéséhez a számítás szerint.

Tizedek 5/7

Hangyabolyra, mely éjszaka a tizedre váró halom gabona közelében áll, [tizedet kell kiszabni], mert az éjszaka alatt a bolyban gabona gyűlik össze.

Tizedek 5/8

A Báál-Bekből való fokhagyma, a hagyma Rikpából, a bab Ciliciából, és az egyiptomi lencse, és Rabbi Meir szerint a kolokázia is, Rabbi Joszi szerint a kolokázia babja, mentes a tized alól, és bárkitől vásárolható a szombatév közben. A felső luf magja, a póréhagyma magja, a hagyma magja, a retek magja, a torma és más kerti zöldség magja, melyek nem ehetők, mentesek a tized alól, és bárki kereskedhet velük a szombatév alatt. Ezen magok „apja” [amelyből nőnek], még akkor is, ha papi adományok, ehetők [nem papok által].

MAGVAK RENDJE 8

MÁSODIK TIZED – héb. máászer seni
nyolcadik traktátus

A Magvak rendjének nyolcadik traktátusa a Második tized, héb. máászer seni
(מעשר שני). Ennek a traktátusnak csak a Jeruzsálemi Talmudban van kiterjedt tárgyalása, ún. gemarája. A traktátus öt részből áll. A második tizedet megkülönböztetjük az első és a harmadik tizedtől, az első tizedről az előző traktátusban szóltunk, a harmadik pedig a szegénytized, héb. máászer áni. A második tized személyes áldozat, felajánlás, amit az áldozó és családja és a hozzátartozói Jeruzsálemben fogyasztanak el, vagy ha szállítási nehézségek vannak, pénzzel megváltják és abból a szent városban lakomát rendeznek. A második tizedről szóló általános passzus így hangzik: „Tizedet adj vetésed minden terméséből amely terem a mezőn évről évre. És edd az Örökkévaló, a te Istened szine előtt azon a helyen, melyet majd kiválaszt, hogy ott lakoztassa nevét tizedét gabonádnak, mustodnak, és olajodnak meg elsőszülöttjeit marhádnak és apró jószágodnak, hogy félni tanuljad az Örökkévalót, a te Istenedet minden időben.” (MTörv 14, 22) A második tizedet azután választják le a termésből, miután leválasztották a papnak járó papi adományt, másik nevén a nagy adományt, (héb. trumá gdolá) és a lévitáknak járó első tizedet. Második tizedet azonban nem választanak le a termésből minden évben. Ezt az első, a második, a negyedik és az ötödik évben teszik, a hét év periódusában. A harmadik és hatodik évben a második tized helyett a szegényeknek járó szegénytizedet (máászer áni) választják le. Ősi szokás szerint második tizedet Jeruzsálembe kell vinni, és ott kell elfogyasztani, a városfalakon belül: Mózes ötödik könyvében találjuk: „Akkor lészen azon hely, melyet az Örökkévaló a ti Istenetek kiválaszt, hogy ott lakoztassa a nevét – oda vigyétek mindazt, amit parancsolok nektek: égő- és vágóáldozataitokat, tizedeiteket és kezetek adományát, meg mind a válogatott fogadásaitokat, melyeket majd fogadtok az Örökkévalónak. Örüljetek az Örökkévaló, a ti Istenetek színe előtt ti, fiaitok és leányaitok, szolgáitok és szolgálóitok meg a lévita, aki kapuitokban van, mert nincs neki része és birtoka veletek.” (MTörv 12, 11-12)

Második tized 1/1

A második tizedet nem szabad eladni, sem elzálogosítani, sem elcserélni, és nem mérhetik le a súlyát. Nem mondhatja az ember a társának Jeruzsálemben: „itt a bor, adj érte cserébe olajat”, ugyanez érvényes a különféle gyümölcsökre. De ezzel megajándékozhatja a társait.

Második tized 1/2

A háziállat [behemá] tizede. A hibátlan háziállat tizede nem kerülhet eladásra, de a testi hibás háziállat sem, akár élve, akár vágva, és nem szentelhet meg vele nőt házasság céljából. Hibátlan, elsőszülött háziállat eladható élve. És ha testi hibás, élő vagy vágott, megszentelik vele a nőt házasság céljából. A második tizedet nem válthatják meg érmével, vagy pénzzel, amely nincs érvényben, sem olyannal, amellyel a gazda nem rendelkezik.

Második tized 1/3

Aki háziállatot vásárol békeáldozat céljából [héb. zevah slámim], vagy nem háziállatot, fogyasztás céljából, az állat bőre hulin, akkor is, ha többet ér, mint a húsa. Lepecsételt boros korsók, melyeket lepecsételve árulnak, a korsó hulin. Dió és mandula, a héja hulin. Rossz minőségű bor, ha nem forrott ki, nem vásárolható meg a tized pénzével, ha kiforrott, megvásárolható a tized pénzével.

Második tized 1/4

Aki vadat vásárol békeáldozatnak, vagy háziállatot a hús fogyasztására, az állat bőre nem hulin. Nyitott vagy zárt boros korsók, ahol nyitva szokás árulni, a korsó nem hulin. Olívás kosár, vagy szőlős kosár, a kosárral együtt. A kosár pénzértéke sem hulin.

Második tized 1/5

Aki vizet és sót vásárol, vagy földön lévő gyümölcsöt, vagy olyan gyümölcsöt, mely nem szállítható Jeruzsálembe, az nem vásárolt második tizedet. Aki tévedésből vásárol gyümölcsöt, a pénzt visszatérítik neki, aki szándékkal vásárol gyümölcsöt [a második tized pénzéből], az felviszi arra a helyre, hogy ott megegye. Ha nem áll a Szentély, hagyják megrohadni.

Második tized 1/6

Aki háziállatot vásárol tévedésből, visszakapja a pénzt attól, aki az állatot eladta. Ha szándékosan: felviszi és a [szent] helyen elfogyasztja. Ha nincs Szentély, eltemetik az állatot bőröstül.

Második tized 1/7

Nem vásárolnak rabszolgát, szolgálólányt, földet, nem tiszta állatot a második tized pénzéből. Ha mégis vásárolt, egyen helyettük. Nem vásárolják meg a második tized pénzéből a folyós férfi galambját, a folyós nő galambját vagy a folyós gyermekágyas asszony galambját, se bűn, se vétekáldozataikat. Ha mégis vásárolt, egyen helyettük. Ez a szabály: a második tized pénzéből vásárolt ételen, italon és testápoláson [olaj] kívül, minden más helyett ételt vásárol.

Második tized 2/1

A második tized felhasználható evésre, ivásra, olajozásra, és olyan ételt vásárol, ami valóban étel, és azzal keni magát, amely valóban testápolásra való. Nem használ olajozásra se bort, se ecetet, de olajat igen. Nem keveri a második tized olaját fűszerrel, nem vásárol a második tized pénzéből fűszerezett olajat, de a bort fűszerezi. Ha méz vagy fűszer kerül a borba, emeli annak értékét. Ha halat főznek póréhagymával, mely második tized és amely ettől ízletesebb lett, értékébe beszámítják. Ha a második tized tésztája sütés után jobb, a második tized értékéhez számítják. Minden esetben, ha a termék íze javul kiszámítják az érték növekedését, ha a javulás nem egyértelmű, akkor is a második tized értékéhez számítják.

Második tized 2/2

Rabbi Simon azt mondja: Nem olajozhatja magát a második tized olajával Jeruzsálemben. A bölcsek megengedik. Azt mondták Rabbi Simonnak: Ha engedékeny a szigorú papi adomány esetében, miért nem lehetünk engedékenyek a második tizednél, amely „könnyű“ eset? Ezt válaszolta nekik: Nem vagyunk engedékenyek a szigorú adománynál, amikor engedünk a bükköny és a lóhere esetében. És most elvárják tőlünk, hogy engedjünk a „könnyű” második tized esetében, holott nem fogadtuk el az engedékenységet a bükköny és a lóhere esetében?

Második tized 2/3

Azt a lóherét, mely második tized, zsenge állapotban eszik. És azzal a lóherével, melyet papi adománynak szántak, Sámáj iskolája szerint tisztán bánnak, kivéve azt, amelyet fejmosásra használnak. Hilel iskolája azt mondja: bármilyen művelet a lóherével nem igényel tisztaságot, kivéve, ha áztatják.

Második tized 2/4

A bükkönyt, amely második tized, [emberek] eszik, zsenge állapotban, bevihetik Jeruzsálembe, és ki is hozzák. Ha beszennyeződik, Rabbi Tarfon azt mondja: a nyers tésztával keverhető. A Bölcsek szerint pénzre megváltható. És ha papi adománynak szánták, [bükkönyről van szó], Sámáj iskolája szerint beáztatják, és tiszta kézzel dörzsölik, és állatot etetnek vele, nem tiszta kézzel. Hilel iskolája szerint: tisztára áztatják, és le is dörzsölhetik és állatot etetnek vele, nem tiszta kézzel. Sámáj mondja: Szárazon kell enni. Rabbi Ákivá azt mondja: bármit tehetnek vele, nem tiszta kézzel.

Második tized 2/5

Héb. máot hulin [közönséges pénz] és a második tizedre való pénzérmék összekeveredtek. Amit elsőnek összegyűjt [felmarkol] azok a második tized érméi, melyet kiegészít, és ami ezen felül marad, az hulin. Ha [az érmék] összekeveredtek, kivesz abból egy maroknyit, és felbecsüli a hulin és második tized arányát. Ez a szabály: a földről felmarkolt érmék második tizednek számítanak, a teljesen elkeveredteknél felbecsülik [a második tized és a hulin arányát].

Második tized 2/6

Ha a szelá értékű második tized ezüst és ugyanennyi hulin összekeverednek, szelá értéknek megfelelő rézérmét hoz és azt mondja: ez a szelá legyen akárhol második tized, kiválasztja a jobbikat a két szelá ezüstből és rézre cseréli. Szükség esetén az ezüst érmét rézre cserélik, de amint tehetik, visszacserélik ezüstre.

Második tized 2/7

Sámáj iskolája ezt mondja: az ember nem cseréli szelá érméit arany dínárokra. Hilel iskolája megengedi. Rabbi Ákivá azt mondta: én arany dínárokra váltottam Rábán Gámliel és Rabbi Josua pénzét.

Második tized 2/8

Ha felvált szelá mennyiséget a második tized pénzéből, Sámáj iskolája szerint, az egész szelá mennyiséget felválthatja. Hilel iskolája szerint felválthatja sekel ezüstre és sekel réz érmére. Rabbi Meir azt mondja: Nem váltanak ezüstöt és gyümölcsöt ezüstre. A Bölcsek megengedik.

Második tized 2/9

Aki felváltja szelá második tizedét Jeruzsálemben, Sámáj azt mondja: Az egész szelányi pénzt. Hilel szerint: sekel ezüstöt, sekel rézpénzre. Akik a Bölcsek előtt tanácskoznak azt mondják: Három dínárért ezüstöt vesz, egy dinárért rezet. Rabbi Akivá azt mondja: Három dínárért ezüstöt, egy negyed dinárért rezet. Rabbi Tarfon azt mondja: Négy eszpár ezüstre. Sámáj mondja: Az üzletben hagyja és levásárolja.

Második tized 2/10

A fiai közül egyesek nem tiszták, mások pedig tiszták. Letesz szelá pénzt és azt mondja: amit a tiszták isznak, ahhoz szolgáljon ez a szelá, amely e célból hulin lesz. Így a tiszták és a nem tiszták egyaránt isznak ugyanabból a korsóból.

Második tized 3/1

Ne mondja ezt a barátjának: Vidd fel ezt a gyümölcsöt Jeruzsálembe és megosztozunk, hanem mondja így: Vidd fel, és majd eszünk és iszunk belőle Jeruzsálemben. De az emberek megajándékozhatják egymást.

Második tized 3/2

Papi adományt nem vásárolhatnak a máászer seni pénzén, mert kevesebb azoknak a száma, akik ehetnek belőle. Rabbi Simon azonban megengedi. Rabbi Simon azt mondta nekik: ha a slámim áldozatával elnézőek, amely pigul, notár vagy táme állapotú hús evéséhez, [vagy annak vétkéhez] vezet, akkor ne legyünk elnézőek a papi adomány ügyében? Azt mondták neki: Ha elnézőek vagyunk a slámim áldozatával, amelyből idegenek is ehetnek, legyünk engedékenyek a papi adomány ügyében, ami tiltott idegeneknek?

Második tized 3/3

Aki rendelkezik a második tized pénzével Jeruzsálemben, és el akarja költeni. Ha a barátjának van [hulin] gyümölcse, mondhatja a barátjának: ennek a pénznek szentségét átviszem a gyümölcsödre. Akkor tisztaságban fogyaszthatja a vásárolt gyümölcsöt, a másik pedig azt csinál a pénzével, amit akar. De ezt nem teheti írástudatlannal, csak a demáj esetében.

Második tized 3/4

[Hulin gyümölcs] található Jeruzsálemben, de a második tized pénze a városon kívül van, azt mondhatja: legyen ez a pénz hulin és a szentséget vigye át a gyümölcsre, feltéve, ha a gyümölcs Jeruzsálemben marad és ott el is fogyasztja.

Második tized 3/5

A második tized pénze bejöhet és kimehet Jeruzsálemből, a második tized gyümölcse bemehet, de nem jöhet ki. Rábán Simon ben Gamliel azt mondja: Még a gyümölcs is bemehet és kijöhet.

Második tized 3/6

Gyümölcs, mely eljutott Jeruzsálembe, és fogyasztásra kész, majd a második tized ellenértéke Jeruzsálembe kerül, majd ott a gyümölcsöt elfogyasztják. Ha a gyümölcs még nem volt felkészítve [fogyasztásra], mint például a szőlőskosarak, melyeket a szőlőprésre szántak, vagy fügekosarak, szárításra várva, Sámáj iskolája azt mondja: a második tized ellenértékét vissza kell vinni, és Jeruzsálemben kell elfogyasztani. Hilel iskolája azt mondja: megválthatja és megeheti akárhol. Rabbi Simon ben Jehuda, Rabbi Joszi nevében: Sámáj és Hilel megegyeztek a gyümölcs ügyében, ami nem volt előkészítve teljesen, egyetértettek abban, hogy a második tized megváltható és akárhol elfogyasztható. De akkor miben volt a véleménykülönbség? Abban a gyümölcsben, mely teljesen elő volt készítve: Sámáj azt mondta: a második tized értékét vissza kell hozni Jeruzsálembe, és ott kell megenni. Hilel szerint, a gyümölcs akárhol megváltható és megehető. A demáj behozható és kivihető, és megváltható.

Második tized 3/7

Ha egy [jeruzsálemi] fa a falon belül áll és kihajol, vagy kívül áll és behajol. A fa a fal mentén áll és befelé fordul, bentinek tekinthető, a fal mentén áll és kifelé fordul, kintinek tekinthető. Olajprés építménye, melyek nyílása a falon belül van, és a helyisége azon kívül, vagy a nyílása kívül esik és a helyisége belül, Sámáj iskolája azt mondja: minden esetben, olyan, mintha belül lenne. Hilel iskolája azt mondja: a fal mentén van és befelé néz, bent van, a fal mentén van és kifelé néz, kint van.

Második tized 3/8

A Szentély fala mentén levő udvarok szent helyen épültek és profán területre néznek, a belsejük profán, a tetejük szent. Ha profán területen épültek és szent területre néznek, a belsejük szent, a tetejük nem szent. Ha egyszerre épült szent és nem szent helyen, és egyszerre tekint szent és profán területre, belseje és teteje a szent terület mentén és azon belül szent, a profán mentén és azon belül, nem szent.

Második tized 3/9

Második tized, amely Jeruzsálembe kerül, és ott tisztátalanná válik, akár elsőfokú tisztátalanság által, akár másodlagos tisztátalanság által, akár a városon kívül, akár azon belül, Sámáj iskolája azt mondja: váltsa át pénzre és egye meg belül, ha az elsőfokú tisztátalansággal került érintkezésbe, akkor kívül. Hilel iskolája azt mondja: minden esetben váltsa át pénzre és egye meg kívül, a másodlagos tisztátalanság esetén, belül.

Második tized 3/10

[Gyümölcs], melyet a második tized pénzén vettek és tisztátalan lett, meg kell váltani. Rabbi Jehuda szerint el kell ásni. Azt kérdezték Rabbi Jehudától: Ha maga a második tized megváltható, ha tisztátalan, akkor az, ami tisztátalanná vált, és második tized pénzén vettek, nem váltható meg? Így válaszolt: Nem! Ha magáról a második tizedről beszéltek, amely tiszta és a szent helytől távol [Jeruzsálemtől] meg lehet váltani, miért mondjátok arról, amit a második tized pénzén vettek, amely tiszta, hogy nem lehet megváltani a szent helytől távol?

Második tized 3/11

Szarvas, melyet a második tized pénzén vettek, megdöglött. El kell ásni a bőrével együtt. Rabbi Simon azt mondja: Meg kell váltani. Élve vette, levágták és tisztátalan lett, meg kell váltani. Rabbi Joszi azt mondja: Ássák el. Vágva vette és tisztátalan lett. Ugyanaz az eljárás, mint a gyümölcsnél.

Második tized 3/12

Ha kölcsönbe vesz boros korsókat a második tized tárolására. Akkor is, ha a korsókat lezárta, a korsók nem veszik fel a második tized szentségét. Ha bort öntenek beléjük, mielőtt bedugaszolják, nem vásárolt második tizedet. Miután bedugaszolták, tizedet vásárolt. Mielőtt a korsókat bedugaszolták, a hulin aránya egy a százban lehet. Miután bedugaszolták akármilyen arány, mennyiség megszentelhető. Mielőtt bedugaszol, felajánlja egy korsóból az adományt. Miután bedugaszol, korsóként adományoz.

Második tized 3/13

Sámáj iskolája azt mondja: Felbontja a korsót és kiüríti a présbe. Hilel iskolája azt mondja: Kinyitja, de nem kell kiüríteni. Hogyan értendő? Olyan helyen járnak így el, ahol bedugaszolt korsókat árulnak. Ahol nyitott korsókat árulnak, nem lesz a korsó profán. Ha szigorúan jár el, és mérték szerint árul, a korsó hulin. Rabbi Simon azt mondja: Ha azt mondja a társának, ezt a korsót eladom neked, kivéve az edényt: a korsó hulin lesz.

Második tized 4/1

Aki második tizednek számító gyümölcsöt szállít drága helyről olcsó helyre, vagy olcsó helyről drága helyre, a gyümölcsöt a hely értékesítési rátája szerint váltja meg. Aki a magtárból terméket szállít a városba, vagy a présházból bort szállít a városba, a haszon növeli a második tized értékét, a szállítás költségeit ő fizeti.

Második tized 4/2

Megválthatja a második tizedet alacsony áron, a boltos vásárlási ára szerint, amely nem azonos az eladási árral. Vagy, ahogy a pénzváltó beváltja, a szelát prutára, és nem úgy, amikor prutára váltja a szelát. A máászer seni felbecsüléssel nem váltható meg. Ha értéke ismert, megváltható egy tanú segítségével, ha az értéke nem ismert, megváltható három tanú segítségével, például a megbőrösödött bor, vagy romlott gyümölcs, vagy rozsdás pénz esetén.

Második tized 4/3

Ha a termék tulajdonosa azt mondja: Megváltom a máászer seni termékét egy szelá áron és egy másik szintén egy szelát igér, a tulajdonos ajánlata előnyt élvez, mert hozzáad egy ötödet. A tulajdonos azt mondja: egy szelá, a másik: egy szelá és egy iszer [pénzegység]. A szelá és egy iszer ajánlat előnyt élvez, mert az alapár felett ígér. Aki a második tized [termékét] megváltja, hozzáadja az ötödet, akár a sajátja, akár ajándékba kapta.

Második tized 4/4

Csalhatnak a második tized révén. Hogyan? Azt mondja a felnőtt fiának, vagy lányának, vagy a héber szolgának vagy szolgálólánynak: fogd ezeket az érméket és váltsd meg ezt a második tized terméket magadnak. Ugyanezt azonban nem mondhatja kiskorú fiának vagy lányának, vagy kánaánita szolgájának vagy a szolgálólányának, mert az ő kezük, akár az ő saját keze.

Második tized 4/5

A magtárban áll és nincs nála pénz. Ezt mondhatja a barátjának: ezeket gyümölcsöket neked adom ajándékba. Majd így folytatja: legyenek megváltva azzal a pénzzel, amely az otthonomban van.

Második tized 4/6

Vásárolt a barátjától egy szelá értékű tizedet, de még meg sem váltotta, miközben a termék értéke két szelára emelkedett. [A vásárláskor] barátjának egy szelá összeget ad, nyeresége pedig egy szelá, a második tized pedig az övé. Vásárolt a barátjától tizedre valót két szelá pénzért, de még meg sem váltotta, és az ára egy szelára csökkent. A vásárló egy szelá értékű hulinnal fizet és a megszentelt másik szelá az övé. Ha az eladó írástudatlan, hulin helyett a demájból ad neki.

Második tized 4/7

Megváltja a második tizedet, de nem jelenti ki szóban. Rabbi Joszi azt mondja: Elég az is. Rabbi Jehuda azt mondja: ki kell jelentenie. Ha házassági vagy válási szándékáról beszélt az asszonnyal és átadta neki a válólevelet és az eljegyzési zálogot, és nem fűzött hozzá szavakat – Rabbi Joszi szerint: Elég az is. Rabbi Jehuda szerint: El kell mondani, ki kell jelenteni.

Második tized 4/8

Letesz a megváltáshoz egy iszert, és a felének árán eszik, majd [fogja az iszert] és egy másik helyre megy. A másik helyen az iszer pundiont ér. Ekkor ehet még egy iszernek megfelelő gyümölcsöt. Letesz a megváltáshoz egy pundiont és a felének árán eszik, majd [fogja a pundiont és tovább megy. A másik helyen a pundion csak egy iszert ér, ehet egy másik felet [iszert]. Ha letesz egy iszert, a második tized pénzéből, ennek árán addig eszik, ameddig az iszer tizenegyed része marad, vagy az iszer egy század része marad. Sámáj iskolája azt mondja: minden esetre annyit eszik, ameddig egy tized marad. Hilel iskolája azt mondja: vádáj esetén tizenegyed rész, demáj esetén egy tized.

Második tized 4/9

Bárhol, bármilyen pénz, Jeruzsálemen kívül, hulinnak számít. Még az arany dínár is, az ezüst, és a rézpénz. Talált köztük egy cserepet, amelyre ráírták: „tized”, ez tized pénznek számít.

Második tized 4/10

Talált edényt, melyre ezt írták: korbán. Rabbi Jehuda azt mondja: Ha cserépből van az edény, hulin, és ami benne van az korbán. Ha az edény fémből van, korbán és ami benne van, hulin. Azt mondták neki: Az embereknek nem szokása áldozati edényben hulint tartani.

Második tized 4/11

Edényt talál, amelyre ráírták a kuf betűt [a korbán szó kuffal kezdődik], áldozat tárolására való. Ha mem betűt talál, az a tized, ill. máászer jele, ha dálet betűt, az demáj, a tet pedig tevel. Ha táf, abban trumá, papi tized van. Mivel “veszélyes” időkben táf-ot írtak a teljes szó helyett. Rabbi Joszi szerint e betűk személyek nevei. Rabbi Joszi azt mondja: Még akkor is, ha talál egy hordónyi gyümölcsöt, és ráírták, hogy papi tized, hulinnak számít, mivel ez korábban papi tizednek számító gyümölccsel volt tele, de kiürült.

Második tized 4/12

A fiának azt mondja: abban a sarokban második tized van, de a fiú a másik sarokban találja: hulinnak számít.
Ha az apa azt mondja: abban a sarokban van száz rész második tized, a fia szerint kétszáz: a különbözet hulinnak tekinthető. Ha az apa azt mondja kétszáz, és a fiú százat mond, akkor az mind második tized.

Második tized 5/1

A szőlőt a negyedik évben [héb. kerem revai] rögökkel jelölik, az orlát pedig cseréppel, a sírokat pedig mésszel, amit feloldanak és odaöntik. Rábán Simon ben Gámliel azt kérdi: ez mikor van? A hetedik évben. Az előrelátó ember leteszi az érméket és azt mondja: a szőlő minden gyümölcse legyen hulin és a szentség kerüljön át ezekbe az érmékbe.

Második tized 5/2

A negyedik évben termett szőlőt felhozták Jeruzsálembe [ha a távolság nem nagyobb, mint] egy napi járóföld. Mi ennek a határa? Eilát délen és Ákrábát északon, Lod nyugaton és a Jordán folyó keleten. Mikor sok volt a gyümölcs, úgy döntöttek, hogy meg lehet váltani a városfal közelében. Ezt azonban feltételesen tették, amikor lehetett, visszatérhettek a korábbi módszerhez. Rabbi Joszi azt mondja: Ez a helyzet a Szentély pusztulása óta, de ha újjáépítik, visszatérnek az eredeti megváltás módjához.

Második tized 5/3

A negyedik évi szőlőről Sámáj iskolája azt mondja: ha megváltják, nem szükséges az ötödrész hozzáadása, és nem kell elégetni. Hilel iskolája szerint kell. Sámáj azt mondja: a peret és az olelot szabálya vonatkozik rá. Ezeket a szegények megváltják maguknak. Hilel azt mondja: minden a szőlőprésbe kerül.

Második tized 5/4

Hogyan váltják meg a negyedik év gyümölcsét? A kosarat három ember elé helyezi és azt mondja: hány ilyen kosár gyümölcsöt vált meg egy szelá, úgy, hogy a kiadásokat is felszámolja? Leteszi a pénzt és azt mondja: ami ebbe az összegbe belefér, legyen hulin, ennyi és ennyi kosár, szelá áron.

Második tized 5/5

A szombatévben megváltja az értékén. És ha az egész termés gazda nélkül maradt, csak a szüret költségét térítheti vissza. Aki a saját, negyedik év gyümölcsét váltja meg, hozzászámítja az ötödét, akár az övé volt, akár ajándékba kapta.

Második tized 5/6

A pészach első ünnepének előestéjén, a negyedik évben és a szombatévben, biur történik. Hogyan? Az adományt és az adomány tizedet, a gazdáiknak adják, az első tizedet a gazdáiknak, a második tizedet a gazdáiknak, a szegény tizedet a gazdáiknak. A második tized és a bikurim elégethető akárhol. Rabbi Simon azt mondja: a bikurim a papoké lehet adomány címén. Ha ebből főtt étel készül: Sámáj szerint el kell égetni, Hilel szerint már elégették.

Második tized 5/7

Akinek még maradt a házában gyümölcse [szentséget képviselő második tized], és eljött az eltávolítás ideje. Sámáj iskolája szerint hulinra kell váltania ezüstpénzzel. Hilel iskolája szerint teljesen mindegy, hogy gyümölcsként maradt, vagy ezüstre váltják.

Második tized 5/8

Rabbi Jehuda azt mondta: Korábban az volt a szokás, hogy a gazdáknak üzentek: Igyekezzetek és helyezzétek el a gyümölcsöt, mielőtt eljön az eltávolítás ideje, míg aztán jött Rabbi Ákivá és azt tanította, hogy bármilyen gyümölcs, amely nem érte el a tized időszakát, mentes az eltávolítás alól.

Második tized 5/9

Akinek a termése távol van, [de már kiválasztotta a rájuk vonatkozó tizedeket, és eljött az eltávolítás ideje], néven kell nevezze. Történet Rábán Gámliellel és a vénekkel, akik hajón utaztak, hogy azt mondta Rábán Gámliel: A tizedet, amelyet én kiválasztok, Jósuának adom, a helye fenn van tartva. Másik tized, melyet a jövőben kimérek, legyen Ákivá ben Joszefé, melyet a szegények nevében vesz át, a helye ki van jelölve. Rabbi Josua azt mondta: A tized, melyet a jövőben kimérek, Elázár ben Ázárját illeti, a helye fenn van tartva. Mindenki fizet, egyik a másiknak.

Második tized 5/10

Az utolsó ünnepnap délutánján esküt tesznek. Mit mondanak? “Eltávolítottam a kodes-t [a megszenteltet] a házból.” (MTörv 26, 13) Ez a második tized és a neta revai. Vagy: a lévitának adtam– ez a máászer levi (első tized, ami a lévitát illeti). Vagy: azt odaadtam – ez az adomány vagy a tized adománya. Vagy: az idegennek, az árvának és az özvegynek – ez a szegény ember tizede, há-leket, há-sikhehá és a peá, ezek nem érvénytelenítik az esküt. A házból való – ez a kalács adománya.

Második tized 5/11

„Akkor szólj az Örökkévaló, a te Istened szine előtt: És örülj mindazon jónak, amit adott az Örökkévaló, a te Istened neked és házadnak, te meg a lévita és a jövevény, ki közepetted van. Midőn végképen megadtad termésednek minden tizedét a harmadik évben, a tizednek évében és adtad a lévitának, a jövevénynek az árvának és az özvegynek, hogy egyenek kapuidban és jóllakjanak.” (MTörv 26, 11-12) Ha a második tizedet az első tized elé helyezi, nem jelenthet ki semmit. [Nem mondhatja]: nem hágtam át a parancsolataidat, „nem választottam le a tizedet eltérő fajtából, mint kellett volna, nem választottam a gyökerestül kitépett termést a földben lévő termés helyett, sem újat a régi helyett, sem régit az új helyett, nem mulasztottam el a nevedet áldani és megemlíteni eközben.

Második tized 5/12

„Nem ettem belőle gyászomban.” (MTörv, 26, 14) Ha evett belőle gyász közben nem mondhatja a [Tóra] esküjét. Nem takarítottam belőle tisztátalan voltomban. Ha elvett belőle tisztátalan kézzel, nem tehet vallomást. És nem adtam belőle halott számára – vagyis nem vásároltam belőle [a második tized pénzén] koporsót vagy halotti leplet a halottnak, és nem adtam más gyászolóknak sem. Hallgattam az Örökkévaló, az én Istenem szavára és felvittem a Szentélybe. Cselekedtem mind aszerint, amit nekem parancsoltál. Örültem, és örömet okoztam.

Második tized 5/13

„Tekints le szent lakodból, az égből és áld meg népedet az egekből.” (MTörv 26, 15) Mi megtettük, amit nekünk parancsoltál, Te is tedd meg, amit ígértél nekünk Nézz le a szent lakhelyedről, és áldd meg a nemzeted, Izraelt, fiaival és lányaival együtt. És a földet, amit nekünk adtál, áldd meg harmattal és esővel és frissen ellett borjúval. Épp úgy, ahogy atyáinknak tejjel mézzel folyó országot esküvel ígértél, és ízeket adtál a gyümölcsnek.

Második tized 5/14

A [tized esküjéről] ezt mondták: izraelita és fattyú tehet esküt, de prozeliták és felszabadított rabszolgák nem, mert nincs földjük. Rabbi Meir azt mondja: még papok és léviták sem, mert nekik sincs földjük. Rabbi Joszi azt mondja: De vannak városaik, földterülettel.

Második tized 5/15

Johánán, a főpap megszüntette a tized eskütételét. Azokat is elküldte, akik az ébresztőt mondják, és a megsebzőket. Az ő idejében a kalapács zaját nem hallhatták Jeruzsálemben. Az ő idejében nem kellett a demáj felől tudakozódni.

MAGVAK RENDJE 9

A kalács adománya – héb. hálá
kilencedik traktátus

A kalács héber neve hálá (חלה). A kalács adomány parancsolatának eredetéről így szól a Tóra: „És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik, amikor bementek az országba ahova én viszlek benneteket, akkor lészen midőn esztek az ország kenyeréből, adjatok adományt az Örökkévalónak. Tésztátok elsejéből pogácsát adjatok adományul.” (Szám 15, 17-19) A kalács adománya a papot illeti és az ő házanépét. Az alábbi öt gabonafajtából készült tésztából lehet kalács adományt leválasztani: ezek a búza, árpa, tönköly, zab és a rozs. A kalács adományát az említett gabonák valamelyikének lisztjéből készült tésztából választják le. A kalács mennyiségét illetően, a papi adományhoz hasonlóan, a Tóra nem utasít. Erről az előttünk lévő misnák felvilágosítást adnak. A traktátus négy fejezetből áll.
Izraelben, a hagyományt követő háztartásokban és a péknél ma is megtörténik a kalács leválasztása. Hogyan? A liszthez vizet adnak és tésztát dagasztanak. Majd mielőtt formákra szabdalnák a tésztát, leválasztanak egy unciányi (kb. 30 g) darabot és áldást mondanak. A leválasztott darabot tüzes lapra teszik és elégetik. A tészta darabot nem szabad a sülő tésztával együtt a kemencében elégetni. De miért égetik el? Mivel a Szentély pusztulása óta a rituális tisztaság problémája megoldatlan. Ugyanebből az okból a pap se ehet belőle.

A kalács adománya 1/1

Ötféle gabona köteles hálára: a búza, az árpa, a tönköly, a zab, és a rozs. Ha a tészta többféle gabona lisztjéből készül, a mennyiségek összeadódnak. Tilos belőlük a hádás, peszah előtt, és tilos learatni őket az omer [kalásza] előtt. Ha gyökeret eresztettek az omer előtt, fogyasztásukat az omer teszi lehetővé. Ha nem, fogyasztásuk tilos a legközelebbi omerig [a következő évben].

A kalács adománya 1/2

Ha eszik belőlük olíványi mennyiséget, pészahkor mácá [macesz] formájában, eleget tett a kötelességének. Olíványi hámecet eszik, büntetése káret. Ha az egyik közülük [hámec] és elkeveredett a többi fajtával, a gazdája megszegte a pészáhot. Aki esküt tett a kenyérre és a gabonára, számára mind a fent említett öt fajta fogyasztása tilos. Ezek Rabbi Meir szavai. A Bölcsek mondják: aki a gabonára esküt tett, annak tilos. Ezek a [gabonafajták] tizedre kötelesek és kalács adományra.

A kalács adománya 1/ 3

A következők kalács adományra kötelesek, de tizedre nem: A leket, a sikhechá, a peá, a hefker, az első tized, melyből leválasztották a papi adományt, második tized és a hekdes, melyet megváltottak, az omer feleslege, termés, mely nem érte el a harmad méretét. Rabbi Eliezer azt mondja: termés, mely nem érte el a harmad méretét, mentes a kalács adomány parancsolata alól.

A kalács adománya 1/4

A következőkre nézve a tized kötelező, de a hálá adomány alól mentesek: a rizs, a köles, a mák, a szézám, a hüvelyesek, és az öt gabonafajtából készült tészta, mely kevesebb, mint ötnegyed káb, [két és fél liter], a fánk, a mézes, a sütemény, a serpenyőben sült lepény, a meduma tésztája, mind mentes a hálá adomány alól.

A kalács adománya 1/5

Fánkszerű tészta, mely a sütés [végére] változatlan marad, mentes a hálá szabálya alól. Tészta, amely az elején kemény, a végén fánkszerű, vagy amely az elején fánkszerű és a végén kemény, hálá adományra köteles. Hasonlóképpen, a kenyérmorzsából készült lepény is köteles.

A kalács adománya 1/6

A meiszá, Sámáj iskolája felmenti a hálá kötelessége alól, Hilel iskolája azonban kötelez. A hálitá, Sámáj iskolája kötelez, Hilel iskolája felment. Köszöneti áldozat kalácsa, vagy názirita lepény, amit saját maga készít, nem köteles, de amit a piacon árul, azért igen.

A kalács adománya 1/7

Pék, aki kovászt készít eladásra, hálára köteles. Asszonyok, akik a péknek lisztet adtak, hogy abból kovászt készítsen, ha nem kerül ki a hálának megfelelő mennyiség [pl. árpalisztből], a tészta mentes lesz a hálá adománya alól.

A kalács adománya 1/8

Kutyáknak való tészta, ha a pásztorok is esznek belőle, hálára köteles. Eruvot is csinálnak vele, részesülnek belőle, áldást mondanak rá, zimunt mondanak, lehet sütni belőle ünnepekre, sőt a pészahi kötelességnek is eleget lehet tenni. Ha a pásztorok nem esznek belőle, akkor ez a tészta nem köteles hálára, se eruvra, se zimunra nem használható, nem süthet belőle ünnepre, nem teheti kötelességét pészahra. Mindkét esetben a tészta tisztátalanná válhat.

A kalács adománya 1/9

Kalács adomány és papi adomány [fogyasztása, ha tudta, hogy ez a papot illeti], káret büntetéssel jár, és az egyötöd fizetésének büntetésével, [ha nem tudta, hogy a papot illeti]. [Fogyasztásuk] tilos idegenek számára, és a papok tulajdonát képezik, legfeljebb száz az egyhez arányban keverhetők. Kezet mosnak mielőtt hozzájuk nyúlnak, és [a pap, aki a nap során tisztátalan volt] csak napnyugta után ehet belőle. Nem vesznek adományt a tiszta termékből a tisztátalan helyett, hanem abból, melyet közel raktároznak, és amelynek a tized leválasztási munkálata véget ért. Ha valaki azt mondja: egész magtáram trumá, és a tésztám hálá. Ha nem mutat semmit [a kész kalácsból], semmit se mondott.

A kalács adománya 2/1

Külföldi termés, amit behoztak Izrael földjére, hálára köteles. Ha kivitték innen, [Izraelből] külföldre, Rabbi Eliezer szerint köteles, míg Rabbi Ákivá szerint nem.

A kalács adománya 2/2

Külföldi földdel együtt szállított [mag, termés], mely hajón érkezett Izrael földjére, tizedre és szombatévre köteles. Rabbi Jehuda azt mondta: mikortól lép életbe ez a kötelezettség? Mikor a hajó partot ér. Tészta, melyet gyümölcs levével gyúrtak, hálára köteles, és mosatlan kézzel is ehető.

A kalács adománya 2/3

Asszony, meztelenül is leülhet, hogy elválassza a hálát, mert megteheti, hogy eltakarja magát, amit a férfi nem tehet meg. Akinek nem áll módjában, hogy tisztán válasszon hálát, azt külön adagokban – kábin – teszi, nehogy tisztátalanná váljon. Rabbi Ákivá azt mondja: Inkább legyen tisztátalan, de ne válassza kábin, mert ugyanazzal a névvel illetik, mikor tiszta és ugyanazzal, mikor tisztátalan, az egyiket hálának nevezik és a másikat is hálának nevezik, de a különálló, kábinnal kiválasztott adag, nem hálá.

A kalács adománya 2/4

Aki a [nyers] tésztát különálló, kábin mértékű darabokra osztja és a darabok egymáshoz érnek, a tészta nem köteles kalácsra, csak akkor, ha az egész érintkezik. Rabbi Eliezer azt mondja: Akkor is, ha kiveszik a sütőből és kosárba teszik, mert a kosár egybefogja a darabokat, és így együtt kalácsra köteles.

A kalács adománya 2/5

Ha valaki leválaszt hálára valót, mikor az még nyers liszt, nem számít hálának. Az olyan, mintha a pap kezéből venné el. A tészta azonban köteles hálá adományra. Ha a lisztben meg van az elegendő mennyiség, hálára köteles és idegenek számára tilos – ezek Rabbi Josua szavai. A bölcsek azt mondták neki: Volt egy eset, amikor tévedésből egy idegen öreg kezébe került. Rabbi Josua azt válaszolta: Bár az az ember vétkezett, másoknak enni adott.

A kalács adománya 2/6

Ötnegyed káv lisztből [készült tészta] hálára köteles. Ezek, és a kovászuk, a finom és a durva korpaliszt, ha együtt kitesznek ötnegyedet, kötelesek. Ha a durva korpalisztet eltávolítják, majd visszateszik, mentes a hálá alól.

A kalács adománya 2/7

A hálá mértéke, [az egész nyers tészta] 1/24 része. Ha saját magának tésztát készít, vagy ha tésztát készít a fia ünnepségére, ugyancsak 1/24. Ha a pék tésztát készít eladásra a piacon, 1/48. Ha a tésztája tévedés vagy baleset következtében tisztátalan lett, 1/48. Ha szándékosan lett tisztátalan, 1/24, hogy a vétkes ne járjon jól.

A kalács adománya 2/8

Rabbi Eliezer azt mondja: hálá leválasztható a tiszta tésztából, a nem tiszta tészta számára. Hogyan? Előtte áll a tiszta tészta és a tisztátalan, kivesz elegendő tésztát abból, amelyből még nem vettek hálát, és ebből tojásnyi adagot tesz a középre, [így „összekötve” a két tésztát]. Ezután vehet a hozzá közel állóból. Ezt a Bölcsek megtiltották.

A kalács adománya 3/1

Kóstolhat a nyers tésztából, mielőtt összegyúrják búzaliszttel, vagy mielőtt [egy darabban] összeáll, árpaliszttel. Aki eszik belőle, büntetése káret. Mikor az asszony vizet tesz hozzá, leemeli (leválasztja) a hálát, de ügyel, hogy ne maradjon ötnegyed liszt.

A kalács adománya 3/2

Valamennyi papi adomány belekeveredett a nyerstésztába, mielőtt összegyúrták volna. Mentes a [hálá kötelessége alól]. Ha medumá mentes, ha már összegyúrta: köteles. [Tisztátalanság] gyanúja merült fel a tésztát illetően, mielőtt összegyúrná. Összegyúrja a tisztátalan tésztát. Ha azután is felmerül a gyanú, miután összegyúrta, ügyel arra, hogy tiszta maradjon.

A kalács adománya 3/3

Az asszony felajánlotta a tésztát, mielőtt összegyúrta. Azután megváltotta a hekdestől: köteles. Felajánlotta, miután a hálának megfelelő állapotra gyúrta, majd a gizbár tovább gyúratta, és aztán megváltotta – mentes, mivel a kötelessége idején mentes volt.

A kalács adománya 3/4

Az előbb mondottakhoz hasonlóan: aki a hekdesnek ajánlotta a gyümölcsét, mielőtt eljött a tized évszakának ideje és megváltotta: a gyümölcs tizedre köteles. Ha már elkövetkezett a tized évszakának ideje, és megváltotta, köteles. A hekdesnek ajánlotta, mielőtt a tizedre köteles lenne, és a gizbár befejezte, és aztán megváltotta, mentes a tized alól, mivel a kötelessége idején a gyümölcs mentes volt a tized alól.

A kalács adománya 3/5

Idegen, aki egy izraelitának lisztet adott, hogy készítsen neki tésztát, a tészta mentes a hálá kötelessége alól. Ha ajándékba adta, amíg nem gyúrta össze a tészta köteles, de ha az idegen összegyúrta, mentes. Ha együtt készíti a tésztát az idegennel, és ha nincs izraelita kezében hálának megfelelő mennyiség, mentes a hálá kötelessége alól.

A kalács adománya 3/6

Jövevény, aki betért, és a tésztája a betérés előtt készült, mentes. Miután betért, köteles. Ha kétség merül fel a tészta gyúrásának idejét illetően, köteles. Nem kell utána fizetni ötödöt. Rabbi Ákivá azt mondja: Mindent a kemencében történő sütés szab meg.

A kalács adománya 3/7

Ha valaki tésztát készít búzaliszt és rizs keverékéből, ha a tésztának búzaíze van, köteles hálát leválasztani, és a pészahi kötelességének eleget tehet ezzel a keverékkel. Ha nincsen búzaíze, nem köteles hálára, és [a keverék] a pészahi macesz sütésére alkalmatlan.

A kalács adománya 3/8

Árpalisztet vesz a tésztából, amelyből nem választottak le hálát és áthelyezi egy másik tésztába, amelyből már leválasztották a hálát. Ha rendelkezésére áll egy másik tészta, abból leválaszthatja a hozzáadott árpaliszt számlájára a hálá pontos mennyiségét, ha nem, egyetlen adag hálát választ le az egészre.

A kalács adománya 3/9

Hasonlóképpen: szüretelt olíva, mely összekeveredett a fán maradt olíva maradékkal, vagy szüretelt szőlő, mely összekeveredett a leszedetlen fürtökkel, máshonnan vesz olívát, illetve szőlőt, hogy a keverék után kifizesse pontosan a tizedet. Ha nincs, akkor a keverékből választja le a papi adományt és a tizedet. És a többi tizedet, számítás szerint.

A kalács adománya 3/10

Kovászt vesz ki búzalisztből készült tésztából és áthelyezi a rizslisztből gyúrt tésztába. Ha ennek búzaíze van, hálára köteles, ha nem, akkor mentes. Ha így van, miért mondták, hogy a tevel mindent tilt? Ugyanaz a fajta keveréke, (héb. min be-mino) vagy más fajtával való keverék, amely ízét megadja.

A kalács adománya 4/1

Két asszony, két kábin [két vékányi] tésztát készít, és az egyik hozzáér a másikhoz. Mentesek a hálá kötelessége alól, még akkor is, ha a tésztáik hasonló fajtájúak. Ha a két véka tészta egy asszonyé, a hasonló fajtájúakból adományra köteles, amely pedig nem hasonló fajtájú, mentes.

A kalács adománya 4/2

Mi számít hasonló fajtájúnak? A búza nem keverhető mással a tönkölyön kívül. Az árpa a búzán kívül minden gabonafajtával keverhető. Rabbi Johánán ben Nuri azt mondja, hogy a többi fajták keverhetők, egyik a másikkal.

A kalács adománya 4/3

Két véka tészta külön-külön és középen egy véka rizs vagy egy véka papi adomány. Nem keverhetők össze. Ha középen olyan tészta van, melyből a hálát már leválasztották, a három tészta összekeverhető.

A kalács adománya 4/4

Egy káv tészta, melyet új gabonából készítettek, és egy káv a régi gabonából, majd e két tésztát egybegyúrták. Rabbi Jismáel azt mondja: vegyen hálát a közepéről. A bölcsek megtiltják. Valaki hálát választott le egy káv-ból készült tésztából. Rabbi Ákivá azt mondja: ez valóban hálának számít, de a Bölcsek azt mondják: ez nem hálá.

Két káv tészta, melyek összetevőiből már egyenként levonták a hálát. Majd összegyúrják a két káv tésztát. Rabbi Ákivá felment, a Bölcsek pedig szükségesnek tartják a hálá ismételt levonását. [Úgy látszik, hogy előző] szigorúsága most az enyhítés felé hajlott.

A kalács adománya 4/6

Valaki leválasztja a tésztából a hálát, tiszta módon, amelyből eddig nem vontak le hálát. Majd vesz belőle egy darab hálát, a demájból [készült tészta számára adózásként], amikor a tészta már megromlott. A demáj számára a tisztából vesznek hálát, és nem abból, ami a közelben adódik.

A kalács adománya 4/7

Izraelita, aki bérlőként dolgozott Szíriában idegeneknél. Rabbi Eliezer kötelezi őt, hogy tizedet fizessen és a hetedik év törvényét betartsa, de Rábán Gámliel nem kötelezi. Rábán Gámliel azt mondja: Két porció hálát fizet Szíriában, de Rabbi Eliezer azt mondja: Csak egyet. Rábán Gámliel enyhe döntése elfogadást nyert, és Rabbi Eliezer kedvező döntése szintén elfogadást nyert. Majd, mindkét dologban Rábán Gámliel döntése szerint cselekedtek.

A kalács adománya 4/8

Rábán Gámliel azt mondja: A hálá szempontjából három terület van. Izrael földjétől Keziv-ig, ahol egy porció hálát fizetnek. Keziv-től a folyóig és Ámáná-ig kettőt, melyből egyet a tűzbe vetnek és egyet a papnak adnak. A tűzbe vetni valónak van mértéke, a papnak járónak nincs. A folyótól és Ámáná-tól befelé két porciót, egyet a tűznek, egyet a papnak. A tűzbe valónak nincs mértéke, a papnak járónak van. Aki nappal mikvébe merült, ehet belőle. Rabbi Joszi azt mondja: Nem szükséges megmerülni. Hálá tilos annak, akinek folyása van, férfinak vagy nőnek, havi vérzésben lévő nőnek, és nőnek, aki szült. Papok asztalánál idegen is ehet, és minden kohanitának jár.

A kalács adománya 4/9

Az itt következők bármely papnak járnak: a hárámim, a bechorot az elsőszülött fiú megváltása, a szamár elsőszülöttjének megváltása, a láb, a pofák, a gyomor, a gyapjú eleje, a tisztátalan olíva olaj, az áldozati állatok, és a bikurim Rabbi Jehuda a bikurim tiltását kéri. A bükkönyből leválasztott papi adomány – Rabbi Ákivá megengedi, a Bölcsek nem.

A kalács adománya 4/10

Nitáj Tekoából, hálát hozott Bétárból. Nem fogadták el. Az alexandriaiak Alexandriából vitték a hálát [Jeruzsálembe] és nem fogadták el tőlük. Har Cevoim lakói Sávuot előtt hozták első zsengéiket, de nem fogadták el tőlük. Mivel a Tórában írva van (Kiv 23, 16): „s ünnepét az aratásnak – munkád, mezei vetésed zsengéjének.”

A kalács adománya 4/11

Ben Antinosz bechorot áldozatát Babilóniából nem fogadták el. Joszef há-Kohen új bort hozott és olajat, és nem fogadták el tőle. Ugyanez a Joszef elhozta a fiait és házanépét, hogy kis pészahot ünnepeljenek Jeruzsálemben, és visszaküldték őket, hogy ez ne váljon szokássá. Ariszton első zsengéket hozott Apameából, Szíriából és elfogadták tőle, mert ezt mondták: aki Szíriában vásárol az olyan, mintha Jeruzsálem környékén vásárolna.

MAGVAK RENDJE 10

Érintetlen – héb. orlá
tizedik traktátus

Az orlá kifejezésnek, (ערלה) a legtöbb általunk ismert nyelvben nincsen megfelelője. Az orlá szószerint az előbőrre utal, pontosabban a pénisz vele született körülmetéletlenségére. Az előttünk álló misna azonban egy másfajta „körülmetéletlenséggel” foglalkozik, nevezetesen az újonnan ültetett gyümölcsfa termésével: „midőn bementek az országba és ültettek bármely gyümölcsfát érintetlenül hagyjátok a gyümölcsét, három évig legyen nektek érintetlen, nem ehető. A negyedik évben pedig legyen minden gyümölcse hálaadásra szent az Örökkévalónak, s az ötödik évben ehetitek a gyümölcsét.” (Lev 19, 23)
Az orlá a Magvak rendjének tizedik traktátusa és három fejezetet tartalmaz és megelőzi a bikurim nevű utolsó traktátust. Az orlá fejezetéhez nem járul gemárá a Babilóniai Talmudon belül, csak a Jeruzsálemi Talmudban. Nevezzük az orlát, ezután “érintetlennek” az IMIT magyar – héber Biblia mártír fordítóinak emlékére. Az érintetlen szentsége – azaz az új gyümölcs fogyasztásának tiltása – a fák újévétől számítva, az ültetés évétől, a svát hónap tizenötödikétől a negyedik évig tart. A negyedik évben ugyan szentséggel bír a gyümölcs, de a második tizedhez hasonlóan Jeruzsálemben elfogyasztható, vagy megváltható. Az új fa gyümölcse az ötödik évtől minden korlátozás nélkül fogyasztható.

ÉRINTETLEN 1/1

Aki kerítés vagy a fa feldolgozása céljából ültet gyümölcsfát, az mentes az orlá szabálya alól. Rabbi Joszi azt mondja: „Még akkor is, ha azt mondja, hogy a gyümölcsfa befelé néző oldalát a gyümölcs miatt használja és a fa külső oldalát kerítésnek.” – Akkor is a belső köteles és a külső mentes.

ÉRINTETLEN 1/2

Mikor elődeink Izrael földjére jöttek és termő gyümölcsfát találtak, az mentes volt [az érintetlen szabálya alól]. Ha fát ültettek, és az a föld még nem volt meghódítva, akkor [a fa] az orlá szabálya alá esik. Ha a köznek ültet, köteles, de Rabbi Jehuda felment. Ha valaki a köztulajdonban lévő területen ültet, vagy ha idegen ültet, vagy ha tolvaj ültet, vagy ha a hajón ültetnek, vagy ha a fa magától nő, az orlá szabálya fennáll.

ÉRINTETLEN 1/3

Öreg fa, mely kidőlt, vele együtt a szikla, [majd visszaültették a helyére], vagy elmosta az áradás a földdel együtt. Ha a fa ezután életben marad – mentes. Ha nem – köteles. Az oldalára dőlt, a sziklával együtt, vagy meglazult az eke miatt, vagy valaki megrázta, és elfedte földdel [a gyökereket], ha a fa ettől életben marad – mentes, ha nem – köteles.

ÉRINTETLEN 1/4

Fa, mely kidőlt, de a gyökere a földben maradt: mentes. Milyen méretű gyökér? Rábán Gámliel a Bártotából való Rabbi Elázár ben Jehuda nevében azt mondja: kisebb tű vastagságú.

ÉRINTETLEN 1/5

Gyökerestül kidőlt fa, melyből friss ág hajlik a földbe, és az öreg törzs abból tovább táplálkozik. Ha a fáról ágat hajtanak a földbe, [három évet] számolnak, mikortól a hajtás önálló életet él. A szőlőtőre oltott ág, vagy oltott ág oltott ágon, még akkor is, ha a földből táplálkozik – a gyümölcse fogyasztható. Rabbi Meir azt mondja: Ha a szőlő egészségesnek látszik [a régi tőből sűrűn oltott] fogyasztása szabad, ha gyatrának látszik, tiltott. Ugyanígy a gyökeret vert hajtás esetén, mely szabadon nő, de már tele van gyümölccsel, ha [a gyümölcs] a kétszáz résszel gyarapodott, tilos.

ÉRINTETLEN 1/6

Az orlá hajtása és a kilé há-kerem, melyek ültetés közben összevegyültek, ennek gyümölcsét ne szedje le. Ha leszedi, azt csak a keverékkel teheti jóvá, [más szóval semlegesítheti a tiltott orlát, ill. a kilé há-keremet] kétszáz és egy rész ellenében, de ezt is csak akkor, ha nem szándékosan szedte le. Rabbi Joszi azt mondja: Akkor is, ha szándékosan szedte le, kétszáz és egy rész ellenében semlegesíthető.

ÉRINTETLEN 1/7
A levelek, a hajtások, a szőlőlé, az éretlen szőlő fogyaszthatók az orlá és a revai és a názir szempontjából, de tilos, ha az áserá fa-bálványról valók. Rabbi Joszi azt mondja: az éretlen szőlő is tilos, mivel az is gyümölcsnek számít. Rabbi Eliezer azt mondja: tilos beoltani a tejet orlá-nak számító gyantával. Rabbi Josua azt mondja: Úgy hallottam, hogy aki levelek, vagy gyökerek gyantájával oltja be a tejet, az megengedett. Az éretlen erdei bogyókkal tilos, mert az gyümölcsnek tekintendő.

ÉRINTETLEN 1/8

Erjedt szőlő, szőlőmag és a szőlő héja, és a nedű, amely ezek áztatásával keletkezik, a gránátalma külső héja, a bimbója, a dió héja, és a gyümölcsmagok orlának tekintendők, az áserá, a názirita tiltó szabályára kötelesek, de a negyedik év tiltása alól mentesek. Minden idő előtt lehullott gyümölcs tiltott.

ÉRINTETLEN 1/9

Rabbi Joszi azt mondja: Az orlá hajtása elültethető, de az orlából való dió nem ültethető, mert az már gyümölcs. Nem oltható datolyapálma ága, amelyen gyümölcs van, és orlának számít.

ÉRINTETLEN 2/1

A papi adomány, a trumát máászer, amely demáj, valamint a kalács és a bikurim felmentést kap,- ezáltal ehetővé válik 1 szeá 100 szeá ellenében. Egyik a másikkal összeadódnak, és a papi adományt ki kell emelni. Az orlá és a kilé há-kerem felmentést kapnak 1 szeá 200 szeá ellenében, és összeadódnak, egyik a másikkal, és nem kell kiemelni. Rabbi Simon azt mondja: nem adódnak össze. Rabbi Eliezer azt mondja: összeadódnak az ízet adó termék szerint, de ez a fogyasztásra nem jelent tiltást.

ÉRINTETLEN 2/2

A papi adomány összeadódik, hogy a „felmentse” az orlát, és az orlá, hogy „felmentse” a papi adományt. Hogyan? 1 szeá trumá mely bekerült száz szeá közé, ezután három kábin orlá került bele, vagy három kábin kilé há-kerem. A trumá felmenti az orlát, és az orlá a trumát.

