A kántor és az előimádkozó

…között nincs éles határ:

a skála egyik végen áll az előimádkozó, aki ismeri az ima szövegét és alapdallamait, a másik végén a kántor, aki nemcsak kiművelt hanggal rendelkezik, hanem ismeri a zsidó dallamkincs szombati, nagyünnepi, zarándokünnepi, stb. változatát, tudja, hogy milyen dallamokkal és kiejtéssel énekelték/éneklik ezeket Magyarországon, Lengyelországban – esetleg Izraelben. A kettő között mindazonáltal nincs rangsorrend: az elsőnél inkább a rítus, a másiknál az előadás a fontos.

A kántoriskola hajdan többnyire a hagyományok informális átadását jelentette: a fiatalok a közösségben – később esetleg a kórusban – énekelve tanulták meg a hagyományos dallamokat, majd egy felkészült kántor mellett sajátították el meg a mesterfogásokat.

A ma Magyarországon működő kántorok idősebb nemzedéke is így tanulta meg a szakmát. Fekete László, a Dohány utcai zsinagóga főkántora  (aki klasszikus zenei képzést is kapott és operaénekesként is működött) Ádám Emilt vallja mesterének, akinél Tóth Emillel, a Rabbiképző kántorával együtt tanult. Doff Imre, aki negyedszázada a Frankel zsinagógában énekel, három mesterét említi: Abrahamsohn Manót (Dohány utca), Sirota Sándort (Frankel) és Karvaly Lászlót (Páva utca).

Kerekes Béla mesterei között említi Feleki Rezsőt, Tordai Zsigmondot, Herczog Lászlót, Stern Lászlót (a külföldön Mose Stern néven ismertté vált kántor fivérét). Stern László éneklését felvételek is megőrizték, unokaöccse, Kálmán Tamás jóvoltából.

Néhány fontos név ugyanebből a nemzedékből: Goitein Emil (a ’48 után alakult szombattartó szövetkezet elnöke), aki nem volt hivatásos kántor, csak előimádkozónak tartotta magát, noha nagyon sokat tudott. Kelen Tibor, aki Magyarországon operaénekes volt és Kanadában lett kántor. Lóránd Márton itthon kántor és kórusvezető volt, a 60-as évek közepén Strasbourgban folytatta a működését.

Magyarországon 1945 után még sok kántor működött, akik a tudás egy részét átadták. Abrahamsohn Manó, a legendás Dohány utcai kántor, aki szinte a 60-as évek elején bekövetkezett haláláig tanított. Fisch József, a Kazinczy utca legendás kántora 1956-ban Izraelbe távozott. Számos világhírű kántor Magyarországról került Amerikába vagy Kanadába – ami számukra éppúgy a vágyott karrier végállomása volt, mint sok művész vagy tudós számára. Nem csekély részben ennek köszönhetjük, hogy a dallamkincs egy része nem pusztult el az elpusztított közösségekkel együtt. Abrahamsohn Manó három felvétele az 1920-as évekből, His Master’s Voice lemezeken egy izraeli archívumból került elő. Itthon nem maradt tőle semmi hanganyag.

Magyarországon Kelet és Nyugat találkozott – a kántori művészetben is. A nyugat-európai kántorstílus – az asszimiláció szellemének megfelelően – inkább a pontosan rögzített dallamokat, operaénekesi előadói stílust kívánta meg. Az éneket orgona és kórus – gyakran vegyes kar – kísérte. Számos kántor – főleg Amerikában – operaénekes is volt egyben. Ez az operai stílus a 20. század közepén élte virágkorát.

A hagyományos kelet-európai stílus világában viszont kevésbé fontos a precízen lejegyzett kottát, nincs vegyes kar (férfikórus igen) – a keresztény templomokból átvett orgonáról nem is beszélve. A kántor (hazan) szenvedélyes előadásmódját erősebben átszövik az improvizált elemek.

A régi nagyságok működésének nyomait 1990 után kezdte összegyűjteni Fekete László, a Dohány utca jelenlegi főkántora, az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem (ORZSE) liturgia tanszakának vezetője. (Elődje Kármán György, a Rabbiképző orgonistája volt.) Háború előtt megjelent amerikai lemezek, amatőr felvételek, régi kották, egy kántori kézikönyv Ungvárról – és most már a youtube is forrásként szolgál a gyűjtéshez.

