Város a városban – sok cukrászdával

Az Újlipótváros kicsit olyan nekem, mint egy város a városban. Bár várfallal nincs körbevéve, még az is észreveszi, hogy elhagyta a városrész területét, aki először jár ott. Egy pici város, ahol piros trolibusz közlekedik, és a megállók vaníliaillatúak a sok cukrászdától.

Újlipótvárost egyik oldalról a Duna határolja, ezért a legjobb rálátás a Margit szigetről nyílik, ahová első szerelmemmel mindig a Fischer cukrászdából vittük a rétest a beszélgetéshez. Túrósat, és almásat. Egyszer beültünk a Duna moziba is (ma Odeon Lloyd) pattogtatott kukoricát enni, miközben egy hiúzról szóló filmet játszottak, de nem tudtam figyelni, olyan hangosan dobogott a szívem, ugyanis Tomi még a híradó alatt megfogta a kezem.

A mozi mellett található Magyarország egyetlen antikváriuma (a Gasztrofilm), amely kifejezetten szakácskönyvekben, és filmes témájú kiadványokban utazik. Jó pár régi szakácskönyvet vettem már itt, sőt egy olyat is, aminek határozottan rántás szaga van, és zsírpecsétesek a lapjai. Leárazva jutottam hozzá, pedig igazi élet van a lapjai között.

Másik régi kedvencem a Pozsonyi út elején megbújó pici Mézes kuckó. Bár szubjektív vélemény az enyém, szerintem itt kapható a legjobb gesztenyeméz a városban.

A Mézes annyira pici, hogy minap, mikor kedves barátnőmmel – hatalmas nevetések közepette – éppen a legfontosabb pletykákat tárgyaltuk, benyitottunk és csodálkozva vettük észre, hogy bizony a Mézes se bírta a versenyt, feladta, és egy salátabár nyílt a helyén. Szegény eladólány nem győzött uralkodni a nevetésen, amiért rossz ajtón mentünk be. Egy fél méteren nagyon sok múlhat, tessék vigyázni!

Gondolom a Pozsonyi úton jártas olvasó sejti, hogy úton a Mézes felé mitől kerekedett akkora jókedvünk. Igen, a Vis Major kávéházból jöttünk ki, miután megnéztünk egy kiállítást, és megittunk egy pohár bort.

Érdekes módón kedvenc gasztronómiához köthető helyem nem egy étterem, vagy cukrászda, hanem egy bolt. A Hollán Ernő és a Csanády utcák sarkán található a Vom Fass kereskedése. Megszámolhatatlan fajta olajat, ecetet, konyakot, és brandyt árusítanak. Csak nézelődni nem tanácsos bemenni, ugyanis a választék olyan szédületes, hogy biztosan több liternyi olyan olajcsodával térünk haza, aminek a létezéséről azelőtt soha még csak egy szót sem hallottunk.

Ajánlom kipróbálásra a pisztácia, vadrózsa, és a szőlőmag olajat, de narancsos olíva nélkül se gyakran lépem át a küszöböt.

Ha már Csanády utca, akkor jó tudni a rettenetes névválasztású, viszont reggel hattól éjfélig nyitva tartó Fapuma zöldségesről a Csanády 16-ban. Vettem én már ott éjnek évadján rucolát és vérnarancsot is. Természetesen csakis azért, mert este hat után nem jó nehezet enni.

És ha zöldséges, akkor nem maradhat ki a felsorolásból az Ági zöldségese a Tátra utca-Wallenberg utca sarkán. Talán nem túlzok akkor, ha azt mondom, ami itt nem kapható, az talán nincs is! Nem hiszem, hogy ide kéne járni krumplit, vagy almát venni, de ha valami különlegességre van szükségünk, vagy csak tényleg gyönyörűnek kell lennie annak a salátának, akkor biztosan a legjobb választás Ági boltja. Mindig fantasztikus a gránátalma, mézédes, és hatalmas a füge, sőt gyakran kapható olyan egzotikus gyümölcs is, amit otthon az internet segítségével tudok csak egészen pontosan beazonosítani, elkészíteni.

Ennyi zöldség-gyümölcs után, maradjunk még egy kicsit a diétás ételek között. A Balzac u. 27-ben nem kisebb csoda működik, mint a folyton diétázó hölgyek paradicsoma, a Cukormentes Övezet. A Sacher tortájuk mindenkinek megér egy próbát, diéta ide vagy oda!

És ha már lefogytunk, együnk mégis egy keveset! Talán ebben városrészben a legmagasabb a kávézók és cukrászdák egy négyzetméterre jutó száma, mégis a kis családias vendéglők jelentik az igazi vonzerőt az Újlipótban. Szubjektív kedvenceim következnek:

Harmadik, de mindenképp dobogós nálam a Firkász vendéglő (Tátra 18.). A titka szerintem, hogy ebédidőben kell menni, és nem vacsorázni. Este túl füstösnek érzem, akkor inkább a kávéház hangulata dominál, nem az étterem. De egy eszpresszóra is érdemes beugrani, esetleg egy pohár borra.

Másodiknak a Pozsonyi kisvendéglőt gondolom. (Radnóti 38.) Egyértelműen egytálétel bajnok, de a kacsasült és a vadasmarha is öt pontot érdemel. Igazi időutazásban lesz része annak, aki itt ebédel.

Személyes kedvencem pedig a Kiskakukk. (Pozsonyi 12.) Látványnak is a legszebb, és konyhája is a legjobb a környéken, a kedves pincérekről nem is beszélve. Amíg az étlapon marad a velős piritós, és a borjúláb héjas burgonyával, addig törzsvendég maradok.

 

Fűszeres Eszter

(wwww.fuszereslelek.blogspot.com)