ÉRINTETLEN 2/3

Az orlá felmenti a tiltott keveréket [kilájim-ot] és a kilájim az orlát, és az orlá az orlát. Hogyan? Ha egy szeá orlá belekerül 200 szeá termékbe, és aztán ugyanebbe belekerül valamivel több mint 1 szeá orlá, vagy 1 szeánál valamivel több szőlőskerti kilájim. Ez az az eset, mikor az orlá felmenti a kilájimot és a kilájim az orlát, és az orlá az orlát.

ÉRINTETLEN 2/4

Minden, ami erjeszt, ízesít, vagy medumá keverék, ha trumával keverik, vagy orlával, vagy a szőlőskert beli kilájimmal, fogyasztása tilos. Sámáj iskolája azt mondja: tisztátalanságot is okoz. Hilel iskolája azt mondja: soha nem okoz tisztátalanságot, csak akkor, ha egy tojásnyinál többet használnak belőle.

ÉRINTETLEN 2/5

Dosztáj, a Jitmá nevű faluból, aki Sámáj tanítványai közül került ki, azt mondta: tanultam az idősebb Sámájtól, aki ezt mondta: soha nem okoz tisztátalanságot, csak ha egy tojásnyinál több van benne.

ÉRINTETLEN 2/6

Mikor vették a „minden, ami erjeszt, ízesít, vagy medumá keverék” szabályát szigorúan? A „fajta a saját fajtájával” (min be-mino) esetén. És mikor elnézéssel vagy szigorúan? A „fajta a más fajtával” esetében. Hogyan? Ha búzaélesztő [trumából készült] kerül a búzalisztből [hulin] készült tésztába, és elegendő ahhoz, hogy erjedést okozzon, és ha száz és egy rész keverék elegendő, vagy ha száz és egy rész nem elegendő, mindenképpen tilos. Ha nincs meg a száz és egy rész [hulin] és élesztő arány, akár okoz a hozzáadott élesztő erjedést, akár nem, tilos.

ÉRINTETLEN 2/7

Engedékenység vagy szigorúság, a „fajta a más fajtával” esetén, hogyan lehetséges? Például őrölt bab [trumá], melyet együtt főztek lencsével [hulin] és a trumá érezhető ízt ad, akár legyen benne annyi, hogy 101 rész semlegesítse a trumát, akár nincs benne annyi, hogy 101 rész semlegesítse, fogyasztása tilos. Ha nincs elég belőle, hogy ízt adjon a lencsének, akár van benne annyi, hogy 101 rész semlegesítse a trumát, akár nincs benne annyi, hogy 101 rész semlegesítse, a fogyasztása megengedett.

ÉRINTETLEN 2/8

Hulin árpaélesztő került a tésztába, amely elegendő a kelesztéshez, és aztán [mielőtt a tészta megkelt], trumá élesztő és a szőlő kilájim terméke is bekerült ugyanabba a tésztába, elegendő ahhoz, hogy megkelessze a tésztát. Fogyasztása tilos.

ÉRINTETLEN 2/9

Hulin árpaélesztő került a tésztába, amely megkelesztette, és ezután trumá eredetű árpaélesztő, vagy kilé há-kerem eredetű élesztő – a keléshez elegendő mennyiség – került a kelt tésztába – fogyasztása tilos. Rabbi Simon megengedi.

ÉRINTETLEN 2/10

Fűszer, két vagy három különböző tiltás szerinti, de egy fajta, vagy három fajta: tilos, de összeadódnak. Rabbi Simon azt mondja: kettő vagy három azonos fajtából, vagy két fajta egy nevű: nem adódnak össze.

ÉRINTETLEN 2/11

Árpa, mely hulin és [árpa], mely trumá, belekerültek a tésztába, de egyik sem elegendő külön, hogy megkelessze: összeadódnak és megkelesztik a tésztát. Rabbi Eliezer azt mondja: az utóbbi szerint ítélek. A Bölcsek azt mondják: a tiltott trumá akár az elején, akár a végén került bele, nem tiltja a tészta fogyasztását, csak akkor, ha elegendő a kelesztéshez.

ÉRINTETLEN 2/12

Joezer, aki fővárosi [jeruzsálemi] ember, és Sámáj iskolájából való, azt mondta: Megkérdeztem az öreg Rábán Gámlielt, amikor a [Szentély] keleti kapujában állt, és azt mondta: [Ha tiltott], soha nem teszi tilossá, ha nem elegendő a kelesztéshez.

ÉRINTETLEN 2/13

[Bőrből] készült tárgyak, melyeket tisztátalan olajjal kent be, majd újból bekente, azonban tiszta olajjal, vagy bekente tiszta olajjal és azután tisztátalannal: Rabbi Eliezer azt mondja: az első szerint ítélek. A Bölcsek pedig az utolsó szerint ítélnek.

ÉRINTETLEN 2/14

Árpa, mely trumá és kilé há-kerem, kelesztés céljából a tésztába került, de sem az egyikből, sem a másikból nem volt elegendő mennyiség ahhoz, hogy kelesszen, de együttesen elegendők voltak, hogy megkelesszék a tésztát: idegenek tilos, de papok ehetik. Rabbi Simon megengedi az idegeneknek és a papoknak egyaránt.

ÉRINTETLEN 2/15

Fűszer, mely trumá és kilé há-kerem, melyek az edénybe kerültek, de egyikben se került elegendő, hogy ízt adjon, és a másikból sem, de összeadódtak, és ízt adtak: idegeneknek tilos és a papok ehetik. Rabbi Simon megengedi az idegeneknek és a papoknak egyaránt.

ÉRINTETLEN 2/16

Rész a kodsé kodásimból, vagy pigul vagy notár, melyek együtt készültek a hulin húsával: idegenek tiltott, de papok ehetik. Rabbi Simon megengedi idegeneknek és a papoknak egyaránt.

ÉRINTETLEN 2/17

Szent áldozatok húsa, kodsé kodasim és kodásim kálim, [szent és kisebb szentségű áldozatok] húsa együtt fő a közönséges hússal: tisztátalanoknak tiltva van, tiszták ehetik.

ÉRINTETLEN 3/1

Ruhát, melyet orlá gyümölcshéjakból készült festékkel festettek, el kell égetni. Ha más ruhákkal összekeveredett, azokat is el kell égetni. Ezek Rabbi Meir szavai. A Bölcsek azt mondják, hogy kétszáz másik ruha „semlegesíti”.

ÉRINTETLEN 3/2

Ha a fonalat, mely ujjnyi széles, orlá héjakkal megfesti, és a ruhába szövi, de nem találja a fonalat, [a ruhán belül], Rabbi Meir azt mondja: El kell égetni a ruhát.

ÉRINTETLEN 3/3

Aki elsőszülött [bárány] gyapjából sző, akár egy ujjnyit a ruhába, égessék el a ruhát. A názir haját, vagy ha elsőszülött szamár szőrét zsákba szövi, égessék el a zsákot. A mukdásin [megszentelt állatok szőrével] szentebbnek számít.

ÉRINTETLEN 3/4

Étel, amit orlá héjakkal főztek, égettessék el. Más ételekkel keveredett: felmenti a 200:1 arány.

ÉRINTETLEN 3/5

Kemence, amit orlá héjaival tüzeltek, és kenyeret sütöttek benne, égettessék el a kenyér. Ha más kenyér közé keveredett, felmenti a 200:1 arány.

ÉRINTETLEN3/6
Akinek tiltán kötegei voltak, a kilé há-kerem-ből, égettessék el. Más termékkel összekeveredett: mind égettessék el. Rabbi Meir szavai. A Bölcsek azt mondják: felmenti a 200:1 arány.

ÉRINTETLEN 3/7

Rabbi Meir mondása volt: Ha bizonyos termékek eladása darab szám szerint történik, az mindet szenteltté teszi – [élvezetük tilos]. Bölcsek azt mondják: csak hat dolog van, ami ettől megszentelődik, míg Rabbi Ákiva szerint hét. Ezek: a puha héjas dió, a bádáni, a gránátalma, lezárt boroskorsók, répa hajtásai, káposztafejek, görög tök. Rabbi Ákivá szerint a szeletelt házi kenyér. Ami megfelel az érintetlen szabályainak, az érintetlen. Ami megfelel [a szőlőskertben termő kilájimnak] – kilé há-kerem, szabályainak, az kilé há-kerem.

ÉRINTETLEN 3/8

Hogyan? Megsérültek a diók, szétesett a gránátalma, kinyíltak a lepecsételt korsók, a tök meghasadt, szétestek a kenyérszeletek, csak 200:1 arányban keverve válthatók meg.

ÉRINTETLEN 3/9

Kétséges, hogy érintetlen. Izrael földjén tilos. Szíriában szabad. Külföldön: kimegy és vesz belőle, de ha lehet, ne lássa senki, hogy vesz. Szőlő, ahol zöldséget ültettek: a zöldséget külföldön adják el. Izraelben tilos, Szíriában engedélyezve van, külföldön lemegy a piacra, de ő maga nem szedhet belőle. Új búza [az omer számlálás előtt] mindenütt tilos a Tóra szerint. Az orlá háláchá, a kilájim pedig divré szofrim.

MAGVAK RENDJE 11

ELSŐ ZSENGÉK – héb. bikurim
Tizenegyedik traktátus

Első zsengék, héberül bikurim, a Magvak rendjének tizenegyedik és egyben utolsó traktátusa. A bikurim (ביכורים) az első termés, melyből fel kell vinni Jeruzsálembe adományként a Szentélyben szolgáló papoknak. Az adomány tárgya a szentföldön termő „hét fajta”, héberül sivát há-minim. Ezek a búza, árpa, szőlő, füge, gránátalma, olíva és a datolya. Az adomány a gyümölcstől függően, sávuot és szukot ünnepe között válik időszerűvé. A Tóra erre vonatkozó passzusa Mózes ötödik könyvében olvasható:
“És lészen, midőn bemész az országba, melyet az Örökkévaló, a te Istened ad neked birtokul és elfoglalod azt és laksz benne: akkor végy a föld mindazon gyümölcsének zsengéjéből, melyet betakarítasz országodba, amelyet az Örökkévaló a te Istened neked ad, tedd kosárba és menj azon helyre, melyet majd kiválaszt az Örökkévaló a te Istened, hogy ott lakoztassa nevét. Menj oda a paphoz, ki abban az időben lesz és szólj hozzá: megvallom ma az Örökkévaló, a te Istened előtt, hogy eljutottam az országba, amelyről megesküdött az Örökkévaló őseinknek, hogy nekünk adja. Erre vegye el a pap a kosarat a kezedből és tegye le az Örökkévaló a te Istened oltára elé. Ekkor szólalj meg és mondd az Örökkévaló a te Istened színe előtt: bujdosó arámi volt az atyám, lement Egyiptomba, mint jövevény élt ott csekély számmal, és lett ott hatalmas és számos néppé. És rosszul bántak velünk az egyiptomiak és sanyargattak bennünket és tettek reánk nehéz munkát. Akkor kiáltottunk az Örökkévalóhoz, őseink Istenéhez, és hallotta az Örökkévaló szavunkat és látta nyomorúságunkat, szenvedésünket és szorongatásunkat. S kivezetett bennünket az Örökkévaló Egyiptomból erős kézzel és kinyújtott karral, nagy félelmetességgel, jelekkel és csodákkal. És elhozott bennünket ezen helyre és adta nekünk ezen országot, tejjel mézzel folyó országot. Most pedig íme elhoztam azon föld gyümölcsének zsengéjét, melyet adtál nekem oh Örökkévaló. Akkor tedd le azt az Örökkévaló, a te Istened színe elé és borulj le az Örökkévaló, a te Istened színe előtt.” MTörv (26, 1-11)
Ezen ősi bibliai szöveg, Izrael népének története dióhéjban, és ezt, ebben a formában minden pészahi ünnepen is elmondjuk.

ELSŐ ZSENGÉK 1/1

Van, aki első termést hoz, és ezt a Mózes ötödik könyvéből vett szöveg felmondásával kíséri; van, aki hoz, de nem mond semmit; és van, aki nem hoz semmit. A következők nem hoznak semmit: aki a saját földjébe ültetett, de a [gyümölcsfa] másik magánterület fölé vagy közös tulajdont képező föld fölé hajlik. Hasonlóképpen, az sem hoz, akinek más magánterületről vagy közös tulajdont képező földről az ő területére ráhajló [fája van] vagy aki saját földjébe ültetett és az ő saját földjére hajlik, de alatta magán vagy közös út vezet. Ő nem hoz. Rabbi Jehuda azt mondja, de hoz.

ELSŐ ZSENGÉK 1/2

Milyen okból nem hoz valaki [első zsengéket]? Mivel azt írták: “Földed zsengéjének elsejét vidd az Örökkévaló a te Istened házába.” [Kiv 23, 19]. Csak akkor köteles az első zsengéiből hozni, ha az összes termés az ő földjéről való. A napszámosok, a bérlők, a szikrikon és a gázlán nem hoznak, ugyanabból az okból, mint az előbbi, mert az nem az ő földjük.

ELSŐ ZSENGÉK 1/3

Csak a „hét fajta” gyümölcséből hoz. Nem hoz a hegyvidék datolyájából, a völgyek gyümölcséből és nem hoz olyan olíva olajat, mely nem elsőrangú minőségű. Nem hoznak a zsengékből áceret előtt [sávuot ünnepe]. Hár Cevoim lakói hoztak első zsengéket sávuot ünnepe előtt, de nem fogadták el tőlük, mert írva van: “És ünnepét az aratásnak – munkád mezei vetésed zsengéjének,” [Kiv 23, 16].

ELSŐ ZSENGÉK 1/4

A következő hoz, de nem mondja fel az első zsengék passzusát: a prozelita hoz, de nem mondja fel, és ő az, aki nem mondhatja: „Amelyről megesküdött az Örökkévaló őseinknek, hogy nékünk adja.” (MTörv 26, 3) Ha anyja izraelita, hoz és mondja. Ha prozelita, [a smone eszre imádság] halk részénél Izrael atyáinak istenét mond atyáink istene helyett, és amikor a zsinagógában imádkozik: atyáitok istenét mond. Ha az anyja izraelita, atyáink istenét mond.

ELSŐ ZSENGÉK 1/5

Rabbi Eliezer ben Jákov azt mondja: prozelita szülők lánya nem mehet férjhez paphoz, csak ha az anya izraelita. Ugyanaz a szabály érvényes a prozelita és a felszabadított [kánaánita] rabszolga esetén, akár tíz nemzedékig [is várni kell], amíg egy izraelita anya akad. A gyám, a küldönc, a rabszolga, az asszony, a tumtum és az androginosz, hozhatnak, de nem mondhatják: “Amelyet adtál nekem, adtál oh Örökkévaló.” (MTörv 26, 10).

ELSŐ ZSENGÉK 1/6

Két gyümölcsfát vásárol a társa földjéről, visz az első zsengékből, de nem mond semmit. Rabbi Meir azt mondja: Visz és mond. Kiszáradt a forrás, és kivágják a fát. Visz és nem mond semmit. Rabbi Jehuda azt mondja: Visz és mond. Sávuottól szukotig, visznek és mondanak. Szukottól hanukáig viszik és nem mondanak. Rabbi Jehuda ben Beteira azt mondja: visznek és mondanak.

ELSŐ ZSENGÉK 1/7

Kiválasztotta a gyümölcsöt, és aztán eladta a földjét. Visz, de nem mond semmit. És a másik abból a fajtából már nem visz. Más fajtából visz és mondja. Rabbi Jehuda azt mondja: Abból a fajtából is visz és mondja.

ELSŐ ZSENGÉK 1/8

Kiválasztotta a gyümölcsöt, de elrabolták tőle, vagy megrohadt, ellopták, elveszett, vagy piszkos lett, mást visz helyette és nem mond semmit. A második, aki az első helyett vitt, nem fizet utánuk ötödöt. Elpiszkolódtak a Szentély udvarában, kiönti a kosarat és nem mond semmit.

ELSŐ ZSENGÉK 1/9

Honnan tudjuk, hogy az ember felelős [az első zsengékért], amit a Szentély hegyére visz? Abból, hogy írva van “Földed zsengéjének elsejét vidd az Örökkévaló a te Istened házába.” (Kiv 23, 19) Ez arra tanít, hogy felelős a gyümölcsért, amíg a Szentély hegyére viszi. Aki egyfajta gyümölcsöt hoz, elmondja a passzust, majd visszatér a másik gyümölcsért, és nem mondja.

ELSŐ ZSENGÉK 1/10

Három gyümölcsfát vásárol a társa földjén: az első zsengéket hozza, és mondja a passzust. Rabbi Meir azt mondja: még két fa esetén is. Aki megvette a gyümölcsfát és földet is vett hozzá: hoz és mondja a passzust. Rabbi Jehuda azt mondja: a résztulajdonosok és a bérlők is visznek és mondják a passzust.

ELSŐ ZSENGÉK 2/1

A trumá és a bikurim fogyasztásáért kárét büntetése jár és ötöd; az idegeneknek tilos [a fogyasztása]; a papok tulajdonát képezik, a felmentésük 1:100 arányban történik; kézmosást igényelnek [mielőtt megérintik], és naplemente után fogyasztandók. Ezek a papi adomány és az első zsengék szabályai, melyeket a második tizednél nem alkalmaznak.

ELSŐ ZSENGÉK 2/2

A tizedben és az első zsengéknél van olyan szabály, amely a papi adománynál hiányzik: vagyis a tized és az első zsengék elfogyasztása helyhez kötött, és a vallomásszerű passzus felmondása szükséges. [A tized és az első zsengék] tilosak a gyászolónak. Rabbi Simon megengedi. Kötelesség elégetni. Rabbi Simon felment ez alól. A [keverék] fogyasztása Jeruzsálemben tilos, a belőle származó termék se fogyasztható Jeruzsálemben. Idegeneknek sem megengedett, állateledelnek sem megengedett. Rabbi Simon megengedi.

ELSŐ ZSENGÉK 2/3

Van az adományban és a tizedben olyan szabály, ami a bikurimban nincs, mivel az adománynál és a tizednél tiltva van a magtárból való fogyasztás. Mértékük is van, és minden gyümölcsre vonatkoznak, függetlenül attól, hogy a Szentély létezik vagy nem, és kötelező [adomány és tized] a bérmunkások, a bérlők, az útonállók és a rablók számára is.

ELSŐ ZSENGÉK 2/4

Mi az a bikurimnál, ami nincs az adományt és tizedet illetően? Az, hogy a bikurim megvásárolható, mielőtt leszedték. Felajánlhatja az egész földjét bikurim céljából. Felelős a bikurimért, áldozattal együtt hozzák, és dallal kísérik és a papok lendítik, és aki azt Jeruzsálembe hozza, ott marad éjszakára.

ELSŐ ZSENGÉK 2/5

A trumát máászer két szempontból megegyezik a bikurimmal és két szempontból a papi adománnyal: a tiszta termékből kell venni, a nem tiszta helyett, és nem a közel lévőből, mint a bikurim esetén. A magtárból vétel tiltva van, és mértéke van, mint a trumának.

ELSŐ ZSENGÉK 2/6

Etrog [citron] háromféle dologban megegyezik a gyümölcsfával és egyben a zöldséggel. Megegyezik a fával az orlá és a netá revii, valamint a hetedik év dolgában. A zöldséggel egy dologban: hogy a tized levételének ideje a szedéssel, ill. szürettel egyezik. Ezek Rabban Gamliel szavai. Rabbi Eliezer szerint minden szempontból hasonló a gyümölcsfához.

ELSŐ ZSENGÉK 2/7

A kétlábon járók vére a háziállat vérével azonos, abból a szempontból, hogy tőle a magvak a tisztátalanság hordozójává válnak. A vér azonos lehet a rovarok vérével, annak ellenére, hogy nem köteles miatta [vétekáldozatra, ha megeszi].

ELSŐ ZSENGÉK 2/8

A koj, bizonyos szempontból hasonlít a vadállathoz, vagy a háziállathoz és bizonyos szempontból hasonlít mindkettőhöz, a háziállathoz és a vadhoz, de bizonyos szempontból mindkettőtől eltérő tulajdonságú.

ELSŐ ZSENGÉK 2/9

Milyen szempontból hasonlít a vadállathoz? A vérét el kell fedni, mint a vadállatokét, de ünnepnapon nem szabad levágni, ha mégis levágták, a vérét nem fedik be. [Tiltott] zsírja tisztátalanná tesz, mintha [engedélyezett fajta rosszul vágott] teteme lenne. Tisztátalansága kétséges, és nem alkalmas arra, hogy elsőszülött szamarat megváltsanak vele.

ELSŐ ZSENGÉK 2/10

Milyen szempontból hasonlít a háziállathoz a koj? A zsírja ugyanúgy tilos, mint a háziállat zsírja, de ha mégis esznek belőle, nem jár ezért a kárét. Nem vásárolható meg a tizedért megváltott pénzzel, hogy elfogyasszák Jeruzsálemben. [A papok] megkaphatják a lábát, a fejét, a gyomrát. Rabbi Elázár ez alól felment, mert annak a kötelessége bizonyítékot hozni, aki elvesz a másiktól.

ELSŐ ZSENGÉK 2/11

Hogyan lehet, hogy [a koj] nem azonos a vaddal, se a háziállattal? Tilos, mint kilájim, tiltott keverék, mind a vaddal, mind pedig a háziállattal. Ha valaki ajándéklevelet ír a fiának, melyben a vadat és a háziállatot a fiának adja, nem írhatja bele a kojt. Ha ezt mondja: legyek názir, ha ez az állat vad, vagy háziállat, akkor az az ember nazir lesz. Minden egyéb szempontból a koj azonos a vadállattal és a háziállattal, rituális vágást igényel, úgy, mint a fenti kettőnél, és mint nevelá, [dögtetem] tisztátalanságot okoz, és ugyanúgy törvényt szeg, aki egy darabot eszik belőle, [míg nincs rendesen levágva, illetve] kivéreztetve.

ELSŐ ZSENGÉK 3/1

Hogyan választja ki az első zsengéket? Az ember kimegy a földjére, ahol lát egy fügefát, mely gyümölcsöt terem, szőlőfürtöt, mely érett, gránátalmát, mely érett, megköti papírusznád spárgával és azt mondja: „Legyenek ezek a bikurim gyümölcsei.” Rabbi Simon azt mondja: Ha így is van, másodszor is elmondja, bikurimnak nevezve a gyümölcsöt, miután azt a földről elválasztotta.

ELSŐ ZSENGÉK 3/2

Hogyan viszik fel az első zsengéket [Jeruzsálembe]? A máámád minden városa elzarándokol a máámád egyik központi városába és ennek a városnak utcáin tér nyugovóra, nem térve be a házakba. Mikor felébrednek, a vezetőjük azt mondja: „Keljetek fel, hogy felmenjünk Cionba, az Örökkévalóhoz, Istenünkhöz.”

ELSŐ ZSENGÉK 3/3

A közelben lakók fügét és szőlőt hoznak, a távolabb lakók szárított fügét és mazsolát. Előttük megy a bika, a szarvai arannyal díszítve, a fején korona olajfaágakból. Fuvola hangja szól a menet előtt, amíg Jeruzsálem határába nem érkeznek. Miután Jeruzsálem határába érkeztek, maguk előtt küldik a küldöncöket, feldíszítik az első zsengéket, a gyümölcs ajándékait. A felügyelők, a papok, a helyettesek és a kincstárnokok elébük jönnek, az érkezők előkelősége szerint fogadják őket a helybéliek. Jeruzsálem összes mesterembere elébük áll és hogylétük felől kérdezik őket a következő módon: „Testvéreink, bizonyos hely polgárai, béke legyen jöveteletekre.”

ELSŐ ZSENGÉK 3/4

Fuvola hangja szól a menet előtt, amíg a Szentély hegyére nem érkeznek. Mikor megérkeznek a Szentély hegyére, még Agrippas, a király is a vállára vesz egy gyümölcsöskosarat és bemegy, egészen az ázáráig. Belép az ázárába, ahol a léviták dallal fogadják: „Magasztallak Örökkévaló, hogy kiemeltél engem és nem örvendeztetted rajtam ellenségeimet.” (Zsolt 30, 2)

ELSŐ ZSENGÉK 3/5

Galambfiókákat hoztak a kosarak oldalára aggatva égőáldozatnak, és ami a kezükben volt, azt a papoknak adták.

ELSŐ ZSENGÉK 3/6

És míg a kosár a vállán van, fennhangon azt mondja: „Menj oda a paphoz, aki abban az időben lesz, és szólj hozzá” (MTörv 26, 3) amíg az egész passzus végére ér. Rabbi Jehuda azt mondja: egészen addig, hogy „bujdosó arámi volt az atyám, lement Egyiptomba.” (MTörv 26, 5) Ekkor leveszi a kosarat a válláról és a [kosár] szájánál, [vagyis a szélénél] fogja meg. A pap a kosár alá teszi a kezét, felemeli és meglendíti, majd ő fennhangon tovább mondja a „bujdosó arámi volt az atyám”-tól a passzus végéig, majd leteszi a kosarat az oltár oldalánál, meghajol és kimegy.

ELSŐ ZSENGÉK 3/7

Először, aki tud olvasni, felolvassa [a passzust], és aki nem tud olvasni, utána mondja. Azok számára, akik nem tudnak olvasni, a Bölcsek előírták, hogy az is mondja utána, aki tud, és kik nem tudnak olvasni.

ELSŐ ZSENGÉK 3/8

A gazdagok ezüst és arany kosarakban hozzák az első zsengéket, a szegények pedig hántott fűzfaágakból fonott kosarakban. A kosarakat és a benne lévő első zsengéket a papoknak adják.

ELSŐ ZSENGÉK 3/9

Rabbi Simon ben Nánász azt mondja: Feldíszítik a kosarat kívülről a „hét fajta” gyümölcseivel. Rabbi Ákivá azt mondja: A kosár csak a „hét fajta” gyümölcseivel díszíthető.

ELSŐ ZSENGÉK 3/10

Rabbi Simon azt mondja: Az első zsengék adománya három dolgot foglal magában: a gyümölcsadományt, annak kiegészítését, valamint az adomány díszítését. A gyümölcsadomány kiegészítése ugyanabból a fajtából való, a díszítés más fajtából való. A kiegészítését tisztaságban fogyasztják el, midőn az mentes a demáj alól. A díszítésre vonatkozik a demáj szabályának betartása.

ELSŐ ZSENGÉK 3/11

Mikor mondták a Bölcsek, hogy az első zsengék kiegészítése is első zsengének számít? Mikor a gyümölcs Izrael földjéről való. Ha nem Izraelből való, nem számít első zsengének.

ELSŐ ZSENGÉK 3/12

Miért mondják, hogy az első zsengék a papok tulajdonának számítanak? Mert a pap ebből vásárolhat rabszolgát, földet, tisztátalan állatot, és az adósságát is ebből fizetheti ki, és az asszony is elfogadja a házassági szerződésében, mert a bikurim úgy értékelhető, mint a Tóra tekercs. Rabbi Jehuda azt mondja: Papi barátnak ajándékként adható tovább. A Bölcsek azt mondják: A szentély papi ügyeletének adják és ők elosztják maguk között, mint a szentély szentségeit.

ELSŐ ZSENGÉK 4/1

Az androginoszban vannak a férfival egyező tulajdonságok, vannak benne a nőével egyező tulajdonságok, és vannak benne a nővel és a férfival is egyező tulajdonságok és vannak benne olyan tulajdonságok, melyek eltérnek a férfiakétól és a nőkétől.

ELSŐ ZSENGÉK 4/2

Mennyiben hasonlít a férfiakhoz? A folyása fehér, mint a férfiaknak, és úgy öltözik, mint a férfiak. Nővel házasodik, de nem megy férjhez, és az anyja úgy ül utána, mint a fiúszülött után; tilos kettesben maradnia nővel, mint a férfiaknak; nem kap ellátást, mint a nők, ha örökségről van szó. A fejét ne borotválja körbe; szakállát ne vágja le; ne érjen hozzá a halotthoz, mint a férfiak. A Tóra minden férfi számára előírt parancsolatára köteles.

ELSŐ ZSENGÉK 4/3

Miben egyezik a nőkkel? Tisztátalan, mint a nő, ha pirosat lát; nem maradhat kettesben férfival, akár a nők; nem teszi kötelezővé a levirátust, mint ahogy a nő sem, és nem osztozik az örökségben a fiútestvérekkel; nem ehet a Mikdás szent ételeiből, mint ahogy a nők sem; az anyja szülési tisztátalanságában, mint a leányszülött után üljön utána; a tanúság adásában tiltva van. Ha tiltott kapcsolatra lép, papi adomány adására nem alkalmas, akárcsak a nők.

ELSŐ ZSENGÉK 4/4

Miben egyezik [az androginosz] a férfiakkal és a nőkkel? Büntetés jár annak, aki megüti, vagy káromolja, ahogy ez férfiak és nők bántalmazása esetén kijár; azt, aki nem szándékosan gyilkol, száműzik; aki szándékosan gyilkol, halálbüntetésben részesül, akár férfiak és a nők esetén. Az anyja áldozatot hoz érte, mint a fiú vagy lánygyermek születésénél. Ehet a szentelt ételekből, akár a férfiak és a nők. Ha nincs rajta kívül örökös, mindenben örököl, mint a nők vagy a férfiak.

ELSŐ ZSENGÉK 4/5

Mi az, amelyben se nem férfi se nem nő? A folyása által képződött tisztátalanság esetén nem égetik el az adományt; és nem büntetik meg, ha a Szentélybe lép, mint a férfit vagy a nőt. Nem adható el, mint héber rabszolga, sem, mint a férfi, sem, úgy, mint a nő, és nem is értékelhető fel, mint a férfi vagy a nő. És ha azt mondja: názir legyek, hogy ez se férfi, se nem nő, akkor názir lesz. Rabbi Joszi azt mondja: Az androginosz magában álló teremtmény, akiről a bölcsek nem tudták megállapítani, hogy férfi vagy nő. De a tumtum esetén más a helyzet, mert az lehet férfi és lehet nő.

ÜNNEPEK RENDJE 1

Szombat – héb. sábát

első traktátus

Az Ünnepek rendje, héb. moed (מועד) a Misna második rendje a Magvak rendje után. A moed szót a Misna idegen nyelvű változataiban általában nem fordítják le. Jelentése a hagyomány által meghatározott időpontra, a Misna esetében elsősorban a szombatra és az ünnepekre vonatkozik. Az első szentély elődjét, Mózes sivatagi tabernákulumát a Tóra ohel moed-nek nevezi, jelentése: a gyülekezés sátra. Nem véletlen, hogy az Ünnepek rendje a szombat traktátusával kezdődik, héberül sábát (שבת ), amely a legfontosabb nap, mivel az “emberi idő” felett áll.
A szombat traktátusa az első az Ünnepek rendjében. A szombat törvényei közül a legfontosabb, hogy szombaton az ember kötelessége minden nemű munkától tartózkodni. A szombat szentségét megsértők büntetésben részesülnek: „És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: Te pedig szólj Izrael fiaihoz, mondván: csakhogy szombatjaimat őrizzétek meg, mert jel az közöttem és közöttetek nemzedékeiteken át, hogy én az Örökkévaló megszentellek benneteket. Őrizzétek meg tehát a szombatot, mert szent az nektek; aki megszentségteleníti, ölessék meg; mert bárki munkát végez azon, irtassék ki azon lélek népei közül.” (Kiv 31, 12)
A Szombat traktátusának 24 fejezete van, ebben százharmincnégy misna, melyek részletezik a tiltott munkák fajtáit. A nevezetes harminckilenc tiltott munkát, héb. lámed tet ávot meláchá-nak hívják. A traktátusban ezenkívül olyan szombati törvények is szerepelnek, mint pl. a gyertyagyújtás, az imádságok és a három lakoma.

Szombat 1/1

A szombati kivitel kétféle, mely négy belül, és kétféle, mely négy kívül. Hogyan? A szegény ember a házon kívül áll, a házigazda belül van. A szegény kinyújtja a kezét [az ablakon vagy a nyitott ajtón keresztül] belülre és beletesz valamit a házigazda kezébe, vagy kivesz onnan valamit. A szegény vétkes, a házigazda nem vétkes. A házigazda kinyújtja a kezét a házból és beletesz valamit a szegény kezébe, vagy kivesz onnan valamit és beviszi a házba. A házigazda vétkes, a szegény nem vétkes. A szegény kinyújtja a tenyerét és abból elvesz valamit a házigazda, vagy beletesz valamit, amit a szegény átvesz. Egyikük se vétkes, – bár tilos ezt cselekedni. A házigazda kinyújtja a tenyerét, amelyből a szegény kivesz valamit, vagy beletesz valamit, amit a házigazda bevisz, [bár tilos ezt cselekedni], de egyikük se vétkes.

Szombat 1/2

Ne üljön be az ember a borbélyhoz a minha imádság ideje közelében, mielőtt imádkozna. Ne menjen a fürdőbe, a cserzőműhelybe se, ne menjen enni, vagy a bírók elé. Ha mégis megtenné, ne szakítsa félbe ezeket a dolgokat. Félbeszakíthatja a smá kedvéért, de a tefilá miatt nem.

Szombat 1/3

Ne menjen ki a házból a szabó a tűjével a szombat beköszöntése körül, mert elfelejtkezik róla, és kimegy. Az írnok sem az írószerszámjával. Ne rázza ki a ruháit, és ne olvasson a gyertya fényénél. Pontosan azt mondták: A tanító látja, ha gyermek olvas, de ő maga ne tegye. Ugyancsak, a folyós férfi és a folyós asszony ne üljenek az asztalhoz vacsorázni [együtt], mert a vétekhez hozzászoknak.

Szombat 1/4

Ezek azok közül a háláchot közül valók, melyek elhangzottak Hánánjá ben Hizkijá ben Gurion szájából, mikor meglátogatták őt az emeleti szobájában. Megszámláltattak, és ennek során Sámáj iskolája felülmúlta Hilel iskoláját. Tizennyolc dolgot állapítottak meg azon a napon.

Szombat 1/5

Sámáj iskolája azt mondja: nem szabad áztatni tintában, festékben, vagy bükkönyös főzetben, csak akkor, ha pénteken már nappal beáztatták [akkor folytathatják az áztatást szombaton is]. Hilel iskolája megengedi.

Szombat 1/6

Sámáj iskolája azt mondja: Nem szabad a len kötegeit kemencében szárítani, csak akkor, ha előtte már pénteken megpörkölték őket. A gyapjút sem szabad beáztatni a teknőben, csak ha előtte már magába szívta a festéket. Hilel iskolája megengedi. Sámáj iskolája azt mondja: Nem szabad kitenni csapdát vadaknak, madaraknak és halaknak, csak ha még nappal a csapdába eshetnek. Hilel iskolája megengedi.

Szombat 1/7

[Péntek délután, a szombat bejövetele előtt] nem adhat el idegennek, nem szállíthat vele együtt, nem rakodhat vele, nem vihet az emeletre, hogy segítsen eljutni a közeli helyre. Hilel iskolája megengedi.

Szombat 1/8

Sámáj iskolája azt mondja: Nem visznek a cserzővargának bőrt cserzésre, se ruhát az idegen mosodásnak, csak akkor, ha még nappal megcsinálja. Mindezeket Hilel iskolája megengedi, ha még nem ment le a nap [pénteken délután].

Szombat 1/9

Rábán Simon ben Gámliel azt mondta: Édesapám házában szokás volt, hogy a fehér színű mosást három nappal korábban szombat előtt leadták az idegen mosodásnak. A két iskola [Sámáj és Hilel] megegyeznek abban, hogy az olajprés gerendáit és a szőlőprés kövét elhelyezhetik.

Szombat 1/10

Nem sütnek húst, hagymát, se tojást, csak ha a szombat beállta előtt majdnem készre sültek. Nem tesznek kenyeret a sütőbe sötétedéskor, se süteményt a parázsra, csak ha a felső része megpirult nappal. Rabbi Eliezer azt mondja: ha a sütemény alja megpirul [még a szombat beállta előtt].

Szombat 1/11

[Kivételesen] sötétedéskor behelyezik a pészahi bárányt a kemencébe, és a szentély tűzrakó helyén tüzet raknak, szombat bejövetele előtt és gondoskodnak róla, hogy a tűz elterjedjen a tűzrakás egészében. [Másutt], az ország határain belül is tüzet raknak, [szombat beköszöntése előtt]. Rabbi Jehuda szerint a kívül eső területeken szénnel ápolják a tüzet.

Szombat 2/1

Mivel gyújthatunk szombati lámpást és mivel nem? Nem lehet mohafélével, se a szodomai alma magjával, se nyers selyemmel, sem a fűz szárával, sem a sivatagi fűvel, sem a víz tetejéről való algával. Ugyancsak nem gyújthatunk kátránnyal, se viasszal, se ricinusolajjal, se égetéshez való olajjal, se az állatok farkával járó zsiradékkal, se zsírral. Náhum há-Mádi azt mondja: felfőzött zsiradékkal gyújthat, a bölcsek azt mondják: nem gyújthat a tiltott zsiradékkal, akár felfőzte, akár nem.

Szombat 2/2

Nem gyújtanak [szombati lámpást] ünnepnapon használt égetéshez való olajjal. Rabbi Jismáel azt mondja: a szombatra való tiszteletből nem gyújtanak kátránnyal. A Bölcsek mindenféle olajat megengednek: szézámmag olajat, dióolajat, tormaolajat, halolajat, tökmagolajat, kátrányt, petróleumot. Rabbi Tarfon azt mondja: Csak olíva olajjal gyújtanak, semmi mással.

Szombat 2/3

A fa termékei közül csak a lennel gyújtanak. A fa termékei közül egyedül a len kap „sátor-tisztátalanságot”, [ha sátrat formálnak belőle és ez holttestet takar]. Az összehajtott ruhadarab, mely még nem pörkölődött meg, Rabbi Eliezer szerint tisztátalanságot hordoz, és nem gyújthatnak vele mécsest. Rabbi Ákivá szerint a ruhadarab tiszta, és gyújthatnak vele.

Szombat 2/4

Nem lehet kilyukasztott tojáshéjat feltölteni olajjal és a lámpás fölé helyezni, hogy azt cseppenként olajjal táplálja, akkor se, ha [tojáshéj helyett] cserepet használnak. Rabbi Jehuda megengedi. Ha a fazekas a [tartályt] eredetileg a lámpással együtt készíti, szabad, mert az így egy eszköz. Nem szabad feltölteni lábast olajjal s azt a lámpához illeszteni, és kanócot helyezni bele, hogy az felszívja az olajat. Rabbi Jehuda megengedi.

Szombat 2/5

Ha [szombaton] eloltja a lámpást, mert fél az idegenektől, útonállóktól, vagy a gonosz szellemektől, vagy a beteg miatt, akit zavar a fény, nem vétkes. Ha szándékában áll a lámpával, az olajjal, vagy a kanóccal takarékoskodni, vétkes. Rabbi Joszi szerint ezekben az esetekben nem vétkes, kivéve a kanóc miatt, mert [az eloltásnál] megszenesedik.

Szombat 2/6

Az asszonyok három vétek miatt halnak meg szülés közben: ha nem ügyeltek a menstruációs szabályokra, a kalács leválasztására, sem a szombat lámpására.

Szombat 2/7

Három dolgot kell mondjon az ember a házában péntek este előtt, sötétedéskor: vajon a tizedet megadtátok, az eruvról gondoskodtatok, és gyújtottatok mécsest? Már majdnem sötét van, vagy jócskán sötétedni kezd: nem teheti félre a bizonyos tizedet, nem márthatja be az edényeket a mikvébe, nem gyújthatnak mécsest. A demájról azonban leválaszthatja a tizedet, az eruvról pedig gondoskodhat és melegen tarthatja a szombati ételt.

Szombat 3/1

[Szombaton] a szalmával és hulladékkal fűtött kemencébe helyezheti az ételt. Ha azonban tőzeggel és fával tüzel, nem teheti rá az edényt, csak ha kisepri onnan az alsó részt, vagy hamuval szórja fel. Sámáj iskolája azt mondja: a forralni való vizet felteheti, de a főtt ételt nem. Hilel iskolája ezzel szemben: felteheti a forró vizet és a főtt ételt egyaránt. Sámáj iskolája szerint leveheti az edényt [a kemencéről], viszont nem teheti vissza. Hilel iskolája szerint vissza is teheti.

Szombat 3/2

Ha a kályhában szalmával és hulladékkal tüzelnek, se benne, se a tetejére ne tegyen semmit. Sima forró lap, mely alatt szalmával vagy szeméttel tüzelnek, olyan, mint a kemence, ha fával vagy tőzeggel tüzelnek, olyan, mint a kályha.

Szombat 3/2

Nem tesznek tojást a forróvizes kanna mellé, hogy megfőzze, ne is csomagolja be forró ruhába. Rabbi Joszi megengedi. De a homokba, vagy az út porába se temesse, abból a célból, hogy megsüljön.

Szombat 3/3

Egyszer a tibériási lakosok hideg vízvezetéket helyeztek a melegvizes csatorna belsejébe. A bölcsek azt mondták nekik: szombaton ez olyan, mint a hámin, melyet szombaton melegítettek, a vize mosdásra és ivásra egyaránt tilos. Ünnepnapon ez olyan, mint a hámin, melyet ünnepkor melegítenek, tilos a fürdéshez, de szabad inni belőle. Ihat a külső szamovárból, mely körül eltakarította [a parazsat] szombat előtt. Nem ihat a belső szamovárból, akkor se ihat, ha eltakarította onnan.

Szombat 3/4

Nem önthet hideg vizet a melegvizes kannába, hogy annak vize felmelegedjen, akkor sem, ha a kannát levette a tűzről. De önthet hideg vizet a kannába, vagy a pohárba, hogy lehűtse. Forró serpenyőbe vagy edénybe ne tegyen fűszert azután, hogy levette a tűzről, de tálba vagy nagyobb edénybe tehet. Rabbi Jehuda azt mondja: fűszert tehet mindenféle edénybe, kivéve, ha az ecetet vagy sós levet tartalmaz.

Szombat 3/5

Nem állíthat edényt a lámpás alá, hogy felfogja az abból lecsepegő olajat, de ha a nap során tette oda, [vagyis szombat előtt,] megengedik. De ezt az olajat nem használhatja, mert lámpáshoz szolgált, nem szánták a szombatra. Az új lámpás átvihető másik helyre, de a régi nem. Rabbi Simon azt mondja: minden lámpás elmozdítható, kivéve azt, amelyet szombatra gyújtottak. Edényt szabad a lámpa alá helyezni, hogy felfogja a szikrákat, de víz nélkül, mert a víz kioltja azokat.

Szombat 4/1
Mivel takarhatjuk be [az edényt] és mivel nem takarhatjuk be? Nem takarhatjuk be kipréselt olajbogyó maradékkal vagy trágyával, sóval vagy mésszel, vagy homokkal akár nedves, akár nem. Szalmával és szőlőhéjjal sem, se puha gyapottal se fűvel, ha nedves; de betakarhatjuk, ha száraz. Betakarhatjuk ruhával, gyümölccsel, galambszárnyakkal, ácsok faforgácsával, a len vékonyszálú kócával. Rabbi Jehuda tiltja a vékonyszálút és megengedi a durvát.

Szombat 4/2

Betakarhatja cserzett bőrrel, és azzal együtt elmozdítható, vagy gyapjúval de azzal nem mozdítható. Mégis hogyan? Leveszi az edény fedelét és a takaró [a gyapjú] magától leesik. Rabbi Elázár ben Ázárjá azt mondja: oldalára dönti a kosarat és kiveszi [pl. az edényt] úgy, hogy visszateheti, [anélkül, hogy a kosár vesszői vagy a visszahulló gyapjú akadályozná ebben]. A bölcsek azonban azt mondják: kiveszi az edényt és visszateszi. Ha nem takarta be az edényt szombat bejövetele előtt, már nem takarhatja be a sötétedés beállta után. Ha időben betakarta és a fedél elszabadult, befedheti újra. Megtölti a korsót és a párna, vagy a dunyha alá teszi.

Szombat 5/1

Mivel mehet ki az állat és mivel nem mehet ki? A teve zablával megy ki, a nőstény teve orrkarikával, a líbiai szamár kötőfékkel és a ló gyeplővel. Minden állat, mely gyeplőt hord, a gyeplővel együtt megy ki, és a gyeplőn vezetik őket. [Ha a gyeplő beszennyeződik], lemossák vagy bemártják, anélkül, hogy az állatról levennék.

Szombat 5/2

A szamár nyeregpárnával megy ki, amit rászíjaztak. A hím [nemiszervét elkötik] és úgy megy ki. Nőstények felkötött farokkal vagy leszorított farokkal mennek ki, [hogy elkerüljék vagy lehetővé tegyék a meghágást] és rajtuk a takaró. Kecskék úgy mehetnek ki, hogy a tőgyeiket felkötik. Rabbi Joszi az előbbieket tiltja, kivéve a kecskegidák betakarását. Rabbi Jehuda azt mondja: kecskék kimehetnek, ha azért kötik fel [a tőgyüket], hogy száraz legyen és nem a tej megőrzésének szándékával.

Szombat 5/3

És mivel nem mehet ki? A teve nem mehet ki nyeregtakaróval, sem pedig megkötött lábakkal. Ugyanígy a többi háziállat. Ne kössön tevéket sorba, és úgy vonuljon velük, hanem a kötőfékeket egyenként tartja a kezében, és vigyáz arra, hogy a kötelek ne tekeredjenek össze.

Szombat 5/4

A szamár nem mehet ki nyeregpárnával, ha az nincs felkötve [még szombat előtt], se csengővel, még akkor sem, ha betömték, hogy ne csengessen, se létrával, melyet a nyakához kötöttek, se szíjjal a lábán. A csirkék nem mehetnek ki madzaggal vagy kötelekkel a lábukon. A hímek nem mehetnek úgy, hogy a farkuk alatt taligához vannak kötve. Nőstény nem mehet ki tüsszentést okozó fával az orrában, borjú nem mehet ki igával a nyakán, tehén nem mehet ki sündisznó bőrével a tőgyére kötve, sem pedig szíjjal a szarvain. Rabbi Elázár ben Ázárjá tehene szombaton felszíjazott szarvakkal ment ki a bölcsek beleegyezése nélkül.

Szombat 6/1

Miben mehet ki a nő és miben nem? A nő nem mehet ki gyapjúszalaggal, sem pamut szalaggal, sem fejpánttal. Ezekkel nem is merülhet alá, csak ha előbb meglazítja őket. Homlokpánttal sem mehet ki a közterületre, se fülbevalókkal, ha nincsennek a fejviselethez rögzítve, sem homlokpánt bélésével. Se olyan aranydísszel, amely város képét ábrázolja, se nyaklánccal, se orrkarikával, se olyan gyűrűvel, amely nem pecsétgyűrű, se olyan tűvel, melynek nincs foka. Ha mégis kimegy ezek valamelyikével, vétek áldozatra [héb. hátát] nem köteles.

Szombat 6/2

Férfi nem mehet ki szegezett [megvasalt] szandálban, még egyik lábán se, hacsak nincs azon seb, se tefilinnel, se amulettel, ha nem szakavatott írnok készítette, se páncélban, se sisakban, sem pedig lábszárvédőben. Ha mégis kimegy ezek valamelyikével, vétekáldozatra nem köteles.

Szombat 6/3

Nő nem mehet ki kilyukasztott tűvel, se pecsétgyűrűvel, se diadémmal, se illatszeres vagy balzsamos üvegcsével. Ha ezek valamelyikével kimegy, vétkes és vétekáldozatra kötelezhető. Ez Rabbi Meir véleménye. A Bölcsek azonban megengedik az illatszeres vagy balzsamos üvegcse hordozását.

Szombat 6/4

Férfi nem mehet ki karddal, se íjjal, se háromszögletű vagy kerek pajzzsal, se dárdával. Ha ezek valamelyikével kimegy: vétkes, és vétek áldozatra köteles. Rabbi Eliezer azt mondta: ezek az ő ékességei. De a bölcsek azt mondják: ilyesmit méltatlanság szombaton viselni, mert írva van: „és összetörik kardjaikat kapákká és dárdáikat kaczorokká, nem emel nemzet nemzet ellen kardot és nem tanulnak többé háborút” [Jesájá 2, 4]. A térd csattja tiszta, kimehet vele szombaton. A lépést korlátozó lánc tisztátalan. Nem mehet ki benne szombaton.

Szombat 6/5

A nő kimegy hajfonattal, akár az övé, akár a barátnőé, akár az állaté, valamint fejdísszel és fülbevalókkal, ha fel vannak varrva [erősítve a sapkához]. A ruha alatt viselt hajviselettel és parókával kimehet az udvarra. [Kimehet] vattával a fülében, vattával a szandáljában és vattával, melyet a menstruációhoz használ. Egy szem sóval vagy borssal, vagy bármivel a szájában, feltéve, ha nem szombaton vette a szájába. Ha kiejti, nem veheti fel. Műfoggal, vagy aranyfoggal. Rabbi megengedi, de a Bölcsek megtiltják.

Szombat 6/6

A nő kimehet szelával a lábán, kislányok kimehetnek szalagokkal és színes pálcikákkal a fülükben. Arab nők kimehetnek a fátylaikban, a méd nők kabátban. Így tehet bárki, de a Bölcsek az ő idejükben dívó szokás szerint jártak el.

Szombat 6/7

A nő a kabátjához erősíthet követ, diót vagy érmét, feltéve, hogy nem szombaton teszi.

Szombat 6/8

Féllábú nyomorék kimehet a falábával Rabbi Meir szerint, de Rabbi Joszi megtiltja. Ha a műlábon rés van, az tisztátalan. A mankó használat közben tisztátalanná válhat [rituálisan], de szombaton kimehet vele, még a szentély udvarába is. A nyomorék sámlija és mankói tisztátalanok, mert a földön állnak. Nem mehet ki velük szombaton, és nem mehet be a Szentély udvarába se. Az álarcok tiszták, de nem mehet ki velük.

Szombat 6/9

A kisfiúk kimehetnek kötéssel a lábukon, és a nemes gyermekei aranycsengővel. Így tehet mindenki, de a Bölcsek az ő idejükben dívó szokás szerint jártak el.

Szombat 6/10

Kimehet sáskatojással és rókafoggal, és a megfeszített fájáról való szeggel, ezek „gyógyászati” eszközök, Rabbi Meir szerint. A Bölcsek szerint még hétköznap se mehet ki ezekkel, mivel ezek az emori népség babonái.

Szombat 7/1

A [Bölcsek] fontos szabályt fektettek le a szombattal kapcsolatban. Ha valaki teljesen megfeledkezett a szombatról, a lényeges parancsolatairól és többféle tiltott munkát végzett, több szombat során, csak egy vétekáldozatra kötelezhető. Ha nem feledkezett meg a szombat lényegéről és mégis többféle tiltott munkát végzett, több szombat során, mindegyik szombat fejében [vétek áldozatot] hoz. Ha valaki tudta, hogy szombat van, és sokféle munkát végzett, több szombaton, külön vétekáldozatot hoz minden egyes elvégzett munka fejében, de ha csak egyfajta tiltott munkát végez több szombaton, csak egy vétekáldozatot hoz.

Szombat 7/2

A tiltott munkatípusok száma negyven mínusz egy. [A szombaton tiltott munkák]: vetés, szántás, aratás, kévekötés, cséplés, rostálás, válogatás, őrlés, szitálás, dagasztás, sütés, gyapjúnyírás, fehérítés, fésülés, festés, fonás, szövés, és aki két hurkot köt, aki két fonalat egybefon, aki két fonalat elválaszt egymástól. És aki csomót köt, aki csomót old, aki két öltést varr. Aki eltépi a fonalat, hogy két öltést varrjon. Aki szarvasra vadászik, aki levágja, aki megnyúzza, aki besózza, aki a bőrét feldolgozza, aki a bőrt kisimítja és aki feldarabolja. Aki két betűt ír. Aki kitöröl, hogy helyébe két betűt írjon. Aki épít, aki lebont, aki kioltja a tüzet, aki tüzet gyújt, aki kalapál. Aki az egyik lakó területről átvisz valamit a másikba. Ezek a fő tiltott munkatípusok, egy híján negyven.

Szombat 7/3

És még egy másik szabályt mondtak: minden után, amely tárolásra való és már elraktározták, ha szombaton kihoz belőle, vétekáldozattal tartozik, és minden után, amelyet nem szoktak tárolni, azt nem tárolják, hanem kihozzák szombaton, erre nézve csak az tartozik vétekáldozattal [héb. hátát-tal], aki elraktározta.

Szombat 7/4

Aki kiviszi a szénát szombaton, oly mennyiségben, amellyel a tehén száját megtölti, vagy a teve szájnak megfelelő babszárat, vagy kalászt a báránynak, fűcsomót a kecskének, füge mennyiségű nedves fokhagymát és hagymalevelet, vagy száraz levelet a gidának, [az vétekáldozatra kötelezhető]. Az említett mennyiségeknél kevesebb nem egészíti ki egymást, mert az említett mennyiségek különbözők. Ha száraz füge mennyiségének megfelelő ételt visz ki, vétkes és az egyik étel kiegészíti a másikat, mert a tiltott mennyiség mindegyiknél ugyanaz. Ehhez nem számítható az étel magva, a héja, a szára, a kocsánya [vagy a szitán fennmaradó] maradványa. Rabbi Jehuda azt mondja: a lencse héját kivéve, amely velük együtt fő.

Szombat 8/1

[Vétkezik], aki kivisz a házából egy pohárra való bort, vagy egy korty tejet, vagy mézből többet, mint amennyit a sebre tehet, vagy több olajat, mint amivel a kezét bedörzsölheti, vagy több vizet, mint amellyel a szemkenőcsöt bedörzsöli. És ugyanígy, az ital megengedett mennyisége a log egy negyede. A kitöltött folyadék [nem ital] mennyisége egy negyed log. Rabbi Simon azt mondja: akármilyen folyadék, egy negyed log. A [Bölcsek szerint] a fent felsorolt mennyiség arra vonatkozik, aki ezeket a folyadékokat tárolja.

Szombat 8/2

[Vétkezik], aki kivisz annyi kötelet, melyből fogót készíthet a kosárra, vagy annyi nádat, hogy fogót készítsen a szitához vagy a szűrőhöz. Rabbi Jehuda azt mondja: [akkor vétkes], ha annyi nádat visz ki, amellyel egy gyerekszandál méretét leméri. Pergamen, melyen a vámosnak járó igazolást ír. Aki vámigazolást visz ki szombaton, vétkes. [Az is], aki gyűrött lapot visz ki, amely a parfümös üveg bedugaszolásához kell.

Szombat 8/3

Az is, aki bőrdarabot visz ki, mely amuletthez való. Az is, aki annyi pergament visz ki, amely a tefilin legkisebb szakaszának írásához kell, amely a smá jiszráel; vagy két betű írásához szükséges tintát, vagy a szem kifestéséhez szükséges kék szemfestéket.

Szombat t 8/4

Az is, aki ragasztót visz a madárfogó tetejére. Kátrányt és ként, hogy lyukat égessen. Viaszt, mely elegendő kisebb lyuk betapasztására, elporított cserepet, hogy csőrt készítsen az aranyműves tégelyéhez. Rabbi Jehuda azt mondja, hogy emelést, a tégely tartójához. Árpát, hogy befedje az aranyműves olvasztótégelyét. Meszet, hogy „bemeszelje” a lányok kisebbikét. Rabbi Jehuda azt mondja, hogy hajpántot készítsen a hajhoz. Rabbi Nehemjá azt mondja: amivel lesimítja a hajat oldalt.

Szombat 8/5

Földet, nagyobb szállítózsák lepecsételéséhez, Rabbi Ákivá véleménye. A Bölcsek olyan mennyiségre gondolnak, amely a levél lepecsételéséhez szükséges. Trágya és finom homok, ami a káposztapalánta trágyázásához kell, ez Rabbi Ákivá véleménye. A Bölcsek azt mondják, amennyi a póréhagyma trágyázásához kell. Durva homok mennyisége, melyet egy nagy kanálnyi mészhez kevernek. Nád, amelyből írótoll készíthető, de ha túl vastag, vagy törött, akkor annyi, amennyi kisebb tojás főzéséhez elegendő, a tojást feltörve és elkeverve kis serpenyőben.

