A spirituálisan legfontosabb időszak

Nem könnyű olvasmányok…

 

Magyar rabbit avattak a nyáron: Radvánszki Péter, a londoni Leo Baeck College végzőse vehette át oklevelét a reform mozgalom patinás épületében, a West London Synagogue-ban. Őt kértük fel, hogy írjon az őszi ünnepekről.

A nagyünnepi periódus az év legfontosabb időszaka zsidó spirituális szempontból. Sajátos hangulata magával rántja azt, aki rááldozza idejét és energiáját, hogy elmélyedjen a közösségi életben, imákban és tanulásban. Ros Hásáná és Szukkot ünnepének sokrétű szimbolikája van, de megvizsgálva, egy-egy sajátos motívumot, hétköznap is releváns kérdéseket találunk ezen ünnepek üzeneteiben.

Ros Hásánáról legtöbbünknek a mézes alma és a kerek bárchesz jut eszébe először. Ám a sok vidámság közben gyakran feledkezünk meg az ünnep nehéz, mondhatni tragikus oldaláról. A hagyományosan Ros Hásánakor olvasott szövegekből sok mindent megtudhatunk az ünnep hagyományos üzeneteiről. Sajnos ezek a narratívák nem könnyű olvasmányok, hiszen az első nap Hágár és Ismáél elüldözése, a második nap pedig az Akkéda, vagyis Izsák megkötözése az olvasandó szakasz. Jól ellensúlyozza ezeket a tragikus történeteket a Hanna életét elbeszélő rész, Ros Hásáná első napjának háftárája. Kevesen tudják, hogy több halachának, zsidó vallási törvénynek is ez a szövegrész az alapja. Innen ered például az, hogy imádkozni csak halkan, de artikuláltan lehet, valamint az, hogy az imát csak szívből és nagy odafigyeléssel szabad mondani. Hanna imája máig meghatározza, hogyan imádkozhatunk, és azokat a formákat, ahogyan megszólítjuk az Örökkévalót.

Ábrahám és Hanna történetei a hűségről, és önfeladásról szólnak, és ha figyelmesen olvassuk ezeket a szakaszokat, hétköznap is releváns kérdésekről tanulhatunk belőlük. Munkahelyi és otthon töltött életünket átszövi a bizalom és hűség kérdése. Akarva és akaratlanul is, enyhén és durván is, sokszor tesszük próbára családtagjainkat, szerelmünket, barátainkat, munkatársainkat. Mindezt azért, hogy tisztázzuk, ki mikor állna ki mellettünk, kire, mikor számíthatunk. Hágár és Ismáél elüldözése, Hanna története, valamint az Akkéda is ennek a kérdéskörnek archetipikus történetei, szélsőséges formában.

Hágár és Ismael

Ros Hásáná tehát, mondhatnánk, a hűség és bizalom ünneplése. Hanna és Ábrahám példája azt taníthatja nekünk, hogy az isteni és emberi akarat egymásra találhat, és bizalomra épülhet.

A Szukkot az egyik legérdekesebb, legegyedibb és komplexebb ünnep a judaizmusban. Szukkot alatt, a sátorban ülve, alva, kint vagyunk a természetben, és átéljük a vele való kapcsolatunkat. Megtanuljuk, hogy minden, ami az állandóságot hiteti el velünk: meleg otthonunk, használati tárgyaink, anyagi biztonságunk, valahol csak illúziók. Az egyetlen valóság az átmenetiség, mert a tárgyakat bármikor elveszíthetjük. A sivatagi vándorlást éljük át újra, ahol a természeti elemeknek voltak a vándorló izraeliták kiszolgáltatva. A sivatagban, kiszolgáltatottságában azonban mindenki egyenlő. Nem véletlen tehát, hogy Szukkot egy messianisztikus ünnep.

Tavaly, Szukkot első napján, a franciaországi Toulouse óvárosában kerestem éjnek idején egy szukkát. A legnagyobb micva ezen az ünnepen, első este ülni a sátorban és kiddust mondani, ezért nagyon fontos volt számomra, hogy megtaláljam azt a sokat emlegetett sátrat az egyik sikátorban. Reménytelen helyzet volt, senki nem volt már az utcákon, ezért feladtam, és hazaindultam egy luláv csokrot szorongatva a hónom alatt. Teljesen irreális módon a helyi lubavicsi rabbiba botlottam bele egy szűk kis utcán. Köszöntünk egymásnak, és hamar kiderült, hogy már sok jót hallottunk egymásról. Készségesen a sátorhoz vezetett. Talán egyszer eljön az idő, amikor nem csak személyes szinten, de valláspolitikai szempontból is baráti kapcsolatot tudnak ápolni a reform és a háredi zsidók. Ha máskor nem, a messiási korszakban, egy hatalmas szukkában…

Jó évre való beíratást és bepecsételtetést kíván a Szombat szerkesztősége!