„Sok helyen a temetők az utolsó mementói a valaha ott élt zsidóságnak”

Az újkori zsidó oktatásügy története témában doktorált. A zsidó történelem kutatójává Komoróczy Géza professzor tanítványaként vált, zsidó családi gyökerek nélkül.

Az egyetemet történelem és hebraisztika szakon végezte. Tanít az ELTE Hebraisztika szakán és kutatómunkát végez a Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetében. 2002-ben Akadémiai Ifjúsági Díjban részesült. Elnyerte a Collegium Hungaricum Bécs kutatási ösztöndíját, a Dinur Center, Hebrew University of Jerusalem ösztöndíját jeruzsálemi kutatásra és tanulásra, az OTKA Posztdoktori kutatási ösztöndíját, a Rothschild Foundation Europe (London) kutatási támogatását többek között. Publikációinak száma meghaladja a másfélszázat, tudományos konferenciák résztvevője-előadója, folyóiratot és könyveket szerkeszt. Önálló és társszerzőként jegyzett könyvei jelentek meg a magyarországi zsidó oktatásügyről, Ezekiel Landau prágai rabbi magyarországi döntvényeiről, a Zsidó Budapestről, a Szegedi Szent Egyletről (Chevra Kadisa), a pilisvörösvári zsidó temetőről, a vészkorszak árváiról.

Akivel beszélgetek:

Bányai Viktória.

 

Ön a judaisztika, vagy hebraisztika kutatója?

Az egyetemi szakom neve hebraisztika, ami a nyelvi központúságot hangsúlyozza, de tematikailag felöleli a zsidó vallást, hagyományt, történelmet is, amit a judaisztika alatt szoktunk érteni. A hebraisztika talán inkább ókor és biblikus fókuszú, a judaisztika pedig újabb, modernebb, inkább a vallás területére fókuszál.

„Tanuljon meg héberül, csak 22 betű.” Ezt mondta egyszer Ön valakinek. Tényleg ilyen egyszerű?

Szerintem könnyű megtanulni héberül, persze ehhez szeretni kell ezt a nyelvet. Egyébként a héber-magyar nyelvrokonításnak komoly szakirodalma volt a XVII. századtól. Akkor fel is fedezték, hogy a magyar és héber nyelv gondolkodása sokban hasonlít, és véleményem szerint ez segíti a héber megtanulását. A 22 betű írásának-olvasásának elsajátítása viszont valóban kihívás, különösen felnőttként.

1995 óta tanít a hebraisztikai szakon. Mi a fő tárgya?

Alapvetően a történelem, de ez egy kicsi szak, így sok minden más tárgyat is tanítok. Tartok bibliai és posztbiblikus héber nyelvű szövegolvasás órákat, művelődéstörténeti órákat, zsidó temetők kurzust, rabbinikus döntvények (responzum) kurzust, irodalomtörténetet.

Mi az a HebraWiki-projekt?

Ez az egyik büszkeségünk. A bölcsészkaron a hallgatók bevezetőként tanulják, hogy hogyan kell szöveget alkotni, tudományosan érvelni, szövegeket lábjegyzettel ellátni, forrásokat, hivatkozásokat feltüntetni. Mi kitaláltuk, hogy a hallgatóink ne fiktív szövegeket alkossanak, hanem Wikipédia szócikkeket írjanak hebraisztikai, zsidó történelmi, irodalmi témákban. A hallgatók büszkék, mert hasznosat alkotnak, a Wikipédia olvasói pedig megbízható hebraisztikai ismereteket szerezhetnek ezáltal.

Kutatta, kutatja a Magyarországi zsidóság történetének, művelődéstörténetének héber nyelvű forrásait.