Szombat 8/6

Csontot, melyből kanál készíthető. Rabbi Jehuda azt mondja: amennyi a reteszhez elegendő. Üveg, mellyel a szövőtű vége lecsiszolható. Akkora szilánk vagy kődarab, amellyel a madár megdobható. Rabbi Eliezer bár Jákov azt mondja: akkora, amellyel a háziállat megdobható.

Szombat 8/7

Kivihet akkora cserepet, amelyet két deszka közé tehet, Rabbi Jehuda szerint. Rabbi Meir azt mondja, akkorát, amellyel el lehet lapátolni a parazsat. Rabbi Joszi azt mondja, akkorát, amennyiben elfér egy reviit folyadék [a log negyedrésze]. Rabbi Meir azt mondja: bár nem bizonyítja az én véleményemet, utalás van rá a Szentírásban: „és nem találtatik darabjai közt cserép, hogy tüzet kaparjanak a tűzhelyről” [Ésaiás 30, 14]. Rabbi Joszi azt mondta neki: talán innen van az én bizonyítékom: „és vizet merjenek a veremből” [Ésaiás, u.o. folyt.].

Szombat 9/1

Rabbi Ákivá azt mondta: [honnan tudjuk, hogy] ávodá zárá kivitele ugyanúgy tisztátalanság, mint a nidá? Onnan, hogy azt mondták: „és megfertőztetitek faragott képeid ezüst burkolatját és öntött képeid arany köpönyegét, elhányod, mint undorító dolgot, ki veled! Mondod neki.” (Ésaiás 30, 22) Ahogy a nidá tisztátalanságot okoz érintéssel, ugyanúgy a bálvány is tisztátalanságot okoz.

Szombat 9/2

Honnan tudjuk, hogy a hajó nem tisztátalan? A mondásból, hogy „hajónak útja tenger szívében” (Példabeszédek 30, 19). Honnan tudjuk, hogy ha a veteményeskert ágyása hatszor hat tenyérnyi, akkor öt magot ültethetünk benne, nevezetesen négyet a négy sarkában és egyet középen? Ésaiásnál azt találjuk: „mert mint a föld, mely előhozza sarjadékát és mint a kert, mely sarjasztja veteményeit…” [Ésa 61, 11]. Nem egyes számban mondták a „veteményeit”, hanem többesszámban.

Szombat 9/3

Honnan tudjuk, ha a nő, aki spermát enged magából a harmadik napon, tisztátalan? A Kivonulás könyvéből: „legyetek készen harmadnapra, ne közeledjetek asszonyhoz” [Kiv 19, 15]. Honnan tudjuk, hogy a körülmetélt gyermek fürdethető a harmadik napon, akkor is, ha szombatra esik? A Teremtés könyvéből: „és történt a harmadik napon, midőn fájdalmat szenvedtek” [Ter 32, 24]. Honnan tudjuk, hogy bíbor pántlikát kötnek a sivatagba küldött bak szarvára? „Azon bak pedig, melyre esett a sors Ázázel részére” [Lev 16, 8] és „ha vétkeitek olyanok volnának, mint a bíbor, megfehérülnek mint a hó” [Ésa 1, 18].

Szombat 9/4

Honnan tudjuk, hogy a testápolás olajjal épp úgy tilos engesztelő napon, mint az ivás? Erre nincs bizonyíték, de erre céloz a következő vers: „bement, mint a víz a belsejébe, s mint az olaj csontjaiba” [Zsoltár 109, 18].

Szombat 9/5

Aki kiviszi a fát, mely elegendő egy tojásrántotta készítéséhez, fűszert, amely a tojásrántottához kell, a fűszerek egymáshoz adódnak. Dió héját, gránátalma héját, kék festéket, piros festéket, mely a haj festéséhez kell. Vizelet, nátron, lúgos növény, dörzsölő cserép, káli hamu [szappant] – mindez, hogy a hajon lévő hálót, [vagy kontyot] megmossák. Rabbi Jehuda szerint amennyi a folt eltávolításához szükséges.

Szombat 9/6

Bors félét, akármennyit. Itránt, akármennyit. Különböző illatos fűszereket, különféle fémet, akármennyit. Az oltár köveiből, az oltár hamujából, [az aljáról]. Pergamen hulladék a könyvekből és azok tokjából, mert amúgy is elássák azokat. Rabbi Jehuda azt mondja: [vétkes, aki kiviszi szombaton] az ávodá zárá [bálványimádás] kellékeit, mert írva van: „ne ragadjon a kezedhez semmi a kiirtásra valóból” [MTörv 13, 18].

Szombat 9/7

Aki kiviszi a vándorárus kosarát, akkor is, ha többféle fűszert tartalmaz, nem vétkes, csak egy vétekáldozatra köteles. Konyhakerti magvakat, kevesebbet, mint egy szárított füge nagyságának megfelelő mennyiségben, Rabbi Jehuda ben Betéra azt mondja: öt is. A tök magjából kettő, a sütőtök magjából kettő, egyiptomi ful [babféle] kettő, élő sáska, a tiszta fajtából ugyancsak kettő. Ha döglött, csak egy, a szárított füge mennyisége szerint. A szőlőskertek madara, akár él, akár döglött [nem viheti ki], mert tárolni kell, mint gyógyszert. Rabbi Jehuda azt mondja: aki kivisz egy élő, tisztátalan sáskát [vétekáldozatra köteles], bármekkora is, mert el szokás tenni a gyerekeknek, játéknak.

Szombat 10/1

Ha valaki magot őriz [ültetés céljából], vagy mintának [eladás céljából] vagy gyógyszernek, és kiviszi szombaton: vétkes, akármennyi mennyiségről van szó. Másképpen csak akkor, ha az előírt mennyiséget meghaladja.

Szombat 10/2

Ha kivisz többféle élelmet és a küszöbre helyezi: akár visszatér és onnan kiviszi, vagy más jön oda és a küszöbről kiviszi, nem vétkesek, mert nem végeztek [szombaton tiltott munkát] egy lépésben. Ha gyümölccsel teli kosarat helyez a küszöbön kívül, akkor sem vétkes, ha a gyümölcs többsége kívül van, csak akkor, ha teljességgel kívülre helyezi a kosarat.

Szombat 10/3

Ha kivisz valamit jobb kézzel, vagy bal kézzel, vagy az ölében vagy a vállán, vétkes, mert ez a Kehát család módszere. Ha valaki a keze fején, vagy a lábával, vagy a szájával, vagy a könyökével, vagy a fülén vagy a hajában, vagy az övén úgy, hogy lefele lóg, vagy öve és inge közé gyűrve, vagy az ingébe rejtve, vagy a cipőjében vagy a szandáljában [visz ki valamit], nem vétkes, mert nem a szokásos módon viszi.

Szombat 10/4

Kivisz valamit maga előtt, és mögé kerül, nem vétkezett. Maga után viszi, majd elébe kerül: vétkes. A Bölcsek azt mondták, az asszony a kötényébe tesz valamit, akár elöl, akár hátul: vétkes. Mert, amit a kötényébe helyez, azt úgy kell visszavinni, [nem elforgatva]. Rabbi Jehuda azt mondja: ugyanez érvényes a levélhordóra.

Szombat 10/5

Aki kivisz egy cipót a „közterületre”, vétkes. Ha ketten viszik, nem vétkesek. Ha valaki egyedül nem képes kivinni, és a segítségére jön egy második, vétkesek. Rabbi Simon szerint nem vétkesek. Ha valaki edényben ételt visz, melynek mennyisége kisebb a megengedettnél, nem vétkes az edény kivitele miatt sem, mert az edény eszköz, az ételhez való kellék. Ha valaki kiviszi az ágyon fekvő embert, az ágy miatt sem vétkes, mert az ágy az ember kelléke. Halottat visz ki az ágyon. Vétkes, aki olíványit kivisz a halottból, olíványit kivisz a döglött állatból, lencsényit a csúszómászóból. Rabbi Simon felmenti.

Szombat 10/6

A körmét vágja a kezével vagy a fogával, vagy a haját, a bajuszát vagy a szakállát, vagy ha a [nő] a haját fonja, vagy a szemhéját festi vagy elválasztja a haját: Rabbi Eliezer szerint vétkes, a Bölcsek azonban minden ilyesmit megtiltanak a svut elve alapján. Aki a nyitott cserépből letép egy ágat, vétkes. Ha a cserép zárt, nem vétkes. Rabbi Simon mindkét esetben felment.

Szombat 11/1

Ha valaki [szombaton] a magánterületről átdob valamit a közterületre, vagy a közterületről a magánterületre, vétkes. Vagy a magánterületről egy másik magánterületre, midőn a kettő között közterület fekszik: Rabbi Ákivá szerint vétkes. A Bölcsek szerint nem.

Szombat 11/2

Hogyan? Két balkon található a közterület két oldalán. Aki átnyújt, vagy átdob valamit egyikből a másikba, nem vétkes. Ha a két balkon egy vonalban van, és átnyújt valamit: vétkes; ha pedig átdobja, nem. Ez a léviták munkájával kapcsolatos, ahol két szekér állt egy sorban a közterületen, egyik a másik után és átadták egymásnak a póznákat, egyikből a másikba, de nem dobták. Adott a kút karimája és egy szikla, melyek magassága meghaladja a tíz tenyérnyit és szélessége a négyet. Ha valaki elvesz róla valamit, vagy ráhelyez: vétkes; ha a méretek ennél kisebbek: nem vétkes.

Szombat 11/3

Valamit a falnak hajít négy könyök távolságról, mely tíz tenyérnyinél magasabb, az olyan mintha a levegőbe dobná. Ha a fal alacsonyabb, mint tíz könyök, olyan mintha a földre dobná. Ha négy könyök távolságra gurít valamit a földön, vétkes. Négy könyöknél közelebbre gurította, de túl gurult a négyen, nem vétkes. Ha négy könyöknél messzebbre gurította és visszagurult a négy könyökön belül, vétkes.

Szombat 11/4

Aki négy könyök távolságra hajít a tengerbe, nem vétkes. Vizen át [pocsolya] hajít, melyen közterület található [út], négy könyök távolságra, vétkes. És mekkora az a víz? Kisebb, mint tíz tenyér. Vízen át hajít, melyen közterület fekszik [út], négy könyök távolságra, vétkes.

Szombat 11/5

Ha a tenger felől dob valamit a szárazföldre, vagy a szárazföldről a tengerbe, a tengerből a hajóra, a hajóról a tengerbe, a hajóról egy másik hajóra, nem vétkes. Ha a hajók egymáshoz vannak kötve, egyikből a másikba átvihet [szombaton]. Ha nincsenek egymáshoz kötve, de közel vannak, nem lehet átvinni egyikről a másikra.

Szombat 11/6

Ha eldob valamit, és azután eszébe jut, [hogy szombat van], de valaki [röptében] elkapja, a kutya elkapja, vagy meggyullad: aki dobta, nem vétkes. Ha eldob egy tárgyat, azzal a szándékkal, hogy megsebesítsen embert vagy állatot, de mielőtt bajt okozna, eszébe jut, hogy [szombat van]: nem vétkes. Ez a szabály: akit vétek áldozat hozatalára köteleznének, nem számít vétkesnek mindaddig, míg tettének kezdete és vége nem szándékos. Ha a [mozdulat] kezdete nem szándékos, és a vége szándékos, vagy a kezdete szándékos és vége nem szándékos: nem vétkes, ismételten, ha a kezdete és a vége nem szándékos.

Szombat 12/1

Ha valaki [szombaton] épít, mennyi munka teszi vétkessé? Még a legkevesebb munkával is vétkes. Követ hasít, kalapáccsal vagy bárddal, vagy lyukat fúr, ebből a fajtából a legkisebb munkával is vétkes. Ez a szabály: Aki meláchát [ez esetben építő munka] végez, és a meláchá szombaton is folytatódik, vétkes. Rabbi Simon ben Gamliel azt mondja: Ugyanígy vétkes, aki a kalapácsot és az üllőt használja, mert ezzel javítja a munkához való szerszámot.

Szombat 12/2

Akármennyit szánt, vagy gyomlál, száraz ágakat tördel és nyes, vétkes. Ha faágakat gyűjt, vétkes, ha tüzelőnek, még akár egy tojás főzéséhez való fáért is vétkes. Ha füvet gyomlál a föld szüksége szerint, a legkisebb mennyiség miatt is vétkes, ha füvet gyűjt az állatnak, még a gödölye szájába való mennyiség után is vétkes.

Szombat 12/3

Aki két betűt leír vétkes, akár a jobb vagy akár a balkezével írta, akár egyfajta betűből kettőt, vagy két különbözőt, vagy két különböző tintával. Bármilyen nyelven ír, vétkes. Rabbi Joszi azt mondja: a két betű írását a megjelölés miatt tiltották, mert két betűvel jelölték a miskán rúdjait, hogy tudják a rúdról, melyik a párja. Rabbi azt mondta, vannak kétbetűs nevek, melyek a hosszabb nevekből [levezethetők]: Sem [שם] a Simonból vagy a Smuelből, Noáh [נח] a Náhorból, Dán [דן]a Dánielből, Gád [גד] a Gádielből.

Szombat 12/4

Ha valaki két betűt leír szórakozottságból, vétkes. Ha valaki tintával, vegyi anyaggal, piros festékkel, fekete földdel, [réztartalmú] savval, vagy bármilyen anyaggal két betűt ír, amely nyomot hagy, vagy két egymás mellett lévő ház falára ír, melyek egy sarkot képeznek, vagy egy füzet két egymás mellett lévő lapjára, ahol a betűk egybe olvashatók, vétkes. Ha a bőrére ír, vétkes. Ha a bőrére karcol, vétkes. Rabbi Eliezer vétekáldozat hozatalára ítéli, Rabbi Jehosua felmenti.

Szombat 12/5

Itallal ír, vagy gyümölcslével, vagy az út porába, vagy az írnok itatós porába vagy bármire, amely nem hagy állandó nyomot, nem vétkes. Fordított kézfejjel, vagy a lábával, a szájával, vagy a könyökével ír, nem vétkes. Ha valaki egy betűt hozzáír egy létező íráshoz, vagy az írásra ír, vagy het betűt [ח] akart írni, de helyette két zájin betű [זז] sikerül, egyik betűt a padlóra írta, a másikat a mennyezetre, vagy a ház két különálló falára írta a két betűt, vagy a füzet két lapjára, úgy, hogy a két betű nem olvasható össze, nem vétkes.

Szombat 12/6

Aki két betűt ír szórakozottságból, de nem egy időben, egyiket sáhárit idején, a másikat naplemente előtt, Rabban Gámliel vétkesenek tartja, de a Bölcsek felmentik.

Szombat 13/1
Rabbi Eliezer azt mondja: aki a szövés kezdetén három fonalat egybe sző, vagy a meglévő szövéshez hozzáad egy újabb fonalat, az vétkes. A Bölcsek ezzel szemben azt mondják: akár a szövés kezdetén, akár a végén, a legtöbb az két fonal.

Szombat 13/2

Aki két fonalat [vagy ágat] erősít a szövőkeretbe, a pálma szövetbe, a szitába, hálóba vagy kosárba, vétkes. Aki két öltést varr, aki kibontja a fonalat, hogy két öltést varrjon, vétkes.

Szombat 13/3

Aki haragjában, vagy gyász miatt elszakít valamit, vagy kárt okoz, nem vétkes. Aki kárt okoz, azzal a céllal, hogy megjavítsa, ennek elbírálása a javítás [a tiltás szabálya] szerint bírálják el.

Szombat 13/4

A megengedett mennyiség [hosszúság] a fehérítéshez, a fésüléshez, a festéshez, a fonáshoz, a „szit szélességének” kétszerese, két fonal szövésénél, a szit szélessége.

Szombat 13/5

Rabbi Jehuda azt mondja: aki madarat fog a toronyban, vagy szarvast a házban, vétkes. A Bölcsek így mondják: vétkes, ha madarat fog a toronyban, szarvast a házban, az udvarban, vagy a viváriumban. Rábán Simon ben Gámliel azt mondja: Nem mindegyik vivárium egyforma. Íme, az elv: ha az állat nem teljesen fogoly, nem vétkes, ha az, akkor vétkes.

Szombat 13/6

Ha a szarvas bemegy a házba, és valaki bereteszeli a kaput, vétkes. Ha ketten reteszelik rá a kaput, nem vétkesek. Ha egy valaki nem képes bezárni a kaput, és ketten a segítségére jönnek és bezárják, vétkesek. De Rabbi Simon szerint nem vétkesek.

Szombat 13/7

Ha a kapuban ül, [hogy megakadályozza a szarvas szökését] de nem takarja el a kapunyílást, majd mellé ül egy másik, és az eltakarja a nyílást, a második vétkes. Ha az első, aki a kapuban ül, elfedi a nyílást és mellé ül egy másik: az első vétkes, még akkor is, ha felkel a helyéről és távozik, a második azonban vétlen. Mire hasonlít a dolog? Arra, aki bezárja a házát, hogy őrizze, és egy szarvast találnak benne, melyet a házzal együtt őriz.

Szombat 14/1

Ha valaki csapdába ejt, vagy megsebez egyet a Tórában említett nyolc kis állat közül, vétkes. Ha csigákat vagy férgeket, vagy hasonlót bánt, nem vétkes. Ha valaki ezeket valamilyen célból bántja, vétkes, ha pedig csak megfogja, nem vétkes. Állat vagy szárnyas, amely az ő birtokában van: ha megfogja, nem vétkes; ha bántja, vétkes.

Szombat 14/2

Nem készíthet sós vizes pácot szombaton, de készíthet sós vizet, amelybe kenyerét bemárthatja, vagy azt ráöntheti a főtt ételre. Azt kérdezte Ráv Joszef: vajon a sós víz pácnak tekinthető, akár kevés, akár sok só van benne? Csak olyan sós víz megengedhető [szombaton] amelyben először az olajat adja a vízhez, vagy a sóhoz.

Szombat 14/3

Nem esznek szombaton ezovion-t, mert az nem az egészséges ember eledele, de eszik joezer-t , és iszik abuvroe-t . Ehet bármilyen ételt, amely orvosságnak számít és ihat bármilyen italt, kivéve a pálmaitalt és bizonyos gyökérkivonatot. De ihat pálmaitalt a szomjúsága oltására és bedörzsölheti a testét a gyökérkivonattal, de nem orvosi célból.

Szombat 14/4

Akinek fáj a foga, ne vegyen a szájába ecetet [és köpje ki], hanem mártogasson a szokásos módon, és ha ez segít, akkor segít. Ha fáj a dereka, ne dörzsölje be ecettel és borral, hanem olajjal, de nem rózsaolajjal. Királyfiak bedörzsölik sebeiket rózsaolajjal, mert ők ehhez hozzászoktak, hétköznap is. Rábán Simon azt mondja: Izraelben mindenki királyfi.

Szombat 15/1

Ezek a csomók, melyek megkötéséért [szombaton] vétkes az ember: a tevehajcsár csomója és a tengerész csomója. Miként vétkes a megkötésért, ugyanúgy vétkes a kioldásáért. Rabbi Meir azt mondta: minden csomó, melyet fél kézzel ki lehet oldani, nincs érte vétkesség.

Szombat 15/2

Vannak olyan csomók, amelyek után nem köteles vétekáldozatra, [nem úgy,] mint a tevehajcsár vagy a tengerész csomója esetében. Az asszony megkötheti a köpenyének övét, a hajháló fűzőjét, a derékövét, a cipőfűzőjét, a szandál kapcsát. Bekötheti a boros tömlőt és az olajos tömlőt és a húsosfazék fedőjét. Rabbi Eliezer ben Jákov azt mondja: kötelet köthet a kijárat elé, hogy az állat ne menjen ki. Köthet övet [kötél helyett] a kút fölé akasztott vödörre. Rabbi Jehuda megengedi. Rabbi Jehuda a következő szabályt állította fel: senki sem felelős olyan csomóért, amely nem tartós, [pl. magától kioldódik].

Szombat 15/3

Összehajthatja a ruhát négyszer vagy ötször. Megágyazhat péntek este, ha az szombatra szól, de nem ágyazhat szombaton, ha az szombat utánra szól. Rabbi Jismael azt mondja: összehajthatja a ruhát és megágyazhat Jom Kipur-kor [engesztelő napon] a következő szombatra. A szombati áldozatok kövérje feláldozható Jom Kipurkor, [a jom kipuri nem áldozható fel szombaton]. Ezzel szemben Rabbi Ákivá azt mondja: a szombati nem áldozható fel Jom Kipurkor, és a jom kipuri nem áldozható fel szombaton.

Szombat 16/1

Minden szent írást megmentenek a tűztől, akár olvasnak belőle [szombaton], akár nem. És akármilyen nyelven írták azokat, biztonságos helyet érdemelnek. Miért nem olvasunk a [ketuvim] könyveiből? A bet há-midrás megszűnése miatt. Megmentik a tekercs tokját a tekerccsel együtt, megmentik a tefilin tokját a tefilinnel együtt, akkor is, ha a tokban pénz van. Hova viszik a [tűztől való] megmentés céljából? Egy zsákutcába. Ben Betera azt mondja: másféle utcába is viheti.

Szombat 16/2

Megmentik a három lakomának megfelelő, embernek való ételt, az ember számára. Ugyancsak megmentik az állatnak való ételt, az állat számára. Hogyan? Ha péntek este tűz tör ki, akkor megmentenek három lakomára való ételt, ha szombat reggel tűz tör ki, akkor megmentenek két lakomára valót, ha szombat délután, akkor megmentenek egy lakomára való ételt. Rabbi Joszi azt mondja: mindig három lakomára való ételt mentenek meg.

Szombat 16/3

Megmentik a tele kosár kenyeret, akkor is, ha száz lakomára elegendő kenyér van benne, a kerek, szárított füge füzért, és a hordó bort. A tulajdonos mondhatja a többieknek, gyertek, mentsétek meg magatoknak, és ha van eszük, elszámolnak vele a szombat kimenetelekor. Hova mentik ezeket? A közös udvarba. Ben Betera azt mondja: nem közös udvarba is menthetik.

Szombat 16/4

Ugyanoda kiviheti a holmiját, felveszi magára a ruháit, ami rá fér, és magára vesz annyit, amennyit tehet. Rabbi Joszi azt mondja: nem többet, mint tizennyolc ruhát vehet magára. De visszatérhet, és magára vehet még, és kihozhatja [az égő házból]. És mondja a többieknek, kövessetek és mentsétek meg velem.

Szombat 16/5

Rabbi Simon há-Nánász azt mondja: kecskebőrt terítenek a polcra, a ládára vagy szekrényre, amelybe belekapott a tűz, mert az elfojtja a tüzet. Elválasztják egymástól a ládákat, akár tele vannak, akár üresek, hogy ne terjedjen át a tűz. Rabbi Joszi megtiltja, hogy vízzel töltött agyagkorsókat tegyenek válaszfalként, mert azok megrepednek, és eloltják a tüzet.

Szombat 16/6

Idegen, aki tüzet oltani jött, nem mondják neki, hogy oltsd, vagy ne oltsd el, mert az idegen szombatja nem a mi felelősségünk. De ha kiskorú jön segíteni, nem engedik meg neki, mert a szombatja a mi felelősségünk.

Szombat 16/7

Tálat tesznek az égő gyertya fölé, hogy ne érje tűz a tetőgerendát, a kicsik ürülékére, a skorpióra, hogy ne csípjen. Azt meséli Rabbi Jehuda: ez történt Rábán Johánán ben Zákájjal egy Áráv nevű helyen, és azt mondta: attól félek, hogy vétekáldozatot kell majd hozzon.

Szombat 16/8

Idegen, aki mécsest gyújt, izraelita használhatja [a fényét], de ha izraelita számára gyújtja, nem használhatja. Ha [idegen] vizet merít a ciszternából, hogy állatját megitassa, izraelita is megitathatja, ha izraelita számára meríti a vizet, tilos. Ha idegen pallót fektet a hajóhoz, lemehet rajta izraelita, de ha izraelitának szánta a pallót, tilos. Történt Raban Gámliellel és a Vénekkel, akik hajóval utaztak, és egy idegen pallót feketetett le, hogy kiszállhassanak, és Rábán Gámliel és a Vének kiszálltak.

Szombat 17/1

Minden [ajtóval rendelkező tárgy] elmozdítható szombaton, az ajtóval együtt, akkor is, ha leválasztják róla szombaton, mivel ezek az ajtók különböznek a ház ajtajától, mely szombaton nem mozdítható.

Szombat 17/2

Használhat kalapácsot diótörésre, vagy fejszét a szárított füge feldarabolására, vagy fűrészt a sajt vágáshoz, gereblyét, kikaparni a száraz fügét [a hordóból], rostát vagy villát, hogy a gyereket etesse, orsót vagy fésűt, hogy felszúrjon [ételt], tűt, hogy kivegye a szálkát, zsákkészítő árt, hogy kinyissa az ajtót.

Szombat 17/3

Olívához való nád, melynek végén van egy kidudorodás: ha van rajta kidudorodás, tisztátalanságot kap, ha nincs, akkor nem kap. Akármilyen: használható szombaton.

Szombat 17/4

Rabbi Joszi azt mondja: minden szerszám elmozdítható szombaton, kivéve a gerenda fűrészt, és az ekéhez való éket. Minden szerszám elmozdítható, akár a használatukról, vagy nem a használatukról van szó. Rabbi Nehemija azt mondja: nem mozdítják el ezeket, csak ha szükség van rájuk.

Szombat 17/5

Minden szerszám, amely szombaton elmozdítható, a részeik [darabjaik] is elmozdíthatók, feltéve, ha valamilyen feladatot betöltenek. Például a dagasztóteknő darabjaival befedhető a hordó, vagy az üveg darabjaival befedhető a korsó. Rabbi Jehuda azt mondja, feltéve, ha valamilyen feladatot betöltenek. Dagasztó edény darabjaiba sűrű folyadék tölthető, az üvegedény darabjaiba pedig olaj.

Szombat 17/6

Tök héjába helyezett kő, ha nem esik ki onnan, megtöltik, ha kiesik onnan, nem töltik meg. Ha szőlőágat kötöznek a korsóhoz, vizet húzhatnak vele a kútból.

Szombat 17/7

Ablakretesz, Rabbi Eliezer azt mondja: amíg hozzá van kötve, rajta függ, reteszelnek vele, ha nem, nem reteszelnek vele. A Bölcsek azt mondják: akármi legyen, reteszelnek vele.

Szombat 17/8

Edények fedele, melynek van fogója, elmozdítható szombaton. Rabbi Joszi azt kérdi: miről van itt szó? Ciszterna fedelei, amelyek a földhöz vannak erősítve. Egyébként az eszközök fedelét úgyis elmozdítják szombaton.

Szombat 18/1

Kiűrít [kihord] négy vagy öt kosár szénát és gabonát a vendégek miatt, és a Bet há-midrás bezáratása miatt, de nem üríti ki az egészet. Még a tiszta papi adományt is kiürítik, a demájt, az első tizedet, melyből már levonták a papi adományt, a második tizedet, a hekdes-t is, melyet már megváltottak, és a száraz turmuszt, mert az szegényeknek való eledel. De a tevel-t nem űríti ki, se az első tizedet, melyből még nem vonták le az adományt, sem a második tizedet, se a hekdes-t, melyeket nem váltották meg. Nem a luf nevű növényt, és nem a mustárvirágot. Rábán Simon ben Gámliel megengedi a luf nevű növényt, mert az eledel a hollónak.

Szombat 18/2

Köteg szalma, köteg fa, ágak kötege, ha állateledel céljából tette félre, arrébb teszi, ha nem, nem mozdítja el. A kosarat felfordítja a csirkéknek, hogy felmásszanak rá és lejöjjenek. Csirke, amely kiszökött, addig hessegetik, amíg bejön. Borjú és csikó járkálhat a nyilvános területen. Asszony sétáltatja a kisgyerekét. Rabbi Jehuda azt kérdi, mikor? Ha [már járni tud] és egyik lábát emeli, aztán a másikat. De, ha vonszolja a lábát, akkor nem.

Szombat 18/3

Nem elletik az állatot ünnepnapon, de segíteni szabad. Asszony szülhet szombaton, és szülőnőt hoznak neki máshonnan, ha kell, megszegik miatta a szombat törvényét, elkötik a köldökzsinórt. Rabbi Joszi azt mondja, el is vágják. A brit milá minden kellékeit előkészítik szombaton.

Szombat 19/1

Rabbi Eliezer azt mondja: ha nem hozott vágó szerszámot szombat előtt, akkor szombaton hoz, nyíltan, akár felfedve. Veszély esetén eltakarja, tanúk jelenlétében. Azt is mondja Rabbi Eliezer: még fát is kivágnak, hogy abból a vasszerszám elkészítéséhez szükséges faszenet előállítsák. Rabbi Ákivá nevéhez fűződik a szabály: minden munka, ami szombat előtt elvégezhető, nem ment fel a szombat törvénye alól, és minden olyan munka, amely nem végezhető el szombat előtt, felment a szombat törvénye alól.

Szombat 19/2

A milá szükséges munkálatait elvégzik szombaton. A körülmetélés során felfedik a makkot, kiszívják a vért a sebből, bekötözik és kamunt tesznek rá. Ha nem őrölte meg szombat előtt, a fogaival megőrli és a sebre teszi. Ha nem készített olaj és bor keveréket szombat előtt, ő maga tesz olajat és bort a keverő edénybe. Nem készítenek előre kötést, de rongyot köt rá. Ha nem készítette el szombat előtt, az ujjára teker egy rongydarabot és azt teszi rá, akár a szomszédból is hozhat.

Szombat 19/3

Megfürdeti a csecsemőt a milá előtt és a milát követően. Rálögyböli a vizet, kézzel és nem edényből. Rabbi Eliezer ben Ázárjá azt mondja, megfürdetheti a csecsemőt a milát követő harmadik napon, amely szombatra esik, mert írva van: „A harmadik nap volt, és fájt a sebük.” [Ter 34, 25] Hermafrodita miatt nem sértik meg a szombatot. Rabbi Jehuda megengedi a Hermafrodita körülmetélését szombaton.

Szombat 19/4

Két csecsemő volt, az egyik körülmetélése szombat után volt esedékes, a másiké szombaton, de tévedett, és a szombat után esedékes csecsemőt szombaton metélte körül, vétkezett. Ha az egyik szombat előestéjén volt esedékes, a másik szombaton, de tévedett, és a szombat előestéjére esedékes csecsemőt is szombaton metélte körül: Rabbi Eliezer vétkesnek ítéli meg, Rabbi Jósua felmenti.

Szombat 19/5

A csecsemőt körülmetélik a nyolcadik, a kilencedik, a tizedik, a tizenegyedik és a tizenkettedik napon, nem korábban és nem később. Hogyan? Nyolcadik nap normális esetben. Ha alkonyat körül született, a kilencedik napon, ha szombat előestéjén, alkonyat körül, a tizediken metélik körül. Ha ünnep követi a szombatot, a tizenegyedik napon, ha két ünnep követi a szombatot, a tizenkettediken. Beteg csecsemőt csak akkor metélnek körül, ha meggyógyult.

Szombat 19/6

Ezek a bőrdarabok, melyek esetén a körülmetélés elfogadhatatlan. Bőrdarab, mely a makk nagy részét továbbra is fedi. Ilyen személy, – ha pap – nem ehet az adományból. Ha nagyon kövér, „kijavítja”, akár a látszat kedvéért. Körülmetélték, de nem fedték fel a makkot, olyan mintha nem metélték volna körül.

Szombat 20/1

Rabbi Eliezer azt mondja: ünnepnap felerősítik a szűrőt [az edény fölé ] és úgy marad szombaton is. A Bölcsek azt mondják: ünnepnap nem teszik fel a szűrőt, és nem hagyják ott szombaton, de ünnepnap ott hagyják.

Szombat 20/2

Vizet önthetnek a [bor szűrésekor visszamaradó] üledékre, hogy az feltisztuljon, és megszűrik a bort kendőkön vagy egyiptomi kosáron keresztül, és feltörhet egy tojást a mustár szűrő felett, készíthet enomlin-t [méz-bort] is szombaton. Rabbi Jehuda szerint szombaton csak pohárnyit és ünnepnapon korsónyit, félünnepen hordóban is. Rabbi Cádok azt mondja: a vendégek száma szerint.

Szombat 20/3

Nem áztatja a hiltit [nevű növényt ] meleg vízben, de beáztatja ecetben. Nem áztatja a bükkönyt, nem is darálja meg, azonban belehelyezi a szitába, vagy a kosárba. Nem szitálja a szalmát szitán, magasra sem helyezi, hogy onnan kihulljon a pelyva, de belenyúl a szitába és onnan a jászolba teszi.

Szombat 20/4

Besepri a jászolban a takarmányt a hízómarha elé és odébb tolja a szalmát. Ezek Rabbi Dosza szavai, a Bölcsek azonban megtiltják. Az egyik állattól a másikhoz helyezi a takarmányt szombaton.

Szombat 20/5

Szalma az ágyon. Nem szabad kézzel felrázni, ágyazni, de a testével felrázza. Ha a szalma takarmánynak számít, de párna vagy lepedő volt rajta, a kezével felrázza. A háziak ruha mángorlója. Használhatjuk, de nem szabad a prést leszorítani. A mosodás mángorlójához nem szabad hozzányúlni. Rabbi Jehuda azt mondja: ha szombat előtt meglazította a ruhaprést, kiveheti onnan a „vasalt” ruhát szombaton.

Szombat 21/1

Ölbe veszi a gyermekét, akkor is, ha követ tart a kezében, vagy kosarat, és abban van egy kő. Tisztátalan adományt csak a tisztával együtt vihet, vagy hulinnal. Rabbi Jehuda azt mondja: vihet „egy rész” papi adományt, amely belesett az 1:100 arányú keverékbe.

Szombat 21/2

Kő, amely a hordó szélén fekszik: oldalára döntheti a hordót, hogy a kő leessen róla. Ha a [hordó] más hordók között áll, felemelheti és az oldalára döntheti, hogy leessen. Pénzérme a párnán: megrázza a párnát, hogy leessen. Ha piszok van rajta [a párnán] egy ronggyal lesepri. Ha [a párna] bőrből van, vizet önt rá, amíg a piszok eltűnik.

Szombat 21/3

Sámáj iskolája szerint fel lehet emelni csontot és héjakat az asztalról. Hilel iskolája szerint felemeli az asztallapot és lerázza. Olajbogyónál kisebb morzsát el lehet távolítani az asztalról, ugyanígy a bab és lencse hüvelyeket, hiszen ezek állat eledelül szolgálnak. Szivacs, ha bőrből készült a fogója, letörölheti vele az [asztalt], ha nem, nem törölheti le. A Bölcsek azt mondják: akár így van, akár úgy, szombaton kézbe veszik. [A szivacs] nem válik tisztátalanná.

Szombat 22/1

Ha egy hordó [bor vagy más étel] szombaton kiömlött, vagy eltörött, megmenthet belőle három étkezésre valót, és másokat is felszólít: „gyertek, vegyetek belőle” – nehogy ő maga felitassa a bort. Nem szabad kipréselni a gyümölcsöt, hogy ital készüljön belőle, és ha magától kicsepeg a gyümölcsből, fogyasztása tilos. Rabbi Jehuda azt mondja: ha a gyümölcs evésre való, a belőle kicsorgó gyümölcslé fogyasztható, ha a gyümölcs ital készítésre való, kicsorgó leve nem fogyasztható. Lépesméz, melyet szombat előtt préselt és szombaton kifolyt belőle a méz, tilos, de Rabbi Eliezer megengedi.

Szombat 22/2

Bármilyen étel, amit szombat előtt vízben főztek, szombaton is felmelegíthető forró vízben, amit pedig nem főztek szombat előtt, leöblíthető meleg vízben szombaton, kivéve az állott sós ételt, a kis sózott halat, vagy a hispánok koliszát mert ezek áztatása meleg vízben főzésnek számít.

Szombat 22/3

Feltörheti a hordó fedelét, hogy vegyen onnan szárított fügét, de úgy, hogy ne készítsen azon „kényelmes” nyílást. Nem lukaszthatja ki a hordó fedelét, ezek Rabbi Jehuda szavai. A Bölcsek azonban megengedik. Nem lukaszthatja ki az oldalát. Ha lukas volt, nem tömheti be viasszal, mert ezáltal a hordó falát kijavítja. Azt mondja Rabbi Jehuda: ezt hallottuk Rabbi Johánán ben Zákájtól, Árávban: „azt hiszem, vétekáldozattal tartozik”.

Szombat 22/4

A főtt ételt a ciszternába helyezi, hogy romlatlan maradjon, a korsó friss vizet az állott vizes tartályba, hogy hideg maradjon, napra teszi a korsó hideg vizet, hogy felmelegedjen. Ha vizes lett a ruhája az úton, nem törődik vele, de a külső udvarba érkezve, kiteríti a napra, de nem az emberek előtt.

Szombat 22/5

Aki gödörben lévő álló vízben, vagy a Genezáret tó vizében fürdik és utána törölközővel szárítja magát, nem viheti [haza] kezében [a törölközőt], mégha tizet használt, akkor sem [nehogy kicsavarja belőle a vizet]. De ha tízen egy szál törölközővel szárítják a kezüket, az arcukat és a lábukat, haza vihetik a törölközőt.

Szombat 22/6

Olajjal bekenhetik és enyhén masszírozhatják a testüket, de nem gyúrhatják és nem sikálhatják, és nem mehetnek be a Kordima nevű tóba, nem vehetnek be apiktavizint, nem egyenesíthetik ki a gyerek gerincét, nem tehetik helyére a törött lábat. Ha kificamodott a keze, vagy a lába, ne tegye hideg vízbe, hanem a szokás szerint mossa meg. Ha rendbe jön, akkor rendben van.

Szombat 23/1

Kölcsönözhet a szomszédjától boros korsókat és olajos korsókat, feltéve, ha nem mondja azt, hogy „adj kölcsön”; ugyanígy az asszony is kölcsönkérhet kenyeret szomszéd asszonytársától. Ha [a szomszéd] nem bízik benne, akkor zálogban hagyja nála a köpenyét és a szombat kimenetele után elszámolnak. Így történik Jeruzsálemben pészah ünnepének előestéjén, mely szombatra esik: zálogban hagyja a köpenyét és viszi a bárányt, és az ünnep után elszámolnak.

Szombat 23/2

Megszámolja a vendégeket és a nekik járó desszertet, szóban és nem írásos feljegyzés szerint. Sorsot húz az asztalnál, gyermekeivel és a háza népével, [hogy melyik adagot kapják az ételből], de nem vethet kockát azért, hogy melyik kapja a kisebb, vagy a nagyobb adagot. Sorsot húznak ünnepkor a kodasim elosztásáért, de nem az „adagokért”, [melyek az ünnep előtti napon lettek feláldozva és kisorsolva].

Szombat 23/3

Nem fogadhat fel munkásokat szombaton, nem kérheti a barátjától sem, hogy béreljen számára munkásokat. Nem várja meg a szombat végét a szombat-terület szélén, hogy felfogadjon munkásokat gyümölcs behozatalára. A saját termésére azonban ügyelhet, míg leszáll az este, és akkor hozhat gyümölcsöt a kezében. Ábá Saul szabálya így szól: amiről tanítanom szabad, bevárhatom érte az este beálltát [hogy megvalósítsam].

Szombat 23/4

Kivárják az est beálltát a szombat-területen, hogy a menyasszonynak, vagy a halottnak segítsenek, hogy hozzák a koporsót vagy a halotti gyolcsot. Idegen, ha fuvolákat hozat szombaton, izraelita ne használja a hangszert a halott siratáshoz, csak akkor, ha közeli helyről jöttek. Ha koporsót készítettek és sírt ástak [az idegennek], eltemetik benne az izraelitát, de ha [kifejezetten] izraelitának ásta [az idegen], soha ne temessék abba azt, aki izraelita.

Szombat 23/5

Megteszik a halál bekövetkezése utáni szükséges tennivalókat szombaton is: beolajozzák, megmossák, igyekezve nem mozdítani a végtagjait. Kihúzzák a párnát a feje alól, és a homokra teszik, hogy ott feküdjön. Felkötik az állát, nem azért, hogy felemeljék, hanem azért, hogy ne nyíljon ki még jobban. Ha egy gerenda eltörik, egy padhoz kötik, vagy az ágy oszlopaihoz, nem azért, hogy a gerenda a helyére kerüljön, hanem hogy ne essen le teljesen. Nem zárják le a halott szemeit se szombaton, se hétköznap, miközben a lélek eltávozik belőle. Aki a halál beállta előtt lezárja, olyan, mint aki vért ont.

Szombat 24/1

Ha az utasra ráesteledik, pénzét rábízza az idegenre. Ha nincs vele idegen, ráerősíti a szamara hátára. Mikor megérkezik a ház külső udvarába, magához veszi azokat a dolgokat, melyeket szabad használni szombaton, és a dolgok felett, melyeket nem használhat, megoldja a tartó zsineget, hogy a zsákok maguktól a földre essenek.

Szombat 24/2

Takarmányköteg kioldható az állat előtt, valamint a nedves cédrus ágak is, feltéve, ha nem túlságosan elágazók. A szénát és a karobot nem vagdalják fel az állatnak, akár vékony, akár vastag. A karob esetében Rabbi Jehuda megengedi, ha ez kisebb állatnak kell.

Szombat 24/3

Nem tömik a tevét, nem tolják erőszakkal a torkába, de a szájába teheti egyenként, [ahonnan az állat kiköpheti], nem hízlalják a borjút [akarata ellenére], hanem szelíden etetik. A szárnyast lehet tömni, vizet lehet adni a szárnyasnak való magokhoz, de összekeverni nem szabad. Nem adnak vizet a méheknek és a dúcokban lévő galamboknak, de adnak a tyúkoknak és a libáknak, és a hardiszi galamboknak.

Szombat 24/4

Feldarabolják a tököt a marhának és az állat tetemét a kutyáknak. Rabbi Jehuda azt mondja: ha az állat még élt szombat előtt, tilos, mert nem számít késznek.

Szombat 24/5

Eskü megszeghető szombaton, ha ez a szombathoz szükséges. Be szabad zárni az ablakot ablaktáblával, megmérhetik a ruhadarabot, és a mikvét. Rabbi Cádok apja idején, és Ábá Saul ben Botnit idején történt, hogy az ablakot korsóval takarták el, és a mércét nádlevéllel kötötték meg, [ezzel mérve, mennyi maradt a hordóban]. Ebből tanultuk, hogy szombaton szabad takarni, kötni és mérni.

ÜNNEPEK RENDJE 2

Kiterjesztés – héb. eruvin
második traktátus

Az Ünnepek rendjének második traktátusa mintegy folytatása a Szombat (sábát) traktátusának, ezért szombat II.-nek is nevezhetnénk. A traktátus tíz fejezetből áll. Héber neve ערובין (eruvin), melynek jelentése “keverés, kiterjesztés”. Első számú jelentése a terek kiterjesztéséről szól, abból a célból, hogy a szombat időtartamára olyan rituális tér keletkezzen, ahol szabad mozgási területet biztosítanak a lakóterületen belül, ahol a szombat traktátusában ismertetett szabályok betarthatók. Ennek érdekében házakat, udvarokat és utcákat egybefognak, és a szombatra “hangolnak”. Ez a “hangolás” ill. kiterjesztés átalakítja az egész lakóterületet, mintha teljességében egy magánterület lenne, így szombaton a tárgyak kivihetők a házakból az utcára, vagy az egyik házból a másikba. Ezzel szemléltetve a héb. eruv szó (kiterjesztés) jelentését, miszerint szombaton a lakó és közterületek egymás között átjárható egységet alkotnak.

A kiterjesztés, eruv következtében létrejöhet a szombat tartománya, (héb. thum há-sábát) mely lehetővé teszi, hogy szombaton, otthonunktól eltávolodva akár egy kilométer távolságra is elmehessünk. A kiterjesztést a mai Izraelben, a vallásos lakosság számára, minden településen bevezették.

Kiterjesztés 1/1

Folyosó [kapu], amelynek teteje magasabban van, mint húsz könyök, csökkenteni kell a magasságát. Rabbi Jehuda szerint nem szükséges. Ha a folyosó szélesebb, mint tíz könyök, le kell szűkíteni. Ha [a folyosó] kapuformájú, nem szükséges szűkíteni, akkor sem, ha tíz könyöknél szélesebb.

Kiterjesztés 1/ 2

A folyosó engedélyezéséről Sámáj iskolája szerint, [szükség van] ajtófélfára és deszkázatra. Hilel iskolája szerint ajtófélfára, vagy deszkára. Rabbi Eliezer azt mondja: két ajtófélfára. Egy tanítvány azt mondta Rabbi Jismáel nevében, Rabbi Ákivá előtt: Sámáj és Hilel nem különböztek a folyosó ügyében, melynek szélessége kevesebb, mint négy könyök, és amely járható, megfelelő ajtófélfával vagy deszkákkal. Akkor miben különböztek? Abban a folyosóban, amelynek szélessége négy és tíz könyök között van, és ahol Sámáj iskolája szerint szükség van ajtófélfára és deszkákra. Hilel iskolája szerint ajtófélfára vagy deszkára. Rabbi Ákivá szerint ebben is, és abban is különböztek.

Kiterjesztés 1 /3

A deszkázat, melyről a Bölcsek beszéltek elég széles kell legyen, hogy egy féltégla elférjen rajta, amely három tenyér széles. Eszerint elég, ha a deszka tenyérnyi széles, hogy hosszában elférjen rajta a tégla.

Kiterjesztés 1 /4

Elég széles, hogy egy tégla elférjen rajta, és elég erős, hogy elbírja a tégla súlyát. Rabbi Jehuda azt mondja: fontos, hogy széles legyen, ha nem is annyira erős.

Kiterjesztés 1/5

A deszkázat anyaga lehet ágakból vagy nádból, mégis úgy néz ki mintha fémből lenne. Ha görbe, egyenesnek tűnhet, ha lekerekítik, szögletesnek tűnik. Minden, aminek a kerülete három tenyér, az átmérője egy tenyér.

Kiterjesztés 1/6

Az ajtófélfa magassága, amelyről a Bölcsek beszéltek, legalább tíz tenyérnyi, szélessége és vastagsága bármennyi lehet. Rabbi Joszi azt mondja: szélessége legyen három tenyér.

Kiterjesztés 1/7

Ajtófélfa készülhet bármiből. Akár „élő” dologból is. Rabbi Joszi megtiltja. Tisztátalanná válik a golel szabálya szerint. Rabbi Meir szerint nem. Írhatnak rá válási igazolást. Rabbi Joszi há-Glili elveti.

Kiterjesztés 1/8

Ha a karaván a völgyben táborozik, és a tábort körülveszik az állatok szerszámai, hordozhatók benne, azzal a feltétellel, hogy a kerítés magassága legalább tíz tenyér és a rések nem haladják meg a kerítés magasságát. Minden olyan rés, amely tíz könyök nagyságú, engedélyezett, mert kapunak számít. Ennél nagyobb rés tilos.

Kiterjesztés 1/9

Körülveszik [a tábor] területét három kötéllel, egyik a másik felett. Ne legyen három tenyérnél nagyobb távolság kötél és kötél között. A kötelek nagysága és vastagsága meghaladja a tenyér szélességét, ezáltal a kötél hármas mérete tíz tenyér körül legyen.

Kiterjesztés 1/10

Náddal körülveszik a területet, feltéve, ha nád és nád között nem nagyobb a rés, mint három tenyér. Rabbi Jehuda azt állítja, hogy karaván tábornak való területről beszéltek. A Bölcsek szerint: egyik a kettő közül. Négy dolog alól felmentést nyerünk [a katonai] táborban: hozhat fát akárhonnan, nem kell kezet mosni, ehet demáj-t, és kiterjesztésre nincs szükség.

Kiterjesztés 2/1

A kutak köré egyfajta keretet helyeznek, négy sarkon négy kettős oszlopot, mely nyolcnak látszik, Rabbi Jehuda véleménye szerint. Rabbi Meir szerint nyolcat, mely tizenkettőnek látszik: négy kettős oszlop és négy szimpla oszlop. Magasságuk tíz tenyér, szélességük hat, vastagságuk valamennyi. Köztük átfér két hármas ökör csoport – Rabbi Meir szerint. Rabbi Jehuda szavai szerint két négyes csoport, ökrök megkötve és nem külön. Egyik bemegy, mikor a másik kijön.

Kiterjesztés 2/2

A „kerítés” közelebb hozható a kúthoz, de csak akkor, ha az ökör feje és testének nagyobb része belül van, mikor iszik. A kerítés lécei a kúttól távolabb hozhatók, de csak úgy, ha további léceket helyeznek el.

Kiterjesztés 2/3

Rabbi Jehuda azt mondja: [a kúttól való távolság, ahova a kerítés helyezhető] bet szeátájim területen belül legyen. A Bölcsek azt mondták neki: nem bet szeátájim-ra gondoltak, hanem kertre, vagy ún. karpefre. Ha azonban [a kút körül lévő terület] karám, földhalom, mező, vagy udvar, akkor is, ha öt bet kor, vagy akár tíz bet kor, megengedhető. Akármennyire eltávolítható a kerítés a kúttól, feltéve ha több lécet beiktat.

Kiterjesztés 2/4

Rabbi Jehuda azt mondja: ha közút keresztezi a kerítést, akkor annak egyik oldalát félre kell mozdítani. A Bölcsek azt mondják: nem szükséges. Ugyanaz a helyzet a közös ciszternánál és a magántulajdonban lévő kútnál: kerítést tesznek köréjük. A magántulajdonban lévő ciszternánál teljes elkülönítés szükséges, tíz tenyér magas – ez Rabbi Ákivá véleménye. Rabbi Jehuda ben Baba azt mondja, hogy csak a nyilvános kút köré csinálnak ún. deszkakerítést, minden más esetben egy tíz tenyér magas hevedert helyezünk köré.

Kiterjesztés 2/5

Rabbi Jehuda ben Baba azt is mondta, hogy ha a kert, vagy a karpef hossza hetven könyök vagy hetven könyöknél valamennyivel több, szélességében is, és tíz könyök magas kerítés veszi körül, szabadon mozdíthatunk [dolgokat szombaton]. Ennek feltétele, hogy legyen benne őr, vagy állandó lakás és közel legyen a városhoz. Rabbi Jehuda azt mondja: akkor is, ha csak egy ciszterna van ott, vagy egy árok, vagy barlang, mozgathatunk dolgokat szombaton. Rabbi Ákivá ezzel szemben azt mondta: ha ezek egyike sincs ott, akkor is mozgathatunk, feltéve, ha [a kert] mérete hetven könyök, vagy annál valamivel több, hosszában és széltében. Rabbi Joszi azt mondja: akkor is, ha a hossza kétszerese a szélességének, mozdíthatunk benne dolgokat.

Kiterjesztés 2/6

Rabbi Ilai azt mondta: hallottam Rabbi Eliezertől, hogy [szombaton mozgathat dolgokat] még akkor is, ha [a kert vagy a karpef] bét kor nagyságú. Azt is hallottam tőle, hogy ha valaki az udvar lakói közül elfelejtett részt venni a kiterjesztésben, tilos neki bevinni valamit a házába, vagy onnan bármit kivinni, de a többi lakó ezt megteheti. Azt is hallottam tőle, hogy a pészahi keserűfű helyett az ún. ákrávnim is fogyasztható. [Továbbiakban azt is elmondta Rabbi Eliezerről]: Minden tanítványát felkerestem, és próbáltam társat találni, de nem sikerült.

Kiterjesztés 3/1

Minden fajta [étel és ital] alkalmas a kiterjesztés és a megosztás [héb. situf] aktusához, a víz és a só kivételével. Minden megvásárolható a második tized pénzéből, a víz és a só kivételével. Aki az ételre fogadalmat tesz, fogyaszthat vizet és sót. Názir esetében, a kiterjesztés aktusához használható bor; izraelita esetében a papi adomány. Szumchos azt mondta: Csak hulinnal lehet. Pap számára, akár bet ha-prasz földjén is. Rabbi Joszi azt mondja: Még a temetőben is.

Kiterjesztés 3/2

A kiterjesztés aktusához a demáj is használható, és az első tized, melyből levonták a papi adományt, és a második tizedet, és a megváltott templomi adományt [hekdes]. A papok számára a kiterjesztés lehet papi kalács és papi adomány. De nem lehet tevel, se első tized, melyből nem választották le a papi tizedet, és második tized sem, és a megváltatlan hekdes se. Ha valaki süketnéma, ügyefogyott vagy kiskorú által küldi a kiterjesztéshez valót, vagy olyannal, aki nem tudja, mi fán terem az, a kiterjesztés nem számít annak. Ha valaki azt mondja a másiknak, hogy vegyen el tőle [a kiterjesztéhez valót, és helyezze ki a megfelelő helyre], az kiterjesztésnek számít.

Kiterjesztés 3/3

Ha a fára tette a kiterjesztés tárgyát, tíz tenyérnél magasabbra, az nem érvényes. De ha tíz tenyérnél lejjebb teszi, a kiterjesztés érvényes. Ha gödörbe teszi, akkor is érvényes, ha a gödör száz könyök mély. Ha a nádszálra vagy rúd végére köti, úgy, hogy a száráról már letépte, még ha száz könyök magasan van is, kiterjesztésnek számít. Toronyba vitte, amelynek kulcsa elveszett, kiterjesztésnek számít. Rabbi Eliezer az mondja: Ha nem tudja, hogy a kulcs a helyén van, a kiterjesztés nem érvényes.

Kiterjesztés 3/4

Ha a kiterjesztés kigurul a szombat tartományából, vagy kövek esnek rá, vagy elég, vagy papi adomány, mely már nem tiszta, és a szombat még nem jött be, nem érvényes. Ha már besötétedett, a kiterjesztés érvényes. Ha kétség merül fel az időt illetően, Rabbi Meir és Rabbi Jehuda szerint a „szamár és a teve helyzete” áll fenn. Rabbi Joszi és Rabbi Simon szerint a kiterjesztés, mely felől kétség merül fel, érvényes. Rabbi Joszi azt mondta: Avtulmos tanúsította hat öreg bölcs nevében, hogy a kétséges kiterjesztés érvényes.

Kiterjesztés 3/5

A kiterjesztést elhelyező ember feltételhez köti, mondván: Ha idegenek jönnek kelet felől, a kiterjesztem nyugat felé [a szombat határát], ha nyugat felől, akkor kelet felé. Ha egyszerre két irányból jönnek, oda megyek amerre akarok. Ha nem jönnek sehonnan, úgy járok, mint a városom emberei. Ha tanult ember jön kelet felől, a kiterjesztés keletről érvényes, ha nyugat felől jön, akkor nyugat felől. Ha mindkét felől jön, arra megyek, amerre akarok. Ha semerről nem jönnek, úgy járok, mint városom emberei. Rabbi Jehuda azt mondja: ha egyikük a mestere volt, csatlakozik hozzá. Ha mindketten a mesterei, azzal megy amelyikkel akar.

Kiterjesztés 3/6

Rabbi Eliezer azt mondja: ünnep, mely megelőzi a szombatot, vagy követi, két kiterjesztést csinál, mondván: az első keletre, a második nyugatra. Az első nyugatra, a második keletre. Az első eruv, akár a második, legyen, mint a városom embereinek. [És fordítva]: második eruv és az első, mint a városom embereinek. A Bölcsek azt mondják: egyetlen irányban helyezi el a kiterjesztést, különben nem lesz érvényes. Vagy két napra mondja ki, hogy érvényes legyen. Hogyan teszi? Kiviszi arra a helyre az első nap és ott marad, amíg besötétedik, majd fogja és visszamegy a helyére. A második nap, mikor besötétedik, megeszi. Így kevesebb a megtett út, és nyer a kiterjesztést illetően. Ha az első napon megeszi az eruvot, az eruv csak az első napra érvényes, a másodikra nem. Azt mondta neki Rabbi Eliezer, egyet értetek velem abban, hogy a két egymást érintő nap, szombat és ünnep két különálló szentség.

Kiterjesztés 3/7

Ha attól tart, hogy Újév két napot foglal el, kétszer létesít kiterjesztést, és azt mondja: első kelet felé legyen, a másik nyugat felé. Vagy az első nyugat felé, a második kelet felé. Kiterjesztésem legyen az elsőé, második, a városom lakóinak, kiterjesztésem a másodiké, az első pedig a városom lakóinak. A Bölcsek nem értettek egyet vele.

