“A fennmaradás kulcsa a változó körülményekhez való gyors alkalmazkodás”

„Újév napján lesz megírva és Jom Kipur böjt napján lesz megpecsételve. Hányan múlnak ki és hányan születnek meg. Ki marad életben és ki fog meghalni. Ki a maga idejében és ki idő előtt. Ki vízben és ki tűzben. Ki kard által és ki ragadozók által. Ki éhségben és ki szomjúságban. Ki földrengésben és ki járványban. Ki megfojtva és ki megkövezve. Kinek lesz nyugta és ki kel vándorútra. Ki él majd csöndben és ki hanyattatik, ki él békében és ki szenvedésben. Ki szegényedik el és ki gazdagszik meg. Ki alacsonyodik  le és ki emelkedik fel?

De a bűnbánat, az ima és a jótékonyság elhárítják a rossz végzést.”

Az unetáne tokef imádság erőteljes szavait hallhattuk, melyek a híres zenészt, Leonard Cohent inspirálták a következő dal megírásában.

Leonard Cohen – Who By Fire (Live in London)

Leonard Cohen – Who By Fire (Live In London) (Official Video) Listen on Spotify: http://smarturl.it/lc_spotify Listen on Apple Music: http://smarturl.it/lc_a…

Szeretettel köszöntöm a Frankel Zsinagóga Virtuális Közösségének Minden Tagját az 5781. zsidó esztendő beköszöntének alkalmából!

Bár egyedül állok itt a zsinagógában, mégis tudom, hogy ma este többen, és lélekben szorosabban imádkozunk együtt, mint eddig bármikor. A mostani bizonytalan időszakban a hit és a spiritualitás iránti igény belopózott olyanok életébe is, akik eddig nem keresték. Őket külön köszöntöm ma, Ros Hásáná este. Imádságainkat az ő nevükben is mondjuk. Együtt. Közösen.

Gyakran hallani, hogy a zsidóságot a hagyományokhoz való ragaszkodás tartotta fent évezredeken át. Az igazság azonban pont ennek az ellenkezője. A fennmaradás kulcsa nem a régihez való ragaszkodás, hanem a változó körülményekhez való gyors alkalmazkodás volt. Nyitottság a változásra anélkül, hogy az alapvető értékeket, eszméket feladta volna. Időszámítás szerint 70-ben a Jeruzsálemi Szentély szolgálatára épülő zsidó vallás és kultúra teljes egészében elveszítette spirituális központját. Szinte garantált volt, hogy más ősi vallásokhoz hasonlóan nem él túl egy ekkora veszteséget. Azonban a kor bölcsei felismerték a helyzetet és gyorsan cselekedtek. A Szentély helyett létrehozták a zsinagóga intézményét, a növény, illat és állat áldozatbemutatási szertartást pedig felváltották a közösen elmondott imák. Felfoghatatlan változást jelentett ez, főleg úgy, hogy a Szent Írás, a Tóra szövegén nem változtattak. Innentől kezdve a zsidó vallás spirituális megélése már nem csak a Szentélyben szolgáló emberek kiváltsága volt, hanem gyakorlatilag mindenki számára elérhetővé vált, lakhelytől és társadalmi hovatartozástól függetlenül.

A mai estén valami hasonlóan forradalmi újítás viszünk véghez azzal, hogy a Ros Hásánát, a jellegzetesen zsinagógai ünnepet bevisszük zsidó családok ezreinek otthonába. A zsinagógába járók idegenkednek a virtuális Istentisztelettől, a zsidó populáció nagyobb része pedig a zsinagógától…

A járvány behatárolja az életünket, bizonytalanságban élünk, tanácstalanok vagyunk, miközben döntéseket kell hoznunk. Nem tudunk tapasztalatainkra támaszkodni, mert nincsenek. Nem is próbálom szépíteni, nehéz és szürreális napokat élünk, nem sok befolyásunk van az események alakulására. Az azonban rajtunk múlik, hogy mi hogyan éljük meg mindezt. Kihozzuk a lehető legtöbbet a helyzet adta lehetőségekből? Ki hogyan reagál?

Ki negatív gondolatokkal, ki bizakodva. Ki aggódással, ki reményteljesen. Ki önmagában, ki közösségben. Ki hittel, ki hitetlenül. Ki óvatosan, ki vakmerően. Ki tanulással, ki ürességben. Ki kedvesen, ki undokan. Ki másokra odafigyelve, ki önzően. Ki humorral, ki savanyúan.

Ahogyan kötelességünk maszkot viselni, távolságot tartani és kezet mosni, ugyanúgy kötelességünk a lelkünket, sőt egymás lelkét is tisztán tartani. Bűn lenne azt gondolni, hogy nem tudunk tenni a járvány ellen, akár önmagunk, akár  a környezetünk irányába. A Tikun Olám, a világ jobbá tétele iránti törekvéseink soha nem voltak ennyire aktuálisak. Soha nem küzdöttünk mindannyian egy időben, ugyanazzal a kihívással, így soha nem tudtuk ennyire empatikus módon megélni egymás problémáit. Soha ennyire nem volt könnyű apró figyelmességekkel, jó cselekedetekkel bearanyozni egy ismerős vagy éppen ismeretlen ember napját. Hogyan tudunk harcolni a járvány ellen?: elszántsággal, optimizmussal, törődéssel, gondoskodással, imával, egészséges életmóddal, virtuális közösségi élményekkel, hittel, biztatással és bizakodással, kitartással, elszántsággal, türelemmel, támogatással, rugalmassággal. Ezekre van most szüksége mindenkinek, kivétel nélkül. Ne azt sirassuk, amit most nem tehetünk meg, inkább keressünk új dolgokat, amik helyettesítik az elmaradt elemeket. Alkalmazkodjunk a helyzethez és hozzuk ki belőle a tőlünk telhető legtöbbet. Ünnepeljünk, ha okunk van rá, vegyük észre a jó dolgokat is. Történelmi pillanatokat élhettünk meg néhány nappal ezelőtt, amikor a világjárvány közepén Izrael békét kötött az Egyesült Arab Emírségekkel és Bahreinnel, mely esemény fontos mérföldköve lehet egy igazságos béke megvalósításának a Közel-Keleten. Engem nap mint nap büszkeséggel tölt el, hogy március óta minden délután találkozik a Frankel közössége egy Zoom hívásban, ahol együtt vagyunk, beszélgetünk, imádkozunk, tanulunk egymástól, együtt sírunk és nevetünk az épp aktuális témákon. Olyan példa értékű közösségi életet élünk, amilyet álmodni sem mertem, hogy valaha sikerül felépíteni. Ezúton is köszönöm a lelkesedéseteket és természetesen várunk mindenkit szeretettel a nagyon barátságos, családias virtuális közösségünkben.

Az őszi zsidó Nagyünnepek megélése egy spirituális utazás. Ros Hásáná, az ítélet napja, amikor az Örökkévaló előtt eldől a sorsunk. Ezt követi a 10 bűnbánó nap (aszarat jaméi hátsuvá), amikor bűnbánattal, imával és jó cselekedetekkel még lehetőséget kapunk arra, hogy jobb emberekké váljunk. Ezután következik Jom Kipur, amikor megpecsételődik az Örökkévaló előtt a sorsunk. Induljunk el közösen ezen az utazáson, ehhez kérem most az Örökkévaló áldását.