Misna magyarul – Peá traktátus 4.
“Ha valaki… összegyűjtötte a szegletet… Adja annak a szegény embernek, aki elsőként az útjába kerül.”
A Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִשְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.
A Brachot (Áldások) traktátus fordítása után most a Peá (Szeglet) traktátus fordítását közöljük részletekben. Az első rész a magyarázatokkal itt, a második rész itt, a harmadik rész itt olvasható.
Héberből fordította és magyarázatokkal ellátta Uri Asaf
PEÁ: MISNA 4/1
A szegletet úgy választják le, hogy a termés [gabona] még a földön áll.[1] Állványra vagy pálmára [felfuttatott szőlő] esetében a házigazda lehozza onnan, és megosztja a szegényekkel. Rabbi Simon szerint ugyanezt teszik a simatörzsű diófa esetén is. Még akkor is ha kilencvenkilencen azt mondják, hogy el kell osztani [a szegletet], ez ellenében egy mondja, hogy szabadon kell letépni,[2] az utóbbira hallgatnak, mert a szabály szerint beszélt.
PEÁ: MISNA 4/2
Állványra vagy pálmára [felfuttatott szőlő] esetében nem így van. Ha kilencvenkilenc azt mondja, szabadon kell letépni, és egy mondja, hogy el kell osztani, az utóbbira hallgatnak, mert a szabály szerint beszélt.[3]
PEÁ: MISNA 4/3
Vett egy keveset a szegletből, majd vissza tette a többi közé, [ez a szegény ember] nem kap semmit. Ha ráveti magát [a termésre] , vagy a köpenyét ráborítja, eltávolítják onnan. Ez a szabály a lehullott kalászokkal és a learatatlan gabonával.[4]
PEÁ: MISNA 4/4
A szegletet nem vágja sarlóval, se nem kapálja ki a földből, nehogy megsérüljön a közelben lévő társa.
PEÁ: MISNA 4/5
Naponta háromszor lehet szegletet gyűjteni, reggel, délben és a minha idején. Raban Gámliel mondja: Ezt csak azért mondták, hogy ennél ne legyen kevesebb. Rabbi Ákivá mondja: Ezt azért mondták, hogy ne legyen ennél több. Bet Námer lakói szalag mentén gyűjtöttek,[5] hogy minden egyes barázdából külön szedhessenek szegletet.
PEÁ: MISNA 4/6
Bálványmádó, aki learatta a mezejét és utána zsidó hitre tért, mentes a leket [lehullott kalász], a sicheha [földön hagyott kéve] és a [peá] szeglet kötelessége alól.[6] Rabbi Jehuda azonban kötelezi a sicheha betartására, mert az azután esedékes, miután a kalászokat kévébe szedték.[7]
PEÁ: MISNA 4/7
A hekdes-ként [a Szentélynek szentelt] lábon álló terméséből és a megváltott,[8] lábon álló termésből egyaránt köteles [szegletet adni]. Kévébe köti és abból szentel, kévébe köti és megváltja, köteles. A lábon álló termésből hekdes-ként szentelt, de csak akkor váltotta ezt meg, mikor a termés kévében volt, mentes, mert amikor adni kellett volna, nem volt köteles.[9]
PEÁ: MISNA 4/8
Hasonló módon, aki terméséből hekdest ajánl fel, a tized szokásos ideje előtt,[10] és megváltja, köteles leválasztani a tizedet. Ha azután váltja meg, miután eljött a tized szokásos ideje, akkor is köteles kiadni [a termés után járó] tizedet. Ha hekdest ajánlott fel, mielőtt a [a termés]megérett és amikor megérett, a kincstárnok [jelen volt], hogy átvegye [a hekdest], a gazda, megváltván, fel van mentve[11][a tized alól].
PEÁ: MISNA 4/9
Ha valaki [a gazda vagy egy másik szegény] összegyűjtötte a szegletet, mondván: Ez ezé a szegény emberé. Rabbi Eliézer azt mondja: Jót tett vele. A bölcsek így vélekednek: Adja annak a szegény embernek, aki elsőként az útjába kerül. A leket, a sichehá és a peá után a bálványimádó tizedet ad, hacsak nem ajánlja fel mindenkinek szabadon.
PEÁ: MISNA 4/10
Mi a leket? Ami lehullik? Az aratás során. Ölnyi gabonát arat, vagy teli marokkal, megszúrta a tüske, [vagy a skorpió] és a földre ejtette a kezéből, ez a gazdát illeti. Ha [véletlenül] kiejti a kezéből, vagy a sarlóból, a szegényt illeti. A keze mellől, a sarló mellől a földre ejti, a gazdáé, a kéz mögül vagy a sarló mögül, Rabbi Ismáel szerint a szegényt illeti, Rabbi Ákivá szerint a gazdát.[12]
PEÁ: MISNA 4/11
A lábon álló gabona között lévő hangyabolyban lévő gabona a gazdáé. A friss, aratás utáni felső réteg a szegényeké, a mélyebben lévő a gazdáé.[13] Rabbi Meir szerint az egész a szegényeké, mert a leket, melynél kétség merül fel, az akkor is leket.
[1] Még nem aratták le.
[2] Egy valaki a százból a nem szabályos elosztás mellett van, vagyis annyit szed, amennyit bír.
[3] Azokra gondolnak, akik már öregek ahhoz, hogy fára másszanak.
[4] Ez a finnyás vagy a mohó szegény esete.
[5] A barázda mentén kifeszített szalag jelölte a szegletre gyűjtésére alkalmas helyet.
[6] A héb. leket az összegyűjt igéből képzett főnév. A leket a misnánkban a lehullott kalászokra vonatkozik; a héb. sichehá az elfelejteni igéből számazik, és misnánkban a földön hagyott kévére vonatkozik. A peá vagyis a traktátus címadó neve, (szeglet) a learatatlan kalászra vonatkozik.
[7] Vagyis az aratás után, amikor az illető már prozelita.
[8] „Megváltott” (héb pádá): a hekdes-t, azaz a Szentélynek felajánlott adományt pénzzel is meg lehet váltani, vagyis a termés helyett pénzt küld Jeruzsálembe.
[9] A még éretlen, lábonálló gabona után nem köteles szegletet leválasztani.
[10] A különböző termékek után más – más időben kell tizedet fizetni.
[11] Ha a kincstárnok a tized fizetésének idején átveszi a hekdest, vagyis a Szentély tulajdonába kerül a termés, és a gazda megváltja, nem fizet papi tizedet. A megváltás azt jelenti, hogy a termés értékét kifizeti a kincstárnoknak pénzben.
[12] Rabbi Ákiva szerint „a kéz mögül” hasonló az előtte lévő esethez (keze mellől).
[13] A hangyák által elraktározott gabonára utal.
Címkék:Misna