A létszám feletti, otthon hagyott próféták: Isten máshogy válogat, mint mi

A létszám felettiek, az otthon felejtettek, az ismeretlenek és a nem fontosak bevonása, közel engedésük Istenhez jelenti minden közösség legnagyobb tartalékát, legnagyobb erejét. Az, ha meghalljuk a „létszám felettiek” hangjával szólító Istent. Beháálothá hetiszakasz  (4Mózes 8:1–12:16) 

Mózes fáradt, panaszkodik, arra, hogy a zsidók panaszkodnak. Ez a Tóra leggyakrabban ismétlődő jelenete, egyben az összetartozás és a hit nagy próbája is. Próbája annak, hogy mit tud ebből kihozni a sivatagi nemzedék. Ezúttal igazán elege van Mózesnek, fel is ajánlja a Megbízójának lemondását, az se baj, ha küldetése vége egyúttal élete végét is jelenti. Fáradt, menne már. Köszönettel visszautasítja az Örökkévaló őt kiválasztó döntését és felveti, hogy választhatna néha valaki mást is végre. Érthető igény, de ez nem így működik. Elhívott mivoltától és megtalált önmagától senki sem szabadulhat. Ilyet egyszerűen nem lehet kérni.

Az Örökkévaló mintha gyanakodna. Teljesíti a kérést: jó, legyen másnak is isteni tekintélye, karizmatikus befolyása a népre. Kapja meg Mózes, amit szeretne, de nézzük meg, zavarja-e a Seregek Urához fűződő kivételes kapcsolatának elvesztése. Derüljön ki, hogy panaszkodik vagy dicsekszik, amikor azt mondja, fárasztja már Isten általi kiválasztottsága.

Abban maradnak, hogy Mózes összegyűjti a nép véneit, hetven főt, akikre rászáll majd az Örökkévaló szelleme és Mózes onnantól kezdve megoszthatja velük terheit. Úgy is történik. A vének összegyűlnek a Frigysátornál, ahol egy időre prófétai látomásaik támadnak. De közben két másik ember, Eldád és Medád – akikről sosem hallottunk és sosem fogunk hallani többé, akiknek még a neve sem hangzik elég zsidósan (felmerült az is, hogy nem is a héberből erednek) – szintén prófétálnak szerte a táborban. Pedig őket nem is hívták a Frigysátorhoz, a hetven vén között. Őket senki nem akarta beavatni, nem voltak részei a tervnek, őket senki sem kérte, hogy prófétáljanak. Igazából – a jólneveltség szabályai szerint – nekik nem is lenne szabad hallani Istent. Kik ezek az emberek és hogy jönnek ahhoz, hogy előzetes engedély nélkül, minden eljárási és közösségi szabályt megsértve Istent hirdetik a táborban? A Tóra azt mondja, hogy ők is az összeírottak között szerepeltek, de végül mégsem vitték őket a Frigysátorhoz. Vajon miért nem?

A hagyomány szerint az a baj, hogy a hetven nem osztható tizenkettővel. Ha minden törzsből hat vént szólít be Mózes, akkor hetvenketten lesznek, ha csak ötöt, akkor hatvanan. Ha nem ugyanannyi embert választ minden törzsből, előre tudható, hogy a zsidók újra összevesznek. Simon, a Talmudban idézett egyik rabbi szerint Eldád és Medád előzékenyen és bölcsen visszalép, így nélkülük a hat fő minden törzsből pont kiadja a hetvenet. Önkéntes visszalépésük jutalma a prófétálás képessége, Istentől. De ezt csak mi tudjuk, utólag, hála rabbi Simon magyarázatának. A táborban zavar uralkodott a képesítetlen, jogosítvány nélküli próféták igehirdetésekor. Mózes leendő utóda, Józsué kéri is Mesterét, hogy intézkedjen, tiltsa be „hatóságilag” a spontán prófétálást. De ő nem tiltja, sőt egyenesen azt mondja: bárcsak mindenki próféta lehetne Izráel közösségében.

Erről van szó az önként hátralépők vagy az általunk hátrahagyottak „szokatlan” hangjának, esetleg engedély nélküli, szabálytalan prófétálásának meghallgatásakor. A Tóra tudja, hogy valódi közösségek beszélgetésénél senki álláspontja sem hagyható figyelmen kívül, senki hangja nem nélkülözhető. Senki igényei, problémái nem irrelevánsak. Mindenki, akire odafigyelnek, lehet próféta Izráel közösségében.

Jó szombatot!

A szerző a Bét Orim reformközösség vallási vezetője