Új helyek a nap alatt

Kajánul méregetjük a „János Vitézhez” címzett étterem ürességtől ásító területét, miközben a közvetlenül mellette lévő, zsúfolásig kihasznált, zsezsgő Yiddishe Mamma Mia egyik asztalánál várjuk, hogy végre ránk terelődjön az erősen leterhelt felszolgáló-raj figyelme.

Úgy látszik, érezzük némi büszkeséggel, hogy – legalábbis itt, a Gozsdu-udvarban – a jiddis konyha népszerűsége utcahosszal veri a János Vitéz kevésbé karakteres kínálatát. Még kajánabbul rötyögünk, mikor észrevesszük, hogy szegény jó János Vitéz is mindent bevetett: héber betűkkel, Dávid-csillaggal díszítve írják ki a napi menüt a fatáblára. (Mert mindig a zsidók járnak jól…) A trükk akár működhetne is, egy-két asztalvendég oda is érkezik, de a (szintén viszonylag új) Yiddishe Mamma Mia-hoz képest ez elenyésző. Megvan persze ennek is a böjtje: noha desszertet időhiány miatt eleve nem kértünk, ebédünk így is közel két órán át tart. Nem bírja a konyha a tempót, túl nagy a forgalom.
Ezzel együtt megéri várni, mert a sólet elsőrangú, és kiemelkedően finom a maceszgombócos leves is. A hideg ízelítő is elég autentikus, de néhány elem, például a töltött libanyak és a marhanyelv sajnálatosan kiszáradt. Mindegy, nem is ez a lényeg, hanem hogy maga a hely üzenetértékű a szépen felújított, de még mindig kissé kihalt Gozsdu-udvarban: itthon van, hazatalált a zsidó gasztronómia. Az étterem kulturáltan, de visszafogottan díszített, a miliő megteremtéséhez elég ennyi kép és fotó, tolakodó meg semmiképp sem akar lenni. A név és az étlap egyébként arra utal, hogy a hagyományos zsidó ízek mellett egyúttal olasz konyhát is visz a cég, utóbbiban azonban már nem könnyű Pesten kitűnni, és nem is igen hiszem, hogy valaki olaszt szeretne fogyasztani itt. Arra ott van a konkurencia.

*

A régi bástyák mellett nem ez az egyetlen zsidó karakterű hely a városban. Az Újlipótvárosban is vevő a közönség az ilyesmire, így látszólag nyert ügye van a Mázel Tov kávézónak is. A dekoráció itt sokkal direktebb, mint a Gozsdu-beli étterem esetében: a falakról híres, zsidó származású művészek, politikusok, celebritások nagyméretű fotói köszönnek le. Kicsit úgy érezzük, mintha egy régi sportegyesület „Akikre büszkék vagyunk!” tablója alatt ücsörögnénk. A berendezés részét képezi még számos kegytárgy, vallási jelkép is. A kínálatban remek flódni, és más egyszerűbb sütemények, szendvicsek szerepelnek, és persze kávék, meleg italok. Ráadásul kifejezetten kutyabarát helyről van szó, kis ivótálkával a négylábúak számára is. Ez az Újlipótvárosban ugyancsak fontos, hiszen a zsidó közönség mellett a kutyák is nagy népsűrűségben fordulnak elő ebben a kis „város a városban”.