Szüret, szerelem, szabadosság?

„Bementem az én kertembe, én húgom, jegyesem,
szedem az én mirhámat, az én balzsamommal,
eszem az én lépesmézemet az én mézemmel,
iszom az én boromat az én tejemmel.
Egyetek barátim, igyatok, és részegedjetek meg, szerelmesim!”
(Énekek éneke, 5. rész)

Lehet-e egy zsidó hedonista? Görög szóval kérdezni a judaizmusra, már önmagában hordozza a választ. Pedig a fenti idézet azt engedi sejtetni, hogy a purimi lerészegedésen kívül is módjuk volt a Mózes hitűeknek alámerülni az élet élvezetében. Ám minden bizonnyal Izrael fiai soha nem vetemedtek bacchanáliákhoz hasonló népünnepélyekre, hiszen a Tóra és a Talmud is szigorú szabályokkal bástyázza körül az erkölcsös életet. Arról nem is beszélve, hogy az egyszeri görög polgár istentől-istenig szaladgálhatott bocsánatért. Bezzeg az Ör@kkévalót – fényeskedjék neki – nem olyan könnyű kiengesztelni. Summa summárum: a hedonizmus nem kóser!

Szóval a szombatszegő és tréfli-fogyasztó belvárosi, túlszocializált olvasók (vannak ilyenek?) legyenek tudatában vétküknek! Rögtön ajánlom is a Ros Hasana és Jom Kippur közti 10 napos mentálhigiénés programot (igaz, minthogy cikkem Szimhat Tóra táján jelenik meg, mindez már eső után köpönyeg, vagy stlíszerűen: eszrogim nakh szükesz). Mindegy, vágjunk bele.

Nem lesz könnyű dolgunk, mert a szüret kezdete egybeesik az 5773-as év kezdetével. És senkinek nem lesz könnyű böjtje, ha hozzájut a Figula pincészet új borához, a 2011-es Hét Hektárhoz. (A cikk írásakor még nem kapható a boltokban.) Ha lehet hinni a híreknek, akkor a balatonszőlősi Barátszőlő dűlőben termett chardonnay és a sauvignon blanc cuvée-je lesz. Első kortyra priori gyümölcsös ízekkel csábít, kis egressel megspékelve, ám a végét az ásványos aromák uralják. Ajánlom ezt a friss, fiatalos bort lendületes savai és kivételes egyensúlya miatt. Ha hedonista zsidó volnék, akkor pulykás, thai zöld curryhez ajánlanám a bort. Úgy képzelem, hogy a kókusztejben puhára főtt pulyka korianderrel, lime-mal és curryvel méltó párja lehet a Hét Hektárnak.
Jom Kippur előtt igyekszem megbánni majd azt a roston sült fokhagymás arany durbincsot is, a Dúzsi-féle syrah roséval, amit olyan jóízűen fogyasztottam a nyáron. Észrevették, hogy azok az ízjegyek, amik a bordeaux-i típusú nagy vörösöknek jól állnak, azok a roséban kifejezetten tolakodóak? Kiegyensúlyozatlan lesz tőle a bor. Így nekem a múltkori számban ajánlott Dúzsi válogatásból a kadarka és az előbb említett syrah adott emlékezetes élményt. Nem csak a színük predesztinálta a piros gyümölcsös asszociációkat, a syrah tényleg hozta az epret az ember nyelve hegyén.
Pár éve kóstoltam a Drop Shopban, az akkor még ismeretlen badacsonyi Szatmár családi borait: a Vulcanust és a Rózsakövet. Azt már régebben is tudtam, hogy a nőivarú kéknyelűt budai zölddel porozzák be, de hogy ezt még lehet ragozni is, ez felkészületlenül ért. A nagy sokkra rögtön lecsúszott egy üveg Vulcanus. A szigorú tőkekorlátozás, a szüret időpontjának optimális megválasztása jót tett a bornak és gazdag terroir jegyeket mutató, olajos, minerális ital született. A magyar boy toy! 2010-ben az IWSC bronzérmét nyerte Londonban a 2006-os Vulcanus válogatás, a 2009-es pedig a VinAgorán ezüstöt hozott el. Nem szeretnék jóslatokba bocsátkozni, de nem zárom ki, hogy Szigliget felnőhet Somlóhoz, ha lesz egy pár család, aki befektet fejlett pincetechnikába, tőkébe, oltványba. Izgatottan várjuk, hiszen a Rózsakő is hungarikum lehet. Sokkal lágyabb a Vulcanusnál, almás illata ízben is megjelenik. A Szatmári családról és boraikról bővebben itt olvashatnak: http://www.szatmaripinceszet.hu/.
Tavasz óta jelenik meg a Szombatban borajánló cikksorozatom. Légli Gesztenyés Rieslingjétől, Gere Fricijén át a Fuxlikig, és most a Hét Hektárig tartott az utazásunk mostanáig. Köszönöm, hogy velem gasztro-bűnöztek, jó évet kívánok mindnyájuknak!

Vadas János