Ez a kezdeményezés is Komoróczy Géza nevéhez fűződik. Sok kutató foglalkozik zsidó történelemmel, de kevesen kapcsolják be a héber nyelvi forrásokat, és ez számomra nagyon fontos és egyben izgalmas feladatot adott, amit a XVIII. századdal kezdtem el. Persze ezen kutatásaimat magyarra is lefordítom. Néhány témát említek: rabbinikus döntvények, magyarországi héber nyelvű szépirodalom, héber nyelvű tankönyvek.

Tanulmányt írt a magyarországi héber irodalomról a haszkala jegyében, ezen belül három héber drámáról.

A három héber dráma egy korai kedvenc témám. A haszkala, a zsidó felvilágosodás új korszakot hozott a héber nyelvhasználatban is. Szekuláris területeken is elkezdték használni, például tankönyveket írtak, héber nyelvű irodalmi lapok jelentek meg a Monarchia területén. Én ennek a folyamatnak a magyarországi szempontjait vizsgáltam. Ezek a drámák (melyeket soha nem adtak elő) arról szólnak, hogy a zsidóság – amellett, hogy ragaszkodik hagyományaihoz – nyithat az európai kultúrára, befogadhatja a drámát, mint irodalmi formát, mert ettől még nem fogja elveszíteni önmagát. Az általam kutatott három héber dráma nem igazán ismert magyarországi szerzők műve, és alapvetően bibliai témákat dolgoznak fel. Az egyik Jehuda ha-Násziról, a Misna szerkesztőjéről szól és az a nagyon érdekes, hogy a zsidó hagyományt új formában tálalja. Így kívánja bizonyítani, hogy a zsidó kultúra beilleszkedik az európai értékekbe, és így kívánja áthidalni a gazdaságilag feltörekvő, a hagyományoktól távolodó zsidóság számára a régi és az európai értékrend közötti távolságot.

Kiemelt kutatási területe a magyarországi zsidó temetők világa. Miért?

A héber nyelvű források kutatójaként úgy találtam, hogy a zsidó temetők sírfeliratai a hazai héber nyelvhasználat legtömegesebb forrásai. A nyelvi érdeklődésemen kívül felerősödött bennem az örökség védelme is, hiszen sok helyen a temetők az utolsó mementói a valaha ott élt zsidóságnak. A zsidó temetők sírfeliratai nyelvi és művelődéstörténeti szempontból is igen értékesek, aztán a kövek formái, a használt szimbólumok is történelmi üzeneteket hordoznak. Egyébként örömmel tapasztalom, hogy helyenként egy-egy személy, vagy kisebb közösség számára fontosak ezek a temetők. Fordulnak hozzám héber feliratok megértése, kormeghatározása céljából, és én szívesen segítek.

Egyik tanulmányának címe: “Derék asszonyok és jámbor férfiak” – sírfeliratok filológus szemmel. Miért ez a cím, és milyen egy derék asszony és egy jámbor férfi?

A Példabeszédek könyvéből származó formulák gyakoriak a héber sírfeliratokon, és hordozzák az adott közösség értékrendjét, például a dicséretet. A derék asszony támogatja a férjét, családját, aktív a közösségben, jótékonyságban vesz részt. A „jámbor férfiak” Jób könyvéből vett idézet. A férfi dicsérete a vallásos buzgóságra és az Istenfélelemre vonatkozik.

Személyesen is tapasztaltam, hogy a vidéki zsidóság emlékezetét is segíti, például Szegeden, Bonyhádon, Győrben, Tatán és másutt.

Feladatom és a kutatóintézetünk feladata is, hogy a vidéki kezdeményezéseket segítsük. Leggyakoribb segítség a héber nyelvű források értelmezése, általános történeti rálátás nyújtása a helytörténethez. Kutatóként is fontosnak tartom a helyi kezdeményezések támogatását, mert a sok apró, helyileg feltárt mozaikból össze tud állni egy nagyobb kép, mely megalapozhatja az általánosabb történeti munkákat. Szegeden egy komoly archívumot és tárgygyűjteményt sikerült létrehozni, amely munkában részt veszek. Bonyhádon egy nagy helytörténeti lexikonba zsidó szócikkeket írtam, másokat lektoráltam. Sok ilyen helyi, történeti tanulmány lektorálását vállalom, kiállításokat segítek. Már két workshopot rendeztünk helyi temetők kutatói részére, de szerveztünk workshopot helyi levéltári kutatók szakmai párbeszédéhez is.