Kiterjesztés 3/8

Rabbi Jehuda azt is mondta: az ember kivételesen félreteheti terméket az ünnep első napján, hogy megegye a második napon. És a tojás, melyet az első napon tojtak, megehetik a másodikon. A Bölcsek nem értettek egyet vele.

Kiterjesztés 3/9

Rabbi Dosza ben Horkinasz azt mondta: aki a Tóra szekrénye elé járul, [mint előimádkozó] Újév ünnepén, a következőt mondja: Vezess minket, Urunk Istenünk, a hónap első napján, ahogy holnap teszed, és a második napon: legyen úgy ma, mint tegnap tetted. A Bölcsek nem értettek egyet vele.

Kiterjesztés 4/1

Akit idegenek, vagy a gonosz szellem erővel kimozdított a [szombat tartomány területéről, attól a ponttól] csak négy könyök távolságot tehet meg. Ha visszaviszik, az olyan, mintha ki se mozdult volna. Ha más városba vitték, vagy karámba zárták, vagy ólba, Rábán Gámliel és Rabbi Elázár ben Ázárjá szerint a városban mindenhová elmehet. Rabbi Jósua és Rabbi Ákiva azt mondják, ott is csak négy könyököt mehet. Történt egyszer, hogy Prandiszim-ból jöttek és a hajójukat elsodorta a tenger. Rábán Gámliel és Rabbi Elázár ben Ázárjá a hajó hosszát bejárták, de Rabbi Jósua és Rabbi Ákivá nem mentek többet, mint négy könyök, mert ők szigorúak voltak magukkal szemben.

Kiterjesztés 4/2

Egyszer nem érkeztek meg a kikötőbe, mikor besötétedett [megkezdődött a szombat]. Azt kérdezték Rábán Gámlieltől: leszállhatunk-e a hajóról? Azt felelte: Ki szabad szállnotok, mert láttam, hogy még mielőtt a szombat bejött, a szombat tartományába jutottunk.

Kiterjesztés 4/3

Ha valaki engedéllyel kimegy a szombat tartományának területéről, és azt mondják neki, hogy a feladatát már teljesítették, akármerre elmehet kétezer könyök távolságon belül. Ha a szombat tartományán belül marad, olyan, mintha sehova nem indult volna, visszatérhet a helyére.

Kiterjesztés 4/4

Megpihent az úton és amikor felkelt, [a szombat megkezdődött] és látta, hogy város van a közelben, de mivel nem volt szándékában, nem mehet be. Ez Rabbi Meir véleménye. Rabbi Jehuda szerint bemehetne. Rabbi Jehuda szerint Rabbi Tarfon egyszer bement, pedig nem állt a szándékában.

Kiterjesztés 4/5

Ha valaki útközben elaludt, és nem vette észre, hogy közben besötétedett, Johánán ben Nuri szerint kétezer könyök távolságra mehet minden irányban. A Bölcsek szerint nem mozdulhat többet, mint négy könyök. Rabbi Eliezer azt mondja: álljon annak a közepén. Rabbi Jehuda szerint menjen abba az irányba, amerre akar. Rabbi Jehuda hozzáteszi: ha eldöntötte merre megy, nem fordulhat vissza.

Kiterjesztés 4/6

Ketten voltak, oly módon, hogy mindkettő átfedésben van egymással. Hoznak ételt, és középen esznek, de egyik se viheti át [az ételt] a másik területére. Hárman voltak, a középső a két szélsővel átfedésben, étkezhetnek egyenként a középsővel, közös helyen, a két szélső egymással nem. Azt kérdezte Rabbi Simon: mire hasonlít a dolog? Három udvarra, mely egymásba nyílik, és a közterület felé nyitottak. A két szélső kiterjesztést csinál a középsővel, így a középső közös velük, és ők közösek vele, a két szélső egymás számára tilos.

Kiterjesztés 4/7

Úton van és rásötétedik. Ismerős fára vagy falra bukkan, és ha mondja: „legyen a szombatom alatta” – nem elfogadható. Ha azt mondja: „legyen szombatom a fa gyökerénél”, – megtehet kétezer könyök távolságot a gyökérig és attól a házáig még egyszer kétezret. Ily módon négyezer könyök távolságot tesz meg sötétedés után.

Kiterjesztés 4/8

Ha nem ismer [se fát, se falat a közelben] és a törvényben járatlan, és azt mondja: „legyen szombatom azon a helyen, ahol most vagyok”, kétezer könyök jár neki minden irányban. Rabbi Hánina ben Antignosz szerint kör szerint. A Bölcsek szerint a szögletes szerint, miként a tábla, mert akkor területet nyer a sarkoknál.

Kiterjesztés 4/9

Erről mondták a Bölcsek: A szegényember gyaloglással csinál kiterjesztést. Rabbi Meir azt mondta: Ez a szegény emberre érvényes. Rabbi Jehuda azt mondta: egyforma a szegény és a gazdag. De a gazdag előnyére mondták, hogy a kiterjesztéshez kenyér kell, hogy segítsék, hogy ne fáradjon a kiterjesztéssel gyalogosan.

Kiterjesztés 4/10

Elindult abba a városba, hogy kiterjesztést csináljon, de a barátja megállította, mielőtt kitette a kenyeret. Neki szabad abba a városba menni szombaton, de a városa lakóinak sem. Ezek Rabbi Jehuda szavai. Rabbi Meir szerint, aki eruvot készíthet, de nem tette, az olyan, mint a szamár és tevehajcsár egy személyben.

Kiterjesztés 4/11

Aki elhagyta a szombat területét, akár egy könyökkel, nem térhet vissza. Rabbi Eliezer szerint két könyöknél még visszatérhet, háromnál nem. Akire a területen kívül rásötétedett, egy könyökre sem léphet be. Rabbi Simon azt mondja: ha [sötétedés után] kívül marad tizenöt könyökre, visszatérhet, mivel a jelölő szalag helye nem pontos, a mérők tévednek.

Kiterjesztés 5/1

Hogyan terjesztik ki a városok szombat-határát? Ház épül [a határon] belül, vagy ház épül azon kívül, vagy torony épül [a falon] belül, és torony épül azon kívül. Lehetnek ott romok is, tíz tenyér magasságban, lehetnek hidak és temetők. Ahol lakóépület is van, megállapítják a kiterjedését, vonalat húznak és négyszögletű területre kiegészítik, hogy a sarkokkal bővüljön a terület.

Kiterjesztés 5/2

Rabbi Meir szerint minden város kap egy karpef méretű kiegészítést. A Bölcsek szerint nem ide vonatkozik a karpef, hanem ahol két város közötti tartományról van szó: ha az egyiknek jár hetven könyök és valamennyi, és a másiknak is hetven és valamennyi, egynek tekintik a két várost.

Kiterjesztés 5/3

Három falu, mely háromszöget képez. Ha az egyenlőoldalú háromszöggel leírt falu hármas pontjai között nem több a távolság, mint száznegyvenegy és egyharmad könyök, egy falunak tekinthető a három.

Kiterjesztés 5/4

Ötven könyök hosszúságú mérőszalaggal mérnek, ennél ne legyen kevesebb és ne legyen több. Nem mérnek másképp, csak úgy, hogy a szalag végét a mellmagasságban magához szorítja. Ha a mérő, mérés közben völgyhöz vagy kerítéshez érkezett, a magasban kifeszíti és újra mér. Hegyhez, dombhoz, kiemelkedéshez érkezik, kifeszíti a szalagot és újra mér. A lényeg, hogy ne haladja túl a szombat-határt. Ha nem tudja kifeszíteni: erről azt mondta Rabbi Dosztáj, Rabbi Jánáj fia, Rabbi Meir nevében: hallottam, hogy „kilyukasztják“ a dombokat.

Kiterjesztés 5/5

Csak szakértő mérhet. Kiterjesztette a szombat határát az egyik helyen és a másik helyen levett a belőle. Azt a helyet fogadják el, ahol kiterjesztette. Két mérő esetén az egyik többet mond, a másik kevesebbet: attól fogadják el, amelyik többet mond. Akkor is, ha az rabszolga vagy szolgálólány, mert elfogadják a szavukat, ekképpen: „eddig terjed a szombat határa”. A Bölcsek nem avatkoznak bele, azért se, hogy megkönnyítsék, azért se, hogy megnehezítsék a határozatot.

Kiterjesztés 5/6

Egy ember által birtokolt városból többlakójú város lett. Kiterjesztést csinálnak az egész város számára. Többlakójúból egy lakójú lett: nem csinálnak kiterjesztést az egészre, csak ha kiválik abból egy akkora rész, mint Hádásá városa Júdeában, amelynek ötven lakója van, – Rabbi Jehuda szavai szerint. Rabbi Simon azt mondja: [elég, ha kiválik belőle] három udvar két házzal.

Kiterjesztés 5/7

Valaki keleten járt, és azt mondta a fiának: készíts nekem kiterjesztést nyugaton. Nyugaton járt, és azt mondta: készíts nekem kiterjesztést keleten. Ha a háza kétezer könyök távolságon belül volt, folytatja útját hazáig, ha a kiterjesztés ettől messzebb volt, nem közelítheti meg a helyét. Ha kétezer könyök távolságon belül van, a háza pedig messzebb: szabad az út a kiterjesztésig, a házába nem mehet be. Ha kiterjesztését a város közepén, annak határán belül helyezi el: „nem csinált semmit”. A határon kívül helyezi egy könyökkel: amit nyert, azt elveszíti.

Kiterjesztés 5/8

A nagyváros lakói átjárhatnak a szomszéd kisvároson, de a kisváros lakói nem járhatnak át az egész nagyváros területén. Hogyan? Aki a nagyvárosból való és kiterjesztését a kisvárosban helyezte el, vagy a kisvárosból való és kiterjesztését a nagyvárosban helyezte el, átjárhat a város területén és azon kívül kétezer könyök távolságig. Rabbi Ákivá válasza: a kiterjesztés pontjától messzebbre nem mehet, mint kétezer könyök.

Kiterjesztés 5/9

Azt mondta nekik Rabbi Ákivá, ti nem fogadjátok el, hogy annak, akinek kiterjesztése a barlangban van, attól számítva még kétezer könyök távolsága van? Azt válaszolták, hogyan fogadjuk el, ha nem lakik a barlangban, de ha igen, annak a végéig sétálhat, és onnan még kétezer könyököt. A barlangban a szabály egyszerűbb, mint a barlangon kívül. A mérőnek, akiről szó esett az előző misnában, kétezer könyök jár, akkor is, ha a mérés a barlangban végződik.

Kiterjesztés 6/1

Aki idegennel egy udvarban lakik, vagy olyan valakivel, aki nem ismeri el a kiterjesztés szentségét, tilos közlekednie [abban az udvarban] – Rabbi Meir szavai. Rabbi Eliezer ben Jákov azt mondja: nem tiltják meg, csak ha a két izraelita egymásnak megtiltja.

Kiterjesztés 6/2

Rábán Gámliel mondta a cádokival kapcsolatban, aki velünk lakott Jeruzsálemben egy átjáróban: apánk azt mondta, siessetek és vigyétek ki az edényeket az átjáróba, mielőtt ő tenné, és bármit megtiltana nektek. Rabbi Jehuda másként fogalmazott: igyekezzetek és tegyétek a dolgotokat, mielőtt kijön és bármit megtiltana nektek.

Kiterjesztés 6/3

Ha egy lakó a közös udvarban elfelejtett csatlakozni a kiterjesztéshez, a saját házába nem vihet be és nem hozhat ki semmit, se ő se mások az udvarból, de mások házába beléphet, úgy, mint a többiek. Ha a többiek neki ajándékozzák a jogukat, szabadon közlekedhet az udvarban, de ők nem. Két lakó is volt az [udvarhoz tartozó házakban] és elfeledkeztek a kiterjesztésről: az egyik a másikat eltiltja, az egyik adja és elveszi a szabad mozgás jogát, mindketten adhatnak jogot, és nem vehetik el.

Kiterjesztés 6/4

Mikor adhatja át a jogát? Sámáj iskolája szerint szombat előtt, Hilel iskolája szerint még a sötétedés beálltakor is. Ha a lakó átadta a jogát, és kivitt valamit az udvarba, akár szándékosan, „visszaveszi” a kihozás jogát, és a mozgatás ismét tilos – ez Rabbi Meir véleménye. Rabbi Jehuda szerint, ha szándékosan tette, tilos, ha nem szándékosan, nincs tiltás.

Kiterjesztés 6/5

Házigazda, aki mindkét szomszédjával együtt fogyasztja a bort, az egyikkel és a másikkal is, a szomszédoknak nem kell külön kiterjesztésről gondoskodni. Ha az egyikkel együtt iszik bort, a másikkal olajat használ közösen, a szomszédoknak részt kell venni a kiterjesztésben. Rabbi Simon azt mondja: egyik esetben sem kell részt venniük.

Kiterjesztés 6/6

Öt csoport, akik egy teremben töltötték a szombatot: Sámáj iskolája szerint kiterjesztés szükséges minden egyes csoport számára. Hilel iskolája szerint egy kiterjesztés elegendő mindenki számára. Mindenki egyetért: ha egyesek külön szobát foglalnak el, vagy az emeleten laknak, akkor külön kiterjesztés szükséges minden csoportnak.

Kiterjesztés 6/7

Testvérek, vagy társak, akik apjuk asztalánál étkeznek, de a saját házukban laknak, külön kiterjesztés jár mindegyiktől. Ezért, ha egyikük megfeledkezett, és nem gondoskodott kiterjesztésről, nem lesz joga, [héb. resut] Mikor? Ha a kiterjesztés, amit elhelyeztek, másutt van; de ha a házban van, és nincs velük más lakó, nem kell külön kiterjesztést készíteni.

Kiterjesztés 6/8

Öt udvar nyílik egymásba, és mind egy átjáróba nyílnak, kiterjesztést csinálnak az udvarok számára, de az átjáróhoz nem. Az udvarokban szabad a szombati közlekedés, az átjáróban nem. Ha az átjárónál is hozzájárultak a kiterjesztéshez, mindkét hely megengedett. Eruvot készítettek az udvarokhoz és hozzájárultak az átjáró eruvjához, de az udvarok egyik lakója nem vett részt a közös eruvban, mindenkinek megengedett. Ha az átjáró egyik lakója nem járult hozzá a kiterjesztéshez, az udvar megengedett a lakók számára, de az átjáró nem, mivel az átjáró udvarnak számít, mint a házak körüli udvarok.

Kiterjesztés 6/9

Két udvar esetén, melyek egymásba nyílnak, kiterjesztés van a belsőben és a külsőben nincs: a belsőben megengedett, a külsőben nem. Ha a külsőben van kiterjesztés, a belsőben nincs: mindketten tilosak. Ha az udvarok külön gondoskodtak kiterjesztésről, mindegyik megengedett, külön-külön saját magának. Rabbi Ákivá megtiltja a külső udvart, mivel ott [a belső udvar lakói] átjárnak. A Bölcsek szerint az átjárás nem okoz tiltást.

Kiterjesztés 7/1

Ha a külső udvar egyik lakója nem vett részt a kiterjesztésben, a belső megengedett, a külső udvar azonban tiltva van. Ha a belső udvar egyik lakója nem vett részt, mindkét udvar tiltva van. Ha a két udvar egy közös helyen készít kiterjesztést, és valamelyik udvar egyik lakója nem vett részt ebben, mindkét udvar használata tiltott. Ha mindkét udvarban egy-egy magányos lakó van, nincs szükség erre.

Kiterjesztés 7/2

Ablak van a két udvar között, mely négyszer négy [tenyér] nagyságú, tízen belül van [a föld felett], saját kiterjesztés jár mindkettő lakóinak; ha akarják lehet egy közös kiterjesztés. Ha kevesebb, mint négyszer négy, vagy tíznél több: mindketten készítenek kiterjesztést, és nem lehet egy közös kiterjesztés.

Kiterjesztés 7/3

Ha fal van két udvar között, tíz magas és négy széles, két külön kiterjesztés készül, nem egy. Gyümölcs volt a fal tetején, felmásznak és esznek az egyik oldal felől és esznek a másik oldal felől, de nem vihetik le az udvarba. Ha tíz könyök széles rés volt a falban, mindkét oldal felől készül kiterjesztés; ha akarják, a közös is megteszi. Ha a rés ennél nagyobb, egy kiterjesztés készül, nem készül kettő.

Kiterjesztés 7/4

Árok választja el a két udvart, négy tenyér széles és tíz tenyér mély, két kiterjesztés kell, nem elég egy, akkor is, ha tele van hántott tarlóval vagy szénával. Ha feltöltötték földdel vagy kaviccsal, egy elég, nem kell kettő.

Kiterjesztés 7/5

Ha deszkát fektet rá, mely négy széles – ugyanígy két terasz esetében, két kiterjesztés készül, ha akarják, egy is elég. Ha ennél kisebb, két kiterjesztés kell, nem lehet egy.

Kiterjesztés 7/6

Bála széna van a két udvar között, mely tíz tenyér magas, két kiterjesztés szükséges, egy nem elég. Az egyik udvarból innen etetik az állatot, a másikban pedig a maguk oldaláról. Ha a bála széna alacsonyabb, egy kiterjesztés elégséges, nem kell kettő.

Kiterjesztés 7/7

Kapu, folyosó esetén, hogyan készül a situf? Elhelyez az átjáróban egy hordót, vagy korsót és azt mondja: „legyen ez a folyosó lakói számára” és ezáltal rájuk ruházza az ételt, felnőtt fia vagy lánya, vagy izraelita szolgálója, vagy szolgálólánya, vagy felesége által, de nem ruházza rájuk kiskorú fia vagy lánya által, de a kánaáni szolgája vagy szolgálólánya által sem, mert az ő kezük akár az ő saját keze.

Kiterjesztés 7/8

Ha az étel a megfogyatkozott [a korsóban], hozzátesz és megosztást mond, [situf], de nem kell a szomszédoknak bejelenteni. Ha további lakók jöttek, hozzátesz és kiterjeszt [eruv] és bejelenti a lakóknak.

Kiterjesztés 7/9

Mennyi étel szükséges? Ha sokan vannak, két étkezésnek megfelelő mennyiség mindenkinek. Ha kevesen vannak, egy füge jár, a szombat idejére mindegyik lakónak, egyenként.

Kiterjesztés 7/10

Rabbi Joszi így magyarázta: ez akkor érvényes, mikor először készítik az kiterjesztést [eruv]. Eruv kiegészítése esetén, akármennyi elegendő. Azt is hozzátette, hogy az udvarok kiterjesztésének szabályát a gyerekek kedvéért mondták, hogy ne felejtsék el.

Kiterjesztés 7/11

Bármivel készülhet kiterjesztés és megosztás: eruv és situf, kivéve a sót és a vizet – ezek Rabbi Eliezer szavai. Rabbi Jehosua azt mondta: egy egész cipó [héb. kikár] megfelel eruvnak, még akkor is, ha szeá mennyiségű lisztből sütötték, de ha feldarabolják, már nem alkalmas eruvnak. Iszer mennyiségből készült cipó is elég az eruvhoz, ha teljes.

Kiterjesztés 7/12

Az ember pénzt ad a szatócsnak vagy a péknek, ezáltal eruvhoz jut, Rabbi Eliezer szerint. A Bölcsek is mondják, hogy sokan megfizetik a szatócsot vagy a péket, hogy eruvhoz jussanak, de csak a szándék kimondása által „vásárolhatnak” eruvot. Azt kérdi Rabbi Jehuda: mire vonatkozik ez? Az ún. eruv thuminra, vagyis a szombat határának kiterjesztéséről. Az udvarok eruvját akkor is elkészítik, ha szándékukban áll, akkor is, ha nem, mert javára ítélik meg az embert, de ellenére sem döntenek a távollétében.

Kiterjesztés 8/1

Hogyan készül a közös kiterjesztés a szombat határait illetően? Elhelyezi a hordót, és azt mondja: „szolgáljon ez a városom lakóinak, akár a gyász házába, akár a lakoma házába igyekszik. Aki a szombat bejövetele előtt elfogadta a kiterjesztés kijelentését, részese lesz annak. Mire besötétedik, tilos, sötétedéskor tilos az eruv.

Kiterjesztés 8/2

Milyen mennyiség szükséges? Két étkezésnek megfelelő, mindenkinek. Rabbi Meir szerint a hétköznapi, nem a szombati ételadag szerint. Rabbi Jehuda: a szombati, nem a hétköznapi szerint. Mindketten hajlanak a könnyítésre. Rabbi Johánán ben Beroka azt mondja: nem kevesebb, mint az a cipó, melyet a pundion áráért vettek, ahol négy szeá egy szelá – a hozzávaló gabona ára. Rabbi Simon hozzáteszi: elég a cipó kétharmad része, mely a káv szerinti három kisebb cipó mértékét veszi alapul. Ennek a cipónak a fele a leprás ház lakóinak előírt adagja, és félnek a fele pedig annak az adagja, akinek teste tisztátalan, [nem alkalmas arra, hogy egyen a papi adományból].

Kiterjesztés 8/3

Egy udvar és veranda lakói, akik elfelejtették és nem készítettek eruvot, a tíz tenyérnél magasabban lakók a veranda lakóival járnak el. Ennél alacsonyabb: az udvarral. Ciszterna széle, vagy szikla, melyek tíz tenyérnél magasabban vannak, a veranda lakóihoz csatlakoznak. Ha ennél kevesebb, az udvarhoz. Hogyan értendő? A közel lévők. De ha messzire esnek, akkor is, ha tíznél magasabban fekszenek, az udvarhoz tartoznak. Mit tekintenek közel lévőnek? Ami nincs távolabb, mint négy tenyér.

Kiterjesztés 8/4

Kiterjesztést [eruvot] készít a kapualj, az oszlopok, vagy a veranda körül, ez az eruv nem érvényes. Ha e helyek valamelyikén lakik, nem vonatkoznak rá az eruv megkötései, [nem tekinthető az udvar lakójának]. Eruvot csinál a takarmány tárolóban, az istállóban, a fáskamrában, az áruraktárban, az eruv érvényes. Aki ezek valamelyikében lakik, átjárási akadályt okoz az udvarbélieknek. Rabbi Jehuda azt mondja, ha a tulajdonosnak jogai vannak e helyeken [pl. a raktár az övé] – az ott lakó eruvja nem jelent neki akadályt.

Kiterjesztés 8/5

A lakó elmegy otthonról, hogy a szombatot egy másik városban töltse. Akár izraelita lakóról van szó, akár idegenről, ez megkötést jelent az udvar lakói számára, ezek Rabbi Meir szavai. Rabbi Jehuda szerint ez semmilyen problémát nem jelent. Rabbi Joszi azt mondja: az idegen megkötést jelenthet, de az izraelita nem, mert izraelita nem utazik szombaton. Rabbi Simon azt mondja, ha el is hagyta a házat, hogy a szombatot ugyanabban a városban lakó lányánál töltse, nem probléma, hiszen eldöntötte, hogy szombatra ott marad.

Kiterjesztés 8/6

Két udvar között lévő ciszterna: nem meríthetnek belőle vizet szombaton, csak akkor, ha tíz tenyér magas deszkát tesznek a medencére, vagy a medencébe. Rábán Simon ben Gámliel azt mondja: Sámáj iskolája szerint a vízszint alatt legyen a válaszfal, és Hilel iskolája szerint a vízszint felett. Rabbi Jehuda azt mondta, hogy a válaszfal ne legyen magasabb a két udvart elválasztó falnál.

Kiterjesztés 8/7

Vízvezeték csatornából, mely az udvaron megy keresztül, nem meríthetnek szombaton, csak akkor, ha tíz tenyér magas válaszfalat helyeznek el a bejáratnál és a kijáratnál. Rabbi Jehuda azt mondja: az udvarbéli fal válaszfalnak tekinthető akkor is, ha nem a medencén belül húzódik. Rabbi Jehuda mesélte, hogy az történt Ábel város csatornájával, hogy amikor szombaton vizet merítettek, az öregek véleményét kérték ki. Erre azért volt szükség, mert a csatorna mérete nem volt előírásos.

Kiterjesztés 8/8

Víz fölé épült erkélyre nem merítenek vizet szombaton, csak akkor, ha a lent és a fent közé tíz tenyér magas válaszfalat helyeznek. Ugyanez a helyzet két, egymás fölé épült erkély esetén. Készítettek a felső erkélyhez, de nem készítettek az alsóhoz, csak akkor vehetnek lentről vizet, ha közös kiterjesztést készítenek.

Kiterjesztés 8/9

Udvarba, mely kisebb, mint négy könyök, nem öntenek vizet szombaton, csak akkor, ha van ott egy két szeá térfogatú gödör a nyílás alatt, akár az udvar területén van, akár azon kívül esik. De ha kívül esik, be kell fedni; ha belül van, nem kell befedni.

Kiterjesztés 8/10

Rabbi Eliezer ben Jákov azt mondja: négy könyök fedett csatornába a közterületen lehet vizet önteni szombaton. A Bölcsek azt mondják: Még akkor sem öntenek a szennyvíz csatornába, ha az udvar vagy a tető száz könyök szélességű, de tetőről tetőre önthet, ahonnan lemegy a szennyvízbe. Udvar és oszlopcsarnok összeadódnak a négy könyök méret esetén.

Kiterjesztés 8/11

Két egymással szemben lévő emelet esetén, az egyik készített gödröt, a másik emelet lakói nem készítettek: akik készítettek azoknak szabad; akik nem készítettek, azoknak tilos.

Kiterjesztés 9/1

A város összes háztetője közös tartományt jelöl, feltéve, ha nincs tízzel magasabb vagy tízzel alacsonyabb teteje a többinél – ezek Rabbi Meir szavai. A Bölcsek azt mondják, hogy minden egyes háztető magában álló területnek számít. Rabbi Simon azt mondja: a háztető, az udvar és a kárpef, mind egy területnek számítanak olyan edények számára, melyek ezen területek valamelyikén voltak szombaton, de nem olyan edények számára, melyek a házban voltak.

Kiterjesztés 9/2

Nagy tető kicsi mellett: a nagy megengedett, a kicsi tilos. Nagyméretű udvar, mely kis udvarba nyílik: a nagy megengedett, a kicsi tilos, mert az utóbbi a nagy nyílásának tekinthető. Udvar, mely részben nyitott a közterületre, s aki ebből az udvarból bevisz valamit a magánterületre vagy a magánterületről kivisz valamit az udvarba, vétkes – ezek Rabbi Eliezer szavai. A Bölcsek hozzáteszik: aki az udvarból kivisz valamit a közterületre vagy a közterületről bevisz valamit az udvarba, nem vétkes, mivel az udvar karmelitnek számít.

Kiterjesztés 9/3

Ha az udvar két oldalról nyitott a közterületre, mivel kerítése hiányos, ugyanígy a ház, mely két oldalról nyitott, ugyanígy az átjáró, melynek tető- és oldalgerendáit levették: arra a szombatra nézve használható, de a jövőre nézve tilos. Ezek Rabbi Jehuda szavai. Rabbi Joszi szerint, ha arra a szombatra megengedett, akkor a jövőben is az. Ha a jövőben tiltott, arra a szombatra nézve is az.

Kiterjesztés 9/4

Aki padlást vagy emeletet épít két ház tetejére, vagy összekötő hidat, melyek mind a két végükön nyitva vannak, lehet mozdítani dolgokat alattuk, mondja Rabbi Jehuda. A Bölcsek megtiltják. Rabbi Jehuda azt is mondta: készíthető kiterjesztés az átjáróban, mely mindkét végéről nyitott. A Bölcsek azonban megtiltották.

Kiterjesztés 10/1

Tefilint [imaszíjat] talál az úton szombaton, visszahozza a városba, egy párt. Rábán Gámliel mondja: behoz akár két párat is. Mire vonatkozik? Használt tefilinre. De új tefilin esetében nem kell elhozni. Többet is talált, egy csomagban vagy egymáshoz kötve, megvárja, míg besötétedik, és visszahozza. Veszély esetén: betakarja őket és elmegy onnan.

Kiterjesztés 10/2

Rabbi Simon azt mondja: Odaadja a barátjának, a barátja a barátjának, addig folytatják, amíg elérik a külső udvart. Így tesz a fia esetén: a barátja kezébe adja, a barát a barátnak, ezt akár százszor is megismétlik. Rabbi Jehuda azt mondja: Korsót talál, a társának adja át, aki közel áll hozzá, a társa a társának, és így tovább, akár a szombat tartományon túl. Azt mondták neki: nem viheti a korsó gazdájától távolabb.

Kiterjesztés 10/3

Könyvet olvas a küszöbön, kitekeredett a kezéből, visszatekeri magához. A háztetőn olvas, és a könyv kitekeredik a kezéből: ha nem nyílik ki tíz tenyérnél messzebb, visszagörgeti magához. Ha tíz tenyér távolságot elér, az írásra lefele fordítja a könyvet. Rabbi Jehuda azt mondja: még akkor is visszatekerheti maga felé, ha csak egy tűnyi magasságban távolodott el a földtől. Rabbi Simon azt mondja: akkor is visszatekerheti, ha a könyv a földön van, mivel a sábát tilalma nem vonatkozik a szent könyvekre.

Kiterjesztés 10/4

Ablakpárkányra tesznek és elvesznek onnan dolgokat szombaton. Aki a magánterületen áll, vihet dolgokat a köz területén, és fordítva. Aki a köz területén áll, vihet dolgokat a magánterületen, feltéve, hogy nem viszi messzebb, mint négy könyök.

Kiterjesztés 10/5

Nem állhat valaki a saját területén, hogy onnan átvizeljen a közterületre, és fordítva: nem állhat a közterületen, hogy onnan átvizeljen a magánterületre. Ez ugyancsak vonatkozik a köpésre. Rabbi Jehuda azt mondja: ha a köpet összegyűlt a szájában, nem menjen messzebb, mint négy könyök és köpje ki.

Kiterjesztés 10/6

Ne álljon a magánterületen, és áthajolva igyon a közterületen, vagy fordítva, a közterületen állva ne igyon a magánterületen, csak úgy, ha a feje és testének nagyobb része azon a területen van, ahonnan iszik. Így van a szőlőprés esetében, valamint a vízcsővel. Ihat az ereszből, ha alacsonyabban van a feje, mint tíz tenyér, vagy a vízvezetékből akárhonnan.

Kiterjesztés 10/7

Ciszterna a közterületen, nyílása tíz tenyér magas, rajta nyílás: ebből megtölthetik a vödröt szombaton. Szemétgyűjtő a közterületen, tíz tenyér magas, nyílás van rajta, lehet bele vizet önteni szombaton.

Kiterjesztés 10/8

Fa, melynek lombja a földet takarja, ha az ágak nincsenek három tenyérnél magasabban a földtől, vihet alattuk dolgokat. Ha a fa gyökerei három tenyérnyire a föld felett húzódnak, ne üljön rájuk. Nem zárják be az ajtót, mely a tároló helyét takarja, vagy a vesszőfonatot a fali résben, sem a gyékénytakarót, csak akkor, ha a padlónál magasabban vannak.

Kiterjesztés 10/9

Ne nyisson ajtót a közterületen, úgyhogy közben a magánterületen áll, és a magánterületen, hogy közben a közterületen áll, csak úgy, ha tíz tenyér magas válaszfalat csinál a hely körül, ahol áll – ezek Rabbi Meir szavai. Azt mondták neki a Bölcsek, hogy szokás volt a hentesek piacán Jeruzsálemben, hogy szombatra kulcsra zárták az ajtót, és a kulcsot az ajtó fölé függesztették. Erre Rabbi Joszi azt mondta, hogy az a gyapjúpiac volt.

Kiterjesztés 10/10

Retesz, melynek fogantyú van a végén: Rabbi Eliezer megtiltja a használatát, Rabbi Joszi megengedi. Rabbi Eliezer azt mondta: ez megengedett dolog volt a tibériási zsinagógában, amíg nem jött Rábán Gámliel és az Öregek és megtiltották nekik. Erre Rabbi Joszi másképp mondta: ők nem engedték, de aztán jött Rábán Gámliel és az Öregek, és megengedték nekik.

Kiterjesztés 10/11

Kapu-retesz, melyet a földön húznak, a Szentélyben használható, de az országban másutt nem. Ha a földön nyugszik: Itt is és ott is tilos a használata. Rabbi Jehuda azt mondja: amelyik a földön nyugszik, használható a Szentélyben; amit a földön húznak, mindenütt.

Kiterjesztés 10/12

A kapu alsó reteszét visszatolják a helyére a Szentélyben, másutt nem. A felsőt itt is tilos, és ott is tilos. Rabbi Jehuda azt mondja: a felsőt a Szentélyben, az alsót mindenütt.

Kiterjesztés 10/13

Visszatesznek meglévő kötést a Szentélyben, de másutt nem. Ha friss kötésről [sebről] van szó, itt sem és ott sem. Megkötik az elszakadt húrt a Szentélyben, de másutt nem. Új húr felszerelése mindenütt tiltott. Levehető a kinövés az áldozati állaton a Szentélyben, de másutt nem. Ha szerszámmal teszi, tilos, akárhol.

Kiterjesztés 10/14

Pap, akinek az ujja megsérült szombaton, bekötözi náddal a Szentélyben, de másutt nem. Ha vért kell onnan venni: se itt, se másutt. Sót szórnak az oltár feljárójára, hogy ne csússzanak meg rajta. Húzhatnak vizet a „golá ciszternából” és a „nagy ciszternából” a vízkerékkel szombaton, a „hideg kútból” csak ünnepnapon, szombaton nem.

Kiterjesztés 10/15

Ha tisztátalan állat kerül a Szentélybe, a pap kiemeli a deréköve segítségével, hogy ne maradjon ott tisztátalanság, ezek Rabbi Johánán ben Beroka szavai. Rabbi Jehuda szerint facsipesszel, hogy szemernyi tisztátalanság ne maradjon ott. Honnan kell kitakarítani? A csarnokból, a teremből, a terem és az oltár közül. Rabbi Simon ben Nánász szerint. Rabbi Ákivá szerint arról a helyről, ahol a szándékos otthagyásért a káret büntetése jár, és a nem szándékosért pedig vétekáldozat, más helyeken edényt borítanak rá. Rabbi Simon azt mondja: ahol a Bölcsek megengedték neked – a tiédből adtak, és ahol nem engedik, a szombat törvénye tiltja meg.

ÜNNEPEK RENDJE 3

Pészahok – héb. pszáhim
harmadik traktátus

A „pészahok” az Ünnepek rendjének harmadik traktátusa. A traktátus címe a pászáh igéből képzett főnév többesszáma, héberül pszáhim: פסחים)). A pászáh jelentése “kihagy”, “átlép” és a Biblia szerint arra utal, hogy a halál angyala kihagyta az Egyiptomból menekülni készülő izraeliták megjelölt házait. A pészahok a nép egyiptomi kivonulására emlékeznek, a többesszám pedig a két áldozati ünnepnapra utal: az egyik niszán hónap tizennegyedike, a másik ijár hó tizennegyedike. A pészah alkalmával, lévén zarándokünnep, százezrek zarándokoltak Jeruzsálembe, északról, keletről és délről. A második pészáhot azok számára tartották meg, akik lekéstek az elsőről. Mindkét ünnep bárány feláldozásával járt és az áldozati bárányt szintén pészahnak nevezték. A pészahot a Jeruzsálemi szentélyben áldozták fel, és a báránysültet az emberek barátaikkal együtt családi lakoma keretében elfogyasztották. Ma templomi áldozat helyett elbeszélik az izraelita törzsek egyiptomi kivonulásának történetét. Ezt az eseményt széder estének nevezik. Az est ünnepi liturgikus szövegkönyve a pészahi hágádá, melynek eredete a Misnában található. A széder után egy héten át kötelező módon kovásztalan kenyeret fogyasztanak. A kovásztalan kenyér héber neve: mácá, magyar nevén pászka, vagy macesz.

Mózes ötödik könyve ezekkel a szavakkal ír az ünnepről: “Őrizd meg a kalászérés hónapját, hogy elkészítsd a pészahot az Örökkévalónak a te Istenednek, mert a kalászérés hónapjában vezetett ki téged az Örökkévaló a te Istened Egyiptomból, éjjel. És áldozz pészahot az Örökkévalónak, a te Istenednek apró jószágot és marhát, azon a helyen melyet kiválaszt az Örökkévaló, hogy lakoztassa ott nevét. Ne egyél mellette kovászosat, hét napon át egyél mellette kovásztalant, a sanyarúság kenyerét, mert sietséggel mentél ki Egyiptom országából, azért, hogy megemlékezzél azon napról, amelyen kijöttél Egyiptomból életed minden napjaiban.” MTörv (16, 1-4) A traktátus misnái ennek a hét napnak szabályait és tennivalóit részletezik.

Pészahok 1/1

Niszán hó tizennegyedik napjának előestéjén megkeresik a hámecet a gyertya fénye mellett. Olyan helyen, ahol nem tárolnak hámecet, nem keresik. Miért mondták, hogy a borospincében, két sor hordó mentén kell keresni? Mert ez olyan hely, ahová bevihetnek hámecet. Sámáj iskolája szerint: két sor mentén, az egész pincéből. Hilel iskolája szerint: két külső sor mentén, amelyek felsők.

Pészahok 1/ 2

Azzal nem törődünk, hogy esetleg a patkány elvitte egyik házból a másikba, egyik helyről a másikra. Ez esetben amiatt is aggódnánk, hogy udvarról udvarra vonszolja, vagy városról városra. Így a dolognak se vége, se hossza.

Pészahok 1/ 3

Rabbi Jehuda azt mondja: a hó tizennegyedik napjának előestéjén vizsgáljuk és tizennegyedikén reggel, és az égetés idején. A Bölcsek azt mondják: Ha nem vizsgálta meg tizennegyedike előestéjén, meg kell vizsgálni [niszán hónap] tizennegyedik napján. Ha nem vizsgálta meg tizennegyedikén sem, az ünnep közbeeső napjain megvizsgálja. Ha nem vizsgálta meg az ünnep során, megvizsgálja az ünnep után. Amit talált, félreeső helyre teszi, hogy ne kelljen vizsgálni ezután.

Pészahok 1 /4

Rabbi Meir azt mondja: ehetünk [hámecet] a nap első öt órájában, de el kell égetnünk a hatodik óra kezdetén. Rabbi Jehuda azt mondja: ehetünk az első négy óra idején, de abbahagyjuk az ötödikben, és elégetjük a hatodik kezdetén.

Pészahok 1/5

Rabbi Jehuda azt is mondta, hogy a köszönet-áldozat két kalácsát, melyek alkalmatlanokká váltak, a [Szentély bejáratának] polcára helyezik. Amíg azok ott találhatók, a nép ehet a hámecből. Amikor egyet elvesznek közülük, mindenki félreteszi a hámecet, de nem égeti el. Mikor mindkét kalácsot elveszik onnan, az egész nép égetni kezd. Rábán Gámliel azt mondja: hámec, mely hulin: az első négy óra alatt fogyasztható; a papi adomány: az első öt óra alatt; de a hatodik kezdetekor mindent elégetnek.

Pészahok 1/6

Rabbi Hánina, a helyettes főpap azt mondta, hogy a papok soha nem haboztak, hogy egy másodlagos tisztátlanság által érintett áldozati húst elégessenek az elsődleges tisztátlanság által érintett hússal együtt, annak ellenére, hogy amikor a két hús érinti egymást, növekszik a tisztátlanság mértéke. Rabbi Ákivá hozzátette, hogy a papok soha nem haboztak a tevul jom által alkalmatlanná vált olajat felhasználni, amikor a holttestet érintő pap gyújtott mécsest, s ezzel hagyta, hogy az olaj elérje a tisztátlanság legmagasabb fokát.

Pészahok 1/7

Rabbi Meir azt mondta: a fenti szavakból megérthető, hogy pészahkor a tiszta papi adomány elégethető a tisztátlannal együtt, annak ellenére, hogy összekeverésükkor tisztátlanná tesszük a tisztát. Rabbi Joszi azt mondta, hogy e két dolog nem hasonlítható össze. Rabbi Eliezer és Rabbi Jehosua úgy tudják, hogy mindkettőt külön égetik el. De miben különböznek? A kérdéses tiszta adomány és a tisztátlan adomány ügyében: Rabbi Eliezer szerint külön kell elégetni és Rabbi Jehosua szerint együtt is elégethetők.

Pészahok 2/1

Míg lehet enni a kovászosból, táplálhatja a háziállatokat, a vadállatokat és a szárnyasokat is, vagy eladja az idegennek, és élvezetet lelhet a hamvából. Ha letelt az idő, nem élvezhet belőle, nem melegíthet vele tűzhelyet, se kemencét. Rabbi Jehuda megállapítja, hogy a hámec eltakarítása csak égetéssel lehetséges. A Bölcsek azt mondják, hogy elporítani is lehet, a szélbe szórni, vagy a tengerbe.

Pészahok 2/2

Hámec, mely idegen ember birtokában volt és a pészáh ünnepe alatt megmaradt, felhasználható pészáh után, de ha izraelita birtokában volt, tilos, mivel [a Kivonulás könyvében így szerepel, 13, 7:] „ne látassék nálad kovászos”.

Pészahok 2/3

Ha idegen pénzt kölcsönöz izraelitának, és az utóbbitól kér hámecet biztosítéknak, akkor az a hámec használható az ünnep után. De ha izraelita kölcsönöz az idegennek, a saját tiltott kovászosát véve biztosíték gyanánt, pészah után tilos enni belőle. Ha a hámecra épülettörmelék hullott, égettnek számít. Rábán Simon ben Gámliel szerint az, ha még a kutya se találja meg.

Pészahok 2/4

Aki pészahkor tévedésből papi adományt eszik, mégpedig a tiltott, kovászos fajtából, megfizeti az értékét és az ötödét, de ha szándékosan evett, akkor mentes a fizetségtől, sőt még a tüzelőfa árától is.

Pészahok 2/5

Ezen gabonafélék felhasználásával eleget tehet az ember a kötelességének peszahkor: búza, árpa, tönköly, rozs és zab. Demájjal is eleget tehet, első tizeddel is, melyből kifizették a papi adományt, a második tizeddel, és a hekdessel is, melyet megváltottak. A papok [pászkát készíthetnek] az áldozati kalácsból és a papi adományból, de tevelből nem, és olyan első tizedből sem, melyből nem választottak le papi adományt, és második tizedből sem, és hekdesből sem, melyet nem váltottak meg. Ajándék kalácsból sem tehet eleget, názir süteményéből sem, amit a názir fogadalmat tevő magának készített. Ha a piacra készítette, azzal eleget tehet.

Pészahok 2/6

Ezek azok a zöldségfélék, melynek fogyasztásával az ember eleget tesz a peszáhi kötelességének: torma, vad endívia, endívia, iringó, koriander. Eleget teszünk a kötelességünknek, ha frissek, vagy szárítottak, de nem, ha pácoltak, savanyítottak vagy főttek. A különböző fajták összeadódnak. Eleget tehet a száruk fogyasztásával, valamint a demájjal, az első tizeddel, melyből leválasztották a papi adományt, a második tizeddel, és a megváltott hekdessel.

Pészahok 2/7

Nem áztatjuk be a csirkéknek való korpát pészahkor, de leforrázhatjuk. Az asszony nem készíthet kenőcsöt a főzetből, hogy aztán a fürdőbe vigye, de a testére dörzsölheti a száraz anyagot. Ne rágcsáljanak búzaszemeket, és ne tegyék azt a sebükre pészahkor, mert erjedésnek indulhatnak.

Pészahok 2/8

Nem tesznek lisztet a hároszethez, vagy a mustárhoz, ha mégis hozzátett, azonnal egye meg. Rabbi Meir megtiltja. Nem főzik a pészahi áldozati bárányt se levekben, se gyümölcs itallal, de megkenik és fűszerezik. A pék mosogató vizét ki kell önteni, mert megerjedhet.

Pészahok 3/1

Pészahkor a következő dolgok fogyasztása véteknek számít: a babilóniai kutah, a médiai sör, az edomi ecet, egyiptomi sörféle, a festők leve, a szakácsok kelt tésztája, az írók ragasztója, a csiríz. Rabbi Eliezer azt mondja: a női kozmetikai szerek. Ez a szabály: bármi, ami gabonafélék magjából készült és megerjed, pészahi használata vétek. Ezekért figyelmeztetés jár, de káret nem.

Pészahok 3/2

Ha a dagasztóteknő repedéseiben olajbogyónyi tésztamaradékot talál, el kell égetni. Ha ennél kevesebbet, eltekintenek ettől. Így van a tisztátlanság tekintetében is. Ha zavarja, elkülöníti a tésztát; ha azt akarja, hogy a dagasztóteknőben maradjon, a tisztátlanságot a teknő részeként tekinti. Ami a „néma” tésztát illeti, vagy ehhez hasonlót, fogyasztása tilos.

Pészahok 3/3

Hogyan választjuk le az ünnepi kalácsot, mely tisztátalan lett? Rabbi Eliezer azt mondja: nem kell hálá-nak nevezni, csak azután, hogy megsült. Rabbi Jehuda ben Betera azt mondja, hogy hidegen kell leválasztani. Rabbi Josua azt mondja, hogy ez nem az a fajta hámec, amelyre figyelmeztettek, mondván: „ne lássák és ne találjanak sehol”, hanem az, melyet különválasztanak és estig állni hagynak, és ha megkelt, hát megkelt.

Pészahok 3/4

Raban Gámliel azt mondja: három asszony együtt dagaszt tésztát és utána egy kemencében sütik meg, egyik a másik után. A Bölcsek így vélekedtek: három asszony együtt készíti a tésztát, a következő módon: egy gyúrja, egy formálja és a harmadik süti. Rabbi Ákivá azt mondja: nem minden asszony, nem minden fa, és nem minden kemence egyforma. Ez a szabály: ha a tészta megkelt, hidegen gyúrják.

Pészahok 3/5

[A tésztát, mely kelni kezd] sziur-nak nevezik, és el kell égetni, de aki eszik belőle, nem vétkes. Tészta, mely megrepedezett, el kell égetni. Ha eszik belőle, káret büntetése jár neki. Milyen a sziur? Olyan, mint a tücsök csápja. És a sziduk? Ahol a repedések egymásba folynak. Ezek Rabbi Jehuda szavai. A Bölcsek azt mondják, hogy bárki ilyet eszik, büntetése karet. És milyen a sziur? Amelynek fehér a felülete, mint az az ember, akinek a haja megőszül az ijedtségtől.

Pészahok 3/6

Ha niszán hó tizennegyedike szombatra esik, mindent a szombat elé hoznak, ezek Rabbi Meir szavai. A Bölcsek szerint időben megteszik. Rabbi Elázár bár Cádok azt mondja, hogy a papi adományt szombat előtt megsemmisítik, a hulint időben.

Pészahok 3/7

Aki a pészahi bárány levágására, vagy a fia körülmetélésére gondol, vagy az eljegyzési lakomára az apósa házában, és közben eszébe jut, hogy maradt hámec a házában. Ha visszatérhet, hogy elégesse a hámecet, visszatér és elégeti. Ha nem, elégeti gondolatban. Ha idegenek fenyegetik az életét, vagy folyó, vagy útonállók, vagy tűzvész, vagy földrengés, gondolatban elégeti. Ha a szombat határát kell kijelölni, azonnal visszatér és megteszi.

Pészahok 3/8

Már elhagyta Jeruzsálemet, és eszébe jut, hogy áldozati állat húsa van nála, és a Cofim-ot immár elhagyta, ott helyben elégeti. Ha nem, visszatér a főváros határába és elégeti, ún. áldozati máglyán. Milyen mennyiségű áldozati hús, vagy hámec miatt tér vissza? Rabbi Meir szerint mindkettő esetében tojásnyi mennyiség miatt, Rabbi Jehuda szerint olajbogyónyi mennyiség esetén. Bölcsek szerint, a szent hús esetén olajbogyó, hámec esetén tojás-nagyságú.

Pészahok 4/1

Ahol szokás pészah előestéjén dolgozni, a nap közepéig teheti. Ahol nem szokás, nem dolgozik egyáltalán. Aki átmegy olyan helyről, ahol szokás a munka, olyan helyre, ahol nem szokás, vagy olyan helyről, ahol nem szokás, olyan helyre, ahol szokás, mindkét hely előírásai vonatkoznak rá, részben azé, ahonnan jött, és azé, ahová ment. A vitát elkerülendő, senki se viselkedjen az adott hely szokásaitól eltérően.

Pészahok 4/2

Ehhez hasonlóan, ha valaki a hetedik év termését átviszi arról a helyről, ahol kifogyott, egy másik helyre, ahol nem fogyott ki, vagy: arról a helyről, ahol nem fogyott ki, olyan helyre, ahol kifogyott, mindkét esetben elégeti. Rabbi Jehuda azt mondja: mondhatja valakinek: „menj és nézd meg magad, és ha van még, hozd el.”

Pészahok 4/3

Ahol szokás az idegenekkel való kisállat kereskedés, kereskednek. Ahol nem szokás a kisállat eladása, nem adnak el. Nagy háziállattal sehol nem kereskednek idegenekkel, borjút és csikót sem adnak el, legyen ép vagy beteg. Rabbi Jehuda megengedi a beteg állat eladását. Ben Betera megengedi a lovak eladását.

Pészahok 4/4

Olyan helyen, ahol a helyi lakosok sült húst szoktak enni, Pészah estéjén, széder este, más is eszik. Olyan helyen, ahol nem szokás sültet enni, más se eszik. Olyan helyen, ahol a lakosok gyertyát gyújtanak Jom Kipur előestéjén, más is gyújt. Ahol nem szokás, más sem gyújt. Gyertyát gyújthatnak a zsinagógában, a tanteremben, sötét folyosókon és a beteg mellett.

Pészahok 4/5

Olyan helyen, ahol a lakosok munkát végeznek Áv hó 9-én, más is dolgozhat, ahol a lakosok nem dolgoznak, más sem dolgozhat. Bármilyen helyen, a tóratanulás művelői tartózkodjanak a munkától. Raban Simon ben Gamliel szerint az ember mindig viselkedjen úgy, mint a bölcs tanítvány. A Bölcsek azt mondják: Júdeában pészah előtt délig dolgoztak, Galileában aznap egyáltalán nem dolgoztak. Éjszaka Sámáj iskolája tiltja a munkát, Hilel iskolája megengedi, hajnalhasadásig.

Pészahok 4/6

Rabbi Meir azt mondja: bármilyen munka, amit niszán hó 14-e előtt kezdtek el, 14-én be kell fejezni, de nem kezdhet új munkába 14-e kezdetén, akkor se, ha be tudja fejezni. A Bölcsek azt mondták, hogy háromféle munka végezhető pészah előestéjén délig: a szabóé, a borbélyé és a mosodásé. Rabbi Josze bár Jehuda szerint a szíjjártóé is.

Pészahok 4/7

Beültetik a tyúkot a keltetőbe tizennegyedikén, és visszateszik a tyúkot, mely elszökött a helyéről. Ha megdöglik, másikat tesznek a helyébe. Kiseprik az ürüléket a háziállatok alól 14-én, de az ünnep közbenső napjain csak oldalra takarítják. Hoznak és visznek edényeket a fazekastól, akkor is, ha nem szükséges, az ünnep idején.

Pészahok 4/8

Hat dolgot műveltek Jerikó emberei: a Bölcsek ezek közül három miatt tiltakoztak, és három miatt nem tiltakoztak. Ezek miatt nem tiltakoztak: niszán hó 14-én egész nap datolyapálmát oltottak, és a smá imáját nem mondták szabályosan, az omer előtt gabonát kaszáltak és kévét kötöttek, ezekért nem tiltakoztak. Ezek miatt tiltakoztak: vettek a hekdes ágaiból, ettek a fákról lehulló gyümölcsből szombaton, a veteményes kertekben is hagytak szegletet.

Pészahok 4/9

Hat dolgot cselekedett Hizkijáhu király, ebből a Bölcsek hármat elfogadtak, de hármat nem fogadtak el. Apja csontjait kötélből csomózott ágyon vonszolta maga után: ezt elfogadták. Összezúzta a bronz kígyót, – ezt is elfogadták, elrejtette az orvoslások könyvét, ezt is elfogadták. Hármat nem fogadtak el: leverette [az aranyat] a szentély kapujáról és elküldte Asszíria királyának, ezt nem fogadták el, a Gihon forrás felső szakaszát elzárta, ezt sem fogadták el. Niszán hónapját megtoldotta, ezt sem fogadták el.

Pészahok 5/1

A „támid” áldozatát fél órával a nyolcadik óra után szokás levágni, és fél órával a kilencedik óra után áldozzák fel. Pészah előestéjén fél nyolckor vágják le és fél kilenckor áldozzák fel, akár hétköznap, akár szombaton. Ha a pészah előestéje péntekre esik, fél hétkor vágják le, és fél nyolckor áldozzák fel, és ezután következik a pészah [ünnepe].

Pészahok 5/2

A pészah, melyet nem az áldozat nevében vágott le, felfogta [a vért] és vitte az oltár elé és arra hintette, de nem az áldozat nevében. Vagy [az áldozat] nevében, és nem a nevében. Vagy nem a nevében, és mégis a nevében, az áldozat érvénytelen. Hogyan lehet [egyszerre] a nevében és nem a nevében? A pészah nevében és a slámim [békeáldozat] nevében. És hogyan lehet nem a nevében és a nevében? [Ha a pap azt mondja]: az áldozat slámim nevében és pészah nevében történik.

Pészahok 5/3

Levágta az áldozati állatot annak, aki abból nem ehet, vagy, aki nem iratkozott fel, vagy körülmetéletleneknek, vagy tisztátalanoknak: ez az áldozat érvénytelen. Levágta olyanoknak, akik ehetnek és olyanoknak, akik nem ehetnek belőle; akik feliratkoztak és akik nem iratkoztak fel; körülmetélteknek és körülmetéletleneknek; tisztáknak és tisztátalanoknak: az áldozat érvényes. Ha délelőtt levágta, érvénytelen, miként a [Kiv 12] mondja, vagyis alkonyatkor kell legyen. Ha a támid előtt levágta, érvényes, de ehhez szükséges, hogy közben valaki a vért kavargassa, amig a támid vérét az oltárra hinti. Ha ez megtörtént, a pészah áldozata érvényes.

Pészahok 5/4

Ha levágta a pészah áldozatát, miközben hámec van a birtokában, tiltó parancsolatot szegett meg. Rabbi Jehuda szerint az is, aki a támid napi áldozatát végzi. Rabbi Simon azt mondja: ha a pészah levágása niszán hó tizennegyedikén történt, [miközben hámec volt a birtokában] vétkezett. Ha [a pészah nevében] tette, vétkes, ha más [áldozat] nevében, nem vétkes. Minden más vágás, akár az áldozat nevében vágtak, akár nem a nevében, nem vétkes. Ha moed alatt vágott a nevében, nem vétkes, ha nem a nevében, vétkes. Minden más vágás a [moed] alatt, akár az áldozat nevében, akár nem a nevében történik, vétkes, kivéve a hátát áldozatát [vétek] melyet nem a nevében vágtak le.

Pészahok 5/5

A pészáh áldozatát három csoport vágja le: a káhál, az edá és Izrael. Írva van: kol káhál ádát Jiszrael, Izrael törzseinek egész gyülekezete, Kiv [12, 6]. Az első csoport bevonul, amíg a Szentély udvara megtelik, és ekkor a kapukat bezárják és elhangzik a hosszú sófárhang – a tekiá, majd a szaggatott sófárhang: a truá és ismét a tekiá. A papok kettős sorban felsorakoznak, midőn a kezükben ezüst edény és arany edény. Az egyik sorban a papok ezüst edényt tartanak, a másikban aranyat, és nem keverednek. Az edényeknek nem volt lapos alja, nehogy letegyék, és a vér megalvadjon.

Pészahok 5/6

Aki izraelita, levágja a pészah bárányát, a pap átveszi tőle a vért és tovább adja a társának, aki szintén tovább adja, és végül visszaadják üresen. Az oltárhoz közel álló pap, egyszeri hintéssel átönti a vért az oltár aljára.

