Misna magyarul – Skalim 5.
Négy pecsét volt a szentélyben, és ez állt rajtuk: borjú, kos, gödölye, vétkező. Ezeket a pecséteket adták az adományozók kezébe. Ben Ázáj szerint öt pecsét volt és rajtuk arámi nyelven ez állt: borjú, kos, gödölye, szegény vétkező, gazdag vétkező.
Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִשְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.
A Ros Hasana traktátus után, most a Skalim traktátust közöjük.
A skálim a moed rend negyedik traktátusa és 8 részből áll. A fejezet az évi FÉL SEKEL templomi adományról szól, amelyet a Szentély fenntartása és az ott folyó kiadások céljából fizetnek be Mózes törvényhozása óta. A skálim fejezetéhez a Babilóniai Talmudban nem tartozik gemara. Az első fejezet ide, a második fejezet ide, a harmadik ide, a negyedik ide kattintva olvasható.
Misna MOED RENDJE
SKÁLIM traktátus, 5 rész
5/1
Ők voltak a szentély felügyelői: Johánán ben Pinhász, aki a pecsétekre ügyelt, Áhija, aki a libációra[1] ügyelt, Mátitjá ben Smuel a sorsolásokra.[2] Petáhjá a madár áldozatokért[3] felelt. Petáhjá igazi neve Mordecháj. De mért hívják Petáhjának? Azért, mert felnyitotta a szavakat, és megmagyarázta azokat, és hetven nyelven értett. Áhija fia értett a gyomorbetegségekhez, Nehuniá gödröket[4] ásott, Gevini pedig hirdetett, Gever fia a kapukra ügyelt, Bebáj fia a kanócra, Ben Árzá a hangszerekre, Hugrász a lévita az énekre, Garmo háza a Lehem háPánim– ra, Ávtinász háza a füstölőkre, Elázár a függönyökre (héb. párochet), Pinhász a papi ruhákra.
5/2
A (kincstárnak) nem lehet kevesebb, mint három pénztárosa és hét kulcsárja, a pénzügyekért nem lehet kevesebb, mint két felelős miniszter, ez alól kivétel Áhija fia, aki a gyomorbetegségekhez ért, és a függönyökért felelős Elázár, akiket a nép többsége kedvel.
5/3
Négy pecsét volt a szentélyben, és ez állt rajtuk: borjú, kos, gödölye, vétkező. Ezeket a pecséteket adták az adományozók kezébe. Ben Ázáj szerint öt pecsét volt és rajtuk arámi nyelven ez állt: borjú, kos, gödölye, szegény vétkező, gazdag vétkező. A borjú pecsétet a marha áldozat libációjához használták, kicsi vagy nagyobb állat esetén, akár hím vagy nőstény. A gödölyés pecsétet a bárányokkal járó libációhoz kellett, kicsi vagy nagyobb állat esetén, akár hím vagy nőstény, kivéve a felnőtt kost. A kost ábrázoló pecsét csak a kos libációját kísérte. A vétkező pecsétje a leprások háromféle állat-áldozatának libációját jelölte.
5/4
Akinek libációra volt szüksége, Johánánhoz ment, a pecsétőrhöz, fizetett és pecsétet kapott. Azután Áhijához ment, aki az italokért felelt, átadta neki a pecsétet, és átvette tőle az italokat. Este ismét találkoztak, Áhijá felmutatta a kapott pecséteket, és azokat pénzre váltotta. Ha felesleg adódott, az a hekdest illette. Ha hiányzott a pénzből, Johánán fedezte az ő házából, mert a hekdes mindennél előbbre való.
5/5
Ha valaki elveszítette a pecsétet, estig vártak rá. Ha találtak fedezetet a pecsétre, fizettek neki. Ha nem, akkor nem kapott pénzt. A dátumot mindig ráírták a pecsétre, a csalás elkerülése végett.
5/6
Két kincstár volt a szentélyben, a titkos (adományok) kincstára, a másik az edények kincstára. A titkos kincstárba az istenfélő emberek titokban fizettek, és a tisztességes szegény embereket innen támogatták, titokban. Aki az edények kincstárának adományozott, bedobta az adományozott edényt a kincstárba. Harminc naponként a kincstárnok felnyitotta, és ott hagyták az edényeket, melyek hasznosak a szentély számára. Minden mást eladtak, és a jövedelmet a bedek bájit számára[5] használták fel.
[1] Libáció (lat) ital áldozat.
[2] Sorsolás: kisorsolják, melyik munkát (áldozatot) melyik pap végzi.
[3] Kenim – a misna a madárfészek szót használja.
[4] A magyarázatok szerint kutakat ásott.
[5] Bedek bájit: a szentély fenntartása.