Részt vesz múzeumi, gyűjteményi tárgyak feldolgozásában is.

Ezt a munkát a hebraista és a héber nyelvi tudásommal támogatom mindenütt, ahol felkérnek. Szívesen veszek ezekben részt, mert mindig sokat tanulok a kollégáktól és a tárgyaktól is. Ilyen, szívemhez közelálló munka volt a közreműködés a Néprajzi Múzeum, „…ideje van a kövek összegyűjtésének” c. kiállításában, ahol a tárgykatalógus szerkesztésében is részt vettem.

Találkozott ekkor valami különlegességgel?

Igen, a pápai Beteglátogató Egylet könyvével a XIX század elejéről. Ebben rögzítették a zsinagógai szombati felajánlásokat. Szombaton tilos pénzhez nyúlni és írni is, de hogy a felajánlásoknak, ígéreteknek nyoma maradjon, ezeket ebben a könyvben rögzítették, méghozzá kis bedugós zsebekben, melyen a felajánló személyek neve szerepelt. A felajánlott összeget – előre megírt kis cédulákat – dugták aztán ide. Ezzel – a jiddis néven Snóder könyvvel – itt találkoztunk először, és egy hosszabb kutatás indult el ebből, amelyet Komoróczy Szonjával folytattunk. Találtunk jó néhány további, ilyen célú tárgyat, és egy addig fel nem tárt berendezést, ami pedig központi zsinagógai tárgy volt. Sok zsinagógában a tóra felolvasó asztalra erősítettek egy táblát, mely a közösség egyletei és más jótékonysági intézményei nevét tartalmazta, amelyekre aztán módja volt a Tóra olvasáshoz felhívott személynek adakoznia.

Tanulmányt írt az eperjesi zsidó múzeum ungvári eredetű tárgyairól.

Ezt a múzeumot magyar háttérű zsidó értelmiségiek hozták létre a két világháború között, és a rendszerváltás után kezdődött az anyag feldolgozása. Toronyi Zsuzsa, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár vezetője bevont ebbe a munkába, mivel korábban már foglalkoztam a kárpátaljai zsidósággal. A kárpátaljai zsidóság történetéről egy többszerzős monográfia született. A kötet egyik szerkesztője voltam, és az oktatástörténetről szóló fejezetek szerzője. A könyv címe: Zsidók Kárpátalján.

Beszéljünk a kapcsolatáról a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárral.

Alapvetően kutatója vagyok, de jó és sokrétű az együttműködésünk, így viszonyunk baráti is. Volt közös kutató szemináriumunk, tartottam ott előadást, kurátora voltam a Munk-Munkácsi család történetét feldolgozó kiállításnak. A sok generációs Munk-Munkácsi családon keresztül mutattuk be az újkori magyarországi zsidóság életpályáinak változatosságát. A múzeum gyakorlatának megfelelően a kiállítások anyagai – így a Munk-Munkácsi családról szóló kiállítás – elérhetőek a múzeum honlapján is.

Láttam az interneten egy írását Megillat Horthy / Horthy-tekercs – Egy elfelejtett emlékezés címmel.