Pészahok 5/7

Kijött az első csoport és bement a második csoport. Kijött a második és bement a harmadik. Ahogy az első esetében, úgy történik a második és a harmadik csoportnál. Halelt mondanak, ha elmondták, másodszor is elmondják, és harmadszor is, akkor is ha életükben ezt soha nem tették. Rabbi Jehuda azt mondja: a harmadik csoport soha nem jutott el addig a sorig, hogy „szeretném, ha meghallaná az Örökkévaló” [áhávti, ki jismá hásem] – mivel a csoport kisebb volt.

Pészahok 5/8

A pészah áldozás lefolyása hétköznap és szombaton egyforma, azzal a különbséggel, hogy a papok szombaton is felmosták az udvart, de a Bölcsek ezt ellenezték. Rabbi Jehuda azt mondja: egy poharat megtöltenek az áldozatok kevert vérével és azt egy mozdulattal az oltárra öntik. A Bölcsek ellenezték ennek az oltárra való kiöntését.

Pészahok 5/9

Hogy akasztották ki és hogyan nyúzták meg a levágott állatokat? Vas kampók voltak a falakon és az oszlopokon, amelyekre akasztottak, és azon is nyúztak. Akinek nem jutott kampó, hogy arra akassza és azon nyúzza, sima és vékony rudakat tettek a vállukra, amelynek másik végét egy másik ember vállára tették, erre akasztottak és ezen nyúztak. Rabbi Eliezer azt mondja: Ha a tizennegyedike szombatra esik: a kezét a társa vállára teszi és társa kezét az övére, arra akasztja és azon nyúzza.

Pészahok 5/10

Az áldozatot felhasították, és kivették a belsőségeit, azt egy tálra helyezték és elégették az oltáron. Mikor kijött az első csoport, leültek a Templom hegyén, a második pedig a Szentély alacsony kerítésére ült, a harmadik pedig állva a helyén maradt. Mire besötétedett, mindnyájan elvonultak, hogy ki-ki megsüsse a bárányát.

Pészahok 6/1

Ezek azok a peszahi tennivalók, melyek felülírják a szombat parancsolatát: a vágás, a vér hintése, a belső részek kivágása és a zsiradék elfüstölése. De a sütés és a belsőségek mosása nem jelentenek kivételt a szombat törvénye alól. De a feltűzés és a kihozatal túl a szombat határvonalán sem. Az állat bütykeinek levágása sem jelent kivételt a szombat törvénye alól. Rabbi Eliezer azt mondja: de igen.

Pészahok 6/2

Azt kérdi Rabbi Eliezer: hogyan lehet, ha a vágás, mely tiltott munka, felülírja a szombatot, akkor a svut megszegése ne írná felül a szombatot? Azt válaszolta neki Rabbi Jehosua: itt a pészahi ünnep szabálya szabta meg, amikor megengedték a munkát, de a svut szabályát kötelezőnek hagyták. Erre azt kérdi Rabbi Eliezer: Miféle bizonyíték ez, Jehosua? Összehasonlítod a parancsolatot, a nem kötelező érvényű tevékenységgel? Rabbi Ákivá válaszolt: íme, a bizonyítás: az egyik parancsolat, a másik svut, vagyis nem írja felül a szombatot. De ne csodálkozz, annak ellenére, hogy az egyikük micvá, a másikuk a szombat szentségéhez fűződő szabály, de ebben az esetben egyikük sem áll a szombat felett. Rabbi Eliezer így szólt: én úgy ítélem, hogy ha a vágás felülírná a szombat tiltását, akkor nem lenne ugyanez igaz a tisztító víz hintésére, amely a svut miatt tilos szombaton? Rabbi Ákivá így válaszolt: ha a tisztító víz hintése a svut szabályának tiltása, és nem írja felül a szombat törvényét, hogyne írná felül a vágás, mely tiltott szombati munka? Így szólt Rabbi Eliezer: te kiforgatod a Tóra szavait, ott így írták: „Izrael gyermekei áldozzanak pészahi bárányt a megadott időben” [Szám 9, 2], vagyis az áldozatot meg kell hozni ezen a napon, akár hétköznap, akár szombaton. Ákivá ezt válaszolta: Rabbi, adjál időpontot a pészah vágásához! Szabályt hozott Rabbi Ákivá: minden munka, amely a szombat bekövetkezése előtt elvégezhető, nem írja felül a szombatot, de a peszahi vágás, mely nem végezhető el a szombat beköszöntése előtt, felülírja a szombat törvényét.

Pészahok 6/3

Mikor hoznak hágigá áldozatot a pészahi áldozattal együtt? Hétköznap, tisztán, és kis mennyiségben. De amikor szombaton pészahot áldoznak, sokan és tisztátalanságban, nem hoznak hágigát.

Pészahok 6/4

A Hágigá áldozati állatait a nyájból veszik, a marhákból, a bárányok és a kecskék közül, a hímekből és a nőstényekből. Két napig esznek belőle és egy éjszaka.

Pészahok 6/5

Ha a szombatra eső pészah áldozatot nem a nevében, [vagyis nem a pészah szándékával] áldozták fel, vétekáldozattal tartoznak. Ugyanígy, [vétekáldozattal tartoznak] minden más vágás után, amit a pészah nevében áldoztak, és nem elfogadhatók. Ha elfogadhatók, Rabbi Eliezer vétekáldozatra kötelez, Rabbi Jehosua felment. Rabbi Eliezer azt mondta: Ha a nevében megengedett pészah áldozatát áldozásra ajánlják szombaton, de közben megváltoztatják a nevét [vagyis az áldozat bemutatásának szándékát], akkor vétekáldozatra kötelezik, [akkor ebből nem az következik, hogy] más vágott áldozatok esetén, melyek nevük szerint tiltottak, vétkes? Erre azt mondta Rabbi Jehosua: Nem! Ha ezt állítod a pészahi áldozatról [hogy vétekáldozatra köteles, ha levágta], ami azért van, mert [a szándékát] tiltott dologra változtatta; akkor mondd [ugyanezt] a vágott áldozatokra, mellyel kapcsolatban [a szándékát] megengedett dologra változtatta! Rabbi Eliezer azt válaszolta: a nyilvános áldozatok bizonyítják, hogy aki nevükben levág egy másik állatot, vétekáldozatra köteles. Azt válaszolta neki Rabbi Jehosua: Nem így van mert, ha a szombati nyilvános áldozatokról szóltál, azok száma meghatározott, de vajon mondhatod ezt a peszahi áldozatok esetén, melynek száma nincs korlátozva? Rabbi Meir azt mondta, a nyilvános áldozatok nevében a mást áldozó nem hoz vétekáldozatot.

Pészahok 6/6

Ha nem azoknak vágta, akik megehetik, vagy akik feliratkoztak rá [akiknek szánva volt], a körülmetéletlennek, a tisztátalannak. vétekáldozatra köteles. Ha azok számára vágott, akik esznek az áldozatból vagy nem esznek belőle; azoknak, akik feliratkoznak és akik nem iratkoztak fel, a körülmetéltnek és a körülmetéletlennek; a tisztáknak és a tisztátalanoknak, nem köteles vétekáldozatra. Levágta, és kiderült, hogy az állat testi hibás, vétekáldozatra köteles Levágta, és kiderült, hogy nem volt tiszta állat, nem köteles vétekáldozatra. Már levágták, és kiderült, hogy a bárány gazdái elmentek, vagy meghaltak, vagy tisztátalanok lettek, nem köteles vétekáldozatra. mivel engedéllyel vágott.

Pészahok 7/1

Hogyan sütik a pészahi bárányt? Hoznak egy gránátalmafa nyársat, azt áttűzik a száján keresztül a végbeléig, a lábait és a belső részeket a testüregbe tömik. Ezek Rabbi Joszi há-Glili szavai. Rabbi Ákivá szerint olyan ez, mintha főznének: ehelyett a lábainál felfüggesztve sütik.

Pészahok 7/2

Nem sütik a pészahot se nyárson, sem pedig rostélyon, mondta Rabbi Cádok. Rábán Gámliellel történt, hogy azt mondta szolgálójának, Távinak: menj ki és süsd meg nekünk a pészahot a rostélyon. Ahol a hús a kemence oldalához ér, azt a részt lehántja. Ahol lecsepegett, vissza a húsra, azt a részt is lehántja. Ha a zsiradék lisztre hullik, a kezével eltakarítja onnan.

Pészahok 7/3

Papi adomány olajával locsolta meg a pészahot: ha a csoport papokból áll, esznek belőle. Ha a csoport izraelitákból áll, lemossák a nyers áldozatról az olajat, ha már megsült, lehámozzák a külső réteget. Ha második tized olajával kenték be, a csoport tagjai nem tartoznak érte külön fizetséggel, mivel a második tized Jeruzsálemben váltandó meg.

Pészahok 7/4

Ötféle dolog a tisztátalanság állapotában is áldozatra kerül, de nem esznek belőle ebben az állapotban. Ezek az omer, a két cipó, lehem há-pánim, sálméi cibur, a bakkecske a hónap kezdetén. A peszah, mely tisztátalanság állapotában kerül áldozásra, ebben az állapotban eszik meg, mivel eleve [csak] azt a célt szolgálja, hogy megegyék.

Pészahok 7/5

A hús tisztátalan lett, de a zsiradék tiszta maradt: nem hintik a vérét az oltárra. Ha a zsiradék tisztátalan, de a hús tiszta: a vérét hintik. Más áldozatok esetén nem ez a helyzet, mert ha a hús tisztátalan és a zsiradék tiszta, a vért hintik.

Pészahok 7/6

Ha a közönség, vagy a többség tisztátalan; vagy a papok tisztátalanok és a közönség tiszta, a pészahot feláldozzák a tisztátalanság állapotában. Ha a közönség kis része tisztátalan, a tiszták megcsinálják az elsőt, a tisztátalanok a másodikat.

Pészahok 7/7

Miután elhintették a pészah vérét és kiderül, hogy a vér vagy a hús tisztátalan volt, a főpap fejpántja felment a vétek alól. De ha az áldozó teste tisztátalan, a fejpánt nem segít, mivel a Bölcsek azt mondták: a názir és a pészah áldozó esetén a fejpánt felment a vér tisztátalansága alól, de a test tisztátalansága alól nem. A mélység tisztátalansága esetén a fejpánt felment.

Pészahok 7/8

Ha az áldozat egésze, vagy a nagy része tisztátalanná vált, elégetik a Szentélyen kívül, azon a máglyán, amit az oltár mellől hoztak. Ha csak kis része tisztátalan, vagy a notár, a saját udvarában vagy a házának tetején égeti el, a saját tüzelőfájával. A szegények a Szentély előtt égetik el, hogy használhassák az oltár mellől való máglyát.

Pészahok 7/9

Pészah áldozat, melyet kivittek Jeruzsálemből niszán hó 14-ik napján vagy tisztátalanná vált niszán hó 14-én: azonnal el kell égetni. Ha a tulajdonosok tisztátalanná váltak, vagy meghaltak, az áldozati állatot „érvénytelenítik” és később, niszán tizenhatodikán elégetik. Rabbi Johánán ben Beroka szerint ezt is azonnal el kell égetni, mert úgy sincs, aki enne belőle.

Pészahok 7/10

A csontok, az inak és a notár tizenhatodikán égettessenek el. Ha a tizenhatodika szombatra esik, akkor legyen tizenhetedikén, mivel se a szombatot, se az ünnepet nem halaszthatják el.

Pészahok 7/11

Amit az ökörből elfogyasztanak, az egy kis gödölyéből is megehető, a vállai és a porcogói, egyaránt. Aki a tiszta pészahi bárány egyetlen csontját is eltöri, az negyven botütésben részesül. De aki meghagyja a tiszta állatnál, és eltöri a tisztátalannál, nem jár neki negyven botütés.

Pészahok 7/12

Ha az áldozati állatból kilóg valami, megvágja, amíg eljut a csontig, és lenyúzza azt a részt, amíg eljut a hajlatig, és ott levágja az egészet. Másféle áldozatoknál a kilógó részt levágja a bárddal, amely nem okoz a csontokban szilánkokat. A kaputól befele a „belül”; és a kaputól kifele a „kívül”, az ablakok és a falak vastagsága „belül” van.

Pészahok 7/13

Két csoport, akik egy házban vagy szobában esznek a peszahi bárányból: az egyik csoport egyfelé néz és eszik, a másik is egyfelé néz és eszik. A két csoport között forróvizes kanna áll: a sámás felkel, hogy meleg vizet öntsön [a borhoz], becsukja a száját és másfelé néz, amíg a csoportjához nem érkezik, majd leül és velük eszik. A menyasszony is elfordítja az arcát és eszik.

Pészahok 8/1

Az asszony után, aki a férje házában lakik, a férje pészah áldozatot vágott és ugyanakkor az apja is vágott: az asszony a férje áldozatából eszik. Ha a házasságkötés utáni első pészah ünnepet az édesapja házában tölti, és ekkor a férje vágott és az apja is vágott bárányt: azon a helyen eszik, ahol akar. Árva esetében, akinek gyámjai is vágtak: annál eszik, akinél akar. Rabszolga, akinek két gazdája van: nem eszik mindkettőéből. Aki félig rabszolga és félig szabad ember, ne egyen a gazdájánál.

Pészahok 8/2

Aki azt mondja a rabszolgájának: menj és vágasd le számomra a pészahot, ha levágott egy kecskegidát, a gazda megeheti. Ha kisbárányt vágott, a gazda abból is ehet. Ha gidát és kisbárányt is vágott, a gazda abból eszik, melyet elsőnek vágtak le. Elfelejtette, mit kért tőle a gazdája, mit tegyen? Kisbárányt vág és kecskegidát, és azt mondja: ha kecskegidát mondott a gazdám, a gida az övé, és a bárány az enyém, ha pedig kisbárányt mondott a gazdám, a kisbárány az övé, a gida az enyém. Elfelejtette a gazda, mit mondott: mindkét állat teteme az égető helyre kerül, és nem kell másodszor is peszahot áldozni.

Pészahok 8/3

Azt mondja a fiainak, a pészahot annak vágom, aki közületek elsőnek megy fel Jeruzsálembe. És mihelyt elsőnek bejuttatta a fejét és teste zömét [Jeruzsálem városába], ezzel biztosította első helyét az áldozatból és a testvéreinek járó porciókat is ő osztja szét. A pészah áldozatból annyi ember részesül, amíg egyenként legalább egy olajbogyónyi hús jut minden egyes részvevőnek. Az áldozatban részvevőket kijelölik, és eltávolítják a csoportból, addig az ideig, míg az állatot levágják. Rabbi Simon szerint addig, míg az állat vérét az oltárra nem hintik.

Pészahok 8/4

Aki mást felszólít, hogy vegyen részt az áldozatában: a csoport részvevői kiadhatják neki az ő részét, és ő ehet abból a részből a barátaival. A csoport tőle és barátaitól függetlenül eszik.

Pészahok 8/5

A záv, aki két napon látott folyást, a hetedik napon más áldoz számára. Ha háromszor látott, a nyolcadik napon vágnak számára. Asszony, aki a második nap megfigyelése alatt van, vágnak számára a második napon, ha két napig látott, a harmadik napon vágnak. És ha zává, számára csak a nyolcadik napon vághatnak.

Pészahok 8/6

Az onen esetében, és aki a romhalmazt őrzi, és annak, akinek megígérték, hogy kijön a börtönből, és a beteg és az öregember, akik ehetnek olajbogyó nagyságú húst: mindezek számára vágnak. Ilyen esetekben nem vágnak külön, egyénileg, nehogy érvénytelenítsék a pészah áldozatot. Ha ezek közül valamelyikről közben kiderül, hogy nem tiszta a pészahi áldozathoz, fel van mentve a második pészah alól, kivéve azt, aki a romhalmazt őrzi, aki eleve tisztátalan.

Pészahok 8/7

Nem vágnak pészahi áldozatot egyedül álló személy számára, ez Rabbi Jehuda véleménye. Rabbi Joszi megengedi. Még száz emberből álló csoport számára sem vághatnak, ha közülük egyikük sem ehet egy olajbogyónyi húst. Nem képezhetnek kizárólag nőkből álló csoportot, rabszolgákból vagy kiskorúakból álló csoportot.

Pészahok 8/8

Onen, aki már megmártózott a mikvében, estére már ehet a pészah áldozat húsából, de a kodasimból nem. Aki közeli rokon halálhírét vette, és aki a csontokat már összegyűjtötte, megmártózik, és eszik a kodasimból. Ger (prozelita), aki betért pészah előestéjén, Sámáj iskolája szerint megmártózik és este már ehet a pészahból, Hilel iskolája szerint, aki megválik az előbőrtől, az olyan, mint aki megvált a sírtól.

Pészahok 9/1

Aki tisztátalan volt, vagy messzire utazott és nem tehetett eleget az első pészah törvényének, ünnepelje a másodikat. Ha eltévesztette a dátumot, vagy megakadályozták abban, hogy megünnepelje az első pészahot, tartsa meg a másodikat. Miért mondták azt, hogy tisztátalan volt, vagy messzire utazott, és azt, hogy elfelejtette a dátumot? Hogy megkülönböztessenek két esetet: az elsőben nem jár neki káret büntetés, ha nem hoz második pészah áldozatot, de a második esetben jár neki káret.

Pészahok 9/2

Mi számít messzi úticélnak? Modiin, vagy másfelé, hasonló távolságban, akármilyen irányban – Rabbi Ákivá szerint. Rabbi Eliezer szerint a Szentély udvarának küszöbétől akármeddig. Erre Rabbi Joszi azt mondta: azért van a „hé” betű felett pont, hogy tudjuk, nem a valóságos távolság számít, hanem a Szentély udvarán a küszöb, és attól kifelé.

Pészahok 9/3

Mi a különbség az első és a második pészah között? Az elsőnél fennáll a „ne lássák” és „ne találtassék” szabálya, a másodiknál lehet pászka (mácá) és hámec együtt a házban. Az első pészahnál mondanak hálelt az evéskor, a második pészahnál nem mondanak hálelt az evéskor. Hálelt azonban mondanak az áldozat végrehajtása során, és mindkét esetben a sültet pászkával és keserűfűvel eszik, és mindkét peszah felment a szombat szabálya alól.

Pészahok 9/4

Ha a pészahi áldozat feláldozása során a közösség nagy része tisztátalan, ne egyen belőle záv és zává, havi vérző, és aki nemrég szült. Ha ettek, nem vonatkozik rájuk a káret. Rabbi Eliezer felmenti őket a Szentélybe való zarándoklás kötelességétől.

Pészahok 9/5

Mi a különbség pészah micrájim és pészah dorot között? A pészah micrájim esetén, a bárány beszerzése niszán hónap tizedikén történt, és a bárány vérét izsóp csokorral a szemöldökfára és a két ajtófélfára hintették, a sültet gyorsan elfogyasztották, egy éjszaka alatt, ezzel szemben a peszah dorot egy hétig tart.

Pészahok 9/6

Rabbi Jehosua azt mondja: Hallottam tanítóimtól, hogy a tmurát pészah -ot feláldozzák, és azt is, hogy a tmurát pészah-ot nem áldozzák fel. De ezt nem tudom, hogyan magyarázzam. Erre így válaszolt Rabbi Ákivá: majd én megmagyarázom. A korábban kiszemelt pészah bárány helyett egy másik pészahi bárányt áldoznak fel. A kiszemelt pészah bárányt legelni hagyják, amig alkalmatlanná válik [hibás lesz], aztán eladják, és a pénzért áldozati állatot vesznek [slámim áldozatot]. A lecserélt pészah bárányt feláldozzák, és utána a slámim áldozatát, és/vagy a helyette vásároltat.

Pészahok 9/7

Ha valaki pészahi áldozatként akár nőstényt, vagy hímet választ, amely két éves, legeljen tovább a mezőn, amíg hibás nem lesz, és akkor eladja, és a kapott pénzadományként szolgál. Ha már kiválasztotta a bárányt a pészah áldozatra, és meghal, a fia nem hozhatja helyette pészahként, csak slámim áldozatként.

Pészahok 9/8

Ha a pészahra kiválasztott állat elkeveredett a többi, áldozatra szánt állat között, hagyják őket a legelőn, amig mind hibásak nem lesznek, aztán eladják őket. Ezután a nyájból való legszebb állat árából vásárol egy másik állatot és viseli a kettő közti különbség árát. Ha a bárány elsőszülött állatok közé keveredett, Rabbi Simon azt mondja: ha a pészahi áldozatban részvevő csoport papokból áll, mindnyájan egyenek belőle.

Pészahok 9/9

Ha a csoport választott báránya elveszett, azt mondják közülük az egyiknek: menj, keresd meg, vágasd le a nevünkben. Az pedig ment, megtalálta, levágatta, közben a csoport vásárolt egy másik bárányt és azt is levágatták. Ha az első báránya, aki megtalálta, vágatik le először, ő eszik az övéből, és a csoport többi tagja esznek vele együtt az övéből. Ha a csoport báránya vágatik le először, ők esznek az övéikből és a megtaláló eszik a megtaláltból. Ha nem tudják, melyiket vágták le először, vagy egyszerre vágták le mindkettőt, a megtaláló eszik a megtaláltból a többiek nem esznek vele, és az övékét az égetőhelyre viszik, és nem kell második pészahot hozni. [A megtaláló] azt mondta nekik, ha késtem, menjetek és vágjatok le helyettem [egy másikat], azután megtalálta [az elveszett] bárányt és levágta. A többiek vásároltak és levágták. Ha az övéket vágják le elsőnek, a sajátjukból esznek, és ő is velük eszik, ha az övét vágják le elsőnek, ő eszik az övéből és ők esznek az övékéből. Ha nem tudják melyiket vágták le elsőnek, vagy egyszerre vágták le őket, esznek a sajátjukból és a megtaláló nem eszik velük, és az ő báránya az égető helyre kerül, és nem köteles második pészahot hozni. Ha azt mondják neki, [keress és hozz magadnak bárányt]. Esznek az elsőnek vágott bárányból, de ha nem tudják, melyiket vágták le elsőnek, mindkét bárány az égető helyre kerül. Ha nem mondott nekik semmit, és [csoportból] se mondtak senkinek semmit, egyikük se felelős a másikért.
Pészahok 9/10

Két csoport, melyek bárányai felcserélődtek, mindkettő választ egyet a bárányok közül, és mindkét csoportból átmegy valaki a másik csoporthoz, és azt mondja a két küldött, külön-külön, ha ez a peszah áldozat a miénk, vedd le a kezed a tiédről, mostantól fogva a mi csoportunkhoz tartozol, ha pedig ez a peszah áldozat a tied, kezünket levesszük és mostantól fogva a te csoportodhoz tartozunk. Így történik öt csoport esetében, öt-öt, vagy tíz-tíz áll szemben, egyik a másik csoporttal, mikor kiáll közülük valaki és a fenti példa szerint beszél.

Pészahok 9/11

Két egyén pészahi áldozata elkeveredett, az egyik választ egyet, a másik is választ egyet az állatok közül, majd egyikük választ valamit találomra a piacról, a másik is választ a piacról, majd a két egyén így fordul egymáshoz: ha ez a pészah áldozat az enyém, lépj vissza a csoportodtól, és meghívlak, lakomázz az enyémből, ha pedig ez a peszah áldozat a tied, leveszem a kezemet az enyémről és a tiédből eszem.

Pészahok 10/1

Pészah előestéjén, a minha imádság ideje körül a sötétedésig már nem ehetünk. Még az se ehet az étkezésig, aki Izrael legszegényebbjei közül való. És ne kapjon az előírt négy pohár bornál kevesebbet a szegények konyháján.

Pészahok 10/2

Kitöltötték neki az első pohárral. Sámáj iskolája szerint elmondja a nap áldását, és azután a bor áldását. Hilél iskolája szerint a bor áldásával kezdi, és aztán megáldja az ünnepnapot.

Pészahok 10/3

Elé hozzák a zöldséges tálat, bemártja a zöldséget a keserű keverékbe, amíg elkövetkezik a pászka evése. Elébe teszik a pászkát és a tormát, valamint a hároszet keverékét és két tál ételt, de tudni kell, hogy a hároszet nem micvá. Rabbi Eliezer, Rabbi Cádok fia azt mondja: de micvá. A Szentélyben elébe tették az áldozati bárány testét.

Pészahok 10/4

Majd kitöltik neki a második poharat, és ekkor a fiú kérdést tesz fel az apjának. Ha a fiú nem tud az ünnepről, az apja megtanítja, hogy miben különbözik ez az éjszaka a többi éjszakától. Minden más éjszaka együtt esszük a hámecet a kovásztalan kenyérrel, ezen az éjszakán csak kovásztalan kenyeret eszünk. A többi éjszakán mindenféle zöldséget eszünk, de ezen az éjszakán csak keserű fűvet eszünk. A többi éjszaka eszünk sült húst, pároltat és főttet, ezen az éjszakán csak sültet szabad enni. A többi éjszaka egyszer mártjuk be a zöldséget, ezen az éjszakán kétszer. Az apa, a fia tudása szerint tanítja gyermekét. Kezdi az ítélettel és végzi a dicsérettel. Elmagyarázza az „arámit, aki apámat el akarta veszíteni”, egészen a szakasz végéig.

Pészahok 10/5

Rábán Gámliel azt tanította, hogy aki nem mondta ki ezt a három dolgot pészahkor, nem tett eleget a kötelességének, ezek: pészah, mácá és máror. Pészah, azért mert az Örökkévaló elkerülte atyáink házait Egyiptomban, mácá-t azért, mert atyáink megmenekültek Egyiptomból. És máror-t pedig azért, mert az egyiptomiak megkeserítették atyáink életét Egyiptomban. Minden nemzedékben mindenki úgy tekintsen magára, mintha ő menekült volna Egyiptomból, mint írva van: (Kiv 13, 9): „és add tudtára fiadnak azon a napon, mondván: annak okáért, amit tett az Örökkévaló velem, midőn kivonultam Egyiptomból”. Ezért kötelesek vagyunk köszönetet mondani, dicsérni, a nevét emlegetni, a magasságát hirdetni, nagyságát hangoztatni, hálálkodni, felemelni, áldani és felmagasztalni, azt, aki atyáinkkal és velünk mind ezeket a csodákat művelte, és a rabságból kivezetett minket a szabadságba, búslakodásból az örömre, gyászból az ünnepre és homályból a fényességre, szolgaságból a megváltásba, és Ő előtte mondjuk: halleluja.

Pészahok 10/6

Meddig mondjuk a hágádá szövegét? Sámáj iskolája szerint a „a fiaknak boldog anyjá”-ig, Hilel iskolája szerint: „a kemény kő a vízforrásban-ig”, és a megváltással kell zárni. Rabbi Tarfon így véli: „aki megváltottál minket és megváltottad atyáinkat Egyiptomból,” és nem mond ezek után áldást. Rabbi Ákivá azt mondja: Hozzá kell tegyük ezt is: „Az Örökkévaló a mi Istenünk és Atyáink Istene vigyen minket békében más ünnepekhez és zarándokünnepekhez, legyünk boldogok Városának építésében, és boldogok áldozatai munkájában. Ott eszünk majd a pészahokból és az áldozatokból” és ezután: „Áldott légy Ó Urunk, aki megváltottad Izraelt.”

Pészahok 10/7

Miután kitöltötték a harmadik poharat, az ételáldás következik. A negyedik pohár után befejezi a Hálelt, és elmondja a „dal áldását”. Ha a poharak között inni kíván, ihat. A harmadik és negyedik között nem ihat.

Pészahok 10/8

A pészah után nem ehet desszertet. Alhat egy keveset, és aztán folytatja a hús evését. Ha mindenki alszik, nem folytathatják az evést. Rabbi Joszi azt mondta: ha bóbiskoltak, egyenek. Ha elaludtak: ne egyenek.

Pészahok 10/9

Éjfél után, a pészah húsa tisztátalanná teszi a kezet. A pigul és a notár tisztátalanná teszi a kezet. Ha elmondta a pészah áldását, a hágigá áldozathoz már nem kell mondani áldást, ezen felül. Fordítva: ha áldást mondott a hágigá vágásakor, áldást kell mondani a pészah-hoz. Ez Rabbi Ismael véleménye. Rabbi Ákivá véleménye: egyik áldozat vágásánál mondott áldás sem ment fel a másiknak járó áldás alól.

ÜNNEPEK RENDJE 4

Sékelek – héb. skálim
negyedik traktátus

A sékel ősi, akkádi eredetű szó, mely a súly, héb. miskál szóval rokon. A mai Izraelben ma is ez a használatos pénznem neve. A sékelek, (שקלים) az Ünnepek rendjének negyedik traktátusa, és nyolc részből áll. A traktátus első helyen a „fél sékel” templomi adóról szól, mely a Szentély fenntartási kiadásait hivatott fedezni:
„Mind, aki átmegy a megszámláláson húsz évestől fölfelé adja az Örökkévaló adományát: a gazdag ne adjon többet és a szegény ne adjon kevesebbet a fél sékelnél!” (Kiv 30, 13-14) A pénzt a „találkozás sátrának szolgálatára” adták, mert ez volt a sivatagi szentély neve Mózes idejében. A fél sékel templomi adót ádár hónap folyamán fizették. Nők, rabszolgák és kiskorúak nem fizettek, pogányok és szamaritánusok pedig nem fizethettek, még ha akartak, akkor sem. Maimonidesz törvénykönyve szerint a Tórában említett fél sekel értéke megfelel 160 árpaszem értékének, amely Maimonidesz szerint nyolc gramm ezüsttel volt ekvivalens.

Sékelek 1/1

Ádár hó elsején hirdetnek a sékelek és a tiltott keverék ügyében. Ádár tizenötödik napján felolvassák a megilát azokban a városokban, amelyeket Jósua idején fal védett, rendbehozzák a közutakat, az utcákat, és a mikvéket. Eljárnak a lakosság ügyeiben, megjelölik a sírokat, és ellenőrzik a tiltott keverék eltávolítását a földeken.

Sékelek 1/2

Rabbi Jehuda szerint régen kitépték és maguk elé hajították a tiltott keverék (kilájim) termését. Mikor elszaporodtak a törvénysértők, kitépték a földből és az útra hajították. Azt is bevezették, hogy az ilyen földet gazdátlannak tekintették.

Sékelek 1/3

Ádár hó tizenötödik napján asztalokat állítottak fel az egész országban. Huszonötödikén a szentélyben is. Mikor a szentélyben pénzváltók ültek, váltani kezdtek. Kinek váltottak? A levitáknak, az izraelitáknak, a betérteknek és a felszabadított rabszolgáknak. Asszonyoknak, rabszolgáknak és kiskorúaknak nem. Minden kiskorú, akinek nevében az apa leadta a fél sekelt, nem hagyhat fel ezzel a szokásával. A papok nem adnak fél sekelt, a békesség kedvéért.

Sékelek 1/4

Rabbi Jehuda azt mondta, hogy Ben Buchri Jávnében arról tanúskodott, hogy az olyan pap, aki ad, nem vétkezik. Erre azt válaszolta Rábán Johánán ben Zákáj: nem így van, mert az olyan pap, aki fél sekelt nem ad, az vétkezik. A papok úgy értelmezték a Lev (6: 16) versét, hogy ők fel vannak mentve a fél sekel parancsolata alól: „A pap ételáldozatát teljes mértékben el kell füstölni, nem szabad enni belőle.” Ha pedig az omer, a két cipó és a lehem há-pánim amúgy is a miénk, hogyan ennénk belőle?

Sékelek 1/5

Asszonyokat, rabszolgákat és kiskorúakat nem adnak „zálogba”, és mégis, ha adomány fejében tették, elfogadják tőlük. Idegenek és a szamaritánusok sékel adományát nem fogadják el. Hasonlóképpen a záv és a zává és a szülőasszony madár-adományát sem fogadják el, a bűn- vagy vétekáldozatot sem. De esküvel megfogadott és önkéntes ajándékot elfogadnak tőlük. Ez a szabály: ami nem eskü, fogadalom, vagy önkéntes ajándék, nem fogadják el tőlük. Ezra könyvében [4, 3] le van fektetve: „Nincs hozzánk semmi közötök, abban, hogy Isten házát építsétek…”

Sékelek 1/6

A következők felárat fizetnek: léviták, izraeliták, betértek, felszabadított rabszolgák. Papok, asszonyok és kiskorúak azonban nem. Ha valaki maga, és másodiknak pap, asszony, rabszolga vagy kiskorú számára fizet, felárat nem fizet. Ha valaki sékel adományt fizet maga és a barátja után, egy kalbon felárat ad. Rabbi Meir szerint két kalbont ad. Aki egy szelát ad, és sékelben felet kap vissza, két kálbont ad.

Sékelek 1/7

Aki sékelt adományoz szegény ember, szomszéd vagy városlakó társa nevében, mentes a felár alól. Ha azonban kölcsön gyanánt adja a nevükben, akkor fizet felárat. Testvérek vagy társak, akik fizetnek felárat, az állat után járó tized alól mentesek. De amikor fizetnek állat után járó tizedet, nem fizetnek kálbont. Mennyi a kálbon? Rabbi Meir szerint egy máá ezüst. Bölcsek szerint fél máá.

Sékelek 2/1

A sékelt felcserélik dárkonot-ra, hogy könnyítsenek az utazás terhén. Miként voltak sófár alakú perselyek a szentélyben, ugyanúgy voltak sófárok mindenütt az országban. Ha a városlakók által beküldött sékel adományt ellopták, vagy elveszett és az adományt már felírták, a kincstárnokok megesketik a küldöncöket. Ha még nem írták fel, esküt tesznek a város lakóinak, és helyette a városlakók új sékel adományt ajánlanak fel. Ha megtalálják, vagy a tolvajok visszaadják, elismerik mindkét sékel adományt, de ez nem menti fel az adományozót a következő évben esedékes adomány alól.

Sékelek 2/2

Ha a sékelt átadja a barátjának, hogy a nevében vigye el, de a barátja felhasználja a saját nevében, mint sékel adományt, és ha ezt addig elismerték, mint adományt, az lopásnak számít. Ha a sékel miatt a hekdeshez nyúl, és ha közben a hekdesből vásárolt állatot már feláldozták, lopásnak számít. Ha a második tized vagy a seviit alapjából vette el a sekelt, kifizeti és megeszi.

Sékelek 2/3

Pénzt tesz félre, mondván: a sékelre gyűjtök – a többletet szent adományként adja le, Sámáj iskolája szerint. Hilel iskolája szerint a többlet nem számít szent adománynak. Ha azt mondja: a gyűjtött pénzből félreteszek sékelre – mindkettő megegyezik abban, hogy a többlet hulin. Ha azt mondja: a többlet legyen a vétekáldozaté – mindkettő megegyezik abban, hogy ez adomány. Ha azt mondja: majd hozok ebből vétekáldozatot – megegyeznek abban, hogy a többlet hulin.

Sékelek 2/4

Azt kérdi Rabbi Simon: miben különbözik a sékel a vétekáldozattól? A skálim meghatározott mennyiség, a vétekáldozat pedig nem. Rabbi Jehuda azt mondta: a skálim se volt mindig pontosan meghatározott mennyiség. Mikor Izrael visszajött a babiloniai száműzetésből, dárkonotban fizettek, majd áttértek a szelára, majd a tibinre, és aztán dinárban fizettek. Rabbi Simon azt mondta: ennek ellenére, mindenki egyforma ellenértéket fizetett. A vétekáldozat esetében az egyik szelát hoz, a másik ennek kétszeresét, és a harmadik a háromszorosát.

Sékelek 2/5

A skálim többletében nincs szentség. Az éfá tizedével adott többlet, valamint a folyásban szenvedő férfi áldozata, vagy a folyásban szenvedő asszonyé, vagy a szülőasszony áldozata, valamint a bűn és vétek áldozatok többlete adománynak számít. Ez a szabály: ha hátát vagy ásám áldozatot hoz, a [mértéken felüli mennyiség] adománynak számít. Az olá többlete maga is olá, a minhá többlete maga is minhá, a slámim többlete maga is slámim, a pészah áldozat többlete slámim, a názir áldozat többlete a náziroknak jár, a szegényeknek ajánlott áldozat többlete a szegényeké, szegény többlete, a szegényé, a foglyok többlete a foglyoké, egy fogoly többlete a fogolyé. A halottak többlete a halottaké, a halott többlete az örököséi. Rabbi Meir azt mondja: a halott többletét félreteszik, Illés eljövetelére. Rabbi Nátán azt mondja: A halott többletéből a sír fölé emlékművet emelnek.

Sékelek 3/1

Az év három szakaszában vételeznek a szentély kincstárából: tizenöt nappal pészah előtt, tizenöt nappal sávuot előtt és tizenöt nappal szukot előtt. Rabbi Ákivá szavai szerint ezekre az időszakokra esik az állatok tizedének leadása is. Ben Ázáj azt mondta: ádár hó huszonkilencedikén, sziván hó elsején és áv hó huszonkilencedikén. Rabbi Elázár és Rabbi Simon azt állítják: niszán hó elsején, sziván hó elsején és elul hó huszonkilencedikén. Miért mondtak elul huszonkilencedikét tisré hó elseje helyett? Mert az ünnep és ünnepnapon nem szokás tizedet kivetni. Ezért előre hozták elul huszonkilencedikére.

Sékelek 3/2

A kincstárból való kivétel három perselyben történik, melyek tartalma három szeá. A perselyekre volt írva: álef, bet, gimel. Rabbi Ismáel szerint a számozás görögül volt: alfa, beta, gamla. Aki kihozza, nem megy be a kincstárba, úgy, hogy köpeny, vagy cipő vagy szandál lenne rajta, vagy tefilin, vagy amulett, nehogy szegénnyé váljon, mert a nép azt szokta mondani, hogy szegény ember lesz belőle, mert vétkezett a kincstárban, és nehogy meggazdagodjon, mert a nép azt is szokta mondani, hogy meggazdagodott a kincstár pénzén. Az embernek ártatlannak kell látszani a nép előtt, miként ártatlan Isten szemében: „és tiszták lesztek az Örökkévaló és Izrael részéről” (Szám. 32, 22) vagy „hogy találj kegyet és kiváló észt Isten és ember szemeiben” (Példabeszédek 3, 4).

Sékelek 3/3

Rábán Gámliel házának küldöttei beléptek a kincstárba a magukkal hozott sékellel ujjaik között, és az érmét a persely felé dobták, illetve behelyezték a perselybe. Az adomány nem volt érvényes, amig nem hangzott el a kérdés, „adjak”? És ők háromszor ismételték: Adjál, adjál, adjál!

Sékelek 3/4

Megtörtént az első „vételezés” a perselyből, ezután letakarták bőrtakaróval, majd jött a második, majd azt is letakarták bőrtakaróval, a harmadikat nem takarták le, nehogy elfelejtsék és véletlenül abból vételezzenek, amelyben a frissen adományozott pénz volt. Az első persely Izrael országa adományát tartalmazta, a második az országhoz közel fekvő városok adományát, a harmadik Babilónia, Médea és a távoli országok adományait.

Sékelek 4/1

Mit tettek a sékel adománnyal? Vettek érte a támid és a muszáf áldozatot, a hozzávaló italáldozatokat, [lat. libáció], omert, a két sávuoti kenyeret, a lehem há-pánim cipóit , a füstölő áldozatot. A hetedik év termését felvigyázó őrök fizetségét szintén az adományból fedezik. Rabbi Joszi azt mondja: ha valaki őrizni kívánja a termést, önként teheti. Azt mondták neki: te is azt állítod, hogy a gabonát a kincstár pénzéből vásárolják.

Sékelek 4/2

A vörös tehén, az elküldött bűnbak, a piros szalag költségét a kincstár adományaiból fedezik. A tehén rámpája , az elküldött bűnbak rámpája, a szarvak közé kötött szalag, a vízvezeték, a város falai és tornyai, a város szükségleteit a kincstár maradék pénzéből fedezik. Ábá Saul azt mondja: a tehén rámpáját maguk a főpapok vásárolják, a saját pénzükből.

Sékelek 4/3

Mit tettek a kincstár fennmaradó pénzével? Vettek belőle borokat, olajat és lisztet. Rabbi Jismáel szerint a fennmaradó „nyereség” a hekdes tulajdona. Rabbi Ákivá szerint se a hekdesből, sem a szegények pénzéből nem származhat „nyereség”.

Sékelek 4/4

Mit tettek a fennmaradó adománnyal? Arany bevonatot készítettek a szentek szentjének épületében. Rabbi Jismáel szerint a nyereséget az oltár szüneteléséhez való égőáldozatra költötték, az adomány maradékából pedig templomi szerszámokat vettek. Rabbi Ákivá szerint az adomány maradékát a kájic há-mizbéáh-ra költötték, az italáldozat feleslegét pedig templomi szerszámokra. Rabbi Hánánia, a papok helyettes vezetője szerint az italáldozat feleslegét a kájic há-mizbéáh áldozataira költik, az adományok feleslegét pedig a templomi szerszámokra. A nyereség dolgában Rabbi Hánánia és Rabbi Jismáel nem egyeztek meg.

Sékelek 4/5

Mit tettek a templomi füstölők maradékával? Ebből került ki a füstölő mesterek munkabére. Elveszik a maradék füstölőből a „szentséget”, és átadják a füstölőt készítőknek munkabér gyanánt, majd visszavásárolják tőlük az új adományból. Ha időben megérkezik az új adomány, abból a pénzből megvásárolják az átadott füstölő feleslegét. Ha nem, akkor a régi adományból fizetnek.

Sékelek 4/6

Ha valaki a saját vagyonából ad a hekdes számára, és ez megfelel a köz áldozatainak, a füstölő készítői ebből kaphatnak munkabért – ez Rabbi Ákivá véleménye. Ben Ázáj azt válaszolta neki: a szabály nem így szól, hanem úgy, hogy a hekdesnek felajánlott adományból leválasztják a füstölő mesterek bérét, odaadják nekik, elvéve a szentséget, majd visszavásárolják tőlük az új adományból.

Sékelek 4/7

Ha valaki a saját vagyonából ad, és adománya tartalmaz oltárra való állatot, nőstényt vagy akár hímet, Rabbi Eliezer azt mondja: a hímeket eladják égőáldozat céljából, a nőstényeket pedig békeáldozatra, a bevétel és a maradék a szentély fenntartására marad. Rabbi Jehosua azt mondja: a hímeket égőáldozatként maradéktalanul feláldozzák, a nőstényeket békeáldozatként eladják, és a pénzből égőáldozatot vásárolnak, a maradék a szentély fenntartására megy. Rabbi Ákivá azt mondja: egyetértek Rabbi Eliézer véleményével, Rabbi Jehosuával szemben, mivel Rabbi Eliézer véleménye egységes mértéket állít, míg Rabbi Jehosua megosztja a bevételt különböző célokra. Rabbi Pápjász hozzászólt: szerintem mindkét vélemény helyes. Aki adományait egyenként felajánlja: Rabbi Eliézer véleménye a meghatározó. Ha nem határozza meg adományait külön és egyenként: Rabbi Jehosua a döntő.

Sékelek 4/8

Aki szent célra ajánlja tulajdonát, és közte oltárnak megfelelő dolgokat, bort, olajat, szárnyast: Rabbi Elázár azt mondja: eladják azoknak, akik ezeket a cikkeket keresik, és a pénzből égő áldozatra valót vesznek. A felajánlott tulajdon maradéka a szentélyhez kerül.

Sékelek 4/9

Harminc naponként egyszer meghatározzák a kincstár által fizetett árakat. Ha valaki finom lisztet ajánl a szentélynek, és négy szeá liszt kerül egy szelá-ba, majd felmegy az ár, és három szeá kerül egy szelá-ba, ő e a korábbi négy szerint árulja. Ha háromban állapodtak meg és közben olcsóbb lett, négy szerint árulja, mert a szentély érdeke előbbre való. Ha a liszt férges lett, vagy a bor megsavanyodott, a kárt az fizeti, aki az árut a szentélybe hozta. A pénzét csak akkor kapja meg, ha az oltártól engesztelést nyer.

Sékelek 5/1

Ők voltak a szentély felügyelői: Johánán ben Pinhász, aki a pecsétekre ügyelt, Áhija, aki a libációra ügyelt, Mátitjá ben Smuel a sorsolásokra. Petáhjá a madár áldozatokért felelt. Petáhjá igazi neve Mordecháj. De mért hívják Petáhjának? Azért, mert felnyitotta a szavakat, és megmagyarázta azokat, és hetven nyelven értett. Áhija fia értett a gyomorbetegségekhez, Nehuniá gödröket ásott, Gevini pedig hirdetett, Gever fia a kapukra ügyelt, Bebáj fia a kanócra, Ben Árzá a hangszerekre, Hugrász a lévita, az énekre, Garmo háza a lehem há-pánimra, Ávtinász háza a füstölőkre, Elázár a függönyökre, Pinhász a papi ruhákra ügyelt.

Sékelek 5/2

A kincstárnak nem lehet kevesebb, mint három pénztárosa és hét kulcsárja, a pénzügyekért nem lehet kevesebb, mint két felelős miniszter, ez alól kivétel Áhija fia, aki a gyomorbetegségekhez ért, és a függönyökért felelős Elázár, akiket a nép többsége kedvel.

Sékelek 5/3

Négy pecsét volt a szentélyben, és ez állt rajtuk: borjú, kos, gödölye, vétkező. Ezeket a pecséteket adták az adományozók kezébe. Ben Ázáj szerint öt pecsét volt és rajtuk arámi nyelven ez állt: borjú, kos, gödölye, szegény vétkező, gazdag vétkező. A borjú pecsétet a marha áldozat libációjához használták, kicsi vagy nagyobb állat esetén, akár hím vagy nőstény. A gödölyés pecsétet a bárányokkal járó libációhoz kellett, kicsi vagy nagyobb állat esetén, akár hím vagy nőstény, kivéve a felnőtt kost. A kost ábrázoló pecsét csak a kos libációját kísérte. A vétkező pecsétje a leprások háromféle állat-áldozatának libációját jelölte.

Sékelek 5/4

Akinek libációra volt szüksége, Johánánhoz ment, a pecsétőrhöz, fizetett és pecsétet kapott. Azután Áhijához ment, aki az italokért felelt, átadta neki a pecsétet, és átvette tőle az italokat. Este találkoztak [Johanán és Ahijá], Áhijá felmutatta a kapott pecséteket, és azokat pénzre váltotta. Ha felesleg adódott, az a hekdest illette. Ha hiányzott a pénzből, Johánán fedezte az ő házából, mert a hekdes mindennél előbbre való.

Sékelek 5/5

Ha valaki elveszítette a pecsétet, estig vártak rá. Ha találtak fedezetet a pecsétre, fizettek neki. Ha nem, akkor nem kapott pénzt. A dátumot mindig ráírták a pecsétre, a csalás elkerülése végett.

Sékelek 5/6

Két kincstár volt a szentélyben, a titkos adományok kincstára, a másik az edények kincstára. A titkos kincstárba az istenfélő emberek titokban fizettek, és a tisztességes szegény embereket innen támogatták, titokban. Aki az edények kincstárának adományozott, bedobta az adományozott edényt a kincstárba. Harminc naponként a kincstárnok felnyitotta, és ott hagyták az edényeket, melyek hasznosak a szentély számára. Minden mást eladtak, és a jövedelmet a bedek ha-bájit számára használták.

Sékelek 6/1

A szentélyben tizenhárom sófár formájú persely volt, tizenhárom asztal, és az arcra borulás [lat. prostratio] tizenhárom helye. Rábán Gámliel és a papok helyettese, Rabbi Hánánjá házában tizennégy helyen szoktak leborulni. És hol volt a tizennegyedik hely? A fáskamrával szemben. Ez volt a hagyomány a családjukban, felmenőik óta, akik itt rejtették el a szent frigyszekrényt.

Sékelek 6/2

Történt egyszer, hogy egy pap, aki arra járt, látta, hogy a padló egy része különbözik a padló többi részétől. Ahogy elmondta az ismerőseinek, nem tudta befejezni, mert ott helyben meghalt. Ebből biztosra vették, hogy a frigyláda ott volt elrejtve.

Sékelek 6/3

Hol volt az arcra borulás tizenhárom helye? Négy északon, négy délen, három keleten, kettő nyugaton, szemben a tizenhárom kapuval. A déli kapuk, közel a szentély nyugati oldalához, a Felső kapu, a Tüzelő kapuja, az Elsőszülött állatok kapuja, és a Víz kapuja. Miért hívták a Víz kapujának? Mert ezen a kapun át hozták be a szukoti vízáldozathoz való tömlő vizet. Rabbi Eliezer ben Jákov másképp mondja: mert ezen a kapun keresztül fog majd folyni a szentély küszöbje alól eredő víz. Ezekkel a kapukkal átellenben, az északi oldalon, a nyugati oldalt érintve, volt a Jechonjá kapu, az Áldozat kapuja, az Asszonyok kapuja, a Dal kapuja. Miért nevezik Jechonjá kapujának? Mert ezen keresztül ment Jechonjá a száműzetésbe. Keleten volt a Nikanor kapu, melynek két kisebb nyílása is volt, egy jobbra és egy balra. Még volt két kapu nyugaton, melyeknek nem volt nevük.

Sékelek 6/4

Tizenhárom asztal volt a szentélyben, nyolc márványból, ahol az állatokat feldarabolták és ahol megmosták a belsőségeket. Ezenkívül kettő az oltár feljárójától nyugatra, az egyik márvány, a másik ezüst. A márványasztalra helyezték a feldarabolt állat részeit, az ezüstasztalon voltak a szerszámok. Két asztal volt a bejárattal szembeni teremben, az egyik márványból, a másik aranyból. A márványasztalra helyezték az áldozati kenyeret annak behozatalakor, [melynek neve „arcos kenyér”]: lehem há-pánim, és az arany asztalra helyezték a kihozatal alkalmából, mert a szentséget emelik és nem vesznek el belőle. És belül is volt egy arany asztal, melyen folyamatosan helyet foglalt áldozati kenyér.

Sékelek 6/5

Tizenhárom sófár-formájú persely volt a szentélyben, azokra a következő címek voltak felírva: új fél sékel, régi fél sékel, „fészek”, fiókák égő áldozatra, tüzelőfa, füstölő, a kerubokra való arany. Hat perselyre ez volt írva: adomány: új fél sekel – abban az évben hozott adomány, régi fél sekel – az előző év adománya, amit az előző évben nem fizettek, és most fizetik ki. Fészek: gerle fiókák. Fiókák égő áldozatra: galambfiókák. Rabbi Jehuda szerint ezek égőáldozatra valók. A Bölcsek szerint a „fészek”: egyike égő áldozat, a másik vétek áldozat. Fiókák: mind égő áldozat.

Sékelek 6/6

Aki adományként tűzifát ajánl, nem hozhat két gerendánál kevesebbet. Aki füstölőt ajánl, az ne legyen kevesebb, mint a három ujj csipete. Aki aranyat kínál, nem lehet kevesebb, mint egy arany dinár. Hat persely adománynak való. Mit tettek a hat adománypersellyel? A bennük lévő pénzért égőáldozatot vettek, és azok húsát az oltárnak adták, és a bőröket a papoknak. Jehojádá, a főpap a következőket mondta: „bűnáldozat az, bűnt követett el az Örökkévaló ellen” [Lev 5, 19]. Jöjjön bármi az Örökkévaló elé, vétek vagy bűn miatt, árából égőáldozatot vesznek, a hús az oltáré, a bőrök a papoké. Két írás létezik, az egyik: az Örökkévaló nevében, a másik a papoknak: „a bűnáldozat pénze és a vétekáldozatok pénze nem vitetett az Örökkévaló házába, ez a papoké volt” ;[2Királyok, 12. 17].

Sékelek 7/1

Érme esett a „skálim” és az „adomány” feliratú perselyek közé. Ha az érme közelebb fekszik a skálim feliratúhoz, akkor a sékel alapba megy, ha az adományhoz van közelebb, az adomány alapba megy. Ha félúton van két persely között, akkor az adomány alapba megy. Érme esett a „fa” és a „füstölő” feliratú perselyek közé, ha közelebb van a fához, ahhoz teszik, ha a füstölőhöz, ahhoz teszik, ha félúton van két persely között, a füstölőhöz teszik. Ha az érme a „madáráldozat” és „galambfiókák” feliratú perselyek között van, és a madáráldozat felirathoz közelebb, abba dobják, ha a galambfiókáknál találják, abba a perselybe dobják. Ha félúton van, a madáráldozathoz dobják. A hulin és a második tized között, ha közel van a hulinhoz, a hulinba teszik, ha a második tizedhez van közel, abba, ha félúton van, akkor a második tizedhez kerül. És végül ez a szabály: mindig a közelibe tesszük. Ha félúton van, a fontosabbikba tesszük.

Sékelek 7/2

Ha az állatkereskedőnél érmét találnak Jeruzsálemben, az a második tized pénzének számít. Ha a szentély körül, hulinnak számít. Ha Jeruzsálemben, a zarándokünnep alatt, akkor tized, az év többi napján, hulin.

Sékelek 7/3

Hús, amelyet a szentély udvarában találtak. Ha az állat combja, égőáldozatnak számít, ha feldarabolt hús, bűnáldozatnak. Ha Jeruzsálemben találták, békeáldozatnak számít. Mindkét esetben ott kell hagyni, amíg a hús állapota megváltozik, és akkor elégetik. Ha külső területen találtak combot, feltételezik, hogy nevelá. Ha darabokban van, ehető. A zarándokünnepek idején, mikor a hús bőségben van, az egész darab hús is ehető.

Sékelek 7/4

Állat, melyet Jeruzsálem és Migdál Eder környékén találtak, vagy hasonló távolságban. Ha hím, égőáldozatnak viszik, ha nőstény, akkor békeáldozatnak. Rabbi Jehuda azt mondja: állat, amely pészah áldozatnak alkalmas, pészah áldozatnak számít, [ha] harminc nappal a pészahi zarándokünnep előtt [találták].

Sékelek 7/5

Régebben zálogot vettek, attól, aki az állatot találta, arra az időre, amig nem hoz italáldozatot is. Később az történt, hogy az állatot ott hagyták és elszöktek onnan. A bíróság azt a törvényt hozta, hogy az italáldozat közösségi lesz.

Sékelek 7/6

Rabbi Simon azt mondta: A bet din hét szabályról döntött, és ezek közül ez volt az egyik. A többi: idegen, aki messziről küldte égő áldozatát, és a hozzávaló italáldozatot, az övéből, a pénzéből lesz az áldozat. Ha nem, a közösség pénzéből lesz. Idegen, aki meghalt és előtte meghatározott áldozatról gondoskodott: ha van erre való pénze, az övéből áldoznak, ha nincs, akkor a közösségéből. Ugyancsak a bet din szabálya a főpapra vonatkozik, aki meghalt, akinek minhá áldozata a közösség dolga. Rabbi Jehuda azt mondja: az örökösei és a minhá egészét feláldozzák.

Sékelek 7/7

A bet din úgy döntött a só és a fa, az oltár tüzelőfája dolgában: a papok felhasználhatnak belőle, de a vörös tehén hamvából nem szabad hasznot húzni. A fészek áldozat, mely alkalmatlanná vált, a helyette felhasznált fészek a közösségtől jön. Rabbi Joszi azt mondja: az, aki a madáráldozatot hozza, gondoskodik az alkalmatlan fészek pótlásáról.

Sékelek 8/1

Jeruzsálemben minden ember nyála tisztának tekinthető, kivéve azokét, akik a felső piacon vannak, ezek Rabbi Meir szavai. Rabbi Joszi hozzáteszi: az év egyéb napjain az utca szélén lévő nyálköpet tisztátalan, a közepén lévő tiszta. Zarándokünnep idején az utca közepén tiszta, és a szélein tisztátalan, mert a tisztátalanok arra kevesen járnak, és a szélére szorulnak.

Sékelek 8/2

Jeruzsálemben, a mikvá felé vezető lejtős úton minden edény tisztátalan. A felfelé vezető úton lévők tiszták. A lefelé vezető út eltér a felfelé vezetőtől, ezek Rabbi Meir szavai. Rabbi Joszi szerint minden szerszám tiszta, kivéve a kosarat, a gereblyét és a csontgyűjtőt, melyet a síroknál használnak.