Gyűjtő elődei közt említi Polnauer Sándor (jelenleg Svájcban működő) rabbit, aki a magyarországi kántorok fellelhető hangfelvételeit összegyűjtötte és 1989-ben Boi Bscholom (Jöjj békével) címmel egy CD-n kiadta.

Frigyesi Judit a 90-es években dokumentumfilmet készített a kortárs magyarországi előimádkozásról. A korábbi évtizedekben mások is gyűjtötték a magyarországi imádkozás dallamait, mint Ádám Emil (a Goldmark kórus alapítója) vagy Csillag Lipót.

Fekete László Síp utcai dolgozószobájában a polcokon vagy 240 CD sorakozik: egykori és mai kántorok felvételei a világ minden tájáról. A hagyományok gyűjtése hivatali feladata is, mert ő felügyeli az ORZSE kántorképzését – ami nem tanszék, hanem szakirány. Előbbihez az akkreditáció rögös útját kéne végigjárni, így a képzés jelenleg a liturgia tanszék keretein belül működik. Az itt végzett kántorok oklevelet kapnak – aminek feltétele egy judaisztika vagy liturgia szakon szerzett BA diploma megszerzése. (Az idősebb nemzedékhez tartozó kántorok mind tanítanak az intézményben.)

2000 óta vagy egy tucat kántor végzett az ORZSE égisze alatt, legtöbbjük valóban kántorként dolgozik. Jelenleg hárman folytatják tanulmányaikat. Így a legtöbb budapesti templomban már van képzett kántor. Vidéken még csak kevés helyen.

A mai növendékek szerencsésebb helyzetben vannak, mint hajdan szüleik nemzedéke: bárhová elutazhatnak tanulni. Így például van, aki a legendás amerikai kántor Joseph Malovany környezetében tanulhatott.

Van-e magyarországi dallamvilág, magyarországi kántorstílus? Kerekes Béla egy példát hoz: a Leha dodi (a péntek esti ima egyik éneke) különböző dallamairól a hozzáértők pontosan tudják, melyiket az év melyik időszakában énekelik (vagy énekelték). Ez így együtt magyarországi jellegzetesség, afféle minhag (helyi vallási hagyomány).

Ő maga a számos mesternél tanult, és a tanultakat ötvözte egységes liturgikus rendszerré. Ezt a „magyarországi askenáz gyakorlatot” (ahogy nevezi) folytatta például 1980-1995 között, mikor a Vasvári utcai zsinagógában kántorkodott. Jelenleg – immár 12 éve – a Dózsa György úti zsinagógában folytatja ezt a hagyományt.

Doff Imre, aki 80-ik életévének betöltése után is énekel a Frankel Leó úti zsinagógában, más utat járt be: a kárpátaljai Huszton született, ott hallotta először a nagyünnepek dallamait, ezeket ötvözte később a Budapesten tanultakkal. Ő először a Rabbiképző templomában orgonált, utána váltott át a kántorságra.

Mindkettejüknek egész életében polgári foglalkozása is volt: Doff Imre mesterember volt, Kerekes Béla mérnök. Sok évtizedes kántori munkájukat fizetés nélkül vagy szerény tiszteletdíjért végezték és végzik ma is.

A nagy presztízsű Dohány utca (valamint a Bethlen tér, a Hegedűs Gyula utca és a Nagyfuvaros utca) kántora viszont mindig is teljes, fizetett állásban dolgozott.

Vannak egzotikusabb kombinációk is: Nógrádi Gábor a kántorkodás mellett íróként működik, Kozma György pedig, aki 60-ik születésnapja táján kapta meg kántori oklevelét, a korábbi évtizedekben a pesti avantgárd művészvilág ismert alakja volt. Karikaturista (Hócipő), író, színész és performansz-művész, Xantus János egyes filmjeinek párbeszéd-írója. Hogy miért cserélte föl a színes művészvilágot a sokkal nagyobb fegyelmet kívánó kántorkodással? Mert a zsidó zene terapikus hatású – mondja. Mindamellett a Vörös Tehén c. Fischer Iván operában is közreműködik. Szerepe testhezálló: a darabban is a heti szakaszt énekli.