A héber nyelvű tekercsnek ezt a nevet Toronyi Zsuzsa adta. A tekercs 1956-ban készült, bizonyos értelemben Eszter könyvét idézi mind tartalmában, mind formájában. Felkérésre íródott a párizsi Ismeretlen Zsidó Mártír Emlékműve 1956-os avatására, ami az első összeurópai holokauszt emlékmű volt. A koncepció szerint az európai országok üldözött közösségei elkészítették saját tekercseiket szenvedéstörténetükről, ily módon vált az emlékmű szimbolikus sírrá. A tekercseket aztán el is helyezték az emlékmű mauzóleumában. Ezekkel a tekercsekkel azóta sehol, senki nem foglalkozott. Személyesen is inspirál, hogy találjunk egy nemzetközi csapatot ezen tekercsek restaurálására és szövegeik feldolgozására. Abban is reménykedem, hogy Budapesthez hasonlóan másutt is maradhatott ezekből egy-egy másolat, ami megkönnyíthetné a munkát.

Auschwitz felszabadulásának 80. évfordulója alkalmat adhatna a kutatás európai finanszírozására.

Ezzel csak egyetérteni tudok. 2022 novemberében Bécsben, egy workshopon tartottam a témáról egy előadást. Volt ennek bizonyos visszhangja, úgyhogy reménykedem.

Kutatta a hazai zsidó cserkészetet is. A cserkészet nem egy keresztény mozgalom volt?

A cserkészetnek valóban van egy erős keresztény ideológiája, de a mozgalom első világháború előtti indulásakor ez elsősorban pedagógiai és nem keresztény ideológia alapú kezdeményezés volt. A mozgalom a kamasz fiúk nevelésére szolgáló, iskolán kívüli pedagógiai innovációként indult. Ma talán élménypedagógiai eszközöknek nevezhetjük az alapjait, mint a természetközeliség, a közösségi létezés ereje, a kihívások-próbák megoldása. Mindez pedig teljesen beleilleszkedett a zsidó ifjúsági nevelés eszközei közé, méghozzá először cionista háttérrel. A Horthy korszakban aztán cionista szervezet nem működhetett, a zsidó cserkészek csak zsidó iskolák vagy hitközségek keretében folytathatták munkájukat, míg 1941-ben végképp kizárták őket a mozgalomból.

Jelenleg min dolgozik?

A holokausztot túlélő gyerekek történetén. A kutatást a Jad Vasem Intézet indította mintegy tíz éve, amibe bekapcsolódtam. Az árvaházak, gyermekotthonok, egyéb intézmények történetét kutattam, kutatom, amelyek ezekkel a gyerekekkel foglalkoztak. A témában már eddig is több tanulmány született, valamint a Vészkorszak árvái c. kötet, melynek társszerzője vagyok. A Jad Vasem egyik kötetében jelent meg tanulmányom azokról a kisgyermekekről, akik család nélkül élték túl a borzalmakat, és ez az eredeti személyazonosságuk elvesztését is jelentette. A munka részeként most különösen foglalkoztat a túlélő gyerekek újrakezdésének művészeti oldala, az akkori gyermekrajzok, színpadi gyerek-előadások, melyek lényegében az általuk átélt traumák fájdalmas feldolgozásai.

Hány magyarországi túlélő gyermekről tudunk?

A Zsidó Világkongresszus adatgyűjtése már 1945-ben elkezdődött, majd ’46-ban összesítették az adatokat. Ebben tizenötezer tizenhat év alatti túlélő gyermeket vettek számba, illetve ennyit találtak. Túlnyomó részük budapesti volt.

Történtek próbálkozások a kamaszkorú, egyedül maradt fiatalok önálló életre való felkészítésére?

Igen. A Joint támogatásával, főként cionista szervezésben. Például éppen Bonyhádon nyitottak egy mezőgazdász képző iskolát, de Budapesten is nyíltak szakmákat oktató műhelyek. Kisebb számban, de voltak munkába állásra felkészítő tanfolyamok túlélő, megözvegyült nők számára is, hogy el tudják tartani önmagukat és gyermekeiket.

Kutatási tervei a jövőre?

Most decemberben indult egy új, csoportos OTKA kutatásunk, Konrád Miklós vezetésével: Zsidó identitások Magyarországon a 18. század végétől 1918-ig. Ebben veszek részt.