Sékelek 8/3

Kés, amely niszán hó tizennegyedikén kerül elő, azonnal használható a pészah áldozat levágására és feldarabolására. Ha tizenharmadikán kerül elő, megmártja újból. Bárd, amely tizennegyedikén vagy tizenharmadikán került elő, újra megmártja. Ha tizennegyedike szombatra esik, azonnal használja vágásra, és ha tizenötödikére esik, azonnal használja vágásra. Ha a bárd a késhez volt kötve, ugyanaz a szabály vele is, mint a késsel.

Sékelek 8/4

Párochet, mely tisztátalan lett a vlád há-tumáá-tól, azonnal megmártják a szentély udvarán lévő mikvében és azonnal visszaakasztják a helyére. Ha tisztátalan lett az áv há-tumáától, mikvébe mártják a szentély udvarán kívül, és kiakasztják a szentély alacsony kerítésére száradni. Ha új volt, az oszlopcsarnok tetejére terítik, hogy az emberek lássák a szépségét.

Sékelek 8/5

Rábán Simon ben Gámliel, Rabbi Simon ben há-Szgán nevében azt mondta: a párochet vastagsága tefáh és hetvenkét sodort érből szőtték. Minden érben huszonnégy fonál volt. A hosszúsága negyven könyök volt, a szélessége húsz könyök, és összesen nyolcszázhúsz ezer fonalat tartalmazott. Minden évben két ilyen függönyt szőttek, és a vízbemártásnál háromszáz pap segédkezett.

Sékelek 8/6

Ha a szentek szentjének húsai tisztátalanok lettek, akár áv há-tumáá vagy vlád há-tumáá által, akár a szentélyen belül, vagy azon kívül, Sámáj iskolája szerint mindet bent kell elégetni, kivéve azt, amely kívül lett tisztátalan az áv há-tumáá által. Hilel iskolája szerint mindet kívül kell elégetni, kivéve azt a húst, amely a vlád há-tumáá által lett tisztátalan, és azt pedig belül.

Sékelek 8/7

Rabbi Eliezer szerint azt a húst, amely az áv há-tumáá által lett tisztátalan, akár belül akár kívül, kívül kell elégetni. És az, amely a vlád há-tumáá által lett tisztátalan, akár belül, akár kívül, belül égetik el. Rabbi Ákivá szerint ott kell elégetni, ahonnan a tisztátalanság ered.

Sékelek 8/8

A támid áldozat darabjait a rámpa alsó fele mellé helyezték, a keleti oldalon, a muszáf áldozat darabjait pedig a rámpa alsó feléhez, a nyugati oldalon. Az újhold áldozat darabjai az oltár karimája alatt foglaltak helyet. A skálim és a bikurim hozatala csak akkor szükséges, ha a szentély újra felépül. A gabona tized és a jószágbeli tized és az állat első szülött áldozata akkor is érvényes, akár áll a szentély, akár nem. Aki felajánlja együtt a sékelt és az első gyümölcsöt, azok felszenteltnek tekinthetők. Rabbi Simon szerint, aki felajánlja az első gyümölcsöt, miközben a szentély nem áll: az nem tekinthető felszenteltnek.

ÜNNEPEK 5

Engesztelő nap – arámiul jomá
ötödik traktátus

Az Ünnepek (Moed) rendjének ötödik traktátusa magyarul: “Engesztelő nap”. A zsidó hagyományban ez az év legszentebb napja, mert ezen a napon az egész nép együtt böjtöl és imádkozik az általános bűnbocsánat reményében. A traktátust arámi nyelven Jomá-nak nevezik ( יומא) melynek jelentése: a nap. A Jomá misnái az Engesztelő nap törvényeit örökítik meg. Mózes harmadik könyvében ezt olvassuk: „Csakhogy e hetedik hónap tizedikén – engesztelés napja az – szent gyülekezés legyen nektek és sanyargassátok lelketeket, és mutassatok be égőáldozatot az Örökkévalónak. Semmi munkát ne végezzetek ugyancsak ezen a napon, mert engesztelés napja az, hogy engesztelést szerezzenek számotokra az Örökkévaló, a ti Istenetek színe előtt.” (Lev 23, 27) Az Engesztelő nap betartásának törvénye a Tóra által elrendelt parancsolat. Ez a nap olyan böjttel jár, amely még a hagyománytól eltávolodó embernek sem idegen. A Jeruzsálemi Szentély fennállásának idején sor került a bűnbak feláldozására is. A bűnbak az egész nép bűneit volt hivatott magával vinni a kietlen sivatag mélyére. A traktátus nyolc fejezetből áll, melyek közül az első a főpapról szól, a további hét pedig a nép számára előírt szabályokról.

Engesztelő nap 1/1

Engesztelő nap előtt hét nappal a főpapot eltávolítják otthonából, átkísérik és elkülönítik a Palhedrin csarnokában. Helyébe kijelölnek egy másik főpapot, arra az esetre, ha a főpap rituális tisztátalanság miatt alkalmatlanná válik. Rabbi Jehuda azt mondja: „pót feleséget” is kijelölnek, arra az esetre, ha az ünnep alatt a felesége meghal, miként a Tóra mondja [Lev 16, 6)]: „és szerezzen engesztelést a maga és háza számára”. A „háza” feleséget jelent. Azt mondták neki: ha ez így volna, nem volna a dolognak se vége, se hossza.

Engesztelő nap 1/2

A hét nap során vért hint, tömjént füstöl, a gyertyákat tisztán tartja, feláldozza a fejet és a lábat. Ezeken a napokon, ha kedve tartja, áldoz is, mivel a főpapnak jogában áll áldozni és elsőnek választani a hús adagjaiból.

Engesztelő nap 1/3

A Nagy Szanhedrin öregei, öregeket állítanak a szolgálatára, akik tájékoztatják a napirendről és felszólítják: „Uram, a Főpap, olvass te magad, lássuk, hogy elfelejtetted, vagy nem tanultad meg.” Jom Kipur előtti nap a reggeli ima idején, a szentély keleti kapujába állítják, ahol felvonulnak előtte a bikák, a kosok és a bárányok, hogy ismerje és tájékozódjon a munkában.

Engesztelő nap 1/4

A hét nap során nem tagadnak meg tőle ételt és italt, azonban Jom Kipur előestéjén, alkonyatkor vigyáznak arra, hogy ne egyen túl sokat, mert az evés után elaludhat.

Engesztelő nap 1/5

Ezután a Szanhedrin öregei átkísérték őt a papság öregeihez, Avtinasz házának felső emeletére, ott megeskették, és elmentek. És ezt mondták neki: Uram, a Főpap, mi a Szanhedrin küldöttei vagyunk, és Te a mi küldöttünk vagy. Mi, a Szanhedrin küldöttei, megesketünk Téged — annak nevében, aki Nevét ebbe a Házba helyezte – arra, hogy egy szót se változtatsz abból, amit mondtunk neked. Ő sírva elbúcsúzik tőlük, ők pedig sírva elbúcsúznak tőle.

Engesztelő nap 1/6

Ha a főpap bölcs ember, egész éjjel tanul, ha nem, a Bölcsek tanítványai tanítják. Ha jártas volt a szentírásokban, olvas magának, ha nem, felolvasnak neki. És miből olvasnak fel? Jób könyvéből, Ezra próféta könyvéből és a Krónikák könyvéből. Zecharja ben Kevutal azt mondja: sokszor olvastam neki Dániel könyvéből.

Engesztelő nap 1/7

Ha aludni kívánt, fiatal papnövendékek az ujjukat csattogtatták előtte és azt mondták: Uram, a Főpap, állj a padlóra és hajtsd el magadtól az álmosságot. Addig foglalkoztatják, amíg eljön a reggeli támid áldozat levágásának ideje.

Engesztelő nap 1/8

Az oltárról minden nap eltávolítják a hamut, az első kakasszóra, vagy előtte vagy utána, Jom Kipur kezdetén pedig éjfél körül. Zarándokünnepeken az éjszaka első harmadában, és még mielőtt a kakas szólna a csarnok már tele volt Izrael népével.

Engesztelő nap 2/1

Régi időkben, aki akarta, eltakaríthatta az oltár hamuját. Ha sokan voltak, versenyt futottak az oltár feljáróján. Aki négy könyökkel megelőzte a társait, az győzött. Ha ketten is egyszerre futnak be, egyik se győz, hanem a felügyelő azt mondja nekik: akkor kiszámoljuk! Mit mutatnak fel? Egy ujjat vagy kettőt. A szentélyben nem mutattak hüvelykujjat.

Engesztelő nap 2/2

Egyszer történt, hogy ketten versenyt futottak az oltár feljáróján, az egyik meglökte a társát, az leesett és eltörte a lábát. Mivel a bíróság látta, hogy az ilyen verseny veszélyes, bevezették, hogy a hamu eltakarításáról sorsolással döntenek. A szentélyben négyféle sorsolás volt, és az utóbbi volt az első.

Engesztelő nap 2/3

A második sorsolás arról szólt: ki vágja le az állatot, ki hint vért az oltárra, ki távolítja el a hamut a belső oltárról, ki távolítja el a hamut a lámpáról, ki viszi fel az oltár feljáróján az állat darabjait – ezek közül a fejet és a hátsó lábat, a két mellső lábat, a farkat és a jobb hátsó lábat, a mellet, a nyakat, a két oldalát, a belső részeket, a lisztet, a hávitin-t és a bort. Ebben a sorsolásban, a másodikban tizenhárom pap vett részt. Ben Ázáj azt mondta, Rabbi Jehosua nevében Rabbi Ákivá előtt: az állatot a járásához hasonlóan áldozzák fel.

Engesztelő nap 2/4

A harmadik sorsolás: „Újak a füstölőhöz, gyertek és versengjetek.” A negyedik sorsolás, újaknak és régieknek egyformán, meghatározta, ki viszi fel a feljárótól az oltárig a lábakat.

Engesztelő nap 2/5

A támid napi áldozat kilenc, tíz, tizenegy, tizenkettő, de soha nem kevesebb és nem több. Hogyan? Maga az áldozat kilenc. Szukot [sátoros ünnep] ünnepén valakinek egy üveg vizet is kell hozni az oltárhoz, ez már tíz. A délutáni áldozathoz tizenegy kell: kilencen az áldozatot és ketten egy-egy tüzelőfát tartanak a kezükben. És szombaton tizenegyen voltak, az áldozattal kilenc, és ketten füstölőt tartanak a kezükben, mely az áldozati kenyérhez való. A szukot ünnepére eső szombaton valakinek egy üveg vizet kell tartani a kezében.

Engesztelő nap 2/6

A kost tizenegy áldozó kíséri: a húsát öten; a belső részeit, a lisztet és a bort, ketten-ketten.

Engesztelő nap 2/7

A bikát huszonnégy áldozó pap kíséri. A fejet, a hátsó lábat: a fejet egy és a hátsó lábat kettő. A farkat és a másik hátsó lábat: a farkat ketten és a hátsó lábat ketten. A mellét és a nyakát: a mellét egy és a nyakát három. A két mellső lábát ketten. A két oldalát ketten. A belsőségeket, a lisztet, és a bort, egyenként hárman. Mikor történik ez? Nyilvános áldozat alkalmával. Egyéni áldozatnál, ha a pap egymagában vállalkozik az összes feladatra, megteszi. A nyúzás és a feldarabolás mindkét áldozati eljárásnál ugyanaz.

Engesztelő nap 3/ 1

Azt mondta nekik a főpap embere: menjetek ki, nézzétek meg, vajon eljött-e már a vágás ideje. Ha eljött, a megfigyelő azt mondja: bárkái. Mátitjá ben Smuel azt mondja: [nem elég azt mondani, hogy] felkelt a nap, [hanem]: „a kelet fényben áll.” „Hebron is?” Ő azt mondja, „igen”.

Engesztelő nap 3/ 2

Miért van erre szükség? Azért, mert egyszer az történt, hogy a hold fénye feljött és azt hitték, hogy felkelt a nap, és levágták a támid áldozatát, aztán kivitték a hamvasztóba. Lekísérték a főpapot a merülés házába. Ez volt a szabály a szentélyben: aki könnyített magán, meg kellett merülnie a mikvében, aki pedig vizelt, megszentelte a kezét és lábát.

Engesztelő nap 3/ 3

Senki se léphet be a Szentély udvarába, a szertartás idején, még akkor sem, ha tiszta, anélkül, hogy megmártaná magát a mikvében. Jom Kipur napján A főpap ötször merül meg [a mikvében] és tízszer megszenteli magát [a kezeit és a lábait]. A merülések és a megszentelések a párvá házának tetején történtek, kivéve az elsőt.

Engesztelő nap 3/4

Lenvászon lepedőt függesztettek közte és a nép közé. A [főpap] levetkőzött, lemerült, megmártózott, kijött és megszárítkozott. Arannyal díszes ruhát hoztak elé, felvette és kezet, lábat mosott. Elébe hozták a reggeli támid áldozatát. Levágta a bárányt, majd egy másik pap befejezte a vágás műveletét, és ő pedig felfogta a vért és az [oltárra] hintette. Majd belépett a szentélybe, hogy elfüstölje a reggeli tömjént és megtisztítsa a hamutól a lámpást [a hétágú menóra kanócait], hogy feláldozza a fejet, a lábakat, a serpenyőben készült ételt, és a boritalt.

Engesztelő nap 3/5

A reggeli füstölés a vér hintése és a lábak áldozata közé esett, az alkonyat [füstölése] pedig a lábak és a borital áldozata közé esett. Ha a főpap öreg volt és nagyon gyenge, vizet melegítettek és azt a hideg vízhez keverték, hogy csökkenjen a víz hőmérséklete.

Engesztelő nap 3/6

Ezután bekísérték őt Párvá házába, hogy szent helyen legyen, majd közte és a nép közé lenvászon lepedőt függesztettek. Kezet és lábat mosott, majd levetkőzött. Rabbi Meir azt mondta: levetkőzött, majd kezet és lábat szentelt [mosott]. Lement [a mikvébe], megmerült, kiszállt és megszárítkozott. Fehér ruhákat hoztak neki, felöltözött, majd megszentelte kezeit és lábait.

Engesztelő nap 3/ 7

Hajnalban tizenkét máne értékű pelusiumi vásznat viselt. Rabbi Meir szerint délután hindu vásznat, nyolcszáz zuz értékben. A Bölcsek szerint hajnalban tizennyolc máne értékű vásznak viselt, délután tizenkét máne értékűt, összesen harminc máne értékben. Mindezt a nyilvános kincstárból. Ha hozzá kívánt tenni, a sajátjából tette.

Engesztelő nap 3/8

Odamegy a bikájához, amely a csarnok és az oltár között állt, a feje délre fordult, a pofája nyugatra. A pap az oltárnál áll, arca nyugatra néz, a két kezét az állat fejére teszi, és így fohászkodik: kérlek, Örökkévaló, vétkeztem, rosszat tettem, bűnöztem a színed előtt, én és a házam népe. Kérlek, Örökkévaló, bocsásd meg a vétkeimet, a rossz miatt, a bűnök miatt, amit a színed előtt elkövettem, én és a házam népe, miként írva van Mózes, szolgád törvényében: „Mert e napon engesztelést szereznek számotokra, hogy megtisztítsanak benneteket, mind a ti vétkeitektől, az Örökkévaló színe előtt megtisztultok.” [Lev 16, 30] És a nép így válaszol: „Áldassék mindörökké a dicsőséges királyságának neve.”

Engesztelő nap 3/9

Majd a szentély keleti udvarába ment, az oltártól északra, a helyettes főpap a jobbján, a papi családfő a balján. És ott volt már a két bakkecske, és sorshúzásra való doboz két sorsjeggyel, melyek bukszusfából voltak, és Ben Gámlá készítette őket, akire emlékeztek és dicsérték is ezért.

Engesztelő nap 3/ 10

Ben Kátin nevű főpap tizenkét csapot készíttetett a mosdó számára, ahol korábban csak kettő volt. Azonkívül szerkezetet is, mellyel a mosdót leeresztették a ciszternába, hogy a vize ne legyen használhatatlan állás közben. Munbaz király az összes jom kipuri szerszám fogóját aranyból csináltatta. Anyja, Heleni, arany lámpást csináltatott a csarnok bejárata fölé. Arany táblát is csináltatott, melyre a szotá passzus szövegét írták.

Engesztelő nap 3/ 11

És ezek nevét említették a szégyen miatt: Gármu házának nevét, akik nem akarták az áldozati kenyér szabályait tanítani. Ávtinász házából nem akarták a füstölő áldozat szabályait tanítani. Hugrász ben Levi, aki egy dal hangjait vonakodott másoknak tanítani. Ben Kámcár nem akart az írás szabályairól tanítani. Az elsőkről azt mondták: a cádikok neve áldott emlékű, és ezekről pedig ezt mondták: „a gonoszok nevei megrothadnak”.

Engesztelő nap 4/ 1

Megkeverte a sorsolás ládáját és kihúzott két jegyet: az egyikre az volt írva: „a Névnek”, a másikra: „Ázázelnek”. Tőle jobbra állt a helyettese és tőle balra a család feje. Ha a jobb kezével „a Névnek” szóló jegyet húzta, a főpap helyettese így szólt: „Uram, a főpap, emeld fel a jobbodat!” Ha a balkezére jutott „a Névnek” szóló, a család feje így szólt: „Uram, a főpap, emeld fel a balodat!” Ekkor rátették a jegyet a kecskebakokra. A főpap azt mondta: „A Névnek, bűnbocsánatért.” Rabbi Ismáel azt mondta: nem kell azt mondani, hogy bűnbocsánatért, hanem csak annyit: „a Névnek”. És amikor a nép meghallotta kimondva a négybetűs Nevet: ezt válaszolta: „Báruch sem kevod málchuto le-olam vá-ed”.

Engesztelő nap 4/ 2

Vörös szalagot kötött a bak szarvaira és a küldetése irányába állította és a [másik] bakot is előállították és megjelölték, melyet az oltárnál levágnak. Ezután másodszor is odalépett a bikájához, rátette két kezét és ily módon megvallotta: „Örökkévaló, vétkeztem, rosszat tettem, bűnöztem a színed előtt, én és házam népe. Örökkévaló, kérlek, bocsásd meg a vétkeimet, a rossz miatt, a bűnök miatt, amit a színed előtt elkövettem, én és a házam népe, Áron fiai, a Te szent néped. Örökkévaló, kérlek, bocsásd meg a rosszat, a vétkeket, a bűnöket melyeket elkövettünk, a színed előtt vétkezve, én és házam népe, és Áron gyermekei, ahogy írva van Mózes, a Te szolgád Tórájában: „Mert e napon engesztelést szereznek számotokra, hogy megtisztítsanak benneteket mind a ti vétkeitektől, az Örökkévaló színe előtt megtisztultok.” [Lev 16, 30] És a nép így válaszol: „Áldassék mindörökké a dicsőséges királyságának neve.”

Engesztelő nap 4/3

A bikát levágták és a vérét átvette az erre való edényben, s átadta annak, aki a csarnok előtti negyedik lépcsőn állt, hogy a vért kavargassa, nehogy megalvadjon. Azután fogott egy serpenyőt és felment az oltár tetejébe, ott félreseperte a hamut és kivett néhány darab izzó szenet, majd azokat levitte és elhelyezte az udvar negyedik lépcsőjén.

Engesztelő nap 4/ 4

Minden nap ezüst lapáttal seperte az oltáron a hamut és a szenet arany lapátra gyűjtötte, de ezen a napon arany lapátra seperte a hamut és arany lapátra gyűjtötte a szenet. Minden nap négy kábin hamut sepert össze, és három kábint töltött fel, de ezen a napon három kábin sepert és három kábinba gyűjtött. Rabbi Joszi azt mondja: minden nap egy szeá-t sepert fel, és három kábin térfogatú lapátot töltött fel. A lapát minden nap nehéz volt, ezen a napon könnyű. A lapát nyele minden nap rövid volt, ezen a napon hosszú. A színe minden nap zöldes arany, ezen a napon vörös – ezek Rabbi Menahem szavai. Minden nap reggel fél mane füstölőt áldoz fel, délután szintén fél manet. Ez a napon hozzátesz egy maréknyit. Minden nap finomra őröltet használtak, ezen a napon nagyon finom őrlésű füstölőt.

Engesztelő nap 4/5

A papok minden nap az oltár lejtőjének keleti szélén mentek fel, és a nyugatin jöttek le. Ezen a napon a főpap a középen ment fel és a középen jött le. Rabbi Jehuda azt mondja: a főpap mindig középen megy fel és középen jön le. A főpap minden nap a mosdóból szenteli meg a kezeit és lábait, ezen a napon az arany kancsóból. Rabbi Jehuda azt mondja: a főpap mindig az arany kancsóból szenteli meg a kezeit és a lábait.

Engesztelő nap 4/ 5

Minden nap négy farakás égett a külső oltárnál, Rabbi Meir és Rabbi Joszi szavai szerint minden nap három, ezen a napon azonban négy. Rabbi Jehuda szerint minden nap kettő, ezen a napon azonban három.

Engesztelő nap 5/ 1

Kihozták a lapátot és a serpenyőt, és kivett a serpenyőből maréknyi fűszert, azt a lapátra helyezte, a nagy teljes marékkal, a mérete szerint, a kis kezű teljes marékkal, a keze mérete szerint, és ez volt a füstölő lapát mértéke. A serpenyőt a jobbjába vette, a lapátot a bal kezébe. És ott, a csarnokban a párochet felé közeledett és megállt a kodes és a kodes ha-kodasim között lévő két függönyszárnynál. Köztük könyöknyi rés volt. Rabbi Joszi azt mondja: ott bizony csak egy takaró volt, mivel írva van: „És válassza el nektek a függöny a szentet a szentek szentjétől.” [Kiv 26, 33] A külső takaró volt a déli párochet, a belső pedig észak felől. E kettő között lépdelt a főpap míg oda nem ért az észak felőli takaróhoz. Az északinál dél felé fordult, majd bal oldalával a takaró mentén a frigyládáig ment. A frigyládához érve annak két rúdja közé helyezte a füstölő lapátot, majd felmarkolta a füstölőszert és az égő szenekre hintette, míg az egész terem megtelt füsttel. Ezután visszafordult, amerről jött és a szentek szentje külső előterében rövid imádságot mondott. Az imát rövidre fogta, nehogy Izrael népét aggodalom fogja el.

Engesztelő nap 5/ 2

Mikor a frigyládát elvitték, annak helyén az első próféták óta kőlap volt, melyet héberül even stijá-nak neveztek. A kő a földtől három ujjnyira magasodott, és a főpap erre állította a szénnel teli serpenyőt.

Engesztelő nap 5/ 3

Majd elvette a kevergető kezéből a vérrel teli edényt és átment oda, ahova ment és megállt ott, ahol állt, és mutatóujjával hintett a vérből, egyszer fel és hétszer le, de nem szándékozott hinteni se fel se le, hanem olyan mozdulatot tett, mint aki ostorral csapkod. És közben számolt: Egy. Egy és egy, egy és kettő, egy és három, egy és négy, egy és öt, egy és hat, egy és hét. Majd kiment és a csarnokban lévő arany állványra helyezte az edényt.

Engesztelő nap 5/ 4

Majd elébe hozták a bakkecskét, levágta és a vérét felfogta a hintő edénybe. Majd bement arra a helyre, ahova bement és megállt ott, ahol állt, és hintett [a vérből] egyszer fel és hétszer le, de nem szándékozott hinteni se felfelé se lefelé, hanem [olyan mozdulatot tett], mint aki ostorral csapkod. És így számolt: egy, egy és egy, egy és kettő, egy és három, egy és négy, egy és öt, egy és hat, egy és hét. Majd kiment és a másik állványra helyezte az edényt. Rabbi Jehuda azt mondta: ott csak egy állvány volt. A főpap fogta a bika vérét tartalmazó edényt és a helyébe tette a bakkecske vérét. És hintett abból [a bika véréből] a takaróra [héb. párochet], amely a frigyszekrényt takarta, kívülről. Egyszer fel és hétszer le, de nem szándékozott hinteni se felfelé se lefelé, hanem [olyan mozdulatot tett], mint aki ostorral csapkod. És közben így számolt: egy, egy és egy, egy és kettő, egy és három, egy és négy, egy és öt, egy és hat, egy és hét.

De nem szándékozott hinteni se felfelé se lefelé, hanem [olyan mozdulatot tett], mint aki ostorral csapkod. És közben így számolt: egy, egy és egy, egy és kettő, egy és három, egy és négy, egy és öt, egy és hat, egy és hét. Ezután fogta a bak vérét és visszatette a bika vérét és hintett belőle a takaróra, amely a frigyszekrényt takarta, kívülről, egyszer fel és hétszer le, de nem szándékozott hinteni se felfelé se lefelé, hanem [olyan mozdulatot tett], mint aki ostorral csapkod. És közben így számolt: egy, egy és egy, egy és kettő, egy és három, egy és négy, egy és öt, egy és hat, egy és hét. Majd összeöntötte a bika vérét a bak vérével, aztán visszaöntötte a teli edényből a vért az üresbe.

Engesztelő nap 5/ 5

Aztán kiment az oltárhoz, mely az Örökkévaló színe előtt volt, az aranyoltárhoz. Hinteni kezdte a vért, lefelé hintve. Hogyan kezdi? Az oltár északkeleti sarkától az északnyugati felé, délnyugattól délkelet felé. A külső oltáron kezdi a hintést, ahol a vétekáldozatot végzi, onnan a belső oltáron folytatja. Rabbi Eliezer szerint az oltár minden sarkára lentről felfelé hintette a vért, kivéve a hozzá közelebbi sarkot, ahol fentről lefelé hintett.

Engesztelő nap 5/ 6

Az oltár tisztításához hétszer hinti a vért, és az áldozati vér maradékát a külső oltár nyugati alapjára önti, ahol az a külső oltár déli alapjára öntött vérrel a csatornában összekeveredik és onnan a Kidron völgyébe folyik. Ott lent eladják trágyaként a kertészeknek. A vért csak pénz ellenében szabad elfogadni.

Engesztelő nap 5/ 7

Az ismertetett engesztelő napi rend során, ha a főpap az egyik soron lévő tennivalót időnek előtt végezte el, olyan mintha nem tett volna semmit. Ha a bak vére megelőzte a bika vérét, megismétli, és a bak vérét a bika vére után hinti. Ha még nem fejezte be a belső [frigyláda előtti] hintést és közben kiömlik a vér, másik vért hoz, és újra kezdi a belső hintést. Így járnak el a csarnokban és az aranyoltárnál, mivel mindegyik különálló része a bűnbánat folyamatának. Rabbi Elázár és Rabbi Simon szerint, ahol abbahagyta, ott folytatja.

Engesztelő nap 6/ 1

A parancsolat szerint a két engesztelő napi áldozati bak, külsőre és magasságra egyformán kell kinézzen, úgy, hogy árban is megegyeznek, és egy időben vásárolták őket. Ha áruk különbözik, akkor is kósernek számítanak. Ha az egyiket ma vásárolták, a másikat pedig holnap vásárolják, akkor is kóser. Ha az egyik kecskebak elpusztul a sorsolás előtt, vásárolni kell helyette másikat. Ha a sorsolás után pusztul el, akkor új párt vásárolnak, és újra kell sorsolni. Ha az Örökkévalónak szánt kecskebak elpusztul, akkor az legyen helyette, amely az új sorsolás szerint az Örökkévalónak lett szánva. Ha az Ázázelnek kisorsolt állat pusztul el, az Ázázelnek kisorsolt állat lép a helyébe. A második bakot pedig legelni hagyják, amíg alkalmatlanná válik, akkor eladják és a pénzen nedává áldozatot vesznek, mivel a közösség vétekáldozatját nem hagyják veszni. Rabbi Jehuda azt mondja: hagyni kell, hogy meghaljon. Még azt is mondta Rabbi Jehuda: ha az Örökkévalónak szánt bak vére elfolyik, Ázázel bakját pusztulni hagyják, és egy másik pár bakot hoznak. Ha az Ázázelnek szánt bak pusztul el meg előbb, akkor az Örökkévalónak szánt bak vérét kiöntik és másik párt hoznak.

Engesztelő nap 6/2

A pap a sivatagba küldendő bak elé áll, két kezét az állat fejére teszi és vallomást tesz. A következőket mondja: Ó, Örökkévaló, bocsásd meg a rosszat, a bűnöket, a vétket, ahogy a színed előtt vétkezett a te néped, Izráel háza, ahogy a Tórában írva van: „Mert e napon engesztelést szereznek számotokra, hogy megtisztítsanak benneteket: mind a ti vétkeitektől az Örökkévaló színe előtt megtisztultok.” [Lev 16, 30]. És akkor a papok és a nép, akik a szentély csarnokában álltak, meghallották a kimondott Nevet a főpap szájából, térdre rogytak, meghajoltak és arcukra borultak, és azt mondták: „Baruch sem kevod málchuto le-olam va-ed.”

Engesztelő nap 6/3

Az Ázázelnek szánt bakot átadták annak, aki az állatot Ázázelhez vezette. Mindenki vezetheti a bakot, de a papok szokása szerint izraelita nem vezetheti. Rabbi Josze azt mondja, hogy egyszer izraelita vezette, akit Arzelának hívtak.

Engesztelő nap 6/4

Járdát készítettek neki és kísérőjének a babilóniaiak miatt, akik cibálni szokták a bak szőrét, és az mondták: fogd már, vidd már innen. Jeruzsálem előkelőségei elkísérték az első sátorig. Tíz sátor volt Jeruzsálemtől a szikláig, kilencven ris távolságban, ahol hét és fél ris egyenlő egy mil-lel.

Engesztelő nap 6/5

Minden egyes sátornál azt mondták a kísérőnek, itt az étel, itt a víz, és elkísérik minden sátorig, kivéve az utolsót, és nem mennek vele a szikláig, hanem ott megállnak és messziről figyelik, mi történik.

Engesztelő nap 6/6

Mit csinál a bak kísérője? Két részre vág egy piros fonalat, az egyik felét a sziklához köti, a másik felét a bak két szarva közé erősíti. Hátulról lelöki a bakot a szikláról, az onnan legurul. Leérvén a szikla közepéhez, darabokra szakad. A kísérő az utolsó sátorig megy és ott vár a sötétedésig. Mikor válik a [kísérő] ruházata tisztátalanná? Mikor kívül kerül az előcsarnok falain. Rabbi Simon szerint amikor a bakot lelöki a szikláról.

Engesztelő nap 6/7

Miután a főpap átadta az Ázázelnek szánt bakot, az elégetésre váró bikához és bakhoz lép. Testüket felvágja és kiveszi a füstölésre szánt részeket, tálra teszi azokat és az oltár tüzével elfüstöli. A lábakat és más részeket rudakra kötözik és az égető helyre viszik. Mikor válik a ruhájuk tisztátalanná? Mikor a szentély udvaráról a falakon túlra távoznak. Rabbi Simon szerint, amikor a tűz az áldozat nagy részét megemészti.

Engesztelő nap 6/8

Jelentették a főpapnak: a bak megérkezett a sivatagba. Honnan tudták, hogy a bak megérkezett a sivatagba? Oszlopokat állítottak, és onnan zászlókkal jeleket adtak, és tudták, hogy a bak már a sivatagban van. Rabbi Jehuda azt mondta, hogy biztos jelnek számított a Bet Hidudo, amely három mil távolságra volt Jeruzsálemtől. Egy milt mentek a sivatag felé, és egy milt vissza, és közben egy mil megtételének megfelelő időt pihentek: így tudták, hogy a bak már a sivatagban van. Rabbi Ismáel azt mondta: más jel is volt! Egy vörös fonalat tartottak a szentély csarnokában, és amint a bak a sivatagba ért, a fonál kifehéredett, ahogy meg van írva: „Bűneitek, ha veresek, mint a hó kifehérednek.” [Ésa 1:18]

Engesztelő nap 7/ 1

A főpap olvasni kezd. Ha akar, a rítusokon viselt vászonruhában olvas, ha nem, akkor a saját fehér öltözékében. A gyülekezet elöljárója átadja a Tóra tekercsét a gyülekezet vezetőjének, majd a gyülekezet vezetője a főpap segédjének és a segéd a főpapnak, aki azt állva átveszi. Az aharei mot kezdetű szakaszt olvassa, és a “hónap tizedik napján” kezdetű szakaszt [Lev 23, 26]. Majd összetekeri Tóra tekercsét, a melléhez szorítva és azt mondja: ennél több is van itt, mint amit felolvastam nektek, és ezután kívülről idézi „a tizediken” kezdetű részt [Szám 29, 7], majd nyolc áldást mond a felolvasás után. Az áldás a Tórának szól, a szentélybéli munkának, a hálaadásnak, a bűnbocsánatnak, a szentélynek, Izrael népének, Jeruzsálemnek, maguknak a papoknak és az imádság hátralévő részéért.

Engesztelő nap 7/ 2

Aki látja a főpapot miközben olvas, nem láthatja a bikát és a bakot miközben elégnek. És aki látja a bikát és a bakot miközben elégnek, nem láthatja a főpapot miközben olvas. Ez nem azért van, mintha nem járna neki, hogy láthassa, hanem nagy út van a két esemény között, és azok egy időben történnek.

Engesztelő nap 7/ 3

Miután vászonruhában olvas, megszenteli a kezeit és lábait, levetkőzik, és a mikvében megmerül. Kijön, megszárítkozik és odahozzák neki az arany öltözéket. Azt felölti, megszenteli kezeit és lábait, és elvégzi a saját kos-áldozatát, és a nép kos áldozatát, és a hét hibátlan, egyéves bárányét, Rabbi Eliezer szavai szerint. Rabbi Ákivá azt mondja: a hét bárányt a hajnali támid áldozatával együtt hozzák, a kinti elégetésre váró bikát és bakot is, és a délutáni támid-ot is.

Engesztelő nap 7/4

Megszentelte kezeit és lábait, levetkőzött és lemerült, kijött és megszárítkozott. Fehér ruhát hoztak neki, felöltötte és megszentelte kezeit és lábait, majd bement a szentek szentjébe és kihozta a tálat és a füstölő lapátot. Megszentelte kezeit és lábait, levetkőzött, lemerült, majd megszárítkozott, aranyos ruhát hoztak neki, felöltötte, megszentelte kezeit és lábait, majd bement és elvégezte a délutáni füstölő áldozatot, és letisztította a lámpás mécseseit, majd megszentelte kezeit és lábait és levetkőzött. Elébe hozták a saját ruháit és felöltözött. Ezután az otthonáig kísérték, ahol a szeretteivel együtt ünnepelt, miután békében és épségben befejezte a szentélybéli szertartást.

Engesztelő nap 7/ 5

A főpap nyolc öltözékben szolgál, a közönséges pap pedig négyben. Ez a négy az ing, a nadrág, a süveg és az öv. A főpapnál ez kiegészül a melldísszel [héb. hosen ] a mellénnyel, [héb. efod] a köpennyel [héb. meil] és a homlokdísszel [héb. cic]. Ezen öltözékek teljében megkérdezik az orákulumot [héb. urim ve-tumim]. Kizárólag a király vagy a szanhedrin számára kérdeznek, vagy annak, akit a nép erre kiválaszt.

Engesztelő nap 8 / 1

Engesztelő napon tilos az evés, az ivás, a mosakodás, a testápolás, a szandál viselése és a közösülés. A király és a királyné megmoshatják arcukat. Asszony, ki szülés után van, szandált vehet, ezek Rabbi Eliezer szavai, de a bölcsek megtiltják.

Engesztelő nap 8/ 2

Aki megeszik egy egész datolyányit [valamilyen ételből], vagy lenyel egy korty italt, vétkezik. A különféle ételek összeadódnak egy datolyányivá [ha többféle ételből eszik összesen egy datolyányit, vétkes], és a különféle italok összeadódnak egy kortynyivá. Étel és ital [egymással] nem adódnak össze.

Engesztelő nap 8/ 3

Ha tévedésből eszik és iszik, vétekáldozattal tartozik. Ha eszik és munkát is végez, két vétekáldozattal tartozik. Ha étkezésre alkalmatlan ételt eszik, vagy ivásra alkalmatlan italt iszik, sós vizet vagy halpác vizét issza, nem vétkes.

Engesztelő nap 8/4

Kiskorúak engesztelő napon nem böjtölnek, de próbaképpen, egy vagy két évvel nagykorúság előtt böjtölnek egy keveset, hogy hozzászokjanak a parancsolatokhoz.

Engesztelő nap 8/ 5

Állapotos asszony, aki étel szagát érezte, addig etetik, amig magához nem tér. Betegnek enni adnak, hozzáértő javaslata szerint. Ha nincs a közelben hozzáértő, saját kérése szerint enni adnak neki, amíg azt nem mondja: elég.

Engesztelő nap 8/6

Ha valaki rosszul lesz az éhségtől, akár tiltott ételekkel is etethetik, amig jobban érzi magát. Akit megmar a veszett kutya, nem szabad etetni annak májával, de Rabbi Mátjá ben Hárás megengedi. Rabbi Mátjá ben Hárás azt is mondta: ha valakinek torokfájása van, megengedett orvosságot tölteni a szájába, szombaton is mert az életveszélyben van. Mivel bármilyen életet fenyegető dolog felment a szombat kötelessége alól.

Engesztelő nap 8/7

Falomlás esetén, ha nem tudni, hogy a törmelék alatt van-e valaki, vagy nincs; él-e vagy halott; nem tudni, hogy idegen-e vagy izraelita: szombaton is eltakarítják felőle a törmeléket. Ha él, kihúzzák onnan, ha halott, ott hagyják.

Engesztelő nap 8/8

Vétek- és bűnáldozat biztos, hogy bűnbocsánatot hoz magával. Halál és engesztelő nap bűnbocsánatot hoz, megbánással együtt. Megtérés a „tedd” és a „ne tedd” könnyebb parancsolatainak megszegése esetén. Súlyosabb parancsolatok megszegése esetén megvárja, amíg az engesztelő nap bekövetkezik, és akkor megbocsátásban részesül.

Engesztelő nap 8/ 9

Aki kétszer is azt mondja: majd vétkezek és megtérek, majd vétkezek és megtérek, nem adnak neki lehetőséget arra, hogy megtérjen. Aki azt mondja: majd vétkezek és az engesztelő nap majd felment a vétek alól: az engesztelő nap nem menti fel. Vétek ember és Örökkévaló között: az engesztelő nap felment. Vétek ember és társa között: az engesztelő nap nem ment fel, amíg ki nem engeszteli a társát. A következőt tanította Rabbi Elázár ben Ázárjá: „minden bűnötök alól, Örökkévaló előtt fel lesztek mentve” [Lev 16]: ebből következik, hogy ember és Örökkévaló között esett vétek alól az engesztelő nap felment. Ember és társa között esett vétek alól nem ment fel az engesztelő nap, csak akkor, ha társát kiengeszteli. Rabbi Ákivá azt tanította: „szerencsések vagytok Izráel: ki előtt tisztultok meg, ki ment fel benneteket a vétkek alól? Atyátok az égben, mint írva van: „tiszta vizet hintek rátok, és megtisztultok” [Ez 36, 25] és azt is írták: „Izrael tisztító fürdője Örökkévaló”, [Jer 17, 13], ahogy a mikve megtisztítja a tisztátalanságot, úgy megtisztítja Izraelt a Szent, áldott legyen.

ÜNNEPEK 6

Sátrak – héb. szukot
hatodik traktátus

Az Ünnepek rendjéhez tartozik a “sátrak” traktátusa. Sátor héberül סוכה (szuká, t. sz. szukot). A “sátrak”, a rend hatodik traktátusának magyar elnevezése és arra az ideiglenes lakhelyre vonatkozik, amelyet Izrael népe az egyiptomi kivonulást követő negyven éves időszakban használt. Erről így szól Mózes harmadik könyve: „S vegyetek magatoknak az első napon díszes fagyümölcsöt, pálmaágakat és sűrűlombfának meg fűzfának a galyját és örvendezzetek az Örökkévaló, a ti Istenetek szine előtt hét napon át. Ünnepeljétek azt ünnepül az Örökkévalónak hét napon át az évben, örök törvényül, nemzedékeiteken át, a hetedik hónapban ünnepeljétek azt. Sátrakban lakjatok hét napon át, minden honos Izraelben lakjék sátrakban. Azért, hogy tudják nemzedékeitek, hogy sátrakban lakattam Izrael fiait, midőn kivezettem őket Egyiptom országából.” (Lev. 23, 40-43)
A traktátus öt részből áll. A traktátus leírja a szukot ünnepére készített „négy (növény) fajta” mágikus pálmacsokrának szabályait: „Rabbi Jismáel azt mondja: a „négy (növény) fajta” csokrában három mirtuszágnak, két fűzfaágnak, egy pálmalevélnek és egy citronnak kell lenni.” A szukot ünnepe magyarul: sátoros ünnep.

Sátrak 1/1

A sátor, melynek magassága meghaladja a húsz ámá-t, használatra alkalmatlan. Rabbi Jehuda szerint alkalmas. Az, amely nem magasabb, mint tíz tenyér, és nincs legalább három oldala, és a napsütötte része nagyobb, mint az árnyékban lévő része, alkalmatlan. Régi sátor Sámáj iskolája szerint alkalmatlan, Hilel iskolája szerint alkalmas. Mi a régi sátor? Régi az, amelyet az ünnep előtt több mint harminc nappal korábban készítettek. Ha az ünnep céljából készítették, akár az év kezdetétől, alkalmas.

Sátrak 1/2

Ha a fa alatt állítja fel a sátrat, az olyan, mintha a házon belül állítaná fel, ezért használhatatlan. Ha sátrat állít sátorra, a felső alkalmas, az alsó alkalmatlan. Rabbi Jehuda azt mondja: ha nem használják a felsőt, az alsó alkalmas.

Sátrak 1/3

Lepedőt borít rá, hogy a naptól védje, vagy a falevelektől, vagy ha négyoszlopos ágyra borítja, alkalmatlan. De a kétoszlopos ágyra boríthat lepedőt.

Sátrak 1/4

Ha felfuttatja a szőlőt, a tököt, a borostyánt és ezzel fedi be a sátrat, a sátor alkalmatlan. Ha azonban a fedél ezeknél a futó növényeknél nagyobb, vagy azokat megnyesi, a sátor használható. A szabály: minden, ami tisztátalan lesz, és nem a földön nő, nem lehet fedél [szkáh ]. De minden, ami nem lesz tisztátalan, és a földön nő, lehet szkáh.

Sátrak 1/5

Összekötözött nádból, egybekötött faágakból és vékony faágakból nem lehet fedél. De ha kinyitjuk a köteléket, akkor lehet. A sátor oldalának alkalmasak.

Sátrak 1/6

Rabbi Jehuda szerint fedélnek deszkát is használhatunk, Rabbi Meir nem engedi meg. Ha valaki négy tenyér széles deszkát tesz a sátor tetejére, alkalmas. De csak akkor, ha nem azalatt alszik.

Sátrak 1/7

A sátor teteje, a fedél, melyet bevakolt: Rabbi Jehuda szerint Sámáj iskolája arra utasít, hogy válasszuk külön a deszkákat, és egyet-egyet vegyünk el a deszkák közül. Hilel iskolája arra utasít: vagy meglazítja a tetőt, vagy minden második közül elvesz egyet. Rabbi Meir azt mondja: vegyen el minden második közül egyet, de ne lazítsa meg a fedelet.

Sátrak 1/8

Aki bevonja a fedelet nyársakkal, vagy az ágy léceivel, és a vastagságukkal egyező nagyságú rést hagy közöttük, fedélnek alkalmas. Aki szalma kötegből formál sátrat, alkalmatlan.

Sátrak 1/9

Aki a sátor oldallapjait fentről aláereszti, és három tenyér magas rés marad a föld felett, a sátor alkalmatlan. Ha lentről felfelé építi és lent tíz tenyér rés marad: Rabbi Joszi azt mondja, ha lentről felfelé tíz tenyér, akkor fentről lefelé szintén legyen tíz tenyér rés. Ha a fedelet az oldalaktól három tenyérnél jobban eltávolította: érvénytelen.

Sátrak 1/10

Ház, melynek a teteje beszakadt, majd a résre fedelet tett: ha a fal és a fedél között négy könyök távolság marad, érvénytelen. Ugyanez vonatkozik az oszlopcsarnokkal körülvett udvarra. Nagy méretű sátor, melyet fedélnek nem megfelelő anyaggal vettek körül, ha az alatta lévő távolság nagyobb, mint négy könyök, érvénytelen.

Sátrak 1/11

Aki a sátrat úgy készíti, mintha fészer lenne, vagy a falnak támasztja: Rabbi Eliezer érvénytelennek tekinti, mert nincs teteje. A Bölcsek szerint érvényes. Nádból készült nagy gyékény alkalmatlan, ha fekvésre készült, mert tisztátalan lehet. Ha fedélnek készült, felhasználják, lehet szkáh, mert nem lesz tisztátalan. Rabbi Eliezer azt mondja: akár kicsi, akár nagy, ha fekvésre készült, tisztátalan lehet, ezért nem alkalmas fedélnek. Ha eleve fedélnek készült, lehet belőle fedél a sátorhoz.

Sátrak 2/1

Aki a sátorban az ágy alatt alszik, nem teljesítette kötelességét. Rabbi Jehuda azt mondja: a Vének jelenlétében az ágy alatt szoktunk aludni, és soha nem tiltották meg nekünk. Rabbi Simon azt mondja: történt Távival, Rábán Gámliel szolgájával, aki az ágy alatt szokott aludni a sátorban, hogy Rábán Gámliel eldicsekedett a Véneknek: „Láttátok a szolgámat, Távit? Ő a Bölcsek tanítványa és tudja, hogy a rabszolgára nézve nem kötelező a sátor parancsolata, ezért alszik az ágy alatt. Ebből azt tanultuk, hogy aki az ágy alatt alszik, nem teljesíti a sátor parancsolatát.

Sátrak 2/2

Ha szukoti sátrat az ágy lábaihoz erősíti, a sátor érvényes. Rabbi Jehuda azt mondja: ha nem képes megállni a saját lábain, nem érvényes. Egyenetlen tetejű sátor, melyben az árnyék nagyobb, mint a napsütötte rész, érvényes. Ha a tető annyira zárt, mint egy házban, és a csillagokat se lehet látni, érvényes.

Sátrak 2/3

Aki szekér tetejére állítja a sátrát, vagy hajóra: érvényes, és ünnepkor látogatható. Ha fa tetejére, vagy a teve hátára teszi, érvényes, de ünnepkor nem látogatható. Ha a sátor két oldalát fa képezi és egyik oldalát emberi kéz készítette, vagy két oldalát ember készítette és egyik oldala a fa, mindkét esetben érvényes, de ünnepkor nem használható. Három oldal ember keze műve és egy oldal az élő fa: érvényes és ünnepkor használható. Ez a szabály: bármilyen sátor, amely megáll a lábán, akkor is érvényes, ha elvesszük onnan a fát, és használható ünnepkor.

Sátrak 2/4

Ha fák között emeli a sátrát, és a sátor oldalait a fák képezik, a sátor érvényes. A parancsolat küldöncei fel vannak mentve a sátor parancsolata alól. Betegek és ápolóik fel vannak mentve a sátor parancsolata alól. Szukot ünnepén, evésre és ivásra a sátoron kívül csak alkalmi étkezés lehetséges.

Sátrak 2/5

Történt, hogy Rábán Johánán ben Zákájnak ételkostolót hoztak a készülő ételből, és Rábán Gámlielnek két szem datolyát és egy korsó vizet. Mindketten kiszóltak: „hozzátok fel a sátorba.” Mikor Rabbi Cádoknak egy tojásnyinál kevesebb ételt kínáltak, szalvétába tette és a sátoron kívül ette meg, és nem is mondott rá áldást.

Sátrak 2/6

Rabbi Eliezer azt mondta: az ember tizennégy étkezést köteles elfogyasztani a sátorban: egyet nappal és egyet este. Bölcsek azt mondták: nincs erre meghatározott mérték, kivéve az ünnep első estéjét, amikor köteles a sátorban enni. Rabbi Eliezer azt is mondta: aki nem evett az ünnep első estéjén, az kipótolhatja az ünnep utolsó estéjén. A Bölcsek erre azt mondták: ez a dolog nem váltható meg, erről mondják: „ami görbe, nem bír egyenessé válni, és hiányt nem lehet számlálni”, [ld. Kohelet ].

Sátrak 2/7

Ha valakinek a feje és testének zöme a sátorban van, és az asztal a házban van: Sámáj iskolája elveti, Hilel iskolája elfogadhatónak tartja. Hilel iskolája azt mondta Sámáj iskolájának: „Hát nem az történt, hogy Sámáj iskolájának bölcsei és Hilel iskolájának bölcsei látogatóba mentek Rabbi Johánán ben há-Horoni-hoz, és úgy találták, hogy a feje és testének zöme a sátorban van, és asztala pedig a házban? És nem szóltak neki! Sámáj iskolája erre így felelt: Ez volna a bizonyíték?! Azt mondták neki [Sámáj iskolájának bölcsei]: Ha ez volt a szokásod egész életedben, soha nem tettél eleget a sátor parancsolatának! [Hilel iskolája és Sámáj iskolája másként emlékszik a történtekre, Hilel iskolája szerint Sámáj iskolája sem tette szóvá Rabbi Johánán szokását.]

Sátrak 2/8

Asszonyok, rabszolgák, kiskorúak fel vannak mentve a sátor parancsolata alól. Kiskorú, aki már önálló, köteles eleget tenni a sátor parancsolatának. Történt, hogy az idősebb Sámáj menye fiúgyermeket szült, és ekkor az öreg Sámáj kivett egy darab vakolatot a mennyezetből és ezzel a kisgyerek ágya fölé fedelet tett.

Sátrak 2/9

A szukoti ünnep hét napja során sátrát tegye állandó lakhelyévé, a házát pedig ideiglenes lakhellyé. Ha elered az eső, mikor lehet kiüríteni a sátrat? Ha a kása megromlik. Erre példát is mondtak: mire hasonlít a dolog? Rabszolgára, aki egy pohárral tölt a gazdájának, de erre a gazda kancsó vizet önt a rabszolga arcába.

Sátrak 3/1

A száraz, és a lopott pálmalevél nem megfelelő. Asérából való, vagy a kiközösített városból , nem megfelelő. A teteje megsérült, a levele szétnyílt, nem megfelelő. Ha a levele kibomlott, alkalmas. Rabbi Jehuda azt mondja: felül összefogja. A Vashegy pálmája megfelelő. Zárt pálmalevél, melynek hossza három tenyér, elég a lendítéshez, megfelelő.

Sátrak 3/2

A száraz, és a lopott mirtusz, nem megfelelő. Asérából való, vagy a kiközösített városból, nem megfelelő. A teteje megsérült, a levelei lehullottak, vagy több bogyó volt rajta, mint levél, nem megfelelő. Ha lecsipkedik a bogyóit, megfelelő. Ünnepnapon nem csipkedik le.

Sátrak 3/3
Lopott vagy száraz fűzfaág, nem megfelelő. Asérából való, vagy a kiközösített városból, nem megfelelő. A teteje megsérült, levelei lehullottak, a fűz nem megfelelő. Hervadt, vagy leveleinek része lehullott, vagy a gazdáé, megfelelő.

Sátrak 3/4

Rabbi Jismáel azt mondja: a „négy [növény] fajta” csokrában három mirtuszágnak, két fűzfaágnak, egy pálmalevélnek és egy citronnak kell lenni. Még akkor is megfelelő, ha a mirtuszok közül kettő törött és egy nem. Rabbi Tarfon szerint akkor is, ha mindhárom törött tetejű. Rabbi Ákivá azt mondja: miként egy pálmalevél kell és egy citron, a mirtuszból és a fűzből egy is elég.

Sátrak 3/5

Száraz, és lopott etrog, nem megfelelő. Az áserá bálványnak ajánlott, vagy a kiközösített városból való, nem megfelelő. Orlának számító citron, nem megfelelő, tisztátalan, papi adománynak számító, nem megfelelő. Tiszta papi adományból ne vegyen, ha mégis vett, megfelel. Ha a demájból vett, Sámáj iskolája megtiltja, Hilel iskolája megengedi. A Jeruzsálembe hozott második tizedből ne vegyen, ha vett, megtarthatja.

Sátrak 3/6

Ha a citron nagyobb részét kinövések borították, vagy a csúcsa letörött, vagy meghámozták, vagy meghasadt, luk van rajta, vagy hiányzik belőle, nem megfelelő. Ha csak kis részét borították el kinövések, a szár levált róla, luk van rajta, de semennyi sem hiányzik belőle, megfelelő. A fekete citron alkalmatlan. A póréhagymához hasonló zöld, Rabbi Meir szerint alkalmas, Rabbi Jehuda szerint alkalmatlan.

Sátrak 3/7

A legkisebb méretű elfogadható citron Rabbi Meir szerint akkora, mint a dió, Rabbi Jehuda szerint, mint a tojás. A nagy méretről mondja Rabbi Jehuda: egy kézzel kettőt tart, Rabbi Joszi szerint két kézzel egyet.

Sátrak 3/8

Rabbi Jehuda szerint a pálmalevelet a saját fajtájával kötik össze. Rabbi Meir szerint egyszerű spárga is megteszi. Hozzátette Rabbi Meir: Megtörtént, hogy Jeruzsálem lakói arany fonállal fogták össze. Mire azt mondták neki [a Bölcsek]: de alatta [az aranyfonál alatt] a csokrot [akkor is] a saját fajtájával kötötték össze.

Sátrak 3/9

Hol lendítették meg a pálmalevél csokrát a hálel mondásánál? A „hodu lá-sem”-nél az elején és a végén, és az „ áná há-sem hosiá ná”-nál, Hilel iskolája szerint. Sámáj iskolája szerint az „áná há-sem háclihá-ná”-nál is. Azt mondta Rabbi Ákivá: megfigyeltem Rábán Gámlielnél és Rabbi Jehosuánál, hogy mikor az egész nép lendített ezeknél a részeknél, ők csak az „áná há-sem hosiá-ná”-nál lendítettek. Aki messziről jött és nem volt nála pálmalevél, hazamegy és otthon lendít az asztal előtt. Ha nem vette kézbe a reggeli imánál, vegye kézbe alkonyatkor, mivel a pálmalevéllel egész nap imádkozhat.

Sátrak 3/10

Ha valaki számára rabszolga, asszony vagy kiskorú mondja a hálelt, minden szavukat meg kell ismételni, és átok üljön a fején, mert nem tanulta meg egyedül mondani a szöveget. Ha felnőtt mondja számára, minden sor után ismétli: háleluja.

Sátrak 3/11

Olyan helyen, ahol megismételnek minden sort, ő is megismétli. Ahol az imát úgy mondják, ahogy írva van, ő is úgy mondja. Ahol áldást mondanak utána, ő is áldást mond. Mindenki a hely szokását követi. Aki a szombatévben pálmalevelet vásárol a barátjától, barátja citront is adjon neki ajándékba, mivel azt úgy sem vásárolhatna másnál a hetedik évben.

Sátrak 3/12

Régebben hétszer vitték a pálmacsokrot a szentélybe, az ország egyéb helyein csak egyszer. Mikor a szentélyt elpusztították, Rábán Johánán Ben Zákáj úgy döntött, hogy az országban hétszer imádkozzanak lulávval a szentély emlékére, és az omer lendítés napját betiltotta.

Sátrak 3/13

A szentély fennállásának idején, mikor a szukot ünnepének első napja szombatra esett, pénteken az egész nép a zsinagógába vitte a pálmacsokrát. A következő nap, szombat reggel, mikor érte jöttek, mindenki felismerte és kézbe vette a saját csokrát. Mert azt mondták a Bölcsek: az ember nem teljesíti a szukoti kötelességét az első ünnepnap a barátja pálmacsokrával. Az ünnep többi napján a barátja pálmacsokrával is teljesítheti a kötelességét.

Sátrak 3/14

Rabbi Josze azt mondja: Ha az ünnep első napja szombatra esik, és véletlenül kihozta a pálmacsokrot a közterületre, nem vétkes, mert parancsolatot teljesített.

Sátrak 3/15

Az asszony számára nem kötelező a pálmacsokor parancsolata, de elfogadja a fiától vagy a férjétől a csokrot és visszateszi a vízbe szombaton. Rabbi Jehuda azt mondja: szombaton visszateszik a vízbe, hogy el ne hervadjon és ünnepnap vizet adnak hozzá, és közbenső napokon kicserélik a vizet. Kiskorú, aki már lendíteni képes a pálmacsokrot, köteles.

Sátrak 4/1

A pálmacsokor és a fűzfaág parancsolata, hat és hét. A hálelé és az örömé nyolc. A sátor és a vízöntés, hét. A furulya hangja, öt és hat.

Sátrak 4/2

Pálmacsokor hét. Hogyan? Ha az ünnep első napja szombatra esik, a pálmacsokrot hétszer viszik az oltár körül, az összes többi nap, ha nem szombatra esik, hatszor.

Sátrak 4/3

Fűzfaág hét, hogyan? Ha a fűzfaág hetedik napja, a hosáná rábá szombatra esik, akkor a fűzfaág ceremóniája hét napos, ha másik napra esik, hat napos.

Sátrak 4/4

Hogyan végzik a pálmacsokor ceremóniáját? Ha a szukot ünnepe szombatra esik, péntek délutánig felhozzák a csokrokat a szentély hegyére, és ott a segédek elrendezik a csokrokat a polcokon. Az idősek csokrait a szentély hivatalában helyezik el. A népet megtanítják arra, hogy ezt mondják, „bárki, akinek a csokrom a kezébe kerül, azt ajándéknak tekintheti”. A következő nap, mikor felkelnek és visszatérnek a szentélybe, a segédek elébük dobják a csokraikat, az emberek elkapják, és közben egymást lökdösik.

Sátrak 4/5

Hogyan történik a fűzfaág ceremóniája? Jeruzsálem mellett, a völgyben volt egy hely, melyet Mocá-nak hívtak. Lementek és ott ágakat gyűjtöttek, majd visszajöttek és elhelyezték az ágakat az oltár mellett úgy, hogy az ágak vége ráhajlott az oltárra. Majd megfújták a sófárt: tekiá és truá és tekiá. Minden nap körbejárták az oltárt, és azt mondták: áná há-sem hosiá ná, áná há-sem háclihá ná. Rabbi Jehuda azt mondta: áni vá-hu hosiá ná. Még aznap hétszer körbejárták az oltárt. Mit mondtak, mikor elhagyták az oltárt? „Tied a szépség, ó te oltár! Tied a szépség, oltár.” Rabbi Eliezer szerint kétszer mondták: „Az Örökkévalónak és neked Oltár.”

Sátrak 4/6

Ahogy hétköznap, úgy zajlott szombaton is a ceremónia, de szombat előtt összegyűjtötték a fűzfaágak csokrait, és arany vederbe állították, hogy ne hervadjon el. Rabbi Johánán ben Beroka azt mondta: pálmaágakat hoztak, és azokat a földhöz csapkodták az oltár oldalánál. Ezt a napot a pálmaág csapkodásának napjának hívják.

Sátrak 4/7

A gyerekek azonnal szétszedik [a felnőttek] pálmacsokorait [miután a felnőttek teljesítették a lulav parancsát] és megeszik belőle az etrogot.

Sátrak 4/8

A hálel és az öröm nyolc. Hogyan? Ez arra tanít, hogy a hálel, és az öröm és az utolsó ünnepnap tisztelete épp olyan, mint a szukoti ünnep többi napja. Sátor hét. Hogyan? Mikor befejezte a hetedik nap étkezéseit, nem kell szétszedni a sátrat a smini áceret ünnepe iránti tiszteletből, legfeljebb a házába viszi az evőeszközöket, a délutáni ima után, vagy később.

Sátrak 4/9

Hogyan történt a vízöntés? Három lognyi vizet merítettek a Siloah forrásánál az erre való arany edénybe. Majd mikor a szentély udvarának Vízi kapujához érkeztek, megfújták a sófárt, simán, szaggatottan és simán. Az erre választott pap felment az oltár lejtőjén, ahol balra fordulva két ezüst csészét talált. Rabbi Jehuda azt mondta: gipszből voltak, de belül feketék a bortól. Lukasak az aljukon, mint az orrluk, az egyiké széles amelyik a borhoz való, a másiké keskeny luk, ezért egyszerre ürültek ki. A nyugati oldal a vízé, a keleti oldal a boré. Ha valaki a vizet a boros tartályba csészébe ürítette és a bort a vizesbe, eleget tett a követelménynek. Rabbi Jehuda azt mondta, minden nap lognyi víz, illetve a bor libációját végezték. Nyolc napig. A nép így szólt a vízöntés végzőjének: „emeld fel kezeidet!” mert egyszer az történt, hogy a főpap a lábára öntötte a libációt és a nép etrogokkal dobálta meg.

Sátrak 4/10

Ahogy hétköznap történt a vízöntés, szombaton is úgy történt azzal a különbséggel, hogy szombat előtt megtöltötték az arany csészét, amely nem volt felszentelve, a Siloah forrásából merített vízzel. Szombatig ezt a csészét a szentély egyik kamrájában helyezték. Ha kiömlött vagy fedetlen maradt, újra töltötték egy tartályból, mivel a víz vagy a bor, ha fedetlen marad, alkalmatlan az oltárhoz.

Sátrak 5/1

A fuvola hangja, egyszer öt, máskor hat. Ez a bét há-soevá fuvolája, amely szombaton sem szűnik meg, sem pedig ünnep napján. Azt mondják: „aki nem látta a bét há-soevá -t, örömmel teli hangjával, az életében nem látott örömet.”

Sátrak 5/2

Az első ünnepnap kimenetelekor lementek a női udvarba és ott valami nagyszerű dolog állt. Négy arany lámpatartó, tetejükön négy arany csészével. Minden lámpához négy létra vezetett és azokon négy-négy papnövendék állt, olajos korsóval a kezükben, egyenként százhúsz log olajjal, amelyből a csészéket feltöltötték.

Sátrak 5/3

Az elhasznált papi nadrágokból és övezetükből darabokat téptek le, és azokat használták kanóc gyanánt a lámpákhoz. Nem akadt egy udvar sem Jeruzsálemben, ahol a bét há-soevá fénye ne világított volna.

Sátrak 5/4

Előttük hászidok és jóhírű emberek táncoltak, égő fáklyákkal a kezükben, és zsoltárokat és áldásokat skandáltak. És a léviták kezükben nagy számú hangszerrel, hegedűvel, hárfákkal és csengettyűkkel és trombitákkal álltak a női udvar felé vezető tizenöt fokon, melyek megfelelnek a zsoltárok tizenöt lépcsőinek, melyeken hangszeres léviták „állnak” és dalaikat maguk kísérve énekelnek. A felső kapuban, amely ezrát Izraelből az ezrát há-násim-hoz vezet, két pap állt két trombitával. [Amikor] megszólalt a kakas, fújtak, rikoltottak és fújtak. Mikor elérkeztek a tizedik lépcsőfokhoz ismét fújtak, rikoltottak és fújtak. Mikor az udvarba értek, harmadszor is fújtak, rikoltottak és fújtak. Aztán folytatták útjukat, mentek és fújtak, amig eljutottak ahhoz a kapuhoz, amely kelet felé néz. Mikor ebben a kapuban álltak, mely keletre nyílik, nyugat felé, a szentély felé fordultak és azt mondták: őseink, akik ezen a helyen éltek, hátukat az Örökkévaló háza felé fordították, és arcukat kelet felé. Ők keletnek, a nap előtt borultak le, mi pedig szemeinket az Örökkévaló felé emeljük. Rabbi Jehuda azt mondta: megismételték, mondván: Az Örökkévalóé vagyunk, Őrá tekintünk.

Sátrak 5/5

A szentélyben nem fújtak huszonegynél kevesebbet és nem fújtak többet, mint negyvennyolcat. A szentélyben minden nap huszonegyszer fújtak, hármat a kapuk nyitásáért, kilencet az esti támidért, a muszáfért, s hozzátettek még kilencet. Szombat előestéjén hozzáadtak hatot: ebből hármat, hogy távol maradjon a nép a munkától, és hármat azért, hogy a megszentelt nap elkülönüljön a világi napoktól. A szukoti ünnep szombatjának előestéjén negyvennyolcszor fújtak: hármat a felső kapuért, hármat az alsó kapuért, hármat a vízmerítésért, hármat az oltár mellett, kilencet a reggeli támidhoz, kilencet az esti támidhoz és kilencet a muszáfokhoz, hármat, hogy távol maradjon a nép a munkától és hármat azért, hogy a megszentelt nap elkülönüljön a világi napoktól.

Sátrak 5/6

Az ünnep első napján már ott volt a tizenhárom bika, a két kos és egy kecskebak. Tizennégy bárány is volt ott a fennmaradó nyolc „ügyeletnek” idejére. Az első napon hatan áldoztak fel, kettő-kettőt. A többi pap egyet-egyet. A második napon öten áldoztak fel kettőt-kettőt, a többi egyet-egyet. A harmadikon négyen áldoztak kettőt-kettőt, a többi egyet-egyet. A negyediken hárman áldoztak fel kettőt-kettőt, a többi egyet-egyet. Az ötödiken ketten áldoztak fel kettőt-kettőt, a többi egyet-egyet, a hatodikon egy áldoz fel kettőt, a többi egyet-egyet. A hetediken mindegyik pap ugyanannyit áldoz fel. A nyolcadikon sorsot vetnek, melyik csoportból jön az áldozó pap, mint a zarándokünnepeken. Ilyenkor azt mondják: „aki ma bikát áldozott, nem fog áldozni holnap, hanem újra kezdjük előlről.”

Sátrak 5/7

Az év során a zarándokünnepi papi beosztás megegyezett: az áldozatok és az áldozati kenyér elosztásában. Sávuot ünnepén az elosztók azt mondták a papnak: „itt van neked ez a kovásztalan kenyér, itt van neked ez a kovászos kenyér”. A meghatározott idejű papi ügyeletben feláldozza a pap a támid, nedává és nedárim és egyéb közös áldozatait, az összest. Ünnepen, mely a szombatot követi vagy megelőzi, ami az áldozati kenyeret illeti, a papi ügyeletek elosztása egyenlő.

Sátrak 5/8

Ha a nap úgy esik, hogy szombat és ünnep között van, a papi ügyelet, mely előre megszabott, a papi ügyelet tíz kenyeret vesz, és ha késik, kettőt. Az év többi napján, az ügyelet, mely bejön, hatot vesz, aki távozik, az is hatot. Rabbi Jehuda azt mondja, amely bejön, hetet vesz, amely kimegy, ötöt vesz. A bejövő ügyelet kenyerét a szentély udvar északi oldalán adják, a távozó, a déli oldalon. Bilgá mindig délen vette át, és a gyűrű melyhez az áldozati állatot kötötték, a falhoz volt erősítve és az ablakuk le volt fedve.

ÜNNEPEK RENDJE 7

Tojás – héb. béicá
hetedik traktátus

Az Ünnepek, (héberül Moed) rendjében a Sátrak traktátusa után a héb. béicá elnevezésű traktátus következik. A béicá (ביצה) jelentése: tojás. A traktátus a bibliai ünnepek szabályairól szól, amennyiben azok eltérnek a szombat törvényeitől, például a munka, a szállítás, vagy az ételek dolgában.
A Misna “tojás” megnevezése a traktátus első mondatából ered: “A tojás, melyet ünnep napján tojtak”. Ez a tojás, az engedékeny Hilel szerint ehető, a szigorú Sámáj szerint tiltott. A traktátusnak öt része van.

Tojás 1/1

A tojás, melyet ünnep napján tojtak: Sámáj iskolája szerint megehetik, Hilel iskolája szerint nem ehetik meg. Sámáj iskolája szerint a megevett kovász akkora lehet, mint az olajbogyó, és a hámec pedig akkora, mint a datolya. Hilel iskolája szerint egyik sem haladhatja meg az olajbogyó méretét.

Tojás 1/2

Aki állatot vagy szárnyast vág ünnep napján, Sámáj iskolája szerint, kiemeli az ásóval a földet és befedi a vért. Hilel iskolája szerint, ne vágjon ünnepnapon, csak ha az előtte való nap előkészítette az ásónyi földet, de abban megegyeznek, ha már vágott és az ásó a földben van, ásnia kell, hogy a vért elfedje.

Tojás 1/3

Sámáj iskolája azt mondja: ünnepen nem visznek létrát a közterületen, az egyik galambdúctól a másik galambdúcig, de egy dúcnál viheti nyílástól nyílásig. Hilel iskolája megengedi. Sámáj iskolája azt mondja, ne vegyen onnan, csak ha megzavarta őket az előtte való napon. Hilel iskolája pedig azt mondja, csak akkor, ha kijelöli őket, így: ezt és ezt elveszem.

Tojás 1/4

Kijelölte a feketéket és helyettük fehéreket talált, vagy kijelölte a fehéreket és feketéket talált, kijelölt kettőt és hármat talált, tilos elvenni ezeket. Kijelölt hármat és kettőt talált: szabad. Kijelölte a fészekben, és a fészek előtt voltak, tilos elvenni őket. Ha csak ezek voltak ott, akkor szabad.

Tojás 1/5

Sámáj iskolája szerint nem húzzák félre a redőnyt. Hilel iskolája megengedi, és még azt is, hogy leeresszék. Sámáj iskolája azt mondja: nem fektetnek kikészítésre váró bőrt ajtószőnyegnek, és nem is emelik fel, csak akkor, ha van rajta olajbogyónyi hús. Hilel iskolája megengedi. Sámáj iskolája azt mondja: nem viszik ki a csecsemőt, se a pálmacsokrot, se a Tóra tekercsét a közterületre. Hilel iskolája megengedi.

Tojás 1/6

Sámáj iskolája azt mondja: nem visznek kalácsot, se adományt a papnak az ünnepen, akár az előző, vagy azon a napon választották ki. Hilel iskolája megengedi. Erre Sámáj iskolája azt válaszolta: analóg eset [héb. gzerá sává], mert ahogy a kalács papi ajándék, ugyanúgy a trumá is papi ajándék, és ahogy nem hoznak trumá-t ünnepnapon, más ajándékot se lehet hozni. Erre Hilel iskolája így kérdez: ha azt mondtátok, hogy a trumá nem választható le ünnepen, akkor az ajándék kiválasztható?

Tojás 1/7

Sámáj iskolája azt mondja: fűszer őrölhető fa mozsárban, a só pedig korsóban, fa mozsár örlővel. Hilel iskolája pedig azt mondja: fűszer őrölhető a szokott módon kőmozsárban, a só pedig fa mozsárban.

Tojás 1/8

Aki hüvelyeseket válogat ünnepen. Sámáj iskolája azt mondja: kiválogatja az ehetőt és megeszi. Hilel iskolája azonban így vélekedik: válogat az ölében, kosárba önti vagy tálba, de nem asztalon csinálja és nem szitával és tölcsérrel. Rábán Gámliel azt mondja: még vízben is áztatja és leönti róla a hulladékot.

Tojás 1/9

Sámáj iskolája azt mondja: ünnepnap nem küldhetnek, csak kész ételt. Hilel iskolájának válasza: állatot és szárnyast is lehet küldeni, akár élőt, akár vágottat. Küldenek bort és olajat, lisztet és hüvelyeseket, de gabonafélét nem. Rabbi Simon megengedi a gabonát.

Tojás 1/10

Ruhaneműt is küldenek, akár varrott, akár nem varrott. Akkor is, ha van benne tiltott keverék és ha az ünnepre szükséges. De szögezett szandált nem, se olyan cipőt, amely nincs megvarrva. Rabbi Jehuda azt mondja: fehér cipőt sem, mert az szakembert igényel. A szabály így szól: minden, ami ünnepen használható, az ünnep napján küldhető.

Tojás 2/1

Ünnep előestéjén, amely péntekre esik, nem főznek szombatra, hanem első szándék szerint az ünnepre, de ha abból marad, meghagyják szombatra, és ehetik szombaton. Elkészítik az ételt ünnep előestéjén, és az ételből szombatra is hagynak. Sámáj iskolája szerint ehhez mindenképpen két tál étel szükséges. Hilel iskolája szerint egy tál étel is elegendő. A halétel esetében megegyeznek, melyre tojást ütöttek, amely ezáltal két tál ételnek felel meg. Ha megették, vagy elveszett, azt az edényt ne tegye félre szombatra, de ha marad, félre teszik szombatra.

Tojás 2/2

Ha az ünnep szombat után következő napra esik, Sámáj iskolája szerint mindenhez szükséges a mikvében való megmerülés szombat előtt. Hilel iskolája szerint az edények szombat előtt, az emberek szombaton.

Tojás 2/3

A két iskola abban megegyezik, hogy a kőedénybe helyezett és tisztátalanná vált ivóvizet a mikve vizéhez érintik, hogy megtisztuljon, de nem merítik meg. Ugyancsak megmeríthetünk valamit fokozatról fokozatra, vagy akár csoportról csoportra.

Tojás 2/4

Sámáj iskolája azt mondja: hozhatnak slámim áldozatot, de nem teszik rá a kezüket, de egyéni égő áldozatot nem hozhatnak. Hilel iskolája szerint hozhatnak slamim és égőáldozatot egyaránt, és rá teszik a kezüket.

Tojás 2/5

Sámáj iskolája azt mondja: ne készítsen meleg vizet a lábainak, csak akkor, ha ivásra is alkalmas a víz. Hilel iskolája megengedi. Az ember tüzet rakhat, és mellette melegedhet.

Tojás 2/6

Rábán Gámliel úgy dönt három dologban, mint Sámáj iskolája: nem teszik el a meleg vizet ünnepről szombatra; nem állítanak gyertyatartót ünnepen; nem sütnek vastagabb cipót, csak vékonyabbat. Azt mondta Rábán Gámliel: apám idejében ünnepen soha nem sütöttek vastag cipót, csak vékonyat. Azt válaszolták neki: mit tegyünk apáddal? Az ő házában szigorúak voltak magukhoz, de engedékenyek egész Izraellel, hogy durva és vastag kenyeret süthessenek.

Tojás 2/7

Ő azonban engedékeny volt három dologban: megengedte, hogy seperjenek az ágyak között; füstölőt tehettek az izzó parázsra; pészah éjjel süthettek kecskehúst. A Bölcsek ezt mind megtiltották.

Tojás 2/8

Elázár ben Ázárjá megengedett három dolgot, de a Bölcsek megtiltották: a tehene kimehetett szombat napján szalaggal a szarvai között; lekefélhette az állat szőrét ünnep napján; és megőrölhette a paprikát a saját őrlő kövei között. Rabbi Jehuda azt mondta: nem kefélheti az állat szőrét ünnepnapon, mert az megsebezheti, de vakaróval ápolhatja. A Bölcsek azt mondják, hogy se kefével se vakaróval.

Tojás 2/9

A paprika őrlő kövei tisztátalanná válhatnak három eszköz miatt: a tartály edénye miatt, a fém edény miatt és a szita miatt.

Tojás 2/10

A gyerek játékkocsija tisztátalan a gyerek ürüléke miatt, szombaton hordozható, de ne húzzák a földön, hanem ruhákon. Rabbi Jehuda azt mondja: semmi se húzható szombaton, a gyerekkocsin kívül, mert az lesimítja a földet és nem hagy barázdát.

Tojás 3/1

Nem foghat halat a halastóból ünnepnapon és nem is etetheti a halakat. De kifogják az állatot, vagy a szárnyast a ketrecből és megetetik. Rábán Simon ben Gámliel azt mondja: a ketrecek nem egyformák. Ahol azon belül „vadászni” kell az állatra, ott tilos, ahol könnyen elérhető, szabad.

Tojás 3/2

Ha ünnep előtt csapdát állít a vadnak, vagy a madárnak, vagy halnak, ne vegye ki az ünnepen, csak ha biztos benne, hogy az már ünnep előtt csapdában volt. Egy idegennel történt, aki halat hozott Rábán Gámlielnek, aki azt mondta: ebből szabad enni ünnepen, de én nem fogadom el.

Tojás 3/3

Beteg állatot nem vághat le ünnepnapon, csak akkor, ha aznap mód, vagy idő van arra, hogy a sültjéből olajbogyónyit ehessen. Rabbi Ákivá azt mondja: még az is elég, ha a mészárszéken elvesz belőle egy olajbogyónyi nyers húsdarabot. Ha a szabadban vágta le az állatot, ne hozza be a házba rúdon vagy nyárson, hanem a kezében, darabonként.

Tojás 3/4

Elsőszülött állat, mely ünnepnapon a gödörbe esett: Rabbi Jehuda szerint hozzáértő személy lemegy és megnézi, vajon megsérült-e. Ha sérült lett az állat, felhozza és levágja; ha nem sérült, nem vágja le. Rabbi Simon azt mondja: bármilyen állat, melynek hibáját nem ismerték fel az ünnep előtti nap, nem tekinthető ünnepre késznek.

Tojás 3/5

Állat, mely ünnepnap megdöglött, ne mozdítsák el a helyéről. Egyszer megkérdezték Rabbi Tarfont a döglött állatról és a kalácsról, mely tisztátalan lett. Bement a bét há-midrás-ba, megkérdezte a többieket, és azt mondták neki, ne mozdítsa el a helyéről.

Tojás 3/6

Ünnepnap nem lehet „csoportba verődni” a vágott állat húsára, csak az ünnep előestéjén, mert akkor vágják le az állatot és akkor osztják el a húsát. Rabbi Jehuda szerint, ha kiméri a húst ünnepnap, az edény vagy a fejsze súlya szerint teheti. A Bölcsek véleménye szerint ünnepnap nem nyúlhat a mérleghez.

Tojás 3/7

Ünnepnapon nem szabad kést élesíteni, de egy másik késsel csiszolva élesíthet. Nem lehet kérni a mészárostól: „mérj le nekem egy dínárra való húst”. A mészáros levágja, és elosztja a húst a vásárlók között.

Tojás 3/8

Mondhatja a társának: „töltsd meg nekem az edényt, de ne mérték szerint”. Rabbi Jehuda azt mondja: ha mérő edény, nem tölthet bele. Történt Ábá Sául ben Bátnit-tal, aki megtöltötte a mérőedényeit az ünnep előtti nap, és kiosztotta a vásárlóinak az ünnep napján. Ábá Sául azt mondta: a moed napjain is így teszek, hogy a mérték tisztázva legyen. Bölcsek azt mondják: még hétköznap is így jár el, hogy mérték szerint áruljon. Az ember, mikor a megszokott boltosánál vásárol, azt mondja: adj nekem ennyi és ennyi darab tojást és diót, mert ez a módja annak, ahogy otthon számol.

Tojás 4/1

Aki ünnepnapon boros korsókat visz egyik helyről a másikra, ne vigye nyitott vagy fedeles kosárban, hanem a vállán vagy a kezében, maga előtt. Ugyanígy vigye a szénát, de ne a hátán, a kosarat betakarva, hanem a kezében vigye. Kezdheti a szénakazal elhordását, de nem a farakást, ami tiltott.

Tojás 4/2

Nem vesznek el fát a farakásból, hanem inkább abból, ami ahhoz van támasztva. Fát lehet hozni a mezőről, ahol összegyűjtötték, vagy a kárpáf-ból, ahol tárolták és az elszórt gallyakból is. Mit neveznek kárpáf-nak? Olyan helyet, amely közel van a lakhelyhez – ezek Rabbi Jehuda szavai. Rabbi Joszi azt mondja: olyan hely, ahova kulccsal lehet bemenni, és a szombat tartományába esik.

Tojás 4/3

Nem aprítanak fát, se deszkát, sem pedig olyan deszkát, amely ünnep napján eltörött. Nem aprítanak se fejszével, se fűrésszel sem pedig sarlóval, hanem bárddal. Ház, kamra, ahol termést tárolnak, rést készít és vesz azon keresztül. Rabbi Meir azt mondja: azzal kezdi, hogy rést hagy a téglák között, és kivesz magának.

Tojás 4/4

Nem fúr lyukat a lámpásba, hogy edényt készítsen. Nem készít faszenet ünnepnapon, nem vágja ketté a kanócot. Rabbi Jehuda azt mondja: elvághatja a lámpás lángjával, hogy két láng legyen.

Tojás 4/5

Nem vághatja ketté az agyagdarabokat vagy a lapot, hogy sós halat süssön benne. Nem seperheti ki a kemencét, de kiveszi a hamut. Nem helyeznek közel két hordót, hogy arra tegyék a serpenyőt. Nem támaszt alá edényt ékkel vagy ajtóval, és nem terel állatot bottal ünnepen. Rabbi Elázár, Rabbi Simon fia megengedi.

Tojás 4/6

Rabbi Eliezer azt mondja: ha talál maga előtt pálcikát, piszkálhatja vele a fogát. Az udvarban söpört forgácsot meggyújthatja, mivel az udvarban készen van minden az ünnepre. A Bölcsek azt mondják: maga előtt seper, és amit talál, azt meggyújtja.

Tojás 4/7

Nem gyújt tüzet se fával, se kövekkel, se porból, se vízzel. Nem tüzesít palakövet, hogy azon süssön. Rabbi Eliezer azt is mondta: az ember a száradó füge mellett áll, szombat előtt, a hetedik évben, és azt mondja: ebből enni fogok szombaton. A Bölcsek azt mondják: fel kell írni, és azt kell mondani: ettől eddig.

Tojás 5/1

Leereszthetik a gyümölcsöt a kéményen keresztül ünnepnap, de szombaton nem. Beázás esetén befedhetik a gyümölcsöt edényekkel, ugyanígy a boros és az olajos korsókat. Szombaton, beázás esetén edényt tesznek a lyukas tető alá.

Tojás 5/2

Minden, ami szombaton előírásos, a svut, a resut vagy egyéb szombatra előírt parancsolat következtében, az ünnepnapon is kötelező. Következők a svut előírásos példái: nem másznak fára, nem lovagolnak az állaton, nem csónakáznak a vízen, nem tapsolnak, nem csapkodják a combjukat, nem táncolnak. Ezek a resut példái: nem bíráskodnak, nem esketnek, nem választanak el. A következők is tiltva vannak, pedig ezek parancsolatok: nem tesznek felajánlást [héb. hákdásá] a szentélynek, az ajándék felértékelése szünetel, nem tehet ajánlatot állat vagy tulajdon ügyében, nem tesznek félre termést a trumá és a tizedek számára. Mindezek az ünnep esetén mondottak, ebből következik, hogy szombaton is ez a szabály. Az ünnep és a szombat között az egyetlen különbség az ember ételét illeti.

Tojás 5/3

Az állatok és az edények olyanok, mint a gazdáik lábai. Aki a fia, vagy a pásztor kezébe adja az állatot, olyan messzire vihetik, mint a gazdája lábai vinnék. Edények, melyek valamelyik testvér tulajdonát képezik a házban: a kivitel szokása a testvér lábai szerint. Edényekkel, melyek nem tulajdoníthatók valakinek, a hely szokása szerint járnak el.

Tojás 5/4

Aki edényt kölcsönbe vesz a barátjától ünnep előtt, a kölcsönző lábai szerint. Ha az ünnepen kölcsönöz, akkor a kölcsönbe adó barát lábai szerint. Asszony, aki fűszert, vizet és sót kölcsönöz a szomszédjától a tészta dagasztásához, mindkettőjük lábai szerint. A víz esetében Rabbi Jehuda felment, mivel az, hogy honnan való nem lényeges.

Tojás 5/5

A parázs: a gazdái lába szerint; a láng: a szombat területén belül bárhova lehet [vinni]. A szentélynek ajánlott parázsból elvehetnek, a szentélynek ajánlott lángot nem használják és nem vesznek belőle. Aki kiviszi a parazsat a közterületre, köteles áldozatot [ásám] hozni, láng esetén mentes. Magánzó ciszternája: a magánzó lába szerint. Ha a ciszterna város lakói közös birtoka: a város lakóinak lába szerint. Babilóniai zarándokok esetén, aszerint, aki feltölti.

Tojás 5/6

Valaki, akinek gyümölcse egy másik városban van, és a város lakói eruvot csináltak számára, hogy a tulajdonosnak vigyenek belőle: ne vigyenek, mert abból nem ehet a tulajdonos. De ha ő maga csinálta az eruvot: a gyümölcsei, akár ő maga.

Tojás 5/7

Ha valaki vendégeket hívott, azok nem hozhatnak magukkal ételt, csak akkor, ha a vendéglátó kiadta nekik az ételt, ünnep előtt. Ünnepen nem itatják meg és nem vágják le a pusztában legelő állatokat, de otthon megitatják és levágják a háziállatot. És ezeket tekintik háziállatnak: amelyek a városban alszanak. A pusztában legelők azok, akik a legelőn alszanak.

ÜNNEPEK RENDJE 8

Ünnepek (moed)

Nyolcadik traktátus: Újév (héb. ros há-sáná)

Az újév ünnepe kétnapos ünnep, amely tisré hónap első napján kezdődik. A makkabeusok idejétől (i. e. 2 század) az izraeliták az akkor szokásos holdnaptárt követték, az ősi héber hónapok neveivel. Tisré a hetedik, és niszán az első, egyúttal a pészah ünnepének hónapja. A Léviták könyvében ezt olvassunk: „és szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: szólj Izrael fiaihoz, mondván: a hetedik hónapban, a hónap elsején legyen nektek szombati nyugalom, emlékeztető harsonariadás, szent gyülekezés” (Lev 23, 23).
A harsona héber neve sofár, amely a zsidó újév szimbóluma. A sofár, a kos szarvából készült kürt hangjával kezdődnek az ún. „szörnyűséges napok”, (héb. jámim noráim) amikor a hagyomány szerint az ember cselekedeteit a Teremtő rendkívüli figyelme kíséri. Eszerint az ember szigorú megítélése újév és a tíz nappal később kezdődő engesztelő nap között történik.
A szentély fennállásának idején az ünnepek időbeli betartása megkövetelte, hogy a hónap kezdetét (héb. ros hodes), vagyis az újhold megjelenését minden esetben megfigyeljék, és erről tanúságot tegyenek. Ezután megtörténhetett a hónap megszentelése. Az újhold tanúsága és a hónap kezdetének kimondása a rabbinikus bíróság színe előtt történt.
A traktátus címe újév, héb. ros há-sáná, (ראש השנה) mely szószerint azt jelenti, hogy az év feje. A traktátus négy fejezetből áll.

Újév 1/1

Négyféle újévet ismerünk. Niszán hónap első napja a királyok és a zarándokünnepek újéve. Elul hónap első napja az állatok tizedének újéve. Rabbi Eliezer és Rabbi Simon azt mondják: ez tisré hónap első napjára esik. Tisré első napjára esik az évek, a szombatév és a jovel, az ültetés és a zöldségek újéve. Svát hónap elseje a fák újéve – Sámáj iskolája szerint. Hilel iskolája szerint svát hó tizenötödike.

Újév 1/2

Az év során négy alkalommal ítélik meg a világot: pészahkor a gabona termése tekintetében, sávuotkor a fák gyümölcse tekintetében. Újév napján minden ember a világon elvonul előtte, mint a nyáj a gazdája előtt, ahogy zsoltárban leírták: „Ő alkotta mindnyájuk szívét, és érti minden cselekedeteiket” (Zsolt 33), és szukot ünnepén a víz hozama tekintetében.

Újév 1/3

Hat olyan hónap van, amikor a küldöttek kimennek a szabadba az újhold megfigyelésére: niszán hónapban a pészah miatt, áv hónapban a böjt miatt, elul hónapban a ros há-sáná miatt, tisré hónapban az ünnepek idejének megállapítása miatt, kiszlév idején a hanuka miatt, és ádár hónapban a purim miatt. Amikor még állt a szentély, ijár hónapban is kimentek a „kis pészah” időzítése miatt.

Újév 1/4

Két hónap miatt megszegik a szombat törvényét, niszán és tisré miatt, amikor a küldöttek Szíriába is elmennek, hogy a hónapra eső ünnep kezdetét megállapítsák. Mikor állt a szentély, minden hónapért megszegték a szombat törvényét, az áldozati szertartás pontos időzítése miatt.

Újév 1/5

Akár jól látszott az újhold, akár nem látszott jól, lent volt és alig látható, megszegték érte a szombatot. Rabbi Josze azt mondja: ha tisztán látszott, nem kellett megszegni érte a szombatot.

Újév 1/6

Történt egyszer, hogy negyven pár tanú elindult, de Rabbi Ákiva, Lod közelében feltartóztatta őket. Rabban Gámliel érte küldött valakit, azt üzenve: ha ezeket most feltartóztatod, a jövőben hibázni fognak az [újhold megállapítását] illetően.

Újév 1/7

Ha apa és fia tanúskodni akar az újhold ügyében, tehetik. Ha azonban az egyik nem alkalmas, a másik csatlakozhat valaki máshoz, hogy párt alkossanak. Rabbi Simon azt mondja: apa és fia, és az összes rokonuk, alkalmasak az újhold tanúságára. Azt mesélte Rabbi Josze, hogy történt egyszer Tuvjával, az orvossal, aki látta az újholdat Jeruzsálemben, ő és a fia, és a felszabadított rabszolgája. A papok elfogadták az ő és a fia tanúságát, a rabszolgáét elutasították. Mikor a rabbinikus bíróság elé járultak, csak őt és a rabszolgát fogadták el, a fiút elutasították.

Újév 1/8

A következők nem alkalmasak újhold tanúságtételére: a kockajátékos, aki kamatra kölcsönöz, aki galambokra fogad, aki a szombatév terméséből árul, és a rabszolgák. Ez a szabály: minden olyan tanúságtétel, melyre a nők nem alkalmasak, az előbb említettek sem azok.

Újév 1/9

Aki látta az újholdat és nem képes járni, a szamár hátára ültetik, ha kell ágyastul. Ha útonállók állnak elébük, botot ragadnak. Ha hosszú az út a bíróhoz, visznek magukkal elemózsiát, és az éjszaka és a rákövetkező nappal szombatot is sértenek, és útra kelnek az újhold tanúságtételére, mivel írva van: „ezek az Örökkévaló ünnepei, melyeket a megadott időben kell megtartani” (Lev 23).

Újév 2/1

Ha a bírák nem ismerik a tanút, másokat küldenek, hogy tanúskodjanak. Az első időkben bárkitől elfogadták az újhold tanúságát, de mióta az eretnekek romlást hoztak, bevezették, hogy csak ismert személyektől fogadnak el tanúságot.

Újév 2/2

Az első időkben tüzeket gyújtottak a hegytetőkön, de miután a szamaritánusok összezavarták [ezt a módszert], küldötteket menesztettek.

Újév 2/3

Hogyan gyújtottak tüzeket? Cédrusfa ágakat és vesszőket hoztak, valamint olajfa ágakat és kenderkócot, s mindezt kévébe kötötték. A kévét felvitték a hegytetőre és meggyújtották. Az égő kévét hozták és vitték, le és fel, amíg megpillantották a társuk tűzét a másik hegytetőn, majd a harmadikon.

Újév 2/4

Melyik hegytetőn gyújtottak tüzet? Az Olajfák hegyétől Szártábáig, Szártábától Grofináig, Grofinától Hávránig, és Hávrántól Bét Biltin-ig. Bét Biltintől nem mentek tovább, hanem ott ide-oda lengették, fel és le a tüzet, amíg az egész diaszpora maga előtt látta a tűzjeleket.

Újév 2/5

Volt Jeruzsálemben egy nagy udvar, amelyet Bét Jáázek-nek neveztek, itt gyűlt össze az összes tanú, és a bíróság itt hallgatta ki őket. Nagy lakomával fogadták őket, hogy máskor is legyen kedvük eljönni. Első időben, ha szombat volt, nem mozdultak ki onnan egész nap. Az idősebbik Rábán Gámliel megengedte, hogy minden irányban kétezer könyök távolságra sétáljanak. De nem csak nekik engedte, hanem a bábaasszonyoknak is, akik gyerekeket segítettek a világra, vagy a tűzoltóknak, és azoknak, akik feltartóztatják a banditákat, vagy azoknak, akik elhárítják az áradást, és segédkeznek az épületek beomlásánál. Ők, mint a város lakói, szombaton kétezer könyök távolságon belül szabadon mozoghattak.

Újév 2/6

Hogyan vizsgálták meg a tanúkat? Azt a párt, melyik elsőnek érkezett, elsőnek hallgatták meg. Először az idősebbiket kérték be, és azt kérdezték tőle: mondd meg, hogyan láttad a holdat? A [hold sötét oldala] nap felé nézett, vagy a naptól elfordult? [A naphoz képest] északra vagy délre [látszott]? Milyen magasan állt a hold, [a horizonton], merre hajlott, milyen széles volt? Ha [a tanú] azt mondta, hogy a [hold sötét oldala nap felé nézett] semmit se mondott, és elbocsájtották. Ezután beengedték a másikat. Ha szavaik egybehangzóak voltak, tanúságukat elfogadták. A további párokat ezután csak látszat szerint vizsgálták, mert rájuk igazából nem volt szükség, és csak azért kérdezték őket, hogy ne érezzenek keserűséget, és hogy a jövőben is jöjjenek.

Újév 2/7

A bet din, a kis szanhedrin feje azt mondta: a hónap legyen megszentelt. És az egész nép utána ismételte: megszentelt, megszentelt, akár időben látszik, akár nem időben látszik. Rabbi Elázár, Cádok fia, azt mondja: ha nem időben látszik, nem szentelik meg, mert az égben már megszentelték.

Újév 2/8

Rábán Gámliel, hold-formákat tartalmazó táblázatot őrzött a padlásán a falra akasztva. Így kérdezte a „kezdő” tanúkat mondván: ilyen formát láttál, vagy ilyet? Történt egyszer, hogy ketten is jöttek és azt mondták: láttuk a holdat hajnalban keleten és este nyugaton. Ebben az esetben Johánán ben Nuri azt mondta: ezek hamis tanúk. De mikor a tanúk Jávnéba is elmentek, Rábán Gámliel elfogadta a tanúságot. Egyszer az történt, hogy jött két tanú, és azt állították, hogy idejében látták az új holdat, de a következő napon már nem láttak semmit. Rábán Gámliel elfogadta a tanúságot. Rabbi Dosza ben Hárkinasz azt mondta: ezek hamis tanúk, hogyan tanúskodhatnak arról a nőről, aki szült, és akinek a magzata még mindig benne van? Erre Rabbi Jehosua azt mondta: jól értem szavaidat.

Újév 2/9

Mikor ezt meghallotta Rábán Gámliel, üzent Rabbi Jehosuának, mondván: azt parancsolom, hogy gyere el hozzám, vándorbotoddal és a pénzeddel azon a napon, amely jom kipurra esik, a te számításod szerint. Rabbi Ákiva elment Rabbi Jehosuához, aki nagyon szomorkodott és azt mondta neki: azt tanultam, hogy Rábán Gámliel bármit tesz, azt kötelező érvénnyel teszi, ahogy írva van [Lev 23, 4]: „Ezek az Örökkévaló ünnepei, a szent gyülekezés napjai, amelyet betartotok, akár idejében, akár idején túl”. Nekem csak ezek az idők vannak az ünnepekre. Mikor Rabbi Jehosua elment Rabbi Dosza ben Hárkinaszhoz az utóbbi azt mondta neki: ha megkérdőjelezzük Rábán Gámliel bírósági döntéseit, akkor meg kell kérdőjeleznünk minden bírósági döntést Mózes napjaitól a mi napjainkig, ahogy írva van [Kiv 24, 2]: „Mózes, Áron, Nádáv és Ávihu és Izrael hetven örege felmentek”. Miért szerepel ez a négy név, és a hetven bölcs neve pedig nem? Ez azt mutatja, hogy minden bet din idején, amely Izrael felett törvénykezett, három ember kellően képviselte Mózes törvényét. Ekkor a kezébe vette vándorbotját és pénzét és Jávnéba ment Rábán Gámlielhez azon a napon, amely számítása szerint jom kipurt jelölte. Rábán Gámliel felállt és arcon csókolta, és azt mondta: béke veled tanárom és tanítványom. Tanárom: a bölcsességed miatt, tanítványom: mivel elfogadtad szavaimat.

Újév 3/1

Ha már látta a bét din és az egész nép az új holdat, és a tanúkat is meghallgatták, de közben besötétedett, és nem volt arra idő, hogy megszenteljék, a hónap szökőhónap lesz. Csak a bét din látta, [a bírák közül] kettő feláll és tanúságot tesz. Ekkor a bét din egyöntetűen megszenteli az új hónapot: „megszentelt, megszentelt”. Hárman látták: ők hárman bét dint képeznek, és a következő reggel ketten tanúskodnak a harmadik előtt. Elmondják, hogy „megszentelt, megszentelt“. Egyetlen ember saját magáról nem tanúskodhat.

Újév 3/2

Minden szarukürt kóser, kivéve a tehéné, mert azt szarvnak nevezik, és nem sófárnak. Rabbi Josze azt mondta: de hiszen minden sófárt szarvnak neveznek! Miként Jósua könyvében írták (6, 5): „a jubileum szarvát megfújva.”

Újév 3/3

Az újév sofárja kőszáli kecske szarvából való, egyszerű, egyenes és a „száját” arannyal vonják be, ezenkívül két trombita van a sofár két oldalán. A sofár hangja hosszantartó, a trombitáé rövid, mivel a nap parancsolata a sofáré.

Újév 3/4

A böjtnapokon használt sofár kosszarv, hajlott, és a szája ezüsttel van bevonva, és két trombita van középen. A sofár hangja rövid, a trombitáé hosszú, mivel a nap parancsolata a trombitáé.

Újév 3/5

A jubileum szertartása megegyezik az újévivel, a hangokat és az áldásokat illetően. Rabbi Jehuda azt mondja: újév napján a hím kos szarvát használjuk, jubileumkor a kőszáli kecskéét.

Újév 3/6

Sofár, mely megrepedt és megragasztották, vagy a törött darabok össze vannak ragasztva, alkalmatlan. Lukas, de megfoldozták: ha nem ad hangot, alkalmatlan, ha ad, alkalmas.

Újév 3/7

Aki a gödörbe vagy a pincébe, vagy hordóba, vagy cserépedénybe fújja a sofárt, ha ő maga hallotta a hangját, teljesített. Ha csak hangfoszlányt hallott, nem teljesített. És ha a zsinagóga mögött ment el, vagy háza a zsinagóga mellett van, és sofár hangját hallotta, vagy a megilá felolvasásának hangját: ha odafigyelt [héb. kivén libo: ráirányította a szívét], teljesített, ha nem, nem teljesített. Annak ellenére, hogy mindketten hallották, az egyik odafigyelt, a másik nem figyelt oda.

Újév 3/8

„És lőn, amikor Mózes felemelte a kezét, Izrael győzedelmeskedett…” (Kiv., 17). Mózes kezei azok, melyek a győzedelmet hozzák, vagy visszatartják? Ez arra utal, hogy amikor Izrael a magasba emeli a tekintetét, és szívét az Égi Uruk kezébe teszi, akkor győzedelmeskednek, ha nem, akkor alulmaradnak. Ehhez hasonlóan mondják: „Csináljatok szeráfot kígyót és tegyétek emelvényre, és mindenki, akit megmart, élni fog” (Szám 21). Nem arról van szó, hogy a kígyó ölni tud és életre is kelt, hanem arról, hogy amikor Izrael a magasba emeli a tekintetét, és szívét az Égi Uruk kezébe teszik, akkor meggyógyulnak, ha nem, akkor elüszkösödnek. A süket, az együgyű és a kiskorú nem teljesítenek mások számára. Így szól a szabály: aki nem köteles teljesíteni, mások se teljesíthetnek általa.

Újév 4/1

Ha az újév ünnepe szombatra esik, a szentélyben fújnak sófárt, de máshol az országban nem. Miután a szentélyt elpusztították, Rábán Johánán ben Zákáj úgy határozott, hogy mindenütt fújnak, ahol működik bet din. Rabbi Elázár azt mondta: Rábán Johánán ben Zákáj ezt Jávnét illetően mondta. Azt válaszolták Rabbi Elázárnak, hogy a döntés egyformán vonatkozik Jávnére és más helyre, ahol működik bet din.

Újév 4/2

Ebben különb volt Jeruzsálem Jávnénál, mivel azok a helyek, ahol a lakók láthatták és halhatták [Jeruzsálemet], mivel közel voltak hozzá, és el is juthattak oda, megfújhatták [a sofárt], de Jávnében nem fújhatták meg, csak a bíráskodás udvarában.

Újév 4/3

Kezdetben a lulávot a szentélyben hétszer az ünnep hét napján lengették, az országban csak egyszer. A szentély pusztulása után, Rábán Johánán ben Zákáj úgy határozott, hogy az országban, Jeruzsálemen kívül hétszer lengessék a szentélyre való emlékezés miatt, de az egynapos lengetést betiltotta.

Újév 4/4

Kezdetben egész nap elfogadták az újhold tanúságát. Egyszer az történt, hogy a tanúk késtek és zavar keletkezett a léviták beosztásában. Úgy döntöttek, hogy legkésőbb a délutáni áldozat idejéig meg kell érkezni a tanúknak. Ha a tanúk a minhá idejében és az után érkeztek, akkor az a nap és a rákövetkező, az ünnep szentségével bírt. A szentély pusztulását követően, Rábán Johánán ben Zákáj úgy döntött, hogy az újhold tanúságát elfogadják egész nap. Rabbi Jehosua ben Kárhá azt mondta, hogy Rábán Johánán ben Zákáj arról is döntött, akárhol legyen a bét din feje, a tanúk menjenek egyenesen a tanácskozás helyére.

Újév 4/5

Rabbi Johánán ben Nuri szerint az áldások rendje a következő: elmondja az Ávot és a Gevurot és a Kedusát há-Sem áldásait, és a Málchujot-ot, de nem fúj a sofárba. Kedusát há-Jom és a sofárba fúj, majd ezután jön a Zichronot és a sofárba fúj, majd Sofárot és a sofárba fúj. Ezután az Ávodá, Hodáá és a Birkát Kohánim következik. Rabbi Ákiva azt kérdezte tőle, ha nem fúj a Málchujot említésével, miért említ sofár fújást? Vagyis a helyes sorrend így hangzik: Ávot, Gevurot, Kedusát há-Sem, majd összekötik a Málchujot és a Kedusát há-jom áldásokat a sofárba fújással. Zichronot és fúj, Sofárot és fúj, aztán mondja: Ávodá és Hodáá és Birkát Kohánim.

Újév 4/6

Nem mondanak tíznél kevesebb verset a Málchujot áldásában, ugyancsak tíznél kevesebbet a Zichronot, vagy tíznél kevesebbet a Sofárot áldásainál. Johánán ben Nuri azt mondja: ha mindegyiknél hármat-hármat mond, eleget tesz a kötelességének. Nem szokás idézni a zichron, málchut és sofár említéseiből a pusztulással kapcsolatban. A Tórával kezdi, és a prófétákkal fejezi be. Rabbi Joszi szerint, ha a Tórával fejezi be, az is rendben van.

Újév 4/7

Nem az első, aki a frigyszekrény előtt imádkozik újév ünnepén, hanem a második jelet ad a sofárhoz, mégpedig a muszáfban. Ha hállelt mondanak, azt is az első vezeti.

Újév 4/8

Azért, hogy sofárhoz jussunk az ünnepen, nem megyünk ki a kijelölt területről, nem keressük a kőrakás alatt, nem mászunk fára, nem lovagolunk állatok hátán, nem úszunk a vízben, nem vágjuk le semmilyen szerszámmal, amely a szombatot sérti, vagy egyéb tiltott tevékenység árán. De ha valaki vizet vagy bort akar beletölteni, teheti. Nem gátoljuk meg a gyerekeket, hogy belefújjanak, hanem türelmesen megtanítjuk őket a használatára. Aki a sofárt próbálgatja, nem felel meg, aki az előbbi próbálgatását hallgatja, az sem felelt meg.

Újév 4/9

A sofár rendje: három hang-sorozat hármasa. Tekiá-nak, mely hosszan kitartott hang, megfelel három szaggatott hang, a truá. A truá-nak megfelel három „jajszó,” [héb. jebává]. Megfújta az első kitartott hangot, majd a másodikat kétszer hosszan kitartotta mintha már a következő hármas eleje lenne, az csak egy hármasnak számít. A muszáf végeztével kézbe veszi a sofárt, tekiá-t fúj, truá-t, majd ismét tekiá-t, mindezt háromszor. Ahogy az előimádkozó tudja az imádságokat, ugyanúgy mások is kötelesek ismerni az imádságokat. Rábán Gámliel szerint az előimádkozó sokakat felment a kötelességük alól, akár imádkoznak, akár nem.

ÜNNEPEK RENDJE 9

Böjtnap (héb. táánit)

Kilencedik traktátus

A héb. táánit (תענית) jelentése böjtnap. Az Ünnepek rendjében helyet foglaló táánit traktátus a böjtök szokásait, szabályait tárgyalja. Az év során hat állandó böjtnap szokásos, melyek közül az engesztelő napi böjt az egyetlen, amelyet a Tóra rendelt el. Áv hó kilencedike pedig a két jeruzsálemi szentély pusztulásának emlékére elrendelt böjtnap. Ez a két böjtnap teljes, azaz egész napos böjttel jár.
Tevet hó tizedike fél böjttel emlékezik az első jeruzsálemi szentély körül épített ostromgyűrű felállítására. Támuz hó tizenhetedikének böjtje a jeruzsálemi szentély falainak leomlására emlékezik. Gedáljá böjtje tisré hó harmadikára esik, és végül Eszter böjtje niszán hó 14-16 közé esik.
Gyakoriak az egyéni böjtnapok is, melyeket az egyén fogadalmai írnak elő, valamint a közösség esőváró böjtje, amelyet szükség esetén a rabbinikus bíróság rendel el, úgyszintén az álom-böjtök, melyek az egyén rossz álmát követik.
A böjtnap traktátusa négy részből áll.

Böjtnap 1/1

Mikor említik az esőhozatal isteni beavatkozását? Rabbi Eliezer szerint szukot ünnepének első napjától. Rabbi Jehosua szerint az ünnep utolsó napjától. Rabbi Jehosua azt mondta Rabbi Eliezernek, hogy ünnep közben az eső átok számba megy, akkor minek a könyörögés? Rabbi Eliezer azt válaszolta: én se azt mondtam, hogy könyörögjön, csak azt, hogy említse így imájában: „fújjon a szél és hozzon esőt idejében.” Azt válaszolta: ha ez a helyzet, akkor említheti ugyanezt egész évben.

Böjtnap 1/2

Nem imádkoznak korábban esőért, csak röviddel az esős évszak előtt. Rabbi Jehuda azt mondja: az utolsó, aki az ünnep utolsó napján a Tóra elé járul és megemlíti, de az első nem említi meg. Pészah első ünnepnapján az első megemlíti az esőt, az utolsó nem említi. Meddig kérnek esőt? Rabbi Jehuda azt mondja: amíg pészah ünnepe véget ér. Rabbi Meir azt mondja: amíg niszán hónapja véget ér, mert Joel próféta könyvében (2, 23) ezt mondták: „és hullatott nektek esőt, meg őszi esőt és tavaszi esőt az első hónapban”.

Böjtnap 1/3

Márhesván hónap harmadik napján esőért imádkoznak. Rábán Gámliel szerint e hónap hetedik napján, vagyis tizenöt nappal a sátoros ünnep után, hogy az izraelita zarándokok közül az utolsó is időben visszajusson az Eufrátesz partjára.

Böjtnap 1/4

Ha márhesván hónap tizenhetedikéig sem ered el az eső, akkor az emberek önként három böjt-napot tartanak, úgy hogy böjt előtt, sötétedéstől kezdve esznek és isznak, és aztán szabad dolgozni, mosakodni, olajjal bedörzsölni a testet, szandált húzni, és a házastársi kötelességnek is eleget lehet tenni.

Böjtnap 1/5

Ha kiszlév hó is elérkezett és még nem eredt el az eső, a rabbinikus bíróság három böjtnapot rendel el az egész közösség számára. A böjtöt megelőző este esznek és isznak, és aztán szabad dolgozni, mosakodni, olajjal bedörzsölni a testet, szandált húzni, és a házastársi kötelességnek eleget tenni.

Böjtnap 1/6

Elmúltak ezek a hónapok és az imádság nem segített: a bíróság utasítására három újabb böjtnap kezdődik az egész közösség számára. A böjtöt megelőző időben esznek és isznak, de aztán, reggeltől tilos a munka, a mosakodás, az olajozás, tilos szandált húzni, a házastársi kötelességet betartani. A fürdőket bezárják. Ha ezek az idők is elmúltak, és nem válaszoltak az imádságra, a bíróság még hét további böjtnapot ír elő, ami mostanáig összesen tizenhárom böjtnap. Ez a hét abban is különbözik az előbbi hat böjtnaptól, hogy sofárt fújnak, az üzleteket bezárják, hétfőn kissé megemelik az üzlet redőnyét, csütörtökön pedig teljesen felhúzzák a redőnyt a közeli szombat szentsége miatt.

Böjtnap 1/7

Mikor ez az idő is elmúlt, és az imádság válasz nélkül maradt, elmarad a kereskedés, az építkezés, a fák ültetése, az eljegyzések és a barátságos üdvözlés, mert az embereket mintha az Örökkévaló büntetése sújtaná. Az emberek pedig egyénileg visszatérnek a böjthöz, niszán hó végéig. Ha niszán is elmúlt és nem esett, ez már átoknak minősül, amint írták, 1Sámuel (12, 17): „nemde búzaaratás van ma? Kiáltok az Örökkévalóhoz és adni fog mennydörgést és esőt”.

Böjtnap 2/1

Mi a böjtnapok rendje? Kiviszik a frigyszekrényt a város utcájára és hamut szórnak rá, valamint a nászi fejére, az áv bet bin fejére, majd mindenki hamut szór a saját fejére. Közülük az idős így szól dorgáló szavakkal: testvéreim, nem azt mondták Ninive lakóiról, hogy Isten látta a fejükön a zsákot és látta böjtjüket, hanem „Látta az Isten tetteiket, hogy megtértek gonosz útjukról”, (Jónás 3). A próféta szerint: „szaggassátok meg szíveteket és ne ruháitokat, és térjetek meg az Örökkévalóhoz” (Joel 2, 13).

Böjtnap 2/2

A következő módon imádkoztak: a frigyszekrény elé állt idős társuk, aki jártas az imákban és akinek fiai vannak és a háza mentes a bűntől, hogy könnyű szívvel imádkozzon. Elmondja a huszonnégy áldást, ebből tizennyolc a szokásos napi imádság, és ez kiegészül hat további áldással.

Böjtnap 2/3

A hat kiegészítő áldáscsoport a következő: zichronot, sofarot, „Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem”; „A hegyek felé emelem szemeimet”; „A mélységből szólítlak, Örökkévaló!”; ”Imádság egy szegény számára, midőn ellankad”. Rabbi Jehuda szerint nem kell elmondani a zichronot és sofárot áldásait, hanem azok helyett olvassuk ezt: „Éhség lesz az országban” és „járvány lesz az országban”; „Amely igéje az Örökkévalónak lett Jirmijáhuhoz a szárazság dolgában”, és ezután jön a többi áldás.

Böjtnap 2/4

Az első áldásnál hozzáteszi: „Ő, aki Ábrahámnak válaszolt a Morijá hegyén, válaszol és hallgat könyörgésetek hangjára ezen a napon. Áldott légy Örökkévaló, aki megváltja Izraelt.” A másodiknál hozzáteszi: „Ő, aki atyáinknak válaszolt a Nádas Tengernél, válaszolni fog nektek és könyörgéseteket meghallgatja. Áldott légy Örökkévaló, aki emlékszik az elfeledettre.” A harmadiknál, ezt mondja: „Aki Josuának válaszolt a Gilgálnál, az válaszol nektek és meghallgatja könyörgéseteket ezen a napon. Áldott légy Örökkévaló, aki hallja a sofár hangját.” A negyediknél ezt mondja: „Aki Sámuelnek válaszolt Micpában, az válaszol nektek, és meghallgatja könyörgéseteket ezen a napon. Áldott légy Örökkévaló, aki meghallgatja a könyörgést”. Az ötödiknél ezt mondja, „Aki Illésnek válaszolt a Kármel hegyén, az válaszol nektek, és meghallgatja könyörgéseteket ezen a napon, áldott légy Örökkévaló, aki meghallgatja az imát”. A hatodiknál azt mondja: „Aki válaszolt Jónásnak a hal gyomrából, az válaszol nektek ezen a napon, és meghallgatja a könyörgéseteket, áldott légy Örökkévaló, aki válaszol nehéz időkben”. A hetediknél azt mondja: „Aki Dávidnak és fiának Salamonnak válaszolt Jeruzsálemben, az válaszol nektek, és meghallgatja a könyörgéseteket ezen a napon. Áldott legyen az Örökkévaló, aki könyörületet gyakorol a földön.

Böjtnap 2/5

Történt Rabbi Háláftá és Rabbi Hánánjá ben Teradjon idején, hogy valaki a frigyszekrény elé állt és befejezte az összes áldást anélkül, hogy a hívek ámennel feleltek volna. Ekkor azt mondta az előimádkozó: szóljon a kürt, és a papok megfújták a sofárt, és az imádság folytatódott: „Ő, aki Ábrahámnak, atyánknak válaszolt a Morijá hegyén, Ő válaszol és meghallgatja könyörgésetek hangját ezen a napon. Fújjátok Áron fiai, fújjátok. Ő, aki atyáinknak válaszolt a Nádas Tengenél, válaszolni fog nektek, könyörgésetek hangjára, ezen a napon.” Mikor a Bölcsek hallottak erről, azt mondták: nem így volt az ámennel, csak a szentély keleti kapujánál.

Böjtnap 2/6

Az első három böjtnél, a papi ügyelet böjtöl, de nem teljes böjtöt. A szertartás emberei egyáltalán nem böjtölnek. A második, háromnapos böjtnél, az ügyelet emberei böjtölnek és teljesítik a napi böjtöt, a szertartás emberei böjtölnek, de nem egész napot. A hét utolsó böjtnapon, mindkét csoport böjtöl és egész böjtöt teljesítenek, ez Rabbi Josua véleménye. A Bölcsek szerint: az első három böjtben, se az egyik se a másik csoport egyáltalán nem böjtöl. A második három böjtnél, az ügyelet böjtöl, de nem teljes böjtöt, a szertartás emberei egyáltalán nem böjtölnek. A hét utolsó böjtnapon az ügyelet teljes böjtöt tart, a szertartás emberei böjtölnek, de nem teljes böjtöt.

Böjtnap 2/7

Este az ügyeletes papok ihatnak bort, de nappal nem. Ám a szertartás papjai nem ihatnak se nappal, se este. Az ügyeletes papok és más kiválóságok nem borotválkozhatnak és nem moshatják ki ruháikat, de csütörtökön mindkettőt megtehetik a közelgő szombat szentsége miatt.

Böjtnap 2/8

Ahol a Böjtök Könyvében azt mondják, hogy ha egy bizonyos napon tilos a siratás, és a gyász, az előtte lévő napon is tilos, de az utána következő napon megengedett. Rabbi Joszi szerint előtte és utána tilos. Ahol azt írták, hogy nem szabad böjtölni azon a napon, előtte és utána való napon szabad. Rabbi Joszi szerint az előtte valón tilos, utána szabad.

Böjtnap 2/9

Nyilvános böjtöt nem jelölnek ki csütörtöki kezdettel, hogy a piacon ne emelkedjenek az árak. Az első böjtök lehetnek hétfőn, csütörtökön, és a következő hétfőn, és a következő három böjt csütörtök, hétfő és a következő csütörtök. Rabbi Joszi azt mondja: mivel az első böjtök nem csütörtökön kezdődnek, a második és egyben utolsó böjt se kezdődik ezen a napon.

Böjtnap 2/10

Nem jelölnek ki nyilvános böjtöt a hónap kezdetére, se hanukára se purimra, de ha mégis böjtbe kezdtek, nem szakítják meg. Ez Rábán Gamliel véleménye. Rabbi Meir hozzátette: annak ellenére, hogy Rábán Gamliel szerint nem szakítják félbe, megengedi, hogy ne legyen teljes a böjt. Így van áv hó kilencedik napjának böjtjével, mely péntekre esik.

Böjtnap 3/1

A korábban említett böjtök rendje az első esős időre vonatkozik. Ha a termésben romlás áll elő, azonnal felcsendül a panasz hangja. Ugyancsak felcsendül a panasz hangja, ha eső és eső között negyven nap szünet van, mert ez aszályt jelent a földön.

Böjtnap 3/2

Ha elegendő eső esett a zöldségnek, de nem esett elég a fáknak, vagy elég volt a fáknak, de a zöldségnek nem, vagy mindkettőnek elég volt, de nem teltek meg a kutak, a ciszternák és a barlangok, felcsendül a panasz hangja.

Böjtnap 3/3

És abban a városban, melyre nem hullott eső, miként írva van: „az egyik városra esőt hozok, a másikra nem…” [Ámosz 4, 7]. A város böjtölni fog és felhangzik a sofár hangja, ugyanakkor a város szomszédságában nem kell böjtölni, és a sofár hangjára nincs szükség. Rabbi Ákivá szerint nem kell böjtölni, de azért meg kell fújni a sofárt.

Böjtök 3/4

És az a város, melyben járvány pusztít vagy leomlik a fal, böjtöl és sofárt fúj, ugyanakkor a város szomszédsága is böjtöl, de nem fújnak sofárt. Rabbi Ákivá szerint fújnak, de nem böjtölnek. Melyik tekinthető járvány sújtotta városnak? Az, amely [olyan nagy, hogy szükség esetén] kiállít ötszáz gyalogos katonát, és amelyben három egymást követő napon meghal egy férfi. Ha ennél kevesebb, az nem járvány.

Böjtnap 3/5

Mikor jár még sofár fújás? A sidafon és a jerákon, a sáska és a hászil esetén. A vadállat és a kard esetén is megfújják a kürtöt. Mert ezek olyan csapások, melyek terjednek.

Böjtnap 3/6

Történt egyszer, hogy az Öregek Jeruzsálemből Áskelonba mentek, és böjtöt rendeltek el, mivel Áskelonban kemencényi üszögös gabonát láttak. Akkor is böjtöt rendeltek el, amikor a Jordánon túl két csecsemőt megevett a farkas. Rabbi Joszi szerint nem azért, mert a farkasok felfalták a csecsemőket, hanem azért, mert látták őket a városban.

Böjtnap 3/7

Ezért szombaton is panaszt emelnek az imában: ha a várost körülveszik veszedelmes idegenek, vagy megárad a folyó, vagy a tengeren hánykolódó hajón. Rabbi Joszi azt mondja: segítséget kérhetnek, de sofárral nem szólíthatnak imára. A Timni-beli Simon egyszer a járvány miatt sofárt fújt, de a Bölcsek ezt elítélték.

Böjtnap 3/8

Bármely csapás, amely a közösséget éri, sofárt von maga után, kivéve a túlzott esőhozam esetében. A következőt mesélik Honi há-Meágel-ről, aki esőért imádkozott. Kérte az embereket, hogy vigyék be egy fedett helyre a pészahi agyag edényeket, nehogy elázzanak. És akkor imádkozni kezdett esőért, de nem történt semmi. Mit tett ezután? Kört rajzolt a földre és a kör közepébe állt, és azt mondta magában: „Világ Ura, a fiaid úgy tekintenek rám, mintha a Házad fia lennék. A Nagy Nevedre esküszöm, hogy nem mozdulok innen egy tapodtat se, amíg meg nem könyörülsz a gyermekeiden.” Ekkor cseperegni kezdett az eső. Honi azt mondta: „Nem ezt kértem, hanem ciszternákat, völgyeket és barlangokat megtöltő zivatart.” Ekkor elkezdett ömleni, erre azt mondta: „nem ilyen esőt kértem, hanem szelíd és jóságos és áldásos esőt.” Ekkor pedig szabályos és gazdag eső esett, de annyira, hogy Jeruzsálem lakói a szentélybe vonultak, hogy menedéket leljenek. Ekkor azt mondták neki: „eddig azért imádkoztál, hogy jöjjön az eső, most azért imádkozz, hogy elmenjen innen.” Honi azt mondta nekik: „menjetek, nézzétek meg, vajon a ’keresők kövét’ belepte-e már a víz.” Ekkor Simon ben Setah üzent neki: „Ha nem te rólad lenne szó Honi, rég kiátkoztalak volna. Mit csináljak veled? Úgy viselkedsz az Örökkévaló előtt, mintha a kedvenc gyermeke lennél, mikor Ő minden kívánságodat teljesíti, mint az apa, aki kedvenc gyermekének vágyait teljesíti”, mert így szól rólad az írás: „örüljön atyád és anyád és ujjongjon az, aki téged szült” (Péld 23, 25).

Böjtnap 3/9

Ha böjtbe kezdtek és közben eső indul, nem kell befejezni a böjtöt. Ha napkelte után kezdődött az eső, be kell fejezni a böjtöt. Rabbi Eliezer szerint, ha délelőtt kezdett esni, nem kell befejezni a böjtöt, ha délután: befejezik. Történt, hogy böjtöt rendeltek el Lod városában, és az eső eleredt délelőtt. Ekkor Rabbi Tarfon azt mondta nekik: menjetek, egyetek, igyatok és ünnepeljetek. Kimentek, ettek, ittak és ünnepeltek, és délután elmondták a Nagy Hálelt.

Böjtnap 4/1

Az év során a papok három alkalommal emelik áldásra a kezeiket a napi négy imádságban. Ezek az imák, sáhárit, muszáf, minhá és a neilát sáárim. A három alkalom a böjtnapok, a máámádot és a jom kipur böjtje.

Böjtnap 4/2

Ők a máámádot, miszerint a Tórában (Szám 28, 2) elhangzott: „Parancsold meg Izrael fiainak és mondd nekik, áldozatomat, kenyeremet, tűzáldozataim szerint, kellemes illatul számomra, őrizzétek meg, hogy nekem bemutassátok a maga idejében…” De hogyan kerül az ember áldozata az oltárra, ha az ember maga nincs jelen? Az első próféták ezért elrendelték a papok huszonnégy ügyeletét. Minden ügyelethez tartozott egy máámád, [vagyis a „körülálló emberek” csoportja], mely papokból, lévitákból és izraelitákból állt. Mikor eljött az ügyelet ideje, a papok és a léviták felmentek és ha módjukban állt, a máámád emberei is. Akik messze éltek és nem lehettek jelen Jeruzsálemben, összegyűltek a saját városukban és felolvasták a Teremtés történetét.

Böjtnap 4/3

A máámád embere egy héten négy napot böjtöl, hétfőtől csütörtökig. A szombat szentsége miatt szombat előestéjén már nem böjtölt, és a szombatot követő első napon, vasárnap se, nehogy megszakadjon a pihenés és a szombat öröme, és a böjt és a fáradtság megölje őket. Vasárnap felolvasták a „Kezdetben…” és a „legyen boltozat a víz közepén” (Ter 1.1-1.6) verseit, hétfőn a „legyen boltozat és „gyűljenek össze a vizek” (Ter 1. 6-9) verseit, a harmadik napon, kedden a „gyűljenek össze a vizek” és a „legyenek világító testek” (1.9- 1.14), a negyedik napon, szerdán „legyenek világító testek” és a „nyüzsögjenek a vizek élő testek nyüzsgésével” (1.14- 1.19) verseit. Az ötödik napon, csütörtökön: „nyüzsögjenek a vizek élő testek nyüzsgésével” és a „hozzon föld elő élő lényt” (1. 19 – 1.24) verseit. Pénteken: „hozzon a föld élő lényt” és az „így befejeztetett az ég és a föld…” (1.24 – 2.1) verseit. A hosszú szakaszt ketten olvasták, a rövideket egy ember, a reggeli és a muszáf imádságoknál. A minhá imánál kívülről mondták a verseket, mintha a smá imádságát mondanák. Szombat eljövetele előtt, pénteken nem mondtak minhát, a közeli szombat szentsége miatt.

Böjtnap 4/4

Olyan napon, amikor hálelt is mondanak, nem vesz részt máámád a reggeli imában. Ha volt kiegészítő áldozat, a máámád nem vett részt a záró imában. Mikor behozták áldozati fát, nem vettek részt a délutáni imában. Rabbi Ákiva így mondta, de Ben Ázáj azt mondta neki: „Rabbi Jehosua a következőket tanította: mikor kiegészítő áldozat van, a máámád emberei nem gyűlnek össze a délutáni imánál, és amikor az áldozati fát hozzák, nincsenek jelen a záró imánál sem. Ekkor Rabbi Ákiva megváltoztatta a véleményét és azt tanította, amit Ben Ázájtól hallott.

Böjtnap 4/5

Kilenc arra kijelölt nap volt, amikor a papok és a nép a fát az oltárhoz vitték: Niszán hó elsején Áráh ben Jehuda fiai, támuz huszadik napján Dávid ben Jehuda fiai, áv hó ötödikén Paros ben Jehuda fiai, és hetedikén Jonádáv ben Recháv és fiai, e hó tizedikén Sznáá ben Benjámin és fiai. Áv hó tizenötödikén Zátu ben Jehuda és fiai, és velük a kohaniták és a léviták, és mindazok, akik nem biztosak a törzsi hovátartozásukban. És velük Gonvé Éli és családja, és a Fügeszedők családja. Ugyancsak e hó huszadikán Páhát Moáv ben Jehuda és fiai. Elul hó huszadikán Ádin ben Jehuda és fiai. Tevet hó elsején Paros ben Jehuda és fiai viaszajöttek. Tevet hó elsején nem voltak jelen a máámád emberei, mert hálelt mondtak, kiegészítő áldozat is volt és áldozati fát hoztak.

Böjtnap 4/6

Támuz hó tizenhetedikén öt rossz esemény sújtotta atyáinkat és öt áv hónap kilencedikén. Támuz tizenhetedikén törtek össze a mózesi kőtáblák, az égőáldozatok ekkor szüneteltek, a város fala megrepedt, Oposztemosz elégette a Tórát, és bálványt helyeztek a szentély csarnokába. Áv hó kilencedikén atyáinknak megtiltották, hogy belépjenek az országba, és elpusztították a Jeruzsálemi Szentélyt először és másodszor is, és elpusztult Beitár, és felszántották Jeruzsálem városát. Mikor áv hónap elkezdődik, felhagynak a mulatságokkal.

Böjtnap 4/7

Azon a héten, melyre áv hó kilencedike esik, tilos hajat vágni, ruhát mosni. De csütörtökön szabad a szombat szentsége miatt. Áv hó kilencedike előtti napon ne egyen az ember két tál ételt, ne egyen húst és ne igyon bort. Rábán Simon ben Gámliel azt mondja: változtasson a viselkedésén. Rabbi Jehuda arra kötelez, hogy beágyazzanak, és a földön aludjanak, de ezzel a Bölcsek nem értettek egyet.

Böjtnap 4/8

Rábán Simon ben Gámliel azt mondta: nem volt még olyan ünnep Izraelben, mint áv hónap tizenötödike és jom kipur, amikor Jeruzsálem lányai kivonultak kölcsönzött fehér ruhában, hogy ne bántódjék meg, akinek erre nem telik. Ruháikat megtisztítják. Jeruzsálem lányai a szőlőlugasokba mennek és ott táncot lejtenek. Mit mondanak? Ifjú, nézd, mit látnak szemeid! Ne a szépséget figyeld, hanem a családot: „Hazugság a kellem, és hiábavalóság a szépség, asszony ki istenfélő az dicsértessék” (Péld 31, 30). Azt is mondták: „Adjatok neki kezei gyümölcséből és dicsérjék őt a kapukban tettei” (u.o.). És azt is mondták: „menjetek ki és nézzétek, Cion lányai, Salamon királyt a koszorúban, mellyel megkoszorúzta őt az anyja, nászának napján, lelke örömének napján” (Én 3, 11). „Nászának napja”: ez a Tóraadás. „Lelke örömének napja”: ez a szentély felépülésének napja. Épüljön fel mihamarább, napjainkban, ámen!

ÜNNEPEK RENDJE 10

Tekercs – héb. megilá
Tizedik traktátus

Az ünnepek rendjének tizedik traktátusa a tekercs, héb. megilá ( מגילה) A tekercs a könyv ősi formája. Valaha, mint minden könyv, a biblia könyvei is kizárólag tekercs formában léteztek. A Biblia könyveit azonban kizárólag rituálisan tiszta állat (pl. juh, bárány, kecske) bőrére írták.
A Biblia könyvei közül öt könyv ma is a tekercs néven szerepel: Ruth, Eszter, Énekek Éneke, Prédikátor és a Siralmak könyve. Az öt könyv héber neve: hámes megilot. A Misna, a bibliai könyveken kívül apró méretű tekercsekről is említést tesz: ezek az imaszíjak, (héb. tefilin) és a mezuzá (ajtófélfára illesztett) tekercsei. A megilá traktátusa négy fejezetből áll.

Tekercs 1/1

A tekercset Ádár hó tizenegyedikén, tizenkettedikén, tizenharmadikán, tizennegyedikén és tizenötödikén olvassák, nem korábban és nem később. A Jósua, Nun fia óta fallal körülvett városokban tizenötödikén olvassák. Falvakban és nagyobb városokban tizennegyedikén olvassák, de a falusiaknak megengedik, hogy az ünnep kezdete előtt olvassanak.

Tekercs 1/2

Hogyan? Ha ádár hó tizennegyedike hétfőre esik, a falvakban és a nagyvárosokban aznap olvassák, és ahol a városokat fal veszi körül, egy nappal később. Ha keddre vagy szerdára esik, a falvak előre hozzák, a nagyvárosok ezen a napon olvassák, és ahol fal övezi a várost, az utána következő napon. Ha csütörtökre esik, a falvak és a nagyvárosok aznap olvassák és ahol a várost fal övezi, a következő nap. Ha a szombatot megelőző napra esik, a falvakban előre hozzák, a gyülekezési napra, a nagyvárosok, és a fallal körülvett városok, azon a napon. Ha szombatra esett, a falvak és a nagyvárosok előre hozzák, és a gyülekezés napján olvassák, a fallal körülvett városok pedig a következő napon. Ha vasárnapra esik, a falvak népe a korábbi gyülekezési napra hozza, nagyvárosok aznap olvassák, és fallal körülvett városok a következő nap.

Tekercs 1/3

Milyen város tekinthető nagynak? Bármelyik, amelyben található tíz semmirekellő férfi. Ha ennél kevesebb van, az falu. Ezekről a szabályokról mondták a Bölcsek: jobb előre hozni és nem késni a tekercs olvasásával. A papoknak járó tűzifa hozatalával, az áv hó böjtjével, a hágigá áldozatával és a hákhel-lel inkább késnek, de nem hozzák előre. Bár azt mondták, hogy a tekercs olvasását előre hozzák, ezen a napon szabad a gyász, a böjt és a szegények megajándékozása. Azt kérdezte Rabbi Jehuda: mikor és hol? Azokban a városokban, ahol hétfőn és csütörtökön összegyűlnek. De azokon a helyeken, ahol nincs hétfői és csütörtöki gyűlés, a tekercset csak idejében szabad olvasni.

Tekercs 1/4

Felolvasták a tekercset az első ádár hónapban, és ezután döntöttek arról, hogy második ádár is van, akkor újra kell olvasni. Nincs különbség a két ádárban a tekercs olvasása és a szegényeknek adott ajándékok között.

Tekercs 1/5

A szombat és az ünnep között egyetlen különbség van: ünnepen az étel készítése megengedett. A szombat és az engesztelő nap közötti különbség, hogy a szombat vétkeivel a törvénykezés dönt, az engesztelő nap vétkeiről az egek túlvilági döntése számít.

Tekercs 1/6

Nincs különbség a között, aki fogadalom alatt nem fogad el semmi jótéteményt embertársától, és aki fogadalom alatt nem fogad el élelmet, kivéve, hogy az előző nem léphet be a házába, a másik pedig nem vehet kölcsönbe edényeket sem, melyek nem főzésre valók. Nincs különbség a fogadalmi áldozó és az önként áldozó között, csak annyi, hogy aki fogadalmat tett, az felelősséget is vállal, az önként áldozó nem vállal felelősséget.

Tekercs 1/7

Nincs különbség aközött, aki kétszer tapasztal tisztátalan genitális folyást, és aki háromszor tapasztalt, kivéve, ha az utóbbi áldozatot hoz. Nincs különbség a feltételezett és karanténbe helyezett leprás és a ténylegesen megállapított leprás között, pusztán az utóbbi beszakított ruházatában és szétzilált hajzatában. Nincs különbség a megtisztult és elzárt, és a bizonyossággal megállapított, de megtisztult leprás között, hanem annyi, hogy az utóbbi leborotválja hajzatát és madáráldozatot hoz.

Tekercs 1/8

Csak annyi különbség van a Biblia tekercsei, valamint a tefilin és a mezuza tekercsei között, hogy az előbbit írhatják bármilyen nyelven, az utóbbi kettőt csak héber nyelven és héber betűkkel. Rábán Simon ben Gamliel szerint a könyveket se lehet idegen nyelven írni, kivéve görögül.

Tekercs 1/9

Nincs különbség a felkenő olajjal felkent főpap, és a sok ruházattal felöltöztetett főpap között, kivéve, hogy az utóbbi bikaáldozatot hoz az összes parancsolat megszegése okán. Nincs különbség a hivatalban lévő és a korábban szerepelt főpap között, csak a engesztelő napi bika és a tized éfá.

Tekercs 1/10

Nincs különbség a kis oltár és a nagy oltár között, kivéve a peszahi áldozatokat. Ez a szabály: minden állat, melyet eskü alatt vagy felajánlásként hoztak, feláldozható a kis oltáron. A nem eskü alatt és nem felajánlásként hozott, nem áldozható fel.

Tekercs 1/11

Silo és Jeruzsálem közötti különbség: Siloban esznek a kodasim kálim és a második tized áldozatából, bárhol, ahonnan a [siloi szentély] látható, Jeruzsálemben csak a falakon belül. A kodsei ha-kodasim mindkét helyen csak a falakon belül ehető. Silo szentélye után engedélyezik az oltárokat, Jeruzsálem után nincs erre engedély.

Tekercs 2/1

Aki tekercset olvas, később, és nem előírt időben, nem tesz eleget kötelességének. Kívülről mondta, vagy arámi fordításban, melyet nem ért, vagy más nyelven, melyet nem ért, nem tett eleget kötelességének. Aki ért idegen nyelven, olvashatja ezen a nyelven. Aki nem ért héberül, de ezen a nyelven hallotta, eleget tett a kötelességének.

Tekercs 2/2

Ha megszakításokkal olvas, és közben elbóbiskol, eleget tesz a megila olvasás kötelességének. Ha olvasás közben magyaráz és belejavít, ha jó szándékkal teszi, eleget tett. Ha nem így tette, nem tett eleget. Ha a tekercset festékkel írták, vagy vörös krétával, vagy gumiarábikummal, vagy vitriol feketével, papíruszra, vagy vastag pergamenre, bőrre, nem tett eleget. A tekercset héber betűkkel kell írni, jó pergamenre és tintával.

Tekercs 2/3

Városlakó, aki a fallal körülvett városba ment, vagy fallal körülvett város lakója, aki a nyitott városba ment: ha szándékában áll visszatérni a városába, akkor olvas, amikor a városlakó társai olvasnak. Ha nem tér vissza, velük olvas. Honnan kell kezdeni az olvasást, hogy eleget tegyen? Rabbi Meir szerint, el kell olvasni az egészet. Rabbi Jehuda szerint az „is jehudi-tól. Rabbi Joszi szerint: az „áhár há dvárim há-éle”- től.

Tekercs 2/4

Mindenki olvashat tekercset, kivéve a süketet, a bolondot és a kiskorút. Rabbi Jehuda megengedi a kiskorúnak is. Nem olvashatják a tekercset, nem metélhetnek körül, nem merülhetnek a rituális fürdőbe, nem hintenek tisztító vizet, és az, aki napról napra számolja, nem tisztulhat, amíg a nap fel nem kel. Ha mindezeket a napkelte után csinálták, az elfogadott.

Tekercs 2/5

Az egész nappal megfelel a tekercs olvasásához, a hálel olvasásához, a sofár fújásához, a pálmalevél kézbevételéhez, a kiegészítő imádságához, a kiegészítő áldozásához, a bika áldozatánál történt vallomáshoz, a tized vallomásához, az engesztelő napi égőáldozattal járó vallomáshoz, a kezeinek ráhelyezéséhez a vágáskor, a meglendítésnél, a közelhozáshoz, a három ujjal való kiemeléshez, a tűzre hintéshez, a madáráldozat lenyakazásához, a vérének felfogásához, a vér oltárra hintéséhez, a hűtlenséggel gyanúsított asszony megitatásához, a borjú nyakának szegéséhez, a leprás tisztulásához.

Tekercs 2/6

Az omer lekaszálásához vagy az ezzel járó recitáláshoz az egész éjszaka megfelel, ugyancsak az állati zsiradékok és a lábak elégetéséhez. Ez a szabály: bármi, melynek parancsolata nappalra szól, elvégzése egész nappal szabályos, bármi, melynek parancsolata éjszakára szól, elvégzése egész éjszaka szabályos.

Tekercs 3/1

Ha a város lakói eladnak egy teret a városukban, a pénzből zsinagógát vesznek. Ha eladják a zsinagógát, [a pénzből] frigyszekrényt vesznek, ha eladják a frigyszekrényt, tóratakarót vesznek, ha eladják a tóratakarót, könyveket vesznek. Ha eladják a könyveket, Tórát vesznek. Ha a Tórát eladják, az árából nem vesznek könyveket, ha a könyveket eladják, nem vesznek tóratakarót, ha a tóratakarót eladják, nem vesznek frigyszekrényt, ha a frigyszekrényt eladják, nem vesznek zsinagógát, ha a zsinagógát eladják, nem vesznek teret, és ugyanez áll a megmaradt pénzre. Ami a közösé, nem adják el magánszemélynek, mert csökken a benne lévő szentség. Ezek Rabbi Jehuda szavai. Azt mondták neki: ha így van, akkor nagyobb városból nem adnak el a kisebb városba.

Tekercs 3/2

Zsinagógát nem adnak el, más hitközség számára sem, csak azzal a feltétellel, ha szándékukban áll, visszavásárolhatják. Ezek Rabbi Meir szavai. A Bölcsek kiegészítik: eladhatják, örökre is, azzal a feltétellel, hogy e négy dolog nem lehet belőle: fürdő, bőrcserző, mikve és árnyékszék. Rabbi Jehuda azt mondja: a zsinagógát eladhatják udvarnak, aki megveszi, azt csinál vele, amit akar.

Tekercs 3/3

Rabbi Jehuda azt is mondta: romos zsinagógában nem ravataloznak, nem vernek kötelet, nem terítenek hálót, nem szárítanak gyümölcsöt a tetőn, és nem csinálnak átjárót, mivel ezt írták: „elnémítom a szentélyeiteket” [Lev 26, 31] mivel akkor is marad bennük szentség, ha elhagyatottak. Ha fű nő benne, nem szabad kitépni, mert az szomorúságot okoz.

Tekercs 3/4

Ha ádár hónap eleje szombatra esik, a skalim c. hetiszakaszt kell olvasni. Ha a hét közepére esik, előre hozzák a korábbi szombatra, és a következő szombaton szünetet tartanak. A második szombaton a záchor c. szakaszt olvassák. A harmadikon a párá ádumát. A negyediken: „ez a hónap legyen nektek” hetiszakaszát. Az ötödik szombaton visszatér a háftárák szokásos rendje. A háftárá sorrendjét a következő szombatokon megszakítják: újholdkor, a hónap első napján, hanukakor, purimkor, böjt napján, máámádot [ld. Misna Böjtnap, héb. Táánit] és engesztelő nap idején.

Tekercs 3/5

Peszah első napján az ünnepek szakaszát olvassuk Mózes harmadik könyvéből. Sávuot ünnepén a „hét hetet” c. szakaszt. Újév ünnepén a „hetedik hónapban, elsején” c. szakaszt, engesztelő napkor a „halála után” c. szakaszt. Szukot első napján a moádot c. szakaszt olvassuk Mózes harmadik könyvéből. Az ünnep összes további napján az ünnep szentélybeli rítusairól olvasunk.

Tekercs 3/6

Hanuka idején: a nesziim [Szám 7, 12], purim idején: „és jött Ámálek” [Kiv. 17, 8]. Újhold napjain: „hónapjaitok kezdetén” [Szám 28, 11]. A máámádot idején a Teremtés eseményeiről olvasnak. A böjtnapokon: “áldások és átkok” [Lev 26], az “átkok” felolvasását nem szakítják meg, azt egyvalaki olvassa végig. Hétfőn, csütörtökön és szombaton, minha idején, a rendes hetiszakaszt olvassák, és ez nem számít bele a szombati Tóra szakaszok beosztásába, ahogy mondták: „és elmondta Mózes az Örökkévaló ünnepnapjait” [Lev 23, 44].

Tekercs 4/1

Aki felolvassa a tekercset, állva vagy ülve teszi. Akár egyvalaki olvassa, akár ketten olvassák, eleget tesznek a parancsolatnak. Ahol áldást szokás mondani, áldást mond. Ahol nem szokás, nem mond áldást. Hétfőn, csütörtökön és szombaton, a minha idején hárman olvasnak. Nem több és nem kevesebb a felolvasók száma, és a próféták könyvéből nem olvasnak. Aki elsőnek és aki utolsónak olvas, áldást mond olvasás előtt és után.

Tekercs 4/2

A hónap elején és az ünnepek között négyen olvasnak Tórát. Nem több és nem kevesebb, ezenkívül nem olvasnak a próféták könyvéből. Aki kezdi és aki befejezi a tóraolvasást, áldást mond előtte és utána. Ez a szabály: azokon a napokon, amikor a kiegészítő szertartás kerül sorra, és nincs ünnep, négy embert hívnak fel az olvasáshoz, ha ünnep van, ötöt, engesztelő napon hatot, szombaton hetet. Soha nem kevesebbet, de a számuk lehet több. A prófétákból olvasnak, aki kezd és aki végez a Tóra olvasásában, előtte és utána áldást mond.

Tekercs 4/3

Nem ismétlik meg a smá imádságát, és nem mennek a frigyszekrény elé, a papok nem emelik fel a kezüket, nem olvasnak a prófétákból, nem szakítják félbe a gyászolók miatt és nem mondanak áldást a gyászolók, se vigaszt a gyászolóknak, se áldást a vőlegényeknek, és nem mondják ki a szent nevet, ha tíznél kevesebb ember imádkozik. Felszentelt föld visszavásárlásnak alkalmával legalább kilenc izraelita és egy pap van jelen, ugyancsak egy ember [felértékelése] alkalmával.

Tekercs 4/4

Aki a Tórából felolvas, nem olvashat három szakasznál kevesebbet. A Tóra felolvasásánál egyszerre csak egy versnél szólítja a fordítót, [hogy a fordító ne zavarodjon össze], prófétáknál három versnél. Ha a három szakasz három részt, [héb. párásá] képez, a fordító egyenként olvassa, [és magyarázza azokat]. A prófétáknál kihagyhat részeket, de a Tórában nem. Mennyit hagyhat ki? Amíg a fordító nem hagyja abba.

Tekercs 4/5

Aki a prófétákból olvas, az a smá imádságába kezd, a frigyszekrény elé járul, és [ha pap, kezeit áldásra] a magasba emeli. Ha kiskorú, az apja vagy a rabbi imádkozik helyette, [mint előimádkozó is].

Tekercs 4/6

Kiskorú olvas a Tórából és fordít is [héberről arámira], de nem olvassa fel mások előtt [és helyett] a smá imádságot és nem járul a frigyszekrény elé, és nem mond papi áldást. Rongyos ember felolvassa a smát, fordít, de nem olvas a Tórából, és nem járul a frigyszekrény elé, és nem mond papi áldást. Vak ember felolvassa a smát és fordít. Rabbi Jehuda azt mondja: aki soha nem látott fényt, nem olvassa fel a smát.

Tekercs 4/7

Nyomorék kezű pap nem mondhat papi áldást. Rabbi Jehuda azt mondja: az se áldhat, akinek a kezei festékesek, kék vagy vörös festékkel, nem áldja meg a népet, mert a nép figyeli a kezét.

Tekercs 4/8

Aki azt mondja: nem járulhatok a frigyszekrény elé színes ruhában: fehérben se teheti meg. Aki szandálban nem járul elé, mezítláb se teheti. Aki [dióhoz vagy tojáshoz] hasonló alakú tefilinnel imádkozik veszélyben van, azonkívül az imaszíj a parancsolata szempontjából sem alkalmas. Ha homlokáról lecsúszva hordja, vagy a tenyerén, az eretnekség. Aki arannyal bevonja, és a karjára úgy köti, hogy lássák, az is idegen szokás.

Tekercs 4/9

Aki az Örökkévalót úgy áldja, hogy a „egyedül a jók áldjanak,” eretnekséget követ el. Aki azt mondja: „még a madár fészkéhez is eljut az áldásod”, vagy a „jóságodért emlékeznek a nevedre,” vagy, aki a tizennyolc áldás imádságában kétszer mondja azt, hogy „modim, modim”, elhallgattatják. Aki az árájot szakaszainál magyaráz, elhallgattatják. Aki azt mondja „magodból ne vigyél a Molech elé” [Lev 18] vagy „magodból ne adj az arámi nőnek, hogy teherbe ejtsd”, elhallgattatják és megszidják.

Tekercs 4/10

Ruben cselekedetét [Bilhával, Ter 35] olvassák, de nem magyarázzák, Támár cselekedetét olvassák és magyarázzák, az első aranyborjú cselekedetét, [Kiv 32] olvassák és magyarázzák, a másodikat olvassák, de nem magyarázzák. A papi áldást [Szám 6], Dávid és Ámnon cselekedetét nem olvassák és nem magyarázzák [2Sámuel, 11, 13]. Nem olvassák a merkává fejezetét [Ezekiel 1], mint háftárát. Rabbi Jehuda megengedi. Rabbi Eliezer hozzáteszi: „Ember fia, tudasd Jeruzsálemmel az ő utálatosságait…” [Ezekiel 16, 2]. Nem olvassák azt a szakaszt Jeruzsálem gonoszságairól.

ÜNNEPEK RENDJE 11

Félünnep (héb. moed kátán)
Tizenegyedik traktátus

A félünnep elnevezésű traktátus, héberül moed kátán (מועד קטן) a két nagy ünnep, a pészah és a szukot első és utolsó napja közé eső napok szabályairól, és az akkor végezhető munkáról szól. Ezek a napok, más szóval, a nagy ünnepek köztes időszaka, héberül hol há-moed, vagyis az „ünnep hétköznapja”. A hol há-moed népies elnevezése félünnep. A traktátus három részből áll.

Félünnep 1/1

A kerteket ünnep és a szombatév idején is öntözik, akár új forrásból, akár a régi forrásból. De nem öntöznek tárolt esővízből, se mély kút vizéből. Nem ásnak árkot a szőlőtövek körül.

Félünnep 1/2

Rabbi Elázár ben Ázárjá azt mondja: nem szabad új árkot ásni a félünnep vagy a szombatév alatt. A Bölcsek azt mondják: szabad új árkot ásni a szombatévben és szabad javítani a meghibásodott árkokat az ünnep alatt. Megjavítják a hibás vízvezetékeket a közterületen és megtisztítják azokat. Megjavítják az utakat, az utcákat, a víztárolókat, a köz minden szükségleteinek eleget tesznek, megjelölik a sírokat, és a tiltott keverék felelősei is ellenőrzik a földeket.

Félünnep 1/3

Rabbi Eliezer ben Jákov azt mondja: átvezetheti a vizet az egyik fától a másikig, ha vigyáz, hogy ne öntözze a körülötte lévő földet. Magok, palánták, melyek a félünnep előtt nem kaptak vizet, a félünnep alatt se öntözze őket. A Bölcsek mindkét esetben megengedik.

Félünnep 1/4

Vakond és egér vadászható az ültetvényen a félünnep és a szombatév alatt, fás területen és a gabonában egyaránt, de nem a szokásos módon. A Bölcsek azt mondják: fás területen a szokásos módon, a gabonával bevetett földön eltérő módon. Félünnep idején megjavítja a kerítést, ugyancsak a szombatév alatt, úgy épít, ahogy szokás.

Félünnep 1/5

Rabbi Meir szerint kezdetben megvizsgálják a leprás beteget azért, hogy könnyítsenek, de nem azért, hogy súlyosbítsanak. A Bölcsek szerint se könnyítésért, se súlyosbításért [nem vizsgálnak]. Rabbi Meir még azt is mondta: félünnepen az ember összegyűjtheti apja és anyja csontjait, mert ez öröm számára. Rabbi Joszi azt mondja: ez inkább gyászos dolog a számára. Ne is bolygassa az ember a halottait, és ne gyászoljon a zarándokünnepet megelőző harminc napon.

Félünnep 1/6

Nem ásnak sírgödröt, és nem építenek sírhelyet a félünnep alatt, de méretet vehetnek a sírgödör számára félünnepkor. Mosóteknőt készíthet félünnepkor, és koporsót is, ha van halott az udvarban. Rabbi Jehuda megtiltja, kivéve, ha van fűrészelt faanyag.

Félünnep 1/7

Félünnepen nem nősülnek, se szűzzel se, özvegyasszonnyal, és nem történik levirátus mert ez örömöt jelent számára, de újra elveheti feleségül a tőle korábban elválasztott nőt. A nő feldíszítheti magát ékszerekkel a félünnep napjain. Rabbi Jehuda azt mondja: ne tegyen az arcára meszet, mert az fájdalmat okozhat neki.

Félünnep 1/8

Egy tanonc varrhat a szokásos módon, de a szabó szabálytalan öltésekkel varr. Az ágy keresztkötéseit megkötik. Rabbi Joszi hozzáteszi: kifeszítik a köteleket.

Félünnep 1/9

Kemencét, kályhát vagy malomkövet felállíthat félünnepkor. Rabbi Jehuda azt mondja: új malomkövet nem.

Félünnep 1/10

Tetőkorlátot készít, vagy javít, az erkélyen is, de az utóbbit nem szükséges szakmunkással készíteni. A töréseket lecsiszolják, lekerekítik, kézzel vagy lábbal, nem géppel. Ajtótengely, csövek, tetőgerenda, zár, kulcs, ha eltörnek, kijavíthatók félünnepkor, feltéve, ha nem szándékozott ebben az időben javítani. Minden pácolt, sózott ételt, amely félünnepen ehető, megeszi.

Félünnep 2/1

Aki keverte az olajbogyót, és közben gyász érte, vagy előre nem látott esemény történt, vagy a munkások cserben hagyták, félreteszi a félünnep utánra. Ezek Rabbi Jehuda szavai. Rabbi Joszi azt mondja: átteszi az olajbogyót a présbe és befejezi a munkát, bedugaszolja az edényt a szokás szerint.

Félünnep 2/2

Hasonlóan, kinek a bora a ciszternában állt, s közben gyász érte, vagy előre nem látott esemény történt, vagy a munkások cserben hagyták, átönti a bort edényekbe és bedugaszolja, szokás szerint. Ezek Rabbi Joszi szavai. Rabbi Jehuda azt mondja: Elég, ha deszkával befedi, hogy ne savanyodjon meg.

Félünnep 2/3

Félünnepen az ember behordja a gyümölcsöt, nehogy elvigyék a tolvajok, a lent kiveheti az áztatóból, hogy ne menjen tönkre, feltéve, hogy nem szándékozik munkát végezni vele a félünnep idején. Aki félünnep idején munkát végez, abból nem lesz semmiféle haszna.

Félünnep 2/4

Félünnepen nem vásárolhat házat, rabszolgát vagy állatot, csak akkor, ha ez az ünnephez szükséges, vagy ezzel segíti az eladót, akinek különben nem lenne mit ennie. Nem szállíthat ingóságot egyik házból a másikba, csak akkor, ha a két ház ugyanabban az udvarban található. Nem hozzák el az edényeket a fazekastól. Ha félti az edényeket, elhelyezheti őket egy másik udvarban.

Félünnep 2/5

A szárított fügét betakarhatja szalmával, Rabbi Jehuda szerint halomba rakhatja. Gyümölcs, edény vagy ruha árusok magukban árulhatnak a félünnep számára szükséges árukat. Vadászok, cséplők és őrleményeket készítők, rejtve végzik munkájukat, ami az ünnephez szükséges. Rabbi Joszi szerint még rejtve sem végeznek munkát.

Félünnep 3/1

A következők vághatnak hajat félünnepen: aki a tengeren túlról jött, vagy aki fogságból jött, vagy a börtönből, vagy a kiközösített, akit a Bölcsek visszafogadtak, és aki Bölcshez fordult, és elengedték az eskü kötelessége alól, a názir, és aki megtisztult a tisztátalanságától.

Félünnep 3/2

Ők moshatnak a közbenső ünnepnapokon: aki a tengeren túlról jött, vagy aki fogságból jött, vagy a börtönből, akit a Bölcsek visszafogadtak, és aki Bölcshez fordult, és az elengedte. Kéz törölközők, fodrász törölközők, fürdő törölközők moshatók a közbenső napokon. Továbbá a závim és a závot, a nidot és a joldot kimoshatják ruháikat. Ez mindenki másnak tiltva van.

Félünnep 3/3
A következők írása megengedett a félünnep idején: házassági és válási szerződések, vásárlási elismervények, tulajdon átírás, ajándék elismervény, prozbolim, kölcsönvételi elismervény, élelmezésre való kötelezvény, hálicá és miunim igazolásai. Bírói vizsgálati papírok, a bíróság határozatai, kormányzati határozatok.

Félünnep 3/4

Félünnepen nem írhatók adóslevelek. Ha azonban a kölcsönző nem bízik meg benne, vagy a kölcsönt igénylőnek nincs mit ennie, akkor írhatók. Félünnepen nem írnak könyveket, a Biblia könyveit, tefilint, mezuzát, és az írásban még egy betűt sem javítanak, még Ezra könyvében sem. Rabbi Jehuda azt mondja: tefilint és mezuzát írhat saját maga számára, és ölébe fektetve fonhat azúrkék imarojtot.

Félünnep 3/5

Aki három nappal az ünnep előtt eltemette rokonát, felmentik a hétnapos gyász alól. Nyolc nappal az ünnep előtt, felmentik a harmincadik gyásznap megemlékezése, [héb. slosim] alól. Mivel így mondták: a szombat beszámít, és nem szakítja félbe a gyászt, az ünnep félbeszakít, és nem számítják be.

Félünnep 3/6

Rabbi Eliezer azt mondja: a szentély pusztulása óta sávuot ünnepe olyan, mintha szombat lenne. Rabban Gámliel azt mondja: újév és engesztelő nap [ros hásáná és jom há-kipurim] ünnepnek számítanak. A Bölcsek azonban hozzáteszik: se így, se úgy nem helyes: a sávuot ünnepnek számít, ros hásáná és jom há-kipurim szombatnak.

Félünnep 3/7

Nem szaggatják meg a ruhát gyászkor, nem csupaszítják le a vállukat, nem kínálnak ételt, csak a halott rokonának: az étel csak rendes ágyon fogyasztható [nem olyanon, amit a gyász jeléül felfordítottak]. Nem visznek ételt a gyászolók házába, se tálcán, se ezüst tálon, se tálban, csak kosárban. A gyászolók nem mondanak félünnepen áldást, hanem sorban állnak, és vigasztalják és elbocsájtják a közönséget.

Félünnep 3/8

Nem teszik a halottas fekhelyet az utcára, hogy ne késztessék az arra járókat gyászos szavakra, a halott nőét semmiképpen, a halottnak járó tisztelet miatt. Félünnepen a nők sirathatnak, de nem csapják össze a tenyerüket. Rabbi Jismáel azt mondja: akik közel állnak a halottas fekhelyhez, összecsapják a tenyerüket.

Félünnep 3/9

Hónapok kezdetén, hánuka ünnepén és purimkor a nők sirathatnak és csapkodják a tenyerüket, de gyászdalokat nem énekelnek. Ha a halottat már eltemették, nem siratnak és nem tapsolnak. Miből áll a siratás? Mikor mindenki külön sirat. Gyászének pedig az, amikor egy recitál, és a többi utána ismétli. Mint ahogy írták [Jeremiás 9]: „tanítsd lányaid a panaszra, egyik asszony a másikat a siralomra.” De az eljövendő időkben, mint [Ésaiás 25] mondja: „örökre elnyelik a halált, s a könnyet az emberek arcáról…”

ÜNNEPEK RENDJE 12

Zarándoklat (héb. hágigá)
Tizenkettedik traktátus

A héb. hágigá (חגיגה) traktátus az évi három jeruzsálemi zarándoklattal és ezek során hozott áldozatokkal foglalkozik. A három zarándoklat, a pészah, a sávuot és a szukot ünnepén történik, amikor Izrael földjéről és a szomszédos Babilóniából és Szíriából közel egymillió ember felzarándokol a szent városba.
A traktátusnak három fejezete van. A traktátus második fejezete misztikus forrásokat érint a teremtés titkaival és a héb. máásze merkava, vagyis az isteni fogat csodáival kapcsolatban.

Zarándoklat 1/1

Mindenki köteles eleget tenni a reijá parancsolatának, kivéve a süketet, a szellemileg fogyatékost, a kiskorút, a bizonytalan neműt, a hermafroditát, a nőt, a rabszolgát, aki nem szabad, a nyomorékot, a vakot, a beteget, az öreget és azt, aki nem képes a lábai miatt a zarándoklatra. Kit tekintenek kiskorúnak? Sámáj iskolája szerint, azt, aki nem lovagol az apja vállán, hogy Jeruzsálemből felvigye őt a Szentély Hegyére. Hilel iskolája szerint, azt, aki nem tud az apjával kézen fogva felmenni Jeruzsálemből a Szentély Hegyére. Mivel azt mondták: „három zarándoklat.”

Zarándoklat 1/2

Sámáj iskolája szerint a reijá két ezüst, a hágigá pedig máá pénz. Hilel iskolája szerint a reijá máá pénz, és a hágigá két ezüst.

Zarándoklat 1/3

Az ünnep közbenső napjain az égő áldozatok a hulinból kerülnek ki. A slámim pedig a tizedből. Sámáj iskolája szerint a slámim pészah első napján a hulinból, Hilel iskolája szerint pedig a tizedből kerül ki.

Zarándoklat 1/4

Az izraelita teljesíti a kötelességét az esküvel megfogadott adományban, ez pedig az állat tizede. A papok pedig a hátát, és az ásám áldozattal, valamint az elsőszülött állattal, és abból is a mellével és a combjával, de nem szárnyassal és nem lisztáldozattal.

Zarándoklat 1/5

Aki sok embert lát el, de kevés a vagyona, sok békeáldozatot hoz, és az égőáldozatból keveset. Aki gazdag és kevés szájat etet, bőséges égőáldozatnak valót hoz és kevés békeáldozatot. Ha valakinek mindkettőből kevés van, erről mondják: kevés ezüst az égőáldozatért és két ezüst a békeáldozatért. Ha valakinek mindkettőből sok van, erről mondják: “ki-ki keze ajándéka szerint, az Örökkévaló, a te Istened áldása szerint, melyet adott neked” [MTörv 16, 17].

Zarándoklat 1/6

Aki nem ünnepelt a sátoros ünnep első napján, megünnepli az egész zarándokünnepet és a sátoros ünnep utolsó napját. Ha elmúlt az egész ünnep, nem köteles pótolni. Erről mondták [a Prédikátor könyvében, 1, 15]: „Ami görbe, azt nem lehet kiegyenesíteni, és ami nincs, azt nem lehet számba venni.”

Zarándoklat 1/7

Rabbi Simon ben Menászjá azt kérdezi: mi az, ami görbe, és nem lehet kiegyenesíteni? Az a férfi, aki tiltott női kapcsolatában fattyút nemz. Ha azt mondod: és ha lop, vagy rabol? Visszaadhatja és minden rendben van. Rabbi Simon ben Joháj azt kérdezi: ki az, aki görbe? Aki kezdetben egyenes volt, és aztán elgörbült. És ki az? A bölcs tanuló, aki otthagyta a Tóra tudományát.

Zarándoklat 1/8

Az eskü alól való felmentés a levegőben száll, nincs annak semmi támasza. A szombat, az ünnepi szabályok és a felszentelt dolgok eltulajdonításának törvénye olyan, mint a hegy, amely hajszálon függ, kevés bennük a tórabeli szabály, de sok a rabbinikus ítélet. Az ítélkezés, a templomi szolgálat, a tiszta és a tisztátalan, a tiltott nemi kapcsolatok mind törvényen alapulnak. Ez maga a Tóra „teste”.

Zarándoklat 2/1

Nem tanulhat három emberrel az árájotról. Nem tanulhat a teremtés titkairól két emberrel, sem a merkává titkairól egy tanítvány előtt, csak akkor, ha az bölcs, és tudja miről beszél. Aki a következő négy dolgot vizsgálja, jobb lett volna, ha nem is születik meg, ezek pedig: mi van fent, mi van lent, mi van elől, és mi van hátul? És az, aki nem tiszteli a teremtőjét, jobb lett volna, ha nem születik meg.

Zarándoklat 2/2

Joszi ben Joezer azt mondja, hogy ne tegye kezét az áldozati állat fejére, ezzel szemben Joszi ben Johánán azt mondja, de tegye. Josua ben Peráhjá azt mondja: ne tegye rá, Nitáj há-Árbeli pedig azt, hogy tegye rá. Jehuda ben Tábáj azt mondja: ne tegye rá, Simon ben Setah azt mondja: tegye rá. Sámájá azt mondja: tegye rá, Ávtálion azt mondja: ne tegye rá. Hilel és Menahem nézetei nem tértek el. Mikor Menahem bevégezte, Sámáj követte őt, és azt mondta: ne tegye rá. Hilel azt mondta: tegye rá. A párok közül az elsőkből lettek a nesziim, és akik másodikak, azokból az ávot bet din.

Zarándoklat 2/3

Sámáj iskolája szerint: slámim áldozatot hoznak, de nem teszik rá a kezüket. Égő áldozatot nem hoznak. Hilel iskolája szerint egyaránt hoznak slámim áldozatot és égő áldozatot, és ráteszik a kezüket.

Zarándoklat 2/4

Áceret [rabbik által adott név a sávuot ünnepére] mely szombat bejövetele elé esik. Sámáj iskolájának állítása szerint: az áldozat napja szombat után következik. Hilel iskolája szerint a vágás napja nem szombat után van, hanem előtte, pénteken, de abban egyetértenek, ha az áceret szombatra esik, a vágást a következő napra teszik. A főpap nem veszi fel a díszruházatát. A gyász és a böjt megengedett, hogy ne adjanak tápot azoknak, akik azt mondják, hogy az áceret a szombatot követi.

Zarándoklat 2/5

Rituális kézöblítés megelőzi a hulin, a tized és a papi adomány elfogyasztását. A papok mikvébe mártóznak a megszentelt eledel előtt. Ha vétekáldozat szempontjából valakinek a keze tisztátalan, az egész teste tisztátalan.

Zarándoklat 2/6

Aki megmártózik a hulin fogyasztása előtt és tisztának véli magát a hulinhoz, nem ehet a tizedből. Ha megmártózik a tized fogyasztása előtt és tisztának véli magát a tizedhez, nem fogyaszthat papi adományt. Ha megmártózik a papi adományhoz, és e célból tisztának véli magát, nem ehet a kodesből. Ha megmártózik a kodes fogyasztásához, és tisztának véli magát, hogy kodest egyen, nem nyúlhat a tisztító vízhez. Aki magasabb célból mártózott, a könnyebb kívánalmaknak megfelel. Megmártózott, de nem érzi magát tisztának, olyan mintha nem mártózott volna egyáltalán.

Zarándoklat 2/7

Közönséges ember ruházata midrász-nak számít a prusim számára. A prusim ruházata midrász a papi adományt fogyasztók számára. A papi adományt fogyasztók ruházata midrász az áldozatokat fogyasztók számára, az áldozatokat fogyasztók ruházata midrász azoknak, akik a tisztító vizet készítik. Joszef ben Joezer hászidnak számított a papok között, de a kendője midrász volt a szentség számára. Johánán ben Gudgoda, egész életében követte az áldozati ételek tisztasági fokozatait, mégis a ruházata tisztátalannak bizonyult a tisztitó vizet készítők számára.

Zarándoklat 3/1

A kodest nagyobb körültekintés illeti, mint a papi adományt mivel az edények általában megmárthatók az adományhoz való edényekben, de olyanban nem, mely a kodeshez való. Az edény hátulja, a belseje és a fogója az adomány esetén érinthető, de a kodesre valónál nem. Aki midrászt visz magával, vihet papi adományt, de kodest nem. Annak a ruhája, akik a papi adományt eszik, midrász-tisztátalanságot jelent a kodes számára. A kodeshez való megtisztítás különbözik a trumánál használt módszernél, mert a kodesnél kioldja, szárazra törli és megmártja, majd megköti, míg a trumá esetén megköti és aztán megmártja.

Zarándoklat 3/2

Edények, melyek most készültek, és a rituális tisztaságukat megőrizték, a kodeshez meg kell mártani őket, a trumához nem. Az edény és tartalma, tisztátalanság esetén, – ha kodes, – egynek számít, ha trumá, akkor nem. A tisztátalanság negyedik fokozata már megszünteti az edény tartalmának kodes voltát, a trumá esetén a harmadik fokozat. Trumá esetén, ha valakinek egyik keze tisztátalan, a másik keze tisztának számít. Kodes esetén mindkét kezét meg kell mártania, mert egy kéz a másik kezet tisztátalanná teheti, míg a trumá esetén nem.

Zarándoklat 3/3

Szárazra törölt étel ehető mosatlan kézzel, trumá esetén, de kodesnél nem. Gyászoló [akinek az elhunyt rokona még temetetlen] és mehuszár kipurim meg kell mártózzon a kodes esetén, de a trumánál nem.

Zarándoklat 3/4

Szigorúság illeti a papoknak járó áldozatot [héb. trumá] Judea népei között. Ők egész évben megbízhatók az olaj és a bor tisztasága ügyében, ugyancsak a szőlőpréselés és az olajpréselés idején, különösen a trumát illetően. Mikor letelt a szőlőpréselés és olajpréselés ideje, és valaki trumá céljából hoz egy hordó bort, és nem fogadják el tőle: otthagyja a következő préselés idejéig. Ha a hordó vagy korsó tulajdonosa azt mondja, beletettem az oltárra való adagot is, megbíznak benne. A bor és az olajos korsók is megbízhatók, a trumá és a kodes szabályainak megfelelően, a szőlő és az olajpréselés idején, vagy akár hetven nappal a prés ideje előtt.

Zarándoklat 3/5

Modiintól „beljebb”, Jeruzsálem felé, megbízható a cserépedény, Modiintól „kifelé” már nem. Hogyan? Ha Modiin környékén lakik, akkor ugyanaz a fazekas, ugyanazok az edények és ugyanazon vásárlók szempontjából megbízható. Ha Modiintól messze lakik, áruja nem megbízható.

Zarándoklat 3/6

Az adószedő, vagy a tolvaj, akik a házban jártak, és visszaszolgáltatták a lopott edényeket, egyaránt megbízhatók, ha azt mondják: „nem érintettük meg azokat.” Jeruzsálemben megbíznak az emberben a kodest illetően, a zarándok ünnep idején pedig megbíznak bennük a trumát illetően.

Zarándoklat 3/7

Ha valaki boroshordót nyit, és tésztafélét árul ünnep idején, Rabbi Jehuda szerint befejezheti. A Bölcsek szerint nem fejezheti be az árusítást. Amint véget ér a zarándokünnep, kitakarítják a szentély előcsarnokát, s az edényeket mikvébe mártják. Ha az ünnep pénteken végződik, a szombat szentsége miatt nem tisztítják meg az edényeket megmártás útján. Rabbi Jehuda szerint még csütörtökön sem, a papok elfoglaltsága miatt.

Zarándoklat 3/8

Hogyan tisztítanak a szentély udvarán? Megmártják azokat az edényeket, melyek a szentélyben vannak, és azt mondják a papoknak: vigyázzatok, nehogy hozzáérjetek az asztalhoz és a menórához, nehogy tisztátalanná váljanak. A szentélyben minden edényből van egy, illetve két tartalék. Ha az első tisztátalanná vált, helyette hozzák a másodikat. A szentélyben minden kelléket mikvébe mártanak, kivéve az arany oltárt, és bronz oltárt, melyek a földre erősítvén, nem kapnak tisztátalanságot. Ez Rabbi Eliezer véleménye. A Bölcsek véleménye pedig az, hogy azért nem kapnak tisztátalanságot, mert bevonat védi őket.

 


 

Lábjegyzék letöltése

támogatás
Pop up banner1
[popup][/popup]